Felszólalás adatai

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem is, hogy vajon biztosan az lesz-e a végső törvénytervezet, amit most mi itt, a Ház előtt látunk. Volt már olyan törvénytervezet ugyanis, hogy amikor a plenáris ülésre került már sor, az általános vitára, valójában már készült a háttérben egy újabb, teljesen megreformált változat. Ezért én e tekintetben egy kicsit bizonytalan vagyok, megmondom őszintén, hogy érdemes-e erről ilyen nagy lendülettel és ilyen hévvel vitatkozni. Attól tartok, hogy van már egy B-verzió is, csak azt mi, ellenzéki képviselők még nem nagyon ismerhetjük meg.

Ami a kormánypárti képviselőknek is a leginkább fájt, és amiben a legtöbb bizonytalanságot és kérdést látták, az az ingyenes használat kérdése volt. Arról már nem is beszélek, hogy az ingyenes vagyonkezelői joggal mi a helyzet. Illetve erre majd vissza fogok térni a beszédem végén. De mivel nagyobb települési polgármesterek voltak jelen, ezért nekik az ingyenes használat különösen is érdekes, először is az ingatlan tekintetében. Itt felmerültek különböző, életből vett példák, hogy mi fog történni 4 óra után hétköznaponként, mi fog történni hétvégén, és így tovább. Érezhető volt, hogy ezek a kérdések még megválaszolásra várnak. A jelen lévő Gloviczki helyettes államtitkár úr annyit tudott rá érdemben válaszolni, hogy rugalmasság, ez a jelszó, rugalmasságot igényel majd az új rendszer. Ezt dekódolom saját magunk számára, ez azt jelenti, hogy ezekre a kérdésekre nincs válasz, ezeket a kérdéseket nem tisztázza az előttünk fekvő törvényjavaslat. Nem tudom, hogy mikor lesz olyan érdemi válasz, ami már, mondjuk, papírformába is önthető.

A másik az ingóságok kérdése volt. Ugye, ez is ingyenes használatba kerül, teljes egészében, mindenestül, tokkal-vonóval, ami az iskolában található. A taneszközök és minden, ami a tanítást szolgálja, át fog szállni. Itt is konkrét példák hangoztak el; az én részemről, mondjuk, egy hányatott sorsú önkormányzat által vett fénymásoló gép példája. Ezt is lehetne persze további ezer példával bővíteni, de talán ez az, ami a leginkább olyan emblematikus tárgyi eszköz, amire egy iskola életében szükségük van a diákoknak, a tanároknak, a kisegítő személyzetnek is és így tovább. E tekintetben is bemutathatjuk életszerűen azt, hogy vannak tisztázatlan kérdések, amiket igenis jó lenne már ebben a vitában is, ezen törvénytervezet kapcsán is tisztességgel rendbe tenni.

Ugyanakkor, amikor ezeket a problémákat említettük, a visszás helyzeteket vázoltuk, akkor azt a választ kaptuk helyettes államtitkár úrtól, hogy itt nem a használatról van szó, nem a napi működésről van szó, hanem csak azt az átmenetet akarja tisztázni a törvény, ami a vagyontárgyakra meg az intézmények átvételére vonatkozik. De kérem tisztelettel, tudnám sorolni egymás után azokat a paragrafusokat, például egy ilyen ingósággal kapcsolatos kérdéskör konkrétan a 12. §, ez a mindennapi életet fogja befolyásolni. Nemcsak arról van szó, hogy ez most átkerül önkormányzati tulajdonból az állam ingyenes használatába, hanem a mindennapokat fogja, a működést fogja befolyásolni. Úgyhogy igenis azért hozzuk ide rendre-módra én magam is, illetve képviselőtársaim is ezeket a kérdéseket, mert úgy érezzük, hogy ezek a kérdések most és itt várnak megválaszolásra.

Egyébként a működés tekintetében Gloviczki államtitkár úr, megmondom őszintén, rendkívül meglepő hangnemben, kifejezetten kioktatóan mondta még a kormánypárti képviselőknek is, hogy nem volt különösebben látványos az a törvénymódosítás, ami a működtetés kérdését tisztázza. Mind a két alkalommal, amikor ezt tárgyalta a Ház, egy salátatörvénybe volt elbújtatva, és nyilván nem tűnt fel a kormánypárti képviselőknek, hogy ez az apróság megtörtént.

A bizottsági ülésre kell megint csak és a továbbiakban is visszatérjek. Megintettem, mivelhogy vettem magamnak a bátorságot, hogy következtetéseket vonjak el az előttünk fekvő törvényjavaslatból. Ezzel nyilvánvalóan a gondolatbűnbe estem, ami, a fülkeforradalom óta tudjuk, megbocsáthatatlan vétek. De most tovább bűnözök, és azt a gondolatot, amit a bizottsági ülésen is elkezdtem, most tovább fogom gondolatbűnözni. Nevezetesen az egyik paragrafus, a 24. § (7) bekezdése, illetve a 23. § is bizonyos értelemben erre utal, arról szól, hogy a lakóhelytől abba az iskolába, ami a kötelező felvétel szerinti iskola, hogyan fognak eljutni a gyerekek, és azt kinek kell fizetnie. Az van írva a törvényjavaslatban, hogy ezt a fenntartónak kell majd fizetnie.

Most én ezt, ha megint csak le akarom fordítani magyarra, számomra ez azt is jelenti, arra is utal, hogy igenis lesznek iskolabezárások. Azért kell ezt a kérdéskört már itt tisztázni és pontosítani, mert a fenntartó, ha egy kis faluban vagy nagyobb faluban is bezárja az iskolát, akkor a következő városban ő maga vállalja, az állam vállalja, hogy a gyerekeket el fogja szállítani. Azokból a bizonytalanságokból, ami a finanszírozás körül van, illetve ismerve országunk jelenlegi gazdasági állapotát, sajnos, és ezt jó lenne egyszer és mindenkorra itt az ellenzéki és kormánypárti képviselőknek elismerni azért...

Én vallom, hogy esküt tett képviselőként a magyar nemzetet akarom szolgálni, fölteszem, így van ezzel államtitkár asszony is, a kormánypárti képviselők is. Éppen ezért nekünk muszáj kimondanunk az igazságot azért, hogy fel tudjanak rá készülni az emberek, hogy a kistelepüléseket, azokat a falvakat, amelyeket leginkább fogja érinteni ez a törvényjavaslat, illetve a közoktatás átalakítása, már előre értesítsük, és valamilyen módon helyzetbe tudjuk őket hozni. Nem volna szabad eltagadni előlük azt a helyzetet, hogy nem fenntartható ennyi iskola, és igenis lesznek iskolabezárások, és ezzel kapcsolatban igen, a gyerekeket majd utaztatni kell, és elképzelhető, nagyon valószínű, hogy pedagógusokat kell elbocsátani.

(13.40)

Ennek kapcsán hadd kérdezzek valamit. Úgy tudom, hogy a jogalkotási törvény vonatkozó paragrafusa szerint, ha a kormány nyújt be egy törvényjavaslatot, annak előzetesen kell legyen olyan hatástanulmánya, ami a törvény társadalmi befolyását előzetesen felméri. Tudjuk, hogy még a köznevelési törvény vitája kapcsán felmerült, hogy van egy ilyen tanulmány, csak nem tudom, hogy a műfaja valóban az-e, mint amit most én itt említettem, amely tételezi, hogy igenis, lesznek iskolabezárások.

Amikor föltettem ezt a kérdést a bizottsági ülésen, akkor a helyettes államtitkár úr azt mondta, hogy nem, nincsen igazam, mert ez még nincsen felmérve, majd csak a tavasz folyamán fog az önök számára is kiderülni, hogy hány iskola lesz fenntartható ebben a rendszerben. Én pedig úgy gondolom, hogy időben ennek már kész kellene lennie.

Egy előző képviselőtársunk, Michl képviselőtársunk már órákkal ezelőtt azt mondta: ha attól félünk, hogy itt iskolabezárások lesznek, akkor nézzük meg Esztergom példáját, hát ott sem voltak iskolabezárások. Csak iskolabezárásról valóban azért nem beszélhetünk Esztergom esetében is, mert Esztergomtól a jelenlegi költségvetési törvény szerint folyamatosan inkasszóval elvesznek pénzt, azt a normatívát vagy annak jelentős részét, amit egyébként Esztergom városának szánt volna az állam, elveszik. Legutóbb például szeptemberben vettek el 400 millió forintot, és decemberben következik a következő 400 millió forint. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az önkormányzati rész.) Nem csoda tehát, hogy fenn tudja így tartani az állam ezeket az iskolákat, és még nem zárta be őket.

Amit a következőkben akarok mondani, az a 19. §-sal kapcsolatos. Ha eddig megfogalmaztam fenntartásokat, kritikai észrevételeket tettem, akkor most bizonyos értelemben szeretnék műfajt váltani. Azt gondolom, hogy itt egy sokkal komolyabb problémáról van szó a 19. §-ban, mint hogy erről ebben a Házban indulatok nélkül lehetne beszélni.

Itt arról van szó - idézem -, hogy 2013. január 1-jétől felül kell vizsgálni a nemzetiségi önkormányzattal, nem állami, nem önkormányzati köznevelési intézményfenntartóval kötött közoktatási megállapodásokat, és így tovább. Ami nem önkormányzati, nem állami, az az alapítványin kívül az egyházi. Kérem tisztelettel, ezzel kapcsolatban is természetesen benyújtottunk módosító indítványokat, de a módosító indítvány indoklásában is azt írtam le, hogy az ötvenes évek hangulatát idézi ez a mondat, és valószínűleg Rákosi Mátyás is kérné a receptet. Mert tudom, hogy nem a tulajdonjogát akarják elvenni ezeknek az iskoláknak, de mit ér majd az egyházi iskola, ha csak éppen nem fogja megkapni vagy nem újítják meg vele a közoktatási szerződést?

Amikor egy egyház átvesz egy iskolát önkormányzattól, államtól, minden esetben, én magam láttam - hiszen magánszemélyként van közöm történelmi egyházhoz -, hogy hogyan történik ez az egyházi oldalról. Kőkeményen átvizsgálják, fölépítik a rendszert, hogy valóban meg tudja-e tartani azt az intézményt az egyház, valóban tudja-e működtetni mind szakmai oldalról, mind gazdasági oldalról. Ez nem az állam kegye, hogy köt megállapodást egy történelmi egyházzal, ebben a történelmi egyházak éppen olyan rangú szereplők! Nemzetközi egyezmények, szerződések kötik ezt a kormányt is, a magát egyébként kereszténynek és nemzetinek valló kormányt is a tekintetben, hogy a történelmi egyházakkal kötött közoktatási megállapodást fönntartsa.

Nagyon remélem, hogy ez maximum egy forma szerinti, egy papírforma szerinti felülvizsgálat lehet, de éppen azért, hogy a félreértéseket már előzetesen elkerüljük, kérem, de ha kell, azt kell mondjam: követelem, hogy ez a paragrafus így egy az egyben legyen innen törölve.

Azt gondolom, és e tekintetben szerintem egyáltalában nem lehet vita közöttünk, hogy a valóban történelmi egyházak által fenntartott iskolák ma az elitképzés helyszínei, éppen azért, mert az egyházak egy olyan pluszlelkiséget tudnak belevinni az oktatásba, ami sok esetben egy-egy állami iskolából hiányzik. Ez ténykérdés. Erről vitatkozhatunk, de ténykérdés. Éppen ezért azt gondolom, hogy...

ELNÖK: Ha kéri, képviselő asszony, egy perccel meghosszabbítom.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Bocsásson meg, igen, egy perc.

ELNÖK: Jó, egy perccel meghosszabbítom a felszólalási időt.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Igen. Tehát röviden azt akartam volna csak mondani, hogy ez nem lehet értelmezésünk szerint valóban komoly felülvizsgálat tárgya. Ezeket a szerződéseket fenn kell tartani.

Bezárásképpen még egy gondolatot engedjen meg az államtitkár asszony. Kérem, amikor törvényt alkotnak, amikor önök törvényjavaslatot nyújtanak be a Ház elé, azt gondolják át, hogy egy kistelepülés számára mit jelent egy iskola. Gyakorlatilag a közösségi élet színterét minden tekintetben. Ott történnek azok az események, amik "valamit" jelentenek - most idézőjelben mondom - egy faluközösség számára. Minden tekintetben az lehet csak és kizárólag a motorja egy település számára, hogy van-e - vagy nem csak és kizárólag, mert lehet temploma is, hogy mást ne mondjak -, tehát egy közösség számára alapvető fontosságú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy létezzen ez az intézménye. Kérem, hogy tartsák fenn őket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)