Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gógl Árpád képviselő úrnak igaza van. Egyformán vélekedünk az úgynevezett salátatörvényről, azonban be kell látnunk azt, hogy bizonyos szükséghelyzetekben, amilyen most is kialakult, amikor takarékoskodnunk kell, igénybe kell ezt venni. Nem jó, nem áttekinthető, megtöri az egyes törvények saját stílusát, logikáját és így tovább.

A konkrét módosító indítvány, amelyet ajánlani szeretnék, a bizottsági jelentésben a 9. számú, amely a Sulinet-program megreformálásával kapcsolatos. Nagyon helyes, hogy ésszerű korlátozások vannak a Sulinet-programban; bár, mondjuk, a digitális fényképezőgépek iskolákban való alkalmazása nem rossz dolog, jó dolog, sőt szkenner helyett is használható, azonban úgy gondolom, a cél az volt, hogy alapvető számítástechnikai eszközöket, önálló eszközöket kapjanak a tanulók és tanáraik.

Mint gyakorló apa és mint az informatikai bizottság villamosmérnök tagja, tavaly év végén végignéztem a kínálatot, és azt tapasztaltam, hogy sajnálatos módon abban a kvázi kialakult monopolhelyzetben, ahol néhány tucat nagy cég kapott jogot arra, hogy a Sulinet keretében terjessze a termékeket, tehát kvázi regálét kapott, a termékek drágábbak lettek 10-15 százalékkal, mint ha Sulinet-jogosítás nélkül ugyanazt a terméket megvettük volna. Ez érthető, egyrészt, mert hihetetlenül nagy adminisztráció adódik hozzá, másrészt pedig a józan kapitalista, ha biztosítva van neki, hogy kizárólagos joga legyen, akkor bizony feljebb emeli az árat. Ezenkívül igen sokba került az adminisztráció is, a számozott hologramok elhelyezése külön hálózatot vett igénybe, amit mind nekünk, adófizetőknek kell megfizetnünk.

Ugyanakkor mérnökként látom, hogy semmi szükség arra, hogy ilyen pályáztatás legyen. Egész egyszerűen a három minisztériumnak össze kell állíttatni egy listát, amelyen megmondja, hogy milyen termékeket lehet venni és milyen specifikációval, milyen műszaki adatokkal; utána versenyezzen a szakma. Igen nagy, erős verseny van a hardverek területén, tehát feltétlenül lejjebb nyomnák az árat. A 9. számú módosító indítvány ezt a teljesen józan dolgot javasolja, vagyis ne pályáztassanak a minisztériumok, hanem állítsanak össze egy világos listát ezzel kapcsolatban.

A következő módosító indítványaim arra irányulnak, hogy azért vegyék figyelembe a jövedelemhatárnál azt, hogy hány gyermeket nevel a család. Ugyanis nem kell bizonygatni, de úgy látszik, a törvény-előkészítőknek el kell újból és újból mondani, hogy nem mindegy, hogy egy jövedelemből egyedül él valaki, ketten élnek, négyen, nyolcan, tízen. Van nekünk nagycsaládos barátunk, ahol tizenegyen vannak összesen - nem mindegy. Az helyes, hogy határokat szab a törvény, jövedelmi határokat, de az nem helyes, hogy nem veszi figyelembe a gyerekek és az eltartottak számát.

Ezért azt javasoltam, hogy gyermekenként 400-400 ezer forinttal ezt a határt meg kell növelni. Ez a 3,4 millió forint eléggé mellbe ütő. De ha valaki előveszi az adóbevallás számítógépes programját, és szépen kiszámolja, hogy mennyit kap egy egyetemi adjunktus ebből a pénzből, akkor kiderül, hogy 180-190 ezer forint nettót visz haza. Ha van két gyereke, és a felesége otthon van, abban a pillanatban már fejenként ebből a szép summából csak körülbelül 40-50 ezer forint jut. A cél éppen az, hogy egyetemi oktatók, általános iskolai oktatók és a hallgatók, a gyerekek, a tanulók jussanak hozzá.

Tehát úgy gondoltam, úgy is, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja, a feleségemmel együtt, hogy lehetővé kellene tenni, hogy akinek kettőnél több gyermeke van, úgy két gyermekenként ismételten vehesse igénybe ezt a kedvezményt. Hiszen van, mondjuk, egy nyolcgyermekes család, akkor teljesen indokolt, hogy három számítógépet hozzanak össze, mert különben a gyerekek állandóan össze fognak veszni. Nagyon sajnálom, hogy a szociális bizottság nem tárgyalta ezeket a javaslatokat. Nem tudom, elsiklott a szemük efölött, ugyanakkor az informatikai bizottság egyhangúlag támogatta valamennyi módosító indítványomat. Ezt javasolnám az Országgyűlésnek is.

A következő módosító indítvány teljes mértékig osztja frakciónk álláspontját, és Font Sándornak is van egy szóról szóra megegyező javaslata, ez pedig, hogy azt a paragrafust, a 25. §-t teljes mértékig hagyjuk el, amely a telefonok, a távbeszélő-szolgáltatás külön megadóztatását célozná azzal az indokkal, hogy magáncélra is használják a telefonokat. Úgy gondolom, hogy ez az elképzelés és javaslat nem helyes. Nem helyes egyrészt azért, mert a munkahelyen munka közben használt, a munkaidő felhasználásával kapcsolatos vállalkozói és tulajdonosi érdekek ellene szólnak annak, hogy valaki sokat használja magáncélra a telefont. Ez az ő dolguk. Másrészt a telefontechnika, a technológia úgy fejlődik, hogy egyre nagyobb mennyiségű beszélgetést lehet lebonyolítani egyre távolabbra, egyre olcsóbban. Sőt, remélem, nemsokára eljutunk oda, hogy a helyi beszélgetés díjával egész Magyarországon annyit lehet beszélni, amennyit csak akarunk. Így van ez az Egyesült Államok bizonyos területein és más európai országokban is.

Ezzel a tendenciával szembemegy, ha jelentős mértékig egy külön adóval, vagy ahogy számítástechnikai újságírók mondták, külön dézsmával ezt megterheljük. Ez teljes mértékig helytelen. Úgy gondolom, ez támogatandó, és a frakció teljes mértékig mögöttem van ebben a kérdésben, vagy én vagyok a frakció mögött.

Ezt az alkalmat felhasználtam arra - ez a törvény az összes adótörvényt és más törvényeket is átszelve, jelentős módosításokat eszközöl -, hogy egy másik problémakör megoldását is javasoljam. Ez pedig a következő.

(20.10)

Jelentős mértékben megnőtt Magyarországon a mecenatúra. Igen sok alapítvány van, amely díjakat ad, támogatásokat ad, ugyanakkor ezek a díjak adókötelesek. Nyilvánvaló, olyan rendelkezést, olyan törvényt nem lehet hozni, hogy minden alapítvány által adott díj adókedvezményt kapjon vagy adómentes legyen, de igenis foglalkozni kell azokkal a díjakkal és a mecenatúrának azzal a részével, amely a közösség, az állam, a társadalom céljaival egybevág, azzal koherens, és ezt valamilyen módon meg kell vizsgálni, és célszerű erre vonatkozóan adókedvezményeket adni, erre azonban kell törvényi felhatalmazás. Ezért a 62. számú javaslatban azt javasoltam, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben szabályozza a nem állami szervezetek és alapítványok által adományozott, a társadalom nemes céljait előmozdító díjak, valamint elismerések adómentességének feltételeit és részletes szabályait. Itt meglenne a törvényi felhatalmazás, és a kormány pontosan kimunkálná kormányrendeletben azt (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy mely alkotások és mely díjak méltók arra, milyen mértékben, hogy adókedvezménnyel támogassa a társadalom, illetve az államon keresztül a társadalom.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)