Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom; folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a felsőoktatásról szóló '93. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4986. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/4986/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Pálinkás József miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatunk kismértékű, ám tartalmában lényeges módosítást tartalmaz.

1999-ben a tisztelt Ház nagy többséggel fogadta el - mondhatni: egyhangúlag, ha jól emlékszem, 4 tartózkodással - a felsőoktatás intézményhálózatának átalakításáról szóló törvényt. Jól emlékszünk arra, legalábbis sokan jól emlékszünk arra, hogy mind a bizottsági vitában, mind a plenáris vitában érdemi vita folyt arról, hogy a felsőoktatási intézményhálózatnak olyannak kell-e lennie, amit akkor a törvény meghatározott.

Már abban a vitában felmerült a dunántúli régió, jelesül Győr felsőoktatásának a kérdése, az a kérdés, hogy a győri felsőoktatásban rendelkezésre állnak-e azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Győrben egyetem jöjjön létre. Akkor a kormány a szakmai testületek véleménye alapján úgy terjesztette elő a törvényjavaslatot, és a tisztelt Ház úgy fogadta el a törvényjavaslatot, hogy Győrben Széchenyi István Főiskola működött tovább. Bizonyára jól emlékeznek arra, különösen a Győr környéki képviselők, hogy akkor a törvény pozitívan, elismerően szólt arról, hogy a győri törekvéseket, Győrben egy egyetem létrehozását támogatja.

Az elmúlt hónapokban mind a minisztérium, mind a szakmai testületek megvizsgálták a győri felsőoktatás helyzetét, azokat a törekvéseket, amelyek Győrben egyetem létrehozására irányulnak, és örömmel jelenthetem a Háznak, hogy mind a minisztérium, mind a szakmai testületek úgy találták, hogy Győrben megvannak az egyetemmé válás feltételei. Ezért most azt a módosító javaslatot terjesztem a tisztelt Ház elé, hogy az Országgyűlés a győri Széchenyi István Főiskolát nyilvánítsa Széchenyi István Egyetemmé, azaz alapítsa meg a Széchenyi István Egyetemet Győrben.

Hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé terjeszthetem, ebben természetesen benne van az intézmény oktatóinak, vezetőinek célratörő és minőséget produkáló munkája. Ehhez természetesen kellett az a segítség, amelyet Győr városa adott; kellett az a segítség, amelyet a kormány adott ahhoz, hogy kiépülhessen Győrben egy olyan felsőoktatási intézmény, amely, reméljük, rövidesen Európa felsőoktatási intézményeinek a térképére kerül, a Széchenyi István Egyetem rákerül arra a térképre, amelyen Európa jeles felsőoktatási intézményei vannak.

(22.00)

A felsőoktatási törvény módosítása, illetve az intézményhálózat módosításáról szóló előterjesztés is jelzi azt, hogy a felsőoktatásban nem beszélhetünk arról, hogy egy törvénnyel lezárunk egy folyamatot, és a felsőoktatásban nincs további változás. A felsőoktatás egy állandó változásban élő rendszer. Számos olyan kérdés felmerül a felsőoktatásban, amelynek szabályozására korábban nem gondoltunk, vagy korábban a szabályozását nem éreztük lényegesnek. Néhány ilyen kérdésben most a tisztelt Ház elé terjesztünk egy módosító javaslatot; részben azért, mert a képzés rugalmasabbá, sokrétűbbé vált, részben pedig azért, mert a sokféleséget, amit ma bármelyik magyar egyetemen tapasztalnak a szakok, szakváltások, halasztások, évkihagyások, külföldi tanulmányok tekintetében, a korábbi törvény nem szabályozta kellő részletességgel. Ezért most néhány részletkérdésben új szabályozást terjesztünk a tisztelt Ház elé.

Ebben a szabályozásban elsősorban a tanulmányi idővel összefüggő szabályozás pontosítására teszünk javaslatot, amelyek mindegyike a hallgatók jogbiztonságát szolgálja. Ezek közül kiemelem a hallgatók védelmét szolgáló 2. §-t, amely a hallgatói jogviszony megszűnését rendezi, egyrészt a záróvizsga letételének időpontját, másfelől a doktoranduszképzésben a hallgatói jogviszony idejét, valamint a hallgatói jogviszony szüneteltetését szabályozza. Ez a szabályozás feljogosítja az intézményt arra, ha az úgynevezett abszolutórium megszerzését, illetőleg az utolsó évfolyam sikeres befejezését követően a hallgató nem teszi le a záróvizsgát, akkor a záróvizsga-időszak utolsó napjával megszüntesse ugyan az intézmény a hallgatói jogviszonyt, de a hallgatói jogviszony szüneteltetése ellenére a törvényjavaslat minimum két évig jogosultságot biztosít a záróvizsga letételére. Természetesen az intézmény ennél hosszabb időt is megállapíthat.

Hasonlóan a tanulmányi vagy szociális okok miatt szünetelő hallgatói jogviszony időtartamának felső határát, amelyet négy félévben állapít meg, különleges méltányosságot igénylő esetekben a képzés időtartamával azonos időtartamban maximálja, és ezt természetesen intézményi hatáskörbe utalja.

Az idegen nyelvi követelmények teljesítése a felsőoktatási intézményekben sok vitát váltott ki. Vannak olyan szakok, amelyeken ezek teljesítése meglehetősen nehéz. Ezt az ellentmondást kívánja feloldani a törvényjavaslat 6. §-a azzal, hogy a képesítési követelményekre mint külön jogszabályra utal vissza, és az abban meghatározott államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez köti a záróvizsgára bocsátást.

Hasonlóan a hallgatók érdekeit szolgálja a törvényjavaslat 7. §-ában az első alapképzés fogalmának olyan kiterjesztése, amely lehetővé teszi, hogy a hallgató egy alkalommal szakot változtasson. Akik a felsőoktatásban élnek, jól ismerik a felsőoktatás belső problémáit, jól ismerik azt, hogy ma Magyarországon gyakran előfordulnak szakváltások. A szakváltás természetesen összekapcsolódik az állami finanszírozás kérdésével, és ez a változtatás lehetővé teszi, hogy a hallgató egy alkalommal szakot változtasson úgy, hogy a törvényben meghatározott ideig továbbra is államilag finanszírozott hallgatóként folytathassa már megkezdett tanulmányait. Természetesen itt a korábban államilag finanszírozott képzésben eltöltött időt beszámítja a törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy ez így igazságos, és lehetővé teszi azt, hogy a hallgatók a tanulmányaik során szakot változtassanak.

A törvényjavaslat 1. §-a lehetővé teszi, hogy az állami ösztöndíjas doktorandusz-férőhelyek mellett a gazdasági és a társadalmi élet szereplői létesíthessenek doktoranduszi ösztöndíjakat. Erre ma több példa van, több cég, vállalat létesített már ilyen ösztöndíjat. Ennek a törvénybe való beemelésével egyfelől bátorítani szeretnénk ezeket a vállalatokat, cégeket ilyen ösztöndíjak létrehozására, másrészt a törvényes kereteket megteremtjük erre.

A törvényjavaslatban két miniszteri rendelet alkotására kérünk felhatalmazást. Az egyik a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozik. Azért kérünk itt miniszteri rendelet alkotására felhatalmazást, mert számos olyan kérdés van, amelynek a fogyatékosság részleteitől függően törvényben való szabályozását meglehetősen nehézkesnek, komplikáltnak és a változtatás esetén bonyolultnak látjuk.

Az elmúlt tanévben mintegy 250 fő után biztosítottunk fejenként 84 ezer forintos kiegészítő támogatást a felsőoktatási intézményeknek. Azt gondolom, hogy a javasolt miniszteri szintű jogszabályban a fogyatékossággal élő hallgatók életkörülményeit és tanulási esélyeit kívánjuk megkönnyíteni.

Az elmúlt években a felsőoktatásban a törvényességi felügyelet tartalmát több alkalommal módosította a felsőoktatási törvény. Az állami, egyházi és alapítványi fenntartású intézmények törvényességi felügyeletében az érdekelt fenntartókkal egyeztetettek és megnyugtatóan szabályozottak a miniszteri és a fenntartói jogosultságok. Nem adnak okot vitára a törvényességi felügyeleti eljárásban előforduló törvénysértések szankcionálásának törvényben rögzített formái sem. Ugyanakkor a kért jogszabályi felhatalmazás a miniszter törvényességi felügyeleti eljárásának szabályozásáról szól, és ennek elsősorban igazgatási jelentősége van, azaz pontosan leírja a törvényességi felügyeleti eljárást és ennek a határidejét.

Az átlátható eljárás az eljárás szereplőinek pontosan meghatározza a feladatait. Az eljárás időrendjének és folyamatának egyértelmű szabályozása egyaránt az érintett személyek és az intézmények biztonságát, jogszerűségét szolgálja.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő T/4986. számon benyújtott törvényjavaslat a felsőoktatásról szóló törvényt módosítja. Az elmúlt években végrehajtott és a most javasolt változások jelzik, hogy a felsőoktatás nem csupán intézményrendszerében, hanem tartalmában és szervezetében is dinamikusan változó rendszer. A nemzetközi tendenciákat és a hazai igényeket követő felsőoktatási változások természetes következménye, hogy a szabályozással alkalmazkodjunk a változásokhoz. A felsőoktatási törvény javasolt módosításai csupán a megváltozott viszonyokhoz történő alkalmazkodást segítik elő.

Kérem a tisztelt Ház támogatását a törvényjavaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. Révész Máriusz - melyik bizottság képviseletében? (Révész Máriusz: Oktatási.) Oktatási bizottság. Többségi, kisebbségi vélemény? (Révész Máriusz: Csak többségi van.) Többségi.

Az oktatási bizottság véleményét Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője ismerteti.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak többségi vélemény volt az oktatási bizottságban, ugyanis egyhangúan, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta az oktatási bizottság a törvényt.

Nem akarom részletesen elmondani mindazt, amit Pálinkás miniszter úr már elmondott, de többé-kevésbé ugyanezek kerültek szóba a bizottság ülésén, ugyanezek hangzottak el. Mindenképpen ki kell emelni a törvénynek talán a legfontosabb részét: a győri Széchenyi István Főiskolából egyetem lesz, és ez, azt hiszem, az oktatási bizottságnak, illetve a magyar parlamentnek szép sikere. Annak idején a felsőoktatásról szóló törvényben ez nem szerepelt, a kormány ezt a javaslatot első körben nem támogatta, azonban a parlament döntő többsége ezt megszavazta, és ha bizonyos feltételeket teljesíteni sikerül a mostani időpontig a győri főiskolának, akkor egyetemmé válhat. Ez szerepelt ebben a törvényben.

(22.10)

Az egész oktatási bizottság örömének adott hangot, hogy sikerült a győri főiskolának ezt a lécet átugornia, és ott is elhangzottak gratuláló szavak.

A bizottsági vitában bizonyos tisztázandó kérdések vetődtek fel leginkább, ezekre a válaszokat megkaptuk. Külön üdvözöltük - pártállásra való tekintet nélkül - a doktori ösztöndíjak létrehozásának a lehetőségét. Elhangzott egy olyan javaslat, hogy ezt a kört a továbbiakban ki kell terjeszteni, és magánszemélyeknek is célszerű lenne ezt a lehetőséget biztosítani.

Helyesnek tartottuk azt is, hogy szabályozták a törvényben a képzés megszakításának, felfüggesztésének a lehetőségét. Helyesnek tartottuk a nyelvvizsgával kapcsolatos szabályozást. A rendeletekkel kapcsolatban is csak kérdések vetődtek fel, ellentmondások nem. Az egész oktatási bizottság úgy látta összességében, hogy ez a beterjesztett felsőoktatási törvényjavaslat azokat a problémákat próbálja meg kezelni, amelyek az elmúlt időszakban jelentkeztek, és némi apró módosítás után úgy éreztük az oktatási bizottságban, hogy ezekre a paragrafusokra szükség van, mert javítani fogják a jelenleg hatályos felsőoktatási törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint maximum 10 perces időkeretben. Elsőként Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője következik. (Révész Máriusz: Visszalépek.) Horn Gábor úrnak, az SZDSZ képviselőjének adom meg a szót. (Horn Gábor: Köszönöm, visszalépek.) Köszönöm. Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője következik.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úr alapos expozéja, előterjesztése megkönnyíti a dolgunkat, de az is, hogy egy nagyon rövid, mindössze kilenc szakaszból álló törvényjavaslat tárgyalása előtt áll a tisztelt Ház. Eredetileg csupán a Széchenyi István Egyetem létrehozására korlátozódott volna a törvénymódosítás, de a felsőoktatás egyéb területein időszerűvé vált törvénymódosítói szándékokat is most, ebben a törvényjavaslatban célszerű megvalósítani.

A győri Széchenyi István Főiskola jogutódaként létesítendő Széchenyi István Egyetem ma 7 ezer diákot tanít, és megfelel az egyetemmé történő minősítés feltételeinek, azaz több tudományterületen és több szakon képes egyetemi alapképzésre, általános és szakirányú továbbképzésre, tudományos kutatásra, doktori képzésre és habilitációs eljárás lefolytatására. A törvényjavaslat bővíti a doktori ösztöndíjak forrásait, lehetővé teszi, hogy felsőoktatási intézmények alapítványokkal, közalapítványokkal, köztestületekkel szerződve doktori ösztöndíjakat létesítsenek.

A törvényjavaslat az oktatási miniszter feladatává teszi a fogyatékkal élő hallgatók esélyegyenlőségét biztosító feltételek kialakítását és az akadálymentes környezet létrehozását. A törvényjavaslat meghatározza az első alapképzés fogalmát, ami az államilag finanszírozott felsőfokú szakemberképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók juttatásainak elbírálása érdekében történő lényeges előrelépés. A törvényjavaslat újraszabályozza a hallgatói jogviszony szüneteltetésének feltételeit.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyetért az előterjesztéssel és támogatni fogja, s egyúttal sok sikert kíván a Széchenyi István Egyetem diákjainak, professzorainak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nyilván általános vita jelleggel nem lehet hozzászólni egy olyan törvényjavaslathoz, amelyik - egyébként érthető módon - egymással nem összefüggő módosításokat tartalmaz. Tudjuk, hogy a benyújtásnak az volt az alapja, hogy a Széchenyi István Főiskola teljesítette azokat a feltételeket, amelyek az egyetemmé nyilvánításhoz kellenek. Nem akarok ünneprontó lenni, de ne tulajdonítsunk magunknak olyan kérdésben érdemet, amihez - erősen fogalmazva - semmi közünk nincs. Megmondom őszintén, én annak idején nem támogattam azt, hogy a felsőoktatási törvény megalkotásánál egyetlenegy főiskolát is kiemeljünk, és egy főiskolára mondjuk el, hogy amennyiben meg fog felelni a feltételeknek, akkor egyetemmé válhat. Ezt minden főiskolára megtehettük volna. Nekünk most nyilván az a dolgunk, hogy örömmel tudomásul vegyük, hiszen nem szakmailag bíráljuk el, hogy az erre hivatott Magyar Akkreditációs Bizottság megállapította, hogy a feltételeknek megfelel, mi pedig megtesszük azt, ami a kötelességünk, rányomjuk a stemplit, és jó munkát kívánunk az egyetem valamennyi oktatójának, dolgozójának, hallgatójának.

Még egy kérdéshez hadd szóljak hozzá; nevezetesen: a finanszírozást érinti az első alapképzésben ez a bizonyos módosítás. Tudom, hogy módosító indítvány esetén kell erről majd részleteiben szólni, de hadd jelezzek már most, az általános vitában, két javaslatot. Az egyik tulajdonképpen már visszautasításra talált 1998-ban. Arról van szó, hogy létezik a párhuzamos alapképzés. Az a kérdés, hogy államilag miért nem lehet finanszírozni azt az alapképzést - hogy konkrét példát mondjak -, amikor valaki az Eötvös Loránd Tudományegyetem történész szakára jár, másodéves, és a jogi tanulmányait is megkezdi. Tételezzük fel, hogy ő annyi ideig igényelné az állami finanszírozású helyet jelen esetben a jogi karon, ameddig az első megkezdett szakján a hivatalos tanulmányi ideje tart. Ő öt évig igényelhetné az állami finanszírozást, ebből adott esetben három éven keresztül két szakra.

Megmondom, miért van ennek jelentősége. Ha annyit beszélünk az élethosszig való tanulásról, a határterületekről meg hogy milyen ismeretekre van szükség, akkor az a hallgató, aki megfelelő képességgel és szorgalommal vállalja azt, hogy a tanulmányai során menet közben felvesz egy hozzá tartozó fontos másik szakot, akkor legalább az első megkezdett hivatalos képzési idő végéig meg kellene kapnia ezt a lehetőséget. Ez nyilván nem az én törvényolvasatom során jött ötlet, hanem ezzel kapcsolatban igen sok hallgató megkeresett.

Még egy javaslatot hadd tegyek, és bízom abban, hogy az oktatási bizottság felkarolja ezt a javaslatot. Létezik a felsőoktatásban kooperatív képzés. Erről a minisztérium vezetői többször, több helyen pozitívan nyilatkoztak. Ennek gyakorlatilag az a lényege, hogy főiskolákon a harmadik évet követően sor kerül egy olyan kooperatív, együttműködő képzésre, amely az intézmény és valamilyen megfelelő, nyilván szakmai szinten működő vállalatnál, cégnél, intézménynél zajlik. A szakdolgozat-készítés - aminek a súlyát ez nyilván megnöveli - tíz hónap, és egyidejűleg a főiskolán ő megadott óraszámban további tanulmányokat folytat. Tehát a kooperáció az adott gazdasági társaság és az intézmény között áll fenn.

Ez tulajdonképpen már működik, de célszerű lenne a törvényben is megjeleníteni, mert igen sok előnye van, többek között elősegíti például műszaki területen - de nem csak itt lenne érvényes - az iparral való szorosabb és mélyebb kapcsolatot, a főiskolák és vállalatok együttműködésében ez előrelépést jelent, és semminemű állami pénzügyi kiadása nincs, mert ezt a bizonyos plusz egy tanulmányi évet kimondottan az együttműködő, kooperáló társ finanszírozza; tehát költségvetési kihatás nélkül működik. Annak idején, amikor a Budapesti Műszaki Főiskolán Pokorni miniszter úr látogatást tett, egyértelmű támogatásáról biztosította ezt a képzést.

Zárszóként hadd mondjam el szabatosan, hogy mit jelentene az értelmező rendelkezések között - ami most megnyílt - a kooperatív képzés beemelése és törvényi szintre emelése egy jelenleg működő rendszernek. Ez így hangzana: "A kooperatív képzés a főiskola és az egyetem nappali alapképzéséhez kapcsolódó, önkéntes kiegészítő gyakorlati modul, amelyben a főiskola, egyetem és valamely gazdálkodó szervezet - gazdasági társaság, vállalat, szövetkezet, intézmény, a továbbiakban: kooperáló partner - együttműködik annak érdekében, hogy a főiskolai és egyetemi hallgatók a képzési célban megfogalmazottak szerint szakmai gyakorlatot szerezzenek."

(22.20)

Hadd mondjam el végül egy nagyon nagy előnyét mindennek, hiszen éppen a diplomák kölcsönös elismertetéséről volt szó. A kooperatív képzéssel ily módon négyévessé váló főiskolai alapképzés előnye nyilván, hogy adott számú hallgató részesül benne, aki megköti a szerződést, és gyakorlatilag így válik jogosulttá az eurodiploma megszerzésére is.

Tehát bízom abban, hogy az oktatási bizottságban meg tudjuk tárgyalni ezt a javaslatot, és valamilyen módon törvényi szintre tudjuk emelni ezt az egyébként, még egyszer mondom, költségvetési vonzattal nem rendelkező és működő képzési formát.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Teljes egészében egyetértek Balczó képviselő úrral, hogy nehéz erről a kérdésről általános vita keretében beszélni. Most mégis megteszem a párhuzamos képzés kapcsán, mert úgy hiszem, hogy ez az egész problémakör a mai felsőoktatás egyik legsúlyosabb problémája.

Balczó képviselő úr felvetését teljes egészében jogosnak érzem. Problémát jelent az, hogy ha egy fiatal hallgató érez magában annyi tettrekészséget, hogy egyszerre két egyetemet is végez, akkor ebben az esetben is csak az egyiket finanszírozza számára a magyar költségvetés.

A probléma azonban az, hogy vannak még ennél is súlyosabb problémák. A magyar felsőoktatás ebben a pillanatban nagyon sok, úgynevezett költségtérítéses hallgatót fogad be, és ez azért van, mert az állami források végesek, korlátosak. Ennek az a következménye, hogy nagyon sokszor egymás melletti padokban ülnek olyan fiatal hallgatók, akik közül az egyik az államilag finanszírozott képzésben részesül, a másik pedig saját, illetve szülei pénzéből költségtérítést kényszerül fizetni.

Amennyiben elfogadjuk azt a megoldást, hogy a párhuzamos képzést is fizesse az állami költségvetés - mivel a rendelkezésre álló pénzeszköz korlátos -, ez azt jelentené vagy azt a következményt vonná maga után, hogy akkor viszont a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók számát növelni kellene az állami finanszírozásban lévők hátrányára.

Azt hiszem, hogy ha ebben a dilemmában gondoljuk végig ezt a helyzetet, akkor, ha igazából nem sikerül lényegesen több pluszforrást szerezni, még rosszabb megoldást generálnánk ezzel. Az első problémának, azt gondolom, a költségtérítéses képzés visszaszorítását kellene tekinteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gidai Erzsébet asszony, a MIÉP képviselője.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen a szót. Én is Balczó képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni két szempontból.

Az egyik az, hogy egy kicsit fetisizálva lett a győri egyetem koncepciója. Épp ezért látni kell, itt vannak az indoklásban - nem tudom, ki írta - ilyen kitételek, hogy univerzálissá vált. Azért ne emeljük erre a rangra, bár magam is gratulálok ahhoz, hogy végre elértek egy egyetemi szintet.

És látni kell azt, hogy gyakorlatilag a társadalomtudomány területén a jogi képzés és a közgáz-képzés az ELTE és a BKE, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem kihelyezett tagozataként működött. Most a MAB nyilván úgy ítélte meg, hogy ezt regisztrálni lehet és el lehet fogadni helyi képzésnek.

Természetesen, mivel minden egyetemnél nagyon erős követelmény a személyi feltételek biztosítása, megfelelő tudományos fokozattal rendelkező rezidens vagy letelepített tanár biztosítása, ezért én csak fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ennek a biztosításáról is gondoskodni kell, mert különben nagyon nehezen tudja megtartani az egyetemi szintet a következő akkreditációnál.

A másik, amire szintén fel szeretném hívni a figyelmet, a párhuzamos képzés. Amit tulajdonképpen Balczó képviselőtársam javasolt, az jó megoldás. Tehát azt mondja ki - és itt Révész képviselőtársamnak is mondanám -, hogy addig, amíg a hallgató az első diplomaszerzés idejét tölti, és az alatt képes arra, hogy egy második diploma szerzését is el tudja indítani, mert a tehetsége olyan és be tudja osztani, akkor erre az időszakra kapja meg a teljes tandíjmentességet, és azt követően állna elő esetleg a tandíjfizetési kötelezettség. Mert így bizony nagyon sok hallgatónak, aki szociálisan rendkívül rossz helyzetben van, meg lehetne könnyíteni a várakozást, mivel a több diploma az igazi végzettség, ennek lehetőségét is biztosítani lehetne számukra. Rendkívül fontos, mert ez most sok hallgatót érint.

Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő asszony, szeretném felhívni a figyelmét, hogy egy adott törvényjavaslatról beszélünk. Szeretném kérni a hozzászólókat, hogy a törvényjavaslat keretein belül maradjanak; az éjszakai órákban, ha lehet, akkor a vitát ne terjesszék ki olyan témákra, amivel ez a törvényjavaslat nem foglalkozik.

Vincze László képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Köszönöm a szót és lehetőséget. Én elsősorban azért kértem szót, hogy örömömnek adjak hangot, amikor egy főiskolából nagy-nagy munka árán egyetem lett. Annak a reményemnek adok hangot, hogy ott nagyon komoly szintű munkavégzés fog majd folyni. Kívánom, hogy az ottani hallgatók és oktatók végezzék jól a munkájukat, és érezzék jól magukat az egyetemen.

Gondolom, hogy ezt az intézményt gróf Széchenyi Istvánnak fogják nevezni, és nem simán Széchenyinek. Gondolom, ezek csak elhallások lehettek, hiszen ez a teljes név. Köszönöm, ha ez így van.

Azért nem állom meg mégsem, hogy a párhuzamos képzésről egy mondatot ne mondjak. Például egészen furcsa dolog van a nyelvszakosok tekintetében, ugyanis a nyelv- és tolmácsszakot úgy hirdették meg, hogy nem fizetős, majd csodák csodájára, egyes helyeken a tolmács része - igaz, hogy ez a két dolog öt évbe belefér - mégis fizetősnek bizonyult. Úgyhogy név és cím van nálam erre vonatkozólag.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A Független Kisgazdapárt támogatja a törvényjavaslatot. Nem én lennék az előadója, de úgy érzem, hogy ezt el kellett mondanom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat 7. §-ához kívánok hozzászólni, amely az első alapképzési definíció módosítása kapcsán megváltoztatja az állami finanszírozás rendszerét. Nyilvánvalóan e módosítás társadalmi kihatásánál azt is meg kell néznünk, hogy hol kelthet ez feszültséget, amint erről Révész Máriusz is szólt. Erről kívánok a rövid másfél percben még szólni.

Természetesen - kormánypárti képviselőként világosan látva, hogy milyen mozgástér van és ezt elfogadva - az említett logikát el tudom fogadni. Ugyanakkor nem programbeszédet mondva, de talán mégis abból kellene kiindulni, bízunk abban, hogy a felsőoktatásban ez a súlyos anomália megszüntethető. Amit egyszerűen úgy tudok nevezni, hogy az állam nem finanszírozza az állami intézmények működését abban a mértékben, amennyiben az jogos lenne. Ugyanakkor azt mondja neki, hogy próbálj magad is pénzt keresni. Leviszem 61 pontra azt a ponthatárt, amivel költségtérítéssel föl tudsz venni hallgatókat - akiknek egyébként a gyengébb felkészültséggel is persze ugyanazt a képzést fogod adni, mert nem válnak külön -, és keresd meg magadnak azt a lehetőséget, hogy ha nem kapsz elég pénzt, szerezd meg.

Azt mondom, hogy ezen a logikán változtatni kellene. Nem azt kell mérlegelni, hogy egy egyébként jogos párhuzamos képzés finanszírozása azért ne történjen meg, mert lényegében egy általunk is ellentmondásosnak tartott költségtérítést még tovább kellene növelni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője.

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ezt nem akartam elmondani, egyáltalán nyilvánosságra hozni, de ha most megengedi elnök úr, azért, mert Gidai Erzsébet képviselő asszony előbbi hozzászólását övön alulinak éreztem a győri egyetemmel kapcsolatban, mégiscsak elmondom. Az internetről egy héttel ezelőtt levett adatok szerint a nyugat-magyarországi egyetem közgazdaság-tudományi karának dékánja, egy igazgatói tisztének és három tanszékvezetői tisztének viselője Gidai Erzsébet, egy intézetigazgatói és két tanszékvezetői tisztének viselője Lentner Csaba egyetemi docens; tizenhat vezetői posztból nyolcat ketten látnak el.

(22.30)

Én ebben a helyzetben nagyon meggondolnám, hogy ilyen stílusú kritikát gyakoroljak egy új, egyébként valóban szép eredményeket felmutató és szép jövő előtt álló egyetemmel kapcsolatban.

Ez nem szigorúan az általános vita része volt, de nem tudtam elhallgatni. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is Gidai Erzsébethez kívánnék szólni. Arra hívnám fel a figyelmet - szintén a 7. §-ról lévén szó -, hogy a párhuzamos képzésnél egy hallgató hiába egy időben, de egyszerre két képzésben is részt vesz, ez értelemszerűen dupla költséget jelent. Mind a két képzést állami forrásból ki kell fizetni, tehát ez dupla költség. Ebben az esetben, hogyha látjuk azt, hogy valóban a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók magas aránya nagy problémát jelent a magyar felsőoktatásban - azt hiszem, hogy ebben egyébként sem ellenzék, sem kormánypárt között nincs ellentét -, akkor látnunk kell, hogy pusztán attól, hogy a párhuzamos képzés nem tökéletes finanszírozását megoldjuk netán itt a törvénymódosítás során, az alapproblémát nem oldottuk meg.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és kedves Vendégek! Nézzék el nekem, hogy meghatottan szólok ehhez a 4986. számú, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításához.

Ritkán érzi az ember a pillanat nagyságát, egyszeri és megismételhetetlen voltát. Egy város, egy intézmény és sok-sok ember álma válik valóra a törvényjavaslat elfogadása után.

Nekem, szülővárosomra mindig büszke győrinek, aki csak egyetemi éveimre hagytam el a várost, akinek az első és egyetlen munkahelye a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, tehát e kétszeres kötődéssel fantasztikus érzés az egyetemmé válásról szóló javaslat tárgyalásánál országgyűlési képviselőként megszólalnom.

Nagyszerű érzés ez, mert azt jelzi, hogy vannak olyan jó ügyek, célok, amelyek összefogják, illetve összefogásra késztetik az embereket, még a pártpolitikusokat is. Ilyen ügy a győri egyetem ügye.

Ha visszapillantunk az időben, akkor elmondhatjuk: Győr újkori története során mindig jelentős iskolaváros volt. Kiváló egyházi és világi középiskolái mellett 1745-től kisebb-nagyobb megszakításokkal a XIX. század végéig jelentős felsőoktatási intézmények is működtek a városban. A hittudományi, bölcseleti és jogi akadémiák, karok több korszakban párhuzamosan működtek, máskor azonban egyik-másik szüneteltette működését.

A győri jogakadémia például, amely állami intézmény volt, 1892-ig működött. A győri akadémia történetének a közéletben vagy az irodalomban később nevezetessé vált hallgatója volt például Batthyány Lajos, az első magyar felelős miniszterelnök, Reguly Antal nyelvész, Csányi László, Széchenyi István után a közlekedési és munkaügyi miniszter, Deák Ferenc, a haza bölcse, Mikszáth Kálmán regényíró.

Az egyetem alapításának gondolata az 1870-es években vetődött fel első ízben, amikor a győri polgárok egy csoportja megpróbálta elérni, hogy az ország harmadik egyetemének székhelye Győr legyen. A nyugat-magyarországi városok versenyfutásából azonban Pozsony került ki győztesen. Ilyen előzmények után a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Magyarországra telepítésekor 1920-ban ismét felmerült az egyetem győri elhelyezése, amely azonban már meghiúsult, ekkor a város fogadókészségének hiánya miatt.

A város fejlődése, valódi régióközponttá válása új energiát adott a felsőoktatás meghonosítását célként kitűző polgárok számára. A hatvanas években azután a több évtizedes törekvés megvalósulni látszott, hiszen a népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1963. évi 5. számú törvényerejű rendelettel Győrött egy új műszaki egyetem alapítását rendelte el. A tervezés ekkor elkezdődött, azonban '66-ban koncepcióváltás történt, melynek következtében végül is egy főiskola megalapítására került sor '68. június 4-én három fővárosi és egy szegedi felsőfokú technikum integrációja révén.

Az új, most már megvalósult felsőoktatási intézmény Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola néven kezdte meg a működését. Ekkor a közlekedésépítés, a távközlés és a műszaki tanár szakokon folyt az intézményben főiskolai oktatás.

A főiskola 1986 óta viseli Széchenyi István nevét. Érdekes adaléka a történelemnek, hogy Ecker János, a város első szószólója kellemes kötelességet teljesített 1836. április 6-án, amikor Széchenyi István grófot Győr díszpolgárának ajánlotta "az egész ország, de leginkább a városok elősegélésére tett munkálata és fáradságos igyekezetei némileg meghálálása zálogának bebizonyításául." Azt hiszem, ez mutatja, hogy a városnak szoros kötődése van Széchenyihez.

A Széchenyi István Főiskola 1990-ben kezdett intézményfejlesztési eredményeként nemcsak a régió, hanem az ország legnagyobb főiskolájává vált. Az egy-két évtizeddel ezelőtti 1100 fős hallgatói létszámmal szemben jelenleg a nappali tagozaton tanulók száma 6 ezer, a távoktatásban további 2 ezer fő vesz részt, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának programkihelyezésén tanuló 600 hallgatóval együtt a hallgatói létszám így közel 9 ezer.

Az intézmény képzési palettája az eredetileg az infrastruktúrához kapcsolódó közlekedési, távközlési, híd-, út- és vasútépítési, közlekedésépítési, távközlési mérnök képzéseken túl a kilencvenes évektől kezdődően a felső-dunántúli terület igényei alapján jelentősen bővült, és mára univerzálissá vált.

A főiskolán jelenleg húsz szakon folyik képzés. A jogász szak az Eötvös Loránd Tudományegyetem programkihelyezése még mindig.

1996-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet győri tagozata főiskolánkhoz integrálódott, és intézményünk művészeti fakultásává vált. Az intézmény stratégiai programjának megfelelően az Universitas Győr Alapítvány támogatásával elsőként a közgazdászképzés keretében, gazdálkodási szakon kaptunk '98-ban lehetőséget egyetemi képzés indítására. Az első széchenyis egyetemi diplomákat '99. július elején vehették át a szak végzettjei.

Az Universitas Győr Alapítvány anyagi támogatásával, a főiskola kezdeményezésére és szervezésében indított jogászképzésben az ELTE állam- és jogtudományi karának győri tagozatán 2000. július 1-jén avatták az első jogi doktorokat. '99 május 4-e jelentős napként vonult be az intézmény történetébe, mert ekkor szavaztunk a parlamentben arról az ominózus felsőoktatási törvénymódosításról, és a törvény 33. §-a egészült ki azzal, hogy amennyiben 2002. június 30-ig teljesíti az előírt követelményeket, Széchenyi István Egyetemként működhet tovább. Mindez az intézmény 1990 óta kezdett egy évtizedes tevékenységének elismerése is, annak a bizalomnak a jele, hogy az egyetemi címhez szükséges, akkor még hiányzó feltételeket 2002. június 30-ig teljesítjük.

A 90 százalékos többséggel meghozott döntés nagy lehetőség volt a felső-dunántúli térségnek, Győrnek, az intézménynek. A törvényi feltételeket 2001 közepéig teljesítettük. Itt szeretném megnyugtatni MIÉP-es képviselőtársaimat, hogy az akkreditációs bizottság nagyon szigorú górcső alá vette a tevékenységet, és mindenben maximálisan megfelelőnek találta.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Mindez nem jöhetett volna létre, ha Győrnek nincs egy befogadó, nyitott, koncepciózus városvezetése több évtizede, ha nincsenek olyan támogatói, mint dr. Csanády György akadémikus, olyan főigazgatói, mint dr. Hegedűs Gyula, dr. Kiscelli László, dr. Szekeres Tamás, dr. Keresztes Péter, olyan pártolói a minisztériumban, mint dr. Czinege Imre, olyan oktatói, munkatársai, akik e feltételek megteremtéséért fáradoztak, és közös sikerként könyvelhetik el az egyetemmé válást.

A sikerben része van az Universitas Alapítványt létrehozó és támogató önkormányzatnak, nagyvállalatoknak és az adójuk egy százalékát felajánló magánszemélyeknek is.

Határkő, mérföldkő a törvény elfogadásának a napja, valamint 2002. január 1-je az egyetem megnevezés hivatalos használatának időpontja. Hét betű csupán az egyetem, de óriási kihívást, rengeteg feladatot, munkát jelent majd a vezetőknek, az ott dolgozóknak, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az igazi nagy munka ezután kezdődik. Folyamatosan, a harmadik évezred kihívásainak megfelelően magas szintű oktató, nevelő, tudományos munkát kell végezni annak érdekében, hogy nagyon jól képzett, megújulni képes fiatalok kerülhessenek ki a Széchenyi István Egyetem falai közül.

(22.40)

Ehhez kívánok én is az oktatóknak sok erőt, a dolgozóknak további bizalmat, és a támogatóknak kérjük a további támogatásukat.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a '99-es döntéshez hasonlóan támogassák a kormány-előterjesztést. Mi, szocialisták ezt fogjuk tenni. Ez felel meg Széchenyi István Hitelben kifejtett gondolatának: a múlt elesett hatalmunkból, a jövőnek urai vagyunk.

Köszönöm figyelmüket, és engedjék már meg ezt a mondatot napirenden és műsoron kívül: én még mindig várom miniszter urat más ügyből kifolyólag Győrbe. (Dr. Pálinkás József: El fogok menni.)

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gidai Erzsébet asszony, a MIÉP képviselője.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bazsa képviselőtársam személyesen érintett, ezért szólok hozzá. De azzal kezdeném, hogy az előbbi kétpercesben szintén gratuláltam a győrieknek, hiszen magam segítettem még tanárszerzésben is, ha tetszik, a közgazdasági karra, ez egy kérdés. (Dr. Pálinkás József: Tanárszerzés...) Idézőjelben mondom ezt, tanárinvitálásban, ha tetszik.

Sajnálom, Bazsa képviselő úr, hogy ilyen alacsony színvonalon vitatkozik velem, ez már második alkalom, de gondolom, hogy ezt majd felül fogja vizsgálni. Vagyok olyan régóta a pályán, hogy bár annyi funkciót még nem látok el, mint ön, de ezt jól ellátom. És szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy alaposabban figyelje az internetet.

Köszönöm szépen. (Balczó Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője.

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem ehhez kívánok hozzászólni, mert úgy gondolom, ennek nincsen értelme, méltatlan ez a Házhoz; én a törvényhez. Tényleg az a helyzet, hogy nehéz általános vitát folytatni erről a sok kis apró kérdésről rendelkező törvényjavaslatról. Arról pedig, hogy a Széchenyi István Főiskola egyetem legyen, elmondották már többen érthetően, ékesszólóan és érintve mindazt, amit érdemes.

Amit hozzá lehet tenni, az talán az, hogy úgy gondolom, mégis érdemes volt jó két évvel ezelőtt ezt a bizonyos törvényi paragrafust belevenni ebbe a lényeges döntéseket tartalmazó törvényjavaslatba. Nem egy főiskolát vettünk mi oda bele! Nem úgy történt az, hogy beletettük egy nagy kosárba a létező harminc vagy negyven magyar főiskola nevét tartalmazó golyót, és kihúztunk egyet, hogy na, egyet beteszünk, hátha az valamit majd csinál, és akkor esetleg egyetem lesz.

A győri Széchenyi István Főiskola látszott akkor is a magyar főiskolai spektrumból arra potens jelöltnek, hogy belőle megfelelő teljesítménnyel, megfelelő kritériumok elérésével egyetem legyen két éven belül. Azt mondtam akkor - most, az oktatási bizottsági vitában is -, hogy ez egy picike felsőoktatás-fejlesztési törvény volt, nemcsak egy szabályozási sorozat, hanem valakinek, valaminek azt mondtuk, hogy ha ezt megteszed, így fejlődsz, akkor az leszel, amit indokoltnak látsz, és mi is látunk. Ez következett most be. Úgy tűnik azért, összességében valamennyiünk örömére.

Ami a törvény többi részét illeti: ha mégis általános jelleggel próbálom itt jellemezni, akkor azt mondanám, hogy követő és nem serkentő törvény. Ezt, ha nem tetszenek haragudni, idegen szóra is lefordítom, ez reaktív jellegű és nem proaktív jellegű törvény. Ezt én nem elítélőleg mondom, az élet hozta ezeket az igényeket, hogy ilyen és ilyen pontokban szükséges a pontosítás vagy kiegészítés, és ezt a törvény most ilyen értelemben követi, csúnya szóval lereagálja, úgyhogy maradjunk a magyar változatnál, ha már egyébként úgyis tárgyalunk a magyar nyelv védelméről vagy alkalmazásáról szóló törvényről más alkalommal.

Ami az egyes pontokat illeti: én csak háromhoz vagy négyhez fűznék mégis megjegyzést, hiszen így általánosságban többet nem igazán lehet mondani. Az 1. §-ban ennek az adományozói körnek a kibővítése - amiről már Révész Máriusz képviselőtársunk is szólt - a magánadományozókkal. A lelki szemeim előtt miért ne képzeljem el, hogy jön még egyszer Soros György vagy jön egy másik Soros György, s azt mondja a magyar felsőoktatásnak, hogy ha már a világbanki 250 millió dollár nem kellett, akkor itt van 250 millió dollár, éljetek belőle, hasznosítsátok? Nem hiszem, hogy most, a holnapi napon ez bekövetkezik, de a lehetőség, ha valakinek csak 2,5 millió forintja van - menjek lentebb sok nagyságrenddel ebben az vízióban -, és doktori ösztöndíjat akar létesíteni, miért ne tehesse meg, akár a nevére szólóan is? Ha az európai joggyakorlatot diplomák ügyében honosítjuk, talán Európában kevésbé, de Amerikában teljesen általános gyakorlat, hogy névről, az adományozó nevéről elnevezett ösztöndíjak, professzorságok vannak; Horváth képviselőtársam bizonyára sokat tudna erről beszélni. Adjuk meg ezt a lehetőséget, ne kelljen ezt, a mondjuk, alapítványon keresztüli, kissé bonyolult technikát alkalmazni!

Amit én a 2. és a 3. §-ban szereplő kérdéskörrel kapcsolatban még indokoltnak látok - és ezt javaslat formájában meg is fogalmaztam - bevenni a törvénytervezetbe vagy módosító javaslatba, az az abszolutóriumnak a kérdésköre. Az abszolutórium nem szerepel a magyar jogrendben, miközben az összes magyar egyetemi és főiskolai hallgató bizonyítványában vagy indexében, ha úgy tetszik, leckekönyvében ott van egy oldal, ami arról szól, hogy befejezte, megtette mindazokat a kötelezettségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a záróvizsgára, tehát az oklevél megszerzéséhez szükséges végső stádiumba jusson. Érdemes volna ezt a abszolutóriumot - mert sok mindent rendezhetne az ösztöndíj, a hallgatói jogviszony kérdésében - pontosítani, tehát bevezetni. Azt gondolom, hogy ez a hallgatóság érdekében és az egész rendszer tisztánlátása és rendezettsége érdekében tehető meg.

Az 5. §-ban szereplő törvényességi felügyelet kérdésköre most azzal bővül igazából, hogy a miniszter megkapja azt a felhatalmazást, hogy rendeletet alkosson erről. Ezzel kapcsolatban az a hiányérzet van bennem, bennünk, hogy igazából a következményekről a törvényjavaslat most sem szól. Elindít egy eljárást, amit valamilyen formában le kell folytatni, mindenki tájékoztatja a másikat, de igazából következmények itt nincsenek. Én úgy gondolom, helye volna annak, hogy a törvény is mondja ki, hogy igenis egy ilyen törvényességi felügyeleti eljárásnak lehetnek érdemi következményei, akár szankció jellegű következményei is, mert itt most ez valahogy nagyon hiányzik, és ami nincs a törvényben, az nem ugyanaz, mint ha benne van a törvényben.

Végül azt a megjegyzést tenném még, hogy a nyelvvizsga-bizonyítvány külön szerepeltetése a képesítési követelményektől, nem abba belefoglalva, valahogy az egész képesítési követelmény komplex és összetett, de egységet sugalló és majdnem megvalósító koncepcióját sérti, abba nem fér bele. Ha mindenről leírjuk részletezve, hogy milyen szakmai és milyen egyéb gyakorlati és más jellegű követelményeket kell a hallgatónak ahhoz teljesíteni, hogy a képesítését megkaphassa, akkor ebbe az idegen nyelvi követelmény is beletartozik. Tehát nem látom ezt indokoltnak. Ne kelljen bárkinek is a képesítési követelmények mellett még máshol is utánanézi, hogy vajon mi is az, ami még teljesítendő! Ha másutt talál egyet, akkor utána elkezd tovább gondolkodni, hogy hátha még más is van valahol. Ez nem jó rendszer. Úgy gondolom, az a rendszer a jó, amelyik egy helyen, ott, ahol ennek helye van, kompaktul rendezi ezt az egész kérdéskört.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy ezek az életet követő módosító javaslatok megérettek arra, hogy támogassuk őket, és ilyen értelmű döntést hozzunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem a miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pálinkás József: Nem, köszönöm.) Nem.

Az általános vita lezárására a módosító javaslat házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Koltai Ildikó és Halász János képviselők önálló indítványát T/5045. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5045/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Halász János úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

(22.50)