Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása.

A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás a napirendi ajánlást illetően, ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő. Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre, az együttes tárgyalásra vonatkozó ajánlást kézhez kapták. A benyújtott önálló indítványokról a javaslat függelékében tájékoztattam az Országgyűlést.

 

Az ülés napirendjének kiegészítésére az SZDSZ, az MSZP és a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja is indítványokat terjesztett elő. A Házszabály szerint először ezekről határozunk, és ezt követően döntünk a napirendi ajánlásról. (Zaj, moraj a teremben.)

A határozathozatalok előtt azonban bejelentem, hogy amennyiben az Országgyűlés kiegészíti napirendjét, az előterjesztések tárgyalása során a napirendi ajánlásnak megfelelően az időkeretek a következő módon alakulnak: az előterjesztő felszólalására 15 perc, a kormány képviselőjének felszólalására 10 perc áll rendelkezésre, a bizottsági előadók pedig 5 percben fejthetik ki álláspontjukat. Ezt követően az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor 10-10 perces időkeretben. (Megkocogtatja a csengőt.) Figyelmet kérnék!

Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók által benyújtott indítványokról határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét az állam által nagy összegű költségvetési támogatásban részesített pénzintézetek konszolidációját vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1237. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény egyes rendelkezései végrehajtásának ellenőrzését vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1565. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a bányászati szempontból zárt területek feloldásának körülményeiről, a nemzeti ásványvagyonnal történő gazdálkodás helyzetét vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1937. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a gyógyszerellátásban kialakult válságos helyzet okainak feltárását vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/3091. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a gyorsforgalmi úthálózat tízéves fejlesztési programjának megvalósításáról szóló 2117/1999. (V.26.) számú kormányhatározat végrehajtásának ellenőrzését vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/3312. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény egyes fejezeteiben szerepelő előirányzatok felhasználásának ellenőrzését vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/3316. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Vancsik Zoltán időközben jelezte, hogy a következő szavazásról gépi szavazást kér, tehát azt kérem majd, hogy ne kézzel, hanem géppel szavazzanak. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a Magyar Televízió Rt. gazdálkodásának ellenőrzését vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/3513. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, géppel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 86 igen szavazattal, 189 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatot nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét az Egészségbiztosítási Alap felügyeletével és kezelésével összefüggő tevékenységek következtében kialakult helyzet feltárását vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/3559. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával.

Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a Miniszterelnöki Hivatal által 1999. január 1. óta kormányzati propagandára és országimázsra fordított költségvetési kiadásokat és kötelezettségvállalásokat vizsgáló bizottság felállítását kezdeményező H/4227. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az MSZP képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a jövő nemzedékek országgyűlési biztosáról szóló T/4168. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja ötven képviselő aláírásával kezdeményezte, hogy az Országgyűlés döntsön... Bocsánat, ez nem ide tartozik, ez a bejelentés téves; abban az esetben lett volna érvényes, ha elfogadtuk volna a napirend kiegészítését.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a vízi úti szállítások helyzetét és a magyar lobogójú hajókkal történő vízi úti szállítások gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgáló bizottság felállítását kezdeményező H/3409. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

 

 

(15.10)

 

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítását kezdeményező T/4116. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését elfogadta.

Az előterjesztés tárgyalására csütörtökön este kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja indítványa alapján kiegészíti-e az ülés napirendjét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítását kezdeményező T/2578. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a napirend kiegészítését nem fogadta el.

 

Tisztelt Országgyűlés! Most a kiküldött napirendi ajánlásról határozunk.

Bejelentem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja a megüresedett - az imént, egy fél órával korábban ismertetett módon megüresedett - jegyzői helyre személyi javaslatot tett, így napirendi javaslatomat az Országgyűlés jegyzőjének titkos szavazással történő választásával együtt terjesztem elő. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a kiegészített napirendi javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

A jegyzőválasztásra a szokásos módon kedden délután, az interpellációs szünetben kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Iváncsik Imre és Juhász Ferenc képviselők, Magyar Szocialista Párt, a Házszabály 41. § (2) bekezdése alapján indítványozták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz intézett azonnali kérdésük elhangzására és a válaszadásra az Országgyűlés zárt ülésén kerüljön sor. A Házszabály hivatkozott rendelkezése szerint a zárt ülés elrendeléséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az azonnali kérdés és a válasz elhangzására zárt ülésen kerüljön sor.

Kérem, szavazzanak, géppel természetesen, a minősített többség szabályai szerint. (Szavazás.)

Miután az országgyűlési képviselők, az összes képviselő és nem a jelenlévők kétharmadának igen szavazatára van szükség - ehhez egyébként néhány szavazat hiányzik -, megállapítom, hogy az Országgyűlés 255 igen szavazattal, 16 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a kérdés és a válasz elhangzására nem biztosítja a zárt ülés elrendelésének a feltételeit. (Közbeszólások.)

Ugyan közben jelzés érkezett, hogy gép nem működött, de én azt gondolom, a döntés érvényes. Ilyen értelemben a képviselő urak el tudják dönteni azt, hogy vagy a következő ülésen ismét előterjesztik a javaslatukat - amely javaslat láthatóan találkozik az Országgyűlés többségének támogatásával -, vagy pedig nem zárt, hanem nyílt ülésen mondják el a kérdésüket.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésünkön több indítvány általános vitáját lezártuk, így ezek részletes vitára bocsátásáról kell döntenünk.

 

Indítványozom a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/4171. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 274 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló H/3920. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátását.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 209 igen szavazattal, 63 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a szomszédos államokban élő magyarokról szóló T/4070. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 262 igen szavazattal, 17 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a Magyar Nemzeti Bankról szóló T/4084. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 273 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló T/3984. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 268 igen szavazattal, 13 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló T/4086. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 211 igen szavazattal, 72 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/4241. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 199 igen szavazattal, 85 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom az egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló T/4169. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 279 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló T/4163. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 270 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 10 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló T/2933. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 282 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a formatervezési minták oltalmáról szóló T/4141. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 268 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

(15.20)

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4086. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4086/47. számon kapták kézhez. (Általános zaj. - A képviselők nagy része elhagyja az üléstermet. - Csenget.)

Arra kérném azokat, akik elhagyják az üléstermet, hogy ezt csendben tegyék meg, ugyanakkor megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, hogy nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita három szakaszból álljon. Felkérem Németh Zsolt jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszerkezetet (Általános zaj.), és továbbra is csendet kérnék. (Csenget.)

 

NÉMETH ZSOLT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő. Az első szakaszban a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos rendelkezésekhez érkezett indítványok megvitatására kerül sor, az ajánlás 1-15. pontjai alapján. Ebbe a vitaszakaszba tartozik még a 38., 39. és 40. pont megvitatása is, amelyek az 1. számú melléklet módosítását kezdeményezik.

A második vitaszakaszban a képzési rendszer fejlesztésének támogatását és a Munkaerő-piaci Alap fejlesztési és képzési alaprészéről szóló szabályozás struktúráját tartalmazó szabályokat módosító javaslatokat vitatja meg, az Országgyűlés a 16-29. pontok alapján, valamint a 2. számú melléklet elhagyását kezdeményező 41. pont is ebben a szakaszban szerepel.

A harmadik vitaszakasz pedig a zárórendelkezések körében módosítást kezdeményező indítványokat tartalmazza, az ajánlás 30-37. pontjai alapján.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javasolt vitaszerkezetet elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-15. pontjai, valamint a 38., 39. és 40. pontok alapján, és megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszter Úr! A törvényjavaslat általános vitájában már elhangzott, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyetért az előterjesztés fő céljaival, és csak néhány kérdésben van különvéleményünk. Ennek tükrében a bizottsági vitákon elleneztük a törvényjavaslat lényegét átformálni szándékozó módosító indítványokat, viszont támogattuk a javaslat céljait pontosító, finomító módosító szándékokat.

Ilyen az ajánlás 1. pontjában szereplő pontosító indítvány is, Sági József képviselőtársam javaslata, amelyik a törvény által támogatott képzések körébe egyértelműen beemeli a közoktatásról szóló 1993. évi törvény hatálya alá tartozó pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek, szakmai alapozó oktatás, szakmai orientáló, szakmacsoportos alapozó oktatás végzését. Ezzel egyidejűleg ellenezzük az ajánlás 2. pontjában szereplő támogatottak körének azt a szűkebb értelmezését, amit szocialista képviselőtársaink indítványoztak a törvényjavaslat ugyanezen bekezdésére vonatkoztatva.

Nem értünk egyet azzal a szocialista indítvánnyal, amely szerint egyharmadával növekedne a hozzájárulás mértéke. A 3. §-t módosítani szándékozó indítvány szerint 1,5 százalékról - az agrártevékenységet folytató vállalkozók kivételével - 2 százalékra kellene emelni a járulék mértékét. Sem adópolitikai céljainkkal, sem az inflációt letörni szándékozó gazdaságpolitikánkkal nem fér össze az ellenzék járuléknövelő indítványa.

Tisztelt Ház! Az általános vita során már szó esett arról, hogy a szakképzésről szóló törvény megváltoztatását a felsőfokú oktatásban tanulók számának a gyors növekedése kényszerítette ki. Emiatt ugyanis elégtelenné váltak a felsőfokú szakképzés forrásai. A törvényjavaslatnak a felsőfokú gyakorlati képzés helyzetének javítását szolgáló célja nem valósulna meg, ha elfogadnánk azt a közös ellenzéki javaslatot, amelyik a 4. § (2) bekezdésében - ez az ajánlás 8. pontjában szerepel - a felsőfokú intézmények számára nyújtott fejlesztéstámogatás mértékét a bruttó kötelezettség 25 százalékában maximálná.

Ellenezzük ennek a törvényjavaslatnak a lényegét megtorpedózó indítvány elfogadását, s ugyancsak ellenezzük ugyanezen a törvényhelyen azt a javaslatot, amely duplájára, a jövedékalap 0,5 százalékáról 1 százalékra növelné a hozzájárulásra kötelezettek saját munkavállalóik számára szervezett szakképzésének támogatását. Az indítvány drámai mértékben lecsökkentené az alap bevételeit.

Tisztelt Ház! Ugyanezen 4. § (6) bekezdésében februárról júniusra változna az évközi és az éves szinten megállapított járulékkötelezettségek különbözetének a befizetése egy indítvány szerint. Ez elfogadhatatlan mértékű határidő-kitolás, hiszen a személyi jövedelemadó-köteles munkabérek évi összegét már január első felében le kellett zárni, gondoljunk csak arra, hogy minden érintettnek január 31-éig, a munkavállalóknak jövedelemigazolást kell kiállítaniuk, ezért teljesen indokolatlan június közepéig kitolni az alapba történő befizetések végelszámolását.

Tisztelt Ház! A részletes vita ezen szakaszában a többi ajánlással kapcsolatban már bizottsági üléseken szavaztunk, és elfogadásra ajánljuk a Háznak azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a kormányzat támogatott.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Egy kis figyelmet kérnék, mert a kormány képviselőjét éppen nem látom most az ülésteremben. Az előterjesztő - mert ez a jelzés nem érkezett el hozzánk - felkérte-e valamelyik másik tárcának a képviselőjét, hogy a részletes vitában vegyen részt, és képviselje a tárca álláspontját? (Általános zaj.)

Akkor itt most egy pillanatra megállunk, várunk, egy pár perc szünetet rendelek el, és akkor utána folytatjuk a munkát, ahogy erre a kérdésre egyértelmű választ kapunk, ezért egy kis türelmüket kérném. (Zaj. - Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Öt perc szünetet rendelek el, utána folytatjuk a munkát, és azt gondolom, hogy minden további nélkül tudjuk folytatni a részletes vitát. A türelmüket kérem, és öt perc szünet következik. (Rövid szünet.)

 

 

(15.30)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát.

A törvényjavaslat részletes vitájának első vitaszakaszánál tartunk. Többen jelezték felszólalási szándékukat. Elsőként megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt, akit majd Takács Imre képviselő úr követ.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény általános vitájának bizonyos szakaszában úgy tűnt, hogy a koalíciós pártok és az ellenzéki pártok között némi konszenzus alakul ki. Ezt még ellenzéki képviselőtársaim sem vonták kétségbe, hogy alapvetően pályamódosításra van szükség, olyan pluszforrásokkal kell ellátni a felsőoktatási intézményeket, amely döntések meghozatala a jövőbe vetett érdeke mindegyikünknek.

Ezért született néhány olyan módosító indítvány részünkről, amelyek ezt a célt szolgálják, és ezeket szeretném néhány szóval megindokolni. Konkrétan az 1. és a 40. módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, és azt szeretném megindokolni, miért volt szükség arra, hogy a szakképzési hozzájárulás felhasználási területét kiszélesítsük.

Tudjuk jól, hogy a közoktatási törvény hatálya alá tartozó pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek és a szakmai alapozó oktatás tanítása nem mindig kapott elegendő támogatást, képzési-fejlesztési támogatást. Az 1. módosító indítványom éppen azt a célt szolgálja, hogy ettől kezdve a gyakorlati képzés fogalmát a szakképző iskolák minden évfolyamára emígyen lehessen pontosan definiálni. Magyarán: a szakképzési hozzájárulási lehetőséget ettől kezdve kiterjeszthetjük ebbe az irányba is. Magyarán, még pontosabban: támogatjuk az eddig kialakult iskolai gyakorlatot.

Úgy gondoljuk, hogy a szakmai orientáció és az alapozó képzés elősegíti a tanulók megalapozott szakmaválasztását és a szakképzési rendszerbe való bekapcsolását. Mindez rendkívül széles eszközellátottságot feltételez; nagyon komoly kapcsolódási pontokat jelenthet a középiskolák és a gazdasági élet különböző szereplői között. Szükségesnek tartottam tehát én is és a bizottság kormánypárti többsége is ezt a módosító indítványt támogatni, benyújtani, mert úgy véljük, hogy nem lehet forrásokat minden ok nélkül elvonni a szakképző intézményektől.

Természetesen tudjuk azt jól, hogy a szakképzési hozzájárulásra kötelezetteknél a felosztható pénzösszeg nagysága korlátozott. Tudjuk jól, hogy nem lehet ezt az összeget mind elszívni a középiskoláktól. Tudjuk azt is jól, hogy a felsőoktatásnak van igénye erre a fejlesztésre, viszont ahhoz, hogy valamilyen módon a szakképző intézményeket kompenzálni lehessen, ez a legfőbb eszköz arra, hogy ez megtörténhessen.

Nagyjából ez irányba hat a 40. módosító indítvány megfogalmazása is. Amikor a tanulók vizsgáztatásával, a tanulók ideiglenes átirányításával kapcsolatban felmerült költségeket, útiköltség-térítést megpróbáljuk egy kicsikét pontosítani, akkor részben az adminisztrációs akadályokat próbáljuk leküzdeni, részben pedig a félreérthetőséget próbáljuk kiküszöbölni egyértelmű megfogalmazással. Ez lehetővé teszi ettől kezdve, hogy a vidéki diákok számára a juttatásokat még szakszerűbben, még pontosabban lehessen kézhez adni, illetve az intézmények ezeket így kapja meg, ami által sokkal gördülékenyebben megy majd az ellátásuk.

Természetesen - mint ahogy az általános indokolásban is ezt már megfogalmaztam - itt az egész rendszerben minden módosító indítvány összefügg a többivel, így aztán ezeket a módosító indítványokat majd még más paragrafusokban is viszontláthatjuk. Ezekre majd akkor fogok válaszolni, akkor próbálom megvédeni majd ezeket az indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Göndör István, szintén az MSZP-től.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 7. §-a (3) bekezdésének módosítását igyekeztem elvégezni azzal, hogy fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. De gyakorló pedagógusként és iskolavezetőként megtapasztaltam, hogy sokszor olyan tárgyi eszközöket próbálnak átadni a vállalkozások, amelyek számukra már nem megfelelőek, nem korszerűek, ugyanakkor ezáltal bérnövelési lehetőséghez is hozzájuthatnak.

Tudniillik a fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszközöknek legfeljebb az átadáskori könyv szerinti értékét lehet a bérjárulék között elszámolással, a szakképzési hozzájárulás miatt bruttó kötelezettséget csökkentő tételként számításba venni. Azt akartam itt elérni, hogy az átadott tárgyi eszköz értékcsökkenési leírásának mértéke ne haladja meg az 50 százalékot, mert ebben az esetben még ez az átadott eszköz használható a korszerű képzés megvalósítása érdekében.

Annak idején, amikor ezen töprengtem, szóltam Pálinkás államtitkár úrnak, és ő azt mondta, teljesen egyetért ezzel, nehogy olyan eszközök kerüljenek át a középiskolákhoz vagy egyetemekhez, amelyek már holt eszközök, és nem hasznosíthatók. Meglepődve tapasztaltam, hogy ezt a módosító javaslatomat az előterjesztő képviselője nem támogatta.

 

 

(15.40)

 

Úgy látszik, hiába próbáltam ezzel kapcsolatban államtitkár úrnál jó helyzetet teremteni.

Viszont örülök annak - és ez a parlament történetében ritkaság -, hogy az ellenzéki képviselő módosító javaslatát elfogadják, mert a 4. § (2) bekezdésének módosítóját, amit Göndör képviselőtársam adott be, elfogadták, tudniillik csak egy "a" betűt nyomott be a szövegbe. Hogy ez milyen lényeges változást jelent, erről nem érdemes szólni.

Mindenesetre azt furcsának tartom, hogy a bizottságok közül a gazdasági bizottság végső soron megértette azt, hogy az átadott tárgyi eszköz - amit átadnak a középiskoláknak vagy az egyetemeknek - értékcsökkenési leírásának mértéke valóban ne haladja meg az 50 százalékot. A gazdasági bizottság érti, hogy miről van itt szó, és sajnálom, hogy az oktatási bizottság egyharmada sem támogatta ezt a módosító javaslatot.

Bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők végiggondolják ezt, és az oktatás védelme, az oktatás korszerűsítése érdekében megpróbálják elérni azt, hogy az iskolák holmi elavult eszközöket ne vegyenek át, mert azzal bizony nem sokra mennek a szakképzésben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Képviselő úr, szerintem először a saját párttársaival, frakciótársaival kellene megbeszélni, hogy ez a módosító javaslat miért nem jó, mert ők sem szavazták meg. Ugyanúgy nem szavazták meg képviselő úrnak azt a módosító indítványát, amely a 4-es számon fut, amely egyébként szerintem, ne haragudjon képviselő úr, de nagyon ellenkezik az ön pártjának eddig vallott nézeteivel. Ön burkolt adóemelést követel ebben a módosító indítványban. Mi ezt már a pártprogramunk szintjén, a kormányprogram szintjén sem vállaltuk fel. Ha önöknek van kedvük és beírják ezt, hát írják be, de utána vállalják ennek a következményeit is.

Ezt sohasem fogjuk támogatni, sem most, sem a következő ciklusban, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kádas Mihály képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Takács Imre képviselő úr hozzászólásához szeretnék hozzáfűzni egy mondatot. Az általa beadott módosító 50 százalékban határozná meg azt a bizonyos értéket, amelynél még egy eszköz átadható, mondjuk, egy vállalkozástól az intézménynek. Én nem tudom, hogy mi lenne itt a jó szám, ám biztos vagyok benne, hogy az 50 százalék nem jó. Tehát azt gondolom, hogy ha egy intézmény ilyen igényt egy vállalkozással szemben érvényesít, hogy szeretne tőle kapni valamilyen tárgyi eszközt, nyilván meg fogja gondolni, hogy milyen értékűt vagy milyen állapotban lévőt fog még tőle átvenni.

Az a baj az 50 százalékkal, hogy például egy kétéves számítógép gyakorlatilag már nem adható át, és azért vannak saját példáim, mondjuk, Miskolcon, hogy a körzetemben egyetlen óvodának sem volt egyetlen számítógépe sem, és örömmel fogadták a 486-os gépeket, amelyeket máshol már modernebb gépekre cseréltek. Tehát elsősorban magával a százalékkal van bajom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A gond a 7. § (3) bekezdésével kapcsolatban az, hogy nem szabályozza azt, hogy milyen állapotban van az adott eszköz. Tehát gyakorlatilag egy teljesen elavult eszköz is átadható ezen törvényjavaslat alapján. Én azt akartam fékezni, hogy egy elavult eszköz nehogy átkerüljön az oktatási intézményekhez. Lehet, hogy az 50 százalékon, tehát a százalék mértékén vitatkozhatnánk. De hogy valahol be kell szabályozni azt, hogy milyen állapotú eszköz kerüljön át a szakközépiskoláknak vagy az egyetemeknek, ezt feltétlen meg kellene lépni a törvényben. Azt hiszem, hogy ezzel nemcsak az oktatási intézmények, hanem a gazdasági szervezetek vezetői is egyetértenek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt majd Csizmár Gábor követi.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ebben az első vitaszakaszban általában olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyek hasonló módon előjönnek, mint a tankönyvpiacról szóló törvényjavaslatnál, csak most már végképp szkeptikus vagyok, mert akkor a részletes vitában számos kérdésben egyetértettünk Lezsák Sándor képviselő úrral, bizottsági elnök úrral, és én akkor szándékosan nem nyújtottam be kapcsolódó módosító javaslatokat, bízva a bizottságban. És aztán egyetlenegyet sem nyújtottak be, a törvény úgy maradt, úgyhogy én kíváncsian várom, milyen gondokat jelent ez majd a gyakorlatban.

Most ugyanilyen problémáim vannak. Egyszerűen érthetetlen számomra, mikor tudjuk azt, hogy egy törvény-előkészítési szakban közigazgatási egyeztetésnek kell történni, az oktatási tárca mégis átírja a számviteli törvénnyel kapcsolatos fogalmakat, határidőket, ugyanígy az adótörvényekre vonatkozóan is.

Nem hiszem, hogy ez a megoldás hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozások - akár magánszemélyek, akár egyéni vállalkozók - jogkövető magatartást tudnának tanúsítani. Különösen nem helyes ez akkor, amikor a két időpont között lényeges különbség és ellentmondás van.

Elsőként: én szeretném kérni önöket, akik a kormánypártok soraiban ülnek, hogy az 5. ajánlási pontban mérlegeljék, hogy a számviteli törvényből emelnek át megfelelő fogalmakat a 3. § (1) bekezdésébe.

A következő, amiben kérném önöket, hogy fontolják meg: a tárgyévet követő második hónap 15. napja. Ez február 15. Az esetek többségében a bérköltség rendelkezésre áll, mert a magánszemélyek adóbevallásához, azaz az szja-bevalláshoz ez kell. De minden más, a beszámoló elkészítése már évek óta Magyarországon május 31. Május 31-e az adóbefizetés határnapja. Én azt is elárulom önöknek, hogy szándékosan azért írtam június 15-ét, mert bíztam abban, hogy valakinek a figyelmét föl tudom kelteni, és valaki kapcsolódó módosítóként, mondjuk, egy május 31-ei határidőt be fog nyújtani, és akkor összhangot tudunk teremteni a hatályos adó- és számviteli törvényekkel. Ugyanez van a 13. ajánlási pontban.

A következő téma: szeretném önöket arról győzködni, hogy a saját képzésre felhasználható keretet az egyébként a törvényjavaslatban szereplő mérték egyharmada helyett legalább kétharmadra emeljük. Emellett azzal szeretnék érvelni, hogy az a meggyőződésem, hogy azok a vállalkozások, amelyek áldoznak arra energiát és forrásokat, hogy maguk oldják meg a szakképzést - sőt mások a környezetük számára -, ott igenis tegyük lehetővé azt, hogy nagyobb részben használjanak föl abból a forrásból, amit egyébként be kellene fizetniük a központi alapra. Azért indítványozom a kétharmados arányt, mert elfogadom, hogy a központi alapra is forrás kell jusson, de azt gondolom, hogy pont a szakképzés az a terület, ahol maguk a gazdálkodók, a vállalkozók tudják eldönteni azt, hogy mire és hol képeznek szakembereket. Ez a 9. ajánlási pont volt. Azt szeretném elérni, hogy a 1,5 százalékból 1 százalékot, az alap 1 százalékát lehessen ebben a körben felhasználni.

A következő: a 11. ajánlási pontban - kérem önöket, hogy mérlegeljék - én arra szeretném rábírni a képviselő hölgyeket, urakat, hogy a 4. § (3) bekezdését hagyjuk el. Egyszerűen a mai kor követelményeinek nem megfelelő ha azt mondjuk, hogy a kiadások mértékének arányban kell állni a hozzájárulásra kötelezetteknél gyakorlati képzésben részesülő tanulók létszámával. Képviselőtársaim, gondolják végig: nem mindegy, hogy valaki asztalost vagy kőművest képez, vagy mondjuk, az informatika területén képez valakit.

 

 

(15.50)

 

 

Tehát ez egyszerűen szerencsétlen megfogalmazás, azt mondani, hogy ez létszámfüggő. Nem, ez technika-, technológiafüggő, és csak másodsorban lehetne a létszámfüggőségre irányítani a figyelmet. Én kérem önöket, gondolják végig, hátha el lehetne hagyni ezt a bekezdést.

És ugyanitt szeretnék kitérni Takács Imre képviselőtársam indítványára. Igen, pont ez a gond, hogy a célunk az, mi azt akarnánk, az lenne előremutató, hogy lehetőleg a képzésbe a legújabb, a legkorszerűbb technika, technológia kerüljön be. Valamilyen korlátot érdemes szabni, és hiszem, hogy a képviselő urak számos példát tudnak arról hozni, amikor pun háború előtti műszaki eszközöket juttattak oktatási intézményekhez; ez tényleg nem cél, ezzel ne lehessen kibújni. De azzal egyetértek, amit Kádas képviselő úr is mondott, hogy viszont vannak olyan eszközök, például az általa említett informatikai, számítástechnikai eszközök, ahol a 33 százalék már a második évben egy adott vállalkozás számára leírásra kerül, nagyobb részben az adott eszköz, viszont ez még nagyon jól használható oktatási célra.

Tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni, és valamilyen más formában ezt az indítványt megfogalmazni, talán akkor érdemes lesz arra, hogy támogassák.

Köszönöm szépen, majd a további vitaszakaszokban kérek még szót.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Sági József képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nehéz Göndör István képviselőtársammal közgazdaságtani kérdésekben vitatkozni, hiszen ő ennek a területnek ismerője, azt viszont, kérem szépen, tőlem fogadja el, hogy a szakképző iskoláknak nem feltétlenül érdeke az, amit ön a hozzájárulásra kötelezett munkavállalóknak a saját képzéséről mondott. Természetesen tisztában vagyok én is azzal, hogy mennyire hatékony az ilyen képzés, tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy milyen sanda szándékok állnak néha az itteni képzések megszervezése mögött.

Viszont, képviselő úr, emlékezzen csak vissza ugyanennek a törvénynek az 1996-os parlamenti vitájára, én végigolvastam azt a jegyzőkönyvet, és akkor éppen az önök előterjesztésében még 0,2 százalék szerepelt itt. Amikor mi 1999 tavaszán ezt módosítottuk, és feljebb vittük 0,5 százalékra ezt a bizonyos belső képzésre fordítható összeget, akkor önök azt annyira tudták támadni, hogy nem győztük megvédeni a saját érveinket a munkavállalók érdekében. Ha most ön ezt a 0,5 százalékot felemelné 1 százalékra, akkor azt nem tudom, hogy igazából mi az önök arca, mit képviselnek önök.

Kérem szépen, akkor tisztázza, hogy ön melyik álláspontot képviseli, az 1999-es MSZP-álláspontot vagy a mostanit. Nem konzekvens a magatartásuk szerintem. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Még egyszer visszatérek én erre a tárgyieszköz-átadásra, gyakorlatból ismerem a dolgokat, nem az ujjamból szoptam. A vállalkozók és az iskolák között alku van ebből a szempontból. A vállalkozók szeretnék, ha minél nagyobb része megmaradna a bérnek a vállalkozásnál, és minél kisebb részét kellene az oktatási intézményeknek átutalni. Ezért a vállalkozók sok esetben azt teszik, jómagam is megtapasztaltam a gyakorlatban, hogy felajánlanak egy alig használt vagy abszolút nem használt, vagy alig használható eszközt, és akkor a bérnek csak egy töredék részét, az 1,5 százaléknak csak egy töredék részét utalják át az oktatási intézménynek.

Még egyszer szeretném a tisztelt képviselőtársaimmal, a kormánypárti képviselőkkel elfogadtatni azt - azok, akik szakközépiskolákban dolgoztak vagy dolgoznak, ezt tudják -, hogy itt valamilyen határt szabjunk, mert nem az iskola van monopolhelyzetben ebből a szempontból, hanem a gazdálkodó szervezet; az iskola kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a gazdálkodó szervezet átutalhatja a központba is azt az összeget, amelyet át akar utalni. Tehát itt szabjunk egy határt, nehogy az legyen, hogy egy alku révén olyan eszközök juthatnak az iskolák, a szakközépiskolák vagy az egyetemek kezébe, amelyeket nem tudnak használni, ugyanakkor a gazdálkodó szervezetek pedig ezt a helyzetet esetleg bérfejlesztésre tudják hasznosítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Göndör István képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én nem akarnék abba a hibába esni, amibe Sági képviselő úr, mert ha csak hátrafelé néz, akkor abban a hibában van, hogy ön a jövőnek is háttal áll. Én hiszem azt, hogy ismeri, amikor indult a szakképzési hozzájárulási rendszer, akkor csak egyes és kivételes iskolák jutottak hozzá. Erre később szemet vetettek mindenféle középiskolák, és szemet vetett a felsőoktatás is, mert így lehetett korszerű eszközökhöz jutni. És azért, azt gondolom, ez a vita valós, ez helyénvaló, hogy itt van a Házban, és ezért kellene megvitatnunk, hogy mi a jó, merre akarunk menni, és akkor én a gyakorlati érvemet mondom.

Azzal kapcsolatban, ami ma a munkaerőpiacon történik, két lehetőség van: vagy képeznek a munkaerő-hivatalok mindenféle szakmára állami forrásokból, akiket képeznek, és a képzés után újra állás nélkül vannak; vagy elfogadjuk azt az elvet, ami feltehetően a mai követelmény, hogy az egyes vállalkozásoknak a saját munkavállalóik képzésére fordított anyagi eszközeit elismerjük ebben a rendszerben, és ezáltal mentesítjük őket a központi hozzájárulástól. És azért, ha tetszik, ha nem, itt nem másról van szó, mint arról, hogy a vállalkozások kénytelenek a törvény erejénél fogva kiegészíteni a hiányos költségvetési forrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő, hogy a miniszter úr meglátogatta most az ülést, és részt vesz a napirendi pont tárgyalásán; ritkán adatik meg, ezért meg kell becsülni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Úgy gondolom, bizonyára az utolsó miniszteri napjaiban fontosnak tartja, hogy a tárcájához tartozó ügyekben képviselje a tárcát az Országgyűlésben. Biztosan nehézségeket okoz más feladata mellett, de örülök, hogy most el tudja látni. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Nem kell olyan nagyon indulatosnak lenni, összesen 30 másodpercet beszéltem az ülés körülményeiről, mindjárt rá fogok térni egyébként a módosító indítványokra is. Összességében nem beszéltem annyit erről a dologról, amennyit hiányzott a miniszter úr, és ami miatt állt az Országgyűlés vitája. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Na, ennyit a kormány jelenlétéről az ülésen és a napirend akadályoztatásáról vagy segítéséről.

A módosító indítványokhoz én két ügyben szeretnék megjegyzést tenni. Az egyik a forrásátcsoportosítás kérdése, mert a törvényjavaslat jelentős forrásokat kíván átcsoportosítani a középfokú szakképzésből a felsőfokú szakképzésbe. Az ajánlás 2., 6., 8., 14. pontjaiban mi tettünk arra módosító indítványt, hogy ez az átcsoportosítás szabályozott és célirányos legyen, és megfeleljen a gyakorlatban kialakult követelményeknek. Ugyanis arról van szó, hogy ilyen mértékű átcsoportosítást a jelenlegi létszámviszonyok nem indokolnak. Önök, a kormány képviselői, a kormánypártok képviselői az érveléseikben az általános vitában és a bizottsági vitában is azt említették, hogy a dinamikájában a létszámmozgások úgy alakulnak, hogy olyan dinamikával fejlődik a szakképzés, hogy megkívántatik, hogy a forrás is ilyen mértékben kerüljön át a felsőoktatásba.

Mi azt gondoljuk, a források arányát úgy kell szabályozni, hogy az megfeleljen a képzési létszámok arányának, márpedig ennek az aránynak az felelne meg, ha nem 37,5 százalékot lehetne a felsőoktatásba átirányítani, hanem csak 25 százalékot, mert éppen a minisztérium általános indokolásának ezek a létszámarányok felelnek meg; nem más adatokkal dolgoztunk, mint a minisztérium adataival. Úgy gondoljuk, hogy ezzel szinkronban kellene a finanszírozást is kezelni.

 

 

(16.00)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

 

A másik érvelés úgy hangzik, hogy azért kell ilyen tempóban és mértékben a felsőoktatásba átcsoportosítani fejlesztési forrásokat, mert szükség van rá, merthogy a felsőoktatás nincs olyan jól eleresztve, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzunk.

Sajnos itt is cáfolni kell a tényekkel ezeket az érveket, merthogy az a gyakorlati helyzet, hogy mondjuk, az elmúlt esztendőben a költségvetésben felsőoktatási beruházásokra rendelkezésre álló összeget összesen 2 százalékos mértékben sikerült felhasználni, 98 százalékban pedig nem tudta felhasználni a tárca. Ezért az az érvelés, hogy szűk a keret a fejlesztésre, egyszerűen nem állja meg a helyét, mert a rendelkezésre állót sem használta fel. Még egyszer mondom, hogy 2 százalék volt - ez szintén kormányzati adat, tehát nem máshonnan szerzett adat -, 2 százalékot sikerült felhasználni. Ez az érvelés sem állja meg a helyét.

Harmadikként említeném a módosító indítványaink alátámasztására - azt gondolom, ebben a kormányoldalon és az ellenzéki oldalon is egyet lehet érteni -, miszerint szükséges, hogy ma Magyarországon jelentős mértékben fejlődjék az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, ennek a létszáma bővüljön, szakmastruktúrája bővüljön, dinamikus fejlődés álljon be a felsőoktatásnak, szakképzésnek ebben a szektorában.

Ugyanakkor a finanszírozási modellek - sem a felsőoktatásban, sem a középfokon - nem alkalmazkodtak ehhez a fejlesztési szükséglethez, nincs igazán tisztázott forrása az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésnek. Úgy gondoltuk a módosító javaslatainkkal, hogy azt a fajta nyitást, amelyet a felsőoktatás felé indokolt megtenni a szakképzési hozzájárulási pénzek tekintetében, koncentrálni kellene az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésre, éppen annak érdekében, hogy a közösen hasznosnak gondolt fejlesztés létrejöhessen. Ezért gondoljuk, hogy a módosító indítványaink helytállóak. Ezt a fajta forrásátcsoportosítást, amit ez a törvény megtesz, kifejezetten koncentráltan és arányosan a felsőoktatásban így lehetne érdemben és értelmesen felhasználni.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni ehhez a kérdéskörhöz. Nagy felelőssége van a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek ebben a forrásátcsoportosításban. A felelősség tekintetében arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy ma a középfokon továbbtanuló diákok 60 százaléka szakképzésben tanul tovább. Nagyon jelentős többsége tehát a középfokú oktatásnak a szakképzés. Most pedig ezzel a törvényjavaslattal ebből a középfokú szakképzésből kíván a kormány forrásokat átcsoportosítani.

Ezzel azt üzeni, hogy ezek szerint nincs szükség erre a középfokú szakképzésre. Azt üzeni, hogy le kell állni az ilyen típusú fejlesztésekkel, nem érdemes oda forrásokat pumpálni, mert hiszen ez nem a fejlesztendő terület, hiszen a kormány innen forrásokat akar elvonni ezzel a törvényjavaslattal. Nyilván nincs ilyen üzenetszándéka, mert látom, a miniszter úr is jelzi metakommunikációs jelekkel, hogy nincs ilyen szándéka a kormánynak. Mégis ez a lépés az, hogy bizony innen elvon ez a törvényjavaslat nem kevés forrást, akár olyan mértékben is, hogy ez veszélyeztesse a középfokú szakképzést.

Én tehát ismét mérlegelésre, meggondolásra ajánlanám a miniszter úrnak és a munkatársainak az arányok kérdését és az átcsoportosítás irányának kérdését. Mi erre tettünk módosító indítványokat. Úgy tűnik, hogy az érveinket egyelőre még nem hallotta meg a kormány, de szükségét érezzük, hogy elgondolkodjon rajta.

A másik kérdés, amelyről szólnék, a 10. ajánlási ponttal függ össze. Ez a döntéshozatali szintek megváltoztatása, vagyis az ominózus regionális döntési szint kialakítása. Összességében, ha működnének, léteznének régiók Magyarországon, és ha az intézményrendszer működésének regionális metszetei kimunkáltak lennének, akkor természetesen a magam részéről nem opponálnék egy ilyen javaslatot.

Ami miatt módosító indítványt nyújtottunk be a képviselőtársaimmal, az az, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslatban megfogalmazott mostani lépésével elválasztja a forrásokról való döntés színterét az intézmények jelenlegi színterétől, merthogy ma a megyei szinteken létezik az intézményrendszer fenntartása, a forrásokról való állásfoglalás tekintetében meg a törvényjavaslat a regionalitás szintjét emeli be. Tehát elhúzza, eltéríti egymástól a két kérdést, ami megítélésünk szerint nagyon veszélyes. Lehetségesnek tartjuk, hogy az intézmények ne a megyékhez tartozzanak, hanem valamifajta regionális integrációban működjenek, és így kapcsolódjon össze a forrás és az intézményrendszer, de nagyon veszélyesnek tartjuk, hogy az intézményrendszer struktúrája és a forrásokról való döntés szintje eltér egymástól.

Ezért mi azt a javaslatot tettük, mivel Magyarország 2002. január 1-jéig vállalta, hogy az európai uniós normáknak meg fog felelni, függetlenül a csatlakozás tényleges dátumától, és ha ezt a vállalást teljesíteni tudjuk, akkor ez azt is jelenti, hogy 2002. január 1-jéig minden bizonnyal ki fognak alakulni a régiók teljes intézményrendszerrel, működőképességgel, döntéshozatali mechanizmussal; s ha ez így történik, akkor ebben a döntéssorozatban meg lehet vizsgálni és el lehet dönteni, hogy a szakképzési intézményrendszer, a szakképzési intézmények milyen viszonyba kerüljenek a regionális döntési mechanizmusokkal, testületekkel, az államigazgatás regionális szintjeivel. Addigra ki lehet alakítani egy olyan formát vagy olyan megoldást, hogy a forrásokról való állásfoglalás és az intézményrendszer fenntartói között ne legyen ilyen éles eltérés, mint amit ez a törvényjavaslat csinál.

Ezért azt javasoltuk, hogy maradjanak meg 2002. január 1-jéig a megyei szakképzési bizottságok a jelenlegi funkciójukkal, és a törvény regionalitásra szóló passzusai pedig 2002. január 1-jétől lépjenek hatályba, addig ugyanis előkészíthetővé válnak az ezzel kapcsolatos intézményi, döntési, államigazgatási kérdések, és szinkronba hozhatók az intézményrendszerrel.

Kérem a miniszter urat, fontolja meg, hogy nem lehet-e egy ekkora méretű intézményrendszer esetében biztosítani a szinkronitást. Nyilvánvaló, hogy ha egy ilyen menetközbeni durva beavatkozás átgondoltabb módon történik a rendszerbe, akkor például mi is tudnánk támogatni ezeknek a bizonyos regionális bizottságoknak a kialakítását. De ilyen prompt módon, ahogy ezt a törvény javasolja, és függetlenül mindenféle regionális struktúrától, úgy gondoljuk, hogy nem helyes lépés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 16-29. pontjaira, valamint a 41. pontra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Göndör István jelentkezik.)

Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A 21., 22., 23. és 24. számú ajánlási pontokkal szeretnék foglalkozni. Ahogy Csizmár Gábor már említette, én most még tovább fejleszteném az ő gondolatait.

Azt szeretné elérni Herczog Edit képviselő asszony, hogy az oktatási miniszter döntési jogát csökkentsük a törvényjavaslatban, és az alaprész felhasználásával kapcsolatban a döntési jogot a fejlesztési és képzési tanács kezébe tegyük le. Ennél az indítványnál az a rögeszménk, ha szabad így fogalmaznom, hogy itt a fejlesztési tanács mint döntés-előkészítő sok mindent megfogalmazhat, és ezt követően a miniszter úgy dönt, ahogy akar. Azt gondoljuk, hogy egy demokratikus döntéshozatali mechanizmusban célszerű lenne, ha ezt a döntési jogot átadnánk a fejlesztési és képzési tanácsnak. Ez jobban megfelelhetne a területi elveknek és magának a gyakorlati igénynek.

Az előző hozzászólásomban már beszéltem arról, hogy itt valójában költségvetési forrás kiegészítéséről van szó. Célszerű lenne, ha ezt a forrást nem a miniszter úr osztaná el.

Köszönöm szépen.

 

(16.10)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Sági József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Nem a miniszter fogja ezt a forrást elosztani; tudja ön is jól, hogy ez nem így lesz. S ha ön használta ezt a kifejezést, hogy rögeszme, akkor én is ragaszkodnék ehhez a kifejezéshez, hogy rögeszme. Ez a szó pejoratív értelmű, és én is úgy fordítottam.

Önök már 1998-tól kezdve, de a mi tárcánkat érintően 1999-től rögeszmeszerűen hajtogatják azt az unos-untalan ismert tételt, hogy a miniszter centralizál, a kormányzat összpontosít, s akkor egy kézbe lesz minden csoportosítva, és ebből csak baj származhat, ez az összes baj forrása.

Kérdezem én önöktől, hogy a közoktatási törvény '99-es módosításától kezdve is találtak-e olyan fogódzót, amibe eddig igazán bele tudtak volna kötni. Nem találtak, nem is volt ilyen egyáltalán. Most is csak ezt hajtogatják, és úgy, ahogy akkor nem volt, ennek most sem lesz semmi alapja, mert ha pontosan elolvasták volna a törvény szövegét, az arról szól, hogy ennek a bizonyos tanácsnak - a fejlesztési és képzési tanácsnak - a javaslatára a döntés-előkészítés után a miniszter konzultál vagy dönt. Hát nem is dönthet másképpen! Ekkora szegmenst, ekkora területet úgysem képes átlátni, egy több milliárdos alaprészt egyszerűen nem tud egy ember átlátni és kezelni! Nyilvánvalóan a testület pontosan azért van mellette, hogy ezt a munkát előkészítse számára.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Sági Képviselő Úr! Akkor én tisztelettel ajánlom az ön figyelmébe, és ezért mondtam el, hogy mely ajánlási pontokról beszélek.

Ha elolvasná a 12. § (2) bekezdésének d) pontját, szó szerint így szól: "Az oktatási miniszter az alaprész tekintetében dönt az alaprész központi és decentralizált keretre történő felosztásáról, a központi és a decentralizált keret elosztásáról, valamint - és itt jön az érdekes - a támogatások odaítéléséről, és ezekről tájékoztatja a gazdasági minisztert."

Kedves Képviselő Úr! Ez van beleírva, mi ezt akartuk kiemelni. Ez szerepel a 21. számú indítványban. Én tehát most azt gondolom, hogy nyitott kapukat döngetünk, mert ezek szerint önnek is az a véleménye, hogy ne döntsön a miniszter úr erről, mert tényleg nem látja ezt át teljes egészében. De sajnos ez van, és amit ön most elmondott, számomra a félelmeinket visszaigazolni látszik, hogy igenis itt a fejlesztési és képzési tanács csak egy árnyék. Mindenki szépen arra koncentrál, és közben a miniszter egyszemélyben azt tesz, amit ő éppen jónak lát. Azt gondolom, hogy ez nem helyes.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben kért szót Pokorni Zoltán oktatási miniszter úr. Miniszter úr, önt illeti a szó.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm. (Göndör Istvánhoz fordulva:) Ön előtt ott van a módosító javaslat, képviselő úr, vagy az egész törvény ott van ön előtt? (Göndör István: Az egész törvény.) Megtisztel. Ott van-e a korábbi változat? Képviselő úr, ott van? (Göndör István nemet int.) Nincs. Legyen kedves elővenni azt is, és látni fogja, hogy a törvénynek ez a passzusa szóról szóra megegyezik azzal, ami korábban volt.

Amikor ezt a feladatot, korábban az OSZT - még most is OSZT - javaslatainak a döntéshozatali feladatát Kósáné Kovács Magda látta el, nem tudom, akkor ezt aggodalmasnak látta-e az MSZP. Nem emlékszem rá. Utána emlékeim szerint Kiss Péter hozott ugyanilyen változatlan jogi konstrukcióban döntéseket. A képviselő úr talán tud nekem segíteni, hogy ezt aggodalmasnak látta-e az MSZP. Nem.

Most, három éven keresztül én hoztam meg ezeket a döntéseket. Nem emlékszem rá, hogy az MSZP ezt aggodalmasnak látta volna, vagy kifogásolta volna bármelyik döntésemet. Köszönöm, és a köszönetemet hadd mondjam el, mert ezek szakmai döntések voltak, és kezeskedem, hogy akár én töltöm be a miniszteri posztot, akár más, a továbbiakban is szakmai döntések lesznek.

Kérem, amit eddig jónak, működőképesnek láttak - akár MSZP-s politikus töltötte be a felelős miniszteri posztot, akár a polgári kormány tagja -, azt talán utólag, csak azért, mert a neve megváltozik, nem kell feltétlenül kritizálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

 

(A jegyzői székben Németh Zsoltot Herényi Károly váltja fel.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjától. Képviselő úr!

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A döntéshozatal pontjában valóban nincs különbség. De abban igen, hogy azok a testületek hogyan jönnek létre, amelyek a javaslatot teszik a döntésre, és amelyek tanácsot adnak annak a miniszternek, aki dönt. Mert önök eddig kénytelenek voltak azokkal a testületekkel együttműködni - akár OSZT-nek hívták, akár megyei szakképzési bizottságnak -, ahova különböző szervezetek delegáltak tagokat.

A mostani javaslatuk viszont arról szól, hogy önök majd egyeztetnek ezekkel a szervezetekkel, és majd a felkérés a miniszter személyes döntése lesz az egyeztetés után. Ez nagyon nagy különbség. Ez irtózatosan nagy különbség! Mert ha a szervezeteknek van javaslattételi joguk, amit a miniszter nem tud megkerülni, csak abból tud dönteni, akkor kénytelen azokkal együtt dolgozni, akik a döntése kontrollját is jelentik, mert hiszen ők teszik a javaslatot, és nyilván, ha másképpen dönt a miniszter vagy visszautasítja a javaslatot, akkor ezt valamilyen módon meg is kell érvelnie.

De ha a miniszter a saját ízlése szerint állítja össze ezeket a testületeket, ha a saját kontrollját saját maga szervezi meg, akkor itt már más a helyzet, mert akkor senki nem fogja ellenőrizni a döntést, hiszen önkiszolgáló mechanizmus jön létre. A miniszter felkér valakiket, hogy adjanak neki olyan tanácsot, amit ő majd meg fog fogadni.

Erről szól a történet. Ezért szúr szemet a döntéshozatali mechanizmus, mert a részt vevő testületek összetételében más eljárást kívánnak alkalmazni, ami, azt gondolom, világossá teszi, hogy itt a döntésnek egy centralizálásáról és a nyilvánosság előli eldugásáról is van szó.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót kétperces időkeretben Pokorni Zoltán oktatási miniszter úrnak. Miniszter úr!

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Képviselő Úr! Adandó alkalommal örömmel megvitatom önnel, hogy kell-e döntéseket centralizálni egy ilyen támogatási rendszerben. Nem tartom ördögtől valónak, ha valaki erre a következtetésre jut, és nem tartom politikai megítélés tárgyának, ha ezt az álláspontot alakítja ki valaki, hogy ezen a területen egy centralizáltabb, gyorsabb, hatékonyabb, gyorsabb reakciókat lehetővé tevő döntést tesz indokolttá a világ változása és ezért javasolja ezt. De ilyet nem tett senki.

Megint csak arra kérem önöket, hogy ne csak a módosító javaslatokat, illetve az általunk benyújtott szöveget nézzék; vegyék elő a korábban és jelenleg is érvényben lévő javaslatot, talán ott látják, hogy a tanács összetételének a kérdésében egyetlenegy ponton van változás: ez a megyei szint. Nem volt Kiss Péter idejében, Kósáné Kovács Magda idejében sem delegálási joga egyetlenegy szervezetnek sem, javaslatot tettek, amit a miniszter ha akart, figyelembe vett, ha akart, nem. Ezután is így lesz: javaslatot tesznek, amit a miniszter ha akar, figyelembe vesz, ha akar, nem. Nincs változás ebben a tekintetben.

Kérem, hogy ne állítsanak változást ott, ahol nincs, és különösen ne tulajdonítsanak neki politikai olvasatot, mert van elég dolgunk a szakképzés területén, a képzés és fejlesztés területén, amivel érdemes foglalkozni. Álvitákkal, fölösleges vitákkal szerintem ne húzzuk, ne raboljuk egymás idejét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Sági József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Még korábban jelentkeztem kétperces hozzászólásra, de azért rá szeretnék térni arra, amit Csizmár Gábor képviselő úr legutóbb felvetett.

Ha már egyszer a kezünkben van a törvény, akkor idézzünk pontosan. Ez a bizonyos fejlesztési és képzési tanács döntés-előkészítő feladatokat lát el. Igyekszem olvasni az állítmányt és a hozzá tartozó határozót.

 

(16.20)

 

Tehát mire tesz javaslatot? 1. Javaslatot tesz a decentralizált résznek a régiók közötti felosztására. 2. Javaslatot tesz a központi rész felhasználására. 3. Értékeli a pályázatokat. 4. Javaslatot tesz a támogatásra. Mi ez, ha nem egy jól, olajozottan működő gépezet leírása?

Majd pedig egy másik megfogalmazás később, hogy kikből is áll a tanács. Csizmár képviselő úr azt mondta, hogy kénytelenek voltunk együttműködni a megyei szakképzési bizottságokkal. Ezeket 1999 nyarán megújították, és ennek a kormánynak a regnálása idején jöttek létre; nem saját ízlés szerint, mint ahogy nem saját ízlés szerint alakulnak a mostani tanácsok sem. Hiszen, képviselő úr, olvassa csak el ezt a néhány sort, hogy kik vesznek részt ebben: a minisztériumok képviselői, az OMT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek, gazdasági kamarák, iskolafenntartók, szakmai szervezetek, és az FTT képviselői közül azok, akikkel a szervezetekkel történő egyeztetést követően megállapodtak. Szó sincs arról, hogy ezt bárki irányítaná, hiszen a tanács az ügyrendjét maga állapítja meg.

Hol van ebbe beleavatkozás? Hol nyúl ebbe bele felülről az állam? Sehol sem; önök semmit sem tudnak erre pontosan idézni a törvényből, pedig ott fekszik önök előtt. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Magam sem tartom ördögtől valónak e tekintetben a centralizált döntést, hogy világosan beszéljünk. Hiszen nyilvánvaló, hogy mind a decentralizált, mind a központosított alaprész kérdésében a kormánynak lehetnek határozott fejlesztési elképzelései, amikhez a forrásokat oda kívánja rendelni.

Nem ezzel van a baj; mert ezek szerint ön előtt sincs ott minden dokumentum vagy minden módosító javaslat, hiszen a hozzászólásából az derült ki, hogy ön elfogadható eljárásnak tartja, ha e szervezetek javasolnak, a miniszter meg a javaslat alapján felkéri a testületek tagjait. Mi ezt javasoltuk ugyanis a módosító indítvánnyal, önök pedig egy homályos "egyeztetést követően kéri fel" fogalmat használnak. A delegálás a korábbi konstrukcióban is javaslattételi jogot jelentett, így is fogalmazott a jogszabály. Nem szólt semmifajta "egyeztetést követően" logikáról, én megnéztem. Ez a homályos "egyeztetést követően" új megfogalmazás, és ez itt a probléma, hogy ez nem világosan látható viszony.

A kormány képviselője a bizottság ülésén egyébként még meg is indokolta ezt - meg kell nézni a jegyzőkönyvet -; azt mondta, hogy igenis, a miniszternek van joga azt mondani, hogy az X. Y. szervezet által javasolt személy nem ért a dologhoz, ezért ő mást nevez ki ebbe a vagy regionális bizottságba, vagy az OSZT helyébe lépő bizottságba. Erre mondtuk, hogy ez a probléma, kérem szépen, mert ha a miniszter a saját kontrollja tekintetében dönthet, s nem pedig az érintett szervezetek döntenek arról, hogy egyébként kit gondolnak javaslattételi és kontrollszerepbe ültetni, akkor itt már nagy baj van. A centralizálás erre vonatkozik, nem pedig magára a döntéshozatalra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igazán rövid leszek. Tisztelt Ház! Itt sokszor elmondhatjuk egymásnak, hogy mi szerepelt az előző törvényben meg az előző törvényekben, de az az igazság, hogy a szakképzési törvényben pontosan ez a megfogalmazás szerepelt, onnan vették át, és pontosan úgy van itt is megfogalmazva, mint ahogy meg van fogalmazva a szakképzési törvényben.

Tehát itt igazán sorolhatjuk egymásnak a pro és kontra érveket, de Csizmár úr az előző ciklusban választott parlamentben is benne volt, s ha ezt a megfogalmazást homályosnak találta, akkor ott is jelezhette volna, de azt hiszem, nincs ennek különösen sok értelme.

A miniszter úr is egyértelműen elmondta, és valóban ez az igazság, hogy pontosan az a fajta megfogalmazás, amelyet önök is alkalmaztak, került át ebbe a törvénytervezetbe is. Szerintem ezt a vitát le lehet zárni. Lehet azt mondani, hogy ez nem volt így jó, lehet erre példákat mondani. Ez nem történt meg, de itt nincs változás, tehát semmiféle centralizációról és egyébről nem érdemes beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   25   25-89   89-112      Ülésnap adatai