Felszólalás adatai

GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság részletesen megtárgyalta a T/1747. számon benyújtott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslatot. A jogszabálytervezetet a bizottság többségi döntéssel, 12 igennel és 6 nemmel általános vitára alkalmasnak találta.

Első lényeges indokunk, hogy a média- és hírközlési ipar szabályozásáról született 1996. évi törvény óta a terület működése szempontjából releváns minden körülmény lényegileg megváltozott, mind a technológiai környezet, mind a főként európai jogi szabályozás, mind a médiafogyasztók szokásai, mind pedig a terület gazdasági feltételei alapjaikban változtak. A közel másfél évtizedes szabályozás tehát tovább fönt nem tartható, azt a megváltozott körülményekhez és elvárásokhoz kell igazítani.

A második lényeges szempontunk az volt, hogy a javaslat kellő határozottsággal és eréllyel lép fel a gyermekek és a családok védelmében. Gyermekeink fokozottan vannak kitéve a média káros hatásainak, így rászorulnak arra, hogy a közösség, a jog erejét is bevetve védje, óvja őket, miközben nem tagadhatjuk, hogy a modern médiának és hírközléstechnikának vannak hasznos és értékes részei is, sőt többségükben ilyenek. A szabályozás több ilyen elemet is tartalmaz, ezek életbe léptetése pedig nem tűr további halasztást.

Harmadik érvünk: a közszolgálati média szabályozásának megújítása végre érdemben megtörténhet. Felszámolható az a méltatlan helyzet, hogy tucatnyi testület másfélszáz tagja vergődik döntésképtelen állapotban, gazdaságilag veszélybe, tartalmilag pedig vesztes helyzetbe sodorva a közmédiumokat. Az új szabályozás lemetszi a párhuzamosságokat, együttműködő, kooperatív és egyszerűbb intézményrendszert hoz létre, valódi vagyon- és frekvenciagazdálkodással, amely egyben gazdaságosabb is.

A negyedik indokunk az volt, hogy a hatósági szabályozás, illetve a piacvédelmi és -korlátozási rendelkezések az európai szabályozási elvárások keretei közé helyezik a médiavilág működését. Az Unió tagjaként kényszerűség, szükségszerűség és nem mellesleg hasznos is az európai szabályozások átvétele ezen a területen.

Ezen négy szempont alapján vizsgáltuk a javaslatot, és úgy találtuk, hogy megfelel azon legfontosabb elveknek és értékeknek, amelyek a polgári-konzervatív pártok számára támogatandóak. Döntésünk azonban nem pusztán politikai, hanem szakmapolitikai és gazdasági szempontú is volt. A sajtószabadság védelme, illetve a közmédiumok normatív szabályozása bevezetésének megjelenése a javaslatban is a törvénytervezet támogatását indokolta. Olyan javaslat fekszik előttünk, amelynek elfogadása megerősíti a sajtó szabadságát és függetlenségét, erre pedig szüksége van az újságíró-társadalomnak és a médiumoknak is, a közmédiumok normatív finanszírozásának bevezetése pedig nem teszi kiszolgáltatottá az adóforintokból fenntartott intézményeket.

Az előző rendszerben a kereskedelmi tévék szerződést kötöttek az ORTT-vel. Ebben súlyos kikötések voltak a tartalommal kapcsolatban, különösen az RTL Klub és a TV2 számára. Azt ígérték, családi tévét csinálnak, ez volt a kiírt pályázat elnyerésének feltétele. Ezek a csatornák ezzel szemben, amint az tapasztalható, többnyire a brutalitást, az erkölcstelenséget, obskúrus misztikát és egyéb káros tartalmakat sugároztak, sorozatosan áthágták saját ígéreteik korlátait és a kiskorúak védelme érdekében támasztott elvárásokat, például úgy, hogy az ajánlott életkor tekintetében alacsony kategóriába soroltak káros tartalmú műsorokat. Az akkori ORTT alkalmatlan volt ezen problémák kezelésére. Lehetetlenné válik a jó erkölcsbe ütköző tartalmak sugárzása is, az ez ellen vétőt törölhetik a regisztrációból.

A közszolgálati médium. Az előző rendszerben a köz szolgálatával szemben támasztott elvárás az volt, hogy hatással legyen a kereskedelmi médiára, emelje annak színvonalát. Ez, mint látjuk, nem következett be, sőt éppen ennek ellenkezője figyelhető meg. A Közszolgálati Tanács, az általa megfogalmazott kódex az azokat be nem tartókat súlyosan szankcionáló eszközrendszere révén sokkal szorosabb kapcsolatot tart a közszolgálati tartalmakat sugárzókkal. A közszolgálati részvénytársaságok vezetőit a közszolgálati kódex előírásainak megsértése esetén elbocsátják. Korábban hasonló döntés meghozatala egy évig is eltarthatott. Európai példák igazolják, hogy a közszolgálati tévé elnökeit a kormány jelöli ki. Az új törvény tehát annak a normális helyzetnek a visszaállítása, amelyet a szocialista-liberális kormányoknak sikerült eltorzítani.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a kulturális és sajtóbizottság többségi véleményéhez hasonlóan támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)