Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Churchill mondta, hogy vannak jó és vannak rossz politikusok. A jó politikusok, az államférfiak nemzedékekben gondolkoznak. A rossz politikusok viszont választási ciklusokban gondolkodnak.

Azért tartottam fontosnak idézni az angol kormányfőt, mert vannak olyan folyamatok, amelyek túlnyúlnak egy-egy kormány választási ciklusán. A gazdaság folyamatai többnyire ilyenek, és ezen folyamatok közül az egyik az a folyamat, amely mára gyakorlatilag teljes mértékben konvertibilissé tette nemzeti valutánkat, a forintot. Ez a folyamat nem előzmények nélkül való. Röviden, emlékeztető gyanánt néhány fontosabb dátumról és döntésről.

A Magyar Nemzeti Bank 1992-től vezette be a forint sávon belüli változásának lehetőségét, és később ezt több ütemben 2,25 százalékig növelte. 1995-ig a magyar jegybank esetenként emellett leértékelte a forintot. 1995-ben több, nagy jelentőségű monetáris politikai döntés is született. Ezek közül az egyik az volt, hogy bevezették az előre bejelentett csúszó leértékelés rendszerét, azaz mintegy fél évre előre ismertté vált, milyen mértékű lesz a forint havi leértékelésének üteme. Nagy jelentőségű döntés volt egy meglehetősen bizalmatlan üzleti légkörben.

A másik s legalább ilyen fontos változás pedig az volt, hogy 1995 végén, a szocialista-liberális kormányzás idején a forint - a Valutaalap definíciójának megfelelően - gyakorlatilag konvertibilissé vált. Természetesen ez a folyamat ezzel nem ért véget. Ez a nagy jelentőségű döntés s az ennek megfelelő pénzügyi szabályozás s jogszabályi háttér megteremtése még nem az utolsó pont volt a mondat végén. Mindnyájan tisztában voltunk vele, hogy egy olyan folyamatnak vagyunk a tanúi, amely meghaladja egyetlen kormány ciklusának idejét, és több kormányon keresztül is áthúzódik.

1998-ban több rossz tapasztalat is ért bennünket, hiszen nagyon sok pozitív folyamatot akasztott meg az Orbán-kormány. Ennek felsorolása nem tartozik e törvényjavaslat tárgyalásának keretébe, ezért szeretnék most kifejezetten a devizaliberalizációról beszélni. Ugyanis miközben rendszeresen bíráljuk az Orbán-kormányt azokért a kedvezőtlen tendenciákért, amelyeket kormányzása idején megvalósít, örömmel tapasztalunk minden olyan folyamatot, ha azt látjuk, hogy az Orbán-kormány pusztán azért, mert nem ő teremtette meg a konvertibilis forintot, nem vet gátat e folyamatnak, sőt ezeket a folyamatokat továbbviszi.

A mai törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, ebbe a folyamatba illeszkedik, ezért ez a folyamatot és ezt a törvényjavaslatot a magunk részéről is üdvözölni tudjuk.

Szeretnénk ugyanakkor felhívni arra a figyelmet, hogy ez az új világ nem teljesen veszély nélküli, hiszen a forint korlátlan átválthatósága fokozott mértékben követeli meg a költségvetési és pénzügyi politika összehangolását, hiszen - ellentétben a korábbi, kötött rendszerrel - a forint is sokkal inkább ki van téve piaci, világpiaci hatásoknak, és ennek nemcsak előnyei, hanem veszélyei is vannak. Azt, hogy ezeket a veszélyeket mérsékeljük, úgy gondolom, mindnyájunknak kötelességének kell tekintenie. Ezért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy miközben örvendetes módon haladunk előre a forint teljes átválthatóságának megteremtése felé, a monetáris és pénzügyi politikában felbukkannak olyan jelenségek, melyek ezt a folyamatot veszélyeztetik, és hátrányai számosabbak, mint előnyei.

Szeretnék e helyütt beszélni arról a döntésről, amely 2001. május 4-én következett be, arról a döntésről, amely során a Magyar Nemzeti Bank a kormánnyal egyetértésben kiszélesítette az árfolyamsávot, a korábbihoz képest jelentős mértékben, plusz-mínusz 15 százalékra. Azért tartom fontosnak erről beszélni, mert ez egy tipikusan olyan lépés, amely rossz időben született, és ezért a hátrányai erősebbek, mint az előnyei. Erre a lépésre ugyanis - a mi megítélésünk szerint - körülbelül egy évvel korábban sort kellett volna keríteni. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen gazdasági környezetben milyen pénzügy-politikai lépéseket teszünk, és milyen döntéseket hozunk.

A májust megelőző egy évvel korábban azt tapasztalhattuk, ha legfontosabb gazdasági számokat néztük, hogy a gazdasági növekedés gyorsult, az infláció pedig csökkent. Egy olyan időszakban tehát, amikor az exportvezérelt magyar gazdasági növekedésnek további ösztönzésre lett volna szüksége, indokolt lett volna ez az árfolyam-szélesítés, hiszen a gazdasági növekedés ezt elbírta volna, az exportvezérelt gazdasági növekedést kevésbé veszélyeztette volna a gazdaság felfelé ívelő szakaszában, ugyanakkor a csökkenő inflációs trendnek egy újabb lökést adva tovább hűthette volna az inflációt.

Egy évvel később már más volt a helyzet. Ha megnézzük az adatokat, egy évvel később már azt látjuk, hogy a gazdaság lassulni kezdett, s erre azért is fontos figyelmeztetni, mert az elmúlt napokban nagyon sokat beszéltünk arról, hogy a világgazdaságban bizony egy mérséklődés várható, és ennek a magyar gazdaságra is lehetnek hatásai. Igen ám, de függetlenül a világgazdasági hatásoktól, nekünk azt is mérlegelni kell, hogy milyen saját trendjeink voltak korábban, és míg szeptember 11-e óta sokat beszélünk a világgazdaság negatív hatásairól, keveset beszélünk arról, hogy már korábban is egy enyhe lassulás volt megfigyelhető a magyar gazdaságban. Ráadásul ez az enyhe lassulás egy erősödő inflációval párosult, tehát pont az ellenkezőjét tapasztalhattuk a legfontosabb makrogazdasági folyamatokban, mint májust megelőzően egy évvel. Ezért ez a lépés - még egyszer mondom - rossz időben született, s ezért a magyar gazdaságot inkább hátrányos helyzetbe hozta, mintsem hogy az előnyeit élvezhetnénk.

Az egyik ilyen hátrány a bizonytalanság, hiszen - az első hónapokban ezt tapasztalhattuk - sokkal nagyon mér-tékben van kitéve a forint különböző spekulációs hatásoknak, mint korábban. A másik - és ez talán a fontosabbik hatás -, hogy ez a döntés rontotta az exportképességet s az importversenynek kitett hazai vállalatok pozícióját.

A forint erősödésének legnagyobb vesztesei tulajdonképpen a hazai tulajdonban lévő exportőr cégek. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének szinte minden tagvállalatát kedvezőtlenül érintette ez a döntés. S ami legalább ilyen fontos, hogy a rossz alkupozícióban lévő kis- és középvállalkozások közül azokat, amelyek már megerősödtek annyira, hogy exporttal egyáltalán foglalkozni tudtak volna, szinte reménytelen helyzetbe hozta ez a döntés.

Tisztelt Ház! Ezt a példát azért mondtam el, hogy figyelmeztessem a kormányt; figyelmeztessem a költségvetési és pénzügyi politika veszélyeire, mert amennyire örvendetes, hogy lebontunk minden korlátot nemzeti valutánk, a forint átválthatósága elől, annyival nagyobb felelősség ebben az új világban minden gazdaságpolitikai döntés. De ez már nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgyához tartozik.

Még egyszer, összefoglalva: mindazt, ami a törvényjavaslatban le van írva, támogatjuk a magunk részéről, egy olyan folyamat további lépésének tekintjük, amely folyamatot már az előző kormányok indítottak el. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez azon folyamatok közé tartozik, amelyet az Orbán-kormány nem akasztott meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)