Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon komoly témáról van szó, Béki Gabriella képviselő asszony mondta, hogy a populáció, az állampolgárok közel 20 százalékát, ha nem többet érintő témáról van szó. Azért itt egy bonmot-t engedjenek meg, remélem, hogy Iván professzor ezért nem fog megharagudni, de amikor a hozzászólását mondta, a vége felé már ijedten néztem a gyorsírókra, nehogy rokkanttá váljanak. Ez mutatja, hogy egy hihetetlenül sokrétű problémáról van szó. Azt is mindenkinek el kell ismerni, hiszen nagyon jól tudjuk a '90-es évek közepétől kezdve, hogy homokba dugtuk a fejünket, azoknak a gazdasági problémáknak következményeként alakult ki ez a helyzet, amelyek a rendszerváltoztatást követően óhatatlanul az országra szakadtak.

Kormányokon átívelően nem volt lehetőség, illetve erő arra, hogy ezen a rendszeren változtassunk, és egyre rosszabb lett a szituáció. Habár fennkölt megfogalmazások vannak a törvényjavaslatban, hogy célul tűzi ki azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek megszűnjenek, hogy a szegregációt csökkentsük, hogy egyenlő esélyeket teremtsünk, de azért valljuk be, hogy itt kőkemény gazdasági kérdésekről is szó van. Valamelyik anyagban olvasható, hogy az idei évben 900 milliárd körüli összeg szerepel ezen a tételen. Itt többször visszatér kérdésként, hogy miből lesz erre pénz. Azt hiszem, az expozéban is elhangzott és több hozzászólásban is, hogy most nyílnak meg azok az uniós források, az a 60 milliárd, ami, ha reményeink szerint beérkezik, lehetővé teszi az intézményrendszer kialakulását.

Kérdésként merül fel azonban, és ezért ambivalens az ember, hogy önmagában egy intézményrendszer kialakítása megoldást jelent-e magára a problémára. Hiszen nem elég, hogy több évtizede magunk előtt görgetett problémáról van szó, ebben a problématömegben emberek vannak, szokások alakultak ki és rögzültek. Lesz-e erő arra, hogy egy olyan paradigmaváltás menjen végbe a gondolkodásban, nemcsak a struktúra változásában, amely valóban hatékonyan tudja szolgálni az arra rászorulókat, és, ezt is valljuk be, valóban hatékonyan ki tudja szelektálni az adott rendszerrel való visszaéléseket.

Hangsúlyozom, itt vannak kétségeim. Kérdeztem Béki Gabriellától, aki a terület jeles szakértője, mert én például nem találkoztam olyan felméréssel, hogy megnézték-e, hogy a rokkantosításokban részesülőknek milyen az iskolai végzettsége. A jövedelmi viszonyokból lehet következtetni bizonyos fokig, de azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, hogy az alacsonyabb végzettségűek közül kerülnek ki, hiszen orvosok tudjuk jól, hogy a végzettség, a műveltség és az egészségi állapot között szoros korreláció van. Ez azonban sajnos be is szűkíti azt a pályát, amelyet be lehet futni ebben az esetben egy aktív rehabilitáció kapcsán. Ami például számunkra hiányként jelentkezik, hogy nem elég erőteljes ennek a résznek a kidolgozottsága.

Nyilvánvalóan ebben benne van az is, és ennyi kritikát engedjen meg, államtitkár úr, hogy akkor, amikor tudjuk, hogy (Csizmár Gábor Göndör Istvánnal egyeztet. - Babák Mihály: Szólj rájuk!) egy tíz éve magunk előtt görgetett problémáról van szó, akkor, amikor... - nem zavarom képviselő urat. Akkor, amikor az expozéban is elhangzott, hogy nagyon komoly előkészítés előzte meg, több egyeztetés, talán lehetett volna a képviselőknek is hagyni 48 óránál többet arra, hogy elmerüljenek az anyagban. Ez valamikor péntek este jelent meg az interneten, tehát olyan sok lehetőséget ennek tanulmányozására nem kaptunk.

Ezért kérem és kezdeményezem államtitkár úrnál, amennyiben erre lehetőséget lát, hogy ne a jövő héten zárjuk le az általános vitát, még egy hetet kaphassunk. Mert az elhangzott hozzászólások kapcsán látok arra esélyt, hogy a végén módosító javaslatokkal egy olyan törvényjavaslat kerüljön végső szavazásra, amelyet mind a két oldal el tud fogadni. Azokat a hatásszámításokat, amelyeket itt többen hiányoltak, tegnap valamikor késő délután kaptuk meg, pedig nagyon sok fontos információt tartalmaznak.

Tehát ambivalens az ember; ambivalens azért is, mert egy ilyen program beindításához megfelelő-e a gazdasági környezet, megfelelő-e a munkajogi környezet akkor, amikor naponta tapasztaljuk azt, hogy elbocsátások vannak. Most csak szűkebb területünkről beszéljünk, az egészségügyről, ezrével bocsátanak embereket, akiknek a munka világában tartása gondot jelent, és más területeket is lehet mondani. Recesszióban elég nehéz egy ilyen programot megvalósítani. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell belekezdeni a program megvalósításába, és mindenféleképpen át kell alakítani az egész szisztémát.

Hogy egy picit belemenjünk a törvényjavaslatba, mindenféleképpen támogathatónak tartjuk a járadékra való jogosultság feltételeinek meghatározását, azt, hogy a párhuzamosságokat eleve megpróbálja kiiktatni, de kétségeink vannak abból a szempontból, hogy ezek az összeghatárok, amelyek meg vannak állapítva, valóban ösztönözni fognak-e bárkit arra, hogy a munka világába visszajöjjenek. Nem próbálnak-e majd további kiskapukat találni, hogy azt az állapotot, ami, tudjuk jól, most is félig-meddig legálisan megvan, rokkantnyugdíj mellett, vagy járadék mellett jövedelemszerző tevékenységet folytatnak... - és akkor itt most nem megyek bele a szürkegazdaság és a feketegazdaság kérdéskörébe, de nyilvánvalóan határterületről van szó.

Az (5) bekezdés kimondja azt, hogy a rehabilitációs járadék megállapítására a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogosult, orvosszakértői véleményre alapozza a határozatát, és online kapcsolatot tart fenn az APEH-hal, valamint a munkaügyi központokkal. Az eljárásra a Ket. vonatkozik. Kérdéses, államtitkár úr, hogy felkészültek-e ezek a szervezetek arra, hogy egy ilyen hihetetlenül nagy feladatot megvalósítsanak. Csak analógiaként emlékeztetek arra, hogy például az ellátási jogosultság kérdésköre: jóllehet, az elmúlt években, évtizedekben milliárdokat költöttünk ezen szervezetek informatikai fejlesztésére, mégsem működnek. Bízom benne, hogy erre fel tudnak készülni, és ezek a rendszerek működni fognak.

Itt a törvényjavaslat egy megállapodásról szól, méghozzá a 7-8. §, amelyik kimondja, hogy a rehabilitációs járadékra jogosult személy köteles megállapodást kötni az állami foglalkoztatási szervvel.

(17.00)

Itt nem a polgári törvénykönyvben szokásos megállapodásról van szó, ahol elméletileg egyenrangú felek kötnek megállapodást, itt egy hatóság köt megállapodást egy állampolgárral. Tehát egy fölé- és egy alárendeltség van, amely utal arra a bevezetőben mondott aggályomra, hogy megvan-e az a szemlélet, hogy ebben a viszonyrendszerben ne megalázó, kiszolgáltatott szituáció alakuljon ki, és hogy ehhez a képzések már elindultak-e. Mert nekem kétségeim vannak, hogy a jelenleg működő rendszerben vannak-e olyan emberek, akik ennek a mentalitásnak meg tudnak felelni. Hangsúlyozom, ez nem az ő hibájuk, ez annak a rendszernek a hibája, amely - most már mondhatjuk - több évtizede áll fenn, és ezt a szemléletet mintegy magában hordozta.

A 11. és 12. § a felülvizsgálat kérdéskörét tartalmazza. Itt talán valamivel nagyobb garanciális szabályok kellenének arra, hogy a hatóság ne a kénye-kedve szerint rendelhesse be felülvizsgálatra az érintett állampolgárt, hanem ténylegesen megalapozott adatok alapján kerüljön erre sor, hiszen az érintettekben óhatatlanul benne van az a félelem, hogy ettől kezdve ez semmi másra nem lesz jó, mint hogy a rendszerből minél több embert kiszórjanak.

A 13. § sorolja fel a járadék megszüntetésének az eseteit. A szakasz részletes indokolása szerint a kereseti korlát túllépésének vizsgálata érdekében kerül bevezetésre az az új rendelkezés, mely szerint az állami adóhatóság a rehabilitációs járadékban részesülők keresetére, jövedelmére vonatkozó adatokat havonta - a munkáltatói bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig - továbbítja a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek. Az így rendelkezésre álló adatok birtokában valósulhat meg a kereset, a jövedelem folyamatos figyelése, a jogosultsági feltételek fennállásának ellenőrzése, annak érdekében, hogy valóban a jogosultak részesüljenek ellátásban.

Nagyon érdekes a megfogalmazás szellemisége. Eleve feltételezi, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége nem jogkövető, aminek - köztünk legyen mondva - azért van tapasztalati alapja, de lehet, hogy nem ez az az irány, amelyet követni kellene. Lehet, hogy ha a hatalom azt próbálja közvetíteni az állampolgár felé, hogy: én hiszek abban, hogy te tisztességes vagy; különösképpen, ha ő azt látja, hogy mint hatalom, én is tisztességes vagyok, akkor jobb eredményt lehetne elérni, habár tény és való, hogy ez egy száraz, mechanikus ellenőrzési mechanizmus.

A 14. és 16. § érinti az adatvédelmi kérdéseket. Csak bízni tudunk benne, hiszen sem a bizottsági munka, illetve vita során, sem itt nem hangzott el, hogy azért egyeztettek ugye az adatvédelmi biztossal, tehát megfelel mind az adatvédelmi törvénynek, mind az egészségügyi adatok kezelésének, hiszen ezt a területet is érinti. Ha ez megtörtént, akkor ezzel nincs semmiféle gond.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum is szükségesnek tartja, hogy foglalkozzunk ezzel a területtel, és ha most nyílt meg annak a lehetősége - alapvetően anyagi források miatt -, hogy ezt a változtatást elkezdjük, akkor ez jó irányú változtatás lehet. Maga a törvénytervezet - mint keret - alkalmasnak tűnik erre, azonban nagyon sok apró szabályozás kell.

Egyvalamire azért még szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, a többi tárcára e program megvalósításában, azokban a bizottságokban. Itt utalok arra, hogy milyen a rokkantosítottak végzettsége, lehet-e továbbképzéssel továbbvinni őket, mentálisan alkalmasak-e. Vagy utalhatnék arra, amit a Magyar Demokrata Fórum sokszor szóvá tett, hogy az állam nem tudja, hogy mit csinál az egyik keze, és mit csinál a másik, mert amíg itt mindenképpen rehabilitálni szeretnénk, addig a másik, mondjuk, az egészségügyi oldalon a rehabilitációs lehetőségektől, amelyek nem ágyakat, hanem például fürdőket jelentenek, eltiltjuk a betegeket, mert nem biztosítjuk számukra a hozzáférést. Ezért mondom, hogy ambivalens, szkeptikus az ember. A rendszer átalakításához mindenképpen hozzá kell nyúlni; úgy tűnik, a törvénytervezet erre alkalmas, és főleg alkalmassá válhat módosító javaslatokkal, de ha ezek a kiágazások nincsenek lefedve, ha nem együtt történik ennek az egész tevékenységnek a végzése, akkor feleslegesen végezzük ezt a munkát.

Végezetül ismételten kérem államtitkár urat, hogy ha lát arra lehetőséget, egy héttel toljuk el az általános vita lezárását, pont a szakszerű és alapos módosító javaslatok elkészítésének lehetősége érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)