Készült: 2024.05.05.11:01:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2006.11.16.), 62. felszólalás
Felszólaló Kovács Kálmán (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:38


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok formában körbejártuk már most, az elmúlt néhány óra alatt ezt az előttünk lévő költségvetést. Elsősorban onnan szeretném megközelíteni a szabad demokraták egyik felszólalójaként, hogy minek a jegyében születik ez a költségvetés. Meggyőződésünk, hogy a konvergenciaprogram az egyik fontos sarokpontja annak, aminek a jegyében ez a költségvetés született. A konvergenciaprogramot sokféleképpen lehet értelmezni, de leginkább talán, és ebben egy kicsit kiegészíteném az MSZP frakcióvezető asszonyának felszólalását, nemcsak a felzárkózást, az élvonalba kerülést jelenti a konvergenciaprogram, hanem egyúttal a kiegyensúlyozást is, egy egyensúlyi politika megteremtését.

A másik a fenntartható fejlődés, aminek a jegyében ez a költségvetés most megfogalmazódik, hiszen ez az a pálya, elérendő pálya, amire szeretnénk állni, amely a forrásokkal és a lehetőségekkel való józan gazdálkodás. Természetesen a pénzügyi-költségvetési lehetőségekkel - ez az egyensúlyi politika, amiről az előbb beszéltünk, vagy rövidebben a konvergencia -, de ugyanúgy a természeti és az emberi erőforrásokkal, a környezetünkkel való józan gazdálkodás.

Mi e pálya elérésének a feltétele? Mindenképpen először a kritikus, vagy inkább így mondhatnám, a felelős szembenézés. Ez az egyik valódi tétje a mai költségvetési vitának, valóban szembe merünk-e nézni, vállaljuk-e az eddigi gyakorlattal szemben, hogy kormányon szembe merünk nézni azzal, hogyan áll a költségvetés, milyen egyensúlyi kihívásokkal kell szembenéznünk.

(14.30)

Reálisan tervezett bevételek, ez az első lépése a szembenézésnek. Ez azt jelenti ebben a költségvetésben - és ezt érdemes megnézni még akkor is, ha ennek komoly társadalmi kritikája van -, hogy csak szélesebb és igazságosabb közteherviseléssel lehet valóban reális bevételt tervezni. Jobb lett volna, ha ennek a kritikája fogalmazódik meg, és ennek elemeiben fogalmazódnak meg kritikák az ellenzék részéről, és nem olyan semmitmondó vagy semmit sem érő megjegyzések, mint amit például az ÁSZ jelentése kapcsán Orbán elnök úr elmondott mint újdonságot, hogy az ÁSZ kijelentette, hogy a bevételeket nem tudta teljeskörűen áttekinteni. Ahogy ezt Göndör képviselőtársam is elmondta, az elmúlt tizenöt év mindegyik anyagában ez elolvasható, elolvasható volt ebben az anyagban is. Persze a nagy nyilvánosságnak ez jól hangzik, különösen, ha valaki ezt az újdonság erejével tálalja. Ugyanúgy semmit sem ér, majdnem demagógiaszintű az, ami a privatizációs bevételek kapcsán elhangzott, hiszen azt azért, gondolom, senki nem gondolja, hogy a ki nem fizetett bért abban a bizonyos kádári rendszerben az állami vagyon növekedésére fordították. Úgy emlékszem, hogy döntő részben az ingyenes vagy majdnem ingyenes közösségi szolgáltatásokra fordították; egy kicsi részét valóban az állami vagyon növelésére fordították, de olyan ingyenesre, mint az egészségügy vagy az oktatás, amiben egyébként épp az az Orbán Viktor úr részt vett, aki most elfelejti az ingyenes oktatást. (Babák Mihály: Kálmán, ez hülyeség!)

A múlt vagy a jövő költségvetése. Az a kérdés, hogy ez az előttünk lévő költségvetés a múlt vagy a jövő költségvetése. Ezt megint az ellenzék vezetője vetette fel, és én azt kérdezem vissza, hogy miben áll ennek a megválaszolása. Mit teszünk az egyensúlyért? Mit teszünk a konvergenciáért? Két út áll előttünk ilyenkor mindig, és praktikusan eddig mindig az elsőt választottuk: a működési tehetetlenségből kiindulva csökkentettük a fejlesztést. Most pedig azt mondjuk: a fejlesztéseket szorgalmazzuk, és a működést próbáljuk csökkenteni, hatékonyabbá tenni, átszervezni. Kérdés, hogy melyik a múlt és a jövő, döntsék el önök. Mi azt gondoljuk, ez a jövő költségvetése.

Valódi politikai döntés. Igen, itt a teremben valódi politikai döntés van, hogy a jövőt vagy a múltat választjuk. Magunkfajta demokraták a jövőre fogunk szavazni. A másik kérdés a jövő, hogyan néz ki ez a bizonyos működési hatékonyság, hiszen ez az alapfeltétele. Azt gondolom, ez megint egy valódi politikai döntés, hogy vállaljuk vagy nem vállaljuk, változtatunk vagy nem változtatunk, és erről szól tulajdonképpen az Orbán úr által említett népszavazási kezdeményezés is. Mi azt mondjuk, hogy vállalni kell; vállalni kell, hogy szerkezetében is és elemeiben is megváltoztatjuk a költségvetést. Az SZDSZ ezért kezdeményezte a többpárti egyeztetést; hogyha mégis úgy gondolja valaki, hogy más pontokon lehetne vagy másként lehetne azt a reformot végrehajtani, nos, rendben van, próbáljuk együtt, közösen, hiszen közös országérdek.

A jövő nemcsak a működési kiadások csökkentését jelenti, a jövő a fejlesztésre is koncentrál, mégpedig ahogy említettem, a fenntartható növekedési pályán, mert előreszaladni sem lehet. Itt azért visszatérnék arra - mert engem nagyon zavart, hogy itt a teremben is állandóan nagyon valótlan állításokat fogalmazunk meg -, majdnem minden képviselőtársam éppen ott az ingyenes újságok közül elvehette azt az egyik mai újságot, amely közli pontosan az Eurostatnak az 1991 és 2006 közötti adatait a GDP-növekedésről egyes tagországokban, valamint az EU 15-ökben. Szeretném mondani, szemben azzal az állítással, ami elhangzott, hogy az elmúlt időszakban a kormányzat, bár kedvezőbb volt a nemzetközi környezete - gazdasági környezete, értsd alatta -, mint az Orbán-kormánynak, mégsem tudott vele élni. Szeretném elmondani, hogy 1998 és 2002 között az európai gazdaság összesen mintegy 10,3 százalékkal növekedett, ehhez képest az akkori kormányzat 21,1 százalékos növekedést produkált, tehát körülbelül kétszerest, míg a vizsgált előző időszakban, 2002 és 2006 között az európai gazdaság összesen 3,8 százalékos növekedést tudott produkálni - még egyszer mondom, összesen négy év alatt -, a magyar gazdaság pedig 17,5 százalékost, ami körülbelül 4,5-szeres. (Babák Mihály: Ez hülyeség!)

Tehát jóval több, mint kétszer akkora pályán voltunk, de nem szabad a pályán előrehaladni. A józanság politikája ez a költségvetés, amely azt mondja, hogy az európai beruházási források nagy tükrében is a fenntarthatóságra kell figyelni, azaz a hatékony működtetési formát is meg kell mellé találni. Nem elég tehát - mint a Kádár-korszak egyik nagyon fontos eleme volt - megépíteni, aztán lelakni. A nagy ellátó rendszerek, a nagy szolgáltató rendszerek működtetése és finanszírozási rendszerének az átalakítása az, ami előttünk van, az egészségügytől az oktatáson át, a víz- és csatornaközmű-szolgáltatásoktól a tömegközlekedésig. Ha ezt megvalósítjuk, akkor tudunk túllépni az Orbán Viktor által egyébként dicsért, szocializmusból megörökölt, ingyenes rendszerektől. Ez egy olyan rendszer, amely soha nem volt tekintettel - mármint az a korábbi - az ország teherbíró képességére, sohasem mert nyíltan szembenézni a szolgáltatás ellátásához szükséges tényleges költségekkel, és amely nem vette figyelembe azt az egyszerű igazságot, hogy a szolgáltatásért annyit kell vagy kellene, kellett volna fizetnünk, amennyibe az kerül. Ebből következik, hogy ha azt akarjuk, hogy kevesebbe kerüljön, akkor hatékonyabb rendszerben kell működtetni azt.

Ezek azok a reformok, amelyeket most ezeken a nagy rendszereken mi végrehajtunk, és ez az, amellyel szemben az ellenzék most népszavazást szervez. Azt gondolom, erről szól ez a költségvetés, arról szól, hogy melyik pályára lépünk. És amikor a környezeti jövőről és egyebekről majd a miniszter úr beszélni fog, akkor, azt hiszem, az a közös jövő, ami előttünk áll, valóban nem egy évre szóló költségvetés.

Varga Mihály képviselő úr azt mondta, hogy példátlan, hogy három évet tárgyaljon most a parlament - a 2005-ös zárásról beszélt, 2006 módosításáról és a 2007-es költségvetésről -, de két szempontból sem példátlan: egyrészről, amikor a kétéves költségvetést tárgyaltuk, ugyanabban az évben tárgyaltuk természetesen az előző évi zárszámadást, tehát akkor is éppen három évet tárgyaltunk, sőt, ha kétévenként lett volna költségvetés, akkor olyan év is lett volna, hogy öt évet tárgyal ez a magyar parlament. De természetesen igaza van, ez a költségvetés, ha elfogadjuk, több évre, sok évre egy új pályára állítja Magyarországot. Ezen dolgozunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai