Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az első néhány másodpercben nem állom meg, hogy ne reagáljak az előbbi felszólalásra. Ha itt lenne még a rituális Fidesz-gyalázó pártelnök úr, neki is mondanám, hogy akik olyan mélységesen egyetértenek a konvergenciaprogrammal - ami érdekes módon az első évben inkább a divergenciát, vagyis a széttartást erősíti az összetartás helyett -, azok egyike sem ebben az országban él. Felsoroltak itt jó néhány szervezetet a Valutaalaptól kezdve a brüsszeli Bizottságig. Nos, olyan messziről, több száz vagy több ezer kilométerről én is mélységesen egyet bírnék érteni azzal, hogy más országok, más nemzetek állampolgárait a saját kormányuk elnyomorít azért, hogy az én szempontjaim jobban érvényesüljenek. Úgyhogy azért az önök helyében erre én nem lennék olyan nagyon büszke.

A felszólalásom tárgya egyébként a honvédelem kérdése, ami a költségvetésben tükröződik. Minden költségvetés tulajdonképpen a kormányzati politika tükre, mert a költségvetés nem cél, hanem eszköz. Ha abból a szempontból nézzük, hogy mit ad, milyen célt kíván elérni a kormány, mit tart fontosnak akkor, amikor ilyen honvédelmi költségvetést állít be, akkor sajnálattal azt kell mondanom, hogy hovatovább mind az alkotmánnyal, mind a honvédelmi törvénnyel szemben egy olyan állapot kialakulását segíti elő, hogy a Magyar Honvédség legalapvetőbb feladatát, az első számú feladatát, ami az ország területi és alkotmányos szuverenitásának a védelmére való képességét írja elő, immáron nem tudja teljesíteni. Nem állítom, hogy most, a jövő évtől nem tudja teljesíteni, hiszen már évek óta ebben az állapotban leledzünk, csak hát azt is tudni kell ehhez, hogy már évek óta önök kormányoznak, ez tehát egyértelműen az önök sara.

Ha ki mernék mondani, hogy ez a honvédelmi költségvetés mire elég! De nem merik kimondani. Én megmondom, mire elég. Ez maximum a különböző missziókba elküldött embereknek és a nemzetközi vállalásaink teljesítésének egy minimális szintjére elegendő. Ennél többre nem elegendő. Miután alkotmányba ütközne, ha ezt kimondanák, ezért ezt nyilván nem mondják ki, és minden alkalommal megy a nagy szenteskedő beszéd, mintha itt minden a legnagyobb rendben lenne. Az utóbbi időben, verbálisan legalábbis többször elhangzott, hogy mennyire fontosnak tartja a mostani miniszteriális vezetés a honvédelmi ügyekben való egyeztetést. Nos, én elmondom azoknak, akik számára ez esetleg nem nyilvánvaló, hogy a költségvetés sarokszámai, sőt az abban megfogalmazódott vagy megfogalmazható célok ügyében az égadta világon semmiféle egyeztetés, semmiféle előzetes megbeszélés a kormányoldal és az ellenzék között nem volt.

Én soha nem voltam az ellen, hogy a honvédelmet össznemzeti ügynek tekintve, kölcsönös engedmények árán próbáljunk valamiféle egyetértésre jutni, azonban azon túlmenően, hogy erre mindig lelkesen bólogatott már az előző miniszter is meg a jelenlegi is, semmi más a világon nem történt. Ha ez így megy tovább, nem sok választ el bennünket attól a helyzettől, hogy elmondhassuk, a jelenlegi kormány a Magyar Honvédséget és a magyar honvédelmet saját halottjának tekinti. Ez a perspektíva semmiképpen nem fogadható el.

Talán egyetlen dologban egyetértve a kormánnyal, mi is elismerjük, hogy országunk előtt a világhelyzet elemzése alapján nagyon komoly kihívások vannak. Az új típusú fenyegetések - ahogy a terrorizmust és annak különböző mellékállomásait és mellékhadszíntereit eufemisztikusan nevezik - nem fognak megállni Magyarország sem nyugati, sem keleti határán, ha egyszer elindulnak. Ebben a tekintetben mindenképpen sokkal intenzívebb, sokkal határozottabb felkészülésre, célzottabb és szakmailag megalapozottabb honvédelmi politikára lenne szükség, ami - még egyszer mondom - a kormány felelőssége, és a jelenlegi helyzetben a költségvetésben ennek a hiánya tökéletesen tükröződik.

Azt ugyan látom, hogy a kormányoldal - beleértve az MSZP-t és az SZDSZ-t, mi több, a miniszter és az államtitkár urakat is - nem méltatja arra az erről szóló felszólalásainkat, hogy azon jelen legyenek, és netán reagáljanak rá. Attól függetlenül, hogy ezt nem teszik, én eddig is éltem és ezután is élni kívánok azzal a jogommal, hogy felelősséget érezzek Magyarország biztonságáért. Éppen azért az a politikai szándék, amely a költségvetésben e tekintetben tükröződik, semmiképpen nem elfogadható, tőlünk ehhez támogatást ne várjanak. Ezt mi nem fogjuk elfogadni, már csak azért sem, ami ebben benne foglaltatik.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)