Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a költségvetés európai uniós forrásokkal kapcsolatos fejezeteit elemeznénk, engedjék meg, hogy két mondatot mondjak mindahhoz, amit Balogh képviselőtársam az előbb volt kedves velünk gondolatmenetként megosztani. Úgy beszélt a képviselő úr, mintha nem is lenne köze az önkormányzatokhoz, vagy legalábbis nem is lett volna hosszú éveken keresztül polgármester, és nem tudná, hogy mindazok a költségvetési megszorítások és megvonások, amelyek ebben a költségvetésben szerepelnek, milyen nehéz helyzetbe hozzák az önkormányzatokat az intézményfenntartás területén. Úgy beszél a képviselő úr, mintha nem tudná, hogy azzal, hogy forrásokat vonunk ki, attól még a feladatok ott vannak. Úgy beszél a képviselő úr az önkormányzatokról, mintha nem tudná, hogy mind a kistelepülések, mind a megyei önkormányzatok vagy akár az összes nagyobb város is komoly intézményfenntartó felelősséggel néz a következő év elé, és ezek a források meg egyszerűen nominálisan is csökkennek.

Nem beszélve arról, hogy hogyan lehet előteremteni azokat a forrásokat, amelyek a fejlesztésekhez szükségesek önerőként. Úgy lehet persze, hogy eladósítjuk a várost, eladósítjuk az önkormányzatot felelőtlenül, de arra már egyetlenegy polgármester sem vállalkozik, legalábbis az újonnan megválasztott polgármesterek, főképp ott, ahol váltották szocialista társaikat, arra törekednek, hogy a fölhalmozott adósságot próbálják valamilyen módon - mértékadóan, de mérhetően - csökkenteni azért, hogy a mindennapi megélhetés biztosított legyen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

A kormányzat és a kormánypárti képviselők fölszólalásaikban igyekeznek úgy beállítani ezt a költségvetést, mintha egyfajta örömköltségvetés lenne, amely növekedési alapfeltételezésekkel bír, adott esetben egyensúlyjavító vagy egyensúlyképző tényezőket tartalmaz. Sőt, még odáig is eljutunk bizonyos képviselőtársaim részéről kormányoldalról, hogy azt rebesgetik, hogy 2008-ban már szufficites lehet, tehát többletet fog tartalmazni a magyar költségvetés; no persze hozzáteszik, hogy akkor, hogyha nem nézzük az adósságszolgálatot, és nem nézzük az ezzel kapcsolatos kamatterheket. Ismerjük ezeket a kreatív könyvelési módszereket, hogy miket kell kivonni a költségvetésből ahhoz, hogy kihozzunk egy általunk optimálisnak vélt állapotot, és azt jól kommunikáljuk különböző PR-kampányokon keresztül.

Próbálja beállítani a kormány ezt a költségvetést úgy is, mint egy olyanfajta költségvetést, amelyet le lehet boltolni, le lehet üzletelni a lakossággal. Itt most lenyeljük a keserű pirulát, és majd jönnek jobb idők rövid időn belül, és jönnek európai uniós források, és ha ezt a pirulát lenyeljük, akkor majd 800 ezer forintnyi európai uniós fejlesztési forrás fog jutni minden egyes lakosra.

A miniszterelnök úr még odáig is elmegy, egyszer azt találta mondani, hogy azért kell megszorításokat képezni ebben a költségvetésben, hogy le tudjuk hívni az európai uniós forrásokat. Mindez balgaság, sőt európai uniós politikai szempontból pedig egyszerűen inkorrektség. Nem azért kell megszorításokat képezni egy költségvetésben, hogy az európai uniós forrásokat megszerezzük, ennek az Európai Unióhoz semmi köze. Azért kell megszorításokat életbe léptetni, mert rossz gazdálkodást folytattunk az elmúlt években, és egyszerűen úgy elszúrtuk a költségvetés egyensúlyát, hogy ezt a hosszú távú megvonási és megszorítási intézkedésekkel lehet csak valamilyen módon helyrehozni és helyreigazítani.

Azt is mondja a kormányzat erre a költségvetésre, hogy dinamikus növekedési feltételeket teremt meg, mindeközben minden színtéren azt kell magyarázni, és az utcára kivonuló tömegekkel megpróbálni elhitetni, hogy a forrásokat és a pénzt egyszerűen elszívja az emberektől, elszívja az önkormányzatoktól, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a következő időszak fejlesztéspolitikájában. Elszívja a vállalkozásoktól, hiszen azt a többletadóterhet, amit ráterhelünk a vállalkozásokra, nagyon jó lenne ott helyben tartani; ebből tudnának fejleszteni, munkahelyet teremteni. Elszívja a lakosságtól a megélhetési költségek növelésével, és egy agyongyötört, megélhetési költségekkel agyonszorongatott lakosságot arra próbálunk rábírni, hogy öngondoskodási akciókat indítson, és próbáljon a saját megélhetéséről valamilyen módon gondoskodni.

A legdurvább, hogy a gazdasági növekedés feltételeit próbáljuk megteremteni, miközben egyértelműen kiderül, hogy soha ilyen alacsony növekedési intenzitással még nem számolt költségvetés, mint a következő évi. 2 százalék alá csökkenhet a gazdasági növekedés éves szinten, ami alacsonyabb, mint az Európai Unió által tudomásul vett - nem elfogadott, tudomásul vett - konvergenciaprogram. Maga az Európai Bizottság javítja már ezeket a számokat, amelyeket kissé optimistán a kormányzat a konvergenciaprogramban leadott.

Nézzük meg az összefüggéseit a nemzeti fejlesztési tervnek, az európai uniós forrásoknak, a költségvetésnek és a konvergenciaprogramnak, hiszen ennek a háromnak együtt kell élnie, együtt kell működnie. Nem három országról van itt szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a konvergenciaprogramban leadunk valamit Brüsszelben, aztán mesélünk szépeket és vidámakat az embereknek a nemzeti fejlesztési tervről, és behozunk egy harmadik variációt költségvetési szinten, amelyeknek semmi közük egymáshoz. E háromnak összefüggésben kell lenni. Amit a konvergenciaprogramban leírtunk, azt költségvetési szinten tartani érdemes, vagy legalábbis illendő lenne figyelembe venni, és a nemzeti fejlesztési terv forrásait bevonva, fejlesztési elképzelések révén ezeken a rossz tendenciákon javítani illenék vagy javítani kellene.

Ezzel szemben mi történik? A nemzeti fejlesztési tervünkre azt mondjuk, hogy a növekedés és a foglalkoztatás programja. A konvergenciaprogramról meg azt írjuk, hogy csökkenni fog a gazdasági növekedés több éven keresztül, és a foglalkoztatási szint is csökkenni fog, egekbe szökő munkanélküliséggel együtt. Egyik oldalon a növekedés és a foglalkoztatás programja, a másik oldalon meg a munkanélküliség és a gazdasági recesszió programja, és mindennek a kettőnek semmi köze a költségvetéshez.

Az Állami Számvevőszék oldalakon keresztül taglalja azt, hogy nem lehet úgy költségvetést készíteni, hogy meg sem tudjuk saccolni, hogy vajon mennyi európai uniós forrás fog beáramlani az országba, ki fogja ezt fölhasználni, mire fogja fölhasználni, milyen hatása lesz mindennek, és azt sem tudjuk, hogy a kormányzat megszorító intézkedéscsomagjai - Gyurcsány-I, -II, -III, és még sorolhatnánk - milyen szinten fognak pluszbevételeket teremteni, és egyáltalán a kiadási oldalon lesz-e valamilyen módon megtakarítás. Megtakarításról ugyan beszélnek kiadási oldalról, olcsó államról, olcsóbb államról, de maga az Állami Számvevőszék írja le - szó szerint idézem -, hogy a 2006. évben végrehajtott létszámleépítések ellenére a központi költségvetési szervek tervezett kiadási előirányzata 0,8 százalékkal emelkedett. Akkor hol itt a kiadásmegtakarítás? Hol van itt az olcsóbb állam? Hol van itt a konvergenciaprogram, a nemzeti fejlesztési terv és a költségvetés összevont elemzése, értékelése?

Mondják azt kormánypárti képviselőtársaim, hogy még egy negyedik elemet be kell illeszteni: a reformok hatását. A reformok hatását meg azért nem lehet beépíteni, mert azok meg nincsenek. Tehát így ez a négyes összességében tökéletesen elbeszél egymás mellett, ennek következtében akár négy különböző országról, négy különböző helyzetértékelésről és négy különböző perspektíváról is beszélhetünk. A közös bennük, hogy egyik sem túl fényes, és az emberek számára keserű pirulaként megélt eseményeket tartalmaz.

Szükséges szólni a költségvetés szerkezetéről európai uniós források tekintetében, mert ez is egy nagyon komoly üzenetet tartalmaz. Az európai uniós források elosztására a kormány egy központosított intézményrendszert hozott létre. De úgy tudjuk, hogy ezt nem lehet kifelé sem vállalni, ezért az európai uniós forrásokat nem a Miniszterelnöki Hivatal alá csoportosítja be a költségvetésben - hiszen ott döntenek róla, legalábbis ott van hatáskörileg elhelyezve -, hanem szétszórja a tárcák között, azt feltételezve, olyan látszatot keltve, mintha a kormánytagoknak bármi közük is lenne az európai uniós források fölhasználásához vagy fölosztásához, azt a látszatot keltve, mintha a szaktárcák képviselőinek, a szakpolitikák képviselőinek vajmi közük lenne ahhoz, hogy mire költődnek el a források.

(16.40)

Tudjuk mindannyian, hogy ez nem így történik, hiszen az európai uniós forrásokat a miniszterelnök úr által létrehozott árnyékkormány tagjai osztják el, a valódi kormánytagoknak ezekhez a forrásfelhasználáshoz semmi közük nincsen. Az európai uniós források vonatkozásában tulajdonképpen technikai jellegű a költségvetésben az egész fejezeti kezelés. Technikai jelleggel odakönyvelik ugyan a tárcákhoz, de tudjuk, az egész kormány technikai jellegű, az egész kormánynak technikai léte van, hiszen a valós döntések, a fejlesztési döntések kormányon kívül dőlnek el, kormányon kívül határozódnak meg.

Borzasztó csúszásban vannak az európai uniós források kifizetései. A 2004-2006-os költségvetésnek nem sikerült még eddig, 2006 végére ennek a felét kifizetni. Várják ezeket a forrásokat az önkormányzatok, a vállalkozások, a civil szervezetek nagyon, ennek ellenére a pénz nagyon lassan vagy egyáltalán nem érkezik. A következő két évben kell kifizetni a 2004-2006-ra betervezett források 54 százalékát. Ez 2007-ben talán még nem is okoz nagy problémát, mert mindössze 150 milliárd forintot betervez erre a költségvetés, de 2008-ban még mindig van 160 milliárd forintnyi kifizetés a 2004-2006-os időszakból, és megkezdődnek a 2007-es költségvetési periódus kifizetései. Ez olyan kifizetési torlódást jelent 2008-ban, amit a kormány maga sem mer vagy nem tud megbecsülni, nem is szerepelteti kellő komolysággal és kellő megfontoltsággal a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélhetnénk még az agrárkifizetések nemzeti önerejének elmaradásáról, illetve azok betervezésének elmaradásáról. Összefoglalóan annyit lehet elmondani az európai uniós források tekintetében, hogy az európai uniós források költségvetésének a magyar gazdaság állapotára, közállapotainkra, a magyar vállalkozások állapotára való hatása zsákbamacska. Nem lehet megbecsülni, nem tudjuk megbecsülni, ennek következtében amikor ez az európai uniós forrás beérkezik az országba, nem tudni, hogy milyen eredményességgel javíthatja vagy esetleg tovább rontja az ország állapotát.

Eddig 1400 milliárdot költöttünk el, egekbe szökő munkanélküliség mellett, gazdasági recesszió mellett és romló életszínvonal mellett. Akkor mit remélhetünk a következő időszak 1000 milliárdjaitól?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)