Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, ebben a ciklusban minden miniszternek megvan a maga kedvenc törvénye; a miniszter úr elődjének a praxistörvény volt, majd átcsúszott a salátatörvény, most pedig a kórháztörvénnyel állunk szemben.

A törvény tárgyalásakor már megemlítettük azt, hogy nem tudjuk, most mi a valós helyzet: a leírt szöveg, a törvény indokolása, vagy a törvény körül elhangzott kommunikációk. Ennek alapján nagyon nehéz megállapítani, hogy vannak-e mögöttes vagy hátsó szándékok a törvény beterjesztésével kapcsolatosan.

A miniszter úr több fórumon említette már, hogy a gazdasági recesszióból való kilábalás negyedik módozata lenne az egészségügybe történő beruházások megnövelése, és ez a törvény ezt hivatott segíteni. A magánérdekeltség és a tőke megjelenése az egészségügyben eddig is napirenden volt, és napirenden is maradt, de az eddig lefolyt privatizációk története nem mutat pozitív példát az egészségügyön belül - köztudott a mazsolás privatizáció vagy a funkcionális privatizáció kérdése. Ez a törvénytervezet végre az expozé szerint is tiszta helyzetet teremt, és megadja a lehetőséget arra, hogy a befektetők tóduljanak az egészségügybe. Mint a bizottsági ülésen elhangzott, megjelenik a mazochista befektető, aki ebbe a leromlott, lerobbant állapotú egészségügybe hosszú távon nonprofit alapon pénzt kíván elhelyezni.

Egy alapvető kérdés nem dőlt el ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan: teljesen privatizálni akarunk-e, vagy mit akarunk az egészségüggyel? Ha szolidarisztikus, biztosítás alapú egészségügyet akarunk, ami mindenki számára hozzáférhető, és viszonylag nem magas költségekkel jár, akkor ez az eddig elmondottakkal ellentétben van.

A törvényben arra, hogy a befektető, aki alvállalkozóként megjelenik, ne vigye ki a profitot, semmi garanciát nem látunk. Tehát számos területen az egészségügyből folytatódó további forráskivonás lehetősége nincs lezárva, nincs garancia arra, hogy ezáltal az egészségügyi ellátás drágább lesz. Ugyanis ha megjelenik a tőke, az emeli a színvonalat, de drágábbá teszi az egészségügyet, ha magánalapon működtetik.

Számos olyan pontja van ennek a törvényjavaslatnak, amely kiváltotta a szakmai szervezetek jogos kritikáját; kezdeném mindjárt az elején. Számos olyan definíciót használ a törvénytervezet, amely ellentétes az egészségügyi törvény definícióival, majd jogilag eléggé hevenyészett módon szabja meg a különféle szolgáltatásokat, amiket egyben ki lehet vinni, és a szolgáltatásoknak azt a részét sem definiálja, amiket már nem lehet alvállalkozásba kivinni.

A másik, ami nagyon veszélyes, és a MOK jogos ellenvetését váltotta ki, a szabadfoglalkozású orvoslás meghatározása a törvénytervezetben. Nagyon helytelen így, ilyen módon három vagy akár több részre osztani az amúgy is megosztott orvostársadalmat, hiszen ez további ellentéteket, további megosztottságot szül, és továbbra sem lehet ezáltal az egészségügyben nyugalmat és rendet csinálni.

Nem fogalmaz pontosan a közszolgáltatók vonatkozásában, majd az intézmények és az ellátások szakmai keretei vonatkozásában sem.

(12.10)

Az, hogy az egyetemi klinikák átalakulása az egyetemekben komoly aggályokat vet fel, egy dolog, de a másik az, hogy ismét diszkriminál az orvostársadalmon belül, hiszen az egyetemi klinikák dolgozóinak lehetővé teszi, hogy vagyonhoz jussanak, részesei legyenek a megalakuló kht.-nak, míg a közkórházakban dolgozóknak ezt a lehetőséget nem adja meg.

A legnehezebben értelmezhető - és szerintünk kétharmados törvénymódosítás nélkül át sem vihető - az önkormányzati törzsvagyon kivitele célvagyonba, és a célvagyonnak az ilyetén való megfogalmazása. Már többször elhangzott, hogy ebben a törvényjavaslatban sok új nincs. Két olyan elem van benne, ami eddig a magyar jogalkotásban nem szerepelt, és amire nem volt lehetőség, az egyik a szellemi szabad foglalkozás megjelentetése, a másik a célvagyon.

Nagyon jó, hogy felsorolja a szolgáltatókat, de a szerződési technikáknál, a szerződéskötések módjánál és a szerződések felbontásának lehetőségénél rengeteg olyan pongyola fogalmazás van, ami egyáltalán nem teszi biztossá azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik vállalják a szellemi szabadfoglalkozást. Ki köt szerződést, milyen feltételek mellett, milyen garanciákkal, majd ki bonthat fel szerződést, milyen garanciákkal, és ki dönti el, hogy milyen alapon kell felbontani egy szerződést?

Bizonyos mértékben nagyon nehéz a kht.-ról való nyilatkozás, hiszen az MSZP programjában szintén szerepel a kórházak kht.-vá való átalakítása, de nem így, nem most és nem olyan formában, ahogy azt a törvényjavaslat megfogalmazza. Ahhoz, hogy kht.-t lehessen alakítani, a törvénytervezet szerint tiszta lappal, vagyonilag tiszta helyzetben kell indulni a kht.-t alakítani kívánóknak. Ma ez az egészségügy helyzetében lehetetlen, hiszen a kórházi adósságállomány havonta 1 milliárd forinttal növekszik. Hogyan, milyen módon lehet kht.-vá átalakítani a kórházakat, ha azok adósságterhek alatt nyögnek, és az egész gazdálkodási létük teljesen bizonytalan.

Többször elhangzott már, többször kiemelte az MSZP, és programjában meg is fogalmazta, ahhoz, hogy az egészségügyben átalakítást lehessen végezni, konszolidálni kell az ágazatot. Erre az utóbbi időben a miniszter úr részéről elhangzottak hangzatos ígéretek. Nos, kézzelfogható, materiális ígéretekkel az egészségügy mehet valamire, de immateriális ígéretekkel és píárfogásokkal sajnos nem.

A kht.-vá való átalakításnál a másik döntő mozzanat az, hogy a tulajdonosok milyen módon maradnak benn, illetve kik lesznek a tulajdonosok, és hogyan viszonyulnak a kht. megalakításához az önkormányzatok. Apróságok: a bizottsági vitában rákérdeztünk a minőségbiztosításra. Nem látjuk biztosítottnak a minőségbiztosítás feltételeinek a megvalósulását abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk.

A rezidensképzéssel kapcsolatosan hasonlóan nem látunk semmi garanciát arra, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozó orvosnak egyetlenegy feladata és vágya lesz az, hogy rezidenst képezzen. Ez lehetséges, mert az ő utánpótlásáról van szó - de akkor hogyan és mit lehet akkreditálni? Ugyanis ma a rezidensképző helyek akkreditáltak. Ki fog akkreditálni, mit és milyen módon?

Hasonlóképpen az oktatási és felsőoktatási törvényt kellene átnézni az előtt, mielőtt az egyetemeket kht.-vá visszük ki, hiszen az egyetemekre a szaktárcának jelenleg nincs befolyása. Jó lenne, kívánatos lenne, ha olyan befolyással bírna a szaktárca az egyetemi oktatásra, mint ahogy, mondjuk, az a mezőgazdasági tárca esetében van.

Nagyon sok jogosítványt ad a törvénytervezet a felügyelőbizottságoknak. Ahhoz, hogy a felügyelőbizottságok ennek a törvénynek meg tudjanak felelni, a kórházak egész felügyelőbizottsági rendszerét és összeállítását át kellene tekinteni, hiszen majd komoly jogosítványokat kapnak. A jelenlegi felügyelőbizottságok sem törvényileg, sem összetételük miatt nem felkészítettek erre a szerepre.

Nagyon nehéz egy törvényt úgy meghozni, átverni a parlamenten és utána elvárni tőle, hogy az egészségügy üdvét szolgálja - amint az az indokolásban van -, ha az egészségügy szereplőinek jelentős része a törvénnyel szemben áll, nem fogadja el; nem beszél a szakdolgozókról, hiába mondta Csáky képviselőtársam. Több módozat ismeretes, amit a kamara beterjesztett és tárgyalási alapként vitte a tárca elé, amelyben preferáltak a szakdolgozók.

A több verzió azt mutatja, hogy nincs egység és nincs konszenzus. Ahhoz, hogy az egészségügy átalakítását korszakosan meghatározó ilyen törvénytervezetet tárgyalni lehessen, többpárti egyeztetésre és konszenzusra lett volna szükség. Azt tudom mondani ezzel kapcsolatban a miniszter úrnak, hogy hátrafelé is lehet rohamozni, de akkor egy másik ellenség kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)