Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalásba vett törvényjavaslat több, összesen kilenc törvénypont módosítását kezdeményezi. E törvénycsomagot egyetlen fonalra fűztük fel, nevezetesen, az egészségügyi és szociális tárgyú törvényeknek azokat a módosításait kötöttük csokorba, amelyekre az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében van szükség. Ez egy jogharmonizációs törvénymódosítás, amely a magyar törvényeket összhangba hozza az Európai Unió tagállamaiban kötelezően alkalmazandó úgynevezett közösségi jogszabályokkal.

Az európai integráció szociális, egészségügyi dimenziója rendkívül bonyolult, a gazdaság és a társadalom minden területét átszövő, azokkal kölcsönhatásban levő kérdéskör, amelynek néhány jellemzőjére utalnunk kell a javasolt törvényi szabályozás hátterének megvilágításához.

(9.30)

Az Európai Unióban a tagállamok szociális védelmi, egészségügyi ellátórendszerei nem harmonizáltak, a szociálpolitika, az egészségügy meghatározó kérdései tagállami hatáskörben vannak, így ezeken a területeken sajátos keveréke alakult ki a közösségi jogszabályokban rögzített követelményeknek és a nemzeti szinten szabályozott, ám a közösségi szinten is egyre inkább meglévő elvárásoknak. Az integrációs folyamat ugyanis mind a jelenlegi tagállamok, mind pedig a csatlakozni kívánó országok számára nem hagyja érintetlenül az egészségügyet és a szociális ellátást; a termékek, a szolgáltatás, a tőke és a személyek szabad áramlására vonatkozó szigorú követelményeket ezeken a területeken is meg kell valósítanunk.

A személyek szabad áramlása feltételeinek biztosítása során új megközelítést jelent számunkra az, hogy számos kérdésben a magyar állampolgárokéval megegyező, diszkriminációmentes elbánást kell biztosítanunk nemcsak az Európai Unió, hanem egy annál tágabb országcsoport, az európai gazdasági térség állampolgárainak. Ez számos esetben azt is jelenti, hogy eltérő bánásmód alkalmazására kerül sor az európai gazdasági térség tagállamai, illetve az azon kívüli országok tekintetében.

A diszkriminációmentes elbánás kiemelt területeként jelenik meg a szociális biztonsági ellátásokra való jogosultság, illetve azok nyújtásának kötelezettsége, amennyiben az európai gazdasági térség tagállamainak állampolgárai munkavállalóként, vállalkozóként, nyugdíjasként, azok családtagjaiként, diákként, illetve az azonnali orvosi beavatkozást igénylő egészségügyi ellátás vonatkozásában turistaként hazánkban tartózkodnak. Természetesen ugyanezen jogok megilletik a magyar állampolgárokat az egységes gazdasági térség tagállamaiban történő tartózkodás során. Az ezen jogosultságok érvényesítésének alapját jelentő közösségi jogi szabályozást a migránsok szociális biztonságára vonatkozó koordinációs rendeletek alkotják, amelyek a közösség egyik legbonyolultabb szabályozási rendszerét jelentik.

E kérdéskört tehát közösségi rendeletek szabályozzák. A közösségi rendelet - szemben a közösségi irányelvvel - olyan közösségi jogszabály, amelyet a tagállamoknak közvetlenül kell alkalmazni, tehát a Magyar Országgyűlésnek e tekintetben nincs sem jogszabályozási kötelezettsége, sem szabályozási lehetősége, mivel a közösségi rendelet egyértelműen meghatározza, hogy az európai gazdasági térség tagállamainak állampolgára magyarországi tartózkodása esetén milyen szociális védelmi ellátásra lesz jogosult. Az Országgyűlés feladata annyi, hogy a magyar szociális védelmi törvények módosításával megfelelő jogi keretet teremtsen a közösségi rendelet alkalmazásához - például definiálja a külföldi, a lakóhely fogalmát -, hatalmazza fel a kormányt a szükséges technikai jellegű végrehajtási szabályok megalkotására.

A személyek szabad áramlásához kapcsolódó második kiemelkedő fontosságú terület a diplomák és a szakképesítések egyenértékűsége, illetve a szakmai tevékenység folytatásának diszkriminációmentes biztosítása. E kérdéskörön belül kiterjedt szabályozás vonatkozik az egészségügyi szakmákra, amely a szakmai tevékenység folytatása tekintetében számos érzékeny területet érint, így többek között az alábbiakat: az alap- és működési nyilvántartásba történő felvétel feltételei; az európai gazdasági térség országaiban eltöltött szakmai gyakorlati időnek a magyarországi gyakorlati idővel történő azonos megítélése; annak az elvnek az alkalmazása, amely szerint ha a közösségi szabályozás alapján a tagállamokban meghatározott képesítés elegendő egy tevékenység folytatásához - jelen esetben a gyógyszerészdiploma a gyógyszertár vezetéséhez -, akkor Magyarországon sem követelhetünk meg egyéb kiegészítő feltételeket, így például gyógyszerészi szakvizsga letételét, illetve meglétét; a hazai egészségügyi ellátórendszerre, a társadalombiztosításra, a gyógyszerrendelésre vonatkozó ismeretek, illetve a magyar nyelv ismerete esetében az egészségügyi tevékenység folytatásához szükséges mérték és számonkérés módjának meghatározása; bizonyos egyszerűsített eljárások alkalmazása azon esetekben, amikor a külföldi nem magyarországi munkavállalás, magánvállalkozás formájában, hanem magyarországi letelepedés nélkül, szolgáltatásnyújtás formájában akarja foglalkoztatását Magyarországon gyakorolni.

Mind a migrációhoz kapcsolódó szociális biztonsági koordináció, mind pedig az egészségügyi tevékenység folytatása közösségi normáknak megfelelő szabályozása tekintetében komoly érdekeltségek és ellenérdekeltségek, érzékeny feszültségek léteznek. Ezek közül a leglényegesebbek az alábbiak: a közösségi szabályozások alkalmazása egyértelműen rendkívül pozitív a magyar állampolgárok, az egészségügyi dolgozók számára a tekintetben, hogy állampolgári jogaik jelentősen bővülnek; jelentősen nő az állampolgárok szociális biztonsága az európai gazdasági térség tagállamaiban történő tartózkodásuk során, illetve meghatározott esetekben, hazatérésüket követően, egészségügyi ellátási kötelezettségeik térítése tekintetében javul a kiküldöttek és a turisták helyzete. A magyar egészségügyi dolgozók is diszkriminációmentes elbánásban részesülnek majd a diplomák és szakképesítések egyenértékűsége, az egészségügyi tevékenység folytatása tekintetében, amennyiben az európai gazdasági térség tagállamaiban kívánnak dolgozni.

Ugyanakkor tudatában kell lennünk annak is, hogy egyes esetekben a szociális és egészségügyi ellátásoknak a közösségi szabályozások szerinti nyújtása jelentős többletkiadást jelent a költségvetésnek és a társadalombiztosítási alapoknak minden érintett területen, de legnagyobb mértékben az Egészségbiztosítási Alapnál a külföldön nyújtott egészségügyi ellátások költségeinek megtérítése miatt. Fel kell ismernünk egyébként azt is, hogy a Magyarországon nyújtott egészségügyi ellátások alacsony, a teljes költségeket nem magában foglaló társadalombiztosítási térítése olyan következményekkel is jár majd, hogy az európai gazdasági térség állampolgárai a Magyarországon nyújtott, de valamely tagállam teherviselője által történő ellátása esetén nem tudjuk majd a teljes bekerülési költséget érvényesíteni. Az is egyértelmű, hogy míg a külföldi munkavállalás feltételeinek javulása pozitív változás a magyar egészségügyi dolgozók számára, addig az európai gazdasági térség állampolgárainak nyújtandó diszkriminációmentes bánásmód aggodalmat és ellenérzést kelt a magyar egészségügyi szektor egyes szereplőiben.

A jelzett követelményekkel, elvárásokkal összhangban a törvényjavaslat a szociális, társadalombiztosítási, egészségügyi tárgyú törvények széles körére vonatkozóan tesz módosító javaslatot. A főbb szabályozási területek a következők: az egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények olyan tartalmú módosítása, amely biztosítja a migráns munkások, az önálló vállalkozók és családtagjaik szociális biztonságáról szóló közösségi rendelet közvetlen alkalmazásának törvényi feltételeit a korábbiakban ismertetett elvek alapján; megteremti az egészségügyi dolgozók szabad mozgásának és a szolgáltatások nyújtása szabadságának feltételrendszerét, továbbá a gyógyszerekhez kapcsolódóan az áruk szabad mozgását is elősegíti. A magyar állampolgárok számára nagyon fontos, kedvező változás, hogy ha csatlakozásunkat követően az európai gazdasági térség területén betegszenek meg, akkor az ott kapott indokolt egészségügyi ellátás költségeinek teljes körű megtérítésére lesznek jogosultak.

A törvényjavaslat a közösségi szabályozás jellegéből fakadóan a szociális ellátást érintő egyes törvények módosítását is magában foglalja a szociálpolitika két kiemelkedő kérdéskörében: a családi támogatások és a fogyatékossági támogatás vonatkozásában. Mint azt a bevezetőben is hangsúlyoztam, a szociális és egészségügyi kérdések az Európai Unión belül nemzeti hatáskörbe tartoznak, ugyanakkor az Európai Bizottság és a tagállamok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a csatlakozni kívánó országok egészségügyi helyzetére, így a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1999. évi LXXXIII. törvénynek a fogászati ellátásra vonatkozó szabályozása tekintetében benyújtott módosító javaslat illeszkedik az integrációs folyamathoz.

A törvény hatálybalépését követően a fogmegtartó kezeléseket életkortól függetlenül térítésmentesen lehet majd igénybe venni. Ez összhangban van a népegészségügyi célkitűzéseinkkel, és egyúttal a Bokros-csomag lakosságot sújtó, utolsó életben maradt rendelkezésének megszüntetését jelenti. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a fogmegtartó kezelések térítési díjának bevezetésével elvárt megtakarítás aránytalanul kisebb volt az ennek eredményeként bekövetkezett egészségromlás pénzügyileg is mérhető káránál.

(9.40)

A kormány a közelmúltban a költségvetésből 10,7 milliárd forintot csoportosított át a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozására. Ebből az összegből 2-2,5 milliárd forint azt a célt szolgálja, hogy a fogmegtartó kezelések a törvény hatálybalépését követően ismét minden biztosított részére térítésmentesek legyenek.

Jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése érdekében végzett munkálkodásunk sem most, sem a jövőben nem lesz elválasztható a szociálpolitika területén sem a jogszabályok - a gazdasági és társadalmi belső fejlődésünk következtében szükségessé váló - folyamatos felülvizsgálatától és korszerűsítésétől. Ennek egyik példája a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló '97. évi LXXXIII. törvényben szabályozott gyermekgondozási díj felső határával összefüggő módosítás. A hatályos rendelkezések meghatározzák a gyermekgondozási díj legmagasabb összegét, mely évente a minimálbér arányában emelkedik. Ugyanakkor azon jogosultak esetében, akiknek gyermekgondozási díját a maximális összegben állapították meg, az ellátás folyósításának időtartama alatt nem kerül sor az ellátás összegének évenkénti felülvizsgálatára. Ezért javasolja a kormány az Országgyűlésnek, hogy a családtámogatási politikában újabb lépést tegyünk a gyermekgondozási díjra jogosultak jogainak szélesítésében. A javaslat lényege, hogy évente felül kell vizsgálni, és az új, magasabb minimálbér alapján kell megállapítani azoknak a gyermekgondozási díját, akik korábbi átlagkeresetük alapján a gyermekgondozási díj legmagasabb összegét kapják.

Kérem a tisztelt Ház támogatását az európai integráció és a hazai szociális és egészségügyi érdekek szempontjából egyaránt nagyon fontos törvényjavaslat elfogadásában.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)