Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyszerű, de igen fontos kérdést szeretnék feltenni önnek a magyar képzőművészeti főiskola ügyében. Főiskola vagy egyetem? És miért az? Jóllehet, ilyen egyszerűen megfogalmazható a kérdés, ámbár mégis érdemes lesz kissé bővebben kifejtenem, hogy mit takar ez a probléma. Mert valójában tudom, tudjuk, hogy a főiskola vezetése és önök is előszeretettel nevezik egyetemnek a főiskolát, csak azt nem tudjuk, hogy miért. Milyen alapon, ha az intézménynél állítólag nincsenek habilitált tanárok? Pontosabban úgy tudom, hogy egy-kettő azért van, mert Göncz Árpád elnök úr a kilencvenes évek elején nagy hirtelen kinevezett néhány általános avantgárdistát egyetemi tanárnak, de az ő esetükben még inkább felmerül a szakmai hozzáértés és a művészi színvonal, vagyis az alkalmasság kérdése.

Továbbá kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy igaz-e, miszerint felsőfokú nyelvvizsgával csupán egyetlen tanár rendelkezik. Igaz-e, hogy akár egyetemi, akár főiskolai a képzés, az intézménynél nem készítenek tantervet? Igaz-e, hogy már egy évtizede tanterv nélkül működik a képzőművészeti főiskola? És az is izgalmas kérdés, hogy a tantervnélküliségre alapozva miért kaphat az intézmény normatív állami támogatást.

Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, nem érik váratlanul kérdéseim, hiszen legalább fél éve levelezünk egymással a főiskola ügyében, pontosan azért, hogy végre betekintést nyerhessek abba a komplett vizsgálati anyagba, ami feltételezésem szerint tartalmazza az előbbiekben felvetett kérdéseimre a választ. Ugyanis elfogadhatatlannak tartom, hogy egy felsőfokú oktatási intézmény pénzügyi gazdálkodásának és szakmai munkájának hiányosságait feltáró vizsgálati anyagot titokként kezeljenek, legalábbis parlamenti pártok képviselői elől elzárt titkos anyagként.

A vizsgálati anyag megismerésére vonatkozó kérésem elutasítása mögött súlyos problémák takargatásának szándékát sejtem. A minisztérium elutasító levelében bizonyos személyiségi jogokra hivatkozik, amit csak abban az esetben tudok elfogadni, ha a minisztérium vezetése felelősséget vállal az ügyben érintett személyekért. De ha az érintett személyek akár gazdasági cselekményekben, akár szakmai munkájukat illetően elmarasztalhatók, és a minisztérium ennek takargatásában részt vesz, azt több, mint helytelennek tartom.

A kérdésem úgy szól, hogy főiskola vagy egyetem. De a hangsúly nem a szavakon, nem az elnevezésen van, hanem a miérten. Miért az, ami, ha egyszer sem megfelelő tanári kara, sem tanterve, sem átlátható gazdálkodása, sem megalapozott szakmaisága nincs? Miért főiskola, ha az? Vagy miért egyetem, ha az? Miért? Ez itt a kérdés, amire megtisztelő válaszát várom. (Taps a MIÉP soraiban.)