Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 30 esztendővel a kommunizmus látszólagos bukása után a Fidesz-KDNP képviselői ünnepelnek, mert úgy érzik, ünnepelniük kell. Én magam először mindig azt a pontot keresem, amiben egyetérthetünk, vagy amit közösen meg tudunk fogni. Igen, minden tiszteletet megérdemelnek azok a valódi magyar harcosok, akik hozzájárultak egy diktatúra lebontásához, és segítettek elérni egy lehetőséget; egy olyan lehetőséget, amely egy valóban szabad, demokratikus nemzetállam felé vezet, és én ma arról szeretnék megemlékezni, hogyan árulták el ezt a lehetőséget az elmúlt 30 év kormányai. Természetesen tehetünk árnyalatbéli különbségeket színezetek tekintetében, és hozzáállás tekintetében, de az elmúlt 30 évet kell vádolnom. Az elmúlt 30 év kormányait vádolom a spontán privatizációért, azért, hogy teljes termelőágazatainkat, munkahelyek százezreit dobra verték, játszottak át külföldiek kezére mindenféle kontroll nélkül, és ahogy Balczó Zoltán kiváló képviselőtársam megjegyezte, valóban az előző rendszer lovagjai, illetve a külföldi befektetők álltak sorba vállvetve, és kaptak indokolatlan kedvezménytömeget a magyar kormányoktól, a magyarországi kormányoktól.

Vádolom az elmúlt 30 év kormányait a Trianon 100. évforduló kapcsán, nemcsak az ukrán-magyar alapszerződésért és további önfeladó, megalkuvó, térdre boruló aktusokért, hanem azért, mert időközben minden utódállam szétesett, a történelem futószalagon szállította a lehetőségeket azt illetően, hogy elszakadt részeken élő magyar testvéreink számára autonómiát, a lehető legmagasabb fokú önrendelkezést harcoljunk ki. Ehhez képest hol tartunk ma? A Fidesz-KDNP a nemzetközi színtéren az autonómia szót szinte ki sem meri ejteni, és éppen most egy egymilliós aláírásgyűjtés sikeréért szorítunk együttesen, viszont az erre felszólító felhívást nem találom meg minden magyar parlamenti képviselő közösségi oldalán.

Vádolom az elmúlt 30 évet, az elmúlt 30 év kormányait az Unióval kötött, elképesztően önfeladó, szervilis szerződésért, amelynek letárgyalását a fejezetek egy része tekintetében a Fidesz vitte végig, egy másik része tekintetében pedig az MSZP. Itt vállalták fideszes és MSZP-s potentátok felváltva, hogy a Magyarországot illető mezőgazdasági támogatások a régi tagállamok 25 százalékát tehessék ki maximum, itt tették a földet a tőke szabad áramlása fejezetbe, és hát, itt láthatjuk azt, hogy egymással vállvetve az önfeladásban vitézkedtek az említett kormányok.

Vádolom őket 2004. december 5-ért, amikor az MSZP és az SZDSZ egy elképesztően demagóg, magyar testvéreink ellen folytatott kampányt folytatott, a Fidesz pedig egy gyáva, lényegében kiállás nélküli kampányt hozott le, melynek a végeredménye egy olyan eredménytelen népszavazás, amely elképesztően mély sebeket ütött magyar testvéreink körében.

Sok mindenért vádolhatnám még az elmúlt 30 év kormányait, de koncentráljunk az elmúlt tíz esztendőre! Vádolom Magyarország kormányait amiatt, hogy a visegrádi országok tekintetében az életszínvonalat vizsgálva a legalacsonyabbat Magyarországon találjuk.

Vádolom őket azért, amit miniszterelnök úr Szaúd-Arábiában egy konferencián meg is erősített, hogy úgy csábítják ide a működő tőkét, melynek értelmében a munka törvénykönyve kellőképpen rugalmas, a magyar munkabérek pedig kellőképpen alacsonyak. Vádolom őket ezért a hozzáállásért, mert így nem lehet nemzetállamot építeni.

Vádolom őket a multik elképesztő kiszolgálásáért. Kritizáltam ezt a viselkedést a Gyurcsány-Bajnai-kormányok alatt is, mert állítom, hogy önfeladó, már-már gazdasági árulással felérő módon kényeztették indokolatlanul ezeket a multicégeket, de szeretném elmondani, hogy a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok még ezen a katasztrofális dolgon is túltettek, és elképesztő kedvezményekkel dotálják azokat a cégeket, akik piacnak, vadászterületnek tekintik hazánkat, de lényegében semmi többnek.

Vádolom ezeket a kormányokat a devizahitelesek kálváriájáért, a tízezer fölötti kilakoltatásokért, azért, hogy emberek tömegeit hagyták az út szélén, lényegében semmit sem téve értük, teljes társadalmi csoportokról mondva le, vegytiszta neoliberális módon.

És hát, leginkább vádolom a 30 év kormányait azért a demográfiai mélyrepülésért, amely mindenféle kormányzati hazugsággal szemben egy olyan helyzetet idézett elő, hogy fogyatkozásunk már-már csak a csodával felérő módon lassítható, illetve állítható meg a későbbiekben. Én még mindig bízom abban, hogy ez így lesz.

De ünnepelni nincsen okom. Azokban a hetekben, amikor emberek ezreit küldik haza indokolatlanul a kórházakból, és nagyon sokan közülük az életüket veszítik el azért, mert hagymázas lázálmaiban ez a kormányzat megfogalmaz egy tervet, ezt fűnyíróelv-szerűen végigviszi az érintettekkel, az egyszerű magyar emberekkel való egyeztetés nélkül, és teszi ezt az élet minden területén, márpedig mindannyian a történelem ítélőszéke elé kerülünk.

Én magam szégyellném magam a történelem ítélőszéke előtt, hogyha ezen a napon bármit is ünnepelnék. Köszönöm a lehetőséget.

(12.00)