Felszólalás adatai

A második kérdéskör, amiről szólnék, hogy a bevezetés körülményeit aggályosnak tartom, és volt olyan módosító, amit kormánypártiakkal közösen adtunk be korábban, amely azt indítványozta, hogy egy évvel halasszuk el a bevezetést. Ekkor önök ezt leszavazták.

A harmadik kérdéskör pedig arra irányul, hogy lemondanak a problémás gyerekekről, és zsákutcába viszik a szakképzést.

Ami az első kérdést illeti, alapvetően hibásnak tartom az alapvetést, mert egyoldalúan a munkaadók elvárásaiból indulnak ki, és háttérbe szorulnak a szülők, a tanulók érdekei, rövid távú érdekek dominálnak az önök gondolkodásában, és ez a pénzkivonást jelenti. Ez hosszú távon nagyon sokba kerül a szülőnek, a gyereknek, de azt gondolom, az országnak is, és ez növeli a prostitúciót, növeli az utcára kikerülő gyerekek arányát, növeli az elkallódó gyerekek arányát. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Egyszer használatos szakmunkások lesznek alapok nélkül, újabb szakmát nehezebben tudnak elsajátítani, és az érettségit megszerezni is nehezebben fogják.

Ilyen mértékű államosítás, amit önök tesznek a szakképzésben, ez nem indokolt. Azt gondolom, hogy gyakorlatilag nem a '70-es évek nagyüzemi munkásait kell képezni, hanem a XXI. században lévő modern igényeket kielégítő, vállalkozni képes, nyelveket beszélő szakmunkásokra van szükség.

Úgy gondolom, hogy gondolni kellett volna arra is, hogy ez az előterjesztés illúziókra épül, hiszen tessenek belegondolni, önök egy évvel ezelőtt azt mondták, hogy mennyi munkahely lesz, tessenek visszaidézni, most ahhoz képest hol tartunk, és a következő esztendő sem erről szól. Nem arról szól, hogy a cégek itt lennének, és dübörögnének az ajtón, hogy kérem, én nagyon sok szakmunkást szeretnék képezni. Nincs erről szó.

Tehát átmeneti intézkedések kellenek. Arról van szó, hogy a tanműhelyekre továbbra is szükség van, mert illúzió az, amiket önök megfogalmaznak. Ráadásul tessenek csak belegondolni, hogy a költségvetésben mit tetszettek tervezni a szakképzésre, csak a Munkaerő-piaci Alapból mennyit vonnak ki. Tessenek megnézni, hogy azzal, hogy bezárnak iskolákat, azáltal, hogy pedagógusokat fognak elbocsátani a szakképzésből, azáltal gyakorlatilag mekkora visszalépés történik ezen a területen.

Tehát nincsenek meg a feltételei annak, amit önök célként fogalmaznak meg ebben az előterjesztésben. Tehát valójában olcsó szakképzést akarnak, nem minőségi szakképzést akarnak. Úgy gondolom, hogy ez egy jelentős visszalépés.

A másik pedig: tessenek csak visszagondolni, hogy mi történt itt november 25-én. Elfogadtuk a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt, és valójában az is egy jelentős visszalépés. Itt van az asztalunkon, a gyakorlati oktatást szervező cégek megjelentek, és azt mondják, hogy végrehajthatatlan az a törvény, tehát selejtet készített a Ház november 25-én.

Legyen ez figyelmeztető! Körülbelül 8 ezer tanulóról van szó, akik az utcára kerülhetnek rövidesen, mert gyakorlatilag tanév közben - és ilyen még nem fordult elő az elmúlt esztendőkben - változott meg a feltétel. Tanév elején 800 ezer forint/fő összeggel indult, mondjuk, a gyakorlati oktatást szervező cégeknél a képzés. Ezt január 1-jétől átállítják 440 ezer forint/fő/évre. Új tanulószerződéseket kell kötni 8 ezer tanulónál. Erre nincs válaszuk. Ez egy korábbi törvény, de figyelmeztető, az sem volt végiggondolva, és számos elemében ez sincs most végiggondolva. Tessenek végiggondolni, hogy a tanulószerződésnél, amikor oda fognak menni azok, akiket önök presszionálnak, hogy kössenek új tanulószerződést, ott lesz a szülő és ott lesz a tanuló, és gyakorlatilag, ha ő ezt nem írja alá, akkor milyen körülmények fognak ott kialakulni.

Szeretném elmondani, hogy lemondanak a problémás gyerekekről abban az értelemben is, amiről már Osztolykán Ágnes beszélt. Konkrétan itt a Híd-program került szóba. Ilyen formában, azt gondolom, újratermeli a gondokat, újratermeli a feszültségeket, és tulajdonképpen a Híd-program nem segíti sem a továbbtanulást, és nem segíti azt sem, hogy szakképzettséget szerezzenek. Tulajdonképpen hamar kikerülnek a képzésből, a problémás gyerekekről lemond mindenki.

Azt is egy komoly gondnak tartom, hogy leegyszerűsített elméleti képzést kapnak a következőkben a szakiskolákban. Ez nehezíti az újabb szakma megszerzését és az érettségit. Tehát a pedagógiai és neveléselméleti módszerekről lemondanak, egyszerűsített, egyszer használatos szakmunkások képzése történik. Rugalmatlanná válik a rendszer, a hároméves rendszerhez lépünk vissza, és a sokszínű, átjárható, egymásra épülő szakképzésről lemondanak.

Végül pedig, úgy gondolom, hogy a térségi integrált szakképző központok szintén ebben a formájukban ilyen mamutrendszereket jelentenek, ahol 10-15 iskola tartósan 5-10 ezer tanulót fog összefogni, mondjuk, 50-70 kilométeres körzeten belül. Ráadásul önök a törvénytervezet készítésekor rá is jöttek, hogy itt ez problémás, mert kivételeket alkottak.

(3.20)

Kivétel az, ha európai uniós pályázatot nyert el valaki, tulajdonképpen kivétel, és végezheti a korábbi rendszerben a képzést. Kivétel az agráriskola is, mert az is egy erős lobbirendszerrel működik, és tulajdonképpen továbbra is ebben a formában működik.

Ha belegondolnak, tulajdonképpen a tiszkeknél a kivételek a többség, ez viszont azt mutatja, hogy itt is az alapvetésükkel van a probléma, az alapelgondolással, mert a kivétellel cáfolják az alapelgondolásukat. Tehát összességében azt mondom, hogy nem humanoid robotokat kellene képezni ezekben a térségi integrált szakképző központokban, hanem személyre szabott pedagógiai módszerekkel kellene ezekkel a gyerekekkel foglalkozni a legjobb szakembereknek. Meg kellene becsülni a szakoktatókat, szaktanárokat, és ebben az előterjesztésben erre nincs válasz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)