Felszólalás adatai

DR. SZILI KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Azt hiszem, nincs ma a globális világban olyan kérdés, ami jobban foglalkoztatná a közvéleményt, mint amilyen a klímaváltozás kérdése, és abban mindenki egyetért a világban, hogy egy olyan folyamat zajlik, ami az emberiség jövőjét rendkívüli módon befolyásolja, és nyilvánvalóan nemcsak a gazdasági és természetes rendszerek, hanem a társadalmak feltételeinek egészét is érinti.

Pontosan ez a felismerés volt az, ami a nemzetközösséget, illetőleg az Európai Közösséget arra késztette, hogy egy jogalkotási folyamatba kezdjen, s tegyen olyan lépéseket, amelyek ezeket a ma visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat megakadályozzák, illetőleg segítsék az alkalmazkodás kérdését. 2008 volt az a dátum, amikor az első előretörés megtörtént, hiszen a brit klímaváltozási törvény elfogadására ekkor került sor. És ma már elmondhatjuk azt, hogy sok, az Európai Unió közösségéhez tartozó ország tesz törvény-előkészítő lépéseket ugyanebben a kérdésben. Hadd említsem itt csak Ausztriát, Csehországot, Dániát, Finnországot és Franciaországot.

S tavaly június volt az, amikor a tisztelt képviselőtársaim itt a parlamentben hoztak egy országgyűlési határozatot, amiben a magyar parlament is elhatározta azt, hogy lépéseket tesz az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítésére. És itt egy dolgot szeretnék önöknek hangsúlyozni: egy kerettörvényről van szó. Ennek a határozatnak az értelmében a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elkészítette azt a tervezetet, amely itt a tisztelt képviselőtársaim asztalán fekszik, és amelyet a tanács elfogadott, és a tanács parlamenti képviselő tagjai nyújtottak be a tisztelt Országgyűlésnek. Ezért én szeretném innen is megköszönni azon képviselőtársaimnak az együttműködést és a támogatást, akik ebben jelentős részt vállaltak: Tóbiás József képviselőtársam, Ékes József képviselő úr, Nagy Andor képviselő úr és Velkey Gábor képviselő úr. És ebbe az előkészítő folyamatba a tanács számos szakértőt vont be, több mint tíz olyan háttértanulmány készült, amely elősegítette azt, hogy elkészüljön ez a törvénytervezet, amelyet az Országos Környezetvédelmi Tanács is áttekintett és megvitatott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az, amit ez a törvény egyáltalán szabályoz? Ahogy említettem önöknek, egy kerettörvényről van szó, az éghajlat változását befolyásoló tényezők csökkentését, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az éghajlatvédelem pénzügyi és gazdasági eszközeit, a társadalmi tudatosságot szabályozza - amiért az éghajlat védelmében tennünk kell -, közösségi részvételt, kutatás-fejlesztést, tervezési, hatásvizsgálati és nyilvántartási tevékenységeket, és nyilvánvalóan foglalkozik a törvény azzal az intézményrendszerrel, amelynek a feladata ennek a végrehajtása.

Világos célokat fogalmaz meg a törvény az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése kapcsán. Ennek értelmében Magyarország az 1990-es bázisévhez viszonyítva 2020-ig 40 százalékkal, 2050-ig 80 százalékkal kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Én csak arra szeretném azon képviselőtársaim figyelmét is felhívni, akik módosító indítványokat nyújtottak be, és ezzel gyakorlatilag veszélyeztetik azt is, hogy ebben az ülésszakban - ami még, azt hiszem, a jövő héten zajlik - egyáltalán lehetőség nyíljon ennek az elfogadására, hogy 2005-re a csökkentésből már 23 százalékot teljesítettünk, és az Országos Meteorológiai Szolgálat legújabb adatai szerint a 2008. évben a csökkentés meghaladta a 30 százalékot. Tehát azok a javaslatok, amelyek módosító indítványként az asztalunkon fekszenek, nagyon jól jelzik azt, hogy ezeket az adatokat is már rég túlhaladtuk, nyilvánvaló, hogy az ilyen módosító indítványok megfogalmazása alapvetően más érdekeket szolgált.

A 2020-as cél eléréséhez szükséges csökkentések a lakossági és kommunális szektor energiatakarékossági és hatékonysági potenciáljából fedezhetők. Tehát itt szeretném mindenki számára világosan rögzíteni, hogy azok a félelmek, amelyek abban fogalmazódnak meg, hogy itt az ipar korlátozására kerül sor, ezek hamisak és nem igazak. Tehát azokon a megszorításokon és csökkentési feltételeken túl, amelyeket az Európai Unió egyébként is előírt számunkra, nincs szükség egyéb olyan intézkedések megtételére az ipari szektorban, amelyek esetlegesen a gazdasági élet szereplői részéről félelmeket fogalmaznak meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsorolt adatok nagyon jól jelzik azt, hogy további jelentős csökkenések és csökkentések végzésén túl a növekedésnek induló gazdaságunk egy sokkal energiahatékonyabb, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású pályára irányítása és az energiabiztonság növelése a további lépéseket nagyon jól meghatározza. És azért ennek a törvénynek a létét és elfogadását nagyon jól jelzi a koppenhágai csúcs valamennyi olyan tapasztalata, amiből érzékelhető - még akkor is, ha nem volt sikeres ez a csúcs -, hogy ma egyetlen más ügy sem, ahogy jeleztem, mozgatja jobban a világ vezetőit és közvéleményét, mint amilyen a klímaváltozás elleni fellépésnek az ügye.

Születtek ugyan a koppenhágai csúcs találkozóin megegyezések, de konkrét megegyezés nem volt, így az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről sem, azonban a világ vezetői egyetértettek abban - és egy adatot hadd említsek önöknek -, hogy el kell kerülni a 2 ^oC-os globális átlaghőmérséklet-emelkedést. Nyilvánvalóan annak, hogy a politika világában ez elhangzott és ebben van egy egyetértés, ennek megvannak a maga következményei is, tehát ebből levonhatjuk magunk is azt a következtetést, hogy előbb-utóbb olyan globális megállapodás fog megszületni, amely szerint a fejlett országoknak 25 és 40 százalékos kibocsátáscsökkenést kell vállalniuk 2020-ig, illetőleg 2050-ig 80-95 százalékos csökkenést.

Hát akkor mi miért ne készülhetnénk föl erre az időszakra? Sőt másként fogalmazok, és nem kérdésként teszem fel, hanem azt mondom, hogy igenis, Magyarországnak fel kell készülnie erre az időszakra, és a gazdaságnak és a társadalomnak készen kell arra állnia, hogy mindezek ismeretében megtegye a szükséges lépéseket. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, pontosan ezt a célt szolgálja ez a kerettörvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Habár eddig jórészt globális ügyekről és Magyarországnak az ebből adódó felelősségéről beszéltem, nyilván ebből nem következik egyértelműen az, hogy a Országgyűlésnek sürgősen el kellene fogadnia egy törvényt az éghajlat védelméről, azonban egynéhány gondolatot kell arról szólnunk, hogy milyen Magyarország speciális környezeti és gazdasági helyzete, ami viszont ténylegesen indokolja azt, hogy egy ilyen törvényre szükségünk van.

Melyek ezek a tények, amelyek ennek a törvénynek az elfogadását sürgetik? Hát, tisztelt képviselőtársaim, azt mindannyian tudjuk, hogy Magyarország függősége a fokozatosan kimerülő fosszilis tüzelőanyagok behozatalától jelentős társadalmi és gazdasági problémákat eredményez, csak hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a kőolaj tekintetében 86 százalékban, földgáz esetében 82 százalékban, szén esetében 40 százalékban függünk az importtól. Nyilvánvaló, hogy ez a mértékű függés és kiszolgáltatottság zsarolható helyzetbe is hozhatja hazánkat, és az ásványi anyagok kitermelésének egyre költségesebbé válása miatt elkerülhetetlenül bekövetkező energiaár-emelkedés pedig nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat is megrendítheti és ellehetetlenítené.

(9.50)

Rajtunk, képviselőkön sokszor kérik számon a távlatosságot és azt, hogy ne csak a napi kérdésekkel foglalkozzunk, hanem távlatosan is gondolkodjunk. Ez a törvény pontosan ezt a távlatosságot hivatott szolgálni, hiszen a jelenlegi gazdasági válság is sürgeti azt, hogy a környezetvédelmi és gazdaságélénkítési intézkedéseket minél előbb kapcsoljuk össze. Szükség van a zöldgazdaság fejlesztéséből adódó lehetőségek mind nagyobb kihasználására, és a törvény hatására meginduló energiahatékonysági és megújulóenergia-beruházások jelentősen befolyásolhatják és fokozhatják a gazdaság teljesítményét. Ha viszont a gazdaság teljesítménye nő, akkor nyilvánvaló, hogy a számunkra egyik legfontosabb kérdésben, mégpedig a foglalkoztatás bővítésének kérdésében tudunk még nagyobbat előre lépni.

Hadd hozzak fel még egy gazdasági érvet, tisztelt képviselőtársaim, a mielőbbi kibocsátáscsökkentés mellett. A többi országot megelőző csökkentés eddig is jelentős gazdasági előnyt jelentett számunkra, gondoljanak csak a kvóta eladásából származó bevételekre. A gazdasági szerkezet átalakításának elodázásával ezt a bevételi lehetőséget is elveszíthetjük, ezt is szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Sokan vannak, tisztelt képviselőtársaim, akik viszont azt kérdezik, hogy mi lesz az ipar versenyképességével, ha ezt a törvényt elfogadjuk. Az ő figyelmüket is szeretném felhívni arra, hogy Magyarországon a teljes energiafelhasználásból 40 százalék a háztartások, 21 százalék a kommunális szektor, 27 százalék a szállítás-közlekedés, 6 százalék az ipar részesedése.

Jól értették, 6 százalék az ipar részesedése. Ezt szeretném, ha háromszor aláhúzhatnánk ebben az expozéban, és itt visszautalok azokra a félelmekre, amelyek a módosító indítványokból is nagyon jól érzékelhetők. Tehát ebből jól látszik az, és következtethetünk arra, hogy az ipar a legkevésbé érintett a kibocsátáscsökkentési kényszer által. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, a nagy ipari kibocsátókat az Európai Unió emissziókereskedelmi rendszere a mi döntésünktől függetlenül, tehát függetlenül attól, hogy a Magyar Országgyűlésben lesz-e ez ügyben döntés vagy sem, kényszeríti 2020-ig 21 százalék kibocsátáscsökkentés elérésére, uniós szinten a 2005-ös bázison. Erre is szeretném felhívni a figyelmet: a 2005-ös bázison.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nemhogy nem ró többet az iparra ez a törvény, de a visszatérülő Éghajlatvédelmi Alap, amit egyébként ez a törvény hoz létre, nagyon jó segítséget és lehetőséget nyújt az iparvállalatoknak ahhoz, hogy ezt az európai uniós elvárást, amit, hangsúlyozom, nem mi fogalmaztunk meg, teljesíteni tudják. Az alap a lakosságnak, közte a legszegényebb embereknek is lényegi támogatást nyújthat, hiszen mi magunk is ismerjük az ezzel kapcsolatos problémákat, az energiatakarékossági beruházásokhoz és a költségmegtakarítások eléréséhez. Tehát bármelyik oldalról nézzük ennek a törvénynek a hatásait, nyilvánvalóan csak az előnyök fogalmazhatóak meg.

Végül hadd hívjam fel képviselőtársaim figyelmét a kérdés társadalmi vonatkozásaira is. Önök is megkapták azt az éghajlatvédelmi törvénnyel kapcsolatos felhívást, amelyben 500 - másként fogalmazok, talán jobban hangzik, félezer, tisztelt képviselőtársaim, félezer - civil szervezet sürgeti és fogalmazta meg irányunkban a maga elvárásait. És a listát olvasva jól láthatjuk, hogy ezek nemcsak olyan civil szervezetek, amelyek környezetvédelmi feladatokra és célokra alakultak, hanem azt mutatja, hogy a felhívás rendkívül széles társadalmi támogatottságot élvez, így nem csupán környezetügyről, nem gazdasági ügyről, nem csupán társadalmi ügyről, hanem olyan komplex kérdésről van szó, amely az egész társadalom ügye. Így a törvény elfogadása nemcsak a parlament, hanem az egész társadalom érdeke is egyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alacsony fosszilisenergia-felhasználású gazdasági szerkezetre való áttérés nemcsak óhaj és akarat kérdése, ez egyszerűen szükségszerűség. Olyan szükségszerűség, amellyel Magyarországnak is előbb vagy utóbb szembe kell néznie. Ha előbb tesszük, akkor hazánk nyertesként kerülhet ki a globális gazdasági versenyből. Ebben a Házban is nagyon sok politikus sokszor megfogalmazta azt, hogy ezt a válságot nekünk úgy kell felhasználni, hogy ebből nyertesként kerüljünk ki, és ebből előnyöket tudjunk kovácsolni. Ha előbb, akkor nyertesek vagyunk, ahogy mondtam, ha utóbb, akkor a gazdasági és társadalmi válságok permanens láncolatán át vezet az út, és ez sokkal többe kerül mindannyiunknak, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi hatásaiban is, amire, azt hiszem, valamennyien azt mondhatjuk, hogy ezeket a hátrányokat nem akarjuk. És ebben a Házban ezt nekünk ki kell tudnunk mondani. Közös a felelősségünk.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, rajtunk múlik, hogy merre haladunk. Mutassuk meg a magyar társadalomnak, hogy a parlamenti pártok még a választási kampányban is képesek együttműködni a jövő szempontjából lényeges ügyekben. Így azt kérem, hogy fogadjuk el a klímatörvényt.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps.)