Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy jeleztem a bizottsági véleménynél, néhány dolgot szeretnék még elmondani a törvény kapcsán, és egy-két dologra szeretnék reagálni is, ami a vitában elhangzott. Mivel nem új nekem az itteni reakció, tehát nyilván ennek kapcsán lesz véleményeltérés köztünk.

Azt gondolom, hogy ebben a dologban egy alapvető félreértés van. Átvettünk egy európai uniós szabályt, ami a nemzeti vidékfejlesztési terv keretein belül támogatandónak ítéli azokat a mezőgazdasági termelőket, vállalkozókat, családi gazdálkodókat, nagyobb őstermelőket, akik úgy döntenek, hogy 55 évesek, és befejezik ezt a tevékenységet, belefáradtak, nem látnak benne perspektívát, nem igazodnak el a piaci viszonyok között, fölhagynak ezzel a tevékenységgel, és hogy ezt könnyebben megtehessék, ehhez egy kvázi életjáradék-rendszert alakított ki az Európai Unió. Talán ennek a rendszernek egyetlenegy nagy baja, hogy egy keretszabály, ami nem igazán tudja kezelni a speciális nemzeti problémákat.

A bizottsági ülésen is beszéltem róla, és itt a parlamentben is szeretném elmondani, hogy én úgy látom ezt a kérdést, hogy most már mi is az Európai Unió tagjai vagyunk, tehát amikor azt mondjuk, hogy Brüsszel így, Brüsszel úgy, akkor saját magunkra is mondjuk. Tehát én nem hiszem, hogy abba bele kell nekünk törődni, hogy ez egy viszonylag leszűkített lehetőség, és ha tízezer emberről is beszélünk, de egy szűk réteget érint ez a dolog. A magyar mezőgazdaság szerkezetében van egy alapvetően eltérő rendszer az Európai Unióhoz képest már, ami alatt én az alkalmazottakat, szövetkezeti tagokat, dolgozókat értem. A brüsszeli bürokraták nem is ismerik ezt a fogalmat, tehát egyszerűen nem tudják, hogy ez micsoda. Nyilván, amikor egy keretszabályt megalkotnak, akkor erre nem igazán térnek ki, de én azt gondolom, hogy a keretszabály alapvetően nem is tiltaná ezt a dolgot. Nyilván itt a magyar rendszert ahhoz kell igazítani, amilyenek a saját viszonyaink.

Azt gondolom, támogatókra is tudunk találni ebben a dologban, hiszen a lett, litván, szlovák, talán még a cseh rendszer is hasonló a miénkhez, például a lengyel nem. De én azt gondolom, hogy lehetne talán ebben a dologban egyfajta kezdeményezéssel élni. Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy történt ilyen, egyelőre nem igazán fogadókész erre az európai uniós bürokrácia, de azért a működési zavarokat jelzik itt a hétvégi események, tehát azt gondolom, hogy itt a nemzeti érdekek érvényesítésénél ilyen dolgokra is figyelemmel kell lennünk. Ezt azért mondom, mert lépten-nyomon beleszaladunk abba a problémába, hogy zajlik egyfajta modernizáció a magyar mezőgazdaságban, aminek viszont bizony vannak olyan elemei, amelyekről Horváth képviselőtársam beszélt, hogy elvileg koncentrálódnak a birtokok; nem e miatt a szabály miatt, csak szeretném jelezni, mert ez önmagában nem kényszeríti azt, hogy növekedjen a birtok, de nem is gátolja, természetesen, ha valaki ilyen célból kívánja ezt a tevékenységet átvenni.

Viszont azt is magával hozza, hogy ez a fajta modernizáció, ami alatt én kifejezetten a tömegtermelést értem, egy létszámfelesleget generálhat főleg az alkalmazotti körben. Azt hiszem, ezt az államtitkár úr is meg tudja erősíteni, de bármelyikünk, aki intenzíven foglalkozik mezőgazdasági termeléssel vagy annak szervezésével, az tudhatja, hogy például egy fejőházi modernizáció nem létszámbővítéssel jár, hanem igenis létszámcsökkenéssel, hiszen a mai korszerű technika, ami már számítógépre bízza ennek a műveletnek a koordinálását, nem igényel akkora háttérmunka-kapacitást, mint a korábbiak. Ez természetesen valahol majd a hatékonyságban meg is jelenik, hiszen az is látszik, hogy azok a cégek, amelyek időben lépték meg ezeket a fejlesztéseket, bizony olcsóbban tudják a különböző termékeket előállítani.

Ez viszont felvet egy olyan problémát, hogy mi történjen azokkal a vidéki emberekkel, akik ilyen ügy kapcsán kiszorulnak a foglalkoztatásból, és ott állnak 50 év fölött vagy akár 55 évesen. Rájuk ez a szabály nem vonatkozik, de nekünk az a felelősségünk, hogy valahol azért erre a problémára is megoldást találjunk, mert ők alapvetően nem tehetnek róla, ráadásul folyamatosan legalább 30 éve vagy lehet, hogy még hosszabb ideje utánuk járulékot is fizettünk. Viszont van egy olyan réteg, amelynek tagjai, mondjuk, a rendszerváltás után kezdték ezt a tevékenységet, és legalább tíz éve mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, lehet, hogy egy fillér járulékot nem fizetettek, mert olyan kört, olyan adózási kört választottak, most ennek a rendeletnek a kapcsán minden további nélkül életjáradékra változtathatják a birtokukat. Én ebben látok egyfajta ellentmondást, és ez nem ennek a törvénynek a hibája, még egyszer hangsúlyoznám, mert egy európai közösségi szabályt veszünk át ezzel a dologgal.

De az a véleményem, főleg, ha ebben is konszenzusra tudnánk jutni, mint azért sok egyéb szakmai kérdésben mostanában azért most már talán előfordul, ha megpróbálnánk ezt a kérdést ezen az ágon is kezelni, és egyfajta lehetőséget biztosítani annak a szektornak, amely - még egyszer hangsúlyozom - egy világfolyamat részeként zajló modernizáció kapcsán a termelésből kiesne, és mint munkavállalók más elfoglaltság után kell hogy nézzenek.

A dolog fölveti azt is, hogy van egy szerkezetváltási kényszerünk is az agráriumban, erről is kell majd beszélni, nyilván nem csak ennek a törvénynek a kapcsán. De azért Horváth képviselőtársamnak annyit szeretnék mondani, hogy sajnos azt a világot éljük, ez most bármennyire tetszik vagy nem tetszik, elég sokszor vitattuk ezt a birtokméret, gazdaságosság, hatékonyság ügyet, nem mindenben értünk egyet; abban viszont egyetértünk, hogy a kicsi is lehet hatékony, ha azt a tevékenységet végzik rajta, amihez az való, és a nagy is lehet hatékonytalan, ha olyat akarnak csinálni rajta, ami nem odavaló.

Egy példát hadd mondjak ennek kapcsán: a németországi korábbi nagyüzemek, amelyek a keletnémet területen voltak, úgy kerültek privatizációra, hogy egybe kerültek értékesítésre, és van egy abból az időszakból való német barátom, aki egy ilyen üzemet birtokol, és kétezer hektárt tízen művelnek. Tízen művelik, de 600 lóerős traktorral meg olyan technikával, ami azt feltételezi, hogy oda bőségesen elég. Nem végeznek semmilyen más tevékenységet, csak növénytermesztést, el lehet képzelni, hogy mekkora iszonyatos versenyelőnyük van, mondjuk, a tízhektáros bajor parasztokkal szemben. Ennek az is következménye, hogy amikor itt járt legutoljára a bajor miniszter, akkor azt mondta, hogy nem tudja, ő még műveli a földet, mert ő effektíve is földműves, de hogy a fia már nem fogja, az majdnem biztos. Tehát nekünk ezt a problémát is kell kezelni, és az Unió pontosan ezért hozta ezt a szabályt, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, nem tud boldogulni objektív, szubjektív körülmények miatt, választhasson más lehetőséget.

Tehát efölött nekünk sem lehet becsukott szemmel elmenni, látni kell a világ folyamatait, látni kell azt, hogy a támogatási versenynek előbb-utóbb vége lesz, és olyan országokkal kell versenyeznünk, ahol gyakorlatilag semmilyen támogatás nincsen. Én most a tömegtermelésről beszélek, szeretném hangsúlyozni, és ezért kell nagyon komolyan vennünk például az agrár-környezetgazdálkodási ügyeket, amelyek nem a növénytermesztésre alapoznak, hanem a tájgazdálkodásra, az egyébre, az energetikai ügyeket, amivel kapcsolatban beadtunk egy négypárti országgyűlési határozati javaslatot. Tehát ez mind-mind fölvethető ennek a törvénynek a kapcsán.

De még egyszer hangsúlyoznám, ez egy európai közösségi rendelet, amivel igazából jelen állapotában nem tudunk mit kezdeni, mint azt, hogy vagy átvesszük, vagy nem. Én azt hiszem, hogy ezt az uniós forrást kár lenne kihagyni. Tehát ezért kérem még egyszer képviselőtársaimat, hogy persze, ha gondolják, módosító javaslatokkal együtt, amelyekkel majd megvitatjuk, de azért ezt a törvényjavaslatot eresszük át és támogassuk, mert nem lenne jó, ha elzárnánk a magyar gazdákat ettől a lehetőségtől.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)