Felszólalás adatai

DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan felvetik a kérdést, foglalkoztatja a közéletet is, vajon miért hozta elő a Magyar Szocialista Párt az úgynevezett ügynöktémát, miért hozta elő a politikai köznyelvben csak gumicsontként említhető témát. Mi motiválhatta őket, akik eddig a törvény végrehajtásában - hogy finoman fogalmazzak - nem jeleskedtek; de erről a későbbiekben fogok néhány szót mondani.

Nagyon sok ember meggyőződése az - én magam is jelentős mértékben osztom -, hogy ennek a témának az előhozása a figyelemelterelés célját szolgálta, figyelemelterelést az ország gazdasági helyzetéről, az áremelésekről, az energiaár-emelésekről és arról, hogy az emberek mindennapjai egyre jobban nehezednek.

De vajon miért lehetett ezt a témát előhozni? Egyértelműen azért, mert nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett ügynökügy nincsen megoldva.

De miért nincsen megoldva, tisztelt képviselőtársaim, amikor a parlament számos alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel? 1994-ben, 1996-ban, 2000-ben, 2001-ben foglalkozott ezzel a törvénnyel. Az ügynökkérdés azért nincs megoldva, mert a tisztelt Szocialista Párt nem volt hajlandó végrehajtani a parlament törvényeit.

Ugye, abban egyetértés volt a parlamenti pártok között - és ennek szellemében született meg a törvény -, hogy próbáljuk meg a közéletből azokat a személyeket kiszorítani, akik együttműködtek az egykori politikai rendőrséggel, és ennek a termékeit fogyasztották. Ennek értelmében egy törvény született, amely az ilyen képviselőket és számos egyéb közhatalmi funkciót betöltő személyeket lemondásra szólítja fel.

Csak az a probléma, hogy ezt a törvény általi lemondást egyetlen esetben sem hajtották végre a tisztelt szocialista képviselők. Ki egy “na és?ö-sel, kemény vállrándítással intézte el, ki még erre sem vette a fáradságot. Éppen ezért azt tudom mondani, a téma mostani előhúzása is álságos és farizeus a Szocialista Párt részéről, különösen annak függvényében, hogy a jelenleg hatályos szabályozáshoz is visszalépés az, amit ide elénk terjesztettek, hiszen némán hallgatnak azokról, akik az egész rendszer, az egész piramis csúcsán álltak, működtették az egész rendszert, annak a haszonélvezői voltak.

De miért érdemes a törvényt elővenni? Azért, mert nem megfelelő a jelenlegi szabályozás, és a múlt teljeskörűen nem ismerhető meg.

Az eredeti szabályozás célja az volt, hogy a politikai közéletből kiszorításra kerüljenek azok, akik együttműködtek, illetve fogyasztották a politikai rendőrség termékeit. Ez nemcsak hogy nem sikerült teljeskörűen az említett “na és?ö és a törvény elszabotálása miatt, hanem az a csúfos helyzet fordult elő 2002-ben Magyarországon, hogy nemhogy kiszorítani nem sikerült ezeket a személyeket, hanem az egyik prominensük, egy szigorúan titkos tiszt Magyarország miniszterelnöke lehetett, ezzel a szégyennel kellett szembesülni. Pedig létezik megoldás, több országban - ezek közé tartozik Csehország és Németország is - van megoldás arra, hogy ezek kiszorításra kerüljenek, ezért azok a felvetések, amelyek azt mondják, hogy egy ilyen megoldás a nemzetközi jogi normákkal ütközne, teljes mértékben megalapozatlanok.

Miért nem ismerhető meg a múlt teljeskörűen? Miért nem állnak rendelkezésre az iratok?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem állnak rendelkezésre az iratok, mert 1989 decemberében, 1990 januárjában az iratoknak egy jelentős részét megsemmisítették, illetve széthordták olyan felelős személyek tevékenységével, aktív közreműködésével és felelősségi körében, akik közül ma is a Szocialista Párt padsoraiban találhatók, ilyen személyek viseltek ekkor ezért felelősséget. És azért sem ismerhetők meg teljeskörűen az iratok, mert nemcsak a III-as főcsoportfőnökségnél keletkeztek ilyen iratok, hanem számos helyen. Annak idején fű, fa, vak, világtalan rendelkezett úgynevezett minősítési jogosítványokkal, tehát titkos ügyiratok előállítására igen sok szervezet jogosult volt, tehát a III-as főcsoportfőnökség iratai ennek csak egy szűk szeletét jelentik.

Nos, ebben a helyzetben milyen megoldásokat kell keresni és milyen megoldások közül válogathatunk? Mindenféleképpen a jelenlegi törvény hibáját kellene kiküszöbölni, hogy ne fordulhasson elő még egyszer olyan szégyen, ami 2002-ben velünk történt. A törvénynek az a hibája, hogy valakit lemondásra szólít fel, azonban ez nem érvényesíthető a lemondásra felszólított megfelelő együttműködése nélkül. Ezért olyan törvényt kell alkotni, illetve véleményünk szerint be kell emelni az alkotmányba, hogy ne gyakorolhasson közhatalmat az, aki 1990 előtt együttműködött az akkori politikai rendőrséggel, illetve ezek irányításában részt vett, és a termékeit fogyasztotta.

A másik javaslattal pedig - és erre a Szocialista Párt is tesz kísérletet - az iratok megismerhetőségét kell célozni. Mint említettem, ahhoz, hogy megismerjük annak az időszaknak az egész közigazgatási, társadalmi, politikai működését, intézkedéseit, nem kizárólag a III-as főcsoportfőnökség iratainak a megismerése szükséges, hisz ebben az időszakban egypárti irányítás, pártállami diktatúra volt Magyarországon, tehát minden, így a III-as főcsoportfőnökség is és a társadalom számos közigazgatási, közhatalmat gyakorló területe a Magyar Szocialista Munkáspárt irányítása alatt állt, ugyanígy a III-as főcsoportfőnökség is, ezért minden olyan iratra ki kell terjednie, a pártállam összes titkos iratára ki kell terjednie a szabályozásnak. Jelenleg ez nem ilyen, de egy kedvező pillanatban vagyunk, hisz a levéltári törvény szerint a közigazgatásban keletkezett és maradandó értékű iratok átadására a keletkezésüket követő tizenöt év múlva sort kell keríteni, ezért 2005. május 2-án leszünk abban a helyzetben, hogy 1990. május 2-a óta, az első demokratikusan hivatalba lépett kormány időpontjától eltelik az a tizenöt év, amely lehetővé és szükségessé teszi az iratok levéltárba átadását.

(10.50)

Most már csak azzal a kérdéskörrel kell foglalkozni, hogy mi van azokkal az iratokkal, amelyeknek minősítése van, hisz a levéltári átadás ezekre nem vonatkozik. Ezeket az iratokat felül kell vizsgálni, megítélésünk szerint egy gyorsított eljárással felül kell vizsgálni azért, hogy a pártállam titkos iratai is bekerüljenek a levéltárba, és azok ott megismerhetők, kutathatók legyenek. Úgy gondoljuk, hogy ugyanazt a kutatási-megismerési szisztémát kell alkalmazni a levéltár esetében is, mint a Történeti Hivatal esetében, erre megfelelő módosító javaslatot teszünk. Semmi nem indokolja, hogy más kutatási szabályok vonatkozzanak a III-as főcsoportfőnökség irataira, mint mondjuk, az MSZMP Központi Bizottsága vagy Politikai Bizottsága irataira.

Nézzük az előttünk álló indítványokat! Két indítvány van előttünk, az alkotmány módosítására vonatkozik az egyik, illetve az iratok megismerhetőségének a kiterjesztésére vonatkozik a másik javaslat. Nos, nézzük őket, hogy mit is kezdjünk velük!

Alkotmánymódosítás: ahhoz, hogy az alkotmány módosítható legyen, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt előterjesztők, talán legelőször a koalíciós partnert kellene megnyerni, ez egyelőre sikertelennek mutatkozott. De akkor sem ülhetnek nyugodtan az ülepükön, ha ezt megtették, mert ehhez még további képviselőket kell megnyerni a parlamenti patkó másik oldaláról, és csak jelezni kívánom, hogy nagyon rosszul állnak ezzel a feladattal, mert mind ez ideig a koalíciós partnert sem sikerült meggyőzniük tartalmi részeket illetően.

Az alkotmánymódosításról két típusú vélemény fogalmazódott meg. Az egyik nemzetbiztonsági megközelítésű, azt veszi számba, hogy a javaslat milyen következményekkel jár, és hogyan befolyásolja a mai nemzetbiztonsági szolgálatok működését. Ilyen hatástanulmányt az előterjesztők a javaslat mögé nem tettek, és meggyőződésem szerint azért nem tettek, mert nem tudtak tenni, mégis ezzel a kérdéssel szembesülni kell, és erről véleményt kell formálni. A nemzetbiztonsági szempontból megközelítők azt próbálják bemérni, hogy milyen következménye lesz annak, ha az egykori, tehát az 1990 előtti titkosszolgálatokkal úgymond együttműködők és a szervezetek alkalmazásában állók személyes adatai nyilvánosak lesznek. Ez azért érdekes, mert ma is dolgoznak Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatoknál olyanok, akik ’90 előtt ott dolgoztak, és Magyarország lesz a világon az egyetlen, Magyarország fog a világon egyedül olyan biztonsági szolgálatot működtetni, ahol a munkatársak egy részének személyes adatai nyilvánosak lehetnek. Ennek egyértelműen mondhatjuk, hogy súlyos következményei lesznek és lehetnek a szolgálatok jelenlegi működését illetően. Hangsúlyozni kívánom, hogy a nemzet biztonságát védő szolgálatokról beszélünk.

Vitathatatlan, hogy a törvényjavaslat, ez az alkotmánymódosítás jelentős befolyással lesz a szolgálatok működésére, ezért a nemzetbiztonsági megközelítésű véleményeket nagyon jól lehetett összegezni a nemzetbiztonsági bizottság ülésén elhangzottak alapján, ezért más megközelítésűek a nemzetbiztonsági bizottság ülésén elhangzottak, illetve azok, akik ezt a véleményt képviselik. Abban nincsen vita, még a kormányoldal között sem, hogy ez károkat okoz, jelentős károkat; vannak olyan vélemények, amelyek azt mondják, hogy ez szétveri a szolgálatokat, sőt a határozottabb és markáns vélemények még a szétverés tudatos szándékát is feltételezik - talán nem alaptalanul.

A másik vélemény - az alkotmánymódosításról beszélve és folytatva - pedig a kormányzat felelősségét helyezi előtérbe, azt mondja, hogy a szolgálatokra való hatásának a feltárását, megismerését, mivel az előterjesztő nem tudta megtenni, és a kormány képviselője is néma csendben volt a vita indításakor, ezért azt kell mondanunk, hogy a kormánynak vannak lehetőségei arra, hogy megismerjék ennek következményeit, hogyan és milyen hatása lesz a szolgálatokra, illetve a kormánynak állnak rendelkezésére azok az eszközök, amivel ezt a féle-fajta kármentést meg kell tenni. Ezért mondják többen, talán nem alaptalanul, hogy ellenzéki képviselők ne próbáljanak kormányzati felelősséget átvállalni, ez a kormány felelőssége. Mindezek mellett és ezzel egyetértve, hogy ez a kormány felelőssége, azért örömmel vennénk és várnánk a kormánynak azt a véleményét, amivel szembesíti az Országgyűlést, hogy ennek a törvénynek milyen következményei lesznek a biztonsági szolgálatok működésére.

Nézzük a másik részét, a Történeti Hivatalról, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvényt! Ahhoz, hogy véleményt alkossunk, hogy mit is kezdjünk vele, vegyük számba a gyengéit a törvénynek.

Mindenféleképpen a gyengéi közé tartozik, hogy nem az iratok teljes körű megismerhetőségére törekszik, csak a Történeti Hivatalban levő iratokra vonatkozik. Említettem már, hogy számos ezen túlmenően és ezen kívül keletkezett irat is van a rendszerben, ami a társadalom akkori működésének megismeréséhez elengedhetetlen. De nincs is ott minden irat a Történeti Hivatalban, nem történt meg még az iratok olyan mértékű felülvizsgálata, amely a rendelkezésre álló iratok átadásának teljeskörűségét szolgálta volna, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mint már említettem, hogy az iratok jelentős részét széthordták 1990-ben, és ezek az iratok öntörvényű életet élnek, hol felbukkannak, hol nem a mai társadalomban. Tehát az a szabályozás, amit önök próbálnak, az nem elegendő, az megáll félúton, amikor azt mondja, hogy csak a Történeti Hivatalban levő iratok megismerhetőségére vonatkozik.

Foglalkozni kell érdemben az áldozatok védelmével is, mert remélem, önök tudják, ha nem, akkor most szeretném hangsúlyosan mondani, és külön aláhúzni, hogy a Történeti Hivatalban lévő iratok 80 százaléka az áldozatokról szól. Azokról szól, amikor az úgynevezett célszemélyeket figyelték meg mind a besúgóhálózat tagjai, mind pedig adták ki a feladatot az őket irányítók. Tehát az áldozatok védelme elkerülhetetlen, és ez is mutatja, hogy az ott lévő iratok jelentős része az áldozatokról szól. Hogyha csak a Történeti Hivatalra terjesztjük ki a megismerhetőséget, az nem elegendő, az a bulvárlapoknak ad esetleg témát, de tisztességes, korrekt eljárást nem eredményez. Csak azt a maszatolást szolgálhatja, aminek önök már egyszer nekifutottak az úgynevezett Mécs-bizottságban, okkal, ok nélkül összemosva megfigyeltet és megfigyelőt, próbáltak embereket bemaszatolni. Ebben a formájában a törvény csak ezt a megoldást szolgálja, és az áldozatok védelmét a legkevésbé.

Ez a törvény, mint ahogyan a bizottsági véleményekben, és itt szeretném aláhúzni a nemzetbiztonsági bizottság véleményét, nem veszi figyelembe Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit. Elfogadom azt a vélekedést, hogy a törvény elfogadásakor nem kizárólag a nemzetbiztonsági érdekeket kell figyelembe venni, ezenkívül más szempontok is vezérelnek minket, de az, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, az elfogadhatatlan. Erről a törvényről pedig egyértelműen állíthatjuk, hogy ez nem veszi figyelembe.

Végül a törvény gyengéi közé tartozik, hogy nem egy jogállami megoldás, lásd adatvédelmi biztos véleménye. A jelenlegi formájában is azt a summázott véleményt mondta az adatvédelmi biztos, hogy amit önök szándékoznak és ilyen formában, az alkotmányos keretek között nem megoldható, tehát más megoldás után kell nézni.

(11.00)

Vannak más megoldások, szeretném figyelmükbe ajánlani azt a javaslatot, amit benyújtottunk a Háznak, ami a pártállam titkos iratainak a megismerhetőségéről szól, és a közszereplői funkció kiszélesítésével próbálja a választ megadni arra a kérdésre, hogy a múltunk megismerhető legyen.

Összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, maga a törvény, az iratok megismerését szolgáló törvény alapos javításra szorul. Ebben készségesen állunk rendelkezésükre, és számos módosító javaslattal igyekszünk javítani, bár az érdemi megoldást a megismerhetőség kiszélesítése jelenti, de tisztában vagyunk vele, hogy önök az ellenzék nélkül is meg tudják ezt a törvényt alkotni, ezért bátorkodtam a gyengéire felhívni a tisztelt figyelmüket.

De nézzük az alkotmánymódosítás kérdését! Az elhangzottak alapján azt kérném önöktől, hogy gondolják végig a felelősségüket, mert ezt a felelősséget nem fogja önöktől átvállalni az ellenzék, és nem is fogják tudni áthárítani. Rajtunk nem fog múlni. Ha kizárólag ilyen megoldást tudnak találni, rajtunk nem fog múlni, a felelősséget nem tudják áthárítani az ellenzékre, ebben nem leszünk partnerek. Ellenben partnerek leszünk minden olyan megoldási javaslatban, amely a törvény hibáinak kiszűrését szolgálja és a pártállam titkos iratainak minél szélesebb megismerését. Ha ebben egyetértés van közöttünk, megítélésünk szerint jó törvény születhet, és a vitát lezárhatjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)