Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A munkavédelemről szóló '93. évi XCIII. törvény az állam feladatává tette a munkavédelem országos programjának elkészítését.

Ha figyelembe vesszük, hogy a törvény hatálybalépésétől hét év telt el, meg lehet állapítani, hogy sajnos hosszú ideig nem kapott megfelelő hangsúlyt ez a munkavállalókat érzékenyen érintő témakör. Ennyi év távlatából megállapítható, hogy a munkavédelmi törvény megjelenése jelentősen megpezsdítette a munkavédelem állóvizét, és egy ideig az érintettek érdeklődésének középpontjába került. Az idő múlásával veszített jelentőségéből, és többnyire már csak egy-egy hatósági fellépés, munkavédelmi bírság vagy súlyos baleset bekövetkezése irányította a munkáltatók, a munkavállalók és a közvélemény figyelmét e területre.

Az országos program napirendre tűzésétől és az azt követő megvalósítástól azt várjuk, hogy ismét méltó helyre kerüljön, a munka világának valamennyi szereplője megelégedésére. Nemcsak az előkészítéssel eltöltött hosszú idő, hanem a többszöri érdekegyeztetés is hozzájárult, hogy egy kiérlelt, reális alapadatokra épülő és megvalósítható országgyűlési határozati javaslatot sikerült összeállítani.

Örömmel tölt el, hogy szűkebb pátriám, Vas megye is hozzájárult egy jó előterjesztés elkészítéséhez, hiszen '99 decemberében a Bükfürdőn megtartott IX. munkavédelmi vándorgyűlésnek ez volt a témája, s az ottani vita eredményeként ajánlások is eljuttatásra kerültek az előterjesztők felé, sőt vissza is köszönnek a mostani anyagban.

Az előterjesztés helyzetértékelését mint kiindulási alapadatok valódiságát magam is alá tudom támasztani, a gépekre vonatkozó megállapítások is hasonlóak voltak. Vas megye nyugati határmentiségéből adódóan a '90-es évek elején igen nagy számban kerültek be ausztriai bontó- és hulladéktelepekről termelőeszközök, de szerencsére megjelentek a megmunkálógépek legújabb generációit képviselő berendezések is.

Ma már jól látható, hogy néhány korábbi kényszervállalkozás úgy megerősödött, hogy megtörtént vagy folyamatban van eszközeinek lecserélése, mások viszont tönkrementek, beszüntették működésüket. A munkabalesetek alakulásában megyénkben már '96-tól azok a tendenciák érvényesültek, amelyek az országos viszonylatban csak '98-tól, nevezetesen: a munkabalesetek csökkenése megállt, és a tartós stagnálás stádiumában van.

(10.20)

Feltétlenül szólni kell az előterjesztés állami intézményrendszert tárgyaló fejezetéről, mert reálisan veti fel a hatósági ellenőrzés szervei közötti együttműködés gyengeségeit. Ennek ellenére nem kaptak elegendő hangsúlyt a szorosabb együttműködés formái.

Feltétlenül meg kívánom jegyezni, hogy napjainkban egyéb érdekeltségek, vagy azok felismerésének hiánya miatt a munkavédelem színvonala leginkább a hatósági felügyelet munkájától függ. Éppen ezért nem használt a munkavédelem ügyének az 1997. január 1-jétől közigazgatási reform ürügyén a megyei munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek megyei munkaügyi központokhoz történő csatolása. Szerencsére a jelenlegi kormány felismerte ezt az ellentmondást, és 2000. január 1-jétől visszaállította az eredeti szervezetet.

Nagy várakozással tekintettünk a munkavédelmi törvényben a munkavédelmi érdekegyeztetés és érdekképviselet új lehetőségeinek megjelenítésére. Sajnos, a munkavállalók nem éltek vele, de a munkáltatók sem szorgalmazták a munkavédelmi képviselők megválasztását. Információim szerint, megint csak Vas megyei példával élve, mindössze nyolc helyen hozták létre ezt az intézményt. Talán érdemes lenne áttekinteni az esetleges törvényi módosítás lehetőségét.

A programban megfogalmazott célok elérésének alapvető záloga, hogy a cél megvalósítását szolgáló feladatok megfelelően legyenek rangsorolva, megnevezve a prioritásokat és a cél elérését biztosító eszközöket. Ezt a követelményt az előterjesztés teljesíti.

Ezek közül néhányat külön ki szeretnék emelni. Napjainkban szinte kizárólagos kényszer a munkáltatók számára a hatóságok fellépése. Ahhoz, hogy európai szintű munkavédelemről beszélhessünk legalább két másik pillér létrehozása szükséges. Az egyik az elkülönült baleset- és munkahelyi egészségkárosodások biztosítási ágának megteremtése, amelynek elsőbbséget kell biztosítani. A másik pillér egy széles körben kiterjesztett és jól működő munkavédelmi képviselői rendszer lehetne. Ezek, kiegészülve a hatósági szerepvállalással, lényeges elmozdulást eredményezhetnének.

A munkavédelem országos programjának feltétlen része kell hogy legyen egy társadalmi méretű munkavédelmi tudatformálást megcélzó kampány. A média eszközeivel fel kell kelteni és fenn kell tartani a munkavállalók körében a munkabiztonsággal, az egészség fenntartásával kapcsolatos érdeklődést.

Az előterjesztésben több helyen, de a feladatok között is többször megemlítésre került a kockázatfelmérés, a kockázatkezelés fontossága. A jelenlegi szabályozáson változtatni szükséges, mivel a végrehajtásra nincs meghatározott időkényszer, de nincs egységes követelményrendszer sem meghatározva.

Az előterjesztésben a képzéssel kapcsolatos feladatok körültekintően lettek rögzítve, de mindenképpen el kellene gondolkodni azon, hogy ma miért nem vonzó pálya a munkavédelem. Szintén egy megyei példát hoznék: az 1980-as években nyolc éven keresztül folyt kihelyezett képzés Szombathelyen, ahol évente 55-60 fő szerzett középfokú munkavédelmi képesítést. Ennek fele Vas megyei volt. Az elmúlt években ez évenként egy-két főt jelent. Felsőfokú képesítést az elmúlt tíz évben a megyében kilenc fő szerzett mindössze.

E témakörnél szeretném megemlíteni a már nagyon sok fórumot megjárt problémakört. A munkavédelmi törvény módosítása tulajdonképpen kirekesztette a csak középfokú állami s munkavédelmi képesítéssel rendelkező, nagy tapasztalatokat felhalmozott szakembereket a munkavédelem szakterületéről, mivel nagyon sok feladatot szakértői engedélyhez kötött, s a kamarai törvény középfokú képesítés mellett nem teszi lehetővé szakértői engedély kiadását.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több év alatt sem sikerült megoldást találni, hogy ezen szakemberek közvetlen felsőfokú szakirányú képesítést tudjanak szerezni. Jó lenne tudni, hogy mi az oka annak, hogy néhány éve abbamaradt a hiányzó biztonsági szabályzatok kiadása, s olyan szakterületeken, mint a faipar, mezőgazdaság, fémipari forgácsolás, vegyipari tevékenység.

Végezetül szólni kívánok az előterjesztés azon pontjához, amely a munkabiztonsági és munka-egészségügyi ellenőrzés megerősítésére teendő feladatokat tárgyalja. Egyetértve az ott megfogalmazottakkal, egy dologban állami beavatkozásra lenne szükség. A magas átlagéletkorú felügyelői állomány természetes pótlásánál és az esetleges bővítéseknél ma már szinte nem lehet felvenni szakirányú képesítéssel is rendelkező személyeket. Megfordult a korábbi trend, amikor a versenyszférából lehetett válogatni felügyelőket, ma felügyelőség által kiképzettek mennek a versenyszférába. Természetesen ezt a problémát nem feltétlenül a programban, hanem az évenkénti feladattervekben lehet és kell figyelembe venni.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum az országgyűlési határozati javaslatot támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)