Felszólalás adatai

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Hegedűs Lorántné jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy Rubovszky György, KDNP, országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó indítvány érkezett magánvádas ügyben a Kazincbarcikai Járásbíróságtól. Ezt megvizsgálásra kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

Tisztelt Országgyűlés! Most határozathozatalokra kerül sor, előtte azonban jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, ellenőrizzék, hogy kártyájukat elhelyezték-e a szavazógépben! Kérem, most nyomják meg valamelyik szavazógombot! (Jelenlét-ellenőrzés.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés határozatképes. (Az eredményjelző táblán a "jelen van 238, távol van 146" felirat jelenik meg.)

Kérem azokat a képviselőket, akik észlelték, hogy szavazógépük nem működik, jelezzék azt! Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Részletes vitára bocsátásokról határozunk. (Zaj. - Csenget.)

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a "Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása" című, T/12015. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 223 igen szavazattal, 12 nem szavazattal, 20 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló T/12100. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 221 igen szavazattal, 14 nem szavazattal, 21 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvénynek az Alaptörvény ötödik módosításával összefüggő módosításáról szóló T/11548. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 221 igen szavazattal, 32 nem szavazattal, 4 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az "Egyes törvényeknek a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról" című T/12018. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 222 igen szavazattal, 12 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a gazdasági bizottság a mai napon módosító javaslatot kíván benyújtani a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény és a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslathoz, így most ennek részletes vitára bocsátására kerül sor. Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 222 igen szavazattal, 13 nem szavazattal, 23 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11456. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. (Mozgás.)

Mielőtt megadom a szót Budai Gyula államtitkár úrnak, két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - A képviselők egy része elhagyja az üléstermet.)

(9.40)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megkérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni, és akinek halaszthatatlan közfeladat-ellátása miatt más elfoglaltsága van, kérem, szíveskedjen csendben elhagyni a termet.

Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Csenget.) Soron következik a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11456. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Budai Gyula államtitkár úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium részéről, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. BUDAI GYULA vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye alapján a természeti erőforrások, különösen a termőföld a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása, a jövő nemzedéke számára való megőrzése az állam és mindenkinek a kötelessége. A termőföld védelméről szóló törvény korlátozottan a rendelkezésre álló termőföldvagyon mennyiségi és minőségi (Zaj. - Az elnök csenget.) védelmét hivatott biztosítani, és a termőföld mezőgazdasági termelésben tartására ösztönözni.

A termőföld hazánk egyik legfontosabb, mással nem pótolható természeti erőforrása, amelynek megőrzése, illetve sokoldalú funkcióképességének fenntartása jelentős nemzetgazdasági érdek. Az elmúlt öt évben évente átlagosan 4 ezer hektár termőföld került végleges kivonásra a mezőgazdasági művelés alól, különböző beruházások megvalósítása miatt. Szükséges ezért a meglevő termőföldek eddiginél szigorúbb védelme, amelynek hatékonyabb korlátozása különösen a zöldmezős beruházásokat érinti. A Darányi Ignác-terv a kiemelt jogalkotási feladatok közé sorolta a földvédelmi szabályok szigorítását, stratégiai irányként és teendőként jelölte meg a termőföldvédelem törvényi garanciájának erősítését.

Az alapvető jogok biztosa a kavicsbányászat, valamint a termőföldvédelem és a vízvédelem konfliktusának helyzetét értékelő jelentésében megállapította, hogy a termőföldvédelem garanciális eszközei általánosságban nem kielégítőek, valamint a bányatelek, a homok- és kavicsbányászat speciális problémája külön átfogó szabályozást igényel.

A termőföld védelméről szóló törvényjavaslat a következő főbb szabályozási területeket határozza meg: a termőföld más célú hasznosításának megszüntetését, illetve szüneteltetését követően a földrészlet vagy annak egy részének újrahasznosítására vonatkozó részletszabályok kialakítása, a zártkerti ingatlanok hasznosításának elmulasztására vonatkozó sajátos szabályok kidolgozása, a termőföld időleges, illetőleg végleges más célú hasznosításával összefüggő szabályok szigorítása, a termőföldet érintő elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség okozta káreseménnyel kapcsolatos földvédelmi szabályozás megalkotása, a célkitermelőhely és a javaslatban meghatározott külfejtéses bányászati tevékenység létesítésére vonatkozó külön földvédelmi szabályok megalkotása, az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld esetén új eljárási szabályok kialakítása, a földvédelmi eljárásért fizetendő igazgatási, szolgáltatási díj mértékének módosítása, illetőleg az újrahasznosítási, valamint földminősítési eljárás díjköteles eljárásának kialakítása, és legvégül a földvédelmi járulék és bírság mértékére, valamint megfizetésére vonatkozó szabályok módosítása.

A termőföld hasznosítása minden földhasználó törvényi kötelezettsége. A zártkerti ingatlanok elmúlt időszakban kialakult műveletlensége és ennek a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatása szükségessé tette a zártkerti ingatlanok tekintetében a hasznosítási kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok kidolgozását.

(9.50)

A hasznosítatlan terület gyomforrásként, fertőzési gócként viselkedik. A zártkerti földrészletek egy tömbben vannak, viszonylag kis területen sok ingatlan helyezkedik el.

Mindezek alapján olyan megoldás kidolgozása vált szükségessé, amellyel biztosítható ezen területek folyamatos művelése vagy legalábbis gyommentes állapotban tartása; a javaslat alapján az önkormányzat dönthet a hasznosítatlan zártkerti ingatlanok szociális földprogram, illetve közfoglalkoztatási program megvalósítása céljából történő kijelöléséről. A zártkerti ingatlanok szociális földprogram céljára történő kijelölésével a mezőgazdasági termelésre alkalmas, de hasznosítatlan zártkerti ingatlanoknak a környezetben élő, azonban mezőgazdasági termelésre alkalmas feltételekkel nem vagy nem elégséges mértékben rendelkező és azt hatékonyan kihasználni nem tudó, szociálisan hátrányos helyzetű családok megélhetésének elősegítése és a célcsoport életminőségének javítása, valamint önálló egzisztenciateremtés esélyének növelése a cél. A javaslat alapján ilyen megoldásra csak a tulajdonos hasznosítási kötelezettségének súlyos megszegése esetén, azaz eredménytelen bírságolást és felszólást követően kerülhet sor és csak időleges jelleggel.

A hatályos szabályozás rendelkezik a felhagyott, művelés alól kivont területek rekultivációjával, azonban nem kellő részletességgel. Annak érdekében, hogy minél hatékonyabban növeljük a termőföldvagyonunkat, a javaslat meghatározza az újrahasznosítási eljárást, a bejelentés tartalmi elemeit, az ingatlanügyi hatóság feladatait. A fejlesztéseknek áldozatul eső termőföldeket a hasznosítatlan területek művelésbe vonásával kívánjuk kompenzálni.

A vörösiszap-katasztrófa, illetve az idei dunai árvíz is rámutatott a jelenlegi szabályozás hiányosságaira, a javaslat ezért külön szabályokat fogalmaz meg a káreseményekkel érintett termőföldre, illetőleg a havária okozta károk elhárításának megszüntetésére. A módosítás megkülönbözteti a természeti, illetve az ipari eredetű káreseményt. Ipari szerencsétlenség esetén a termőföld eredeti állapotának helyreállítása vagy újrahasznosításra alkalmassá tétele a károkozó kötelessége.

A javaslat kiegészíti a termőföldek belterületbe vonásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat is. Egyrészt szigorítja a belterületbe vonás feltételeit, másrészt a valójában lakó-, illetve üdülőfunkciót ellátó, már beépített zártkerti területek belterületbe vonását megkönnyíti. Az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai szükségessé tették a termőföld engedély nélküli, más célú hasznosítására vonatkozó szabályozás újragondolását is.

A javaslat részletes szabályokat állapít meg, illetve egyértelműsíti azokat az eseteket, amikor az ingatlanügyi hatóságnak mindenképpen az eredeti állapot helyreállításáról kell döntenie. Megoldást kívánunk adni azokra az élethelyzetekre, amelyeket a hatályos szabályozás nem vagy nem teljeskörűen határoz meg.

A legfontosabb változás az, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a talajvédelmi terv csatolása szükséges, és az elfogadásáról az ingatlanügyi hatóság, a talajvédelmi hatóság, valamint a szakhatóság bevonásával közös helyszíni szemle után döntenek. Az ingatlanügyi hatóság valamennyi földvédelmi eljárásban helyszíni szemle alapján dönt. Az eljárás tárgya több földrészletet, illetve több helyszíni szemlét is jelenthet, mivel a földvédelmi szempontot földrészletenként kell megállapítani, ezért indokolt az eljárással érintett földrészletek számához kötni a díj mértékét.

A földvédelmi eljárás igazgatási szolgáltatási díja a földvédelmi törvény hatálybalépése óta változatlan, a díj növelésének indokoltságát a hatásvizsgálati adatok támasztják alá.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos földvédelmi törvény nem rendelkezik az újrahasznosítási és földminősítési eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról, holott a földvédelmi eljáráshoz hasonlóan, ezekben az esetekben szintén helyszíni szemle kerül lefolytatásra, ezért a javaslat ezen eljárások esetén is díjfizetést ír elő. Pontosításra, illetve kiegészítésre kerültek a földvédelmi járulék, a bírság befizetésére és visszafizetésére vonatkozó szabályok egyes részei. A földvédelmi járulék és a bírságok befizetésével és nyilvántartásával kapcsolatban a javaslat külön nyilvántartás vezetését írja elő az ingatlanügyi hatóság részére.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat hosszas előkészítési folyamat eredménye. Összességében a föld mennyiségi védelmét szolgálja, továbbá a szabályozási hiányosságok pótlására, az egyes jogszabályi rendelkezések pontosítására, illetve kiterjesztésére irányul, kiemelt figyelmet fordítva a termőföld megőrzésére.

Kérem ezek alapján a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja, majd ezt követően fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Obreczán Ferenc képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

OBRECZÁN FERENC, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2013. szeptember 9-ei ülésén megvitatta a termőföld védelméről szóló CXXIX. törvény módosításáról szóló T/11456. számú törvényjavaslatot, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egybehangzó igen szavazás mellett tárgysorozatba vette, és általános vitára alkalmasnak találta.

Tisztelt Országgyűlés! A 2007. évi CXXIX. törvénnyel kapcsolatban a jogalkalmazók részéről számos visszajelzést kaptunk, ezért indokolt és szükséges a törvény néhány szakaszának pontosítása, módosítása. Az alaptörvényben, a nemzeti vidékstratégiában megfogalmazott elvek, valamint a 2012-ben történt ombudsmani vizsgálatról készült jelentés is indokolttá tette, hogy a termőföld védelmét erősíteni kell.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem önöket, hogy a T/11456. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.

Öné a szó.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Előrebocsátom, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága támogatta mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot.

Észrevétel lényegében két irányban hangzott el. Egyfelől arról, amiről itt az államtitkár úr is szólt az előbb, a zártkertek helyzetéről. Az a megállapítása és az a nagyon határozott álláspontja, azt gondolom, a túlnyomó többségnek itt a Házban, hogy a zártkertek tekintetében igen határozott és azt kell mondanom, jövőbe mutató lépésekre van szükség.

A zártkertek ma már jelentős részben nem azt a célt szolgálják, mint amire annak idején az kialakult, mert vagy valóban üdülőterületté alakultak - ez a sokkal kisebb hányad -, vagy egy jelentős részük, ami eredetileg valamiféle művelésre is alkalmas terület volt, most nagyrészt parlagon hever és kihasználatlan.

Ezért a törvény célja feltétlenül támogatandó, sőt tovább kibontandó, azt a célt célozza meg, hogy ezek a területek hasznosuljanak, és a következőkben akár a termelésbe bevonással, akár egy-egy területnél, egy-egy településnél szolgálja a településen élőket.

(10.00)

A másik, meggyőződésem szerint fontos kérdés, azt kell mondanom, talán itt nem lepődik meg senki, ceterum censeo, mindig elmondom, ahányszor szóhoz jutok, hogy ma Magyarországon nem földéhség van, hanem sajnálatos módon egy olyan helyzet alakult ki, hogy van ugyan földéhség, de az elég korlátozott és nagyon behatárolható, ezzel szemben van Magyarországon egy nagyon jelentős vidék, amelyet a földhöz vissza kell tudni szoktatni, és a földhöz vissza kell tudni téríteni, ez meg csak az oktatáson keresztül történhet.

Ezért bármennyire is úgy tűnik, hogy ehhez a törvényhez talán nem nagyon illik, passzol, amit én most mondok, mégis azt gondolom, hogy igen, el kell érni, hogy azok a területek, amelyek egy-egy település környezetében vannak, művelésre bevonásra kerüljenek, akár oly módon is, és itt megint erőteljesen támogatnám a törvényjavaslatot, hogy bizony a bírságokat ki kell szabni, a műveletlen területek esetében el kell járni, az oktatást pedig minél előbb ki kell tudni terjeszteni arra a célra, hogy minden falun, vidéken élő fiatal meg tudja tanulni, hogy mit is jelent az agráriummal foglalkozni.

Teljesen elfogadhatatlan, hogy ma ezek a területek pont azokon a helyeken állnak műveletlenül, ahol egyébként a munkanélküliség általában rendkívül magas. Ennek az elhárítására, azt gondolom, ez a törvény egy lépés. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány kész arra, hogy további lépéseket tegyen, ami majd az elkövetkezendő időben a termőföldek hasznosítását messze nagyobb területeken tudja megengedni, mint most.

Érdekesek a számok, mindenkinek a figyelmébe ajánlom. 6 millió hektár területről beszélünk akkor, amikor megművelt területről beszélünk, közel 8 millió hektár területről, akkor, amikor arról beszélünk, hogy mennyi is, ami művelhető lenne. Itt hatalmas a rés. A törvény most egy szeletet ebből megpróbál kezelni, ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Felszólalásra jelentkezett Obreczán Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

OBRECZÁN FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény az eltelt évek során sokat módosult. Ugyanakkor indokolttá és szükségessé vált a törvény néhány szakaszának pontosítása és módosítása.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg egy rövid kitekintést! Az összes megművelt terület a világon 1950-ben 587 millió hektár volt, amely 1981-re 732 millió hektárra növekedett. A megművelt területek mennyisége a talajpusztulás, a beépítés, az erózió, a szikesedés és sivatagosodás miatt 1981 óta azonban folyamatosan csökken, és 2000-ben már csak 656 millió hektár volt. Eközben a népesség 1950-től 2000-ig 2,5 milliárdról 6,1 milliárdra nőtt. Így az egy főre jutó termőterület 2300 négyzetméterről 1100 négyzetméterre csökkent.

A további népességnövekedés és talajpusztulás miatt az egy főre jutó termőterület 2050-re várhatóan 600 négyzetméter lesz, vagyis az egy főre jutó termőföld száz év alatt negyedére csökkent. Magyarország európai viszonylatban is egyedülálló gazdasági és értékes talajtani adatbázissal rendelkezik, amelynek részeként számos tematikus talajtérkép alapozza meg a talajtani szempontból szükséges regionális környezeti és természetvédelmi feladatok tervezését és végrehajtását.

A termőföld vízhatlan anyaggal történő letakarása miatt Európában 1990 és 2006 között naponta legalább 275 hektárnyival csökkent a talaj mennyisége, ami éves szinten 1000 négyzetkilométert, tízévente pedig Ciprus méretével azonos területet jelent. A víz által előidézett erózió pedig Európában a becslések szerint 1,3 millió négyzetkilométer területet érint, amely Franciaország területének két és félszerese.

A termőföld hasznosítása minden földhasználó számára kötelező, mert a hasznosítatlan terület veszélyezteti a föld termőképességének fenntartását, ezenkívül gyomforrásként a környező területek művelését is nehezíti. 2011-ben a földhivatalok határszemle-ellenőrzése során 1,26 millió hektár területet ellenőriztek, melynek eredményeként 10 580 hektáron, az ellenőrzött terület 0,84 százalékán állapították meg a hasznosítási kötelezettség elmulasztását.

A hasznosítási kötelezettség elmulasztása gyakran észlelhető a kisebb zártkerti ingatlanokon, a kevésbé jó termőhelyi adottságú területeken, és kiöregedett ültetvényeken. Az ellenőrzött terület 1 százalékán az ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ágtól eltérő helyszíni állapotot találtak, amely 8193 darab földrészt érintett. A bejelentésre nem került művelésiág-változások főként a szántó- és gyepterületek önerdősülésével, illetve szántóterületek elgyepesedésével történtek meg. A 2011. évi határszemle során a földhivatalok 632 esetben 134 hektáron tapasztalták termőföld engedély nélküli más célú hasznosítását. Ezek leginkább a zártkerti területeken, települések belterületéhez közel eső termőföldeken valósultak meg, ahol kisebb gazdasági épületeket, lakó- vagy nyaralóingatlanokat építettek.

Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a termőföld, ennek megőrzése, fenntartása jelentős nemzetgazdasági érdek. A termőterület alapvető funkciója az élelmiszer-termelés. A termőföldre, termőterületekre épülő mezőgazdasági ágazatnak szerepe meghatározó a vidék fenntartása terén is, továbbá hozzájárul a környezeti és természeti állapot megőrzéséhez. Minden környezeti elemet önmagában, de a többi környezeti elemmel egységben kell védeni.

A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minőségének, mennyiségének védelmét, az igénybevételeknek és terheléseknek a megelőzését, illetve a lehetséges csökkentését vagy megszüntetését.

A termőföld és a talaj mint természeti erőforrás és értékek megőrzése, az azokkal való felelős, fenntartható gazdálkodás a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése szempontjából egyre inkább felértékelendő, nemzetbiztonsági jelentőségű stratégia feladat. A jó minőségű termőföldek és talajok védelme egész Európában a legfontosabb kormányzati célok között szerepel. A nemzeti vidékstratégia 2012-2020-ban a természeti erőforrások fenntartható hasznosítását alapozza meg, meghatározza az agrár- és élelmiszer-gazdaságra, valamint a vidékfejlesztésre vonatkozó tennivalókat.

Tisztelt Országgyűlés! A 11456. számú törvényjavaslatnak a tárgyi hatályán és az alapvető fogalmak pontosításán, valamint a törvénnyel kapcsolatos más jogszabályokkal való harmonizáción túl az egyik legfontosabb pontosítása, hogy a törvény alkalmazásában nem tekinthető termőföldnek az erdőkről, az erdők védelméről és az erdőgazdaságról szóló törvény hatálya alá tartozó, az erdőállomány adattárában szereplő erdő, továbbá a halastó-művelési ágban nyilvántartott földrészlet, valamint meghatározásra kerül az első igénybevétel fogalma. Rendezi a termőföldek hasznosítási és újrahasznosítási kötelezettségének szabályait, hogy a művelés alól kivett területek gondozása minden körülmények között biztosított és számon kérhető legyen.

A javaslat lehetővé teszi, hogy a földhivatal földvédelmi szempontból is felülvizsgálja a települési önkormányzatok építési területek kijelölésére vagy a termőföldek belterületbe vonására vonatkozó terveit. A módosítás a települési területek bányászati hasznosításának lehetséges mértékét is pontosítja, elősegítve ezzel, hogy termőföldet és más rövid távú gazdasági érdekeket ne veszélyeztethessenek.

(10.10)

A termőföld hasznosítása minden földhasználónak - mint mondtam - törvényben előírt kötelezettsége. A zártkerti ingatlanok egy részét az elmúlt időszakban az eredeti rendeltetésétől számos esetben lényegesen eltérő, egyedi módon használták. Ezzel megváltozott a funkciója. Gyakran egyes területek műveletlensége, a többi területre gyakorolt kedvezőtlen hatása szükségessé tette a zártkerti ingatlanok esetében a hasznosítási kötelezettség elmulasztása miatt különböző szabályok kidolgozását.

Az önálló szabályozás igénye több, egymással kölcsönhatásban lévő tényezőre vezethető vissza. Ezek közül legfontosabb, hogy a hasznosítatlan terület gyomforrásként fertőzi a még használatban lévő területeket. A zártkerti területek nagyságából adódóan ezek a földrészek - mint tudott - egy tömbben vannak, kis területen sok ingatlan helyezkedik el. A nem hasznosított területek a környező terület művelését is megnehezítik, a fokozott gyommentesítési feladat miatt a többi ingatlan tulajdonosai, használói számára többletkiadást eredményeznek. A zártkerti ingatlanok legalább gyommentes állapotban tartása olyan megoldás kidolgozását tette szükségessé, mellyel biztosítható ezen területek folyamatos művelése.

A tervezett szabályozás alapján az önkormányzat dönthet a hasznosítatlan zártkerti ingatlanok szociális programra, illetve közfoglalkoztatási program megvalósítása céljából történő kijelöléséről. Lehetővé válik a termőföldek ideiglenes, más célú hasznosításakor a végleges más célú hasznosítás kérelmezése, amelynek köszönhetően ideiglenesen más célú hasznosításra kijelölt területeken nem kell elvégezni az eredeti állapot helyreállítását, és végleges más célú hasznosítás megkezdése előtt például ideiglenes, más célú hasznosítás keretei között megkezdett sikeres végleges tevékenység megkezdését indokoló bányászati kutatás után. (Sic!)

A módosító javaslat foglalkozik a haváriaesemények által közvetlenül és közvetve - például mentési, felvonulási területre - érintett termőföldek ideiglenes, más célú hasznosításának különleges esetével. A cél a helyreállítási vagy ha ez nem lehetséges, az újrahasznosítási kötelezettség, valamint a kártérítési illetőség szabályozása.

A kormány külön rendeletben szabályozhatja a kártérítés, kárelhárítás költségeinek a részleteit. A tervezett módosítás tanulmányi vizsgálatok alapján aktualizálja a díjak, járulékok és kiszabható büntetések rendszerét az alábbi módon: változik a földvédelmi és újrahasznosítási eljárás igazgatási, szolgáltatási díja, valamint a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság mértéke, a földművelő igazolvány kiállításának díjairól is rendelkezik a törvényjavaslat. A korábbiakhoz képest nőnek ugyan a fizetendő díjak, de az leginkább a jobb minőségű termőföldek esetében jellemző. A gyengébb minőségű földek után fizetendő díjak csak kisebb mértékben növekednek. A leggyengébb minőség esetén pedig változatlanul maradnak a fizetendő díjak.

Ez a változtatás hatékonyan ösztönzi a törvény céljainak megfelelő földhasználatot. A korábbi szabályozással ellentétben már nem járulékmentes a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben létesített, legfeljebb tízhektáros ipari park létesítése, mivel a tárgyi járulékmentesség rendelkezése szerint állami támogatásnak minősülne. Az ipari park létesítőjének a régi kedvezmény helyett csekély összegű támogatás adható. Ez három év alatt 7500 euró lehet az 1998/2006-os EK-rendelet alapján.

A gyorsabb ügymenet érdekében pontosításra kerülne a járulékkülönbözet visszafizetésének szabályozása is. A földvédelmi bírság kiszabásának okai bővülnek, és a fizetésre kötelezett meghatározás szabályozásra kerül. A földminősítő igazolvány kiállító szervét is meghatározza a javaslat, ami biztonságossá teszi az ellenőrzés rendszerét. A javaslat meghatározza a földminősítési mintatér elhelyezését biztosító használati jog térmértékét, valamint a használati jog gyakorlóját önmagában, az ingatlan-nyilvántartási szabályokkal.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok, ha elfogadásra kerülnek, 2013. november 1-jén lépnek hatályba, és azok hatálybalépését követően indult, megismételt eljárásokra kell alkalmazni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelettel kérem önöket, hogy a T/11456. számú törvényjavaslatot szavazataikkal, véleményükkel támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gőgös Zoltán képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy van néhány olyan ügy azért a Magyar Országgyűlésben, ami nem igazán vált ki nagy vitát, mondhatnám úgy is, hogy az itt lévő politikai erők konszenzusával történhet az elfogadása.

Ez is egy olyan ügy. Ez látszott abból, amikor bizottsági előadóként Obreczán Ferenc elmondta, hogy egyhangú szavazással került általános vitára ez a törvényjavaslat, hogy valamennyi szereplő fontosnak tartja, hogy a magyar termőföld minél határozottabban és minél fokozottabban védelem alá kerüljön. Én nagyon remélem, hogy ezek a módosítások olyan dolgokat is megakadályoznak majd, ami, nagyon reméljük, hogy csak pletyka és nem igaz, hogy mondjuk, természetvédelmi területen is lehet bányát nyitni. Ez nem jó. Tehát hogyha ilyen kiskapu marad továbbra is a rendszerben, akkor ez nem szerencsés. Nem találtunk ilyet, meg kell mondjam, de ettől függetlenül az ördög nem alszik, erre nagyon oda kell figyelni.

Az is tény, hogy talán a legvitatottabb vagy vitathatóbb része ennek a jogszabálynak, ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, ez a zártkertügy. Ez egy nehéz kenyér. Ezt láttuk egy évvel ezelőtt, amikor a kormány, szerintem teljesen jogosan megpróbálta felmérni, hogy mégis mi van a belterületi ingatlanok kapcsán zártkertekben, ami ugyan jogilag már nem is nagyon létező fogalom, de igazából mindenki így ismeri, meg így használja. Aztán ebből lett egy elég nagy kavalkád. Nem igazán értették az emberek, hogy mi a dolguk, rövid volt a határidő, túl vagyunk ezen, szerintem ez tanulság, hogy nagyon sok embert érintő ilyen ügyekben kicsit körültekintőbben, határozottan mondom, hogy körültekintőbben kell eljárni.

Azt, hogy nagyon-nagyon sok olyan zártkerti földtulajdonos van, aki a környezete életét borzasztóan megkeseríti, mindenki tudja. A saját környezetében pontosan látja, hogy milyen állapotok vannak időnként, és az is tény, hogy ebbe be kell avatkozni. Én egy dolgot vetettem fel a bizottsági ülésen, hogy egyetértve azzal, hogy legyen szankcionálva vagy más típusú hasznosítása azok földjeinek, akik erre maguktól nem képesek vagy nem hajlandók, viszont arra azért figyeljünk, hogy a tulajdon alkotmányosan nem korlátozható ellentételezés nélkül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valaki mindenféle felszólítást meg bírságolást figyelmen kívül hagy, és nem működik együtt az erre illetékes hatóságokkal, hogy ott nem lehet azt megoldani, hogy ugyan ellentételezi nyilván az önkormányzat az ilyen típusú tevékenységét, de ebből rögtön levonja a valószínűleg ennél jóval nagyobb bírság összegét.

Tehát én erre hívom csak fel inkább a figyelmét, hogy a végrehajtásnál ne szaladjon bele a hivatali rendszer egy olyan problémába, hogy ebből perek legyenek, hogy milyen alapon ment oda valaki arra a földre, amikor az övé, és hát ő éppen most akart... Általában ez ilyenkor úgy van, láttunk ilyet kényszerkaszálásnál is a parlagfű kapcsán, hogy amikor megjelennek a kényszerkaszáló eszközök, akkor azonnal tudja a tulajdonos, hogy az az övé, és azt mondja, hogy éppen most akart menni kaszálni. Ez az, ami nehezen kezelhető, de valami megoldást kell rá kitalálni. Én ebben látok egy olyan veszélyt, hogy nagyon sok vitát okozhat.

(10.20)

Az pedig, hogy ezt milyen célra lehessen használni, szerintem teljesen rendben van, ugyanis van egy valós földéhség. Olyanoknak van földéhsége, akik szeretnének foglalkozni vele, de nem férnek hozzá, mert rengeteg olyan ember van, akinek viszont ott van a kezében, de nem csinál vele semmit. Tehát ebben egy közvetítő szereplőként én az önkormányzatot el tudom képzelni. Azt is el tudom képzelni, hogy ebből akár szociális alapú területet bővít, és azt is, hogy mondjuk, rendbe teszi a saját környezetét, a saját települése környezetét, hiszen ezek általában közvetlenül a települési környezetben vannak, akár közmunkások vagy közhasznú munkások bevonásával is. Tehát ez az egy olyan momentum van a dologban, ami kényes lehet, de ettől függetlenül én is azt javaslom, hogy meg kell próbálni ebben valami rendet csinálni, mert jogos igénye a tisztességesen gondolkodó és még akár földet használó állampolgároknak, hogy ez is rendben legyen.

Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy azok a külterületi szabályok, amelyek a földvédelemben élnek, legyenek alkalmazva belterületen is. Sokszor nagyon-nagyon kicsi a határa ennek a két fogalomnak, és ugyanazt a kárt tudja okozni valaki belterületen is, ha nem megfelelően vigyáz a termőföldre, mint külterületen. Az is nyilvánvaló, hogy ha egy törvény 7-8 évet megél, akkor annak vannak bizonyos olyan technikai korrekciós igényei is, amit az élet hoz magával. Szerintem ennek a követelményrendszernek ez a jogszabály megfelel, ezért támogattuk is a bizottságban, és támogatni fogjuk itt a parlamenti szavazásnál is. Mondom, ezen az egy ponton még az ellenszolgáltatás kapcsán valamilyen megjegyzést szerintem a törvénybe kell tenni, mert azt valahol törvényesíteni kell, hogy a hasznosítás előtt még egy pontot valahova be kell tenni. Javaslom államtitkár úrnak, hogy ezt vizsgálják meg. De még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy akik nem használják a földet, azoknak még fizetünk is, hanem nyilván megvan ott az az egyéb ellentételezési lehetőség, ahonnan ez az összeg vissza is szedhető.

Úgyhogy én is azt mondom, mint az előttem szóló Obreczán képviselőtársam, hogy javaslom ennek a törvénynek az elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Varga Géza képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Magam is szeretném kihangsúlyozni azt a tényt, amit az előttem szóló képviselőtársam már megtett, hogy egy konszenzussal került a plenáris ülésre ez a törvény. A bizottsági ülésen mindenki egyetértett azzal, hogy ez szükséges, célszerű és általános vitára alkalmas. Valamennyi intézkedése szinte hiánypótlónak nevezhető, ezért itt egyet kell értenünk az előterjesztő államtitkár úrral és a kormánypárti előttem szólókkal is.

A hiánypótló és előremutató jelleg mellett azonban lehet néhány olyan pontot találni, amit mondjuk, építő kritikával lehet illetni. A zártkerteket szinte minden előttem szóló már említette, talán abból az aspektusból még nem, amit én szeretnék itt kitenni az asztalra. Nevezetesen azt, hogy gyakorlatilag azzal, hogy a zártkertekbe állandó lakcímre be lehet jelentkezni, és ezt gyakorlatilag önkormányzata válogatja ugyan, de nem tiltja törvény, ezért ezzel a belterületbe vonás megkerülésére alkalmas ez a tény. Vannak zártkertek, ahol állandó lakosként lakásként használják ezeket a területeket. Ez nem volna baj természetesen, ha csak arra gondolunk, hogy ezt általában olyan honfitársaink veszik igénybe, akiknek esetleg a pénztárcája nem teszi lehetővé, hogy másutt építsenek házat vagy másutt vásároljanak lakóingatlant állandó lakás céljára. Azonban ezt csak olyan területeken volna szabad megadni, ahol az önkormányzat képes az ilyen területek állandó lakáscélú használatának az infrastruktúráját is megteremteni. Mert az illegális szemétlerakóknak az egy nagyon fontos forrása, hogy a zártkertekben állandó lakosként lakó személyek, honfitársaink nem tudják hol elhelyezni a szemetet, éppen a kukásautó arra nem jár ki, ezért bizony az illegális szemétlerakó helyek száma így gyarapszik. Tehát mindennel egyetértek, amit az előttem szólók a zártkerti anomáliáról elmondtak, de javasolnám a kormánynak megfontolásra ezt a tényt is, tehát a zártkert mint a belterületbe vonás megkerülésének egy lehetősége.

Ahogy mondtam, a törvénynek gyakorlatilag nagyon nagy százalékával egyet kell értenünk, és meg is fogjuk szavazni valamennyi pontját. A havária lenne talán a másik, amit a zártkertek mellett kiemelnék. A havária kérdésének a kezelése azért egy picit sajátos. Szeretném felhívni a figyelmünket arra, hogy itt egy olyan lehetőséggel megint nem fésüljük össze a havária egy speciális esetét, nevezetesen, amikor egy folyó vagy patak öntésterületeként használunk egy mezőgazdasági művelés alatt álló területet, és ha rá kell engednünk, a gátat meg kell nyitni, akkor ezt haváriának tekintjük, holott ha vízgazdálkodási szempontból fontolóra vennénk a fokgazdálkodást, akkor ez nem havária lenne, hanem egyenesen egy áldás annak az adott területnek. Tehát itt egy differenciált megközelítésre tennék konstruktív javaslatot a havária esetén is, hogy nem feltétlenül kell a haváriának ezt az esetét olyan borzasztónak tekinteni.

Amiről a törvény nem rendelkezik, de nagyon-nagyon hozzátartozik a talajvédelemhez, amit talán Obreczán képviselőtársam már említett részben, azokat a kutatásokat, amelyek a talajminőség romlásáról szólnak. A talajdegradációnak, a talajromlásnak az erózió az egyik legfontosabb és leggyakrabban hangoztatott formája, de azért a talajromlásnak, a talajdegradációnak van számos más eleme is. Itt szemérmesen szemet hunyunk a felett tény felett, hogy azért a helytelen művelés, a helytelen mezőgazdasági gyakorlat milyen károkat tud okozni a talajainkban. Nem a területvesztésről van szó, mint ahogy a törvényjavaslat, a módosító javaslat főleg a területvesztést tekinti olyannak, ami ellen védekeznünk kell, de azt gondolom, hogy a területhasználattal is jelentős talajt veszítünk el; tehát azt az értéket, amit államtitkár úr is úgy aposztrofált, hogy bizony felelősek vagyunk azért, hogy a következő generációk számára ezeknek a talajoknak a termőképességét megőrizzük.

Obreczán képviselőtársam is említett talán kutatásokat, nem tudom, hogy ugyanarról a kutatásról beszélünk-e, de nem is ez a lényeg. Az Európai Unió finanszírozásában történtek a talajműveléssel kapcsolatos kutatások, hogy egyes talajművelési módoknak milyen hatása van a talajokra, mert megállapították azt a sajnálatos tényt, hogy évente 75 milliárd tonna - átgondolni sem lehet ezt a hatalmas számot - termőtalaj tűnik el a talajdegradáció formájában. Amikor ezek a kutatások vizsgálják ennek az okát, akkor bizony a szántást, a nem megfelelő, nem megfelelő időben, nem megfelelő talajon végzett szántást és az agrokemikáliák, mondjuk úgy, hogy átgondolatlan használatát látták az egyik tényezőnek.

A talajnak regenerálódnia kell. Megújuló energiaforrásnak tekintjük, de ez sajnos ma már nem mondható el, illetve kimutatható, hogy a talajdegradáció sokkal gyorsabb fokú, mint a talaj regenerációs képessége. Ezek a kutatások azt mutatják ki, hogy Kínában például 57-szer gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogy az megújulni képes. Ahogy mondtam, a nem megfelelő művelési módok és természetesen a szél- és vízerózió is idetartozik, de a szél- és vízerózió sem tud akkora károkat tenni egy megfelelően művelt területen, mint ha ezt nem megfelelően teszik. Ugyan Kínában a legborzasztóbb ez a kép, a regenerációs képesség 57-szeres mutatója a talajpusztulás tekintetében, azonban ez Európában is 17-szeres. Európában is ez a 17-szeres egy európai átlag, de ezen belül azokon a területeken nagyobb a talajpusztulás, ahol monokultúrában ipari növényeket állítanak elő.

(10.30)

Itt ugyan most a talajvédelmi törvény módosításának tervezetét tárgyaljuk, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a magyar agrárszerkezet ebből a szempontból enyhén szólva is javításra vagy változtatásra szorul. A talajvédelmi bírságokat és a terület kivonásával járó díjakat, hogy ezek milyen mértékűek, a javaslat mellékletében a táblázatból láthatjuk. A részleges kivonás esetén a szorzó 1000 forint aranykoronánként, a végleges kivonásnál pedig osztályokba vannak sorolva. Ezek jelentős számok, például az első osztályban az aranykorona-szorzó 184 ezer forint/aranykorona a végleges kivonás esetén. Ha ezt beszorozzuk egy jó 30 aranykoronás területen, akkor olyan 6 millió forintos nagyságot kapunk. Ez mondjuk, egy gazdálkodónak soknak tűnik, de gondoljunk bele, amikor a legjobb területen egy újabb multicég akar telephelyet nyitni, neki ez a 6 millió forint semmi, hektáronként! A díjak viszonylagos magas volta mellett további differenciált megközelítést javasolnánk, vagyis amikor egy területet csak azért akarnak kivonni, mert az egy útkereszteződésben, utak találkozásánál van, és piaci szempontból az a legmegfelelőbb egy multicégnek bevásárlóközpont létesítésére, ezt a díjat vidáman ki fogja fizetni. Ebben az esetben is a díjat kell olyan mértékűre emelni, hogy meggondolja legalább azt, hogy a piaci helyzet, a telephely pozíciójának megválasztásakor figyelembe vegyen olyan területeket is, ahol mondjuk, barnamezős beruházással vagy esetleg rosszabb minőségű földön lehet ezt megvalósítani.

E törvényben lehetne esetleg szabályozni azt, hogy ezeket a díjakat, amelyeket így beszedünk - sok vagy kevés; akinek fizetni kell, annak sok szerintem, az államnak pedig nem túl magas bevétel -, ezeket a díjakat kutatásokra kellene fordítani. Kutatásokra, olyanokra, amelyek a talajvédelmet érintik, illetve a talajvédelem lehetőségeinek a módszereit kutatják. Nem titok, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy itt az ökológiai gazdálkodás sokkal nagyobb mértékű kutatására gondolok, mert az ökológiai gazdálkodásban hazánk közel sem használja ki azt a potenciált, amit ez a művelési mód talajvédelmi szempontból magában hordoz. Egy összehasonlítás: mondjuk, Csehországban a kilencvenes évek közepén egytizedét sem érte el az ökológiailag művelt terület aránya, egytizedét sem érte el, akkor Magyarországon ez olyan 40-50 ezer hektár körül volt, tehát szinte a térségben vezetőnek számítottunk ebből a szempontból. Ma Csehországban 10 százalék az ökológiai minősítés alatt művelt területek aránya, hazánkban pedig 1-2 százalék körüli, de itt is a legelők nyomják meg ezt a hazai arányt is. Tehát azt gondolom és javaslom a kormánynak, hogy ezeket a bevételi díjakat kutatásra kellene fordítani, ami egyébként is prioritás lesz a '13-20 közötti költségvetési időszakban.

Az Európai Unió zöldítési célját vagy szándékát is, azt gondolom, talajvédelmi szempontból is ide kellene hoznunk. Tudjuk Czerván államtitkár úrtól, hogy hazánk tárgyalódelegációja nem helyesli ezt a zöldítéssel kapcsolatos mértéket, amit az Unió javasol. Erről a vita folyamatosan zajlik, úgy tudom, még mindig nem zárult le. De azt gondolom, hogy talajvédelmi szempontból legalább az érvrendszerünk csokrának egy virágaként bele kellene venni ezt is, hogy bizony a zöldítés talajvédelmi szempontból előnyös lehet, és szolgálná azt a célt, amit Budai államtitkár úr az expozéjában említett, hogy a talajaink minőségét megőrizzük a következő generációk számára.

Éppen ma tárgyalja egyébként az Európai Parlament a folyékony bioüzemanyagokkal kapcsolatos szabályokat. Tudjuk, hogy egyik megközelítésben 2020-ra el kell érni, hogy az alternatív forrásból származó energiahordozók a 20 százalék arányt érjék el, ezen belül a közlekedésben pedig 10 százalékot érje el a folyékony üzemanyagok használata. Ugyanakkor ez a ma, az Európai Parlamentben tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, illetve ott jelentésnek nevezik ezeket az irányelvekre vonatkozó javaslatokat, ez a jelentés a folyékony bioüzemanyagoknak a talajvédelmi vonzatára is kiterjed, és mondhatnám, hogy úgy a szövegben, mint tartalmában, ha a módosítókat is figyelembe vesszük, ez egy 50-60 százalékos súllyal szerepel ebben. Amikor tehát a bioüzemanyagok felhasználásáról, bővítéséről vitatkoznak, már figyelembe veszik azt, amit néhány évvel ezelőtt még nem vettek figyelembe, nevezetesen azt, hogy ezeknek a bioüzemanyagoknak az előállítása milyen hatással van a talajokra. Ugyanis kimutatható szintén, hogy ezeket a növényeket gyakorlatilag monokultúrában termesztik, és a monokultúrás művelésnek káros a hatása a talajokra, és ezt, amikor döntenek arról, hogy használják-e vagy milyen formáját, az olajos magvakra alapozottat vagy az etanol típusúakat, a kettő csoport között választanak, akkor ezt is figyelembe veszik. Azt mutatták ki az EP előtt álló kutatások, hogy az olajos magvakra alapozott folyékony bioüzemanyag-előállítás sokkal károsabb a talajokra, mint az etanol típusúak. Ez is csak egy másik megfontolás, azért, hogy ennek az előttünk lévő törvényjavaslatnak a kereteit egy picit tágítsuk.

Azt gondolom, hogy a kormány hatalmasat lépett, egy hiánypótló törvényjavaslat áll előttünk, elfogadásra javasoljuk mi magunk is, de ezeket a kiegészítéseket is, amelyeket a határok feszegetésére vonatkozóan tettem a talajvédelem szempontjából, kérem a kormányt, hogy fontolja meg, és a jövőben az egyéb törvényekbe építse be.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Örvendi László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Az előttünk lévő T/11456. számú, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat egy már rég várt hiánypótlás, mert nem elég sokszor hangsúlyozni azt, hogy az elmúlt húsz évben 390 ezer hektárral nőtt a művelés alól kivett terület nagysága. Ezt a folyamatot meg kell állítani.

A jó minőségű termőföldek védelme egész Európában a legfontosabb kormányzati célok között szerepel, és ez a cél nálunk is fontos és meghatározó. A cél az, és ezzel a törvénymódosítással pedig még határozottabban, hogy a beruházások, településfejlesztések ne vegyenek igénybe termőföldet, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor a gyengébb minőségű földeket használják fel.

A törvényjavaslat foglalkozik a zártkertek hasznosításával is. Nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozzunk, hiszen a zártkertek az elmúlt időszakban többfunkcióssá váltak. Varga képviselő úr is említette, hogy nagyon sokan állandó lakosként oda vannak bejelentkezve, de nemcsak ott laknak, hanem a mezőgazdasági művelés mellett még telephelyek kialakítására is van lehetőség. Például Hajdúszoboszlón a zártkertekbe a gáz be van vezetve, a villany be van vezetve, a szemétszállítás megoldott. Tehát az önkormányzat igyekszik megfelelő lehetőséget biztosítani azoknak is, akik kényszerítetten ott kell hogy lakjanak, mert nekik ott jobb a lehetőségük.

Azonban nagyon sokfelé azt tapasztaljuk, hogy a művelési kötelezettséget a zártkertekben nem tartják be. Sajnos sokfelé találhatók elhagyott, műveletlen ingatlanok...

ELNÖK: Képviselő úr!

ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat, majd később folytatom. Köszönöm.

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek, hiszen az előttem szólók gyakorlatilag elmondtak mindent, amit erről a törvényről tudni kell. Én is úgy gondolom, hogy ez a kevés olyan törvények között van, amit teljes konszenzussal fogunk elfogadni. A Jobbik részéről már a bizottsági ülésen kifejtette képviselőtársam az álláspontunkat, ami javarészt támogatja ezt a javaslatot, a kritikák pedig elhangoztak. Úgy gondolom, államtitkár úrnak lesz még lehetősége, módja arra, hogy a részletes vitáig ezeket orvosolja, ha szeretné.

Itt volt az ideje, hogy foglalkozzunk azzal az évi 4 ezer hektárral, ami elvész a termőterületeinkből. Kíváncsian várom, hogy ennek a törvénynek a hatálybalépését követően ez a szám mennyivel fog tudni csökkenni. Mindannyiunk közös érdeke, hogy tényleg csak a lehető legszükségesebb esetekben vonjunk ki a termelésből területeket.

Végül is azért kértem csak szót, mert megragadnám azt a lehetőséget, hogy Budai államtitkár úr és Ivanics képviselőtársam is itt van. Itt a Házban már többször szóltam egy olyan terület érdekében, amely nem tipikusan ehhez a törvényhez tartozik, de mégiscsak a termőterületek védelméről szól, és a kormány ezen terület fölött folyamatosan elsiklik. Államtitkár úr és a választókerületéhez tartozóan a képviselő úr is számtalanszor megígérte a helyieknek, hogy lép ebben az ügyben, mégsem történt semmiféle előrelépés. Ez a Fertő tavi nádasok kérdése. Államtitkár úr is már többször válaszolt nekem írásban, illetve szóba erre a dologra és mindannyiszor megígérte, hogy lépni fog a kormány, azonban mégsem történt semmi.

Három mondatban, tényleg csak röviden: egy maffiaérdekeltség kezébe juttatták az MSZP-SZDSZ-kormány idején ezt a területet, egy szerintem sunyi és aljas privatizációs trükkel. Azóta rohad az egész tó, egy ökológiai katasztrófa szélére sodródott, és mind a mai napig nem volt képes sem a volt szocialista kormányok, sem pedig a mostani Orbán-kormány rendezni ennek a jogi részét. Így a most magát ingyenes örökös használónak tartó cég bitorolja ezt a területet és komoly problémákat okoz. Egyrészt megszüntették helyben a korábbi nádaratással és nádtetőkészítéssel foglalkozó vállalkozások lehetőségeit, másrészt pedig - ahogy említettem - egy olyan ökológiai katasztrófahelyzetet idéztek elő, ami, úgy gondolom, hogy minden tisztességes kormánynak ki kellene hogy verje a biztosítékát, és lépnie kellene ebben az ügyben. Ez is a termőterületünk egy meghatározott része. Szeretném, ha a kormány erre figyelmet szentelne.

Ez a törvény szerintem újabb mozgásteret ad a kormánynak arra, hogy lépjen ebben a kérdésben, de sok időnk már nincs a következő választásokig és félő, hogy sem államtitkár úr nem fogja tudni betartani a korábban tett ígéreteit, sem a képviselő úr, és nem fogja tudni rendezni ezt a kérdést. Röviden csak ezt szerettem volna ehhez a törvényhez hozzátenni, mert úgy gondolom, hogy azért mégiscsak a termőföld védelméhez tartozik ez a kérdéskör is.

Ahogy már elmondtuk, a Jobbik tudja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk. Most a normál időkeretben szót kért képviselők következnek. Megadom a szót Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én is azt tudom mondani, hogy nagyon részletesen és pontosan elhangzottak azok az érvek, amiket erről a törvénymódosításról tudnunk kell, mind Obreczán képviselőtársamtól, illetve az utána felszólaló képviselőktől. Mégis szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a 390 ezer hektár, ami az elmúlt húsz évben kivonásra került a mezőgazdaság termelése alól, milyen óriási terület, milyen mértékről van szó. Ha öt évre visszatekintve nézzük a termésátlagokat, akkor csak búzából Magyarországon 4,4 millió tonna az átlagtermés, ezen a területen, amit a mezőgazdasági művelés alól kivontunk, ugyanezen átlagtermés-szorzószámot használva 1,6 millió tonna kalászos teremne. És akkor csak a búzával számoltunk, nem pedig kukoricával, napraforgóval vagy egyébbel.

Természetesen én is tudom, hogy így a számítás önmagában torz. Azért torz, mert ebben a hatalmas mértékben, a 390 ezer hektárban az erdőtelepítések is benne vannak, meg az egyéb más célú kivonások is, tehát nem lehet önmagában nettóként kezelni a területi kivonást, de mindenképpen rávilágít arra, hogy húsz év alatt hatalmas területek kerültek ki a mezőgazdasági művelés alól, ami természetesen nem lehet célunk. A jelenlegi törvénymódosítás, ami előttünk fekszik - remélem, hogy ugyanazzal az egyetértéssel, ami a parlamentben elhangzott, majd a szavazáskor is képviselőtársaim megszavazzák -, nagyon helyesen azt célozza, hogy legyen szigorúbb a lehetőség ahhoz, hogy hasonló műveleteket végre lehessen hajtani. Természetesen nem az ellehetetlenítés lenne a cél, hiszen a vidéki települések fejlődésében igen jelentős szerepet játszanak például azok a tényezők is, hogy képes-e egy adott település határába egy könnyűipari vagy más létesítmény odaköltözni, alkalmassá tudják-e a területet tenni arra, hogy megkapja a működési, építési s a többi engedélyeket. Tehát ezeket is figyelembe kell venni, de mindenképpen fontos és üdvözlendő az a tendencia, amit maga a törvény megszab.

Varga Géza képviselőtársam már említette, hogy ez a 6 millió forint, ami körülbelül egy harminc aranykoronás terület esetében előfordul, a multik számára nem igazából jelent különösebb összeget, amikor áruházat akarnak. Ebben teljesen igaza van, de önmagában ez csak a művelési ág változásának a költségét jelenti. Amik itt hatalmas pénzek szoktak lenni, és ezzel manipulálnak a tulajdonosok a települések határában: a megvásárlás a nagyobb összeg, ott több millió, több tízmillió forint is szokott lenni egy-egy kisebb területnek a megszerzéséhez szükséges összeg, ami szintén alátámasztja képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy ezekhez is csak azok tudnak hozzájutni, ahol a megtérülés olyan szintű, mint például ezeknél a nagy cégeknél. Tehát ebben teljesen igaza van, de még itt egy pluszköltség is rakódik erre.

Szeretnék Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz is csatlakozni, illetve újra Varga Géza képviselőtársamat idézni, aki a talaj, illetve a termőföld védelméről ejtett szót. Mindenben egyetértünk, meg kell védeni a termőterületeket. Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz úgy kapcsolódnék, hogy sajnos a tudás hiánya teszi lehetővé azt, hogy olyan művelés folyjon egy-egy szántóterületen, amely lehetővé teszi az eróziót, a deflációt s a többi, tehát mindazokat, ami a talaj felső termőrétegének a leromlását szolgálják, amit részben oktatással lehet orvosolni, részben pedig olyan technológiák alkalmazásával, javaslatával, ami különböző helyeken meg van határozva. Utalnék arra, hogy a termőföldvédelmi törvény talajvédelmi fejezetében ezek le vannak írva, csak hát nem veszik figyelembe a termelők, nem tartják be ezeket.

A jelenleg előttünk lévő törvénytervezet esetében is azt kell mondjam, hogy ezek a szándékok mind jók és jó irányba mutatnak, de a valóságban annyi fog megjelenni belőle - Magyar Zoltán képviselőtársamnak mondom -, amennyit a hatóságok képesek lesznek majd ellenőrzések s a többi útján betartatni az ilyen típusú kártétellel szemben.

A rekultivációval kapcsolatban ismét elmondom azt a példát, amit már többször elmondtam itt a parlamentben is. Jelenleg Magyarországon működnek olyan cégek - külföldi cégek, nem fogom megnevezni őket, pedig sajnos most már név szerint ismerek néhányat közülük -, amelyek olyan típusú csemetekerttel rendelkeznek Magyarországon bérterületeken, ahol földlabdástól viszik el a csemetét, legyen fa vagy díszcserje s a többi, és szállítják ki az országból.

(10.50)

Majd amikor erről a területről elfogyott a csemete, az eladható termék, akkor visszaadják a bérlőjének, és semmilyen kötelezettségnek nem tesznek eleget, ami helyreállítaná a talaj felső termőrétegének a termőképességét. Azt tudom mondani, hogy ez a bűncselekmény kategóriájába eső dolog, hiszen mit hagy ott? Azt a réteget hagyja ott, amivel aztán már nem lehet igazából semmit sem kezdeni.

Ezért jó a törvényben ez a javaslat, hogy a rekultivációs terv bemutatásán keresztül azt is meg kell mutatni, hogy ha ilyen tevékenységet folytatunk, akkor igenis kelljen rendelkezni a helyreállításhoz szükséges elgondolással, illetve arra egy tervvel is. Azt tudom mondani, hogy számos területen nyilván még hagy kívánnivalót maga után a törvény, majd az élet fogja ezt bizonyítani, de az irány mindenképpen jó.

A kultúrnövények és a gyommentesség kapcsolatára is szeretném felhívni a figyelmet. Elhangzott Gőgös képviselőtársamtól, hogy ez mennyire fontos, illetve Obreczán Ferenc képviselőtársamtól is. Valóban így van. Ezen területek elgyomosodása egyrészt közvetlenül kárt okoz a szomszédságukban levő mezőgazdaságilag művelt területeknek, hiszen fertőzési forrást biztosítanak az elkövetkezendő időszakban, hogy oda a gyommagvak bekerülnek, hiába műveli az adott szomszéd helyesen és jól a saját szántóterületét. Ez közvetett dolog.

De a közegészségügyi szempontját is nézzük! Amilyen szerencsénk volt az idei évben, a szárazság miatt a parlagfű pollenkoncentrációja nem volt olyan mértékű, mint amire számítani lehetett volna, de ezekről a műveletlen területekről kerül a levegőbe és szétterülve - mondjam azt - szinte az egész országra az az allergén pollenkoncentráció, aminek a gyógyítása komoly pénzeket vesz igénybe az államháztartástól nyilván a gyógyítási rendszeren keresztül.

Lévén, hogy képviselőtársaim elmondták a többi érvemet, így ezeket nem ismételném meg, megköszönöm a figyelmüket, és azt kérem, hogy szavazzuk meg, így a Kereszténydemokrata Néppárt is azt javasolja, hogy szavazzuk meg ezt a törvényt az elkövetkezőkben.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

Megadom a szót.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársamnak válaszolnék, hogy egyébként egyetértek azzal, amit elmondott a felszólalásomra reagálva, de az általam most felhozott konkrét eset már nem a hatóságokon múlik.

Ugyanis csak amit én tudok, több polgármester - jómagam és a helyiek is - jelezte minden létező hatóságnak ezt a problémát, sőt megvannak azok a levelek vagy éppen az írásbeli kérdésemre adott válaszok, amelyek mind azt bizonyítják, hogy mind a környezetvédelmi hatóság, a vízügyi igazgatóság, a kormányhivatal vagy a nemzeti park, aki ebben illetékes, mindenki egyetért azzal, hogy az az álláspont igaz, amit én képviselek és elmondok, és azoknak van igazuk, akik szerint ezt a privatizációt vissza lehet és vissza kell csinálnia a kormánynak.

Sőt, a kormány hozott egy olyan törvényt ez év elején, amit ugyan a Gellértheggyel kapcsolatos maffiaügyekre élezett ki és azt szeretné állami kézbe a világörökség részeként visszaszerezni. Teljesen jogos igényt elégített ki ezzel a kormány. Például azt a törvényt - felhívtam a figyelmet - tökéletesen lehetne alkalmazni erre az esetre is, hiszen az általam felhozott példa is a világörökség része, amely a törvényben megfogalmazott indokokkal azonosan, nem megfelelően van művelve, tehát a törvény indoklását olvasva alkalmazható lett volna az általam felhozott területre is.

Csak azért kívántam elmondani, hogy ezen konkrét példa esetében már nem arra kell várnunk, hogy a hatóság észrevegye, hogy itt probléma van vagy megpróbálja ellenőrizni ezeket a területeket. Minden szakhatóság, minden érintett beismerte, hogy probléma van, csak lépni kellene, ahogy azt államtitkár úr korábban már sokszor megígérte, mégsem történt eddig semmi.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Sáringer Tamás képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Képviselőtársamnak reagálnék, bár nem hallottam pontosan, hogy melyik esetről van szó. Egyet tudok mondani pozitív példaként, ahol már elég előrehaladott állapotban van az eljárás.

Nem akarom a társaság nevét mondani, egy Balatonfenyvesen székelő társaságról van szó. A médiában is nagy port vert fel ennek az ügye. Az én információim szerint bírósági szakaszban van. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ezek a dolgok lassan bonyolódnak, és a jogi útvesztőkbe nyilván megpróbálnak belekapaszkodni azok, akik elkövették azt, amit elkövettek, de itt előbb-utóbb várható egy ítélet. Azt tudom mondani, hogy ebben az esetben szerintem mind a hatóság, mind pedig a minisztérium megtette azokat a lépéseket, amire szükség volt. Nyilván van olyan, ahol még ez várat magára.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ángyán József független országgyűlési képviselő.

Megadom a szót, képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a ciklus egyik legfontosabb kérdésköre került ismét napirendre, nevezetesen: a föld ügye. Ha ezt az erőforrást, ezt a korlátozottan rendelkezésünkre álló természetei erőforrást a jelen és a következő generációk számára nem tudjuk megőrizni, bármilyen érdekek ezt megakadályozzák, bizony nagyon nagy bajban lesznek nemcsak a jelen generációk, hanem a gyerekeink, unokáink is. Tehát ilyen értelemben üdvözlendő és magam is örülök annak, hogy a kormány a földvédelmi törvényt idehozta.

Jó néhány kérdést, amelyet fölvetett és amelyekkel a problémákra reagál, magam is úgy látom, szabályozásra szorul, és azok a lépések, amelyek e tekintetben szigorítanak, azt hiszem, üdvözlendők. Ugyanakkor aggályosak azok a lépések, amelyek enyhíteni látszanak a szabályokat, és ilyen is van. Egyet talán említhetnék, ez a belterületbe vonás kérdésköre, ami bizony a földárbeli különbségeket jelentősen megnöveli.

Egy külterületi ingatlan értéke a földpiacon egészen más, mint egy belterületi ingatlané, és ez bizony lehetőséget kínál különféle spekulációkra. Azt remélem, és azt gondolom, hogy talán ez az egyszerűsítés, amit államtitkár úr így volt szíves mondani, hogy egyszerűsödik a belterületbe vonás, ez nem fog ilyen következményekkel járni. A művelésből kivont területek aránya elképesztő, 1,5 millió hektár Magyarországon valóban, és növekszik, ahogy ezt láttuk. Tehát minden olyan lépés, ami ezt a folyamatot erősíti, rossz, és minden olyan lépés, ami ezt gátolja, jó.

Az a törekvést üdvözlöm, hogy a nem művelést vagy a felhagyást, a korábban művelt területek művelésének felhagyását megakadályozni szándékozik, és erősíti azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a területeknek a művelését fogják reményeink szerint eredményezni. Ugyanakkor, miután általános vitában vagyunk, föl kell vetni azokat a kérdéseket, amelyek a föld megvédésének egyéb összefüggéseit jelentik, ugyanis nemcsak a nem művelés okoz problémát, hanem a földhasználat mikéntje is, és ez a nagyobb terület. Itt több szempontot érdemes: a használat intenzitása és formája; a gazdálkodás módja, az az iparszerű monokokulturális gazdálkodási rendszer, ami általánosan elterjed a világ számos térségében, katasztrófához vezet.

Magyarországon az erózióval és deflációval érintett területek aránya meghaladja a 60 százalékát a művelt területeinknek, ami erős erózió esetén azt jelenti, hogy gyakorlatilag eltűnt a termőréteg. Nemcsak úgy, ahogy ezt Sáringer-Kenyeres Tamás mondta, hogy rablógazdálkodás révén egy tőkebefektető letermeli a földet, és ez nemcsak az ültetvényeknél vagy nemcsak a csemetekerteknél jelentkezik, hanem látjuk ezt: egy jó termőréteget akár el lehet hordani valamilyen jogcímen.

Tehát nem csak ilyen módon romlik bizony a talajunk termőképessége, egy erős eróziónak vagy deflációnak kitett terület, ami épp az iparszerű gazdálkodás következménye lehet, amely megszünteti az erdősávokat, fasorokat és egyben művel nagy területeket, mert a gépi munka meg az egyéb munka hatékonysága nagy lesz, ez legalább olyan mértékben rontja a talajok termékenységét.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Elveszíthetjük a termőréteget, a termőtalajainkat ilyen módon. Egy erős eróziónak vagy deflációnak kitett terület gyakorlatilag alkalmatlan már a művelésre. De ugyanígy a talajok elsavanyosodása is, ha savanyító műtrágyákat használunk - és ez az iparszerű rendszer gyakran használ ilyesmit -, és nagy mennyiséget akarunk előállítani, mert tömegtermelésről van szó, mondjuk, egy monokulturális termesztésben.

(11.00)

Az erősen savanyú talajokra, azt szokták mondani, ráállni sem lehet, mert mint a sósav, kimarja a cipő talpát, nemhogy növényt nem lehet rajta termeszteni. Beszűkül a spektrum, és semmire nem használható az a terület.

Így is el lehet veszíteni. Tehát a gazdálkodás mikéntje, módja önmagában talajvesztéshez vezet, miközben formálisan ott a talaj, de már nem él a talaj, mert olyan a vegyszerterhelése például, és az élve felépített talaj képes ellenállni az eróziónak, deflációnak. És az öregek ezt mondták nekünk, és bölcsek voltak, mert generációk során ezt tapasztalták. Tehát ha nem él a talaj, hiába kerül be rengeteg szerves anyag, ahogy szokták mondani, és humusz képződik a talajban, ami a szerkezetéhez kell, ez a szerves anyag le sem bomlik. Ott találunk tízéves, húszéves monokultúrás kukoricaterületeken nagy fertőzési gócokat, a gyökér-, szármaradványok bekerülnek a talajba anélkül, hogy lebomlanának, abból hasznos szerves anyag a talajban soha nem lesz, inkább fertőzési góc lesz. Tehát fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy valamilyen módon, sokkal erőteljesebben hatással kellene legyen a törvényhozás is és az egész szabályozás meg az ösztönző rendszerünk is arra, hogy a talajokat arra és úgy használjuk, amire azok adott helyen alkalmasak. Ez a táji alkalmazkodás sokkal fontosabb a talajok megőrzésében, mint ahogy ezt sokan gondolnánk.

Egy orvosi példát hoznék ide. Selye János Stressz distressz nélkül című könyvében ír arról, hogy mindenkinek megvan a használati intenzitási foka - ide fordítom le, a talajra -, ahol jól érzi magát. Az alulhasználat az embernél is: ott az unalom öli meg. A túlhasználatban - menedzserszindrómának szokás mondani -, a túlpörgésben pedig infarktust kap, és úgy pusztul el. A talajok megőrzésének alapeszköze, hogy megtaláljuk azt az intenzitási fokot és formát, ami az adott talajra jellemző. Ott kell a legkevesebbet kívülről energiát bevinni a talajba, ami rongálja a talajt, a többletráfordítás, másrészt gazdaságilag is ostoba, ha hosszú távon nézzük, az ilyen rendszer, ha nem a természeti adottságokat használja fel.

Egyetértve Varga Gézával, sokkal erőteljesebben kellene ösztönözni a földhasználatnak a tájhoz illő formáit, akár a fokgazdálkodásról beszélünk, ami a folyóvölgyeinknek egy hagyományos használati formája volt; nem küzdeni kell a vízzel, hanem együttműködni, ahogy ezt az öregek csinálták, nagyon okosan, és nem a gátakat emelni az égig, hanem olyan földhasználati formát kialakítani, ami ott működik azon a tájon, amihez a legkevesebb beavatkozásra van szükség, mert ha az ember beavatkozik ebbe a rendszerbe, egyre több mellékhatása van. A Sinkovits Imre-féle viccet idehozom, amikor a gyógyszer mellékhatásaira újabb gyógyszert kell felírni, és ez aztán egy ördögi kör, amiből nem lehet kilépni. Jobban járunk, ha a tájakhoz illeszkedő, alkalmazkodó gazdálkodási rendszereket alkalmazunk.

Egy monokultúrás, iparszerű rendszer lehet, hogy a tőkebefektetőnek jó jövedelmet hoz, mondjuk, a bioetanol-gyártás. A dunaföldvári százezer tonnás bioetanolgyárunk 80 ezer hektár monokultúrát kíván a környezetében, méghozzá tömegtermelő, nagy mennyiségű biomasszát kell kicsikarni abból a földből, ami azt jelenti, hogy rettenetes terhelés éri a területeinket, és a természettel teljesen ellentétes használatról van szó. Arról már nem is beszélek, hogy ez az ostoba, okszerűtlen környezethasználat munkahelyeket szüntet meg a térben. Mi kiszámoltuk azt annak idején, hogy egy ember foglalkoztatásához egy ilyen ostoba használat, ami lehet, hogy a tőkebefektetőnek jó, 174 hektáronként tart el egy embert. Akarunk mi egyáltalán embereket foglalkoztatni egy ilyen rendszerben? Ráadásul ehhez nem lehet semmit se kapcsolni, hogy ennek a vidéki összefüggését is említsem. Erre nem lehet kézművességet építeni, nem lehet vendéglátást, falusi turizmust, kereskedelmet, semmit nem lehet. Hát melyik az a bolond család, amely a száz kilométeren keresztüli kukoricaterületen akar regenerálódni a két hetében, amikor szabadságra megy, és esetleg kéri még, hogy a szárítóüzem mellett legyen a szobája, mert ott szeretne? Ilyen nincs! Ehhez semmi nem kapcsolható. Ostoba használat, és tönkreteszi azt a színes táji adottságot, termelői adottságot, ami a különbségekből fakad éppen. Ezt kell kihasználni, és ez a legjobb talajvédelem.

A másik dolog az, hogy kinek a kezében van a föld. Nemcsak a szabályozás képes megvédeni a talajainkat, sőt elsősorban nemcsak az, hanem az, hogy ki használja és milyen a viszonya a földhöz. Ezért mondtuk azt, hogy négy törvény lenne az, amelyik megalapozna egy tartamos földügyet Magyarországon. Azt mondtuk, hogy kellene a földtörvény, ami a védelem és használat együttesét kezeli, mert ezek összetartozó ügyek, nem lehet megvédeni úgy a földet, ha a használati rendszerekkel kellőképpen nem foglalkozunk. A másik volt a családi gazdálkodásról szóló törvény, merthogy más a viszonya a családnak, a jó gazda gondosságát csak ez a fajta gazdálkodási mód képes biztosítani. Ha egy tőkebefektetői érdek jelenik meg, az a december 31-ei nyereségben érdekelt, a tőke hozadékában érdekelt és nem abban, hogy tartamosan működjenek az erőforrások. Ezt látjuk Dél-Amerikában, milyen módon irtották le az őserdőket, tették tönkre a talajokat, űzték el az embereket. Nem lehet a tőkés nagybirtokra alapozni - ezt szeretném elmondani - a magyar mezőgazdaságot, nemcsak a vidék miatt meg nemcsak a foglalkoztatás, az emberek, a közösségek miatt, hanem a föld megvédése miatt sem, alkalmatlanok erre. Ha erre nem figyelünk, akkor lehet mindenféle szigorításokat hozni, de maga a rendszer nem változik meg, amelyben aztán végül nem védhetők meg az erőforrásaink.

Ugyancsak ebből az ostoba iparos szemléletből fakad - bocsánat, hogy így vagyok kénytelen mondani, és elnézést a kifejezésért -, hogy amit nem művelünk terület, az mindig és minden esetben veszteség vagy kárt okoz. Ez nem így van. Kérem, az erdészek mérték ki - és az erdészek alapos emberek, mert hosszú távra terveznek, tudják, hogy évtizedekre hatása van egy-egy intézkedésünknek, különösen az erdőben -, hogy egy fasor vagy egy gyepsáv, egy erdősáv, amit nem műveltünk meg, az nemhogy nem káros, persze, egy magasságnyi távolságra befelé a táblába elvon vizet, tápanyagot von el és a többi, a talajból, meg gyomosít, amit szoktak mondani, de az egyszeres magasságon túl, tehát mondjuk, tíz méter magas egy fasor, akkor tíz méteren túl a táblára bemenve haladunk befelé és nő a termés, mert olyan mikroklímát teremt. Az Alföld fásítása erről szólt. Nemcsak hogy megvédi a talajainkat a deflációtól, eróziótól a bolygatatlan felületek hálózata, hanem kedvező hatással van a védett oldali mezőgazdálkodásra. A páratartalom más, a csapadék más - kimérték az erdészek -, elérheti, ha ötszörös távolságra, mondjuk, ötven méterre beballagsz egy búzatáblába, az 50 százalékos növekedést egy mintatéren a termés, és tizenkétszeres távolságig hat, ott cseng le. Ez mondjuk, 120 méter egy fasornál. Ostoba, aki kiirtja ezeket a rendszereket, mert 5 százaléknyi területet újrakap, és azon is gazdálkodni akar. Ráadásul ezek a felületek olyan felületek voltak mindig is, amikor működött még ez a rendszer, amelyek kevésbé alkalmasak a művelésre.

És hát nem kell a fa tövébe mezőgazdasági növényeket vetni. Sose vetettek, a védett oldalon földutak voltak, ahol a szekér hazaballagott. Milyen ostoba rendszer, ami kiirtja ezt, mert azt mondja, hogy veszteség az az 5 százalék, amit most az Európai Unió, úgy látom, elő fog írni. És Magyarország kézzel-lábbal tiltakozik ez ellen; amit Varga Géza finoman mondott, hogy úgy látta, a magyar tárgyalódelegáció nem ért egyet ezzel a zöldítéssel. Erről van például szó, hogy az agrársivatagot, amit az iparos nagyüzem csinál, azt újra egy élhető tájjá tegyük, és védjük meg a talajainkat. Ehhez az kell, hogy bolygatatlan felületek legyenek a tájban. 7 százalékot javasolt Cioloş, a magyar delegáció erőteljesen próbálta ezt csökkenteni, most 5 százaléknál tart. Én azt szeretném jelezni, hogy talajvédelmi szempontból ostobaság, ha kiirtja ezeket a felületeket, jóllehet - december 31-ével számolva - az egyben művelhető területek nagyobbak, és ez eredményt hoz.

Az egyéb célú kivonás kérdését szeretném én is felvetni. Ez a bányanyitással kapcsolatos ügyek, illetve a művelésből való kivonás megakadályozása. Azt hiszem, itt talán még erőteljesebb szigorra lenne szükség. Én magam is egyetértek azzal, hogy bizony a jó területeinket, azokat a 30, de sok helyen 40 aranykoronás területeket a törvény szigorával meg kellene tiltani, hogy egyáltalán ki lehessen vonni és másra lehessen használni. Ez egy véges erőforrás, ez a megélhetésünket, a nemzet biztonságát jelentő élelmiszer-termelésünk alapja.

(11.10)

Mi lehet az az érv, indok, ami miatt ezt érdemes kivonni? De legalábbis egyetértve Varga Gézával, azt hiszem, hogy egy lényegesen nagyobb illetéket kellene kivenni, ha művelési ágváltásról van szó, ahogy Tamás mondja, vagy ha egyenesen megvásárolja és más célra akarja használni. Sokkal szigorúbban kellene ezzel eljárni. Ez egy véges erőforrás, amit nem lehet a továbbiakban pótolni.

Végül egy dolgot, amit Gőgös államtitkár úr volt szíves említeni, hogy nem lehet korlátozni a tulajdonos tulajdonával kapcsolatos rendelkezési jogát. De igen! Zoli, ezt korlátozzák is, pontosan azért, mert a föld nem ceruza olyan értelemben, mint a más tulajdon, hanem ez egy véges erőforrás, a közjót kell szolgálja és a megmaradásunkról van szó, ezért igen, korlátokat kell szabni. Nem lehet olyan módon használni a földet, ami ezt az erőforrást tönkreteszi, úgyhogy minden olyan intézkedést a magam részéről örömmel fogadok és támogatok, ami a közjó mentén beavatkozik ezen erőforrásunk megvédése érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon!

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Röviden fogok szólni, ígérem képviselőtársaimnak. A talaj elsavanyodásával kapcsolatban szeretnék annyit megjegyezni, a parlamenti munkában nem találtam máshol lehetőséget, hogy hol illesszem be ezt az információt, amit mind a bányászat részéről, mind pedig a termelők részéről kapok, lévén, hogy a mi térségünk savanyú talajokkal kénytelen dolgozni. Van ott egy nagyon jó lehetőség, pontosan a Dunántúli-középhegységben, illetve a Keszthelyi-hegységben történő mészkőbányászat miatt óriási mennyiségű mészkőporőrlemény halmozódott fel, ami sajnos azért nem kerül ki a szántóterületekre, javítandó az elsavanyodást, mert nem illeszthető be az európai uniós támogatási rendszerbe, csak úgy lehetne, ha kizárólag a magyar állam támogatja ezt, legalábbis én ezt az információt kaptam erről. Ez egy sajnálatos anomália, hiszen adott a lehetőség a savanyodás megakadályozására, adott a készség a bányászati oldalról, adott a készség a felhasználói oldalról. A pénz hiánya teszi lehetetlenné azt, hogy ezt el is végezhessük.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József képviselő úr, parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Sáringer-Kenyeres Tamás felvetésével kapcsolatban nagyon fontos kérdésről van szó. Elveszítjük a talajaink egy részét, hogy ha ezzel a problémával nem foglalkozunk. Régen meszeztek, mésztrágyázás, melioratív meszezés volt. Ha ezt az Európai Közösség így, úgy, amúgy megnehezíti, nekünk magunknak kell erre forrást találni, mert ez az erőforrás sokkal értékesebb annál, semhogy hagyhatnánk, hogy tönkremenjen.

De egy megjegyzést szeretnék: itt a gondolkodáson is egy kicsit változtatni kell. Van egy olyan könyv - iparszerű rendszer, talajerő visszapótlásával foglalkozik, biztosan ismerik itt sokan -, a Kis agrokémiai útmutató; ha belenéztek ebbe a könyvbe, az erre az esetre nem azt mondja, hogy akkor szüntesd meg a problémát, például a foszfortrágyázást, hanem azt mondja, hogy adj több foszfort, foszforkorrekciót javasol. Tehát ez az ostobaság, hogyha nem a problémát szüntetem meg, hanem akkor azt mondom, hogy adj többet. Persze a foszforgyártónak, annak a tőkeérdekeltségnek, amely műtrágyát gyárt vagy növényvédő szert gyárt, kiválóan jó ez, hiszen egyre nyitjuk a piacát, egyre többet tud eladni abból a foszforból, ami nem a növényhez jut, hanem tovább savanyítja a talajt. Tehát ez a probléma sokkal fontosabb annál, azt gondolom, amit Tamás itt felvetett, semhogy emellett elmehetnénk. Például ilyesmikre gondolok a szabályozásnál, a törvényalkotásnál ezeket kell segíteni, az ilyen megoldásokat, ami az okokat orvosolja és nem tüneti kezelést, mint a Kis agrokémiai útmutató, hogy adj több foszfort. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Magyar Zoltán képviselő úr következik kettő percben.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elnök úrhoz lenne az a tiszteletteljes kérésem, hogy a most tárgyalt javaslathoz a napirend végéig tudjunk benyújtani módosító indítványt, ha megoldható.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Rendes felszólalásra Örvendi László képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból.

ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Folytatnám a zártkertek problémájával, hiszen jelentős ez a terület is. Hajdú-Bihar megyében csak 10 079 hektár a zártkertek összes területe. A törvényjavaslat külön hangsúlyozza a művelési kötelezettség betartását, ami nagyon helyes. Sajnos sokfelé találhatók elhagyott, műveletlen ingatlanok, melyek mintegy növény-egészségügyi fertőző gócként jelentkeznek, sok bosszúságot és anyagi kárt okozva a környezetének. A törvényjavaslat ezt a helyzetet is igyekszik felszámolni, eszközei a földvédelmi bírság, majd ennek eredménytelensége esetén kényszerhasznosítás, szociális földprogramba való bevonás önkormányzatok révén. Nagyon helyes!

A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a más célú hasznosítás megszűnését követő újrahasznosítási eljárás szabályozásával is. Ez is régi hiányt pótol. "A termőföld védelmének érvényesítése a településrendezés és a településfejlesztés során" című fejezetben is az átlagosnál jobb minőségű termőföldek védelmére helyez nagy hangsúlyt a törvényjavaslat. A 9. és 13. §-ban a törvényjavaslat pontosítja a termőföld más célú hasznosításának fogalmát és az ezzel kapcsolatos eljárási szabályokat. Majd szigorítja a törvényjavaslat a belterületbe vonás lehetőségét is azzal, hogy ahol még van belterületbe vont fejlesztési lehetőség, annak felhasználásáig elutasítja az újabb belterületbe vonást.

Külön hangsúlyozza a célkitermelő hely és a külfejtéses bányászat tevékenységének lehetőségeit, nagy figyelmet szentelve a környező település mezőgazdasági tevékenységének folytatásával és jövőbeni lehetőségeivel, így elutasítja a település külterületének 25 százalékát meghaladó igénybevételt. A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a termőföld engedély nélküli más célú hasznosításra vonatkozó szabályozással, útmutatást adva az ingatlanügyi hatóság tevékenységéhez. Később meghatározza a földvédelmi eljárás igazgatási, szolgáltatási díját, majd a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság mértékét is, növelve azokat, és a földvédelmi járulék magasabb díjának bevezetésével elsősorban a magasabb minőségű talajok földvédelmi járulékát növelve, míg az alacsony kategóriánál pedig meghagyva a régi díjakat.

Meg kell jegyeznem még azt is, hogy a földvédelem nemcsak ennek a földvédelmi törvénynek a feladata, hiszen a termelés során a gazdák támogatási követelményeinél is a földvédelem jelentős szerepet kap a helyes gazdálkodási gyakorlatban mind a túlműtrágyázási lehetőségek, bár ez a jelenlegi helyzetben nem nagyon történik meg, mind a monokultúrás kukorica termelését a feltételek nem engedélyezik, de hiszen a természet sem engedélyezi, hiszen a kukoricabogár megakadályozza azt, hogy 3-4 éves vagy ettől több idős kukoricatermesztés lehessen.

Köszönöm szépen a figyelmet. Támogatjuk a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Ángyán József képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Két megjegyzést szeretnék még, elnök úr, ha megengedik, a problémakörrel kapcsolatban. Az egyik, hogy a túltrágyázás, túlhasználat van-e ma Magyarországon vagy sem, amit Örvendi László vetett fel. Úgy látom, hogy kettészakadt a világ e tekintetben is. Vannak szuperintenzív nagygazdaságok, ahol bizony ez a probléma felmerül, és van leszakadó mezőgazdaságú tájak sora és gazdálkodók is, akik pedig egyszerűen nem képesek arra, hogy a talajerőt visszapótolják egyszer. Tehát legalább annyit adjanak, amennyi szükséges. Tehát kettészakadt itt is a világ, egy ilyen bipoláris rendszer kezd kialakulni. Azt hiszem, hogy ez nem jó, környezetvédelmi, talajvédelmi szempontból sem jó.

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet: ahhoz, hogy beavatkozhassunk a káros folyamatokba, a talajromlás folyamataiba, egy nagyon komoly monitoringrendszert kell működtetni. Azt hiszem, erre érdemes fordítani. Tudnunk kell, hogy mi történik, milyen folyamatok zajlanak. A TIM-, TIR-rendszerek ugyan megvannak, de sokkal nagyobb intenzitással kellene ezt a fajta problémát kezelnünk. A monitorozás, a figyelése a folyamatoknak, az adatgyűjtés, ezek feldolgozása, elemzése régen nagyon szisztematikusan ment, rendszeresen, időszakonként feldolgozva azt, hogy milyen is az állapot, a talajaink mutatói hogy néznek ki, a humusztartalom, a savanyúság és a többi, illetve a talajtápanyagok formája.

(11.20)

Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos, különösen a szerves anyagok ügyében nagyon fontos a változást figyelni, mert ez egy hosszú folyamat - nem is vesszük észre, egy láthatatlan folyamat, 70-80 év alatt látszik igazán -, és ha összehasonlítjuk az adatokat, látjuk, hogy hogyan vész el a talajszerkezet, hogyan porosodik el, és terméketlenné válik a terület, ha erre nem figyelünk kellőképpen. Azt gondolom - és itt csatlakozom Turi-Kovács Béla képviselő úr megjegyzéséhez -, hogy bizony itt oktatásra, és nemcsak a reguláris oktatásra gondolok, hanem bizony a népfőiskolákra is szükség lenne, hogy a ma gazdálkodóit is valamilyen módon bevezetnénk ezekbe az ismeretekbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Turi-Kovács Béla képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Így a vita vége felé úgy gondolom, hogy nem árt, ha némileg összegezzük is azokat az álláspontokat, amelyek elhangzottak, de egy rövid kitérő engedtessék meg nekem. Sajnálom, hogy ezt az egyébként fontos törvényt ma nem a széles nyilvánosság előtt folytatjuk, hanem ismereteim szerint televíziós adás nélkül, mert ez a törvényjavaslat, amelyet előkészített az agrártárca, szervesen illeszkedik abba az agrárreformi igénybe, amelyet én személyesen - de mások is - nagyon gyakran hangoztatok. Meggyőződésem szerint lehet vitatni ennek a törvénynek az egyes részleteit, de fontos előrelépéseket is tartalmaz. Azt hiszem, ebben tulajdonképpen valamennyiben egyetértettünk; a jobbítási szándék az, amely számos felszólalásban elhangzott.

Az a cél egy nagyon fontos kérdés - amelynek úgy gondolom, hogy ez a törvény megfelelni akar -, hogy vissza lehessen vezetni azokat a területeket a hasznos és értelmes, az egész vidéket, nemzetet szolgáló agrárművelésbe, amelyek e pillanatban elveszni látszanak. Nem tudjuk pontosan még azt sem - én ezt ki merem jelenteni -, hogy mennyi ez a terület, és azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy ezek miféle értéket képviselnek az agrárium szempontjából. Ezek még a jövő kérdései, meg kell oldani ezeket a kérdéseket, és meggyőződésem szerint erre az agrártárca nyitott lesz.

Fontos ugyanakkor - erre szeretnék rámutatni, ezért kértem szót -, hogy ha visszavezetjük ezeket a területeket, akkor milyen művelésbe vezetjük azokat vissza. Milyen művelésbe? - ez egy alapkérdés. Nemcsak a kicsi és a nagy - ez is fontos kérdés -, hanem ezen túlmenően az, hogy azt tekintjük csak hasznosnak, hogy intenzív művelés alá akarjuk vonni, vagy olyan művelés alá akarjuk vonni, amely széles társadalmi rétegeket képes az elkövetkezendő időben kiszolgálni. Valamit alapvetően tudomásul kell venni. Valóban igaz, ami itt többször elhangzott Ángyán professzor úrtól, másoktól is, nevezetesen, hogy egy olyan erőforrásról tárgyalunk, amely korlátozott, de ennek a korlátozott erőforrásnak egyben éppen ezért szolgálnia kell az egész magyar vidéket, ezen belül kifejezetten azokat a falvakat, amelyeknek nincs jövője e nélkül a föld nélkül.

Melyek a leghasználhatóbb földterületek? Pont azok, amelyek egy-egy terület, egy-egy falu körül helyezkednek el. Miért? Azért, mert vissza kell vezetni - erről már szóltam korábban - a falvak népét oda, hogy a földet ne egyszerűen úgy tekintsék, mint ami forintérték, hanem mint ami a hosszú távú megélhetésének a lehetőségét garantálja; ez azonban nem fog menni önmagától. Olyan időszak után vagyunk - és már nemcsak a húsz évre, hanem még hosszabb időszakra, talán egészen a '80-as évekig kell visszamenni -, amikor az emberek egy jelentős részének megszűnt az érdeklődése a termőföld, mint a jövőt tápláló lehetőség iránt; megszűnt, inkább csak kényszerként tekintettek rá. Ezt fel kell számolni. Azt gondolom, hogy e tekintetben a kormánynak szerepe van, és ezt a szerepét igyekszik is maximálisan betölteni, mert ennek hiányában a termőföldek visszavonására lehet különböző törvényeket hozni, de az a kérdés, hogy ki műveli meg, és az a kérdés, hogy ki hogyan tudja megművelni. Ez az, amiről már szóltam, és ezt most az összegzésben is szeretném megismételni. Ha nem jutunk el odáig, hogy valóban mind a különböző rendszereken belül megjelenő oktatásban, de én hiszek benne, hogy alapvetően mégiscsak az agrároktatás általános oktatásban való megjelenésével lehet elérni azt, hogy a köztudatban, elsősorban a vidéki köztudatban a termőföld mint valódi érték jelenjen meg.

Van-e erre lehetőség? Nagy lépést tettünk: van. Hitoktatás van, erkölcsoktatás van, és én úgy gondolom, hogy emellé oda kell majd passzolnia az agrároktatásnak. Ha ezt is el tudjuk érni, akkor nem úgy nőnek fel a falusi gyerekek, hogy elvágyódom a faluból, mert itt nincs munkalehetőség, nincs jövőlehetőség, hanem úgy nő fel a falusi gyerek, hogy úgy érzi, hogy igen, neki itt van lehetősége, hiszen itt van a termőföld, és rá fog jönni annak a szépségére, annak az ízére.

Még egy fontos dolog, amit már említettem. Minek és milyen módon, milyen hasznosításra akarjuk visszavezetni a termőföldművelésbe ezeket a területeket? Itt nem lehet elhagyni azt a gondolatot, hogy az öntözés széles körben történő kiterjesztése nélkül a területeknek egy jelentős része az alföldi területeken - pont ott, ahol egyébként komoly víztartalékokkal rendelkezünk - nem lesz lehetséges, csak olyan módon, hogy az külterjes, nagyüzemi megoldásokat fog szolgálni. Ha van víz, akkor van belterjes gazdálkodási lehetőség. Ha van víz, van lehetőség arra, hogy ott, azokon a területeken olyan öntözést lehessen megvalósítani, amely a megélhetést már sokkal kisebb területeken is biztosítani tudja, mint egyébként a gabonatermesztés területén.

Ezek alapvető változások az elkövetkezendő időkben, de az a tény, hogy hozzányúlt a kormány ehhez a területhez, azt igazolja számomra, hogy megvan a szándék, hogy ebbe az irányba elinduljunk. Ha ez a törvény csak kis lépéssel is szolgálja azt a kívánatos magyar agrárreformot, amelynek több ága van, de amelynek az egyik ága éppen ez, akkor meggyőződésem szerint mindenki jó szívvel támogathatja ezt a törvényt, ennek az elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Magyar Zoltán Képviselő Úr! Az előbb azért nem tudtam önnek válaszolni, mert egyeztettem a hivatal munkatársaival. Nincs akadálya annak, hogy a módosító javaslatokat az ülésnap végéig lehessen beadni, ennek megfelelően az általános vitát az államtitkári választ követően nem zárjuk le, hanem annak lezárására - éppen azért, hogy házszabályszerűen beadhatók legyenek a módosító javaslatok - csak az ülésnap végén kerül sor. Köszönöm szépen.

Ángyán József képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Turi-Kovács Béla alelnök úr felvetéséhez szeretnék kapcsolódni, messzemenően egyetértve azzal a megjegyzésével, hogy a földvédelemnek, de a helyi közösségek megvédésének is alapeszköze, hogy a kezükben maradjon ez az erőforrás, a falu kapja meg a földjeit, és azt látjuk, minthogyha nem ez a folyamat indulna el vagy zajlana itt körülöttünk.

Példát mondok. Lepsényben a földek 20 százalékát használják a gazdálkodó családok, 80 százalékuk pedig egy külső befektetői köré, a Mezort-csoporthoz tartozó Dél-Balaton Agro három éve lejárt szerződéseivel mindig újra megkapja tőlünk, a közösségtől ezt a földet, miközben tizenöt család a gyerekeivel valóban ott áll földön, és szeretnék azt megművelni, és mi azt mondtuk nekik, hogy ti kapjátok meg. Ez a földvédelemnek is az alapkérdése, mert jó állapotban akarja majd a gazdaságát átadni a fiának meg az unokájának. Ez egy abszolút más szemlélet, mint a befektetői szemlélet. Mindeddig nem sikerült elérni, hogy ehhez a földhöz a helyi gazdák hozzájussanak. Mondom még egyszer: 20 százalékát használják a helyi közösség emberei annak az erőforrásnak, ami őket illetné, és az egész közösség, a magyarság szempontjából is alapkérdés lenne, hogy meg tudjuk-e a jövő generációk számára őrizni ezt az erőforrást. De mondhatnám Kajászót és más példákat. Somogyban olyan olasz érdekeltség van, aki be is keríti a földet, és át se tudnak járni a földeken a helyiek, nemhogy birtokolhatnák. Ez a földvédelem alapkérdése, és ha ezt az alap-erőforrásunkat valóban nem a helyi közösségek fogják birtokolni... Csányi bekerített ott egy-egy gazdálkodót; minden szomszédja Csányi Sándor birtoka. Ez nem jó, nem a helyi közösség érdekei jelennek meg a földön, és ez nemhogy a közösséget nem tartja meg, az erőforrásainkat sem hasznosítjuk megfelelően, ha azt a közjó szempontjából próbáljuk megmérni, mire is lenne való ez a korlátozott erőforrásunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban, valamint dr. Schiffer András részéről.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon!

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ángyán József képviselőtársam egy korábbi hozzászólására szeretnék reagálni a talaj szervesanyag-tartalmával kapcsolatban. Mindenkinek felhívnám a figyelmét arra, hogy a kormány elkötelezett abba az irányba, hogy az állattartást minél nagyobb mértékben támogassa Magyarországon, ezt tudjuk, a különböző pályázati lehetőségeken és a többin keresztül.

(11.30)

Ami nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország húsellátás szempontjából teljesen önállóvá, illetve exportképessé válhat, hanem azt is jelenti, hogy jelentős mértékű szerves trágya halmozódik fel az állattartás kapcsán, ami mind hozzájárulhat ahhoz, reményeink szerint, hogy a talaj szervesanyag-tartalmát jelentős mértékben javítsuk, illetve azok, akik állattartással foglalkoznak, a környezetükben ezt elhelyezve javítsák.

Nagyon szépen köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Ángyán József képviselő úr következik, őt majd Turi-Kovács Béla képviselő úr követi.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy még egyszer szót kértem, de Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam fölvetette az állattartás kérdését. Itt is az a kérdés, hogy milyen állattartásról beszélünk. Szakosított, intenzív, iparszerű telepekről csak olyan anyag jön ki, ami inkább rombolja a talajt. És mi ehhez adunk közpénzt, ilyeneknek a létrehozásához.

Csípőtelek-csodafarm. Tudjátok, hogy milyen állattenyésztés van ott? Szarvasmarhatartás, 2400-as tehenészet, a napvilágot ezek a szerencsétlenek soha nem látják. Egy rácspadozaton áll a tehén. Hát ott mindig istállótrágya keletkezett, méghozzá mélyalmos tartásban; szalmát teszünk alá, és keletkezik a kiváló istállótrágya, amit ki lehet vinni a földre. Itt nem, itt hígtrágya keletkezik. Permetezik a teheneket. És 3,5 milliárd forintba került, aminek nagy része közpénz.

Nem lenne szabad megengedni ilyen állattartást, ha a közjó szempontjából nézzük, és például a talajok termékenysége szempontjából, merthogy az érett istállótrágya - Tamás pontosan ezért vetette fel, mert érzi a súlyát ennek a dolognak, mert tudja, miről beszél - nemcsak tápanyagot pótol, hanem egyúttal oltóanyag, a nem élő talajt élővé teszi. Egy olyan mikrobapopulációval oltja be, ahogy ezt szoktuk mondani, amitől újra él a talaj, működik, képes a növényt táplálni aztán. Nem én etetem a növényt, hanem a talaj táplálja utána a növényt olyan mértékben, ahogy szüksége van a tápanyagokra. No de ehhez istállótrágya kell! Ehhez szalma kell! Ehhez normális állattartás kell! Ehhez az a parasztgazdasági állattartás kell, amiben ez keletkezett. Az a mélyalmos istállótrágya, ami ráadásul fűti az istállót, és a marha jól érzi magát rajta. Ahogy érik a trágya, meleget termel, energetikailag is kiváló az egész rendszer. Ez az ostobaság pedig légkondicionál. Hát az én nagyapám forog a sírjában, bocsánatot kérek! És ezt közpénzből tesszük.

Tehát itt vannak azok a problémák, szabályozásban és támogatásban is, amin változtatnunk kéne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Én is elnézést kérek, amiért még egyszer szót kértem, de a most kibontakozó, talán nem is vita, hanem inkább egymást erősítő felszólalások arra bírnak, hogy amit a rövid felszólalásomban nem mondtam el, azért kiegészítsem.

Én azt is egy nagyon-nagyon fontos lehetőségnek látom, hogy Magyarországon ma az a fajta legeltetési lehetőség és legeltetési gazdálkodás, amely pedig nagyon régen volt, tudom, de amely még az én ifjú- és gyermekkoromban teljesen természetes volt, az végletesen kiszorult és megszűnt.

És ennek az egyik oka - és ez az, ami miatt szót kértem -, hogy általánosan elterjedt, hogy a 10 aranykorona alatti föld már nem föld, az már csak olyan, hogy majd hozza a hatvanegynéhányezer forintos támogatási lehetőséget, egyébként meg foglalkozni nem érdemes vele. Ezt felszámolni segíthet ez a törvény is, különösen akkor, ha ennek lesznek még olyan végrehajtási részei, amely végrehajtási részek elősegítik a részletekben is a kibontakozását ennek az egyébként nagyon súlyos problémának.

De itt megint vissza kell térnem ahhoz, hogy Magyarországon öntözés nélkül nem lehet igazi legeltetési gazdálkodást ma már, csak szűk területeken folytatni. Az éghajlatváltozás egész egyszerűen ezt hozta az elmúlt ötven esztendő alatt. De megéri egyszeri befektetést tenni ilyen irányba, mert ez teljesen más irányba tudná elvinni azokat a területeket, amelyek pedig ennek a mi földbirtokunknak, a közös nemzeti kincsünknek egy nagyon nagy részét érintik, ami 15 aranykorona, 10 aranykorona alatti értéket képvisel.

És végül még egy értékként hadd jelöljem meg a törvényalkotók oldaláról. És talán ezzel áttörik azt a falat, amit én nagyon szerencsétlennek tartottam. Az aranykoronának szerepe kell legyen a magyar mezőgazdaság fölmérésében, az aranykoronának meg kell tudnia jelennie. Ha fölül kell bírálni, ha az aranykorona-értékeket egy újkori szempont szerint kell felülbírálni, akkor azt meg kell tenni. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De az értéknek, a termőföldnek ott kell lennie mögötte, és annak valódi értékmérőnek kell lennie.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József képviselő úr, parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértve Turi-Kovács Béla elnök úrral, szeretném megjegyezni, hogy valóban én is úgy látom, hogy az alacsony aranykorona-értékű, mondjuk, kis termőképességű, de egyébként környezeti szempontból sokszor nagyon értékes területeken, mondjuk, a nemzeti parki területeken egészen másképp kéne a földvédelemnek kinéznie.

Nem tartom szerencsésnek éppen ebből a szempontból azt az irányt, ami kibontakozni látszik a nemzeti parki földterületekkel kapcsolatban. Ezeket egyben lehet művelni. Egy nagy szürkemarhagulyát vagy egy nagy nyájat, egy racka-, cigájanyájat, vagy a mangalicákat is, ha extenzív módon akarom tartani, mert úgy tudom fenntartani azt a legelőt, merthogy ezek az állatok alakították ki, de hát ahhoz az kell, hogy ugyanaz az állatpopuláció, de csak olyan sűrűséggel legyen, és járhassa be a területet, ahogy az kialakította annak idején, mondjuk, a hortobágyi pusztát vagy a Bugacot.

Ebből a szempontból nem tartom szerencsésnek, és nyilván van erre magyarázat, hogy miért kell ezt csinálni, hogy az ilyen nagy összefüggő nemzeti parki területeket mintha földarabolni látszana most a kormányzati törekvés. Én azzal egyetértek, hogy a helyi gazdáknak kell használni, de nem ilyen módon, hogy húszhektáros parcellákat alakítunk ki, mondjuk, a Hortobágyon, mert nem működtethető az a táj így. Úgy védhető meg a talaj és azok a természeti értékek, amik ott vannak, ezeken az alacsony aranykorona-értékű, de természeti szempontból értékes területeken, ha a kialakító használati módot fenntartom. És az sosem a fölparcellázás volt ezeken a nagy pusztáinkon, ahol nagyon értékes földjeink vannak, de környezeti szempontból azok.

Úgyhogy én megfontolandónak tartom, hogy milyen módon is kell aztán majd használni ezeket a területeket, mert ez a fajta használat eldönti, hogy megmaradnak-e azok az értékek, amelyek kifejezetten nagy értéket jelentenek. A nemzeti örökségünk részei ezek, amelyeket nem volna szabad más érdekek mentén föláldozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából V. Németh Zsolt képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföld védelméről szóló törvény módosításának néhány vidékfejlesztési vonatkozására kívánok rávilágítani. Három eleméről szólnék a törvénynek. Elsőként a belterületbe való vonásról.

De még mielőtt erre rátérnék, hadd idézzem Henry Fordot, aki jó száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása már befejeződött. Nem lehet termőföldet gyártani, még akkor se, ha nálunk gazdagabb országok erre manapság is kísérletet tesznek, például Dél-Korea, aki a tengertől kíván elbirtokolni tízezer hektárnyi területet hatalmas befektetéssel, aztán persze ők is elcsábulnak, mert indították a programjukat, hogy 70 százalékot az agrárium számára, 30-at meg az iparra, aztán egy kormányváltás után ez az arány mindjárt meg is fordult. Ha a Henry Ford-féle mondásnak nem a bizniszre vonatkozó elemét emeljük ki, hanem a másikat, hogy bizony nem lehet pótolni a termőföldet, akkor elmondhatjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat ennek a szellemiségében született.

Bizony a belterületbe való vonásoknál szükség van erre a szigorra, szükség van a nagyobb figyelemre. Mert magyarázatot kell nekünk arra adni, hogy az egyre csökkenő népesség falvainkban, városainkban miért él egyre nagyobb és nagyobb területen. A településeink a könnyebb ellenállás felé mennek, mert miközben akár a településen belül számos beépítetlen foghíj, romos ház található, parcellákat, újabb telkeket nyitnak, ami nem jó irány, elvéve a termőföldtől, az agráriumtól a területet.

Úgy vélem, hogy akkor lehetünk eredményesek, ha ezt a törvényt következetesen hajtjuk végre, tehát valamennyi település valamennyi rendezési terve esetén hasonlóan járunk el, nem adva versenyelőnyt egyeseknek vagy másoknak, mert ez esetben elérhetjük azt, hogy megszűnjön egyrészt ez a településképet is rontó romos épületek által kialakított helyzet.

A kavicsbányászattal kapcsolatban rengeteg embernek van rossz érzése, ha holdbéli tájat lát a falvaink körül, és bizony szükség van arra, hogy a tisztán gazdasági haszon kapcsán, annak is akár a bányajáradékból eredő és az iparűzési adó és adóbevételek melletti részében számot vetünk a károkozással is.

(11.40)

Például a negyed-, ötödrendű útjainkban okozott károkozással, a nyugati határszélen meg lehet látni, hogy melyik út vezet kavicsbányától, mert át a határon szállítják a kavicsot, hatalmas károkat okozva az úthálózatnak, így üdvözlendő a törvényjavaslatnak az ehhez kapcsolódó vonatkozása is.

Azonban leginkább a zártkertekről szólnék, annak is a különleges világáról, amelyekről én úgy vélem, hogy a 24. órában vagyunk. Fazekas miniszter úr a magyar agrárium aranytartalékának nevezte a zártkerteket, mintegy 200 ezernyi hektár sorolható ebbe a körbe; persze nagyon változatos a kép, hiszen a zártkertek között vannak olyanok, amelyek szorosan hozzásimulnak a már meglévő belterülethez, szinte lakóterületként működnek. És bizony az önkormányzat bölcsességére van az bízva, hogy vajon mennyire helyes dolog az, vegyes rendeltetésű területeket belterületbe vonni, mindenféle gondját magára zúdítva - a kapacitáshiány, az utak mérete, keresztmetszete, és nem sorolom -, de legfőképp látni azt, hogy az a fajta tájhasználat, amelyre létrejöttek egyébként valaha ezek a zártkertek, azok bizony veszélybe kerülnek.

A nyugat-dunántúli zártkerteket jobban ismerve bizony elmondhatjuk azt, hogy számos gondozatlan, bozóttal benőtt terület van, és sok kisparcellára tagozódott területből áll, rengeteg tulajdonossal és az ebből adódó hihetetlen nagy tehetetlenségi nyomatékkal. Hiszen azzal szembesülünk akár vásárlás, hasznosítás esetén, hogy bizony a tulajdonosok jelentős része ismeretlen, és nem fűződik hozzá gazdasági érdeke, hogy ezek a területek hasznosítottak legyenek. Tehát ebből a helyzetből ki kell zökkentenünk a tulajdonosokat, mert nekik is van felelősségük, üdvözlendő hát a törvényjavaslatnak az a szándéka, hogy lehetővé válik, hogy a hasznosításkötelezettség elmulasztása esetén a települési önkormányzat ezeket hasznosításba vegye, javaslat szerint egy évre.

Azonban ki kell azt mondanunk, hogy figyelnünk kell egyébként ezeknek a zártkerteknek a sorsára, mert az is látszik, hogy bizony a támogatáséhség is már formálja ezeket a területeket. Jó esetben a szőlő és gyümölcsösök közé beékelődött gabonacsíkok mutatják, hogy egy idegen kultúra jelenik meg ezeken a területeken, hogy nem feltétlenül a gazdaságosság, hanem a támogatással együtt lévő gazdaságosság inspirálja ezt a lépést, rossz esetben viszont bizony beerdősülnek, vagy éppen beerdősítik ezeket.

Ezért fontos, hogy maguk a közösségek vegyék hasznosításba a jelenleg hasznosítatlan területeket. Ehhez egy eszközt ad ez a törvény, azonban a Vidékfejlesztési Minisztériumban folytatunk olyan mintaprojektet, amely föl kívánja mérni ezeknek a területeknek a tipikus jogalkotási problémáit, jogi problémáit, hogy tudjunk javaslatot adni az önkormányzatok számára, azokhoz kapcsolódó, akár szociális szövetkezetek számára, hogy hasznosításba tudják vonni ezeket a területeket.

De miért fontos, hogy megmaradjanak? Nemcsak a táji szépségük miatt, nemcsak a hozzájuk kapcsolódó sajátos termelési kultúra miatt, hanem én hiszek abban, hogy egyfajta gazdasági erőforrás is lehet egy bizonyos réteg számára. Hiszen a falvak tragédiája az, hogy a faluhoz kapcsolódó termékkör az elmúlt huszonévben leértékelődött. Az a szolgáltatástömeg, amelyet viszont megkapott rezsihez kapcsolódóan, ezt a szót egyébként húsz évvel ezelőtt nem használták faluhelyen, az meg felértékelődött. Ez az olló szétnyílt, tehát minden, amit helyben termelhetett, az relatívan, néha abszolút értelemben is, az bizony leértékelődött. Feladatunk hát, hogy ezt az ollót összezárjuk, értékeljük fel a helyi értékesebb terméket, ennek lehet terepe akár a zártkertek világa, amely kiváló akár a tájfajta gyümölcsök, szőlő, zöldség, gyógynövény termesztésére is, és hát a kormány végzi a feladatát a rezsicsökkentéssel másik irányból.

Nagyon fontos, hogy megőrizzük ezeket a lehetőségeket, hiszen a következő európai uniós programozási időszakban még nagyobb támogatási lehetőség adódik a félig önellátó gazdaságokra, a kisgazdaságokra, és így már nem lesz kérdés az, hogy a kisebb területeken létrehozható, de magasabb beltartalmú, értékű termékeket megérje előállítani. A Vidékfejlesztési Minisztérium arra törekszik, hogy olyan rendszereket fog kidolgozni, hogy ezeket a támogatásokat mind nagyobb és nagyobb számban a vidéken élő falusi lakosság igénybe tudja venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik-képviselőcsoportból Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője következik.

Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én magam is V. Németh Zsolt képviselőtársunk felszólalásához hasonlóan a belterületbe vonásokkal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. És hogyha ő már Henry Fordot idézte a bevezetőjében, akkor én is hadd csatlakozzam ehhez a közkeletű vagy közismert szólásmondásához Henry Fordnak. Valóban, mások már megfogadták ezt a rendkívül elmés gondolatot, és mások már vásárolnak magyar termőföldet.

Tudjuk, hogy gyakorlatilag egy extrémsport lett ma Magyarországon az önkormányzatok által gyakorolva a belterületbe vonás, különösen itt az agglomerációban, de nemcsak az agglomerációban egyébként, jellemzően nagyvárosok környezetében, illetve szerte Magyarországon igen nagy számban. A helyzet az, hogy egyik oldalon vannak a kivéreztetett önkormányzatok, a másik oldalon a jelentős tőkeerővel rendelkező beruházók, fejlesztők, és sok esetben ezek a cégek vagy magánemberek ugye nem vásárolhatnának termőföldet Magyarországon, hiszen a jelenlegi termőföldtörvény alapján ez nem áll rendelkezésükre, ugyanakkor azt semmi nem tiltja, hogy már belterületi telekingatlanokat megvehessenek.

Ezért aztán olyan fedősztorikat találnak ki, mint például az egyik kedvencem, a golfpálya Magyarországon, ami csak itt az agglomerációban településenként 150-200 hektáros területeket érint, és ezeket az igen jelentős területeket mind termőföldek átminősítésével, belterületbe vonásával szerzik meg ezek a befektetők.

Mondjuk, például Noah Milton Steinberg - nevesítsük ezeket az üzletembereket -, a Grupo Milton-cégcsoport vezetője egy ilyen jelentős területhez jutott Pátyott, szintén golfpálya-beruházás címén. Van ott golfpálya? Nem, nincsen, sőt a mellette lévő településen, ahol szintén van már kijelölve ilyen jellegű, ilyen célra használható terület, ott sincs golfpálya, és így tovább. Körbemehetünk egész Magyarországon, és mindenütt megláthatjuk azt a visszás helyzetet, hogy ezt a fedősztorit nagyon gyakori módon használják, ellenünk használják.

Az a négyéves kitétel, ami most bekerül a törvényjavaslat szerint az eredeti törvénybe, azt gondolom, hogy semmiképpen nem lehet olyan jelentős korlát, ami ezt a gyakorlatot jelentősen tudná befolyásolni, hiszen településszerkezeti tervről van szó, nem is helyi építési szabályzatról vagy szabályozási tervről, amit legalább rendeletként fogad el a helyi települési önkormányzat, hanem egyszerű településszerkezeti tervről, ami egy egyszerű határozata az adott településnek.

(11.50)

Igaz, hogy egy eljárásrend szerint elfogadott határozata, de mégiscsak egy határozat, amit egyik nap meghoz, a másik nap meg visszavon. És ki az, aki egyszer, ha már egyszer ez a belterületbe vonás megtörtént, és a tulajdonváltás szintúgy megtörtént, és eltelik négy év, és nem történik azon a területen semmi, tehát az az ígért beruházás nem valósul meg, akkor mégiscsak visszaminősíteni gondolja ezeket a területeket. Nyilván, senki nem fogja ezt csinálni. Ilyen még Magyarországon sajnálatos módon nem történt, noha volna, lehetne rá példát javasolni, mert igen-igen sok esetben, mondom, visszaélésszerűen történtek meg ezek az átminősítések.

Aztán ír az új települések kapcsán is - mindjárt idézem, melyik paragrafusban - a 15. § (4) új bekezdésében, ami szerint az eredeti 11. § (2) bekezdésének első mondatát meg nem kell alkalmazni. Miről is szól ez? Arról szól gyakorlatilag, hogy az átlagosnál jobb földet csak ideiglenesen lehet átminősíteni, ilyen értelemben ezt majd nem kell alkalmazni. Ha visszatérek erre a golfpályára, merthogy ez egy eléggé jellemző példa, akkor azt kell hogy lássuk, hogy úgy történik meg a belterületbe vonás ezen területek kapcsán, hogy adott esetben a helyi építési szabályzatot is, mondjuk, módosítják hozzá, ami viszont nem csak sport- és rekreációs területeket feltételez, hanem már ott van oktatási célú terület, intézményi terület, lakóterület és így tovább. Ezt hogy hívja a magyar nyelv? Ezt úgy hívja, hogy kisváros, kistelepülés. Ezek a területek nemcsak hogy mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket jelentenek a jövőben is, hanem egyben beépítésre szánt területeknek a különbözőfajta építési övezetét is jelenti; magyarul, fordítsuk le még egyszer: kisvárost, kistelepülést jelent. És ezek szerint önök majd nem akarják ezt az egyébként rendkívül fontos és jelentős mondatot alkalmazni, amikor ezek a települések vagy a leendőbeli települések le akarnak válni azokról az anyatelepülésekről, amelyek ezeket a belterületbe vonásokat létrehozták, például maradjunk a pátyi példájánál, ez egy kitűnő példa e tekintetben, hiszen a jelenlegi belterülettől elkülönült módon jött létre ez az úgynevezett golfpálya - de a budakeszi esetet is említhetném vagy bármelyiket itt az agglomeráció területén -, akkor ezt az egyébként fontos kitételt majd valami miatt nem kell alkalmazni. Én erre szeretnék kérni magyarázatot, mert nem tudom megmondani, hogy miért, de hogy ez biztosan nem jelent további korlátozást, illetve szigorítást, abban egészen biztos vagyok, hiszen láthatjuk.

Ami ehhez még szorosan hozzátartozik, az a földvédelmi járulék kérdése. Én személy szerint még ezen ciklus elején kezdeményeztem, hogy a földvédelmi járulék legyen megtízszerezve azért, mert az már egy jelentős korlátozó tényező lehetne, illetve akármennyire is tőkeerős az adott beruházó, már amikor tízszeres földvédelmi járulékot kell kifizetnie, mondjuk, 100-150 hektár után, akkor azért az már az ő pénztárcáját is komolyan befolyásolhatja, mert tudjuk, hogy ezt a földvédelmi járulékot, hiába az önkormányzat kezdeményezi a belterületbe vonást, a legtöbb esetben áthárítja a beruházóra, illetve az ingatlan későbbi tulajdonosára. Ezt önök most meg akarják kétszerezni, én azt gondolom, hogy ez továbbra sem lesz jelentős korlátozó tényező, és azok a tanulmányok, amiket én e tekintetben olvastam, mind a legalább megtízszerezést várnák el. Tehát én azt kérném, hogy igenis gondolja át a kormányzat, és e tekintetben egy felelős javaslatot tegyen le ide elénk, és egy jelentős mértékű megsokszorozását ajánlja a Háznak a földvédelmi járulékok tekintetében.

Még egy dolgot hadd említsek, és ezt még a Somogy megyei földek kapcsán, ha már itt fölmerült. Ha már a professzor úr említette, akkor hadd mondjam el a Háznak és a nyilvánosságnak, hogyan is van ez ma kis hazánkban, Rinyaszentkirály esete és Carlo Benetton esete, vagy mondhatnám Eddie Giganti esetét, és így tovább, mert igen szép számmal tudnék külföldi befektetőket erről a területről említeni. Rinyaszentkirály és Csokonyavisonta között van az az út, amit ők lezártak, mondván, hogy a bennszülöttek ne járkáljanak arrafele, mert az út mind jobb, mind bal oldalán csak az ő - adott esetben Carlo Benetton - génmódosított nyárfái nőnek, és oda ne tegye be más a lábát. Igen ám, de ez az út, noha földút volt, de az állam tulajdonában lévő közterület volt. Le lehetett volna ezt zárni? Nem. Na, megtettük a büntetőfeljelentést, merthogy államtitkár úrhoz fordultunk, és államtitkár úr azt mondta nekünk, hogy ha mi olyan visszásságot találunk, ami szerintem a bűnüldöző hatóság munkájához kapcsolódik, akkor tegyük meg a büntetőfeljelentést. Meg is tettük. Summa summarum, a vége a történetnek az lett, hogy 1. Carlo Benetton semmifajta büntetést nem kellett hogy elszenvedjen; 2. az utat átminősítették magánterületté. Upsz, ennyi, kész; és az, aki 5 ezer hektárt illegálisan és további 2 ezer hektárt pedig alanyi jogon birtokol a magyar földből, nevezett Carlo Benetton, annak most már útja is van, saját magánútja van két magyar település között, mi pedig bennszülöttek arról ki vagyunk tiltva. Én magam egyszerű országgyűlési képviselőként azt tudtam megtenni, hogy mindahányszor arrafelé jártam Somogy megyében - és ezt megtettem egy jó párszor, higgyék el nekem -, odamentem, megfogtam, és azt az ajtót eltávolítottam, nevezetesen kollégáimmal együtt megfogtuk és ledobtuk.

Nem messze ettől a helytől, ahol ez a kapu található, lakik egy család, akik - majdnem biztos vagyok benne - fémhulladékgyűjtésből élnek. Be is mentem hozzájuk, és elmondtam nekik, tekintettel arra, hogy ez az ajtó - amelyik igen nehéz egyébként - sok vasat tartalmaz, tegyék már meg, hogy elviszik a fémhulladékgyűjtő udvarba, de nem merték megtenni. Nem merték megtenni azért, mert ők is félnek Carlo Benettontól. Hogyan van az, hogy Magyarországon ma, ugye, két hét alatt rendet teszünk, és a bűnüldöző hatóságoktól továbbra sem fél senki, bármit ellophatnak, villamos felsővezetéket vághatnak el úgy, hogy aztán egész Budapest áll, de Carlo Benetton vasajtaját, amit illegálisan helyezett el, azt még az ebből az iparágból élő család sem meri eltávolítani?! Hát, ez a tragédia, hogy ennyire bennszülöttek vagyunk ma Magyarországon, hogy ez ma Magyarországon megtörténhet!

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, az a helyzet, hogy hiába teszünk mi büntetőfeljelentéseket rendre-módra akár ebben az esetben is, nemcsak most ezen út kapcsán szerettem volna ezt a példát elmondani, hanem Carlo Benetton további földjei kapcsán is, hogy ha oda lemenne a bűnüldöző hatóság, és egy ügyész vagy rendőr venné magának a fáradságot, és megkérdezné a helyieket, hogy mondják már el, hogy az a fa, amelyik ott áll, szerintük kinek a tulajdonában van, és ehhez képest, ezen tanúvallomáshoz képest megnézni, hogy a tulajdoni lapon ki szerepel, illetve kinek a további bejegyzése - hogy is hívják ezt?, bocsánat -, milyenfajta széljegy szerepel - igen, elnézést kérek -, milyenfajta további széljegy szerepel, esetleg milyen terhek szerepelnek rajta, van-e köze annak Carlo Benettonhoz, akkor ilyen egyszerűen be lehetne bizonyítani, hogy ott több ezer magyar hektár van zsebszerződés által külföldi befolyás alatt. De semmi nem történt e tekintetben, csak annyi, hogy elveszítettünk egy magyar földet, egy magyar utat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak rendes felszólalásra következik az LMP-képviselőcsoportból Schiffer András képviselő úr, az LMP frakciójának vezetője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika frakciója alapvetően egyetért a törvényjavaslattal, ugyanakkor kénytelenek vagyunk megfogalmazni alapvető, a közelítésből, a szempontokból fakadó kritikát az egész agrárpolitikát jellemző jogalkotással kapcsolatban. A termőföldre a mai beruházáspolitika, egész pontosan nem a mai, hanem az elmúlt negyedszázad beruházáspolitikája, illetve az intenzív monokultúrás mezőgazdaság, a nagybirtok, a nagyüzem etetése jelenti a legnagyobb veszélyt.

(12.00)

Ezek gyökeres megváltoztatásához, a földvédelem tényleges megerősítéséhez komoly politikai akaratra lenne szükség, ugyanakkor a nyáron elfogadott földrablási törvény nagyon nem ebbe az irányba mutat. Magyarország teljes területének 46,5 százaléka szántóterület, amelynek alacsony a biológiai változatossága. Fenntarthatónak akkor nevezhetünk egy gazdálkodási formát, ha az megőrzi az erőforrásokat a jövő generációk számára. Ezt a jelenben úgy tudjuk kimutatni, hogy a kérdéses erőforrás megújulási ütemét nem haladja meg a használat, vagyis a termőtalajjal való gazdálkodás, a mezőgazdálkodás akkor fenntartható, ha a talaj megújulása legalább akkora, mint pusztulásának mértéke.

Európában 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul, és Magyarországra ugyan nincsenek konkrét számok, de ha csak fele lenne ennek a mértéknek, ami nagyjából az átlagos, már az is fenntarthatatlan. Az agrártámogatások zöme mindenütt a nagy árutermelő, monokultúrás gazdaságoknak jut, amelyek talajpusztítók és kevés embernek adnak munkát. És ehhez bátran hozzávehetjük, hogy az elmúlt két év magyar kormányzati birtokpolitikája az állami földbérleteknél is ezt a gazdálkodási típust, a nagybirtokosokat, a nagyüzemet hozta helyzetbe. A valós költségek alapján nem volna előnyük egyébként a családi gazdaságokkal szemben.

Az eróziót olajjal váltja ki a nagyüzem, főként műtrágyákkal. A talajpusztulás okozta termékenységcsökkenés ellensúlyozása ugyanis több műtrágyát igényel. Hosszan sorolhatnánk még az intenzív mezőgazdálkodás környezeti negatívumait, amelyek sürgős változtatást igényelnének. Manapság azonban nem a környezetért, a jövő generációkért való felelősség időszakát éljük, inkább még többet kérünk attól, tehát a természettől, amelyet már eddig is túlterheltünk. Ahhoz tehát, hogy a vidéki perifériákon, a leszakadt kistérségekben élőket - tehát akiknek az egyetlen esélye a helyi gazdaság, a helyi közösségek újraélesztése lenne - jövedelemhez juttathassa az állam, abból a földből, amin egyébként élnek, a földvédelemnek a monokultúrás mezőgazdasággal szemben kellene határozott elvárásokat megfogalmaznia. Ehhez önmagában ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem elég, hiszen magát a nyári földrablási törvényt kellene zárójelbe tenni.

Ezen a ponton kíváncsi lennék majd államtitkár úr válaszára az imént Hegedűs Lorántné képviselő asszony által felvetett konkrét esettel kapcsolatban. És mondjuk, az lenne a sportszerű, ha Budai államtitkár úr szokásától eltérően nem a zárszóban vagdalkozna és a fideszes államtitkároktól megszokott módon minősítgetné a képviselőket (Dr. Budai Gyula: Kikérem magamnak, képviselő úr.), hanem a konkrét felvetésre itt a vitában, úgy, hogy az ellenzéki képviselőknek... (Dr. Budai Gyula: Kikérem magamnak!) Nem bekiabálással, államtitkár úr, kultúrember módjára, hogy az ellenzéki képviselőknek legyen módjuk vitatkozni a kormánnyal.

Tehát itt kérem arra, fölszólítom arra az államtitkár urat, hogy amit az előbb Hegedűs képviselő asszony elmondott ezzel a Somogy megyei esettel kapcsolatban, hogy hogyan lehetséges az, hogy a magánérdek továbbra is fölülírja a közérdeket, hogy simán ki lehet vonni a művelés alól, illetve el lehet venni a közösségtől földterületeket, ha egy zavarosban halászó befektető ezt igényli; hogy ilyen ügyekkel kapcsolatban mit kíván tenni a vidékfejlesztési tárca. Ez nem pusztán büntetőjogi kérdés, államtitkár úr. Az a kérdés, hogy ha láthatóan van egy szabályozási hézag, ami megnyílik a zavarosban halászó spekuláns tőke számára, az illetékes tárcának milyen megoldási javaslatai vannak, hogy a spekuláns tőkét ebből az országból kiseprűzzük. Milyen megoldási javaslatai vannak a kormánynak arra, hogy a helyi közösségeket megvédje a spekuláns tőkétől?

Az LMP álláspontja szerint a termőföld végleges kivonására a művelésből valóban csak szűk kivételként, kizárólag közérdekből kerülhetne sor. A spekuláns tőke érdeke pedig nem közérdek. A befektetői érdekek, mint például a zöldmezős beruházás, ipari park, gyárépítés, lakópark, nem sorolhatók a közérdekű földkivonás körébe, így ezeket az igényeket el kellene utasítani.

Az előterjesztés javasolja a földvédelmi járulékok szorzószámainak differenciált növelését, ez azonban nem elegendő a jelenlegi folyamatok megfordítására, a spekulatív célú művelési ágváltások megakadályozására. Jegyzem meg, már korábban, a kilencvenes évek végén is volt példa, én saját ügyvédi gyakorlatomban tapasztaltam ilyet, hogy úgy játszottak ki gazdaembereket, hogy az, aki pénzhez akart jutni, agrártámogatáshoz akart jutni, egész egyszerűen átminősítette a földhasználati lapon a művelési ágat erdőből szántóvá. Erre fölmarkolta az agrártámogatásokat, majd arra hivatkozva, hogy a földhasználati lapon neki már ilyen művelési ágban van ez a terület, támasztott igényt azokkal a gazdaemberekkel szemben, akik azt a területet egyébként használták a saját gazdálkodásuk tényleges folytatására.

A földvédelmi járulék és a bírságolás mértékét úgy kellene meghatározni, hogy valóban visszatartsa a beruházót a földnek a termelésből nem indokolt kivonásától. Ha ugyanis a tőke nemcsak a valós földpiaci árnak, hanem annak a társadalmi kárnak a megfizetésére is kényszerülne, akkor a spekulatív tőke menekülne a profitját elvonó befektetés elől. Magyarul, arra lenne szükség - és ez megint csak túlmutat az előttünk fekvő törvényjavaslaton, sőt, ha úgy tetszik, túlmutat a vidékfejlesztés vagy a birtokpolitika lehetőségein -, hogy Magyarországon egy olyan adórendszerbeli fordulatra, egy olyan ökológiai adóreformra lenne szükség, amelyik megfizetteti az erőforrások túlhasználatát, amelyik leszoktatja elsősorban a nagytőkét arról, hogy gátlástalanul kizsigerelje a földet, gátlástalanul kizsigerelje a természeti erőforrásokat, olyan károkat okozzon a következő generációk számára, amit soha senki nem fog megfizettetni ezekkel a cégekkel.

Itt jegyzem meg, hogy már tavaly ősszel a polgári törvénykönyv vitájában az LMP javasolta azt, hogy az úgynevezett előre nem látható károkért is teremtse meg a jogalapot a jogalkotó, teremtse meg a felelősségre vonás lehetőségét. Tehát azok, akik például a nagyüzemi gazdálkodás folytatásával olyan károkat okoznak, ami adott esetben lehet, hogy generációk múlva jelentkezik, lehet, hogy 10-20 év múlva fogja ellehetetleníteni, mondjuk, az ökológiai mezőgazdaság lehetőségét egy területen, ezeket a nagybefektetőket felelősségre lehessen vonni a természetben okozott kárért, a természeti erőforrások túlhasználatából eredő károkat be lehessen vasalni ezeken a nagy cégeken. Világosan kell látni: nincs olyan kár, amit valaki nem fog megfizetni. Ha az állam, az Országgyűlés nem gondoskodik arról, hogy a túlhasználatból eredő károkat megfizettesse a túlhasználókkal, ezekkel a gátlástalan nagybefektetőkkel, akkor ennek az árát a helyi közösségek, illetve a következő generációk fogják megfizetni.

Mérlegelni kellene továbbá, hogy a föld kül- és belterületi fekvéséről, továbbá a művelésből való kivonásáról szóló döntéseknek a települési önkormányzatoknál, illetve a földhivatalok hatáskörében van-e a legmegfelelőbb helye, vagy esetleg egy központi államigazgatási szervre lenne célszerű bízni. Összességében viszont ahhoz, hogy valódi földvédelem érvényesüljön Magyarországon, elengedhetetlen az, amire egyébként Ángyán professzor úr is utalt, hogy a termőföld védelmével összefüggő legfontosabb kérdésekről hatékony döntési jogosítványt kell, kellene biztosítani a helyi közösségeknek. A földrablási törvénynél elmondta az LMP azt, hogy többek között az állami földbérleti szerződések esetében is vétójogot kell biztosítani a helyi földközösségeknek. Erre önök süketek voltak, mert nyilvánvaló, hogy ha a helyi közösségeknek van hatékony jogosítványuk, például az állami földbérletekkel kapcsolatban, akkor nem lehet tovább etetni a saját földbirtokosaikat.

Összességében ez a törvényjavaslat egy helyes irányba mutat, de valódi földvédelem, a természeti erőforrások hatékony védelme akkor érhető el, ha van egy rendszerszintű fordulat Magyarországon egyrészt a birtokpolitikában, de egyáltalán a gazdaságról való gondolkodásban; olyan szabályozók vannak például az adórendszeren belül, amelyek egész egyszerűen távol tartják a nagybefektetőket a spekulatív célú túlhasználatától a természeti erőforrásoknak. Akkor van olyan fordulat, ami biztosítja az életminőség megőrzését, a helyi közösségek önrendelkezését a termőföld felett, hogy ha egyébként az állami birtokpolitika alapvetően a helyi közösségeket, a családi gazdálkodókat és nem pedig a földrablókat támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, frakcióvezető úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

(12.10)

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Csak egy nagyon rövid kérdést szeretnék feltenni Schiffer András képviselőtársamnak. Amikor ezeknek az információknak a birtokában volt, megtette-e a feljelentést, vagy tett-e valamit az ellen, hogy ezek a művelésiág-változások ne történjenek meg?

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Schiffer András frakcióvezető úr, képviselő úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Képviselőtársam! Legyen nyugodt, meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket. Részben folyamatban lévő ügyekről van szó, én nem tartozom azok közé, akik folyamatban lévő ügyeket itt a parlament színe előtt akarna kitárgyalni. Meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket. Az LMP-t soha nem kellett félteni attól, hogy amint arra megfelelő alap nyílik, a szükséges feljelentéseket megtegye. Ezt megtettük az előző kormány, az álbaloldali kormány idején is, és megtesszük az önök regnálása idején is.

Az más kérdés, hogy önök cinikus módon mindig széttárják a kezüket az ellenzéki képviselők felé mutatva, hogy tegyenek feljelentést. Pontosan tudják azt, hogy kéz kezet mos, és amíg a kormányzat a maga eszközeivel nem lép föl hatékonyan a zavarosban halászókkal, a spekulánsokkal szemben, amíg maga a kormány bátorítja azokat, akik politikai kapcsolataikat fölhasználva semmizik ki a helyben élő gazdaembereket, addig Sáringer-Kenyeres képviselőtársam pontosan tudja, hogy a feljelentésekkel legfeljebb ideig-óráig egy-egy ügyet lehet valamilyen módon kezelni, de az alapvető problémát az oldja meg, ha van egy tisztességes kormányzati politika.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József képviselő úr!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, Schiffer képviselő úr nagyon fontos szeletét nyitotta meg ennek a problémának. Nem elég a törvény, hanem fontos az adó- és támogatási rendszer is, ami persze szintén törvényalkotást jelent, de nem földvédelmi törvényt. Csak úgy lehet az erőforrásokat megvédeni, ha az azokban okozott kár elhárítási költségét ráterheljük arra, aki a kárt okozta. Ez másképp nem megy. Illetve a támogatásokat megvonjuk attól, aki a köz vagyonában - mint amilyen a közjót szolgáló termőföld - ilyen károsodást okoz.

A magyar gyakorlat nemhogy ráterheli ezekre az emberekre, hanem egyenesen olyan módon biztosít földterületeket a spekulánsoknak, hogy annak még az értékét sem kéri el. Nem tudom, hogy áll a Hubertus-ügy, jó lenne, ha államtitkár úr erre is reagálna. A német bankárok 8 ezer hektárt elvittek a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaságból - hosszú ideje zajlik ez a per is -, ahol 10 forintot értek el hektáronként a 8 ezer hektáros területre. Sőt, a szerződés azt tartalmazza, hogy ha a bérlő, aki 99 évre kapta 30 év hosszabbítással ezt a lehetőséget, tehát ha a bérlő úgy látja, hogy a gazdasági viszonyok úgy változtak, hogy sok lenne ez a 10 forint, kezdeményezheti a csökkentését, ami a pökhendi arroganciának egy elképesztő szintje. Ha a közösség nem lép föl ez ellen, hanem ilyen kondíciókkal juttat területeket spekuláns tőkéseknek ahelyett, hogy a közösségeket hozná helyzetbe... - a közösségek állama. Ha közpénzből tartjuk fenn az államot, akkor a törvényeinek olyannak kell lenni.

Itt egy megjegyzést tennék arra, hogy forduljon bírósághoz. Tamás, te is tudod, ha a törvényben magában kódolva van a disznóság, amire van példa - nem akarok ide példákat hozni arra, hogy milyen módon diktálják be a tőkés körök a törvénybe a megoldásokat -, akkor mehetsz te a bírósághoz, a bíróság azt fogja mondani, hogy törvényes. Nem szokványos, de törvényes, ahogy annak idején ezt az MSZP-s miniszter mondta.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Professzor Úr! Arra kérem, hogy tartsa be a parlamenti formákat a beszédben, és ne a tegezési formát használja. Úgy gondolom, majdnem mindenki tegezi egymást ebben az Országgyűlésben, mégsem az a rend, hogy ezt használjuk. Lenhardt Balázs képviselő úr következik.

DR. LENHARDT BALÁZS (független): Köszönöm. Ángyán képviselőtársam a számból vette ki a szót, mert valóban úgy van, hogy annyira álszent és demagóg dolog arra hivatkozni, amit önök megtesznek, hogy tegyenek följelentést, amilyen arcátlan volt Gyurcsány Ferenc, amikor azt vetette fel az ő vagyonszerzése kapcsán, hogy mi az hogy, nagyon is, teljesen törvényesen és tisztességesen szerezte a vagyonát. Aki Magyarországon él és nem teljesen hülye vagy idióta, az pontosan látja, hogy ezek az úgynevezett baloldali oligarchák hogy szerezték a vagyonukat az elmúlt húsz évben, beleértve a volt miniszterelnököt is.

Sajnos, nagyon sok az elmaradás. Ángyán képviselőtársam is a földügyek kapcsán nemhiába rázta folyamatosan a vészcsengőt már évek óta, amit, úgy tűnik, hogy önök nem akarnak látni vagy megérteni, hanem egyszerűbb a saját klánt, a saját kapcsolatrendszert, a saját hálózatot minden törvényesnek tűnő eszközzel folyamatosan helyzetbe hozni. Mert sajnos itt ezek történnek. A legtöbb dolgot le lehet papírozni, úgy csinálni, mintha jogilag teljesen tiszta lenne, de közben kilóg a lóláb. És sajnos az az egész demokráciának nevezett rendszer rákfenéje, hogy jogszabályok, paragrafusok, szerződések mögé lehet bújni, kényelmesen mosni a kezünket, megrázni a vállunkat, hogy na és, mint Horn Gyula tette, és közben az egész rendszer üzemel, az országot pedig akadály nélkül fosztják ki. Ezzel kellene tisztában lenni mindenkinek, hogy ha tesz ellene, tudjon a tükörbe nézni egyenesen.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel további képviselőtársunk felszólalásra nem jelentkezett, megkérdezem Budai Gyula államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Budai Gyula: Igen.) Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. BUDAI GYULA vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Naivitás volt azt hinni, hogy egy szakmai jellegű törvényjavaslat vonatkozásában képviselőtársaim valóban szakmai vitát fognak lefolytatni, hogy szakmai érvek fognak elhangzani, és az egyes pártok, illetve egyes képviselőtársaim nem arra használják fel ezt a vitát, hogy a politikai álláspontjukat ismertessék, akár a pártjuk elképzelését, akár az ő elképzelésüket, illetve sérelmeiket az elmúlt időszakból. A vita utolsó része, az utolsó egy óra csak erről szólt, képviselőtársaim.

A törvényről, arról, amit a törvény meghatároz, viszont nagyon kevés dolog hangzott el, és megint kezdődött a mezortozás, a csányizás, a csípőtelek és még sorolhatnám, ami ebben a törvényben nem olvasható. (Dr. Ángyán József: Ez mind idetartozik!) Tisztelt Ángyán képviselőtársam, mutassa meg, hogy ebben a törvényjavaslatban ezek a kérdések hol vannak. (Dr. Schiffer András: Válaszolj! Miért nem válaszolsz a felvetésekre?) Képviselőtársam, én végighallgattam önt tisztelettel, nem szóltam bele, megkérem, hogy ön is tegye meg ezt. (Dr. Ángyán József: Ez a baj! Nagy baj az, hogy nem tudsz hozzászólni!) Képviselőtársam, ha végighallgatna türelmesen, akkor meghallgathatná a véleményemet. Én megtiszteltem önt, ön is tiszteljen meg engem. (Dr. Ángyán József: Az a baj, hogy nem tudsz hozzászólni.) Ez is egy vélemény, képviselőtársam, amit most ön elmond. Én tiszteletben tartom az ön véleményét.

Tehát én úgy gondolom, hogy egy törvény szelleme, az abban megfogalmazott küldetése nem a nyilvánosságtól függ - Turi-Kovács Béla képviselőtársam azt mondta, mennyire sajnálja, hogy a nyilvánosság ezt a vitát nem tudja követni -, hanem attól függ, hogy a törvényt megvitató képviselők milyen szakmai ismérveket kívánnak hozzátenni.

Itt a vita első részében a frakció-hozzászólások során szakmai érvek hangzottak el. Úgy gondolom, én nem vagyok hivatott arra, hogy azokat a szerintem méltatlan megfogalmazásokat, amiket egyes képviselőtársaim itt elmondtak, megválaszoljam, de mindenképpen meg fogom válaszolni.

Legelőször is Schiffer képviselőtársamnak szeretném mondani - s ez most nem önmagam ismétlése -: önnek és a pártjának számos lehetősége lett volna, hogy az ön által felvetett kérdések vonatkozásában javaslatot tegyenek le. Ön, illetve képviselőtársai három alkalommal vettek részt a tárcaközi bizottság azon ülésén, ahol pontosan ilyen jellegű dolgokkal foglalkozunk. De ha Szabó Rebekát is önökhöz számítom, akkor négyszer, de majd ön eldönti, hogy ő most önökkel van vagy önök nélkül. Képviselő úr, ilyen jellegű problémákról beszélgetünk.

Legutoljára a Magyar Ügyvédi Kamara székházában pontosan ezekben a kérdésekben próbáltunk olyan szakmai megoldást találni, ami, hogy úgy mondjam, teljes mértékben lehetetlenné teszi az olyan jellegű jogügyleteket, amit ön is mondott, és amikor megkérdeztem az ön frakciótársát, Lengyel Szilviát, hogy mi az LMP álláspontja, azt mondta, hogy jónak tartja az előterjesztésünket és más vélemény nincs.

(12.20)

Ugyanezt mondta a zalaegerszegi tárcaközi bizottsági ülésen. Ugyanezt tudom mondani a Jobbiknak is, akinek már lassan egy éve várunk a javaslataira, amelyeket Magyar Zoltán egy ülésen megfogalmazott, hogy majd megküldik azokat a javaslatokat, amelyek az ilyen jellegű kérdéseket kezelik. Azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy sem az LMP-től, sem a Jobbiktól semmilyen javaslat nem érkezett ebben a kérdéskörben. És akkor ezek után önök rajtam kérik számon, hogy én mit csinálok? Schiffer képviselőtársam személyeskedik, hogy én vagdalózok? (Dr. Schiffer András: Most is ezt csinálja!) Képviselő úr, én nem vagdalózok! Én elmondom az álláspontomat (Dr. Schiffer András: Tényeket!) és a tényeket. Képviselő úr, tényeket mondok! Sem ön, sem a pártja, sem az ön mellett helyet foglaló Jobbik a mai napig egyetlen javaslatot nem tett le, hogy mit tegyünk akár a Somogy megyei ügy vonatkozásában (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.), mit tegyünk más ügyek vonatkozásában.

Képviselő úr, úgy gondolom, ha a mostani törvényjavaslatot elolvassa, olvassa el figyelmesen (Dr. Schiffer András: Elmondtuk már!), sem Kajászó, sem Lepsény nem szerepel a javaslatban. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez a baj!) Majd napirend előtt feláll, vagy interpellálnak, vagy amit szoktak, elmondják (Dr. Schiffer András: És nem szoktál válaszolni!) és mi válaszolunk rá, képviselő úr. (Dr. Schiffer András: Nem szoktál válaszolni!) Próbáljuk meg, próbáljuk meg, azt gondolom, normális mederben tartani ennek a törvénynek vitáját, és próbáljunk meg az adott törvényjavaslathoz, hogy úgy mondjam, pozitív előterjesztéseket tenni.

Amikor a különböző frakciók felálltak és elmondták a véleményüket, hogy micsoda nagy konszenzus van ebben a törvényjavaslatban és egyetértenek a szakmai előterjesztéssel, akkor az ember úgy gondolta, hogy most egy szakmai vitát fognak lefolytatni a képviselőtársaim, és elmondják az érveket, hogy mi a jó, mi a rossz, vagy mi az, amin lehet, hogy javítani kell, vagy mihez kívánunk módosító indítványt benyújtani. Ehhez képest nagyon sajnálom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája, ami egyébként abszolút tényleg szakmai, illetve azoknak a hiányosságoknak a pótlása vagy kiegészítése, ami az elmúlt időszakban nem sikerült... - ezeket próbálja kezelni. Ebből az abszolút szakmai javaslatból önök generálnak egy politikai vitát. Frakcióvezető úr, önnek lehetősége van, hogy kezdeményezzen politikai vitanapot itt a parlamentben azokról a kérdésekről, amelyeket elmondott.

De maradjunk már a javaslatnál! Mondja el, hogy mik az aggályai ezen törvényjavaslattal kapcsolatban! (Dr. Schiffer András: Elmondtam!) Nagyon szívesen meghallgatjuk. Nyújtsanak be módosító javaslatot, képviselő úr! Tegyenek le javaslatot a tárcaközi bizottságnak, hogy milyen jogszabályhoz kell még hozzányúlni, hogy kezeljük azokat a nagyon fontos problémákat, amelyeket (Dr. Schiffer András: Elmondtuk! Nem is figyelt!) akár ön, akár Hegedűs Lorántné képviselő asszony felvetett. Nyitottak vagyunk. A Jobbik részéről még mindig nem kaptunk semmilyen javaslatot. A mai napig várom, hogy azt az adott problémát hogy kezeljük.

Azt gondolom, hogy soha nem zárkóztunk el ez elől. Pontosan akár az ügyvédi kamarát, akár a Legfőbb Ügyészséget egy-egy javaslatba azért vontuk be, mert kíváncsiak voltunk a véleményére. (Dr. Schiffer András: De mi a kormány álláspontja?) Kíváncsiak voltunk az ügyvéd szakma véleményére, képviselőtársam, aminek ön is tagja, amire az előbb hivatkozott. (Dr. Schiffer András: Mi a kormány álláspontja? - Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Képviselő úr, a kormány álláspontját ismertettem az expozémban. Ha itt lett volna, akkor hallotta volna. Arra nem vette a fáradságot, hogy bejöjjön és meghallgassa az expozémat. Most ezek után ön bejön, valamit mond, és úgy gondolja, hogy akkor ön elmondta a világmegváltó gondolatait, képviselő úr?! Várjuk a javaslatokat a törvényhez, a javaslathoz, képviselő úr. A jobbító szándékot várjuk ebben a kérdésben.

(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)

Azért, hogy beszéljünk azokról a frakcióálláspontokról, amelyek valóban szakmai javaslatok voltak, túllépve a politikai véleménynyilvánításon, azt gondolom, hogy Gőgös Zoltán képviselőtársamnak a javaslata a zártkertek vonatkozásában valóban megfontolandó. De egyet szeretnék elmondani: azt gondolom, nem biztos, hogy a zártkerti problémát jogi eszközökkel lehet teljes mértékben rendezni. Ugyanakkor annak a lehetősége, hogy a zártkertek felhagyása, meg nem művelése, nem kultúrállapotban tartása vonatkozásában milyen szankciók várhatók a közeljövőben, ez mindenképpen a zártkert tulajdonosát arra fogja inspirálni, hogy vagy tegye rendbe a zártkertet és művelje, vagy amennyiben ennek nem tesz eleget, akkor a jogszabályban biztosított lehetőségek éljenek.

Amit Varga Géza képviselőtársam a havária kérdésében elmondott, itt valóban, akik olyan jellegű területet használnak és művelnek, ami ártérben van, azok általában szoktak arra számítani, hogy esetlegesen egy árvíz esetén ezt a területet az árvíz elöntheti. Itt arról van szó, mint a mostani árvíz esetén, ahol meg kellett nyitni a töltést, és kérdés, hogy ilyenkor milyen helytállása van a magyar államnak, illetve milyen lehetőségei vannak ebben a kérdésben.

Úgy gondolom, hogy a mai vitának valóban erről kellett volna szólni, és nagyon nagy tisztelettel végighallgattam mindenkit. Végighallgattam az immár személyeskedésbe menő kérdéseket. Végighallgattam azt a mögöttes, jól érzékelhető politikai retorikát, amit egyes képviselőtársaim elmondtak, ami egyébként már évek óta ugyanaz, és sokat nem változott ebben a kérdésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől, hogy egy ilyen szakmai javaslat vonatkozásában valóban maradjunk meg a szakmai vitánál és próbáljuk meg szakmai alapon megbeszélni ezt a kérdést. Mert ez egy olyan javaslat, amelyet a különböző pártok konszenzusával hoztunk be a parlament elé. A mezőgazdasági bizottság egyöntetűen támogatta ezt a javaslatot. Ebből az ember arra következtet, hogy az abban foglaltakkal a pártok egyetértenek, mert valóban szakmai és nem politikai jellegű vita.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű beadása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

Most soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10749. számon ismerhették meg a képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

Felszólalások:   1   1-65   65-153      Ülésnap adatai