Felszólalás adatai

Arra, hogy miért egyéni képviselői beadványként kerül be és miért nem a kormány a benyújtója ennek, nyilvánvaló a válasz: társadalmi egyeztetést kellene folytatni a jogalkotási törvény értelmében, ha a kormány lenne ennek a benyújtója. Ezt azonban a kabinet szerette volna megspórolni, ezért egyéni képviselői beadványként a saját képviselőivel benyújtatta ezt a parlament részére.

Nem állhatom meg szó nélkül, hogy a kormány kormányzati stílusára jellemző módon történt a gazdasági bizottságban is ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása. Amikor bekerült ez a törvényjavaslat, a bizottságban nagyon röviden feltettem egy kérdést, majd ki kellett mennem telefonálni, a helyszínen lévő képviselő pedig azt mondta a jegyzőkönyv és a helyszínen lévő sajtómunkatársak kedvéért, hogy Volner János hazament és meg sem várta a választ, mert ennyire nem érdekli. Képviselőtársaim, ha valaki a veleszületett eleganciát ilyen mértékben nélkülözi, és ennyire pitiáner módon képes a politikusi munkát ellátni, és aztán sajnos ezt látjuk visszaköszönni a kormányzati munkában, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nem születnek ebből hatékony megoldások. Ez egy nagyon kisstílű megoldás volt.

Azt is szeretném elmondani, hogy ha szembesítjük az elmúlt 22 év kormányzó pártjait azzal, ami a jelenlegi helyzetig vezetett, és ezt aztán a rezsicsökkentés fényében, illetve az erre való törekvés fényében vizsgáljuk, akkor rá kell mutatnunk mindenkinek a felelősségére ebben a kérdésben. Az természetes, hogy a jogalkotó szeretne beavatkozni ezzel a folyamattal, hiszen teljesen nyilvánvaló az, hogy természetes monopóliumok alakulnak ki az energetikában. Normális esetben ezek a stratégiai ágazatban működő cégek közösségi, állami, önkormányzati tulajdonban lennének egytől egyig, azonban jelenleg Magyarországon nem erről van szó. 1995-ben áron alul privatizálták az energiaszektort az akkori szocialista kormány képviseletében, és ilyen módon törlesztettek valamennyit az államadósságból. Ekkor Magyarország megvált egy stratégiai ágazatától, még egyszer mondom, áron alul.

Ha megnézik, hogy kik az üzemeltetői ezeknek a cégeknek és hogy mi történt azóta, akkor azt láthatják, hogy nem kis részben részben állami tulajdonban lévő nyugat-európai cégek vették meg az állami cégeket, mondván, hogy Nyugat-Európában érdekes módon az állami tulajdonban lévő vállalatok is piaci alapon, hatékonyan és jól tudnak működni, míg ezt Magyarországon az elmúlt 22 évben sajnos nem sikerült megteremteni.

Miért is kell beavatkoznunk ezzel a törvénnyel? Azért, mert a versenypiaci környezet torzul, hiszen ezek a cégek monopol, illetve oligopol gazdasági környezetben tevékenykednek, torzítják a feltételeket, visszaélnek az erőfölényükkel, hiszen van egy aszimmetrikus szituáció, van egy ügyfél, aki nem képes érdekeinek a képviseletére akkor, ha kellő állami szabályozás és fékek nélkül ráengedjük erre a piacra a különböző nagy multinacionális cégeket, és engedjük nekik a saját érdekeiket gátlástalanul érvényesíteni.

Szeretném hozzátenni, az, hogy a cégeket megpróbáljuk korlátozni, megpróbáljuk az extraprofitot lefaragni, ez nem azt jelenti, hogy a Jobbik azért, mert ezeket a törekvéseket támogatja, tőkeellenes párt lenne. Mi nem vagyunk tőkeellenesek. Tisztában vagyunk azzal, hogy tőkéből lehet munkahelyet, beruházást teremteni, ez kell ahhoz, hogy a gazdaság előremozduljon, és hiszünk a vállalkozás szabadságában is. Abban azonban nem hiszünk, amit a szocialisták kialakítottak, abban az üzleti környezetben nincs bizalmunk, amely egyoldalúan kiszolgáltatta a magyar emberek millióit a különböző multinacionális vállalatoknak és engedte lerabolni a magyar piacot.

(15.50)

Föl kell számolni tehát ezt a helyzetet, ebben egyetértünk a kormánnyal, vissza kell venni ezeket a cégeket állami tulajdonba. Itt azért lesznek majd eltérések, hogy hogyan, milyen módon, és különösen milyen áron képzeljük ezt el.

El szeretnénk azt is mondani, hogy a mostanihoz hasonló törvényjavaslatok akár egy tudatos, a magyar nemzeti érdekeket szem előtt tartó nemzetstratégia részei is lehetnek. Hiszen ha a kormány ügyes politizálással, a jogszabályi környezet megfelelő formálásával úgy alakítja a körülményeket, akkor képes lehet arra, hogy előidézzen egy olyan helyzetet, ahol maguk ezek a multinacionális cégek le szeretnének majd mondani a tulajdonrészről, aztán akár áron alul vagy nyomott áron képesek kiszállni ezekből a vállalatokból. Tehát előfordulhat egy ilyen. Azt látjuk azonban sajnos, hogy az elmúlt két év úgy ment el, hogy ebbe a küzdelembe a kormány nem kezdett bele. Két éven keresztül gyakorlatilag nem történt semmi.

Azt örömmel üdvözöljük, hogy talán nem kis részben a Jobbik nyomására, most végre elkezdődött a rezsicsökkentés. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor a Jobbik bekerült az Országgyűlésbe, már akkor azt kezdeményeztük, hogy egyrészt a szocialisták által privatizált stratégiai cégek visszavásárlását kezdje meg a kormány, alakítson ki olyan feltételeket, ahol ezek az úgynevezett befektetők meg akarnak válni majd ezektől a cégektől, hogy ezeket vissza lehessen vásárolni, itt azonban nem történt nagyon sokáig semmi.

Kezdeményeztük azt is - ismerve a fogyasztói árszerkezetét például az elektromos áram árának -, hogy haladéktalanul kezdje meg a kormány a rezsicsökkentést. Talán néhányan még emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy többször is csatáztunk Cséfalvay államtitkár úrral itt a parlamentben interpellációk keretein belül, amikor azt mondtuk, hogy nem jó az a rendszer, ami itt áll Magyarországon és itt működik, mert bebetonozta a szocialista kormányok által a befektetők részére biztosított luxusprofitot az energiaárakba. Bebetonozta. Ezért kritizáltuk a kormányt, és elmondtuk, hogy nem vagyunk elégedettek azzal, hogy csak az infláció mértékében engedi emelni ezeket az energiaárakat, azért, mert van egy jelentős nyereségtartalma ezeknek az áraknak.

Ha megnézik a fogyasztói árszerkezetét annak, hogy mennyibe kerül az elektromos áram, azt láthatjuk, hogy nagyjából ennek az árnak a felét teszi ki a termelői árköltség, az összes többi árrés, különböző rendszerhasználati díj. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a felét simán csökkenteni lehet, és meg lehet felezni az áram árát, ez nem igaz. Nyilvánvalóan a rendszernek vannak fejlesztési, fenntartási költségei, amelyeket meg kell fizetni valahol az áram árában, hiszen ilyen módon tudjuk fenntartani egyáltalán az elektromosáram-hálózatot. Az azonban kétségtelen, hogy jelentősebb mértékű költséglefaragásra lenne lehetőség, mint amit a kormány előzőleg úgymond belengetett, ugye 10 százalék volt, amit a kormány beígért. Mi azt mondtuk, hogy 30 százalékig nyugodtan el lehet menni, és még mindig fenntartható marad a rendszer, mert van annyi tartalék ebben a rendszerben, vannak olyan magasak a magyar árak, hogy tovább lehet menni a rezsicsökkentésben.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy milyen megoldási javaslatok lehetnek. Rövid távon javasoltuk azt, hogy olyan szabályozói környezetet alakítson ki az állam, amely egy: letöri az árakat - erre jó a rezsistop intézménye - és likviddé teszi a piacot. Ugye az árak letörésével kapcsolatban javasoltuk azt, hogy a szabályozói környezetet oly módon alakítsák, hogy gyakorlatilag képesek legyenek törvényekkel, illetve kormányrendeletekkel kiszabályozni ebből a rendszerből a szolgáltatók jelenleg bebetonozott luxusprofitját. Nagyon fontos az, hogy lefaragják szintén ezen a törekvésen belül a luxusprofitot. Ezt azonban sajnos két éven keresztül nem tette meg a kormány, két éven keresztül ennek a mulasztásnak fizették a magyar emberek az árát. Még egyszer mondom: azt azonban elismerjük, és örülünk neki, hogy végre legalább elindult ezzel kapcsolatban valami. Nem értem, hogy miért kellett rá két évig várni.

Nagyon fontos az, hogy a piac likviditását megteremtse a kormány. Erre is felhívtuk egyébként a bizottsági munkán belül is és a parlament plenáris ülésein is a törvényalkotó kormánytöbbség figyelmét. Hinni kell a verseny szabadságában és a verseny hatékonyságában. Láthatóan a kormánynak ez sajnos nem mindig sikerül. Hinni kell abban, hogy ha az állam megfelelő keretrendszert alakít ki a magyar energiapiacon, akkor ez a verseny jó lesz a fogyasztóknak, akkor az emberek örülni fognak neki, hiszen ez le fogja törni az árakat. Láthatóan az a gazdaságpolitika, amit Matolcsy úr fölvázolt, egy etatista gazdaságpolitika, az állam mindenhatóságát kínálja az embereknek, és azt a tévhitet próbálja beléjük plántálni, hogy majd mindent megoldanak helyettük. Az államnak azonban nem sikerül soha sehol, semmilyen országban tartósan szembemenni a piaccal, mert előbb-utóbb ennek meg fogjuk fizetni az árát. Sajnos most már látható a csökkenő gazdasági növekedésből, illetve a munkanélküliségi adatok alakulásából, hogy csak közmunkással sikerül némileg plasztikázni ezt a statisztikát. Megfizetjük tehát az árát.

Mit is javasoltunk még a piaci verseny fokozásának, a piac likviditásának a serkentése érdekében? Ugye itt volt az áramtőzsde intézménye, amit egyébként bevezettek, összekapcsolták a szlovák, a cseh és a magyar áramtőzsdét, részint érinti egyébként a törvényjavaslat ezt is. Ennek révén máris látható volt, hogy mivel likvidebbé vált a piac, csökkentek az átvételi árak. Tehát egészében csak ez az egy intézkedés teret teremtett arra, hogy végre lehessen hajtani árcsökkentést. Ez is egy olyan kérdés, ami, ha piackonformmá tesszük az állami szabályozást, láthatóan javul a hatékonyság, jó lesz a fogyasztónak, kisebb lesz a számla összege.

Nagyon fontos volt az a javaslatunk, ami sajnos még mindig nem történt meg, hogy a kormány segítse elő az úgynevezett egyablakos ügyintézést. Azaz legyen lehetősége a fogyasztónak arra, hogy a különböző szolgáltatók között úgy váltson, hogy bemegy valahova, egy helyen elintézi, nem kell több helyre mennie azért, hogy szolgáltatót tudjon váltani. Egy helyen, akár a számítógépe előtt ülve is elintézheti a szolgáltatóváltást.

Nagyon fontos javaslatunk volt az - szintén a piac hatékonyabb működését szolgálta volna, sajnos ez sem valósult meg -, hogy akár a Magyar Energia Hivatal honlapján legyen egy olyan link, föltüntetve egyébként a fogyasztók részére küldött számlaleveleken ezt a linket, ahol összehasonlíthatja a fogyasztó, hogy az ő vételezési helyén, az ő fogyasztási szokásaival melyik szolgáltató kínálja neki a legalacsonyabb árakat. Ugye ez kellene ahhoz, hogy átlátható legyen a fogyasztó számára a piac működése, akkor az emberek automatikusan képesek csökkenteni a költségüket, hiszen az olcsóbb megoldást fogják választani. Sajnos ez sem került bevezetésre.

Ami azonban örvendetes volt, és abban némi előrelépés már történt: a kormány lépett a beszerzési források diverzifikálása irányába, részint az egységes európai energiafolyosó, részint pedig a földgázpiac diverzifikálása révén. Új vezetékek, új vételezési pontok épültek ki ilyen módon is.

Az eddigi mérleg azonban az energetikai ágazaton belül - azt kell hogy mondjam - katasztrofálisan rossz. Tehát elég, ha csak arra gondolunk, hogy 40 és 300 millió euró közötti áron becsülték az E.ON által korábban megvásárolt földgázcégek jelenlegi piaci értékét, ehhez képest 895 millió eurós vételi megbízás született a Magyar Villamos Művek közgyűlésén. Négy magyar erőmű zárt be egy éven belül, a kieső kapacitások pótlására még csak körvonalakban sem látjuk, hogy honnan lesz esély. Megmondom őszintén, ha én energetikai cég vezetője lennék, a jelenlegi üzleti környezetben én sem ruháznék be Magyarországon, mert egész egyszerűen nem lehet kiszámítani ezt az üzleti környezetet, amit a kormánynak sikerült megteremtenie.

Nagyon fontos az is, hogy olyan módon kell átalakítani az energetikát - és erre egyébként részint történnek lépések ezen a törvényjavaslaton belül is -, hogy egyes felesleges láncszemeket, ami a termelő és a fogyasztó között van, kiiktassunk a rendszerből. Ne kelljen olyan árrést megfizetni az embereknek az áram árában, amelyeket egyébként teljesen feleslegesen fizetnek meg, teljesen feleslegesen vannak oda bebetonozva.

Tehát azt kérem a kormányoldal jelen lévő képviselőitől, hogy legyenek kedvesek arra lépéseket tenni, hogy ez a rendszer valóban hatékonyan működjön, valóban ne csak az állam mindenhatóságába vetett hit hassa át ezt a rezsicsökkentést, mert akkor ez nem fog működni. Akkor a villamosenergia-rendszeren belül sokasodni fognak a problémák. Zárójelben jegyzem meg: az importáram részaránya már jelenleg is nőtt, egy év alatt 4 százalékkal, a csúcsterheléses nyári időszakokban akár az árammennyiség fele is külföldről érkezik, külföldi erőművekből.

(16.00)

Uraim! Egyik részről jó az, hogy csökkentjük a rezsit és letörjük a luxusprofitot, de önöknek a kormányoldalon arra is figyelni kell, hogy olyan üzleti környezet jöjjön létre Magyarországon az energetikában, amikor nem szűnnek meg a kapacitások, ahol magyar erőművek termelik meg azt az áramot, amit az emberek felhasználnak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)