Felszólalás adatai

Bár nem szerepelt magában a beszámolóban a külhonba irányuló osztálykirándulások ügye, államtitkár úr, mint megtudtuk, egy belső egyeztetés eredményeképpen ezt a kérdést mégis nagyon helyesen idehozta, szóljunk akkor erről is néhány szót. Sok újdonságot persze nem tudok önökkel megosztani, inkább csak sokadszorra, ismételten kívánom felhívni szíves figyelmüket az önök által tett ezzel kapcsolatos vállalásra.

Most nem kívánok már sokat ezen rugózni, mert szerencsére nem mentünk bele a vita folyamán sem, legalábbis ez alkalommal abba, hogy most legalábbis a kormánypártokkal egymás nemzetpolitikai elkötelezettségét bármilyen szempontból is kétségbe vonjuk. Nem volt ez mindig így, erre nem véletlenül utaltam a vezérszónoki felszólalásomban. De azért azt mégiscsak kell jeleznem, vagy kell emlékeztetnem önöket arra, hogy annak idején egy jobbikos javaslatra egy nappal később válaszként egy fideszes beterjesztést fogadott el az Országgyűlés vagy tárgyalt, amelynek alapján a külhonba irányuló osztálykirándulások intézménye törvénybe foglaltatott.

Az ezzel kapcsolatos parlamenti vitán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr arról beszélt, ezt azóta többször is megismételte egyébként, hogy a kormányzatnak az a célja, hogy 2014-re, tehát a ciklus végére ezt a programot kiterjessze olyan formában, hogy egy adott évfolyam, nevezetesen a hetedik évfolyamos gyermekek, tehát 13 év körüli fiatalok, egy egész évfolyam részt vehessen ebben a programban, egy egész évfolyam évente részt vehessen államilag támogatott, finanszírozott, külhonba, külhoni magyarokhoz irányuló osztálykirándulásokon.

Az elmúlt három évben mind a három költségvetéshez nyújtottam be, nyújtott be a Jobbik frakciója olyan módosító javaslatot, amely azt célozta volna, hogy akkor valóban szíveskedjenek a megfelelő forrásokat ehhez a célhoz hozzárendelni. Ez egyébként a mai napig is elmaradt, és a 2013-as költségvetés is pusztán akkora összeget irányoz elő erre a célra, amely 13-14 ezer fiatal osztálykirándulását teszi lehetővé, miközben a vonatkozó évfolyam teljes létszáma 80, de inkább 90 ezer fő körül van. Örülnék, hogyha az ezzel kapcsolatos vállalásokat tényleg komolyan vennék képviselőtársaim, komolyan vennék a kormánypártok, na de hát tartok tőle, a mostani gazdasági helyzetben félő, hogy nem lesz lehetőség arra, hogy egy év múlva valóban egy ennyivel nagyobb, sokszoros forrást lehessen erre a célra rendelkezésre bocsátani.

De ha már erről beszélt államtitkár úr, ha már államtitkár úr fontosnak érezte, hogy a beszámoló kapcsán ezt a kérdést is idehozza, akkor talán érdemes lett volna, államtitkár úr, erről is beszélni, hogy önöknek a program kapcsán van egy három évvel ezelőtt tett vállalása. A négy évből három letelt, a négy költségvetésből három telik, telőben van, és ebben az ügyben sajnos nem látunk érdemi előrelépést.

Azt szeretném üdvözölni - ugyanakkor azt hozzáteszem, sok alkalommal tettük kritika tárgyává, és hívtuk fel rá a figyelmet, azzal együtt, hogy önök nem voltak hajlandóak elismerni az ebben való felelősségüket, hanem maszatoltak, hogy nem tudom, milyen technikai hiba történt, meg nem volt elég pénz -, hogy két évvel ezelőtt még vagy tavaly még úgy lettek kiírva ezek az osztálykirándulások, hogy horvátországi és szlovéniai, azaz muravidéki és drávaközi magyarokhoz nem lehetett ellátogatni ennek a programnak a keretében. Nagyon örülünk, hogy ez a hiba korrigálásra került, és ezekre a területekre, ezekhez a kis létszámú, fogyatkozó és identitásuk erősítésére még inkább igényt tartó közösségekhez is el lehet már látogatni ennek a programnak a keretében.

Nem tudom szó nélkül hagyni, és kénytelen vagyok az MSZP-nek az egész kérdéskörhöz való hozzáállásáról azért néhány szót ejteni. Szabó Vilmos képviselőtársam meglehetősen agresszív, támadó és számos szempontból egyébként elképesztően hiteltelen vezérszónoki felszólalásában - egyébként úgy érzem, teljesen jogosan - hiányolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr részvételét a vitában, majd vezérszónoki felszólalását követően azonnal el is szaladt, és két és fél-három óra alatt sem tért vissza a terembe, hogy legalább valamennyire kövesse ennek a vitának a folyását.

(14.00)

Érdeklődve tapasztaltuk azt is, vagy megtudtuk a vezérszónoki felszólalásból, hogy a Magyar Szocialista Párt vált a külhoni magyar közösségek autonómiatörekvéseinek leghatározottabb élharcosává. Amennyiben ezt komolyan gondolják, akkor mi mindenképpen a magunk részéről szeretnénk üdvözölni ezt a fordulatot, csak arra kérem a képviselőtársaimat, hogy akkor üljenek le egy kicsit, és Szanyi képviselő úrral beszélgessenek el, nehogy a következő héten megint valami egészen elképesztő, bunkó, sértő dologgal előálljon. Ugyanis az elmúlt hónapoknak az úgynevezett szocialista nemzetpolitikáját vagy szocialista nemzetpolitikai fordulatát állandóan az jellemezte, hogy elhangzott valami bocsánatkérés, elhangzott valami erőltetett gesztusféle, majd ezt követően önök, valamelyik képviselőjük, jellemzően a magát szerényen Szanyi kapitánynak nevező Szanyi Tibor azonnal tett egy ellengesztust a magyarországi törzsszavazóik irányába, akiket azért továbbra is nehéz meggyőzni a nemzeti ügyek fontosságáról, a nemzeti összetartozásról. Önök a törzsszavazóiknak egy részét nem is kívánják ezekről az értékekről meggyőzni, hanem továbbra is az ő félelmeikre, az ő irigységükre, adott esetben az életszínvonalukkal kapcsolatos aggodalmaikra apellálnak akkor, amikor a mai napig is rendszeresen tesznek a külhoni magyar közösségeket sértő, bántó és lealázó megnyilvánulásokat. Lehet itt gondolni akár a többször idézett nyilatkozatra, amikor, lehet, hogy Szanyi képviselő úr persze viccesnek tartotta, de aki ezt szintén viccesnek tartja, azt minősíti ez egyébként, az erdélyi magyarokat anyanyelvükön, románul kívánta volna köszönteni. Vagy érdemes felidézni Földesi Norbertnek, az MSZP miskolci frakcióvezetőjének az esetét, aki arról kívánt kimutatást készíteni, hogy pontosan hány erdélyi magyar dolgozik Miskolcon, hány erdélyi magyar van Miskolc különböző cégeiben vagy az önkormányzatában, akik munkát vállalnak.

A másik pedig, szeretném önöket emlékeztetni Mesterházy Attila elnök úrnak azon szavaira, amelyeket még a Magyar Állandó Értekezlet kettővel ezelőtti ülésén tett és az előzőn is megerősített, amikor ő felkínálta az MSZP-nek a segítségét vagy a közvetítését a környező országokban lévő baloldali pártok irányába. Persze ez egy szép és nemes gesztus lenne, tehát egyrészt várjuk - most már lassan másfél éve - ennek az eredményeit, hogy a külhoni magyar közösségek számára valóban milyen eredményekkel szolgál az önök barátkozó politikája akár Ficóékkal, akár Pontáékkal. Mindenesetre úgy gondolom, hogy abban a helyzetben, amelyben most Magyarország Romániával van a székely zászló ügye kapcsán, mondhatnám azt is, hogy ízléstelen, de maradjunk csak annyiban, hogy legalábbis nem szerencsés az, ahogy önök ehhez a kérdéshez állnak. Úgy gondolom, hogy gesztust ebben a helyzetben nem úgy kellene gyakorolni, hogy akkor, amikor a székelység a szabadságáért, az autonómiájáért tüntet, akkor, amikor Victor Ponta a magyar kormánypártot Románia ellenségének nevezi, önök ezt a Victor Pontát szeretettel és szívesen hívják meg a kongresszusukra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen beszédet fog Victor Ponta az önök kongresszusán tartani, és várjuk Mesterházy elnök úrnak a beszámolóját az erdélyi magyarság érdekében Victor Pontával folytatott beszélgetéséről, egyeztetéséről is.

Végül pedig, egy kérdésre hadd reagáljak még, ami többször fölmerült itt a vita során. Hangsúlyozottan, nagyon szépen megfogalmazta az egységre vonatkozó gondolatait Szili Katalin, és erősített rá erre a kormánypártok részéről Csóti György képviselőtársam.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor nemzetpolitikai egységről, a nemzetpolitikai konszenzusnak a szükségességéről beszélünk, pontosabban beszélnek önök, akkor azért kérem önöket ismét szelíden, de határozottan, hogy szíveskedjenek azért az elmúlt 2,5-3 évnek a gyakorlatát abból a szempontból végiggondolni, hogy önök, egy erős kétharmad birtokában lévő kormánypárt valóban a gyakorlatban is törekedtek-e a nemzetpolitikai konszenzusra abból a szempontból, hogy ameddig ezt a nemzetpolitikai konszenzust megkövetelik az ellenzéktől, ugyanakkor milyen módon, milyen mértékben fogadták meg az ellenzéktől, főleg a nemzeti ellenzéktől, a Jobbiktól érkezett szakmai, előremutató javaslatokat. Nem véletlenül utaltam a vezérszónoki felszólalásomban arra, és tettem egyébként az elmúlt 2,5-3 évben számos alkalommal kritika tárgyává azt, hogy azt érezzük, hogy a legtöbb alkalommal a nemzetpolitikai konszenzus mint egyfajta kommunikációs panel - nem is azt mondom, hogy trükk, a világért sem kívánok sértő lenni önökkel, de ugyanakkor szeretnék világosan fogalmazni -, a nemzetpolitikai konszenzus szükségessége számos esetben valóban csak egyfajta kommunikációs panelként jelenik meg az önök ezzel kapcsolatos megnyilvánulásaiban. Gondolkodjanak ezen a kérdésen, nagyon kérem, képviselőtársaim.

A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az álláspontja a nemzeti kérdésekhez, az össznemzeti ügyek kezeléséhez, a kormányzatnak a külhoni magyar közösségeket érintő terveihez és lépéseihez a továbbiakban sem fog változni. Mi továbbra is támogatni fogunk minden olyan kezdeményezést, amelyet jónak látunk, és továbbra is a leghatározottabban el fogjuk mondani az ezekkel kapcsolatos kritikáinkat, meg fogjuk fogalmazni az észrevételeinket, és kérni fogjuk önöket arra, hogy ha valóban komolyan gondolják azt, hogy egységre, közös cselekvésre, közösen lefektetett nemzetpolitikai alapvetésekre van szükség, akkor ezen a szemüvegen keresztül a kommunikációs paneljeiket legalábbis a gyakorlatba is átültetve és komolyan véve fontolják meg a közeljövőben is az ezzel kapcsolatban érkezett észrevételeket.

(Göndör Istvánt a jegyzői székben Nyakó István
váltja fel.)

Választási évbe fordulunk, kedves képviselőtársaim. Már 200-300-400 ezer külhoni magyar rendelkezik - nagyon helyesen - szavazati joggal. Mi azt szeretnénk, ha a magyarországi választási kampány őket minél inkább megkímélné. Nem fognak tudni ebből kimaradni, ez kétségkívül igaz, nem is maradhatnak ki ebből; nagyon helyes, nagyon jó, hogy azok, akik magyar állampolgársághoz jutottak, véleményt mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy kik és milyen formában vegyenek részt a következő Magyar Országgyűlés munkájában. Szeretnénk azonban azt kérni, és ez legyen közös felelősségünk, közös felelőssége azoknak, akik ebben a kérdésben őszintén gondolkodnak, nem csak belföldi szavazatszerzésre használják fel ezt az ügyet, legyen közös felelősségünk, hogy ez a kampány minél kevésbé legyen megosztó, legyen közös felelősségünk, hogy ez a kampány minél kevésbé terhelje meg a külhoni magyar közösségeket, adott esetben az egymáshoz való viszonyukat vagy a belső viszonyukat és a Magyarországhoz való viszonyukat is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)