Felszólalás adatai
| 23. ülésnap (1998.11.02.), 43-82. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita folytatása és lezárása |
| Felszólalás ideje | 1:44:31
|
Felszólalások: Előző 43-82 Előző Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásra jelentkezettek sorának végére értünk, elfogytak a hozzászólni szándékozók. Kérdezem, hogy van-e még valaki, aki részt akar venni ebben a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Akkor megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat... (Varga Mihály: Később!) - nem most, hanem később kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.
Ebben az esetben az együttes általános vitát lezárom. A részletes vitára szerdai ülésnapunkon kerül sor.
S akkor most 15 perc szünet következik. A szünet után a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításáról szóló vitával folytatjuk mai munkánkat.
(Szünet: 16.58 - 17.15
Elnök: Gyimóthy Géza
Jegyzők: Vidoven Árpád és Kapronczi Mihály)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/276. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/276/1-5. számokon kapták kézhez.
Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalásaival folytatjuk az előterjesztés tárgyalását. Először szólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz; őt követi Hack Péter. Tessék!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is elnézést kell kérnünk, amiért kedden nem tudtunk válaszolni a felvetésekre, ezt most megpróbáljuk pótolni. Szeretném elmondani, hogy bár testben nem voltunk itt a vitában, de lélekben mindenképpen. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Kóródi Mária: Ó! Fordítsuk meg a dolgot!)
Hozzászólásom első részében olyan javasolt törvényi változásokra hívom fel a figyelmet, amelyek eddig a vitában nem kaptak megfelelő súlyt. Az első részben fogalmakról és értelmező rendelkezésekről szeretnék szólni. Bekerült a törvénybe a szokásos piaci ármeghatározás fogalma, amit eddig a társasági adótörvényben szabályoztak, és a személyi jövedelemadó-törvény erre utalt vissza. Nevesítetten három módszert jelöl meg a személyi jövedelemadó törvény, az összehasonlító árak, a viszonteladói árak és a költségjövedelem módszerét. A következő ilyen változás, hogy a jövőben a végkielégítés nem lesz a bérjövedelem része. Az is változás lesz, hogy az ösztöndíjba bele kell érteni a jövőben - s ez '99. január 1-jétől lesz hatályos, ha elfogadjuk - a tankönyv- és a jegyzettámogatást. Új fogalomként jelenik meg a beruházási költség fogalma, amelynek a vállalkozói osztalékalap számításánál lesz külön jelentősége, hiszen kedvező módon csökkenti majd a vállalkozói osztalékalapot a beruházási költség.
A következő ilyen kör az adókötelezettségekre vonatkozó általános szabályok. Ebből egyetlenegy dolgot emelnék ki: egyértelmű lesz a külföldi pénznemben keletkezett bevétel számításának módja, minden esetben a megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamon kell majd a számítást elvégezni.
Az adóalap meghatározásánál kezdeményezett változások a következők, ebből is az önálló tevékenységből származó jövedelem esetén: az erdőhasznosításból származó bevételt a jövőben csökkenti az erdészeti hatóság elkülönített számlájára befizetett összeg 100 százaléka - eddig 80 százalékát lehetett csak levonni.
Fontos változás, hogy az egyéb jövedelem kategória két pontosított bevétellel is bővül. Az adórendszer a jogalkotók és a jogalkalmazók állandó párharca. Humorosan kifejezve ez egy macska-egér viadalhoz hasonlítható, ahol a doromboló háziállat életeleme a zsákmány megszerzése, de a kiszemelt mindig talál egy egérutat. Rossz hír a fürge és ügyes rágcsálóknak, hogy néhány lyukat ne keressenek. De konkrétan miről is van szó? Az összevonandó és az ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből származó jövedelem adóztatása eltérő. Míg az előzőt az adótábla szerint, az utóbbit kedvezőbben, csak 20 százalékkal kell adózni. Természetes, hogy mindenki a kevesebb adót választja, ezért a lineárisan adózó kategóriába próbálja besuvasztani azt is, ami a törvényalkotók szándéka szerint ennek nem felel meg.
Példaként mondanék egy esetet: 1000 hektár földvételi jogot biztosítok egy kft.-nek 2002. évre, amit szerződésben rögzítek. Ezért én kapok 10 millió forintot. Eddig megtehettem, hogy ezt ingatlanértékesítésnek minősítsem, és 20 százalékkal adózzam; mindezt úgy, hogy a föld tulajdona és hasznosítása nálam maradt, tehát bérbe adhattam, és tovább műveltem. Arról nem is beszélek, hogy adott esetben ugyanez a kft. nem él ezzel a vételi jogával, és így szereztem egy olyan jövedelmet, amit 20 százalékkal adóztam le, nem vontam össze az egyéb jövedelmemmel, tehát adott esetben több millió forintot is megtakarítottam. A jövőben ez nem lesz lehetséges, mert a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a jog visszterhes alapítása, átengedése, megszüntetése, gyakorlásának átengedése egyéb jövedelem, ami azt jelenti, hogy az összevonandó adóalap részét képezi, és az adótábla szerint fog adózni.
A másik fontos változást az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzése és vételi jogának gyakorlása idézte elő. Ez azt jelenti, hogy eddig nem volt jövedelem, ha egy társaság, mondjuk, öt évre előre meghatározott áron biztosított részvényjegyzési jogot vagy -vásárlási jogot a jótevőjének. Példaként: ha egy részvényt 1000 forintért jelöltek meg a szerződésben, ugyanakkor annak a részvénynek a szokásos piaci értéke ezt már jóval meghaladta, legyen a példa szerint 4 ezer forint, és ebben a szerződésben kikötötték, hogy az 1000 forintos áron akár több év múlva is élhet ezzel a jogával. Ugyanakkor pedig ugyanannak az értékpapírnak a forgalmi értéke, a piaci értéke tovább emelkedett. A szabályozás ezt a lehetőséget megszünteti, és azt mondja, hogy azon a napon, amikor a jogosult ezzel a lehetőséggel él, ez adóköteles jövedelemmé válik, és nem az osztalék alapján, hanem összevontan kell adóznia. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha bárki számára azonos feltételeket biztosítanak az ügylet megvalósítására.
A továbbiakban az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményekről szeretnék szólni. A befektetési adóhitel 30 százalékról 20 százalékra csökken, de maximum évi 200 ezer forint lesz. További fontos értelmezés, amely szerint az ideiglenes adókedvezményt csak akkor lehet igénybe venni, ha a hitelre történő vásárlás esetén annak visszafizetése megtörtént. Az adókedvezmény azonban meghatározott feltétel teljesülése esetén nem érvényesíthető. Abban az esetben, ha a befektetési alap eszközértékében az állampapírok részaránya a nyílt végű alapoknál 35 százalékot, a zártaknál pedig a 20 százalékot meghaladja, akkor az efölötti összegre az adókedvezményt nem lehet igénybe venni. Nem folytatható az a hátrányos gyakorlat, hogy az állam által kibocsátott ugyanazon értékpapírokra kamatot és adókedvezményt is biztosít az államháztartás. További korlátozás, hogy nem vehető igénybe csökkentő tételként az osztalék és az árfolyamnyereség adója.
(17.20)
Az adóelőleg-fizetés szabályai az új adótáblához igazodnak.
S akkor néhány, az egyéni vállalkozókat érintő jó hír, kedvező változás:
A jövőben az adóelőleg megállapításánál az egyéni vállalkozók is figyelembe vehetik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összeg kedvezményét és természetesen a családi kedvezményt is.
A második - amit már említettem is - az, hogy a beruházási költség a jövőben csökkenti az osztalékalapot. Ez annyit jelent, hogy egy épületberuházásnál, ha az év végén nem kerül üzembehelyezésre, az addig felmerült költségeket a vállalkozói osztalékalapjából a vállalkozó levonhatja, ugyanakkor ha elkészül ez a beruházás és tárgyi eszközzé válik, akkor meg kell növelnie, de a csökkentés - mármint tárgyi eszközként - az értékcsökkenés nélküli összegre vonatkozóan természetesen fennmarad.
A tőkejövedelmekről néhány szót: az osztalékból származó jövedelem lesz tehát a jövőben a jegyzett tőke dolgozói üzletrész formájában történő emelése. Itt az adó mértéke 35 százalék lesz. Az árfolyamnyereség csökkenthető járulékos költséggel, ami az értékpapír-forgalmazóknak fizetett jutalékot jelenti.
Nagyon kedvező változás történik a vegyes jövedelmeknél, hiszen az ingatlan-bérbeadók a jövőben nem összevontan kell hogy adózzanak, hanem 20 százalékkal, hiszen a bérbeadás nem munka, hanem tőkejövedelem, ezért az adóztatása is így alakul.
Egyéb változásként említem meg azt, hogy a harmonizációs rendszer bevezetése a személyi jövedelemadó törvényt sem kerüli el, s az ipari termékjegyzéket a vámtarifaszám fogja felváltani.
Az adómentes bevételek köréből kiemelnék egy tételt, amit az 1. számú melléklet szabályoz: a ruházati termék helyett új fogalom lép majd életbe, a munkaruházati termék, ami azt jelenti, hogy a jövőben csak olyan munkaruházati termék lesz adómentes, amit törvényben biztosítanak, vagy törvény által kiadott, a törvényben szabályozott jogszabály írja majd elő. Ez lényeges szigorítás, hiszen a gyakorlat szerint eddig a vállalkozók többségének az volt a lényeg, hogy az üzletekből olyan ITJ-számú ruhát vásároljon, amely a személyi jövedelemadó törvény mellékletében megtalálható, és ezzel azt adómentessé tette. A jövőben ez teljes egészében megszűnik.
Az adminisztráció csökkentéséhez csak két gondolat. Ugyan nem a személyi jövedelemadó törvény szabályozza, hanem az áfatörvény, de meg kell említeni, hogy a jövőben nem kell adóbevallást beadni, csak évente egyszer annak a vállalkozónak, akinek a 3 millió forintot nem haladja meg az éves tényleges bevétele.
A másik pedig az, hogy megszűnik az egyéni vállalkozók azon kötelezettsége, hogy a pénztárkönyvben vagy a naplófőkönyvben a következő hónap 10-éig be kell jegyezni a bizonylatokat, illetve megszűnik az a kötelezettsége is, hogy negyedév végén zárást végezzen. Itt a törvény egyértelműen vissza fog hivatkozni az adózás rendjéről szóló törvényre, amelyben adóbevallási és adófizetési határidők vannak, és a jövőben erre kell egyértelműen figyelemmel lenni.
A továbbiakban néhány, az általános vitában elhangzott véleményre szeretnék reagálni.
Az ellenzéki képviselők megnyilvánulása alapján részükről egyértelmű a törvényjavaslat elvetése. A felsorakoztatott érvek viszont egymásnak ellentmondóak. Úgy érezzük, előbb született meg a döntés arról, hogy nem fogják a törvényt elfogadni, és csak azt követően álltak össze az érvek, hogy igazából miért is nem.
A bizottságok részéről megfogalmazott kisebbségi véleményben elhangzott a következő: "A kormánynak joga egyes csoportoknak előnyöket és hátrányokat biztosítani". Az érvelésben azonban mégis hosszasan bírálják a kormánynak ezt a szándékát.
Súlyos hibaként említik, hogy a javaslat jövedelemnagyságtól teszi függővé az alkalmazotti kedvezmény igénybevételét. Ehhez három megjegyzést szeretnék tenni. Az első megjegyzésem az, hogy az elmúlt ciklusban az 1995. évi szja-törvény elfogadásakor még támogatták ezt a tisztelt ellenzéki képviselők, hiszen az akkori törvény kimondja, hogy az adójóváírást az veheti igénybe, akinek az összjövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg. Úgy látszik, akkor ez nem volt súlyos hiba; olyannyira, hogy 1996-ban az új szerkezetben megjelenő törvényben arányosítani kellett a bér- és az egyéb jövedelmeket, és csak bonyolult számítással lehetett ezt érvényesíteni. Tehát már akkor is volt szándék az alkalmazotti kedvezmény szűkítésére és korlátozására. Azt az időszakot az adótanácsadók, de mindenki, aki adóbevallást készített, rémálomnak tekintik.
A második megjegyzésem: hamis az a beállítás, miszerint hatalmas hátrányok érik az 1 millió forint feletti jövedelmi kategóriában lévőket. A számok nem ezt bizonyítják. A jelenleg hatályos adótábla alapján az 1 millió 1 forintos jövedelem adóterhe 310 ezer forint, amiből ha levonjuk az adójóváírást, az 50 ezer 400 forintot, akkor adóteherként marad 259 ezer 600 forint. 1999-ben a benyújtott adótábla szerint ugyanezen jövedelem adóterhe 260 ezer forint, és itt nem veszünk figyelembe adójóváírást. A különbség tehát 400 forint/év - összesen havi 33 forint! Ez az úgynevezett kedvezőtlen hatás az 1 millió 100 ezer forintos jövedelmeknél éri el a csúcsot, ekkor lesz 1400 forint éves szinten - hangsúlyozom, éves szinten! 1 millió 170 ezer forintos jövedelemnél újra csökken, afölött pedig teljesen megszűnik. Úgy látszik, hogy a hatásvizsgálatnál nem vették figyelembe azok a képviselők, akik ezt állítják, hogy az adókulcsok csökkenése korrigálja az adójóváírás megszűnését. Tehát ez az állítás helyes - csak nem igaz.
Végül egy harmadik megjegyzés ugyanehhez a témához. Van egy ma is hatályban lévő törvény, amely durvább beavatkozás a családok tehervállalásába. Ez a családi pótlékról szóló törvény, amely kimondja, hogy ha a havi egy főre jutó nettó jövedelem meghaladja a 24 ezer forintot, akkor a családi pótlék 50 százaléka jár, 26 ezer forint felett pedig elvész. Mit jelent ez a két eltartóból és a két eltartottból álló családmodellnél? Azt jelenti, képviselőtársaim, hogy ha a szorgalmas férj vagy a főnöke tetszését elnyerő csinos feleség év közben váratlan jutalmat kap, akkor számíthat arra, hogy jövőre elvész a gyermekenkénti 4200 forintos családi pótlék, ami éves szinten 100 ezer 800 forintot jelent, és nem 36 ezer forintot.
(17.30)
Még egyszer kimondom: 100 800 forintot jelent! Tisztelt hölgyeim és uraim, ez a diszkrimináció! Ezért fogunk mi változtatni ezen a jövőben.
A következő állítás az ellenzéki képviselők részéről, hogy a gyermekkedvezmény törvénybe való beépítésével "nem szerencsés az adórendszert összekeverni a szociálpolitikai eszközrendszerrel." Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a gyermekes család, amely az adórendszer keretében támogatást kap, az szociálisan rászorult; sarkítva azt jelenti, hogy akinek gyermeke van, az hátrányos helyzetű. Többek között az ilyen gondolkodásnak a következménye az, hogy Magyarország népessége egy kisváros lakosságával fogy. Ezen a ponton tér el alapvetően a mi gondolkodásunk az önökétől.
A családi kedvezmény azonban nemcsak a jövedelem utáni adójóváírással, hanem az egyéb jövedelmek után fizetett adónál is igénybe vehető. A vitában elhangzott véleményekből azt a következtetést lehet levonni, mintha a törvényjavaslatot elvető képviselők erről megfeledkeztek volna. Az viszont tény, hogy az illegális, úgynevezett zsebes jövedelmek után nincs kedvezmény.
Azt sem ismerték fel az elutasítást favorizáló képviselők, hogy ez az új, nem a jövedelem nagyságától függő adókedvezmény arra serkenti a kiszolgáltatott munkaerőt, hogy ha van láthatatlan jövedelme, azt tegye, tetesse láthatóvá, mert megéri. Kifizetődő lesz, ha a tényleges keresetet vetik papírra, ezzel felértékelődik az alacsonyabb, de valóságos jövedelem azzal, hogy abból gyermekenként a kedvezmény teljes összegét igénybe veheti.
Ennek a folyamatnak mind társadalmi, mind gazdasági értelemben pozitív következményei lesznek. A mi gondolkodásunk lényege nem az, hogy egy rossz állapotot tartósítsunk, hanem az, hogy olyan változásokat indítsunk el, aminek nyertesei azok, akik tesznek, tenni akarnak családjuk és saját sorsuk jobbra fordulásáért; akik hasznos polgárai akarnak lenni az országnak, akik arra törekednek, hogy az élet piacán eladják munkaerejüket, tudásukat, szorgalmukat, tehetségüket, és ezért cserébe boldogulást és jólétet kapnak. Az adótörvényekkel - és hangsúlyozom: az adótörvényekkel! - nem erősítjük azoknak a társadalmi rétegeknek a pozícióját, akiknek a gyermekvállalás csak a megélhetés zálogát jelenti, és akiknek a segély felvételének a napja egybeesik a fizetés napjával. Ezt a valós problémát nem az adópolitikának, hanem valóban a szociálpolitikának kell kezelni.
Néhány gondolatot szeretnék még elmondani a családtámogatás rendszeréről. Teljesen úgy éreztem, amikor elolvastam a képviselő urak hozzászólását, mintha egyetlen családtámogatási forma létezne, és ez pedig a családi pótlék. Véleményünk szerint a jövő évben a családtámogatási rendszernek egy része lesz csak a jövedelemtől független juttatás, ez a családi pótlék; a másik része azonban jövedelemtől függő lesz. Ebben helyet kap az adótörvénybe beépített családi kedvezmény is, továbbá a rászorultsági alapon járó, a szociális ellátásról szóló törvényben meghatározott juttatások. Ez a koncepció a Szociális és Családügyi Minisztérium által a napokban beterjesztett családok támogatásáról szóló törvényjavaslatból is egyértelműen kitűnik.
Nem valós az a beállítás, miszerint a családi pótlék az egyetlen igazságos és követendő támogatási forma. Az értelmezésnél véleményem szerint gondot okoz az, hogy az új és a régi fogalmak, meghatározások értelme még nem tisztult le. A családi pótlék helyett majd meg kell szoknunk, hogy nevelési ellátás van, de igazából én ezt nem is így hívnám, hanem gyermekpótléknak; tehát családi pótlék helyett gyermekpótléknak. Ez tehát nem jövedelem- és nem családfüggő: a gyermekpótlék alanya a megszületett gyermek.
A szóhasználatban gyermekkedvezménynek nevezett támogatás az adótörvény megfogalmazásában - hangsúlyozom, helyesen - családi támogatás. Itt már érvényesül a család szerepe, hiszen az optimális családoknál a szülő teremti meg a létfenntartás feltételeit. Való igaz, a családi támogatással csak az élhet, aki dolgozik és jövedelemhez jut.
Egy kétgyermekes családban, ha a férj és feleség jövedelme eléri egyenként a 21 250 forintot - és hangsúlyozom, ez várhatóan a jövő évi minimálbér alatt lesz -, akkor teljes összegben élhetnek a kedvezménnyel. Tehát a kedvezmény alanya a család, de tárgya a gyermek.
Végezetül szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz frakciója érdemben két módosító indítványt kíván benyújtani. Az egyiknek a lényege - amelyet a Magyar Demokrata Fórum frakciójával közösen fogunk benyújtani -, hogy a családi kedvezmény megosztható lesz. Hangsúlyozom, itt egyébként valószínűleg félreértés is van, hiszen a családi kedvezmény most is megosztható, és nemcsak olyan értelemben osztható meg, hogy vagy az egyik házastárs, vagy a másik veheti csak igénybe, tehát a mostani javaslatban is az van, hogy az egyik gyermek után a férj veheti igénybe, a másik gyermek után a feleség veheti igénybe a kedvezményt. Ezt mi tovább szeretnénk pontosítani azzal, hogy itt töredéket is lehessen majd igénybe venni, tehát adott jövedelemnél, amennyiben nem tudja igénybe venni a magasabb változattal számolva két gyermek után a 3400 forintot, akkor a maradékot a másik házastárs tudja igénybe venni.
A másik módosító indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az adójóváírás csökkentése ne legyen ilyen ütemű. Itt a módosító javaslatnál figyelembe fogjuk venni azt a hármas elvet, amelyet kér tőlünk a kormányzat, hogy a költségvetés bevétele ne csökkenjen, hogy maradjon a három kulcs, és hogy minden jövedelem adóköteles legyen. Ennek szellemében fogjuk benyújtani a módosító indítványunkat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.
FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban jó lett volna, ha kedden a fideszes képviselők részt vesznek a vitában, mert Tállai András valóban érintett olyan kérdéseket, amelyek akkor elhangzottak. Azzal persze most sem foglalkozott, és kedden nagy vita volt róla, hogy ha ilyen jó ez a személyi jövedelemadó törvény, akkor mindent egybeszámítva miért nő mégis az átlagos adóterhelés az előző évhez képest. Tehát ha gyermekes kedvezményt, mindenféle kedvezményt önök egybeszámítanak, mindenféle dinamikus modellt alkalmaznak, 11 százalékos inflációval, de 13 százalékos keresetnövekedéssel számolnak, akkor miért nő mégis az átlagos adóterhelés?
A következő dolog: miért az alkalmazotti adókedvezmény csökkentése révén teremtik meg az alapjait a gyermekek utáni adókedvezménynek? S lehet, hogy ezzel kapcsolatban rengeteg vita volt, és különböző, önmagában is ellentmondó intézkedések történtek az elmúlt években, de tény, hogy az alkalmazotti kedvezmény 20 százalékos volt, és ennek köszönhetően a minimálbér után gyakorlatilag nem kellett adót fizetni. Most pedig a minimálbér után az önök javaslata szerint majd adót kell fizetnie mindenkinek!
A következő a gyermekkedvezmények kérdése. Igenis, az alacsony jövedelműek ebből nem kapnak! S remélem, önök nemcsak a családi pótlékban gondolkodnak, hanem a gyermekvédelmi támogatásban is, amely kifejezetten ilyen célú. De szeretném elmondani, hogy véleményünk szerint a mi elveinkkel nem lenne ellentétes, ha az alacsony jövedelműek körében mégiscsak adókedvezményre vagy valamilyen kedvezményre számíthatna az a szülő, aki rokkantnyugdíjas vagy öregségi nyugdíjas és ilyen gyermeket nevel, aki jövedelempótló támogatásban részesül, vagy a gyermekét egyedül nevelő édesanya.
Véleményem szerint ezek a személyek megérdemelnék, hogy ne csak a családi pótlékra, illetve ne csak a gyermekvédelmi támogatásra legyenek jogosultak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Hack Péter képviselő úr, SZDSZ.
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A személyi jövedelemadóról szóló törvény, mint ahogy a vitában is hallottuk, sokféle politikai célt testesíthet meg, valósíthat meg adópolitikai döntéseivel.
Az SZDSZ képviselőcsoportja már a korábbiakban is felhívta a figyelmet arra, hogy ezen célkitűzések közül a közbiztonság javításáért is lehetne tenni az adótörvények módosítása útján.
(17.40)
A kormány által benyújtott javaslat elmulasztotta ezt a lépést, ezt szeretnénk a magunk részéről pótolni. Kóródi Mária és Mécs Imre képviselőtársaimmal módosító indítványt nyújtottunk be annak érdekében, hogy a biztonsági berendezések felszerelése, illetőleg beépítése, a vagyonvédelem megjelenjen adókedvezményben.
A Fidesz-kormány politikájában, legalábbis a jelszavak szintjén, arról beszélt, hogy javítani szeretné a közbiztonságot, ennek érdekében nyújtott be néhány törvényjavaslatot, amelyeknek a tárgyalása a jövő héten kezdődik meg a Házban. Ezek a törvényjavaslatok meggyőződésünk szerint nem a legalkalmasabb eszközök a közbiztonság javítására, hiszen több száz éves tapasztalat, hogy önmagában a büntetések súlyossága nem hat elrettentően a bűnelkövetőkre. Azokban az országokban, ahol a legsúlyosabbak a büntetések, a mai napig is messze a világ többi országának átlagát meghaladó a bűnözés. A két tényező közötti összefüggés szakmai alapon nem kimutatható.
Az azonban minden szakmai vizsgálat által alátámasztott tény, hogy a bűnözés elleni fellépés leghatékonyabb eszköze a megelőzés. Az a megelőzés, amikor a polgárokat érdekeltté tesszük abban, hogy védekezzenek a vagyon elleni bűncselekményekkel szemben. A lakásbetörések, gépjárműfeltörések és -lopások nagy számának statisztikai adatai is mutatják, hogy ezeknek a betöréseknek, gépjárműlopásoknak a döntő hányadát - természetesen vannak kivételek - olyan ingó- vagy ingatlanvagyon ellen követik el, amely nincs megfelelően védve.
Az SZDSZ képviselőcsoportja általában nem híve az olyan típusú adókedvezményeknek, amikor bizonyos társadalmi rétegek a többiek rovására részesülnek kedvezményekben. A biztonsági berendezéseket felszerelő polgárok a költségvetés egésze számára takarítanak meg pénzt, hiszen az az adókedvezmény, amit a házára vagy lakásának ajtajára rácsot vagy riasztóberendezést felszerelő polgár megkap, ez az adókedvezmény a költségvetésnek mindenképpen olcsóbb, mint adott esetben a betörés helyszínén lefolytatott helyszíni szemlének a költsége, nem is beszélve az igazságszolgáltatás egész folyamatának költséges voltáról.
Ezért javasoljuk azt, hogy a személyi jövedelemadó törvény alapján kapjanak kedvezményt az összevont adóalapból azok a személyek, akik ingatlan, illetve ingóság védelmét szolgáló biztonsági berendezést szerelnek fel. Ezáltal a kormány indirekt módon ösztönözheti a polgárokat arra, hogy védjék meg saját vagyontárgyaikat, és vállaljanak egyfajta költségközösséget az állammal a bűnözés elleni fellépésben. Hiszen mindazok, akik jelen pillanatban - akár a biztosító kényszeréből, akár saját elhatározásból - ilyen költségbe verik magukat, mindig azzal kell hogy számoljanak, hogy a védelmi berendezés költségeit a családjuktól kell elvonni, a védelmi berendezéseket csak olyan áron szerelhetik fel házaikra, lakásaikra, ingóvagyonukra, hogy ezzel a családi fogyasztást csökkentik, és vagyonukból, a család megélhetéséből kell áldozni a védekezésre. Ez véleményünk szerint nem méltányos megfontolás.
Az SZDSZ-képviselőcsoport másik javaslata, amit a későbbiek során képviselőtársaink is szeretnének részletesebben kifejteni, arra irányul, hogy a helyi adók tekintetében kerüljük el a kettős adóztatást az szja vonatkozásában, hiszen jelen pillanatban a helyi adóként befizetett jövedelmek egyben szja alá is esnek, tehát ugyanazokat a jövedelmeket kétszer is megadóztatja az állam. Ez véleményünk szerint méltánytalan.
Én azt gondolom, hogy ezeknek a javaslatoknak a kormány által benyújtott javaslatból való kimaradása csak a véletlen műve, ezért szeretnénk kérni kormánypárti képviselőtársainkat, hogy támogassák a javaslatunkat. A biztonsági berendezések vonatkozásában ezt annál is fontosabbnak tartjuk, mert úgy ítéljük meg, hogy az ilyen típusú javaslatok támogatása ad valóban választ arra, hogy a kormány tényleg szeretné megjavítani a közbiztonságot, vagy csak jelszavakat szeret ismételgetni anélkül, hogy az érdemi változtatásokat támogatná.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én az előző felszólaláshoz tennék hozzá néhány gondolatot.
Azt senki nem állította, hogy ez a törvény jó adótörvény, mert véleményünk szerint nem is volt jó személyi jövedelemadó törvény, meg nem is hiszem, hogy lesz. Kétféle törvény létezik: van egy jó meg egy rossz, de a jó nem lehet adótörvény. Tehát mi nem állítjuk, nem mondjuk ki, hogy ez jó törvény. Mi érveket sorakoztattunk fel, hogy mi hogy látunk kérdéseket.
Az alkalmazotti kedvezményről pedig csak annyit, hogy a vitában egy ellenzéki képviselő azt mondta: "Az alkalmazotti kedvezmény nem azért lett kitalálva és bevezetve, hogy a gyermekkedvezményt finanszírozza - most jön a lényeg -, hanem azért, hogy az arányosság megmaradjon az adózóknál a vállalkozókkal szemben is, akik a bérből és fizetésből élőkkel ellentétben az életvitelükhöz szükséges jövedelmük egy részét le tudják írni." Itt van a probléma! Tudniillik mi nem tudunk elfogadni bérjövedelmet és nem bérjövedelmet; csak jövedelmet tudunk elfogadni, és annak egyfajta adóztatási feltételt kell biztosítani. Azt viszont elfogadjuk, hogy ma ez a helyzet még nem teremtődött meg.
A másik pedig az arányos közteherviselés elve, amit azzal kívánunk megvalósítani, hogy minden jövedelem adózni fog.
A gyermekvédelmi támogatáshoz csak egy mondatot: elmondtam a hozzászólásomban, hogy amikor a rászorultsági alapon való támogatásról beszéltem, akkor kimondottan a gyermekvédelmi támogatásra gondoltam.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az a képviselő voltam, akitől az előbb Tállai úr idézett, de megmondom őszintén, a magam részéről egyetértek azzal az állásponttal.
Ugyanis való igaz, a jövedelem a vállalkozónál is legyen jövedelem, és legyen a bérből és fizetésből élőnél is jövedelem. Csak az az igazság, hogy aki a vállalkozói szférában dolgozik, a költségek egy részét különböző módon elszámolhatja. Erre, azt hiszem, ezerféle példát lehet látni. Aki viszont bérből és fizetésből él, annál ezek a dolgok a saját - hogy mondjam - hatáskörén kívül esnek. Nála minden bér vagy minden kereset, amit megkap, jövedelemnek számít. Ő semmit nem tud elszámolni!
Én készséggel elfogadtam volna ezt az álláspontot, amit Tállai képviselő úr elmondott, ha önök más törvényekben tettek volna olyan jellegű változtatásokat, hogy a költségelszámolást a vállalkozói körben bizonyos tekintetben korlátozták volna. Akkor azt mondom, hogy megtartották volna az eredeti arányokat, és most lehet, hogy 10 százalék is méltányos lenne alkalmazotti kedvezményként. Csakhogy ilyen lépések nem történtek! Ezért tartjuk sérelmesnek az alkalmazotti kedvezménynek a felére csökkentését. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Tállai András képviselő úr következik, Fidesz.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamit tisztázni kell: a vállalkozóknál, egyéni vállalkozóknál - most a társaságokról nyilvánvalóan nem is beszélek - nem jövedelem van, hanem bevétel, vállalkozói bevétel. A vállalkozói bevételével szembeállítja a költségeit, és a kettő különbsége eredményezi a jövedelmet. Tehát nem igaz az, amit Farkas képviselőtársam elmondott, hogy ezt a kérdést így kell megközelíteni. Ne keverjük össze a vállalkozók bevételét az alkalmazott jövedelmével, a bérével! Az egyértelműen teljes összegében adóköteles, és ez nem is fog változni!
A másik kérdés, hogy nem ez az alapvető probléma. Az alapvető probléma az - és ezt mindannyian tudjuk -, hogy a vállalkozók nagy része nem a valóságos jövedelmen jelenti be az alkalmazottjait, és sajnos, saját magát sem.
(17.50)
Ha másra nem jó ez a családi kedvezmény, csak arra, hogy - még egyszer elmondom - tegye, tetesse legálissá a jövedelmét azért, hogy még jobban járjon azzal, hogy a családi kedvezményt igénybe tudja venni, akkor mi már tettünk egy lépést annak az irányába, hogy meg akarjuk szüntetni azt az állapotot, hogy a vállalkozóknál és a kiszolgáltatott alkalmazottaiknál nem a valóságos jövedelem van bejelentve. Önök nem tettek ez ellen semmit, hanem legalizálták. Azt mondták, elfogadjuk, hogy így van, és jöjjön az adójóváírás, mert így fogjuk közelíteni egymáshoz a vállalkozói jövedelmeket és az alkalmazotti jövedelmeket. Nem helyes!
Ez az adótörvény pontosan abba az irányba indul el, hogy igenis érje meg abban a jövedelmi sávban is bevallani és megfizetni utána járulékot, mert jön hozzá a családi kedvezmény. Köszönöm. (Taps az Fidesz és az MDF soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, MSZP.
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Teljes megdöbbenéssel hallom Tállai képviselőtársam ezen okfejtését. Szerinte ezzel ösztönözzük a munkavállalót és a munkaadót arra, hogy a tényleges kereseteket és jövedelmet jelentse be? Mert ha ez célja volt, akkor nagyon falsul sült el, egyáltalán nem ösztönözzük. Mert a kedvezményei csökkentek, az adóteher nő, minél több lesz a legálisan bevallott jövedelme, annál több lesz a közterhe. Ha azt vesszük figyelembe, hogy ez idáig a minimálbérhez közeli állapoton tartották a névleges keresetet, akkor arra egyértelmű az 1500 forintos tb-köztehernövekedés. A továbbiakban ezt az 1500 forintot a munkaadó kifizeti, de semminemű érdekeltsége nem áll fenn az irányban, hogy a tényleges jövedelmet vallják be.
Másrészt: nagyon jól tudjuk, hogy a költségek között a vállalkozók nagyon sok mindent elszámolhatnak. Tessék elmenni egy éjszakai közértbe, és bevásárolni a mindennapra valót! Automatikusan megkérdezik: áfás számlát tetszik kérni? Tehát itt tart a dolog. Ezzel én nem a vállalkozót bántom, hanem azt mondom, hogy a bérből, fizetésből élőnél ilyennek a lehetősége sem áll fenn - nem csalás végett. A mosószertől a szakkönyvig, az üzemanyag-költségtől a gépjárművének a megvételéig sem amortizációként, sem költségként nem írhat le semmit.
Tehát az adóterhek az arányos teherviselés - mint cél, mint egy követendő stratégiai cél, ami az adózás szabályaiba illenék - nyomvonalát egyáltalán nem követik, és a stratégia, a koncepció a legkevésbé hámozható ki ezekből az adótörvényekből.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, de jelzem, hogy amúgy is ön következett volna rendes felszólalásra. Eláll a kétpercestől? (Dr. Horváth Zsolt: Elállok.)
Öné a szó rendes időtartamban.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem tudtam, hogy én következtem volna szólásra.
Az előző gondolathoz Francz Rezső úrnak annyit szerettem volna elmondani, azt azért, azt hiszem, ön sem vitathatja, ha egy munkavállaló, aki, mondjuk, alkalmazott egy magáncégnél, és sajnos tényleg van olyan, hogy bejelentik egy minimális bérösszegre, majd efölött valamennyit még kap a zsebébe hozzá - mert tegyük igazságossá a dolgot, a legtöbb helyen így történik az alkalmazás -, abban az esetben, ha emiatt elesik például a gyermekei utáni adókedvezménytől, akkor természetesen igényelni fogja azt, hogy minél nagyobb összegben vallják be a jövedelmét, hiszen a nyugdíjában, a nyugdíjrendszerben ezt valahol neki majd el fogják ismerni. Hiszen a legtöbb ilyen elkerülés pontosan arról szól - legalábbis az én olvasatomban -, hogy tulajdonképpen a társadalombiztosítási járulékot spórolják meg, és tulajdonképpen az ő saját nyugdíjának a rovására most előre jövedelemhez jut. De alapvetően nem erről szerettem volna beszélni.
A személyi jövedelemadóról nagyon sok és nagyon részletes dolgot elmondott Tállai András képviselőtársam, ezért én most inkább csak néhány általános, fő gondolatát szeretném megerősíteni az általunk készített adótáblának.
Az egyik az, hogy tulajdonképpen mi is az adózás célja. Lehet, hogy nagyon egyszerűnek fognak tűnni ezek az összefüggések: az, hogy olyan feladatokra forrásokat teremtsen az állam, amelyeket mindenki igénybe vesz, illetve amelyet mindenki használ. Ilyen a honvédelem, ilyen a közbiztonság megteremtése vagy, mondjuk, a közoktatás. Ebből számomra egyetlen logika következik: ha mindenki használja, akkor lehetősége szerint mindenki járuljon is hozzá ezeknek a forrásoknak a megteremtéséhez. Ha történetesen az szja-ról beszélünk, akinek személyi jövedelemadó alá eső jövedelme van, akkor az ebből a jövedelméből valamilyen mértékben vállaljon, valamilyen mértékben részesüljön. Ez volt a célunk, amikor azt mondtuk, hogy az adózás terjedjen ki mindenkire.
Kimondva korábban is így volt, ám az adójóváírás folytán volt egy olyan jelentős réteg, amely semmilyen adóteher-vállalásban nem vett részt. Ez volt az, amire mi azt mondtuk, ha valóban mindenkire vonatkozik, akkor ezt valóban mindenkire ki kell terjeszteni.
És itt jön az, hogy arányos legyen a közteherviselés, ahová át szoktunk térni. Az arányos közteherviselésnél - ha matematikaóráimra visszaemlékszem - nagyon sokféle arányt lehet sorolni, tehát tulajdonképpen ez önmagában nem határozza meg azt, hogy milyen legyen ez az arányos közteherviselés. Természetesen az tűnik jó megközelítésnek, hogy minél nagyobb jövedelme van valakinek, annál nagyobb arányban vegyen részt ebben a teherviselésben. Igen ám, csak elkövetkezik az a pont, ahonnan kezdve ez már egy visszafogó erő lesz, hiszen - és itt térünk át az adótábla progresszivitására - minél progresszívebb egy adótábla... Ha egy egyszerű példát képzelünk el: valaki jól dolgozik, ezt - tegyük fel - el is ismerik neki és ezért pluszjövedelmeket kap, akkor neki egyáltalán nem mindegy, hogy a jövedelemnövekedésének a pótlólagosan megszerzett jövedelmei milyen arányban adóznak, és ez az adótábla sokkal kevésbé progresszív, mint a korábbi volt. Erről nem beszélünk, de ez igenis jelentős azoknak az embereknek, akik a munkájukkal becsületesen megszerzett jövedelemmel szeretnének előrehaladni. Számukra, azt hiszem, ez igenis egy sokkal kedvezőbb helyzet, mint amilyenben eddig voltak.
Az előbb beszéltünk a gyermekekről és a gyermekek helyzetéről. Az adótábla a gyermekek számát figyelembe veszi. Ez egy nagy kérdés és nagyon régi kérdés, hogy a gyermekek száma tulajdonképpen szociálpolitikai kérdés-e vagy családpolitikai kérdés. Ha erre a kérdésre választ tudunk adni - mi pedig állítjuk, hogy ez nem szociálpolitikai kérdés, hanem családpolitikai kérdés -, ebben az esetben teljesen méltányosnak fogható fel az... - és akkor itt hadd idézzem azt a gondolatmenetet, amely Andorka Rudolftól származik: a gyermek egy olyan speciális jóság - ő legalábbis nagyon gyakran hangsúlyozta ezt -, amely azoknak az embereknek is hasznot hoz, akik ennek a gyermeknek a felnevelési költségeibe nem szállnak be, hiszen nekik nincs gyermekük. A társadalomnak olyan fontos eleme a gyermek, hogy akik gyermeket vállalnak, azoknak is jót tesznek, akik nem tudnak gyermeket vállalni.
Hadd tegyek hozzá még egy adatot: tulajdonképpen annyira gyermekszerető nép a magyar, hogy aki teheti, akinek lehetősége van rá - és itt most akár biológiai értelemben is veszem -, általában vállal gyermeket. Tehát nem az első gyermek vállalásával van nálunk a legnagyobb probléma, hanem inkább a megszületendő második, harmadik gyermekkel, ahol egy józan gondolkodás alapján az anyagi határokat, korlátokat, realitásokat figyelembe véve döntenek úgy a családok, hogy ezt már nem tudják vállalni.
Azt kiszámolni, hogy a természetes reprodukcióhoz nyilván több gyermekre van szükség, mint egyre, sőt többre mint kettőre, ez nem túl nagy matematikai mutatvány. Ebből következik az, ami ebben az adótáblában végre benne van a gyermekek utáni adókedvezménnyel, hogy igenis szeretnénk elérni, hogy annyi gyermeket vállalhassanak a magyar fiatalok, ahány gyermeket szeretnének. Éppen ezért természetesnek tartom az egyenletesebb teherviselést, be kell kalkulálnunk azt a terhet, amit a gyermekek számának növekedése, a gyermekek felnevelése jelent a családok számára, ez pedig ebben az adótáblában igenis benne van.
Egészében pedig, nézve a számadatokat, amiket a Pénzügyminisztériumtól kaptunk - akik a korábbi ciklusban is képviselők voltak, azt mondták, viszonylagos ritkaságnak számít, hogy hatástanulmányokat kaptunk, én ezt nem tudom megítélni, de annak, amit kaptam, viszont nagyon örülök -, nem látom azt, hogy akár a GDP, akár az adóbevételek számarányában nézve jelentősebb növekedés lenne a személyi jövedelemadó-teherben. Tehát nem értem, hogy mire utalt képviselőtársam, mert legalábbis itt - mindannyian megkaptuk ezeket a százalékos arányokat -, ebben ez nem szerepel.
(18.00)
Tehát ezzel nagyon szépen megköszönöm, ez lett volna az ön kétpercesére a reagálásom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, MSZP.
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Horváth Zsolt képviselőtársam fatális tévedésben van, amikor azt állítja, hogy van olyan réteg, amely semmilyen adóvállalásban nem vesz részt. Ez így nem állja meg a helyét, hiszen nyilván minden réteg vásárol - márpedig ha vásárol, akkor az áfát nem tudja kikerülni! Az már megint más kérdés, hogy személyi jövedelme alacsony voltából kifolyólag a személyi jövedelemadóval való terhelhetősége nem ül meg - mondom én.
Másrészt: azt feltételezni, hogy a vállalkozó, aki magánvállalkozásban dolgozik, eleve csalásra építi a jövedelme egy részét, legalább akkora fatális tévedés, mint az ötvenes években, amikor a végrehajtók megtalálták a pálinkafőzőt a padláson, és mondták János bácsinak: öreg, le van tartóztatva, mert megtaláltuk a bűnjelet. Mondá akkor János bácsi, hogy liliomtiprásért is letartóztathatnak, mert arra is tudok szolgáltatni egy bűnjelre alkalmas szerszámot - hát apparát van rá! (Derültség.) Akkor ezek után azt is elkövettem? Azt feltételezni tehát, hogy aki magánvállalkozásnál dolgozik, biztos, hogy adócsalást követ el...!
Teljesen legális cégnél dolgozó, minden fillérét bevalló - van ilyen, nem tévedés -, más jövedelemhez nem jutó alkalmazottak részére reáljövedelem-növekedéssel nem lehet számolni. És ha tényleg a gyermekek léte, mi több a családok, gyermekek támogatása fontos, akkor mi azt mondjuk, hogy a családi pótlék emelésével a valóban rászorulóknak kellene biztosítani a családi pótlékot, annak az emelésével. Ezt a pénzt arra kellett volna hogy áldozzák, és nem úgy, hogy boldog-boldogtalan kap, ha szükség van rá, ha nem. A szükség nagy úr! És ez az ország nincs abban a helyzetben véleményünk szerint, hogy azoknak is adjon, akik erre nincsenek rászorulva.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Sok kétperces felszólaló van. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Francz képviselő úrnak most már két hozzászólására is tudok így reagálni. (Derültség.)
Az első az volt, amikor ezeket a szavakat használta: fatális tévedés, fals folyamatok. Ez a fatális tévedés! Nem tudom, mi abban a fals... - amit ön mond, hogy úgy akarja beállítani a vállalkozók terheit a minimálbérrel kapcsolatosan, mintha azok az egészségügyi hozzájárulás emelkedésével növekedtek volna. Tessék kiszámolni, hogy az 1999. január 1-jétől várhatóan érvényes 22 600 forintos minimálbér után az új, csökkentett terhekkel mennyit fizet egy vállalkozó! Tessék beleadni azt is, hogy 2100-ról 3600 forintra emelkedik az egészségügyi hozzájárulás. (Francz Rezső közbeszól.) Ne tessék elkezdeni, mert kevesebb járulékot fizet így a vállalkozó '99-ben, mint 1998-ban! Igaz, hogy minimálissal, de ami a legfontosabb: kevesebbet fizet. Mi ebben a fals folyamat? Eddig minden évben megszokták a vállalkozók, hogy ha emelkedik a minimálbér, azzal együtt a havi járulékterhe egy egyéni vállalkozónak 1000-1500-2000 forinttal több volt. Most nehezen hiszik azt el, hogy nem kell többet fizetniük. És mi erre alapozzuk azt, hogy igenis elindul az a folyamat, hogy a kevesebb teherrel több jövedelmet fognak majd bevallani.
Az előbb azt tetszett mondani, hogy baj, hogy milyen sok költséget elszámolnak a vállalkozók, most pedig azt tetszett mondani, hogy nem csalók a vállalkozók. Az egyik felszólalás üti a másikat. (Francz Rezső: Ez nem csalás! Ez lehetőség!) Senki nem mondta, hogy a vállalkozók csalnak. Az, hogy sok költséget számolnak el, tessék elhinni, hogy nem az adótörvény hibája! Ennél szigorúbb adótörvény ebben az országban már nem kell! Másban van a probléma. És higgyék el, hogy azon a területen is megkezdtük azt, hogy valóságos helyzet legyen.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt mondandójára szeretnék reagálni. Azt senki nem vitatja egyébként, hogy az adórendszerrel kapcsolatban készült tájékoztató nagyon pontos és korrekt anyag. De szeretném elmondani, hogy ilyen anyagok természetesen a korábbi években is készültek, tehát ilyen anyagok akkor is voltak.
A másik rész, amit el tetszett mondani, hogy én a GDP-re hivatkoztam, és az hol van. Nem hivatkoztam rá. Elmondtam, hogy az átlagos adóterhelés 21,1 százalékról 0,3 százalékkal nő, ez pedig ennek a tájékoztatónak az 5. oldalán található. Tehát az ön kormánya terjesztette ezt így elő.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
A másik: a nettó kereset változásánál, amikor azt igyekeznek bebizonyítani, hogy milyen kereseteknél változik a reálkereset pozitívan, tehát 100 százalék fölött, ha megnézzük az egyes táblázatokat, akkor a reálkeresethez úgy lehet eljutni, hogy van egy számítás, ami a dinamikus modellben 13 százalékos bruttó átlagos keresetnövekedéssel, másrészt pedig 11 százalékos inflációval számol. Én ezeket a számokat idéztem, és így mondtam azt, hogy vannak olyan értékek, például a gyermektelen alkalmazottaknál, akik esetében még mindezt egybevetve is csak a 735 ezer és 960 ezer forint közötti kereseteknél nem lesz reálkereset-csökkenés, illetve ezt követően az 1 millió 900 ezer forint feletti jövedelmeknél.
Tehát ezekre az adatokra hivatkoztam, és nem a GDP-re.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Francz képviselő úrnak annyit szerettem volna elmondani - és érdekes, hogy kétszer is leírtam ugyanazt -, hogy én az szja-ról beszéltem. Pontosan leírtam azt, hogy a személyi jövedelemadóról beszélek. Amiről ön beszél, az nem releváns ebben a tartományban - egyszerűen nem tudok rá mást mondani.
A másik, hogy úgy kezdtem, hogy ha van egy alkalmazott, akit egy magáncég foglalkoztat, és tegyük fel, hogy a jövedelmének egy részét legálisan lejelentve szerzi, más részét pedig zsebbe fizeti... - nem állítom, hogy van ilyen, de azért elképzelhetőnek tartom. Tehát ennyiben korrigálva a dolgot: ha ilyen létezik, akkor ebben az adótáblában ez a folyamat abban az irányban fog mozdulni, amit én mondtam, ugyanis ez az alkalmazott azt fogja igényelni, hogy minél nagyobb arányban jelentsék őt le, és vallják be az ő jövedelmét.
Farkas képviselő úrnak pedig: megint csak leírtam azt, hogy az szja világában vagyunk, és ezekben a táblázatokban azt is mondtam, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés - és erről szólt a mondat -, az összadóterhelés lehet, hogy megváltozik. Tehát ugyanúgy, mint ahogy az előbb Francz Rezső úrnak mondtam, hogy az áfa megfizetése nem tartozik a személyi jövedelemadóhoz, ugyanúgy nem a teljes adósávról beszéltem, és ha ezekben a táblázatokban meg tetszenek nézni, akkor igenis az van, hogy a GDP arányában a '99. évi tervben várhatóan - és csak így jött be a GDP, hogy a GDP százalékos arányában - csökkenni fog a személyi jövedelemadó-bevétel.
Az pedig, hogy a modellekben a peremfeltételeket meg kell határozni, és megszabják, hogy mennyi az infláció és mennyi lesz a reálkereset-növekedés, anélkül nem tudunk modellt készíteni, tehát ebben ez mindenképpen így van.
Azt pedig, hogy az előző négyéves ciklusban milyen szintű indoklások, illetve hatástanulmányok születtek a kormány részéről, nem volt módom látni, mert akkor még nem voltam képviselő. Ezt viszont most jónak tartom, és nagyon örülök, hogy van ilyen.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom két percre a szót Francz Rezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Horváth Zsolt képviselőtársam szó szerint azt mondta, hogy "semmilyen adóvállalásban nem vesz részt". Ez volt a minősítés, a jegyzőkönyvben majd szíveskedjen megnézni! Én pedig azt hangsúlyoztam, hogy van olyan kereseti zóna, amelyben nem képesek személyi jövedelemadó fizetésére, mert nem terhelhetők. Egyébként ha megveszi a kenyeret a milliomos, ugyanannyit fizet érte a minimálbéren élő is, ugyanannyi áfatartalommal! Tehát legális fogyasztó az adót ma nem tudja elkerülni.
Másrészt a vállalkozóról én nem azt állítottam, hogy csal - önök hangsúlyozták, hogy mi a kiindulási alap. Ez egy általánosítás. Annak a lehetősége, az adószabályokkal való élés, visszaélés - annak hívják ezt? A jelenlegi APEH-elnök azt mondta, korábbi életében abból élt, hogy adótanácsokat adott, azaz élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a jogszabályok nem tiltottak.
(18.10)
Következésképpen egy bérből és fizetésből élőnek, amennyiben legálisan keresi a pénzt - és nem feltételezés, hogy a zömük ilyen -, nincs semmiféle adóelkerülési lehetősége, adózik a személyi jövedelme után, és minden fogyasztásra elköltött forintja után adót fizet. Ez tehát méltánytalan ezen réteg számára azokhoz képest, akik nem tudatos adócsalással, hanem a lehetőség folytán legálisan számolhatnak el költségeket.
Végül még egy dolog: Farkas Imre képviselőtársam elemezte, melyik az a kereseti zóna. Mit jelent önök szerint a "gyermektelen"? Az is gyermektelen ezen adószabályok szerint, akinek a gyermeke már felnőtt, és keresőként ugyanazok a szabályok sújtják, mint a szülőt - tehát már gyermektelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a lehetőséget Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Van egy tiszteletteljes kérdésem a kormánypárti képviselőkhöz: hogyan lehet a személyi jövedelemadó adóalapjának része olyan jövedelem, amely ha kizárólagos jövedelem, úgy nem adózik? A kérdés akár általános is lehetne, de én most konkrétan a nyugdíjakra, illetve a nyugdíjasokra hegyezném ki.
Önök azt hiszik, ehhez elégséges jogalap az, hogy annak idején valami marxista-leninista beidegződésű reformkommunista így döntött? Ez tudniillik súlyos diszkrimináció! Amikor a nyugdíjasaink munkát vállalnak, akkor ezt kényszerből teszik - ezt elmondtam már a nagy felszólalásomban -, legalábbis ez az általános. A magyar nyugdíjas is szeretne jól élni, szeretne élni a hobbijának: utazgatna, világot látna, mint német, osztrák, francia, svéd, norvég, svájci, angol társai - de ő megélni akar! Ezért kell őt mindenki másnál kedvezőtlenebbül megadóztatni? Hát milyen szemlélet ez?!
Szintén a kérdéshez tartozik ugyanakkor, hogy miért nem adóköteles a kamatjövedelem. Akinek kizárólagosan ez a jövedelme, ebből él és ragyogóan él, az vajon miért nem fizet személyi jövedelemadót? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!)
Köszönöm. (Taps a MIÉP és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Írásban jelentkezett hozzászólásra Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Megadom a szót a képviselő úrnak.
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen. Azzal kezdeném, elhangzott itt a vitában, hogy senki sem állította, hogy ez egy jó adótörvény. Nos, ezen a konszenzusos alapon, azt hiszem, nekiláthatunk ezen adótörvény vitájának és jobbításának, ezért lesz majd számos olyan módosító indítvány, hogy ez az adótörvény, ha nem is jó, de jobb adótörvény legyen annál, mint ami jelenleg be van nyújtva.
Sok szó esett arról - és néhány gondolattal muszáj hogy érintsem, hiszen mindannyiunk számára fontos kérdés -, hogy az adókedvezmények tekintetében jelentős előrelépés történt a családok, a gyermeket vállalók vonatkozásában, de ugyanakkor ez az előrelépés nincs teljesen összhangban azzal a kereseti rendszerrel, jövedelmi viszonyokkal, amelyek kialakultak Magyarországon, tehát nagyon sok család nem lesz képes igénybe venni azt az adókedvezményt, amit pedig gyermekek vállalása esetén igénybe vehetnének. És e családok között nagyon sok olyan lesz, amely messze önhibáján kívüli okok miatt nem tudja ezt igénybe venni, mert olyan alacsony jövedelmi kategóriában van, pedig igyekszik munkát vállalni; adott esetben talál is munkát, de olyan jövedelmi kategóriába esik, amelyben nem képest ezt a kedvezményt igénybe venni.
Elhangzott az is, hogy tulajdonképpen ennek a megoldása és orvoslása a szociálpolitika keretében kell hogy megoldódjon. Azt hiszem, annak idején említettem már a bér, valamint a nyugdíj jellegű kérdéseknél, hogy el fog következni az igazság órája. Azt hiszem, ezt a kérdést is látni fogjuk majd, amikor ezekről a támogatásokról beszélgetünk itt a parlamentben, hogy vajon valóban megtörténik-e a kompenzáció azokban az esetekben, amikor az állampolgár nem tudja az adókedvezmény rendszerén keresztül igénybe venni a kedvezményt, de mégis elvitathatatlanul indokolt az, hogy támogatásban részesüljön a gyermekvállalás és a család fenntartása miatt.
Erről a kérdésről kicsit talán továbblépve, két rövidebb kérdést szeretnék csak a plénum elé hozni, hiszen a szabaddemokraták már nagyon sok kérdésben kifejtették az álláspontjukat.
Az első kérdéskör a vállalkozókhoz kapcsolódik: kezdhetném úgy is ezt a témakört, hogy például az illetékekről szóló törvénynél már láthattuk a "vállalkozásbarátságot", hiszen a cégbírósághoz, illetve az eljárásokhoz kapcsolódó tevékenységek során jelentős illetéknövekedéseket kell majd a vállalkozóknak, kisvállalkozóknak elszenvedniük, éppen azoknak, akiknek majd a törvény kapcsán 1 millióról fel kell emelniük az alaptőkét a kft.-ben, s ha másért nem, legalább ezért oda kell menniük a cégbírósághoz, az eljárási díj náluk is négyszeres vagy hatszoros lesz, és a többi, és a többi - tehát láttuk, láthattuk. Én egy másik vonatkozásban szeretném a vállalkozásbarátságot a kormánytól számon kérni, ez pedig a beruházásösztönzés vagy a vállalkozási-beruházási kedv növelése. Hiszen az adókedvezmény rendszere olyan rendszer, amivel éppenséggel a vállalkozók beruházásösztönzési lehetősége a kormányzat kezében van! Most azonban elég szomorúan tapasztalhatjuk, hogy mind a személyi jövedelemadó törvény 49. §-ára, mind pedig a 49/C, 50. és egyéb paragrafusokra vonatkozó módosítások nemhogy élénkítenék a vállalkozók beruházási kedvét, hanem éppenséggel csökkentik azt. Azt gondolom, ez nem célszerű politika! Nagyon sok kifogás érte itt a vállalkozókat, pedig ők nemzeti jövedelmünk és foglalkoztatásunk igen jelentős részét biztosítják. Szóval nem jó dolog a vállalkozókat a fogyasztás irányába tolni, sokkal fontosabb lenne őket a beruházási, főleg a munkahelyteremtő beruházási kedv irányába befolyásolni az adórendszeren keresztül.
Azt kérem tehát a szabaddemokraták nevében, hogy ezt a kérdéskört újra tekintsük át, illetve a részletes vita során az ehhez kapcsolódó módosításoknál bizottsági és képviselői szinten törekedjünk arra, hogy a vállalkozók, a vállalkozások beruházási kedvét növeljük.
Ehhez kapcsolódóan szeretném a befektetési adóhitel-kedvezményt is idehozni a Ház elé, hiszen a jelenlegi törvénymódosítás ugyan az adóteher '99. évet követő általános mérséklésének megalapozása céljából 30 százalékról 20 százalékra csökkenti a befektetési adóhitel-kedvezmény mértékét - ezt írja a szöveg -, ez a kedvezmény azonban legfeljebb 1 millió forint befektetési növekmény után vehető igénybe, vagyis az adókedvezmény legfeljebb évi 200 ezer forint. Megint csak azt mondom, hogy indokolatlannak tűnik a befektetési adóhitel-kedvezmény ilyen korlátozása, hiszen megint csak nem arra ösztönöz ebben a szférában, hogy a megtakarítás és a befektetés legyen az egyik stratégiai cél.
Továbbhaladva, még mindig a vállalkozásokhoz kapcsolódva bizonyos értelemben: igen nehezen lehet megérteni, hogy a törvény vajon miért állapít meg különböző adómértéket az egyes részvényekhez kapcsolódó vagy magánszemély által jegyzett tőke emelésével szerzett részvények esetében. Külön kiemelném, hogy a dolgozói részvény esetében - az egyes társas vállalkozásoktól eltérően - az ilyen formában szerzett jövedelem adójának a mértéke a 20 százalékos általános mértékkel szemben 35 százalék. Miért baj az, ha a dolgozó részvényt szerez a vállalatában vagy nem a vállalatában? Miért kell ezt büntetni? (Rozgonyi Ernő: Bizony!) Hát miért kell 20 százalék helyett 35 százalékot bevezetni, kifejezetten ebben a kategóriában emelt adózást létrehozni?
(18.20)
És hozzá szeretném tenni: miért kell ezt tovább növelni? Alkotmányosan ezt biztosan meg lehet tenni, de azért a közérzetünk szempontjából miért szerencsés az, hogy egy újabb feszültséget építünk be? Ha ugyanis ez a dolgozói részvény az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítése során keletkezik, akkor ez adómentes. Ha tehát a magánszférában vagy már félig-meddig privatizált vállalat esetében jut a dolgozó részvényhez, akkor 35 százalék, ha állami privatizáció során, akkor adómentes. Azt gondolom, ezt azért át kell gondolnunk, át kell gondolnia a kormánynak, valóban ez volt-e az eredeti szándéka, és eredeti szándéka szerint történik-e az adótörvény módosítása.
Külön ki szeretnék emelni még egy kis területet - most már a vállalkozói és társasági területeken túl -, ez egyetlen jövedelmi terület lenne: a bérbeadás területe. Az összevont adózás alá eső jövedelmek köréből kiemeli a javaslat az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmet. Ezt a jövedelmet úgy tekinti a javaslat, mint a tőke hozadékát, és ezért - mondja az indoklásban - kedvezményezi az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmet. Nos, én megmondom őszintén, hogy ez az indokolás önmagában, hogy ez a tőke hozadékának felel meg és ezért kedvezményezi, azt hiszem, nem túlságosan megnyugtató egyikünk számára sem, hiszen miért pont az ingatlan-bérbeadásnál, ott, ahol egyébként a bérben, tehát a bérleti szerződésben biztosítható az ingatlan állagmegóvása, sőt természetes módon e szerződések szerint az amortizációt általában tartalmazza maga a bérleti díj; ezért nem értem, hogy ebben az esetben a jövedelem, a tőkehozadék jellegű jövedelem megemlítése miért indokolt, s ha itt indokolt, akkor miért csak az ingatlan bérbeadásánál indokolt, miért nem indokolt például a földterületek vagy egyebek bérbeadásánál is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: El kell olvasni!)
Az előbb, ugye, elhangzott Tállai András képviselő úr részéről, hogy mi nem tudunk elfogadni bérjövedelmet és nem bérjövedelmet, ilyen és olyan jövedelmet - csak jövedelmet. Nos, én azt hiszem, ezt egyrészt ebben az esetben megkérdezhetném, hogy ez most akkor hogyan jön össze ezzel az itt elhangzott mondattal. Másrészt pedig azt gondolom - most már kicsit komolyra fordítva a szót -, hogy az adózási törvény azért pontosan arról szól, hogy nagyon sokféle jövedelmet el tudunk képzelni adózási szempontból, és azokat nagyon különbözőképpen adóztatjuk, s nagyon különbözőképpen adunk kedvezményeket. De az a formája az itt említett három-négy adókedvezménynek, illetve adózási módnak, amit én most igyekeztem kiemelni a törvényjavaslatból, azt hiszem, nem érte el a célját, és ebben a vonatkozásban semmiképpen sem tarthatjuk ezt jó adótörvénynek, hanem azt hiszem, a módosításokra ebben az esetben is szükség lesz. Ezekhez a kérdésekhez a vitát követően módosító indítványt fogunk benyújtani.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a következő hozzászólónak, Szabó Lukács képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. És sokszor nem azon múlik, hogy egy törvényből mennyit tartanak be, hogy mennyit akarnak betartani, hanem azon, hogy mennyit értenek meg belőle! Ebből következik, hogy természetesen nemcsak a mostani törvény előkészítőire, hanem minden törvény előkészítőjére vonatkozik az - mégpedig időbeli korlát nélkül, visszamenőleg és előremutatóan is -, hogy közérthetően kell megfogalmazni egy törvényt.
Ez a törvény olyan törvény, amely igen sok polgárt és igen sok olyan embert érint, aki csak szeretne polgár lenni! Lehet-e ezt a törvényt - meg a többi törvényt is - olyan módon megfogalmazni, amitől elvárható az, hogy alkalmazkodjanak is hozzá, illetve azt be is tartsák? Erre a törvény-előkészítőknek célszerű lenne Aesopus meséit tanulmányozni, ahol kiváló példát lehetne arra találni, hogy a legmélyebben szántó gondolatok is milyen egyszerű nyelven megfogalmazhatók - mert az mindenki számára mond valamit, és a legtöbb ember számára a lényeget tartalmazza. Ilyen szempontból nézve az előttünk álló törvénymódosítási javaslat nemigen dicsekedhet azzal a bravúrral, azzal a szinte utolérhetetlen egyszerűséggel, ami Aesopus meséit jellemzi.
A törvény egészéről azt lehet elmondani, hogy én hiányolom a módosítások indoklásából azt, melyik módosítás milyen várható bevétellel vagy bevételelmaradással jár. Nagyon célszerűnek mutatkozott volna az, ha az indokolásban erre is kitértek volna.
Igen kifogásolható és erkölcsileg sem támogatható a módosításnak azon része, amely nemcsak hogy a létminimumot, hanem még az ennél kevesebb minimálbért is megadóztatja. Nem tudom, erkölcsileg hogyan vállalható fel az előkészítők részéről az, hogy miközben a leggazdagabbak esetében csökkenti az adót, ugyanakkor azoknál, akik vélhetően szociális segélyre szorultak, ott pedig adót vezet be! Úgy vélem, ez nem egészen abban az irányban hat, mint ami a kormányprogramban szerepel.
Tekintettel arra, hogy képviselőtársaim a korábbi felszólalásaikban már érintették a törvénymódosítási javaslat számos részét, engedjék meg, hogy én csak a mezőgazdaságot érintő területével foglalkozzam.
Az elmúlt évben, alig másfél évvel ezelőtt az ország családi gazdaságainak képviselői kiharcolták azokat a törvénymódosításokat, amelyek lehetővé tették azt, hogy a paraszt is emberi módon élhessen meg. Közismert, hogy ez milyen módon volt a Horn-kormánytól kikényszeríthető. Akkor meg voltunk arról győződve, hogy ezek az elért eredmények tartósak lesznek, és ezt a jelenlegi kormány is felvállalja. Ezzel szemben meglepődve kell azt tapasztalnunk, hogy az infláció mértékével máris csökkenteni szándékozik a kormány ezeket a paraszti adózás vonatkozásában már elért eredményeket, tekintettel arra, hogy itt indexálásról, inflációkövetésről semmilyen szó nem esik. Miközben például a gépjárműadónál nem feledkezett meg a kormányzat arról, hogy a minimumot 50 százalékkal emelje, ugyanakkor a kistermelők esetében, ha kistermelő lesz valaki, 4 millió forint éves jövedelmet lehet elérni a korábbi rendelkezés szerint, és most is csak 4 millió forintos határig kistermelő valaki az összes őstermelő közül! Véleményünk szerint akkor járnánk helyes úton, ha ezt is legalább az infláció mértékével korrigálnánk.
Ami az erdőtelepítést illeti, az viszont nem is értelmezhető. Feltételezhető, hogy még a törvény előkészítői, illetve a Pénzügyminisztérium sincs tisztában azzal, amivel a kormány egy másik tagja, a földművelésügyi miniszter, illetve a szakminisztérium tisztában van. Ugyanis az erdőtelepítésre adott állami támogatás nem fedezi a telepítés összes költségeit, annak csak egy részét fedezi! Ezzel szemben a törvény-előkészítők arra kötelezik az erdőt telepíteni szándékozókat, hogy az adóhivatal felszólítására tételesen számoljanak el azzal a hozzájárulással, amit az állam az erdőtelepítés támogatására ad.
(18.30)
Tekintettel arra, hogy az erdőfelügyelet meggyőződik arról, megvan-e az erdő, sikeres volt-e az erdőtelepítés, tehát az, amit a magyar állam adott az erdőtelepítés támogatására, a költségek egy részének a fedezésére, abból vajon lett erdő vagy nem lett erdő; de ugyanakkor, amikor ott van az erdő, ezzel szemben még tételesen el is kellene számolni. Ez azért érthetetlen és azért tarthatatlan, mivel - mint ahogy mondtam - az erdőtelepítés támogatására adott állami támogatás nem fedezi a költségeket. Ha mégis ebből akarják megvalósítani az erdőtelepítést, akkor kénytelenek a családok, az erdőt telepíteni szándékozók saját munkát meg saját géphasználatot is bevonni az erdőtelepítésre. És erről ki fog számlát adni? Erről nem beszél senki! Mert az igazolt költség az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy számlával igazolt költség; bár ez a törvény szövegéből nem derül ki. Mert ha úgy érti a kormányzat az igazolt költséget, hogy nem kell számlával igazolni, hanem egyéb módon is igazolható, akkor természetesen semmi kifogásunk nem lehet az igazolás ellen.
Még inkább érthetetlen az, amit az előterjesztés tartalmaz a véghasználatot illetően. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékeseinek állásfoglalása alapján, és természetesen személyes tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységnek legfeljebb 2-3 százalék nyereségtartalma van, tekintettel arra, hogy több évtizeden keresztül nincsen más, csak költség, és a végén 30-40 vagy a tölgyes esetében esetleg 100 év múlva lesz csak egyszer egy nagy bevétel. Nyilvánvaló, hogy az összes költséget nem lehet elszámolni, már a bizonyíthatóság és az idő múlása miatt sem lehet elszámolni ennek a terhére.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy szerencsés dolog-e ezt a kitermelés évében olyan bevételnek tekinteni, amely mögött nem volt költség, úgy gondoljuk, ez nem egészen tisztességes dolog a kormányzat részéről. Ezért ennek olyan módon történő módosítását javasoljuk, ami a végfelhasználatból keletkezett bevételnek legalább 3 évre történő elosztását javasolja.
A módosító javaslataink ebben a pillanatban gépelés alatt állnak, kérném elnök asszonyt, hogy a jegyzőkönyv alapján is - amiben nyilvánvalóan szavaim megörökíttetnek - vegye tudomásul azt, hogy ezek esetleg az általános vita lezárása után néhány perccel fognak megérkezni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)
ELNÖK: Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a módosító javaslatok beadására a mai ülésnapunk bezárásáig nyílik lehetősége. Remélem, ez önt megnyugtatja. (Szabó Lukács: Köszönöm szépen.)
Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előző hozzászóló, Katona úr gondolataihoz szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni... (Bauer Tamás és T. Asztalos Ildikó: Kovács!) - Kovács, elnézést. Tehát érthetetlen az a bejelentése, ami szerint a személyi jövedelemadó törvény 49/C. §-ának módosítása hátrányos a vállalkozókra. Tessék szíves megmondani, mi abban a hátrányos, ha valaki egy komoly épületberuházásba kezd, több millió forintot rákölt, ugyanakkor más tevékenységet is végez, és a tevékenységéből eredménye képződik, és a beruházási költséget a vállalkozói osztalékalapjából levonhatja. Mi ebben a hátrányos? Valószínűleg a képviselő úr nem értelmezte ezeket a változásokat, mert való igaz, hogy amikor elkészül a tárgyi eszköz, ezzel meg kell növelni, de ugyanúgy csökkentheti, de akkor már mint tárgyi eszköz és nem beruházási költség, az amortizációval csökkentett részével ugyanúgy csökkenthető a vállalkozói osztalék - ez az egyik.
A másik: azt sem értettem, amikor arra tért ki, hogy az ingatlanadózás mellett a földbérbeadás miért nem 20 százalékkal adózik, hiszen az 20 százalékkal adózik, tehát a törvényben benne van, pontosan az ingatlan szó került be újra. Az is igaz, hogy az van a törvényben, hogy a földterület, de ha szorosan vagy szó szerint értelmezzük, akkor viszont a nem földterület ingatlan, tehát annak a bérbeadása is a 20 százalékos adókörbe tartozik.
A harmadik gondolat pedig az emelt adózással, tehát a részvényszerzéssel, jegyzett tőke emelésével kapcsolatos értékpapírszerzéssel függ össze, hogy miért 35 százalék az adó. Itt csak annyit szeretnék elmondani - azon túl, amit ő is elmondott -, mi úgy véljük, hogy ez az élőmunkából származik, tehát itt igazából munkajövedelem létezik. A másik, hogy az osztalék adója a tag számára is a 20 százalékos korláton túl, ha azt nem tudja igénybe venni, 35 százalék, tehát itt szinkronban van a két százalék.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem azért kértem még egyszer szót az általános vita második, azaz utolsó napján, mintha önöknek valószínűleg nem lett volna már elegük belőlem korábban is, hanem azért, főképpen azért, mert azóta, hogy az általános vita elkezdődött, fontos új információk birtokába jutottunk, amelyek bizonyos tekintetben új megvilágításba helyezik a törvényt. Nevezetesen: kezünkbe került a költségvetés. A költségvetést alaposan áttanulmányozni nekünk, szabaddemokrata képviselőknek még nem volt módunk, hiszen csak a hét végén jutottunk hozzá - ki mikor a hét végén -, de azért egy nagyon fontos következtetésre éppen a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatban módot ad a költségvetés, és ez lesz a legfontosabb mondandóm ebben a mai felszólalásomban. De ezt megelőzően szeretnék még két megjegyzést tenni.
Az első megjegyzésem egy egészen rövid kis megjegyzés lesz; Horváth Zsolt képviselőtársunk itt azt mondta, hogy itt ehhez a törvényhez most a Pénzügyminisztériumtól milyen kitűnő elemzést kaptunk, és úgy hallotta, hogy korábban ilyen nem volt vagy ritkán volt. Szeretném megnyugtatni, hogy amióta ez a Pénzügyminisztérium ilyen típusú adótörvényeket, személyi jövedelemadó törvényeket benyújt - mármint ez az épület, mert ugye ez most már egy polgári Pénzügyminisztérium, szemben az előzővel -, amióta a Pénzügyminisztérium ilyen személyi jövedelemadó törvényeket benyújt, azóta ilyen típusú számítások, táblázatok mindig vannak. Tehát ugyanilyen táblázatokkal dolgozott az ellenzék meg a kormánykoalíció is az elmúlt években, tehát vannak ilyen táblázatok. Ezek a hatásvizsgálatok, amelyeket most ez a vékony füzet tartalmaz, azonban talán fontos összefüggésekre nem térnek ki. Ezeket a fontos összefüggéseket azonban a vitában itt mi valamennyien összeszedjük.
A második kérdés, amiről szeretnék beszélni, egy olyan kérdése a személyi jövedelemadó törvénynek, amiről ma is sok szó esett, a múltkor is sok szó esett, és annak, hogy mégis visszatérek rá, az az oka, hogy itt is egy új szempontra hívták fel az én figyelmemet is, és erre az új szempontra szeretném én is felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Nevezetesen az adójóváírás csökkentéséről, illetve megszüntetéséről van szó, különösen a csökkentéséről, tehát arról, hogy az adójóváírást egymillió forintig 20-ról 10 százalékra csökkentik, fölötte pedig meg is szüntetik - ez most érdektelen abból a szempontból, amiről én beszélni akarok. Ezt a döntést, vagyis más szóval, ahogy én erre már a vezérszónoklatban felhívtam a figyelmet, azt, hogy megszűnik a nullkulcs; amit egyébként akkor, amikor korábban látszólag szűnt meg, valamennyi akkori ellenzéki és jelenlegi kormánypárt élesen ellenzett (T. Asztalos Ildikó közbeszól.), megadóztatni a minimálbért... - akkor nem valamennyi, csak a többségük, ahogy az államtitkár asszony itt figyelmeztet engem a pontatlanságra.
Tehát amiről most beszélni szeretnék, az a következő. Önök azt mondják: az az elv, hogy mindenki adózzon, és ennek jegyében mondják azt, hogy ezt az adójóváírást csökkentik a felére, 20 százalékról 10 százalékra, tehát a legalacsonyabb jövedelmek is adózni fognak.
(18.40)
Ezt eddig szocialista és szabaddemokrata képviselők egyaránt helytelenítették, alapjában véve szociális megfontolásból. Tehát azt mondtuk, arra hívtuk föl a figyelmet, mind a szocialista, mind a szabaddemokrata képviselők, hogy ez a lépés - vagyis hogy részben az adójóváírás megszüntetéséből finanszírozzák a családi adókedvezményt, mert erről van szó, egy átcsoportosítás a személyi jövedelemadón belül - egy társadalmilag igazságtalan, elfogadhatatlan jövedelemátcsoportosítást vagy más szóval a terheknek a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek rovására való átcsoportosítását jelenti. Azt hiszem, hogy ez a bírálatunk egy helyes bírálat. Nem helyes dolog egy gazdasági válságból éppen kilábaló országban a szegények rovására, a gazdagok javára csoportosítani át a jövedelmet.
De szeretnék továbbmenni ebben az érvelésben, és szeretném még egy szempontra fölhívni valamennyiünk figyelmét. Nem tudom, ki olvasta képviselőtársaim közül azt a rövidített közlést, amely Leszek Balcerowicz lengyel miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter parlamenti beszédéből jelent meg a múlt pénteki Magyar Hírlapban. Balcerowicz - akire a Fidesz vezető politikusai is pozitív értelemben szoktak hivatkozni - arról beszél, hogy Lengyelországban kiszélesítik a személyi jövedelemadó-rendszerben az adómentes sávot. Mire hivatkozik Balcerowicz ezzel kapcsolatban? Azt mondja, azért szélesítik ki, hogy fokozzák az alacsony jövedelmű munkakörökben foglalkoztathatók munkavállalási hajlamát. Vagyis, hogy kisebb legyen a költsége annak, hogy ezek közül - akiknél ez egyáltalán szóba jön, és akik a munkanélküliség határán mozognak - valakik kevésbé legyenek hajlamosak arra, hogy inkább munkanélküliek maradjanak, és munkanélküli-segélyből vagy feketemunkából próbáljanak megélni, és inkább legyenek hajlamosak arra, hogy legális munkát vállaljanak.
Mert, tisztelt képviselőtársaim, maga a személyi jövedelemadó is a bérnek egy terhe, a bérjárulék is a bérnek egy terhe. Hogy ezek közül a bérterhek közül mit fizet a munkáltató, mit fizet a munkavállaló, közgazdaságilag tulajdonképpen mindegy. Ez is meg az is a munkáltató munkaerőterhe és a munkavállaló által ténylegesen felvett bér közé ékelődő állami jövedelem. Minél nagyobb ez az állami jövedelem, annál nagyobb a különbség a munkáltató terhe és a munkavállaló jövedelme között. S ha ez a teher növekszik, az csökkenti a munkáltató hajlandóságát, hogy azt az illetőt foglalkoztassa, mert ha magasabb az adó, vagyis megszűnik az adójóváírás, ami azt jelenti, hogy magasabb annak az alacsony jövedelmű valakinek az adója, ez bizony azt jelenti, ahhoz hogy ugyanolyan nettó bért érjen el, magasabb bruttó bért kell neki fizetni. Ez ugyanolyan, mintha a bérjárulékot emelnénk, méghozzá a százalékos bérjárulékot, amit önök állítólag most éppen csökkentenek.
Mit jelent tehát ez a változtatás, az adójóváírás csökkentése az alacsony jövedelemkategóriákban? Azt jelenti, szemben azzal a jelszóval, hogy az adórendszer átalakítása segítse a többletfoglalkoztatást, a munkahelyteremtést, valójában ez az intézkedés gyengíti a többletfoglalkoztatásban való érdekeltséget. Tehát ezen a ponton az adójóváírás csökkentésével - azt is mondhatnám, anélkül, hogy végiggondolták volna a dolog közgazdasági összefüggéseit - a saját hirdetett céljaik, választási kampányukban hirdetett céljaik ellen ható lépést vezetnek be pusztán azért, hogy valahol megkeressék annak a forrását, hogy egy másik ígéretüket, a családi adókedvezményt be tudják vezetni. Tehát ismétlem, az adójóváírás megszüntetése nemcsak szociális, hanem merőben közgazdasági szempontból is egy elhibázott intézkedés.
Ezek után jutok el - vagy jutok vissza, mert már a múlt héten is beszéltem róla - ahhoz az intézkedéshez, amire önök a legbüszkébbek, az úgynevezett családi adókedvezmény bevezetéséhez - vagy ha tetszik, visszaállításához. Erről az intézkedésről két összefüggésben szeretnék beszélni. Tállai András képviselő úr elmondta, hogy ez azért jó intézkedés, mert arra készteti a munkavállalót, hogy vállaljon legális munkát, vagy a valódi bérét fizessék ki neki, mert ha magasabb a deklarált bér, azt adójóváírásban visszakapja. Ezt nem gondolhatja komolyan, Tállai képviselő úr! Hiszen, ha azt nem fizetnék ki, akkor nem kapná vissza, ha kifizetik neki, akkor visszakapja. Hol itt a nyereség? Sehol! Ha más nem teszi érdekeltté a legális munkavállalásban vagy a magasabb legális bér kifizettetésében, ez biztos nem fogja arra késztetni. Az az állítás, hogy a gyerekek utáni adókedvezmény legális munkavállalásban, legális jövedelmekben tesz érdekeltté a feketegazdasággal szemben, egyszerűen nem igaz. Ez nem szól semmiféle adókedvezmény mellett; csak olyan érv szólna, ami azt jelentené, hogy legális bérkifizetéssel több pénzhez jut, mint feketemunka vállalásával. Ez azonban nem ilyen, tehát ez az érv egyszerűen nem állja meg a helyét.
És akkor most visszajutok ennek az egész személyi jövedelemadó-vitának az alapkérdéséhez vagy az egyik alapkérdéséhez, a családi adókedvezményhez. Miért térek vissza erre a kérdésre, amikor a múlt héten már elég sokat beszéltünk róla? Azért, mert a múlt héten, amikor még nem ismertük az önök által benyújtott költségvetést, még csak annyit tudtunk mondani, hogy a családi adókedvezmény azt jelenti, hogy a jobboldali kormány, amikor többletpénzt ad a gyerekeseknek, a gyerekeket nevelő szülőknek, akkor ebben válogat, és csak azoknak adja, akiknek adóköteles jövedelmük van, sőt az adóköteles jövedelem elér egy bizonyos mértéket, mert akinél ezt nem éri el, annak csak részben adja, és azoknak pedig nem adja, akiknek különböző okokból: vagy mert munkanélküliek vagy mert nyugdíjasok, vagy mert mezőgazdasági kistermelők vagy egyéb, nincs akkora jövedelmük.
Azok után azonban, hogy látjuk a költségvetést, ehhez hozzá tudunk tenni egy fontos szempontot. Ugyanis a költségvetésből kiderül az, amit korábban nem tudtunk, hogy a családi pótlékot nem kívánják emelni. Vagyis - hiszen 11 százalékos inflációt terveznek - a családi pótlék reálértéke 11 százalékkal csökkenni fog 1999-ben. Ha nem emelik, az azt jelenti, hogy csökkenni fog. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Úgy tudom, hogy amennyiben a magasabb összeget fogadják el, a magasabb adókedvezményt, akkor csökkenni fog, ha az alacsonyabbat, akkor 8 százalékkal nő, vagyis még mindig veszít a reálértékéből.
Tisztelt Országgyűlés! Mit jelent ez? Gondoljuk csak végig! 1990 és 1996 között, amikor a bérek reálértéke körülbelül 25 százalékkal, a nyugdíjaké 40 százalékkal csökkent, akkor a családi pótléké 60 százalékkal csökkent. Akkor, amikor az ország gazdasági válságban volt, a családi pótlék reálérték-csökkenésének körülbelül a fele esik az Antall-kormány időszakára, a másik fele az MSZP-SZDSZ-kormány időszakára. Ugyanebben az időszakban a béreknek és a nyugdíjaknak is csökkent a reálértéke. Amikor elindul a gazdasági fellendülés, akkor nyilvánvalóan mód nyílik arra, hogy a veszteségeket visszakapják az érintettek. Először a bérek reálértéke kezd el emelkedni, és ezt tapasztaljuk '97-ben, '98-ban, tapasztalni fogjuk '99-ben; másodszor, tisztelt Országgyűlés, a nyugdíjak reálértéke kezd el emelkedni, egy kicsit már emelkedett, és szerintünk méltányos lenne, hogy a hatályos törvény szerint tovább emelkedjen; és harmadszor, s ez is indokolt, hogy emelkedjék a gyerekek után a családoknak juttatott támogatások reálértéke is.
(18.50)
Mi ezért azt tartanánk indokoltnak, hogy az inflációnál lényegesen gyorsabban emelkedjék a családi pótlék.
Ezzel szemben mit csinál a Fidesz vezette kormány, amely a családok kormányának hirdeti magát? Azt mondja, hogy nem a családi pótlék reálértékét emelem - sőt, ha jól értem, az még csökkenni is fog -, hanem adókedvezmény formájában juttatjuk vissza vagy pótoljuk a korábbi évek veszteségeit, de ez az adókedvezmény csak a közepes és magas jövedelmű családokat érinti, és a legkedvezőtlenebb helyzetű, leginkább rászorult családoknál maradjon azon a szinten a családi pótlék, ahová a gazdasági válság hat éve alatt visszaesett. A költségvetés ismeretében most már tehát világos, miről szól az a megoldás, amit önök választottak.
Akkor most visszatérek azokhoz a kifejezésekhez, mert hiszen, ha jól emlékszem, Tállai András használta a "diszkrimináció" kifejezést, amikor arról beszélt, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány idején bevezették a jövedelemkorlátot. Azt tekintette diszkriminációnak, hogy a magas jövedelműek nem kapnak családi pótlékot, illetve lépcsőzetesen csökken, miközben a közepes és alacsony jövedelműek kapnak.
Ezzel szemben mit mondanak önök? Mádi László képviselőtársunk pozitív diszkriminációról beszélt a vezérszónoklatában. Kinek a javára? A középen és magasan levő családosok javára!
Aki ismeri a szociológiai irodalmat, önök közül hallott már valaki arról, hogy egy társadalomban a magas és közepes jövedelműek élvezzenek egy kormány részéről pozitív diszkriminációt? Ha valaki hallott ilyet a szociológiában, mutassa meg, mert én még csak arról hallottam, hogy pozitív diszkriminációt a hátrányos helyzetűek szoktak élvezni, és az Alkotmánybíróság, amikor a pozitív diszkrimináció fogalmát egyáltalán tárgyalja, akkor mindig valamilyen hátrányos helyzet kiegyenlítéseként beszél a pozitív diszkriminációról. Micsoda pozitív diszkrimináció az, amiből pont a leghátrányosabb helyzetűek maradnak ki?!
Tisztelt Országgyűlés! Igen, egyetértek azzal, amit, ha jól emlékszem, Tállai András mondott, miszerint itt két filozófia van. Igen, ezen a ponton egyetértünk: van egy olyan filozófia, amelyik azt mondja, hogy diszkrimináljuk az alacsony jövedelműeket, a nyugdíjasokat, a gazdasági válság kárvallottjait; és van egy másik filozófia, amelyik azt mondja, hogy elsősorban az alacsony jövedelműeket, a munkanélkülieket, a tartós munkanélküliségtől sújtottakat, az elmaradott területeken élőket és az időseket kell egy társadalompolitikának is és egy adópolitikának is előnyben részesíteni.
Úgyhogy valóban két filozófia van. És a költségvetés ismeretében és a költségvetést az adótörvényekkel egybevetve ez ma világosabb, mint egy héttel ezelőtt volt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces reagálásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr felszólalására nagyon nehéz lesz két percben reagálni, ezért csak néhány gondolatra próbálok meg reagálni.
Az egyértelműen érződik az önök felszólalásaiból, hogy a volt kormánypártok között sincs egységes gondolkodás abban, hogy az adópolitikának mi a szerepe. Bauer képviselő úr azt hangsúlyozza, hogy ők szociális meggondolásból értettek egyet azzal, hogy a legalacsonyabb jövedelmek az adópolitikán keresztül ne adózzanak. Ugyanakkor a szocialista képviselők pedig azt kérik rajtunk számon, hogy miért keveredik az adópolitika és a szociálpolitika. Bauer képviselő úr a végén is ráerősített, hogy igenis ő vagy a szabaddemokraták úgy gondolják, hogy az adópolitika és a szociálpolitika teljesen összemosható. (Bauer Tamás: Nem úgy gondolom! Nem ezt mondtam!) Hát mi nem így gondolkodunk! (Bauer Tamás: Én sem!) Ez az egyik.
A másik az, hogy gyengíti a foglalkoztatást. Úgy gondolom, aki ismeri az alkalmazottak helyzetét és gondolkodását, és aki azt mondja, hogy van egy bejelentett jövedelmem, és mellé a zsebembe raknak még - csak egy számot mondok - ötezer forintot, az igenis ragaszkodni fog ahhoz a jövedelméhez, de az is mindig ott fog benne motoszkálni, és ezt számon fogja kérni a munkáltatójától, hogy miért nem adja meg neki azt a lehetőséget, amit a másik cégnél - mert ott valóságosan bejelentik a dolgozót - igénybe tud venni, ő pedig nem tudja igénybe venni. Úgy gondolom, ez elindít olyan folyamatokat, amelyek kedvezőek lesznek.
Csak egy mondattal: nem értek egyet avval, hogy a személyi jövedelemadó a munkáltatót terhelő adó. Nem a munkáltatót terhelő adó, hanem a munkavállalót terhelő adó!
A diszkriminációt pedig nem arra használtam, hogy önök 1995-ben az adójóváírást 500 ezer forint jövedelemig (Bauer Tamás: Én sem ezt mondtam!) határozták meg, hanem akkor alkalmaztam, amikor azt mondtam, hogy az egy főre jutó nettó 26 ezer forintos jövedelemhatárnál megvonják a családi pótlékot, és ön ezeket az embereket magas jövedelműeknek mondja. Meg kell őket kérdezni, hogy aki, mondjuk, száz forint miatt maradt le évi százezer forintról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), az ő családja magas jövedelmű-e!
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, van-e még hozzászólásra jelentkező. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.
Megkérdezem Varga Mihály politikai államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Varga Mihály: Később!) A későbbiekben kíván válaszolni az elhangzottakra.
Ezzel az általános vitát lezárom. A részletes vitára szerdai ülésnapunkon kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/280. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/280/1-3. számokon kapták kézhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy írásban senki nem jelentkezett felszólalásra, most megkérdezem önöket, hogy kíván-e valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs.
Nem tudom, politikai államtitkár asszony kíván-e reagálni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem.) Nem kíván reagálni.
Az általános vitát lezárom. A részletes vitára a szerdai ülésnapunkon kerül sor.
(Vidoven Árpádot a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.)
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/278. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/278/1-2. számokon kapták kézhez.
Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; először Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.
Felszólalások: Előző 43-82 Előző Ülésnap adatai