Felszólalás adatai

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Ön kifogásolja azt, hogy a miniszterelnök úr napirend előtt most két ízben is politikai programot fogalmazott meg. Azt gondolom, hogy a Házszabály értelmezése egy dolog, de azért vannak alapvető kérdések, amelyeket nem lehet eltéveszteni. Sajnálom, hogy én mondom ezt éppen a volt igazságügy-miniszternek, de azt gondolom, hogy nem célszerű összetéveszteni két dolgot. A parlamentnek valóban törvényalkotási feladata van, ehhez - ahogy tetszett mondani - előterjesztések kellenek, dönteni kell a házszabályszerűségről, és dönteni kell arról, hogy napirendre vehető-e, majdan le kell folytatni a vitát. De van ennek az Országgyűlésnek másik feladata is: politikai vitákat folytat, vagy politikai vitákat is folytat, nemcsak írásos előterjesztések alapján, hanem aktuális politikai kérdéseket is megvitat.

Úgy látom egyébként, hogy frakcióvezető-helyettes asszony álláspontja ebben változott az elmúlt időszakban, mert amikor ön igazságügy-miniszter volt, akkor még úgy értelmezte az Országgyűlés heti ülésezését, hogy lehet háromhetente is ülésezni, a vizsgálóbizottságok megalakítását nem tartotta igazságügy-miniszterként nélkülözhetetlennek, de mondok egy másikat: a kétéves költségvetést is olyannak ítélte meg, amely elfogadható, a Házszabálynak és az államháztartási törvénynek megfelel. Nos, frakcióvezető-helyettes asszony, azt gondolom, hogy ezekben nem értünk egyet, mi ezeket másként látjuk.

De önmagában az a kérdés, hogy egy száz lépés programot beterjeszthet-e a kormány a ciklus bármelyik időszakában, azt gondolom, hogy mindig az ország gazdasági és társadalmi helyzetétől függ. Valóban - ahogy ön a múltkor is mondta -, a jogalkotási programot előre el kell fogadni a parlamentnek egy fél évre, de az nem azt jelenti, hogy ha más, aktuális kérdések fölmerülnek, akkor ne lehetne ezeket a programokat külön beterjeszteni. Ahogy ez már elhangzott korábban is: a törvényalkotás rendjének eleget téve a kormány a következő hetekben be fogja nyújtani ezeket az előterjesztéseket, és a felbuzdulást akceptálva remélem, hogy ezt a tisztelt ellenzék vagy legalábbis a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja.

De óvnék attól, hogy most kiragadjon egy-két olyan elemet, amit úgy ítél meg frakcióvezető-helyettes asszony, hogy nem a lényegre tör. Hiszen amikor azt mondjuk, hogy a száz lépés programjára szükség van, akkor abból indulunk ki, hogy összegyűlt olyan társadalmi és gazdasági feszültséghalmaz ebben a társadalomban, amelyekre megfelelő válaszokat kell adni. Hiába tett sok mindent ez a kormány az elmúlt három évben - erről majd holnapután nyilván hosszabb vitát is lehet folytatni -, csak egy példát hadd mondjak: 8000 milliárd forinttal költünk többet 2002-höz képest társadalmi kiadásokra. Tehát azt lehet nyugodt szívvel mondani, hogy a kormány sokat tett azért, hogy ezek a feszültségek oldódjanak, de láthatóan nem eleget, és szükség van arra, hogy azokhoz a társadalmi reformokhoz is hozzákezdjen a kormány, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy más struktúrában lehessen hatékonyabban elkölteni a közpénzeket.

Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy nem szükséges, nem lehetséges, nem elegendő egy vagy két nagy reformot végrehajtani, hanem a társadalmi élet több területén is jelentős lépéseket kell tenni. Tulajdonképpen ezt szolgálja a száz lépés programja. Ebből a legfontosabbakat maga a miniszterelnök úr is ismertette, illetve ismerteti. Emlékeztetek arra, hogy a múlt héten a foglalkoztatás bővülését szolgáló programokat hirdette meg a miniszterelnök úr, és ma az egészségügy fejlesztésére vonatkozó törvényekről volt szó. Ezeket a következő hetekben - ahogy mondtam - beterjesztjük.

Ami a feketegazdaság elleni küzdelmet illeti: az valóban minden kormánynak fontos feladata. Ehhez természetesen olyan társadalmi összefogás is kell, ami lehetővé teszi, hogy mindenki a közkiadásokat illetően teljesítse a kötelezettségét, teljesítse azt, hogy a járulékokat be kell fizetni, és minél kevesebb olyan társutas legyen, aki nem fizeti a járulékot, de elvárja a szolgáltatásokat. Ha ebben előre tudunk lépni, akkor ez nemcsak az egészségügy fejlesztését szolgálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem az egész társadalom érdeke.

Köszönöm szépen, elnök asszony, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)