Felszólalás adatai

Hasonló érzésem van ahhoz a törvényhez, amikor a nemdohányzók védelmét tűzték önök a zászlajukra, és hosszú időn keresztül tárgyalta ezt a parlament. Ha valaki arra gondolt volna, hogy valóban a nemdohányzókat kívánnák megvédeni, akkor az nyilván nagyot tévedett, hiszen valójában arról volt szó, hogy a dohánykereskedést koncentrálják egy adott sajátos üzletágba, nemzeti dohányboltba, amit aztán egyébként a későbbiek során kiegészítettek más tevékenységgel is.

A Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzetben valóban minden olyan intézkedés támogatandó, amely a lakosság terheit mérsékli az energiaköltségek tekintetében. Annál is inkább, mert elfogadhatatlan az, hogy az elmúlt pár esztendőben háromszor annyian, mintegy 140 ezren vannak olyan helyzetben, hogy kikapcsolták az áramot, a gázt vagy éppen a távhőellátást. Az országjárásunk során is azt tapasztaljuk, hogy az egyik fő probléma az energetikai számlák kifizetése. Sokak számára ez megoldhatatlan problémát jelent.

Ugyanakkor ez a törvény - és itt nagyon sokan érintették ezt - igazából a fogyasztók érdekeit nem érinti. Mondhatnám azt is, ahogy Göndör képviselő úr mondta, hogy ez egy PR-törvény, egy vargabetűt írnak le ezzel a szabályozással, hiszen megszüntették önök 2011 előtt a korábbi szocialista kormányok által fenntartott szabályozást a fogyasztók védelmét illetően, és többé-kevésbé most ebben a törvényben ezt visszahozzák, de azt a szintet egyébként még mindig nem érik el. A szolgáltatók terheit növelik, és az állam terheit csökkentik, részben úgy, hogy az állam szociális terhei csökkennek.

Nyilvánvaló, hogy a csökkentésre tehát igent kell mondani, de nagy kérdés az, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani. Itt senki nem értett egyet a hozzászólók közül kiugró extraprofittal, a fogyasztók kiszolgáltatottságával - erről ma ugyan kevesebben beszéltek, de azt gondolom, hogy ez is egy nagyon fontos dolog - vagy éppen az árképzés visszásságaival.

Tehát tényleg egy érdekes levél került szóba a mai parlamenti ülésen, amit az ELMŰ tett ki a honlapjára. Ő ott bemutatja azt, hogy a lakossági áramszolgáltatás gyakorlatilag veszteséges ágazat, amit ott az árszabályozás kapcsán megtakarítanak, azt a vállalati szféra fizeti meg, és azt követően nyilván, hogy a fogyasztók: mi, emberek fizetjük meg a boltokban ezt a költséget, tehát áttételesen mégiscsak a fogyasztókon, az embereken csattan az ostor.

Ez is mutatja, hogy nagyon fontos lenne érdemben elemezni ezeket a kérdéseket, de valóban körüljárni, nemcsak az egyik oldalt, a másik oldalt is annak érdekében, hogy valami ésszerű, előremutató javaslatot lehessen letenni. Ilyen javaslat lehetett volna vagy lehetne egyébként például az energiamegtakarítás. Az európai uniós pénzek felhasználásával baj van. Fel lehetne használni a lakossági energiamegtakarítás fokozására. Örömmel láttam volna egy ilyen javaslatot az elmúlt időszakban.

Fontos lenne az is, hogy ezek a javaslatok fenntarthatóak legyenek, hogy betartsa a piacgazdaság logikáját, a szabályait, az ésszerűséget. Fontos lenne, hogy ne tegye tönkre azt az adott iparágat, hanem inkább még korszerűbbé, még stabilabbá tegye, és hogy betartsa a jogállami kereteket.

A probléma ezzel kapcsolatosan az, hogy az embernek egyértelműen az az érzése, hogy itt egy politikavezérelt döntési sorozatról van szó, nem annyira a megszorult fogyasztók fontosak az önök számára, hanem inkább a választók. Inkább itt egy választási sorozat előkészítéséről van szó. Fontosabb a népszerűség, a választási haszonszerzés, mint a szakszerűség, mert ha nem így lenne, akkor azt hiszem, hogy ezekhez a kérdésekhez másképp kellett volna hozzányúlni, és talán hosszabb távon hatékonyabb és eredményesebb megoldások születtek volna.

(16.30)

Azt is mondom, hogy vélhetően ez a törvény is azt szolgálja majd, hogy az energetikai társaságok felett az állami befolyás erősödjön. Mintha meg akarnák szerezni ezt a területet is, vagy legalábbis az energiaszolgáltató jövedelméből, vagyonából egy jelentős részt az állam javára igénybe venni. Mi támaszthatja alá ezt a vélekedést? A 2010-es fülkeforradalom óta azt tapasztalhatjuk, hogy az alkotmányos alaptörvényi vagy más ilyen szabályok írott malasztok maradnak. A dolgok nem azok, amiknek mondják őket. Papíron van sajtószabadság, de ismerjük a Klubrádió problémáját. Van Alkotmánybíróság, de ha a kormány ellen dönt, akkor ellehetetlenítik az Alkotmánybíróságot.

Felszámolják az autonómiákat az egyetemeken és az önkormányzatoknál. Az állam egyre inkább mohó és különböző intézményeket, iskolákat, kollégiumokat, kórházakat, szociális intézményeket, kulturális intézményeket a saját tulajdonába, fennhatóságába vesz. A versenyszférára is kiterjed ez a fajta érdeklődés, hiszen megvásárolják a MOL-t, a Rábát, az E.ON-t. Nagyvonalúan értelmezik a tulajdon tiszteletét és szentségét, noha az alkotmányban ez rögzítve van. Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztárak konfiskálására, arra a módszerre, ahogy ezt önök megtették, és annak eredménytelenségére, amihez ez igazából vezetett, mert a pénz elfolyt, az államadósság igazából nem csökkent, a gazdasági növekedés pedig sehol.

Ugyanez történt a bankokkal, amelyek olyannyira elgyengültek, ez a szektor olyannyira zilálttá vált, hogy nem képes a gazdaságot finanszírozni, ennek következtében nincs munkahely, az emberek elesnek ettől a nagyon lényeges és fontos lehetőségtől. De gondolhatunk például a játékautomata-történetre, amikor ez az ágazat arra ébredt egy szép napon, hogy gyakorlatilag felszámolták. Pedig egy legális terület volt, akik adót fizettek. Ilyen módon semmiképpen sem lehetett volna megszüntetni ezt a területet. Vagy említettem itt a nemdohányzók védelmét. Mára már kiderült, hogy üdítőt, alkoholt, újságot, lottót-totót is lehet ezekben a boltokban vásárolni. Nagyon kíváncsian várhatjuk azt, hogy vajon majd kik jutnak ilyen lehetőségekhez. De ott vannak a földügyek, ahol műkörmösök is hozzájutnak a földhöz, a közbeszerzések, a fejlesztési támogatások, és folytathatnánk tovább.

És tulajdonképpen így jutunk el a gáz-, a villamosenergia- és a távhőszolgáltatást végző cégekkel, az ezekkel kapcsolatos szabályozáshoz. Felmerül az emberben, hogy mennyire logikus, mennyire ésszerű és mennyire célravezető ez a szabályozás, ez a leghelyesebb útja-e a megoldásnak, vagy van-e még más olyan feladat ezzel kapcsolatosan, amit meg kell tenni annak érdekében, hogy a lakosság terhe valóban csökkenjen. Ugye, itt olyan visszásságokkal találkozunk, hogy akinek azért nagy az energiaszámlája, annak nagyobb megtakarítást biztosítunk ezzel a rendelkezéssel. Vagy vannak olyan szolgáltatók, mint például az önkormányzati távhőszolgáltatók, akiknél az állam kompenzál, jelentős, sok tízmilliárdos összegben. Kósa Lajos felvetése alapján elég gyorsan megoldotta a Fidesz-kormány ezt a "problémát".

Ezekkel az intézkedésekkel, szabályokkal van egy nagyon fontos és nagyon alapvető probléma, hogy ezek az elgondolások túllépnek a versenyszabályokon, túllépnek a magántulajdonon alapuló polgári társadalom alapvető szabályain. Ezeket rombolják, ezt a gazdasági rendszert rombolják, ezt a jogállami megközelítést rombolják. Ezek ilyen értelemben, ilyen formában nem vezetnek teljes eredményre. Úgyhogy az embernek, amikor ezeket a szaktörvényeket olvassa, akkor van egy érzése, egy régi, ókori mondás: "félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is". Hiszen itt önök elmondták, hogy ez milyen fontos és jelentős szabályozás, holott ha beleolvasunk ebbe a törvénybe, akkor látjuk, hogy édeskeveset javítanak a fogyasztók helyzetén, viszont rontanak a vállalkozások, a cégek helyzetén.

Lényegileg, végső soron a piacgazdasági szabályok szétzilálása történik, azoknak a szabályoknak a felszámolása történik.

Annak érdekében, hogy itt valódi eredményeket érhessünk el, azt gondolom, hogy főképpen más területeken kellene keresni a megoldás lehetőségét, és itt az európai uniós támogatások új irányára szeretném ismételten felhívni a figyelmet, nem csupán ebben a tervidőszakban, de a következő időszakban még inkább arra igyekeznek rábírni a tagállamokat, hogy az energiamegtakarítás, az ésszerűség területén haladjanak, lépjenek előre. Nekünk is főképpen ezen a területen kellene, hogy hosszú távon valódi megtakarításhoz jussanak az emberek. De nyilvánvaló, hogy ennél is fontosabb a gazdaság rendbetétele, mert itt egyrészt a piacgazdaság működési szabályait zilálják szét, és nem tudnak úrrá lenni azokon a problémákon, amelyek a magyar gazdaságot feszítik. Emiatt nincs a gazdaságnak finanszírozása, nincs növekedés, nincs munkahelyteremtés, nincs az embereknek biztonságérzetük, a szociális háló szövete is meggyengült.

Ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a megoldásokkal lehetne igazából választ adni az energiaszámlák területén nehéz helyzetbe kerülő emberek sorsára. Úgyhogy ennek alapján a Demokratikus Koalíció ezt a törvényt ilyen formában nem tudja támogatni. Ezen alapvetően javítani kellene, de még inkább azokat az alapvető gazdasági döntéseket kellene meghozni, amelyek meghozatalától, úgy látjuk, ez a kormány fél.

Köszönöm szépen.