Készült: 2024.09.24.03:25:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

139. ülésnap (2000.05.04.), 18. felszólalás
Felszólaló Tardos Márton (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:21


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Mi, szabad demokraták teljesen egyetértünk avval, hogy a biztosítási jog szabályozása egy nagyon fontos kérdése az átalakulásnak, és világosan látjuk, hogy a biztosítás területe az elmúlt tíz évben ugrásszerűen nőtt, és ehhez a jognak alkalmazkodnia kell. Ez természetesen ellentmondásokat is, nehézségeket is teremt.

Nem könnyű olyan módon szabályozni a biztosítást, hogy az egyúttal a biztosítás prudenciáját, a biztosítás biztonságát elősegítse, másodsorban minden állampolgárnak, aki biztosítási igénnyel rendelkezik, szimpatikus is legyen.

Nyilvánvaló dolog, hogy ellentmondások vannak ebben az ügyben. Az ellentmondások kezelésének problémája az, amit a törvénynek és a parlamentnek meg kell tudni oldani, ez pedig az őszinte beszéd, a tiszta beszéd ezekben a kérdésekben, és világos fölvetése annak, hogy mit tud a törvény biztosítani az állampolgárok számára, mi az, amit nem tud, és ha nem tudja a biztosítás keretében azt nyújtani, akkor tud-e ellenszolgáltatást nyújtani azokért a veszteségekért, amivel az állampolgárnak, illetve a vállalkozónak szembe kell nézni.

Az alapvető kérdés itt a piaci fejlődés változása, a piaci fejlődés szerepe az ország életében, és nyilvánvaló dolog az, hogy a piac kockázatokat jelent, tehát a biztosítás szerepének a növekedését követeli meg az ésszerű növekedés érdekében. Ehhez képest szerény feladat - de ez sem elhanyagolható -, hogy az Európai Uniónak, amelyhez csatlakozni akarunk, kialakult játékszabályai vannak a biztosítás szabályozásában, és ezekhez a kialakult szabályokhoz is igazítani kell a magyar törvényeket.

 

(10.10)

 

Mi a problémám a benyújtott törvényjavaslattal, törvénymódosítással kapcsolatban? Az első és legfontosabb problémája a szabad demokrata pártnak az, hogy ellentmondásosan értékeli ezt a feladatot. Jogosnak és szükségesnek tartjuk, hogy a prudencia és a biztosítótársaságok szolvenciája érdekében lépjen fel az ellenőrzés erősítésével és az ellenőrző szervek vagy ellenőrző szerv ilyen értékű jogának növelésével.

Ugyanakkor problematikusnak tartjuk, ha a pénzügyi típusú felügyelet erejének növelése a befektetési korlátok újraszabályozásával, a készpénztartalékok konkrét és szűk módon való meghatározásával párosul, különleges szabályokat határoz meg a kis, életbiztosító tevékenységet folytató biztosítók tevékenységére, korlátozza a feladatok kihelyezését - itt egy zárójeles megjegyzést szeretnék tenni, hogy a "kiszervezett" szó az "outsourcing"-nek nem egy szerencsés fordítása; azt hiszem, ezt másképpen kellene magyarul mondani -, tehát nem teljesen értek egyet az előterjesztéssel, hogy a feladatok kihelyezését korlátozni kívánja. Ez egy jól bevált mód, a biztosítók racionális viselkedésének feltétlenül része, és segíteni kell őket, hogy jól tudják ellátni feladataikat.

Hasonló módon problematikusnak tartjuk, hogy hogyan szabályozza a törvényjavaslat a vezetők alapképzési kötelezettségét, illetve azt a minimális szintet, amit a vezetőknek el kell érniük; nem értjük azt a differenciálást, amelyet a törvény előír, fölöslegesnek tartjuk.

Alapjában véve tehát az a véleményünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak az a gyöngéje, hogy nem megfelelően tárgyalt az érintett szervezetekkel, az érintett intézményekkel, és nem alakított még ki konszenzusos megállapodást.

Mádi képviselőtársam a Fidesz vagy a kormány nevében most azt javasolta, hogy a dolog fontossága érdekében tárgyaljunk erről többpárti alapon, és próbáljunk módosításokkal ezekben a kérdésekben konszenzuális, együttes megoldásra jutni. Én evvel a javaslattal teljesen egyetértek; a feladat nagysága, a biztosítás növekedése az ország gazdasági és társadalmi életében megérdemli azt, hogy kialakítsunk egy olyan rendszert, ami lényegesen növeli az állampolgárok bizalmát a biztosítóintézményekkel szemben.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ha alapjában véve a magánbiztosítási rendszer fejlődését kívánjuk, akkor itt is a versenyre kell bíznunk a biztonságot, és olyan szabályokat kell megfogalmaznunk, amelyek a prudencia követelményeinek kimondása mellett a biztosítótársaságok egymással szembeni versenyében teremtik meg azt a feltételt, ami alapján az állampolgár ellenőrizni tudja a saját biztosítóját, meg tudja fogalmazni a feltételek tisztaságának és átláthatóságának elérése után, hogy jó helyre helyezte-e a biztosítási befektetését, és dönteni tud abban a kérdésben, hogy ha ez bizonytalanná válik, ha az általa választott biztosító pénzügyi helyzete bizonytalanná válik, akkor át tud menni egy másik biztosítóhoz.

A magántulajdon alapján kialakult verseny természetesen profitot termel a vállalat tulajdonosai számára, és ezt én nem tartom negatívumnak, mert a verseny által nyújtott információtöbblet és a verseny által nyújtott készség arra, hogy ezt a biztosítási tőkét jól használják fel, ez a társadalom szempontjából megfelelő nyugalmat, megfelelő feltételt nyújt arra, hogy bízhat a rendszerben. De tudnunk kell, hogy mit kívánunk elérni, a részleteket kívánjuk-e szabályozni a biztosítók versenyét korlátozva, vagy pedig a versenyfeltételeket növelve a verseny alapján kívánunk biztonságot nyújtani.

Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy ilyen irányban tegyenek módosító javaslatokat, és ilyen irányban fogunk mi is módosító javaslatokat tenni. Ezek a módosító javaslatok természetesen csak akkor válhatnak hatékonnyá, ha az államapparátus részletkérdésekben szakmai tudással rendelkező szakértőivel egyeztetve vannak. Kívülről a politikusok nem tudnak ilyen részletkérdésekbe hatékonyan beleszólni, csak célokat és feladatokat tudnak meghatározni, ezeket együttesen és az apparátussal együttesen kell szabályozni.

A másik záró megjegyzésem - az előbb már említettem -, hogy természetesen minden ilyen kérdés, így a biztosítás kérdése is ellentmondásos, nem lehet úgy szabályozni, hogy az mindenkinek örömet jelentsen, de azokkal a rétegekkel szemben, amelyekkel kapcsolatosan problémák merülnek fel, vagy amelyek gondolatában ellenérzések születnek, úgy kell tiszta vizet önteni a pohárba, hogy világosan meg kell mondani, hogy mit miért csinál a kormány, mit miért csinál a parlament, és ha ez fájdalmas következményekkel jár, akkor meg kell tárgyalni velük, hogy milyen ellentételezéssel tud segíteni rajtuk.

Az a kérdés, ami itt megfogalmazódott már a mezőgazdasági kisvállalkozókkal kapcsolatos többletteher vonatkozásában, tipikusan ilyen kérdés, ezzel foglalkozni kell, és meg kell találni azt az utat, amivel biztosításbaráttá tudjuk tenni a mezőgazdasági kisvállalkozókat. Véleményem szerint azonban ez nemcsak egy mezőgazdasági kérdés, hanem egy általános kérdés, a magyar társadalom - mint ahogy a statisztika kimutatja - ma még nem eléggé biztosítóbarát, az ipari kisvállalkozók és a kereskedelmi kisvállalkozók sem eléggé biztosítóbarát magatartást tanúsítanak. Őket is ösztönöznünk kell arra, hogy jobban, aktívabban vegyenek részt ebben a tevékenységben, mert csak ez válik nemzeti közös haszonná.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai