A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hivatalos végeredménnyel még nem rendelkezünk a romániai választásokról, de hamarosan rendelkezni fogunk, és különösebb meglepetések most már nem várhatóak. Ami látszik, hogy teljes politikai átrendeződés következett be. Volt erre az elmúlt tíz évben Közép-Európa más országaiban is példa, de néhány sajátossága ennek a varsói gyorsnak mindenféleképpen van a többi közép-európai visszarendeződéshez képest.

Mindenekelőtt azt szeretném elöljáróban megjegyezni, hogy az elmúlt négy évben egy olyan légkör alakult ki a magyar-román kapcsolatokban, amelyet nem feltétlenül tekinthetünk ideálisnak, de történelmi értelemben mindenféleképpen optimális légkör alakult ki a magyar-román kapcsolatrendszerben, és ez kihatott a választási kampányra is. Ilyen értelemben egy olyan kampányon vagyunk túl, amelyben példának okáért a kisebbségellenesség, a magyarellenesség nem jutott meghatározó szerephez, és ez az a pillanat, amikor ki kell fejeznünk az elismerésünket az elmúlt négy évért e tekintetben a korábbi román kormánynak, a korábbi politikai erőknek. A magunk részéről bízunk abban, hogy mindazonáltal a jogállamiság alapelvei, az euro-atlanti integráció és a jószomszédi viszony tekintetében alapvető változás nem fog bekövetkezni.

A sajátosságokról, amelyeket elöljáróban már említettem: valóban rendkívül nagy mértékben megerősödött egy szélsőséges, antiszemita és magyarellenes politikai erő Romániában, 20 százalék fölötti eredményt ért el, az elnökválasztáson pedig 28 százalék közeli eredményt ért el ez a politikai erő. Ez mindenféleképpen aggodalommal tölt el bennünket. De még inkább aggodalommal tölt el bennünket az, hogy a demokratikus erők földcsuszamlásszerű vereséget szenvedtek, és innen a varsói gyors visszafordulásának az esélye nem feltétlenül jelentős.

Ahogy a képviselő úr is mondta, az RMDSZ jó eredményt ért el, jó kampányt folytatott, el tudta fogadtatni a romániai magyar választókkal azt a jövőképet, hogy a szülőföld-stratégia az, ami követendő, hogy Erdélyben a jövő. Ez teljes mértékben összhangban áll a magyar kormány politikájával is, Erdélyben szeretnénk a romániai magyarság számára mi is jövőt látni, és számíthat a romániai magyarság a magyar kormány támogatására e tekintetben, mint ahogy az elmúlt években is számíthatott erre.

Konkrét lépések alapján fogjuk a román kormányhoz fűződő viszonyunkat kialakítani. Nagyon fontos, hogy ebben az elkövetkezendő időszakban ne az érzelmek vezéreljék a magyar politika álláspontját, hanem mind a jogállamiság, mind az euro-atlanti integráció, mind a magyar-román kapcsolatok területén a konkrét lépések alapján határozzuk meg az álláspontunkat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy tudjuk, miről beszélünk, engedjen meg néhány nyilatkozatot, képviselő úr: a Washington Jewish Week, a Jerusalem Report, a hollandiai Elsevier és Trow című kiadványokban, újságokban publikált cikkek Haraszti Miklós volt SZDSZ-es, illetőleg Herczog Edit jelenlegi MSZP-s országgyűlési képviselőre hivatkozva zsidóellenes megnyilvánulásokat idéznek kormánypárti képviselőktől.

Idézi Herczog Edit konkrétan például Kövér Lászlót, aki azt mondta, hogy "én jó magyar vagyok, nem zsidó és nem régi kommunista". Júliusban a Limes című olasz folyóirat "Antiszemitizmus Orbán Magyarországán" címmel többek között felidézi, hogy egy Haiderrel foglalkozó nemzetközi konferencián a magyar zsidókat képviselő Zoltai Gusztáv magyarországi lopakodó antiszemitizmusról beszélt.

A német Die Zeit, ami nem egy kis orgánum, "Viktor király" címmel publikált cikket a magyar miniszterelnökről. Az SZDSZ fiataljai szerint Magyarország miniszterelnöke ma leginkább királlyá szeretne válni. (Közbeszólások.) Ugyanebben a cikkben Vásárhelyi Miklós szintén SZDSZ-es politikus alapelvek nélküli tehetséges politikusnak nevezi Orbán Viktort, és további, meglehetősen dehonesztáló kijelentéseket tesznek a SZDSZ vezető értelmiségi köreiből többen.

Magyar Bálintot is idézhetnénk, aki a Liberális Internacionálé októberi kongresszusán úgy nyilvánul meg, hogy a hatalom, akárcsak a rendszerváltás előtt - hangsú-lyozom - mindent centralizál és saját uralma alá hajt, a demokratikus ellenőrzés eszközrendszerét szétzilálja, az intézményes korrupció ma már a kádári időkhöz hasonlítható. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Igaza van! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

(13.40)

Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, hogy ön bagatellizálja ezeket a kijelentéseket, én azonban a Külügyminisztérium egyik vezetőjeként naponta szembesülök azzal, hogy mi Magyarország nemzetközi megítélése. Ne haragudjon, hogy megvizsgáljuk ezeket a kijelentéseket, folyamatosan nyomon kísérjük, hogy mi Magyarország nemzetközi megítélése, és ezek a megnyilvánulások, hála istennek, különösebben Magyarország nemzetközi megítélését nem befolyásolták.

Tehát egyetértek önnel abban, képviselő úr, hogy helyi értékén kezeli a kormány ezeket a kijelentéseket, valóban az ország megítélése soha nem tapasztalt szinten, mintegy 90 százalékban pozitív, és látható, hogy ezeknek a vádaskodásoknak, bármennyire alaptalanok és minősíthetetlenek, hála istennek, csökken a hatékonysága, ezt mindenféleképpen megállapíthatjuk. Mint ahogy az országjelentés esetében is megállapíthattuk, hogy bármit próbáltak meg azon az országjelentésen áttuszkolni szakszervezeti vezetők és különféle személyiségek, ezek sajnos nem hozták meg a tőlük várt eredményt, mert valóban - egyetértek önnel - az országjelentés meglehetősen kedvező Magyarországra nézve.

Önök azonban milyen következtetést vonnak le, tisztelt képviselő úr? Ön most azt mondta, hogy immáron ennek az összeállításnak a puszta ténye a szólásszabadság fenyegetettségét tükrözi Magyarországon. Én ebből az összeállításból viszont azt a következtetést vonom le, hogy a magyar belpolitikai légkört nagyon nagy mértékben is képes megmérgezni az ilyen alaptalan vádaskodássorozat. Ön pitiánernek nyilvánítja ezt az összeállítást, mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy egy civilizált politikai kultúrájú országban megengedhetetlen, hogy ilyen hangnemet engedjenek meg maguknak egyes ellenzéki politikusok. (Glattfelder Béla: Így van!)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön úgy fogalmazott, hogy a tükörrel vitatkozunk. Nem! Jól látjuk, hogy Magyarországnak mi a nemzetközi megítélése. Én azonban - engedje meg, hogy itt most jelezzem önnek - nem tudnék belenézni a tükörbe tiszta lelkiismerettel, ha ilyen nyilatkozatokat tennék a hazámról, mint amit önök tesznek.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Taps a kormánypártok padsoraiból.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel fogadtam a képviselő úr felszólalását, amely fontos kérdést érint, Magyarország uniós felkészültségét, az egyes állampolgárok felkészültségét. Mi a magunk részéről az úgynevezett kommunikációs stratégia keretében próbálunk meg ezekre a kérdésekre választ találni. Én is fontosnak tartom csatlakozásunk emberi tényezőit, mivel ez tudja igazán biztosítani azt, hogy Magyarország a nemzeti programban megfogalmazott célkitűzéseit teljesíteni tudja az EU-csatlakozás fényében.

Az a stratégiai dokumentum, amelyet a kormány 1995 áprilisában hagyott jóvá, vázolta fel a közvélemény-felkészítési program megvalósítását. Kiemelt hangsúlyt kap ebben a regionalitás elve. Fontosnak tartjuk, hogy a csatlakozással összefüggő információk minél inkább a vidéki, kistérségi szintekre is eljussanak. Támogatjuk a regionális lapok, napilapok integrációs mellékleteit, különféle európai napokat szervezünk gyakran a kistérségekben is, és az év végére országos hálózattá fog bővülni az európai információs pontok hálózata. Az idén 12, a Külügyminisztérium és a delegáció által is támogatott rendezvényre került sor a közvélemény felkészítése érdekében, de egyre több régió és önkormányzat saját erőből is szervez európai programokat. Szeretném ezt a sellyei kistérségi társaság számára is javasolni, készen állunk arra, hogy együttműködjünk ilyen rendezvények előkészítésében és megszervezésében.

Az információs pontok létesítéséről azért annyit hadd mondjak el, hogy terveink szerint a jövő év elejéig mind a 19 megyeszékhelyen működni fog hasonló technikai ellátottságú információs pont.

(8.10)

Példának okáért hadd jelezzem, hogy ma fogom megnyitni Michael Lake nagykövet úrral a Pest megyei információs pontot. Célunk az ezekkel az irodákkal, hogy személyes, emberközeli tájékoztatást tudjunk az EU-ról nyújtani. Fontos az is, hogy a régiókat egyenletesen lássuk el információkkal, és azt is komoly lehetőségnek látjuk, hogy ezeket az egyes információs pontokat hálózatként működtessük.

Vannak eredményei e stratégiának. A szavazók kétharmada igennel válaszolna, és 68 százaléka pedig előnyösnek tartja Magyarország európai uniós tagságát. Ez európai összehasonlításban egy kiemelkedően magas adat. Nem szeretném feltétlenül az összes európai uniós számot felsorolni, de van olyan európai ország, ahol a bővítés támogatottsága alatta marad a 30 százaléknak; és nem szabad, hogy elbizakodottságra alapot jelentsen ez az eredmény.

Két pénzügyi forrás áll rendelkezésünkre, hogy e munkát végezzük, s az elkövetkezendőkben növeljük a hatékonyságát: egyrészt a központi költségvetés, másrészt pedig a Phare-források. A költségvetés idén 214 millió forintot különített el e célra, a jövő évtől a Phare-forrásokat ki kell váltani a központi költségvetés forrásaira.

Fokozottan fontosnak tartjuk, hogy a hétköznapok is integrálódnak az Európai Unióba. A kommunikációnak serkentenie kell a társadalmi vitát e vonatkozásokban is. Magyar részről aktívan szeretnénk részt venni ilyen értelemben az EU közös jövőképének a formálásában.

Azt pedig engedje meg a képviselő úr, hogy némileg vitassam, hogy a magyar társadalom erkölcsi szintje alatta lenne az Európai Unió szintjének, vagy hogy adott esetben a társadalmi devianciák nagyobb mértékűek lennének, mint az Európai Unióban. A magyar társadalom mentális állapota minden történelmi tehertételünk ellenére, amivel egyetértünk, nem rosszabb, mint az Európai Unióé már most, ami szintén nem jelenti azt, hogy ne kellene felvennünk a harcot a társadalmi életünkben jelentkező erkölcsi problémákkal vagy adott esetben a társadalmi devianciákkal szemben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A határon túli magyar felsőoktatás kérdése alapvetően az Oktatási Minisztérium kompetenciája. Az aktuális helyzetről az Oktatási Minisztériumtól kértem tájékoztatást, és engedje meg, hogy ezzel röviden megismertessem önt is.

Az oktatási tárca, összhangban a kormányprogrammal arra a következtetésre jutott, hogy a felsőfokú alapképzésben tanuló határon túli magyar diákok nagyon nagy volumenét vissza kell szorítani, mert csak így érhető el, hogy a szülőföldön már egyre inkább meglévő felsőfokú anyanyelvű alapképzési lehetőségeket minél hatékonyabban ki tudjuk használni. Ettől függetlenül létezik lehetőség arra, hogy az állami finanszírozású felsőoktatásban a határon túli magyarok részt vállaljanak. Léteznek ösztöndíjak a határon túli magyarok számára, illetőleg léteznek kétoldalú szerződések.

(16.20)

Az államilag finanszírozott ösztöndíjasok számára az Oktatási Minisztérium megfizeti az egészségbiztosítási járulékot. A probléma azokkal van, akik önköltségesek. Az önköltségesekre vonatkozóan pedig egyelőre nincsen igazán elmozdulás. A jövő évi státusztörvény keretében - reméljük, hogy a jövő év során el fogjuk tudni ezt a jogszabályt fogadni - várható megoldás erre a problémára nagyobb arányban, amikor is a részképzésnek, illetőleg a féléves, egyéves időtartamú képzésnek a lehetőségei kiszélesednek, és ott meg fog nyílni egy kapu arra, hogy az egészségbiztosítást a megfelelő forrásból tudja fedezni az Oktatási Minisztérium.

Még van egy kérése az Oktatási Minisztériumnak, hogy az Egészségbiztosítási Alapból történjen a kifizetés. Ezt a Pénzügyminisztérium a jövő évre vonatkozóan egyelőre nem tudta elfogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! A választ a saját kérdésére ön is már megadta, én csak meg tudom erősíteni az ön által megfogalmazott választ. A válasz: nem.

A felszólalásában hivatkozott nemzeti fejlesztési terv elkészítése az Európai Unió strukturális és kohéziós alapok támogatása igénybevételének előfeltétele. Ez a nemzeti fejlesztési terv valóban egy olyan középtávú stratégiai tervezési dokumentum, amelynek célja az ország gazdasági, társadalmi kohéziójának az elősegítése, továbbá az egyes régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a közösség pénzalapjainak a felhasználásával. Szeretném a képviselő urat tájékoztatni arról, hogy nem szakadhat el a nemzeti fejlesztési terv a vizsgálatoktól, hiszen a terv elkészítése még nem kezdődött meg. Az eddigiekben a szervezeti, intézményi és emberi kapacitások, erőforrások fejlesztése, az EU-követelményeknek a feltárása, a tagállamok tapasztalatainak a megismerése folyik, a terv készítésének a fő felelőse egyébiránt a kormány 1999. július 8-i határozata alapján a Gazdasági Minisztérium.

A kormányzati intézmények munkájának összehangolására és a szakmai eljárási kérdések megtárgyalására az említett kormányhatározat értelmében tavaly júliusban létrejött a Fejlesztéspolitikai Tárcaközi Bizottság, ezt a GM vezeti egyébként, de az érintett tárcák is részt vesznek ebben a munkában. A tényleges tervezési munka megkezdése 2001 első felére van előirányozva, a terv összeállításához, a csatlakozás előtti támogatások, Phare, ISPA, SAPARD, igénybevételéhez eddig készített tervezési dokumentumok is alapul szolgálnak, ezek ugyanis a nemzeti fejlesztési terv elkészítéséhez hasznos tapasztalatokat adnak. A tagállamok eddigi gyakorlata és eljárási előírások szerint mintegy másfél évre van szükségünk ahhoz, hogy elkészítsük ezt a tervet, figyelembe véve, hogy a csatlakozás előtt legkésőbb fél évvel a tervet jóváhagyásra be kell nyújtanunk az Unió Bizottságához; ha 2003 elején, tehát a legoptimistább forgatókönyv esetén csatlakozunk az EU-hoz, akkor 2002 közepére kell legkésőbb összeállítani a tervet, erre a tervezett menetrend a megfelelő lehetőséget tartalmazza. Amennyiben a csatlakozás időpontja későbbi lesz, a terv összeállításának a megkezdése ebben az esetben is célszerű a 2001. év elején.

A terv gazdasági, társadalmi fejlesztési szempontból jelentős, hiszen az Uniótól a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítéséhez a közösségi politikával összhangban komoly támogatásra, pótlólagos forrásokra számíthatunk. Hadd jegyezzem meg, hogy egyelőre még nem ismert, hogy milyen összegű, milyen nagyságrendű forrásokat fogunk a strukturális és kohéziós alapokból bevonni. A terv megfelelő színvonalú kialakításának és sikeres végrehajtásának valóban alapfeltétele a társadalmi konszenzus és a párbeszéd a társadalmi, gazdasági partnerekkel, és hadd jegyezzem meg, hogy a kormány e párbeszédre kész, többek között az ellenzékkel is, tehát szó sincs az ellenzék kizárásáról.

Arra is rá kell mutatni, hogy a strukturális alapok felhasználásának egyik alapelve a partnerség érvényesítése, elvi szinten deklarált módon, ami azt jelenti, hogy a nemzeti fejlesztési terv készítésébe formálisan is be kell vonni a társadalmi, gazdasági partnereket, mind központi, mind pedig regionális szinten. Ennek az alapelvnek a figyelembevételét az Európai Unió a terv elfogadása egyik feltételeként kezeli, tehát a társadalmi partnerek kizárása, még ha egy megátalkodott szándéka is lenne a kormánynak, egyszerűen nem lenne megvalósítható, hiszen az Európai Unió nem fogadná el a nemzeti fejlesztési tervre vonatkozó javaslatát Magyarországnak. Azt tudom tehát, képviselő úr, még egyszer mondani, hogy a válasz egyértelműen nem, és meg fogjuk találni az egyeztetésnek a megfelelő formáit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is mi történik Izraelben? A közel-keleti békefolyamat jelenlegi válságos szakasza valóban felszínre hozott több feszültséget, amely eddig nem tapasztalt erőszakhullámot eredményezett. Az események okainak vizsgálatára az érdekelt felek egyetértésével nemzetközi vizsgálóbizottság alakult, amely reményeink szerint feltárja a kiváltó okokat.

Ebben a válságos időszakban a Külügyminisztérium több alkalommal felhívta a feleket az önmérséklet gyakorlására, a kétoldalú tárgyalások mielőbbi folytatásának szükségességére, és együttérzésünket fejeztük ki az áldozatok hozzátartozóinak.

Mi a Sar-El program? Az interpellációban említett Sar-El programot a nemzetközi zsidó szervezetek létesítették '82-ben a nem Izraelben élő zsidók, nem zsidók, elkötelezettek, illetőleg a diaszpóra számára. A programszervezők tájékoztatójában az szerepel, hogy a jelentkezők három hetet töltenek izraeli katonai bázisokon, ahol ellátásuk fejében kizárólag polgári személyek által is ellátható polgári munkát végeznek. Polgári státuszukat - szemben képviselő úr információival - ruházatuk is tükrözi. Katonai kiképzést nem kapnak, nincs közük katonai cselekményekhez; az önkéntes munka mellett ismerkednek Izraellel és az izraeli kultúrával. A három hetet egészségügyi intézményben, kórházban is el lehet tölteni.

A képviselő úrtól arról is értesülhettünk, hogy a programot egy magyarországi kiadvány hirdeti. Az internetes hozzáférés alapján megállapítható, hogy a hirdetés nincs összefüggésben a közel-keleti helyzet jelenlegi eszkalációjával. Hogy kik és miért vesznek részt a programokban, arról szintén nincsen információnk, hiszen a magyar állampolgárok külföldi utazását korlátozó rendelkezések erre vonatkozóan nem adnak számunkra lehetőséget.

A jogszabályi környezet. Valóban, ahogy itt a képviselő úr is idézte, a büntető törvénykönyvben van rendelkezés, ami úgy hangzik, hogy akik idegen fegyveres szervezetbe katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra, katonai kiképzésre toboroznak, azok bűntetett követnek el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Amennyiben az interpellációban foglaltak megfelelnének a valóságnak, e törvénycikk alapján felmerülhetne a tiltott toborzást folytatók büntetőjogi felelősségre vonása, illetve a tevékenység megtiltása. Az ezzel kapcsolatos hatáskör a BM és a rendőrség hatásköre. A HM hasonló tárgyú konkrét lakossági bejelentést a hatáskörrel rendelkező rendőri szervhez és a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz továbbított.

Tisztelt Képviselő Úr! Egy dologban biztosan egyetértünk, hogy senki nem szeretné Magyarországon, ha nemzetközi kötelezettségeinken túlmenően magyar állampolgárok bármilyen nemzetközi konfliktusban önkéntes szerepet vállalnának, mások vagy akár saját maguk életét veszélyeztetnék.

Amiben nem értünk egyet, tisztelt képviselő úr, az az, hogy magyar állampolgárok lőszert adogatnának a palesztinokra lövő izraeli katonáknak. Erről nincsen tudomásunk, tisztelt képviselő úr. Arról sincs tudomásunk, hogy őrző-védőként tevékenykednének, mikor hazaérkeznek. Amennyiben erről vagy az említett törvényben foglaltakkal ellentétes esetről konkrét tudomása van, kérem a képviselő urat, hogy az erről készült bizonyítékokat tárja fel, hogy az ügyet az illetékes magyar hatóságok megvizsgálhassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ön egy nagyon fontos kérdést vetett fel, és ennek a kérdésnek a megvalósítása szerepel a kormányzat tervei között. Magyarország donorországgá vált, és ennek megfelelően Magyarországnak ki kell alakítania a maga segélyezési, támogatási politikáját. Azt várjuk, mint ahogy a nemzetközi közösség életében is ez a segélyezési politika komoly eredményeket hozott, a mi vonatkozásunkban is komoly eredményeket hozhat, részben azáltal, hogy az érintett országok helyzetén segítünk, részben pedig azáltal, hogy szerepet vállalunk a nemzetközi politikai és gazdasági szolidaritásból, és részben azáltal, hogy elősegíthetjük a demokratikus értékrend globális elterjedését is.

(16.00)

Mellékes haszon, hogy hazánk nemzetközi tekintélye öregbedik, és Magyarország megváltozott nemzetközi státusából is fakad, hogy ilyen elvárásokat támasztanak Magyarországgal szemben. Jelenleg egyébként főként a nagy donori múlttal rendelkező multilaterális szervezetekkel együttműködve folytatunk segélyezési tevékenységet, az ENSZ-szel, a Valutaalappal, a Világbankkal.

A kormány 1999 decemberében fogadta el azt a határozatát, amely egy átfogó segélypolitikai koncepció kidolgozásáról szólt. Ennek a koncepciónak összhangban kell lenni a legfejlettebb országokat tömörítő OECD segélypolitikai bizottságának az elgondolásaival, illetőleg az Európai Unió segélypolitikai gyakorlatával is. Ennek a koncepciónak a kidolgozása folyamatban van, és hamarosan véglegesítésre is fog kerülni. Ennek az eredményeként tájékoztathatom a képviselő urat arról, hogy egy jelentősebb költségvetési forrásokkal és saját intézményi kerettel rendelkező segélypolitika fog létrejönni Magyarországon. A középpontba a bilaterális jellegű segélyezést szeretnénk helyezni, hiszen ez teszi lehetővé, hogy a támogatásnak a magyar jellegét ezekben a relációkban meg tudjuk jeleníteni. Hazánk, Magyarország mindenekelőtt az ország komparatív előnyeit kívánja kihasználni, tehát szeretnénk a rendszerváltó tapasztalatainkat a politikademokrácia, illetőleg a piacgazdaság területén kamatoztatni.

Néhány példát hadd mondjak, képviselő úr! Mongóliával példának okáért szerződéses kapcsolataink keretében rögzítjük a rendszerváltó tapasztalatok átadásának a módját. Van egy precedens már EU-tagországgal folytatott közös segélypolitikai fellépésre is, de egy háromoldalú együttműködést dolgoztunk ki, dán, magyar, vietnami relációban, Dél-Vietnamban valósítunk meg egy közös halászati programot. Vagy, hogy egy nagyobb volumenű programról tájékoztassam a képviselő urat, a magyar-amerikai partnerségi program - HAPI - keretében az Egyesült Államok finanszírozza a nemzetközi fejlesztési hivatalán keresztül a politikai rendszerváltozás tapasztalatainak az átadása tekintetében a Független Államok Közössége, illetőleg a délkelet-európai országok irányába az ismeretátadást.

Összességében azt tudom tehát mondani, hogy a tényleges munkát 2003 elején fogjuk tudni elkészíteni, addig pedig fel fogunk készülni egy önálló magyar segélypolitikára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a képviselő úr kérdését, hogy egy meglehetősen furcsa román hivatalos nyilatkozatra ráirányítja a figyelmet. Egy dologban tudunk Ion Iliescu elnök úrral egyetérteni, hogy a szeparatizmus az rossz dolog; de onnantól már, hogy az erdélyi magyar állami egyetem, a Bolyai egyetem ügye szeparatizmus lenne-e, nem tudunk egyetérteni vele. Hadd jegyezzem meg, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen a román törvények sem mondják, hogy nem lehetséges magyar állami egyetemet létesíteni, az új oktatási törvény ezt lehetővé teszi. Az RMDSZ-nek tízéves célkitűzése, tehát egyértelmű, hogy Magyarországnak sincs más lehetősége, mint hogy támogatja. De Európa szerint sem lehet szeparatizmusnak nyilvánítani egy kisebbségi egyetemet, hiszen az európai gyakorlatban számos példa van rá. Hogyha ez szeparatizmus lenne, akkor az is szeparatizmus lenne, ha az ember a lakása zárjában éjszaka ráfordítja a kulcsot.

Nagyon nehezen értelmezhető tehát, hogy mi az oka Ion Iliescu álláspontjának. Talán egyetlenegy támpontunk lehet, tisztelt képviselő úr, hogy szovjet megszállás csökevényének és szeparatizmusnak nyilvánítja a Bolyai egyetem ügyét Iliescu elnök úr, hogy maga is tevőlegesen vett részt 1959-ben a Bolyai egyetem felszámolásában. Én abban bízom, hogy Ion Iliescu ezen álláspontja nem az új román vezetés álláspontja, hanem ez valahogy itt maradt a román külpolitika '96 előtti eszköztárából.

(16.50)

Bízunk abban, hogy a romániai magyar egyetemmel kapcsolatban előre fogunk tudni lépni, olyan formában egyébként, ahogy azt az RMDSZ és a román kormányzó párt megállapodása is kilátásba helyezi, tehát az önálló magyar oktatási vonal megteremtése útján.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A törvénymódosítás célja, hogy a világ fejlett országai által követett gyakorlathoz csatlakozzunk, nevezetesen, hogy a stabilitási egyezmény keretében Délkelet-Európa országainak egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket nyújtanak a fejlett országok.

Mi a térségben már számos kapcsolattal rendelkezünk, és ilyen kedvezményes kereskedelmet már folytatunk Romániával, Bulgáriával s immáron Horvátországgal is április 1-jei hatállyal. De nem folytatunk még ilyen preferenciális kereskedelmet három fontos országgal: Boszniával, Albániával és Macedóniával. Ennek a törvénymódosításnak az a célja, hogy ezzel a három országgal is folytathassunk ilyen típusú preferenciális kereskedelmet.

Kérem az Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mit tett a külügyi kormányzat? Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy mit nem tett. A külügyi kormányzat nem konzultált a francia menekültügyi hatósággal, az OFPRA-val, mert ők nem kerestek meg bennünket, illetőleg nem vontak be bennünket az eljárásukba. Amennyiben Magyarország kezdeményezőleg lép föl, nyomásgyakorlásként értelmezhette volna ezt az OFPRA. Ugyanakkor az OFPRA konzultált közvetetten a magyar kormánnyal, mégpedig a francia kormányon, illetőleg a francia nagykövetségen keresztül. Ezt a tájékoztatási kötelezettséget vagy fél tucat alkalommal a magyar külügyi kormányzat ellátta.

Sajnálatos ez a helyzet; talán ha másként alakul, akkor az OFPRA nem megalapozatlan döntést hoz. Bár hozzáteszem, az indoklását egyelőre nem ismerjük, és tegyük hozzá, hogy minden hivatallal megesik, hogy megalapozatlan döntést hoz. Hiszen Magyarországon a cigányságot intézményesen nem üldözik, mint ahogy a magyarországi Helsinki Bizottság elnöke is ezt elismeri; az eseti diszkrimináció viszont valóban előfordul, de nem gyakrabban, mint bármely európai uniós tagállamban, például Franciaországban, és ez ellen is a magyar hatóságok kellő védelmet nyújtanak.

Két dolgot kell Magyarországnak elkerülnie: egyrészt azt, hogy az OFPRA véleményét azonosítsa a nemzetközi közvéleménynek vagy akár a francia kormánynak a véleményével. Erről szó sincsen, hiszen sokkal közelebb áll a nemzetközi közvéleményhez vagy a francia kormány véleményéhez az Európai Bizottság álláspontja, amely elismeri a magyar kormány erőfeszítéseit. Másrészt el kell mindenféleképpen hárítanunk azt a kísértést, hogy ne folytassuk azt a romapolitikát, amit a polgári kormány megkezdett. Ha nem ismernék el erőfeszítéseinket - de mivel elismerik, ez a helyzet nem áll fönn -, akkor is folytatnunk kellene ezt a munkát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Azt tartom még egyszer nagyon fontosnak aláhúzni, hogy Magyarország romapolitikáját hitelesen kell tudnia bemutatni Magyarországnak, és ebben a külügyi kormányzatnak van felelőssége, de nem kizárólagos felelőssége van. Lehetőség szerint a magyar civil szervezeteknek, politikai pártoknak is sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy ezt a hiteles tájékoztatást lehetővé tegyék a nemzetközi közvélemény számára, mintsem belpolitikai célra kihasználni ezt a rendkívül érzékeny kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nem úgy értékeltük Romano Prodi úr látogatását, ahogy ön, miszerint pofont kapott volna Magyarország ezen a látogatáson, hanem ellenkezőleg.

Rendkívül fontos időpontban került sor erre a látogatásra, hiszen a nizzai csúcsértekezletet követően a bővítési folyamat szemmel láthatólag komoly lendületet kapott. Megnyugodtunk Günter Verheugen és Romano Prodi kijelentései nyomán, miszerint valóságos lehetőséget látnak arra, hogy a csatlakozási folyamatot felgyorsítsuk, és mód legyen arra, hogy 2002-ben lezárjuk az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat, és ahogy Nizzában fogalmaztak az Európai Unió vezetői: Magyarország, a magyar polgárok részt vehessenek a 2004-es európai parlamenti választásokon.

Azok a felvetések, amelyek a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban elhangzottak, különösen a munkaerő-áramlásra vonatkozóan, mindenféleképpen azt jelzik, hogy a helyzet komolyodik, és az Európai Uniónak is számolnia kell az Unión belüli fenntartásokkal, aggodalmakkal, amelyek az egész bővítési folyamatot érintik; mint ahogy nekünk is számolnunk kell Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó félelmekkel, aggodalmakkal, amelyeket egyébként önök is nyilvánvalóan nagyon jól ismernek. Magyarországnak ezzel tehát semmi problémája nincsen, hogy az Európai Unió reagál azokra a félelmekre, amelyek különösen azon EU-országok részéről jelennek meg, amelyek határosak a kibővítésre kerülő országokkal; vagyis Lengyelország és a német határ mentén a német aggodalmak, Magyarország és Ausztria határán az osztrák aggodalmak erőteljesek.

A magunk részéről viszont eltökéltek vagyunk a tekintetben, hogy ezeket az aggodalmakat lehetőség szerint olyan ellenjavaslatokkal próbáljuk meg enyhíteni, amelyek egyidejűleg teszik lehetővé, hogy Magyarország érvényesíteni tudja a saját érdekeit, illetőleg hogy bizonyos értelemben szolidárisak legyünk az Európai Unióval a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében.

Azt tapasztaljuk egyébként, hogy az ő részükről is van megértés, példának okáért a termőfölddel kapcsolatos magyarországi aggodalmak tekintetében, tehát látunk reális esélyt arra, hogy miután ők megfogalmazták a saját álláspontjukat és mi megfogalmazzuk az ellenjavaslatunkat - ennek a megfogalmazása egyébként a napokban meg fog történni -, ennek nyomán, immáron élesben, egy olyan megállapodást fogunk tudni kötni, amely lehetővé teszi, hogy az úgynevezett roadmapet, tehát a csatlakozási tárgyalások menetrendjét tartani tudjuk, és a 2001-re előirányzott fejezetekben, illetőleg a 2002-ben lezárásra kerülő fejezetekben meg tudjunk állapodni.

Egyébiránt pedig, tisztelt frakcióvezető úr, Magyarországnak azokat az úgynevezett saját programjait, amelyeket ön megfogalmazott - nevezetesen, hogy egy határozott antiinflációs politikát folytassunk, hogy támogassuk a kis- és középvállalkozásokat -, európai uniós csatlakozás ide vagy oda, mindenféleképpen folytatnia kell. Azzal azonban, hogy a globális cégeket Magyarországról ki kellene szorítani, nem hiszem, hogy egyet lehet érteni. A magyar gazdaságpolitika nem a globális cégek kiszorításában gondolkodik, hanem abban, hogy a nagy nemzetközi vállalatok, a multinacionális vállalatok egyfajta megtermékenyítő hatást gyakoroljanak a magyar kis- és középvállalkozási szférára (Derültség a MIÉP padsoraiból.), és lehetőség legyen arra, hogy ne csupán elszigetelt növekedési környezet jöjjön létre ezeknek a vállalatoknak a keretén belül, hanem a magyar kis- és középvállalkozások is megerősödhessenek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is fontos tisztáznunk a jogi helyzetet. A státustörvény, szemben, mondjuk, a különféle kettős állampolgársági jogszabályokkal, semmiféle nemzetközi jogi kötelezettséget nem ró Magyarországra. Tehát jogi értelemben, ezt szeretném aláhúzni, Magyarország kizárólagos belügye, hogy Magyarország területén, bárki számára, milyen kedvezményeket nyújt. Ez azért fontos, mert ezekben a kérdésekben a jogi helyzet és a politikai helyzet nem feltétlenül enged bennünket azonos következtetésekre jutni, hiszen a politikai kétoldalú kapcsolataink feltétlenül arra ösztönöztek bennünket, hogy a státustörvénnyel kapcsolatban a lehető legnagyobb körültekintéssel járjunk el a szomszédos országok irányában. Ezt a lehetőségeink szerint igyekeztünk meg is tenni.

Amikor elkészült a státustörvény első koncepciója, amit egyébként a Magyar Állandó Értekezlet elé terjesztettünk decemberben, fontosnak tartottuk, hogy részletes tájékoztatást nyújtsunk a szomszédos országok, illetőleg az Európai Unió budapesti nagykövetei számára. Ezt én saját magam tettem meg. Amikor elkészült a kormány által jóváhagyott törvénytervezet, azon nyomban megkezdtük a törvénytervezet lefordítását angol, francia, illetőleg német nyelvre, és még melegében átadtuk ezeket a tervezeteket az Európai Unió, a NATO és a szomszédos országok nagyköveteinek. A külügyminiszter úrral különféle magyarázatokat fűztünk az egyes elgondolásokhoz, amelyek kapcsán egyébként kaptunk érdeklődő kérdéseket a különféle diplomáciai képviseletek részéről.

Egyébiránt azt kérdezte, hogy mi kértünk-e véleményt őtőlük. Ilyet nem tettünk, mert ez, hangsúlyozom, már a jog területe lett volna. Viszont ha ők kívánnak velünk konzultálni, tekintettel a jószomszédi kapcsolatainkra, mi készen állunk arra, hogy konzultáljunk velük.

(17.10)

Tájékoztatási kötelezettségünknek tehát megítélésünk szerint eleget tettünk, konzultációra készen állunk, és mind a szomszédos országok, mind pedig az Európai Unió irányában szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy semmifajta kifogással, ellenvéleménnyel nem éltek. Érdeklődést lehet tapasztalni informálisan, de kifogással, ellenvéleménnyel nem éltek.

Gyakran fogalmazódik meg a diszkrimináció kérdése, és erre hadd válaszoljak. A diszkriminációval kapcsolatban a magyar Alkotmánybíróság nagyon egyértelmű állásfoglalást alakított ki a közelmúltban. Magyarországnak jogában áll adott csoportok számára Magyarországon különféle kedvezményeket nyújtani - e szerint az állásfoglalás szerint -, feltéve, ha ezen csoporton kívül eső személyek emberi méltóságát nem sértjük. Azt hiszem, hogy erről a státustörvény tervezete esetében szó sincsen.

Befejezésül, tisztelt képviselő úr, azt tartom fontosnak aláhúzni, hogy végső soron meglepő is lenne, ha kifogásokat emelnének, hiszen meggyőződésünk szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a térség stabilitását szolgáló ezen törvénytervezet a határon túli magyarokon túl a szomszédok tekintetében is a térség stabilitását szolgálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem szükséges különösebben taglalni annak a jelentőségét, hogy miért fontos, hogy végre sikerült Horvátországgal úgymond tető alá hozni a szabadkereskedelmi megállapodást. Április 1-jétől hatályba is lépett, és meggyőződésünk szerint a kétoldalú kapcsolatokban már rövid távon nagyon jelentős kereskedelmi növekményre számíthatunk, mintegy 30 százalékos kereskedelmi növekményre számítunk már az idei évtől.

Ezért tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy erősítse meg, ratifikálja ezt a szabadkereskedelmi megállapodást.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Az Egyesült Nemzetek Szervezete a saját, illetőleg a kisegítő személyzetének biztonságáról szóló egyezményt 1994. december 9-én fogadta el.

Mára ötven részese van ennek az egyezménynek, Magyarország 1999. július 13-án helyezte letétbe saját csatlakozási okiratát az ENSZ főtitkáránál, és augusztus 19-én lépett hatályba.

Kérem, hogy a törvényjavaslatot, amely ennek az egyezménynek a kihirdetéséről szól, fogadja el a tisztelt Országgyűlés.

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Főtiszteletű és főtisztelendő Püspök Urak! Tisztelt Magyar Állandó Értekezlet! Határon inneni és túli Vendégeink, Tévénézők! A határon túli magyarokról szóló törvény, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt elfogadásra javasol a parlamentnek, mérföldkő. Mérföldkő a magyar nemzetpolitikában, a szomszédsági kapcsolatokban, és talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy térségünk nemzetiségi viszonyainak alakulásában is.

A magyar nemzetpolitika nagy utat tett meg ama nyolcvanas évek végi kijelentés óta, miszerint a határon túli magyarok a magyar nemzet részét képezik, de még inkább Antall József emlékezetes vallomása óta, amikor is lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnökeként szólt a rendszerváltozás győzelmét ünneplő hallgatóságához.

A mai nap jelentősége, talán nem túlzás, ehhez a pillanathoz mérhető. Amit az elmúlt több mint tíz évben sikerült elérni, az nem kevés. Mindenekelőtt elértük azt, hogy a határon túli magyar törekvéseknek pozitív megítélése van mind Magyarországon, mind a környező országok többségi nemzeteinek, mind a nemzetközi közösségnek a szemében. Erre a pozitív megítélésre alapozva sikerült e törekvések egyes elemeit mára el is fogadtatni a környező országok többségi nemzeteivel és a nemzetközi közösség képviselőivel.

Ha kevés eredmény is van, de ma már vannak látványos eredmények. A magyarországi közvélemény pedig a határon túli magyarokra immáron nem úgy tekint, mint akik elvonnak, hanem úgy, mint akik hozzáadnak Magyarország erejéhez. Magyarnak lenni a környező országok többségi nemzeteinek szemében ma már egyre kevésbé szégyen és egyre inkább érdem. A nemzetközi közösség pedig úgy tekint a határon túli magyarokra, mint a demokrácia és a politikai stabilitás zászlóvivőire azokban az államokban, amelyekben élnek.

A státustörvény sikere - nagy a tét - kiteljesítheti a határon túli magyar törekvések általános pozitív megítélését.

(10.40)

Tíz-egynéhány év alatt elértük azt is, hogy a magyar nemzetpolitika sikeressé vált. A határon túli magyarok ma már bíznak abban, hogy a magyar állam hatékony, hogy a magyar kormány képes és kész meghirdetett nemzetpolitikai programjának következetes végrehajtására. Nemcsak vágy, hanem valóság, hogy Magyarország hatékonyan járul hozzá a magyar kisebbségi közösségek identitásának megtartásához, életkörülményeik javításához szülőföldjükön, azokban az országokban, amelyekben élnek.

A környező országok meghatározó politikai erőinek pedig egyre inkább csökken a gyanakvása nemzetpolitikánk céljai iránt, hiszen nincsen semmi takargatnivalónk. Ez a politika nyílt és áttekinthető, éppen azért, mert a még kétségkívül meglévő problémákat takargatás nélkül tárjuk szomszédos partnereink elé. A státustörvény a magyar nemzetpolitika hitelét igazolja minden érintett szemében, legyenek azok határon túli magyarok, a nemzetközi élet szereplői vagy a szomszédos országok vezetői.

De hitelesek maguk a határon túli magyar közösségek is. Hosszú időbe telt, amíg megfelelőképpen tudatosítottuk, hogy a nemzetpolitika fő szereplői nem a nemzetközi közösség, nem a nagyhatalmak, de még csak nem is a magyar állam, hanem pontosan a határon túli magyar közösségek. Övék a legfőbb érdem az elért eredményekért, és ugyanúgy övék a fő felelősség most és az elkövetkezendő időszakokban is.

Mindenkinek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, saját kezében van sorsának alakítása. Nem más, hanem a magyar kisebbségi közösségek döntöttek politikájuk alapelveit illetően, és mivel ezek az elvek többnyire helyesnek bizonyultak, a magyar kormány támogatta, támogatja és a jövőben is támogatni fogja ezeket a célkitűzéseket. A határon túli magyarok ugyanis döntöttek afelől:

1. Hagyományosan békés eszközökkel, jogi úton, államaik belső jogára és a nemzetközi jogra támaszkodva szereznek érvényt politikai akaratuknak. Ezáltal bizonyították ország és világ előtt, hogy az etnikai feszültségeket erőszakmentesen, jogi úton is fel lehet oldani, és ezáltal egy messze ható példát adnak a térség számára, és szolgálják a térség stabilitását.

2. Tevékenységük nemcsak a szűken vett kisebbségvédelem területére korlátozódik, hanem a nemzetiségi korlátokon túllépve részt vállalnak államaik belpolitikai stabilitásának a megteremtésében, erősítésében, gazdaságának fejlesztésében és külpolitikai törekvéseik sikerre vitelében is.

3. Politikai szervezeteik a többségi nemzet pártjainak kiszámítható partnerei, megbízható szövetségesei. A kisebbségi léthelyzetből adódóan a választásokon mindig lehet számítani e szervezetek stabil szavazótáborára. Ezek a kvalitások a magyar kisebbségi politikai szervezeteket államaik bel- és külpolitikájának stabilizáló elemeivé emelik. S mivel a határon túli magyarok egzisztenciálisan demokraták, mindig a jó oldalra állnak, vagyis államaik azon politikai erőivel ápolják a legszorosabb kapcsolatokat, kormánykoalícióban vagy ellenzékben, már ha tehetik, melyek a leginkább elkötelezettjei a demokratikus intézmények kiépítésének és országaik euro-atlanti integrációjának.

A magyar kisebbségi szervezetek felismerték és tudatosították, hogy nemzeti törekvéseik csak akkor vihetők sikerre, ha azon államokban, amelyekben élnek, biztosítottak a kisebbségi közösségi jogok gyakorlásának elemi demokratikus és gazdasági feltételei. Ezért ezekért az elemi demokratikus és gazdasági feltételekért is intenzíven tevékenykednek.

5. Mi jellemzi ezeket a határon túli magyar közösségeket, a nemzeti kisebbségi kérdés átfogó rendezésének legelfogadhatóbb intézményes formáját? Megítélésük szerint a közösségi autonómia, melynek a sajátos helyzethez igazított formái szerepelnek e közösségek mindegyikének - hangsúlyozom: mindegyikének - a programjaiban.

A határon túli magyar szervezetek mindezen jellemzőivel összhangban áll, illetve mindezen politikai célkitűzések eredményességét közvetlenül segítheti a státustörvény sikeres megvalósítása.

Az 1998-ban hivatalba lépett polgári kormány, egyaránt támaszkodva az előző kormányok pozitív és negatív tapasztalataira, a nemzetpolitika fő adottságát úgy határozta meg, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe. Nemzetpolitikánk alapkérdése tehát az lett, sikerül-e megvalósítani a határokat átívelő nemzeti integrációt.

A státustörvényt a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről válasznak szánjuk erre a kérdésre. A törvénytervezet, melyet a magyar kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt most elfogadásra ajánl, részben a múlt megoldatlan problémáira is választ kínál. A határon túli magyarok sorsának perspektivikus rendezése, aminek e törvény elfogadása az egyik legfontosabb állomása, jelentős mértékben hozzájárul nemzetünk 80 éves Trianon-traumájának oldásához, a kiút megleléséhez, a hosszú ideig kilátástalannak ítélt helyzetből történő kilábaláshoz.

A rendszerváltozás egész folyamata szemlélhető úgy is, mint felépülés a XX. század történelmi betegségei és balesetei után. A XX. század tragédiáit, a két világháborút, polgártársaink deportálását és meggyilkolását, az ország kétszeri idegen megszállását, a magyar nemzet feldarabolását, a málenkij robotot, a különféle át-, ki- és betelepítéseket nem tudtuk, nem tudjuk meg nem történtté tenni, de a bennük gyökerező, máig nyomasztó gondokkal szembe kell néznünk, hogy a jövő nemzedék életét ne tegyék terhessé. A státustörvény nem maga a szembenézés a XX. század örökségével, de a státustörvény nélkül nem lenne valóságos és teljes ez a szembenézés.

A státustörvényt a kormány a Ház elé terjesztve azzal a XX. századi örökséggel nézünk szembe, hogy ma államhatárok osztják meg az egykor egy testet alkotó magyarságot. A határokat nem változtathatjuk meg, de felülemelkedhetünk, átívelhetünk a megosztottságon.

A státustörvény szembenézés azzal, hogy az államhatárok egy időben és még ma is részlegesen, lelki határokká is váltak. Az anyaország jelentős része félt közösséget vállalni a határon túli nemzetrészekkel. És ahol félelem van, ott nincs szabadság. A Fidesz-Magyar Polgári Párt meggyőződése, hogy mi, magyarok, Magyarországon és a határon túl immáron szabadok vagyunk, szabadon vállalhatjuk az együttműködést azokkal, akik velünk összetartozónak vallják magukat. A végeken élő magyar közösségek határon túliak maradnak, de a nemzeti szolidaritásnak immáron nem lehetnek határai.

A törvénytervezet, melyet a magyar kormány most elfogadásra ajánl, nemcsak a múltról szól. Ernest Ronan, francia történész mondta, hogy a nemzet közös emlék a múltból, de közös terv is a jövőre.

(10.50)

A státustörvény a jövő számára készült. Olyan felfogásrendszerbe illeszkedik, amelynek alapján Nyugat-Európa szerencsésebb nemzetei a gyakorlatban is sikeresen rendezték a határon túli magyarokéhoz hasonló nemzeti kisebbségi problémáikat. A kulcsszó: a kisebbségi közösségek többirányú integrációja, az őket megillető egyéni és közösségi jogok biztosítása és bővítése által.

A határmódosítás nélküli és a határokat átívelő nemzeti integrációt segítik elő egyfelől a törvény által a határon túli magyarok számára Magyarországon biztosított kedvezmények, valamint a határon túlra szánt pályázati rendszerben hozzáférhető támogatások. Ugyanakkor hozzájárulnak a magyar közösségek integrálódásához és beilleszkedéséhez is azokba az államokba, amelyekben élnek, s mindezt nemzeti identitásuk erősödése és az egyre nagyobb európai értékkel bíró kultúrájuk megőrzése mellett.

A státustörvény tehát mérföldkő abban a folyamatban is, amelyben a magyar nemzetpolitika az egységesülő Európában is egyre jelentéktelenebbé váló határokról a hangsúlyokat a személyekre és azok közösségeire helyezi át. Mátyás királynak tulajdonítják a mondást: nem falakért, hanem emberekért harcolunk. S mivel válaszolt az európai történelem a XX. század terhes örökségére? Az integrációval. Az integráció se meg nem szüntette, se arrébb nem tolta, de légiesítette a határokat, az európai polgárokat egymástól elválasztó állami és lelki határokat egyaránt. A magyarság Európa útját járja, saját gondjaira az integrációban látja a megoldást, az egymást kiegészítő, egymást segítő európai és nemzeti integrációban, amelyek nem változtatják meg, de elviselhető teszik ezek a határokat.

A státustörvény nem azonos a nemzeti integrációval, de a státustörvény nélkül üres ígéret lenne ez az integráció. A nemzeti integráció olyan kötelék, amely számos szálból fonódik össze. A státustörvény ezeket a szálakat hivatott erősíteni. Az egyik szál a lelki integráció, amelynek az alapja a félelem megszűnése, a szolidaritás kialakulása a különböző országokban élő magyar közösségek között. Ez a szál mára örvendetesen megerősödött. Ki gondolta volna például a '80-as évek közepén, hogy 15 év múltán a magyarországi lakosság nagy többsége elvárja majd a magyar kormánytól a határon túli magyarság kifejezett támogatását? A közvélemény-kutatások tanulsága szerint ma a döntő többség elvárja ezt a magyar kormánytól.

Az integráció másik szála a politikai integráció. Amióta a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés pártjai állandó közös tanácsban, a Magyar Állandó Értekezletben vesznek részt, a határon túli magyarság demokratikus legitimitással rendelkező szervezeteivel közös döntéseket hoznak, s már ezt a törvénytervezetet is ezen keretek között készítették el. A politikai integráció tehát nem a jövő zenéje, hanem kész tény. A magyarság ma már nem csupán kulturális nemzet ilyen értelemben, hanem olyan közösség, amelynek politikai teste is van. A Magyar Állandó Értekezlet politikai téren képviseli, megjeleníti a 15 milliós magyar nemzetet. Ehhez a politikai testhez nemcsak a politikai szervezetek tartoznak, nemcsak a politikai elit integrációja jelenti a politikai integrációt, hanem a státustörvénnyel immáron a közember számára is hétköznapi valósággá válik mindez. S a státustörvény politikai feladatot is ad a jövőben a Magyar Állandó Értekezletnek, illetőleg szakbizottságainak.

Az önök elé terjesztett törvénytervezet jogi integrációt is jelent, arcképes igazolványt ad a határon túli magyarok kezébe. A határon túli magyarok jogviszonyba kerülnek a magyar állammal. Az igazolvány személyre szóló hitellevél a magyar állam részéről, az évtizedek óta áhított szolidaritás hitellevele, a személyre szóló közösségvállalás hitellevele.

A személyre szóló szolidaritás, amelyet a magyar állam vállal a határon túli magyarokkal, ez a nemzeti integráció jogi szála, amely nem létezett idáig, és amelyet megteremt a státustörvény. A kedvezmények, amelyeket az anyaországban lehet igénybe venni, ennek a szolidaritásnak szolgáltatnak keretet. Természetesen nem a kedvezmények tartalma, hanem a célja a lényeg: a határon túli magyarok személyre szóló státusa a magyar jogrendben; a státus, amelynek alapján otthon lakva, itthon érezhetik magukat az anyaországban is.

Előttünk áll még, a következő kormányzati ciklus rendkívül kiemelt feladataként, a gazdasági integráció erősítése, de már a státustörvény is számos elemet kilátásba helyez. Végül, nem utolsósorban, a magyarság határokon átívelő egységének fő szála az európai integráció kiteljesedése lesz.

A státustörvény megerősíti, átláthatóvá teszi és törvényesíti a magyar-magyar kapcsolatokat. Magyarország uniós csatlakozása után a magyar-magyar kapcsolatok részben Unión belüli kötelékekké válnak, részben az EU és szomszédai közötti kapcsolatok lesznek. Minden határon átnyúló kapcsolat, a határok feletti közszolgáltatások, amelyek az Unión belül vannak és erősítik Európa belső integrációját, érdekünkben állnak. Ilyen értelemben minden társadalmi kapcsolat az érdekünkben áll.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországtól azt várja el a nemzetközi közösség, hogy hídfőállást képezzen a nyugati értékek és szabályok terjedése érdekében. A státustörvény a maga eszközeivel ezt a célkitűzést szolgálja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)