Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Megszoktuk már, hogy amikor egy ellenzéki politikus egy kormány-előterjesztésről szól, akkor megkapja azt a vádat, hogy biztosan csak az üléshelye határozza meg az álláspontját. Remélem, elhiszik nekem, elhiszi, tisztelt miniszter úr, hogy amikor megfogalmazom a környezetvédelmi bizottság véleményét a H/18067. számú országgyűlési határozati javaslatról, amely az ország fejlesztéspolitikai koncepciójáról szól, akkor nem ezek a szempontok vezetnek, hanem ezzel szemben a tervezet hiányossága, a rossz helyzetértékelése és az ebből következő helytelen következtetés, illetve irreális vagy téves célnak a megfogalmazása. A pártatlanságban talán segít engem az OKT véleménye, amely bizony rengeteg hiányosságra mutat rá, amelyeket az idő rövidsége miatt most nyilvánvalóan nem tudok elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az anyag először is sajnálatos módon túl általános, mondhatni: készülhetett volna bárhol, bárkinek és bármilyen szempontból. Mivel nem veszi figyelembe a valós helyzetet - ez az egyik legnagyobb hibája -, a mai tendenciákat, így nem is történhetett másként, mint hogy a jövőbeni terveket is tévesen vagy irreálisan, teljesíthetetlenül fogalmazta meg. Irreális és érthetetlen, hogy miért kellene nekünk egyoldalúan természetesen, ahogy a preambulumban szerepel, az EU fejlődését segíteni. Ez véleményem szerint talán fordítva kellene hogy legyen, mindaddig, amíg ezt valóban, talán egy évtized múlva meg tudjuk majd tenni mi is - úgy legyen egyébként, hogy minél hamarabb tudjuk az Európai Uniót segíteni!

Ha nem ismerjük, hogy mi az, ami ma az ország helyzetére jellemző, hogy mi az alap, amire építeni akarunk, akkor az a ház, amelyet építünk, el fog dőlni. Addig, amíg például ágazaton belül súlyos és komoly feszültségek vannak, és nem tudunk a lobbik között eligazodni, addig nagyon veszélyes, hogy önök 50 évre előre kívánnak tervezni. Csak a megemlítés szintjén hadd mondjam itt el a vasút és a közút viszonyát, mint egyébként az önök által nagyon helyesen megfogalmazott fenntartható fejlődés kulcsterületeit. De éppen ezen belül súlyos probléma merül fel az autópálya és az alacsonyabb rendű utak kérdésében: nem vitatva az autópályák fontosságát, felmerül a kérdés, hogy használjuk ki azok előnyét akkor, ha a települések felől nem lehet azokat megközelíteni.

Ha már a fenntarthatóságról szóltam, szomorúnak tartom, hogy miközben - mondhatom úgy is - szajkózzuk ezt a fogalmat, akkor nem vagy éppen vele ellentétesen cselekszünk a mai napon is. Először is ez egy ökológiai fogalom, és csak arra érdemes és arra szabad használni. Ha a gazdaság területén eszerint kívánunk tenni, akkor szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy minden beavatkozás a fenntartható fejlődésnek megfelelően történik, és akkor beszélhetünk a fenntartható fejlődés elvét megvalósító energiagazdálkodásról, közlekedéspolitikáról, és még sorolhatnám, de egyébként a fogalmat teljesen ki tudjuk üríteni, ha úgy használjuk, ahogy önök használták. A fenntartható fejlődés elvi és gyakorlati alkalmazását jól mutatja, hogy miként csúszik le a határozati javaslatban ez az elv az elsőről a harmadik helyre, aztán a negyedik helyre, végül - ahogy a miniszter úr az expozéjában említette - a plusz 1 pont előtt mint 8. pont szerepel.

Nem tudjuk bizonyos fogalmakról, hogy azok mit is jelentenek, azokat nem fejtik ki, ilyen a “fenntartható hasznosulásö vagy a “fenntartható térségfejlődésö. Szerencsés volna tudni, hogy ez alatt önök mit értenek.

Az 50 évre való előrevetítés, mint mondtam már, nagy merészség, hiszen gondoljunk bele, hogy csak az elmúlt 30 évben micsoda fejlődés történt, mondjuk, a telefon területén. Eközben 50 évre előre látni dolgokat, azt gondolom, főleg a mai helyzetben nagy merészség.

Az agrár-környezetvédelem az egyik számomra fontos, kiemelt terület, és megint csak jól mutatja, hogy azt, amit a mai napon, ezekben a napokban teszünk ezen a téren, az mit vetít előre: azt vetíti előre, hogy miközben agrár-környezetvédelmi pályázatokra négyszeres pénzt tudnánk lekérni az Európai Unióban, ami a térség- és a vidékfejlesztésben rendkívül jelentős lenne, eközben ettől elesünk, mert a lobbitevékenység megakadályozza ezt. Nagyon helytelen az a megállapítás, amit önök a talajkárosodás vonatkozásában leírnak, tudniillik megint helytelen alapra helyezik; bizony néhány évtizede még élenjárók voltunk ebben Európában, a mai viszonyok között sajnálatos módon úgy a defláció, az erózió, a talajsavanyodás vagy a talaj szerkezetének a rombolása terén le vagyunk maradva.

Az is egy nagy kérdés, tisztelt miniszter úr, hogy tényleg javulni fognak-e azok az egészségi mutatók, amelyeket önök felvázolnak, miközben Európában mínusz 2, illetve mínusz 6 év a lemaradásunk a várható élettartamot illetően, a gyermekhalálozás pedig éppen a kétszerese az EU-snak. Ennél, azt gondolom, egy kicsit több kellene arról, hogy vajon hogy is érjük ezt el.

Tisztelt Miniszter Úr! Az anyag nem foglalkozik olyan súlyos kérdésekkel, mint hogy mi lesz az olajkorszak végén, hogy mit kezdünk a globális felmelegedéssel. De mit is kezdenénk, tisztelt miniszter úr, amikor azt mondják, hogy 50 év múlva ebben az országban minden embernek azonos esélye lesz? Nos, ha ezt szeretnénk elérni, miniszter úr, akkor most nem iskolákat kellene bezárni a falvakban, hanem iskolákat kellene nyitni, mert akkor 50 év múlva minden gyereknek olyan lehetősége lenne, mint a városban élőknek.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)