Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az a vita, ami ma kezdődik, ne vegye senki se szerénytelenségnek a témával szemben, de az ország egyik legfontosabb határozata lesz, hiszen a következő 15 évre határozza meg Magyarország sorsát. Nyilván alapvetően az emberek munkája határozza meg azt, hogy mi történik, de egy ilyen országgyűlési határozat a mögötte levő erővel ezt nagyon nagy mértékben tudja befolyásolni.

Hogy azért áttekinthető legyen, a rendszerváltás óta, 1990 óta 15 év telt el mostanáig, és ez 15 évre szóló országgyűlési határozat, tehát körülbelül olyan időtávlatot kell előre gondolnunk, ami a múltban már eddig mögöttünk van.

Azt tudjuk, hogy a különböző kormányok a maguk eszközeivel, szándékaival nagyon sok jót próbáltak tenni a magyar gazdaság és a társadalom érdekében. Hogy csak az utóbbi néhány intézkedés közül is kiemeljek egyet-egyet, pontosan tudjuk, hogy a Medgyessy-kormány megalakulásakor mi módon próbált segíteni a nagyon leszakadó jövedelmi helyzetű társadalmi csoportokon, hogy a száz lépés programja, ami most már ennél sokkal több, milyen módon próbálja azokat a legkötelezőbb feladatokat is elvégezni, amelyek az emberek hétköznapi életében a pozitív lehetőségeket teremtik meg. De tudjuk azt is, hogy mennyi nehézséggel jár tulajdonképpen mindennek a végrehajtása. Gondoljunk az infrastruktúra-fejlesztésre, az ország területi, arányos fejlesztésére.

Nagyon sok olyan nagy gond van ebben az országban, ami nem teszi lehetővé azt, hogy egy év alatt, két év alatt, egy kormányzati ciklus alatt ezt meg lehessen változtatni. Az ország pillanatnyi életében és a jövőjét tekintve is az egyik legsúlyosabb gond a magyar társadalom öregedése, a magyar társadalom - az előbb már hallottunk néhány szót róla - aktivitási szintje, munkaképessége, képzettségi szintjének megfelelősége a jövő tekintetében, a magyar társadalom egészségi állapotának pillanatnyi helyzete, nem beszélve arról a hatalmas urbanizációs deficitről, ami a magyar településeket sújtja, magyarul az egyes emberek élethelyzetét, életfeltételeit nagyon negatívan befolyásolja.

Ugyanakkor viszont beszélni kell arról, hogy ennek az országnak fantasztikus perspektívája van. Nekem személyesen is, de kormányunknak is mély meggyőződése az, hogy a most elinduló időszakban, a következő 7 éves európai tervezési időszakban ez alatt a 15-20 év alatt, amit most mi fölvázolunk, Magyarországnak igazán egy újabb aranykora következhet be. Ennek alapfeltétele természetesen az, hogy adottságainkat jól használjuk ki, legyünk bölcsek ennek előretervezésében, és próbáljunk lebontani olyan komoly pszichológiai, politikai akadályokat, amelyek ma még megbénítanak minket.

Kétségkívül ez az az országgyűlési határozat, amit ha törvényerőre emelnénk, akkor nyilvánvalóan megérdemelné azt, hogy a parlament mind a négy pártja, külső társadalmi, gazdasági és civil partnerek is támogassák, hiszen kétségkívül egy olyan, választási ciklusokon átnyúló lehetőséget teremt meg, amelyhez történő igazodás feltétlen alapja annak, hogy ez hatékonyan legyen végrehajtva. Itt zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a magyar alkotmány 19. §-a tartalmaz egy olyan kötelezettséget a magyar parlament számára, hogy hagyja jóvá az ország hosszú távú társadalmi, gazdasági tervét.

(9.20)

Ezt ’90 óta egyetlenegy kormányzat sem teljesítette. Ez lesz az első alkalom, amikor a kormány előterjeszt egy olyan határozati javaslatot, amivel egy alkotmányos kötelezettségnek tesz eleget, pontosan annak érdekében, hogy ne törjön meg minden egyes választási ciklus alkalmával egy-egy jó ív a gazdaság vagy a társadalom életében.

Magyarország geostratégiai helyzetéről nagyon sokat szoktak beszélni. Egy kétségtelen: ha összehasonlítjuk az országunkat azokkal az előttünk csatlakozó országokkal - Görögországgal, Spanyolországgal, Írországgal vagy Portugáliával -, amelyek jó példával szolgáltak arra, hogyan is tudták kiaknázni az európai uniós támogatási rendszert, hogy tudták kiaknázni azt a stabilitást, amit az Európai Unió kultúrájával, gazdasági szerkezetével, majd később létrejött pénzügyi övezeteivel, határövezeti rendszerével is szolgáltatott, azt kell mondanom, hogy ezekkel az országokkal összehasonlítva Magyarország ezt a bizonyos geostratégiai helyzetet tekintve központban van. Körülöttünk mind olyan országok vannak, amelyek vagy már csatlakoztak, vagy a csatlakozásuk folyamatban van, vagy reménybeli csatlakozó partnerei az Európai Uniónak. Különleges felelőssége az országnak az, hogy ebben a helyzetben, egyrészt meg tudjon megfelelni a saját emberei saját társadalmi igényeinek, hogy legyen képes fejleszteni gazdaságát, milyen módon tudja a környezetet úgy fejleszteni, hogy egyrészt magának jó legyen, másrészt pedig az egész Európai Uniót szolgálja, hiszen a két dolog az egész ország versenyképességének alapvető igénye.

Három olyan nagy átfogó célt fogalmaztunk meg, amely átfogó cél az ország jövőjét alapvetően szolgálja. Az egyik az egész ország versenyképessége; nem keverendő össze a gazdasági versenyképességgel. Amikor az ország versenyképességéről beszélünk, akkor valamennyi tényező, valamennyi társadalmi, környezeti, gazdasági szervezet, egység, egyén fejlesztési kérdéseivel foglalkozunk.

A másik természetszerűen az igazságosság. Ez az igazságosság az, amihez itt 1990 óta a demokrácia megerősítése kapcsán folyamatosan közelítünk, és egyre inkább akarjuk, hogy kiterjedjen, és én azt hiszem, hogy az igazságosság lehet az, ami tényleg egy európai uniós stabilitáson belül ennek az országnak a legeslegfontosabb bázisát jelenti.

Van a harmadik, amit nem szabad kihagyni: ez a biztonság kérdése. Ez a biztonság az, amely a létbiztonságtól a jövedelembiztonságon át, egészen a határok biztonságától a közbiztonságon keresztül terjed. Ha már az ember megtalálja ezt az igazságos környezetet, ha versenyképessé is válik, számára mindenféleképpen nyújtani kell azt, hogy kiegyensúlyozott jövő előtt legyen - biztosítani kell számára ezeket a feltételeket.

Mi az a legfontosabb cél, amit ez az országos koncepció kitűz? Kérem, bárki tegyen hozzá valamennyit, ha tud hozzátenni, én azt gondolom, hogy nagyjából leírja azt, amit az emberek számára legfontosabbnak tarthatunk, mindannyian, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormányzati szerepkörben vagyunk.

Az egyik és egyben a legfontosabb az, hogy az embereknek legyen munkahelye: az emberek dolgozhassanak, fejthessék ki képességeiket. Az emberi létnek, az emberi tisztességnek és az önbecsülésnek ez az egyik legfontosabb célkitűzése. A másik, hogy ezt olyan helyen tölthesse, és olyan munkát végezhessen, ami elegendő és biztonságos jövedelmet ad számára annak érdekében, hogy saját maga, családja, akár egy generáció fenntartását is biztosíthassa, a harmadik pedig az a környezet, amiben egy jó munkahellyel rendelkező, tisztességesen megfizetett ember él, az a környezet, amely biztosítja számára és családja számára a normális életfeltételeket. Negyedikként pedig természetesen, utaltam rá, az egyik legnagyobb gondunk az, hogy megfelelően képzett, illetve egészséges emberekként éljük le és lehetőleg minél hosszabban a saját életünket. Igazán ez az a négy cél, aminek az érdekében dolgozunk. Ezek a célok különböző stratégiai célokkal vannak alátámasztva, amely megpróbálja lefedni mindazt, amiről egyáltalán egy társadalom gazdasági életében beszélhetünk.

Itt többen a különböző egyeztetések folyamán a szemünkre vetették azt, hogy nagyon sokféle stratégiai cél fogalmazódik meg, túl sok ez, nem biztos, hogy nem kellene fókuszálni. De biztos, hogy kell fókuszálni, biztos, hogy ezek közül koncentrálni kell bizonyos elemekre, de akkor, amikor 15–20 évre előretekintünk, nagyon rossz volna, hogyha most kihagynánk olyan általános dolgokat, amit ebben a távlatban meg lehet oldani. Ennek fókuszálása már egy rövidebb időtávlatra szól - erre is röviden ki fogok térni.

Mi az a 8+1 stratégiai cél, amivel ez a koncepció foglalkozik, és amihez a tisztelt képviselő hölgyek, urak támogatását kérjük? Az egyik természetesen a magyar gazdaság versenyképességének növelése. Ez az alapja - hiszen említettük a munkahelyet, a jövedelmet -, ez a hétköznapi élet alapvető infrastruktúrája: a gazdaság, amely ezeket a feltételeket létrehozza és megteremti. Ennek a gazdaságnak a növelése természetesen, versenyképessége kapcsán, nagyon sok más elemmel függ össze; ez kétségkívül a kutatás-fejlesztéssel, az innovációs folyamatokkal, a jó térbeli megoszlással, a jó kiegyensúlyozottsággal, mindennel együtt jár. A másik, említettük már, a foglalkoztatás bővülése, ami viszont alapja a társadalmi stabilitás megteremtésének. A következő a versenyképes tudás és a hozzá tartozó műveltség megtalálása. A kultúráról külön azért nem beszélünk, mert mindenben benne foglaltatik a kultúra, nemcsak az oktatás, műveltség kategóriába - a munkakultúra a munkában, a foglalkoztatás a foglalkoztatásban jelenik meg, hiszen ez egy nagyon általános célja -, de stratégiaként mindenképpen a versenyképes tudás az egyik kiemelt, központi feladatunk, nevezetesen az egész oktatási rendszer és annak továbbfejlesztése. A negyedik a népesség egészségi állapota - utaltam már rá -, az ötödik viszont egy olyan kategória, a társadalmi összetartozás kategóriája, amely azt hiszem, hogy ebben a társadalomban kétségkívül az egyik legnagyobb kihívás.

Miről van szó? Nagyon sokan említik az ország kettészakadottságát. Nem ketté van szakadva, több részre van szakadva az ország; általában minden ország több részre van szakadva - láttuk most a legutolsó európai fejleményeket is -, de nálunk, sajnos, növekvő mértékű a keleti, nyugati országrészek, a központi rész közötti elszakadás, a társadalmi rétegek jövedelmi helyzete közötti folyamatos szétszakadás. Meg kell azonban említenem azt is, hogy mindezek legyűrése kivétel nélkül csak akkor lehetséges, hogyha ennek politikai széthúzása is megtalálja azt a központi erőt, ami az összetartozást erősíti, és nem próbálja meg tovább fokozni ezt a társadalmi széthúzást, magyarul a szolidaritás kérdése mindenféleképpen jövőbeni célrendszerünk egyik legfontosabb eleme.

Kiemelkedően fontos - említettem már a geostratégiai helyzetet - az, hogy milyen a közlekedés helyzete, milyen gyakorlatilag az ország különböző települései, térségei fizikai elérhetősége. Ez egyáltalán a mobilitásnak is az alapvető feltétele, a szabad helyválasztásnak is ez a szabad feltétele, de az áruk mozgásának, az információk mozgásának is feltétlenül összetevője. Ehhez tartozik tehát magának az információs társadalomnak a kiteljesítése, ami nem egyszerűen szélessávú rendszerek megépítését jelenti, hanem mindenfajta hozzáférést az információhoz; az információ és a tudás nagyjából szinonim fogalmak. Ahhoz, hogy az ember értelmes, okos életet élhessen, tudással, azaz információval kell rendelkeznie, és elemi kötelességünk ezt mindenki számára biztosítani. Nem utoljára a természeti értékek megőrzése, a környezetvédelmi tevékenység, a természeti erőforrásokkal történő megfelelő gazdálkodás, és a nyolcadik után a plusz egy, az ország területi fejlődésének, arányosságának biztosítása.

A társadalmi egyeztetés nagyon széles körű volt, és azt kell mondanom, hogy nagyon sikeresnek tekinthető. Ebbe mi, nem zártuk még le természetesen, a politikai egyeztetést is benne értettük: szakértői szinten, igen széles körben történt ez meg. Sok ezer véleményt hallgattunk meg. Ha csak azt mondom, hogy csak közvetlenül a kérdőívünk kitöltésével több mint tízezren vettek részt, és hány ezer szervezethez juttattuk el, akkor azt kell mondanom, hogy ennek eredményét kötelező visszacsatolni a tisztelt parlamenti képviselők felé, azaz a stratégia készítése kapcsán a koncepcióba.

Mik voltak ennek a legfontosabb üzenetei? Hadd foglaljam össze. Az első és a legfontosabb: mindenki arról szól, hogy az állam szerepét át kell formálni egy fejlesztésorientált, olyan állammá, amely nagyon nagy mértékben koncentrál azokra az alapvető felelősségekre, amelyek az ország versenyképességével foglalkoznak, tehát egyrészt az innováció, a kutatás-fejlesztés, az információs, tudásbázisú társadalom megteremtése, a másik oldalról ennek infrastrukturális feltételei, tehát a létesítmények - közlekedés, oktatás, egészségügy, szociális létesítmények - fejlesztését végrehajtja. Ezen belül van még egy nagyon komoly központi állami feladat, itt is hallottunk az előbb például az önkormányzatokkal kapcsolatban egy napirend előtti hozzászólást, hogy igenis, folyamatossá kell tenni azt a reformot Magyarországon, amely az egész államrendszer működését végiggondolja, napról napra javítja.

Mit jelent ez? Egyszerre kell tudni Magyarországon megoldani két ellentétes feladatot, ami látszólag ellentétes, inkább komplementer. Az egyik: az állam szerepének hatékonyabbá tétele, igazi koncentrációja a döntéseknek, a felelősségnek, a másik oldalról viszont decentralizálni az állami eszközöket, nevezetesen az európai forrásokat is. Ezért a koncepció kitér arra, hogy igenis, a hét régiót fejlesztő régióvá kell átalakítani, meg kell erősíteni az intézményrendszerét, és teljes felelősséggel a programozástól a végrehajtáson át az ellenőrzésig át kell adni a regionális tanácsoknak, illetve a mögötte lévő szervezeteknek.

Mi az a három legfontosabb, plusz egy olyan cél tehát, amire koncentrálunk most már a következő időben? Az egyik a gazdaság versenyképességének növelése, a másik a társadalmi fejlődés alátámasztása és megújítása, és a harmadik az infrastruktúra fejlesztése.

(9.30)

Ez van alátámasztva területi decentralizációs javaslatokkal.

Mi az a három legfontosabb célkitűzéshez tartozó prioritás, az az eszköz, amivel ezt végre tudjuk hajtani? A gazdaság versenyképességének növelése esetében egyértelmű az üzleti környezet modernizációja, az egyablakos intézményrendszertől kezdve, az adópolitikától a legkülönbözőbb pénzügypolitikákon keresztül ennek a területi felelősségeinek megosztásáig az üzleti környezet radikális javítása. A másik pedig a nagy, úgynevezett elosztó, jóléti szolgáltató, állami szolgáltató rendszerek átalakítása. Ha azt mondtuk, hogy tudástársadalmat kell építeni, az oktatás rendszerének teljes átalakítása; ha azt mondtuk, hogy egészséget kell tudni megerősíteni, hiszen a népességünk beteg, rossz állapotú népesség, akkor az egészségügy rendszerének átalakítása, s ehhez tartozik a foglalkoztatást segítő rendszerek átalakítása. Ez a nagy jóléti rendszerek gyökeres átalakítását illeti a következő időszakban. A harmadik fő terület pedig az infrastruktúra fejlesztése. Ez annyiban bővül ahhoz képest, ami most történik a közlekedés és a környezetvédelmi infrastruktúrákkal szemben, hogy ki kell hogy egészüljön a modern infrastrukturális eszközökkel, lásd például a megújuló energiaforrások megfelelő hatékonyságú magyarországi kiaknázása, illetve az energiarendszer ilyen téren történő átalakítása.

Ami a területi rendszerek átalakítását illeti, az országos területfejlesztési koncepcióban fogalmazódik meg, hiszen nagyon szoros együttműködésben készült ez a munka, amit mi készítettünk. Itt két, megint csak azt mondom, hogy komplementer tevékenységet hangsúlyoznék. Az egyik az úgynevezett fejlesztési pólusok kialakítása, amely Magyarország európai versenyképességének közép-európai térségben történő rögzítését és támogatását is jelenti, azoknak a városoknak, nagy centrumoknak a fejlesztését, ahol a tudás, a tudomány, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság, az infrastruktúra egységesen rendelkezésre tud állni, illetve ahol nem eléggé, ott tovább lehet fejleszteni, hiszen a közöttük lévő tudástranszfer, -átadás, a gyakorlattá történő átmenet az, ami Magyarország gazdasági jövőjének az egyik megalapozása.

A másik oldal persze a felzárkóztatás, a kohézió. Az egész rendszernek a következő hét évben egyik lényegi célkitűzése, említettem a decentralizáció oldaláról, a térségi felzárkóztatás, ami mivel jár: azzal jár, hogy a régiókban a városhálózat együttműködése, ezeknek a clustereknek a létrehozása, ezen belül a kisebb-nagyobb települések szimbiózisa, hogy a különböző kistérségi önkormányzati és más rendszerek megerősítésével a régiók önállóságát kiegészítsük még a területi, egyébként kistérségi kapacitásokkal is. Ez egészíti ki tulajdonképpen a Budapest és a nagyvárosok fejlesztésével kapcsolatos kormányzati politikát. Azt hiszem, hogy ezzel nagyjából válaszoltunk is azokra a kérdésekre, amely kérdéseket a különböző társadalmi vitákban fölvetettek.

Tisztelt Parlament! Néhány szót az egész dolog folyamatáról. Most azt a koncepciót tárgyaljuk, ami nem európai uniós előírás, nincsenek rá normák, ez a saját akaratunk, ez a saját kormányunk szándéka, hogy elemezzük azt, ami Magyarországon történik, milyen folyamatok vannak, s ebből milyen kivezető utak találhatók. Ezzel párhuzamosan, ennek a tanulságai alapján készül már az a stratégia, bonyolult neve van, amit év végéig készítünk el, ma is, holnap is, jövő héten is folyamatosan egyeztetjük az Európai Unióval ennek a tartalmi kérdéseit, hiszen itt már ő is megjelenik a forrásaival, hiszen szűkíti tulajdonképpen a mi koncepciónkat azokra a területekre, amit a következő hét évben vagyunk képesek természetesen nagyrészt uniós forrásokból is megoldani. Ez az úgynevezett stratégia, stratégiai referenciakeret elkészítése. De már készülnek azok az operatív programok, amelyeket a következő év feléig, 2006 márciusáig elkészítünk, májusáig egyeztetjük. Ez fogja a végrehajtás mindenfajta módozatát rögzíteni.

Mi következik ebből? Egy olyan folyamatos munkában van részünk, amiben a vélemények meg tudnak jelenni, vissza tudnak hatni, képesek korrigálni, ha valami tévedés van, és lehetővé teszik a konszenzus megteremtését is a megítélés szerint ebben a következő 3-4 hónapban - mint a Magyarország előtt álló egyik legkomolyabb politikai feladat előtt. Mindezt - természetesen tudom, hogy sok ellenvélemény van, mégis ki merem mondani - egy eddig jól megalapozott első nemzeti fejlesztési tervre tudjuk ráépíteni, hiszen ez a három munka, a koncepció, a stratégia és az operatív programok rendszere a II. nemzeti fejlesztési terv gyűjtőfogalmaként írható le.

Az első fejlesztési tervben ma ott tartunk, tegnap elhangoztak itt is a számok, hogy a lekötések, a szerződések és a kifizetések terén a velünk együtt csatlakozott országokat már megelőztük. Nem mondom, hogy nincs benne gond, nincs benne probléma, egy biztos, hogy Magyarország az abszorpciós befogadóképességét tisztességesen bizonyította, ez a rendszer nem elégséges a következő időre, ezt fejleszteni kell. Ennek a fejlesztésnek elemei a 400 új ember fölvétele a régiók megerősítéséhez. Ez az intézményi rendszer átalakításának koncepciója, valamint az, hogy összességében a következő időben mindenki más hírével ellentétben nem kívánunk többet, mint öt alapvető irányító hatóságot létrehozni, egy központi irányító hatóságot, valamint a gazdaságra, a befektetésre az emberbe, a környezetre, valamint a területfejlesztésre létrehozni, és mögöttük olyan fejlesztési programokat, önálló regionális operatív fejlesztési programokat vagy önálló ágazati programokat hozni létre, amelyek egy-egy szakterület összehangolása mellett a sajátosságait, a saját reformjait saját eszközeivel képes végrehajtani.

Tisztelettel szeretném kérni az Országgyűlést arra, támogassa ennek az országgyűlési koncepciónak a végrehajtását, segítse módosító indítványaival ennek a tökéletessé tételét, és utána segítse majd ennek a végrehajtását. Azt tudnám még ígérni, hogy amikor befejeztük a stratégia elkészítését és az Unióval egyeztetettük, a következő, gondolom, ez a februári parlamenti időszakra eshetően arról is természetesen be fogunk számolni, remélvén, hogy az érdeklődés és a hozzáadott értékek segítik a mi munkánkat a jövőben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)