Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Polgártársak! Először hadd forduljak a fideszes, KDNP-s képviselőtársaimhoz! Találkoztak-e önök mostanában tisztességes magyar kis-, középvállalkozóval? Nem a Parragh Lászlókra gondolok, meg nem a Simonka Györgyökre, meg nem a Fidesz környékén sertepertélő járadékvadászokra, nem olyanokra, akik mindenféle oligarchaként, strómanként működnek a Fidesz körül, és nem is azokra, akik pályázatokból próbálnak megélni, hanem olyanokra, akik a piacból próbálnak megélni. Ha megkérdezik őket, hogy mire van szükségük, akkor biztos, hogy nem azt mondják, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, nem újabb bizottságokat, nem újabb tanácsokat, nem újabb testületeket akarnak látni, nem azt akarják látni, hogy valamelyik fideszes haver érdekeinek megfelelően újraszabályozzák a kapcsolt vállalkozásoknak a törvényi hátterét, ez rettentően hidegen hagyja őket. Négy dolgot szeretnének, elmondom, melyik ez a négy: fizetőképes kereslet, munkavállalók, akik képzettek és akiket méltányos bérrel meg tudnak fizetni, jogbiztonság, merthogy ezen a téren is vannak nehézségek, illetve egy igazságos közteherviselési és támogatási rendszer. Erről a négyről szeretnék beszélni, hogy nagyjából legyen fogalmuk, hogy mit várnak el a magyar kormánytól a mikro-, kis- és középvállalkozások.

Először is a fizetőképes kereslet. Ahhoz nyilvánvalóan arra van szükség, hogy az embereknek több elkölthető pénze legyen. Hogyha makrogazdaságilag közelítünk, akkor ez egy keresletoldali élénkítést feltételez, azt, hogy éppen azoknak a társadalmi csoportoknak a jövedelmeit növeljük, amelyek teljes jövedelmüket elköltik, és nem mindenféle külföldi magánrepülőzésekre, hogy a macskájukat orvoshoz vigyék, nem adriai luxusjachtok vásárlására, de még csak nem is távoli országokban kastélyok vagy szigetek felvásárlására, ahova a Fidesz-közeli milliárdosok menekítik ki a vagyonukat, hanem magyar termékekre és szolgáltatásokra költik. Ezeknek az embereknek, egyébként a magyar társadalom alsó kétharmadának-háromnegyedének a jövedelemszintjét kellene növelni, és egyetlen olyan intézkedés van, amely egyszerre növeli ennek a széles társadalmi koalíciónak, minden tagjának a jövedelem-színvonalát, az pedig az alapjövedelem.

A Párbeszéd ezért javasolja az alapjövedelem bevezetését, ami növeli a munkából származó jövedelmeket és a munkán kívül megkapható társadalmi jövedelmeket is. Ez az, ami ösztönzi a munkára az embereket, hiszen kellően magas kezdő béreket biztosít. Ezért mondja azt a Párbeszéd, hogy egyébként meg kell emelni a minimálbért is nettó 150 ezer forintra, úgy, hogy a bérterhek közben radikálisan csökkennek, úgy, hogy a bérköltség ennél csak néhány tízezer forinttal magasabb, tehát nem magasabb, mint ma a kisvállalkozókra háruló vagy őket terhelő bérköltségek.

(13.20)

Erre van lehetőség. Van költségvetési mozgástér. Idén is benyújtottuk azt a költségvetési átrendezést, amely 2500 milliárd forint megmozgatásával biztosítja azt, hogy legyen fizetőképes kereslet, hogy növekedjenek a kis és közepes jövedelmek, hogy ne a milliós fizetések és ne a milliárdos nagytőkések és az óriáscégek legyenek azok, akik kedvezményezettjei a magyar újraelosztási rendszernek, hanem azok, akik a magyar kkv-k termékeit és szolgáltatásait szeretnék megvásárolni az emelkedő jövedelmükből.

A második pont, hogy legyen képzett, rendelkezésre álló és megfelelő módon megfizethető munkaerő. Miután az önök országlása elől 600 ezren menekültek ki ebből az országból, miután önök szétverik egy bukott csempekereskedő tanácsait követve a magyar oktatási rendszert  beleértve ebbe természetesen a szakképzést is , ezért nem meglepő, hogy olyan munkaerőhiány van stratégiai ágazatokban is, ami ellehetetleníti számos területen tényleg a kis-, középvállalkozások életét. Nyilvánvalóan ezt a bukott oktatáspolitikát be kéne fejezni, és egy 180 fokos fordulattal a XXI. század kihívásainak megfelelő oktatási rendszert kéne működtetni, és hagyni, hogy visszajöjjenek azok az emberek, akiket önök elüldöztek.

Aztán pedig itt van a közteherviselés kérdése. Önök mindenféle szabadságharcos meg néppárti populista szólam ellenére, akiket ténylegesen kedvezményeznek a közteherviselési rendszer átalakításában, azok az óriáscégek: a nagyvállalatok, a multik vagy éppen a magyar multik. Azok a cégek, amelyek korábban 19 százalékos társasági adót fizettek, mostanra pedig az effektív társaságiadó-kulcsuk 5 százalékra csökkent. Tehát az az adócsökkentés, ami a vállalatokat valóban több száz milliárd forinttal segíti évente, gyakorlatilag kizárólag az óriáscégeknél csapódott le.

Nem nehéz belátni, hogy ez relatív versenyhátrányba hozza a mikro-, kis- és középvállalkozásokat. Míg korábban a társasági adó is egy igazságos, többkulcsos, progresszív adórendszer volt, 10 és 19 százalékos kulcsokkal, most önök ezt is egy egykulcsos, igazságtalan adóra cserélték le.

Ráadásul azok az adókedvezmények, amelyek azt teszik például lehetővé, hogy a költségvetés helyett a miniszterelnök kedvenc focicsapatát támogassák a közpénzek, szóval ezek az adókedvezmények tovább csökkentik a ténylegesen befizetendő adót, ezért körülbelül feleannyi adót fizetnek be a magyar költségvetésbe arányosan az óriáscégek, mint a kkv-k. Ez egészen elképesztő! És akkor erre rakódnak rá a támogatási rendszer igazságtalanságai. Az, amit itt a kollégák is megzenésítettek, jelesül, hogy például munkahelyteremtésre egy multinak ötször-nyolcszor annyi pénzt fizetnek ki, mint egy magyar kis-, középvállalkozásnak.

Ha tehát megkérdeznek egy tisztességes magyar vállalkozót, akivel maguk nyilván nem túl gyakran és akkor is csak véletlenszerűen találkoznak, akkor el fogja mondani, hogy abból a 15 millió forintból, ami egy munkavállalóra jut, amit egyedi kormánydöntésekkel, a külföldi nagytőke idecsábítása érdekében szoktak megítélni, hogy mondjuk, egy 15 millió forint/fős támogatásból hány éven keresztül tudna egy foglalkoztatottat pluszban felvenni vagy hány foglalkoztatottal tudná bővíteni a létszámot, biztos, hogy nem egy lenne a válasz erre.

És aztán végül a jogbiztonság kérdése. Ezen a területen is hosszan lehetne mesélni, de ragadjunk le annál a kérdésnél, hogy mi az, ami ma Magyarországon a kkv-k növekedésének és sikerének a felső plafonját jelenti.

Most nem egy üvegplafon van, most egy lávaplafon van. Az van, hogy ha valaki túl sikeres, akkor észreveszik, és ha észreveszik, akkor valamelyik Fidesz-közeli maffiózó odamegy, és egyszerűen elveszi a cégét. Ismerjük jól ezeket a történeteket, százával halljuk a különböző magyar vállalatvezetői körökből érkező sztorikat, amik arról szólnak  egybehangzó a leírása ezeknek a történeteknek , hogy tesznek a hirtelen vagy szépen lassan, apránként szervesen építkezve sikeressé váló cégekre egy pofátlanul alacsony vételi ajánlatot, majd ha ezt nem fogadják el, és nyilván már az első körben is érzékeltetik, hogy ha nem fogadják el, akkor baj lesz, akkor tényleg mindenféle bajok történnek. Rászabadítják a pártállam különböző szerveit a Fidesz-közeli oligarchák, és addig szuttyongatják ezeket a szerencsétlen, tisztességes magyar vállalkozókat, amíg rákényszerülnek arra, hogy akár az eredeti, pofátlanul alacsony ajánlatnak is a feléért vagy harmadáért átadják a cégüket egy fideszes rablólovagnak.

Ezek a maffiamódszerek mennek ma Magyarországon. Ez az, ami a magyar kkv-k fejlődésének az egyik gátja, és ez az, amit hiába is várunk önöktől, mert ez nem közpolitikai változtatások rendszere, ami ahhoz kell, hogy ez a jogbiztonság helyreálljon, egyszerűen néhány száz ilyen, maffiamódszereket alkalmazó, magának ma mindent megengedő, Fidesz-közeli rablólovagot kellene egyszerűen lesittelni. Ehhez pedig az kéne, hogy ne a Fidesz érdekeit kiszolgáló Polt Péter legyen a legfőbb ügyész.

Az kéne, hogy az ilyen bűncselekményeket érdemes legyen bejelenteni, hogy az ezekben folytatott nyomozások vádemeléssel záruljanak, és onnantól kezdve a magyar bíróságok, higgyék el, tennék a dolgukat, és rács mögé kerülnének azok, akik a magyar kkv-k, illetve a tulajdonosaik vagyoni helyzetét, vagyonbiztonságát fenyegetik.

Tehát akkor összefoglalnám, hogy bizottságosdi meg tanácsosdi, meg ehhez hasonló teljesen szükségtelen és eredménytelen pótcselekvés helyett mire lenne szüksége a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásoknak: az alapjövedelem bevezetésére, béremelésre, olyan minimálbér-emelésre, amely nem jár együtt a bérköltségek érdemi növekedésével; egy igazságos közteherviselési rendszerre, az indokolatlan adókedvezmények eltörlésére és a nagyvállalati adónak, a tao felső kulcsának visszaemelésére; végső soron arra, hogy a fideszes vérszívóktól, parazitáktól és rablólovagoktól megtisztítsuk a magyar gazdasági életet. Ezt szeretnék a magyar kkv-k. Úgyhogy jó lenne, ha inkább ebbe az irányba mozdulnának el, ha tényleg használni akarnak és nem ártani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)