Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azon gondolkodtam, hogy mehetnénk-e tovább abban a hangulatban, mint amivel itt a kormánypárti képviselőtársaink, illetve államtitkár úr felvezette ezt a dolgot: minden szép és világos, tök rendben van, mehetnénk ezen az úton, hiszen 690 ezer vállalkozás úgy érzi magát, hogy tulajdonképpen minden lehetősége megvan a szerződések megkötésére, működésre. Aztán persze, ha egy kicsit megkapargatjuk és mögé nézünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor persze, kaptak hitelt, néhányan  a 690 ezerből 40 ezren voltak, akik egyébként a növekedési hitelprogramban részt tudtak venni. Ők 2800 milliárd forintot megkaptak. Ők valószínűleg, a nagy többségük vagy a jelentős részük jól van. Ennek is, mondjuk, az 1 százaléka, 400 vállalkozás biztosan nagyon jól van, hiszen az magukhoz köthető, és pontosan hozzájutnak és megszerzik azokat a szerződéseket, amire szükségük van. Szóval, az én kérdésem, és ne csak kekeckedésnek tekintsék, engem az a 650 ezer vállalkozás érdekel, és azok nehézségeit próbálom kicsit bemutatni, de mivel a törvény-előterjesztésben valóban csak néhány olyan dolog van, ami itt van előttünk, ezért az általános vita keretei között is próbálok olyat mondani, ami ezzel összeköthető, hogy a végén ne azzal vádoljanak, hogy egészen másról esik szó, mint ami egyébként a törvény-előterjesztésben itt van. Mert ha leegyszerűsítjük, akkor ez az előterjesztés arról szól, hogy létrehoznak egy bizottságot, összevonnak valamit, hogy egyébként kapjon adatot a miniszter, és egyébként pontosítanak néhány törvénytervezetet. Ennyi az egész, amit most önök a kisvállalkozások érdekében ilyen hangzatos cím alatt, mint hogy a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, benyújtottak.

Én tisztelettel mondom, hogy ez édeskevés  megint mondom  annak a 650 ezer kisvállalkozásnak az oldaláról, amelyekre, ha büszkék vagyunk, hogy az emberek nagy többségét ők foglalkoztatják, a hozzáadott értéknek a nagy részét ők adják, akkor valamit kellene csinálni most már azért is, ami őket érinti, és ami az ő helyzetükön tud változtatni.

Ehhez persze megvannak a speciális módszerek is, amikor a kormány és a Fidesz-frakció karöltve halad előre. Tegnap ennek az eredményét láttuk itt egy szavazásban, amikor a furcsa összefonódások eredményeként azok, akik előnyökhöz jutottak, azokat sikerül, úgy tűnik, most már az ügyészségnek is kiszerelni. De tekintsük ezt olyan anomáliának, amit végre önök is, akik mint elismerten tudtak erről a folyamatról, most akkor már kiszerelték legalább.

Nos hát, nézzük akkor ezt a salátatörvényt néhány dologban részletesebben. Itt az első ilyen pont, amelyben önök elrendelik, hogy a Magyar Nemzeti Bank, az adóhatóság, a KSH, mindenki szolgáltasson adatot a miniszter úrnak. Hát, rendben van, szolgáltassanak, de én tisztelettel jelzem, hogy az is jó volna, ha ez a 650 ezer vállalkozás is hozzáférne fontos adatokhoz. Ha már egyszer elrendelték önök, és az önök jóvoltából minden vállalkozásnak fizetni kell a kamarai tagdíjat, és ebből többmilliárdos bevétele van a kamarának, akkor amúgy is kézi irányítás alatt működik ez a történet, én tisztelettel azt javaslom, hogy segítsék a piac szereplőit abban, hogy olyan vállalkozói adatbázishoz hozzáférjenek, amelyben egyébként egymás partnereként tudnak működni. Netalántán még azt is megtehetnék, hogy ezen információkat, amit nemcsak a miniszter úrnak adnának oda, hanem egyébként ennek a nemzetközi kitekintésében a vállalkozásokat segítenék, és akár a mi vállalkozásainkról, a magyar vállalkozásokról lehetne angol nyelven tájékoztatást adni, és ilyen értelemben élni azzal a lehetőséggel, hogy egyébként egy 500 milliós piac része vagyunk, és ebben támogatni és lehetőséget adni a vállalkozásoknak. Mert ha önök megnézik, akkor az egyik legnagyobb probléma ezeknek a vállalkozásoknak a növekedésénél és annak lehetőségeinél ezen a területen érhető nyomon, hogy itt nem látnak elég lehetőséget.

A kisebb cégek számára is  és ebben az értelemben egyetértek államtitkár úrral  nagy fontossága van a szellemi tulajdon védelmének, a nemzetközi szabadalmaztatási eljárások ismeretének. De akkor menjünk még egy lépéssel tovább, és nézzük meg azt, hogy az ezzel foglalkozó ügyvivő irodák hogyan érhetők el a vállalkozásoknak, arról is próbáljanak meg rendelkezni, segíteni nekik, mert az a teljesítmény, ami ezekből a vállalkozásokból ötletként kijön  és számos olyan dolog van, amit hasznosítani lehet , azt érdemes ebből a szempontból szerintem hasznosítani.

A következő ilyen területre szeretném ráirányítani a figyelmüket: hogy ha adatokat szeretnének biztosítani a vállalkozásoknak, tehát megint csak mondom, nem csak a miniszter úrnak, akkor egyébként ezekre a nemzetközi, már nemcsak a vállalatközi kapcsolatokban meglévő információkra, hanem az onnan beszerezhető ismeretekre is szükség van. Ennek az adatbázisnak célja lehetne szolgáltatások az illető cég számára, a versenyhelyzet felmérése, és nagyon széles körű megoldásokat csinálhatnának e tekintetben. Most arról nem beszélek, mert itt vannak speciális megoldások, hogy az európai uniós forrásokhoz és egyéb forrásokhoz való hozzáférés mennyire elterjedt és ismert, még egyszer mondom, a 650 ezer vállalkozás keretében. Az ő számukra, én azt gondolom, hogy itt még vannak teendők, amire akár érdemes még törvénymódosítást is kezdeményezni, csak hogy segítsék a cégek kutatás-fejlesztési eredményekről való ismereteit, a forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, mert azt gondolom, hogy egy jelentős részük éppen ezen információk hiányától szenved.

Megérteném a válaszát, ha azt mondaná, hogy a kamara ebben közreműködne, de én úgy látom, hogy képtelen megoldani ezt a feladatot. És mivel önök hajlamosak arra, hogy jó dolgokat központosítani akarjanak és megoldani akarjanak, ha ilyen címet adtak ennek a törvénynek, akkor legyenek szívesek, még ha egy ilyen salátatörvény keretében is, oldják meg ezt, hogy itt három törvényt módosítanak, hogy akkor ezt ide csatornázzák be, és ilyen értelemben vegyék kézbe ezt a történetet.

Mondom ezt azért is, mert Újpesten lévő választókerületemben, ott a vállalkozókkal találkozva én el tudom mondani önnek, hogy ők mire panaszkodnak, vagy mi az, ami nekik rossz.

(13.00)

És sorolhatnám hosszan ezt, de nem teszem meg, megkímélem ettől, mert azt hiszem, ön is birtokában van ezen ismereteknek, de két dolgot mindenképpen szeretnék ebből kiemelni. Az egyik, hogy ha jót akarnak tenni a vállalkozásoknak, akkor ebbe a törvénybe tegyék bele azt, hogy megszüntetik a kamarai tagdíjat, és ebben az esetben önöket biztosan meg fogják dicsérni, nemcsak 40 ezer vállalkozás, hanem sokkal több. Meg kell szüntetni ezt a történetet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Már csak azért is  és ez a másik területe ennek a dolognak , az, ami az ellenőrzéshez kötődik; láthatóan van egy olyan gyakorlat, amikor üldözik a vállalkozásokat azzal, hogy az ellenőrzésnek az a célja főként, hogy valamilyen büntetésből gyűjtsenek be bevételt az Államkincstár számára. Hát, ezen érdemes…  én azt javaslom, hogy sürgősen változtassanak, többször erre egy és ugyanazon vállalkozásnál nincs szükség, korlátozzák önmagukat, legyen figyelmeztetés, és egyébként azokat kell sújtani, akik többszörösen nem tartják be.

Összefoglalva tehát azt tudom önnek mondani, hogy el kell törölni a kötelező kereskedelmi és iparkamarai, valamint agrárkamarai tagságot, a cégek mentesüljenek a kötelező, semmi haszonnal nem járó tagdíjfizetés alól, gazdasági, önkéntes alapon szerveződjön. És ha még egy jó tanácsot megengednek, mondom ezt úgy is, hogy nem feltétlenül gondolom azt, hogy nekünk módosító indítványt kellene beadni, mert önök ezt úgyse fogadják meg, tehát ilyennel most nem próbálkozom, de ha marketingismeretekből a vállalkozások számára nyújtanak képzést, támogatást, segítséget, akkor azzal önök jelentősen hozzájárulnak.

Aztán ha visszazökkennék abba a hangulatba, ahogy önök ezt indították, akkor valószínűleg én is azt mondhatnám, hogy a vállalkozások a piacgazdaság motorjai, az ország jólétének letéteményesei, és folytathatnám ezt a dolgot. De sajnos azt kell mondanom, hogy látszik, hogy ebben a törvényben nem az a probléma, ami benne van, hanem az, ami nincs, és hiába adnak hozzá hangzatos címet, a vállalkozásoknak ilyen módon kevéssé fognak tudni önök segíteni.

Ezért azt kell mondanom, hogy az önök kommunikációja…  és most itt kifejezetten Varga miniszter úrra gondolok, aki a Világgazdasági Fórum friss jelentésére hivatkozva mondja, hogy 12 helyet léptünk előre egy év alatt, sőt a Pénzügyminisztérium ehhez külön közleményt is rendelt, hogy a versenyképességben milyen előrelépést tapasztaltak, de tisztelettel jelzem, hogy egyik oldalról, ahogy itt egyébként a beszélgetésből kiderült, azt elismerte, hogy a számítás és a besorolás pontosítása, megújítása is szerepet játszik abban, hogy ez az előrelépésnek látszó valami bekövetkezett, de tisztelettel jelzem, hogy ha ezt a régivel csinálják, akkor pontosan ugyanott tartunk, ahol voltunk.

Tehát itt van egy törvényi előterjesztés, önök pontosan tudják, hogy most már egy évtizede érdemben, sok ezer milliárd forint felhasználásával sem lépünk előre, nincs versenyképesség-javulás a vállalkozásoknál, akkor őszintén szólva mindegy, hogy ezt a törvénytervezetet vagy mást hoznak ide, nincs értelme, azt kell hogy mondjam, hogy a 650 ezer vállalkozásnak önök képtelenek bármilyen segítséget nyújtani és bármilyen lehetőséget adni arra, önmagukon kívül másnak nem tudnak segítséget adni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)