Felszólalás adatai

De ez a tényregisztráció, ami gyakorlatilag ez a jelentés, csak a történéseket írja le, ezt dokumentálja, ezek pedig gyakran nem olyan számok, amiket elvártunk volna. Sokkal inkább nem azzal van baj, amit tartalmaz a jelentés, hanem azzal, amit nem tartalmaz, ami hiányzik belőle, ami hiányzik ma a magyar agráriumból. Egyébként az is helyes, hogy nem is véleményezi ezt maga a jelentés, hiszen ez sem a feladata, viszont nekem, ellenzéki országgyűlési képviselőnek, úgy gondolom, feladatom, hogy ezekre is rávilágítsak.

Itt segítségül is hívnám dr. Kapronczai Istvánnak a szavait és az Agrárgazdasági Tanácsnak a véleményét, amit előadott a mezőgazdasági bizottságban, mert jól világított rá azokra a hiányosságokra, amelyeket nem tartalmaz, nem is tartalmazhat ez a jelentés, illetve amelyek olyan számok, amelyek világosan rámutatnak arra, hogy mi az, ami ma a magyar mezőgazdaságból hiányzik, hol tudna a kormányzat hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a potenciálok nőjenek, vagy ezek a problémák megoldódjanak.

Például kiemelte, amit mi is már sokszor kiemeltünk itt a Házban is, hogy nincs előttünk egy kép, hogy hazánkban az agrárökológiai és az agrárökonómiai potenciál fenntartható módon hogyan lehetne növelhető, hogy minél jobban, minél teljesebb mértékben ki tudjuk ezt használni. Ez már egyébként hosszú évek óta húzódó probléma, talán mondhatom úgy, hogy az egész '90-es éveket és a 2000-es éveket ez jellemezte. Sajnálattal látom, hogy a kormánynak nincs erre egy egységes programja. Ugyan a nemzeti vidékstratégiában láttunk valami hasonlót, de az, mondhatom, hogy megbukott, vagy legalábbis a Ház elé biztosan nem került az a javaslat. Ez a fajta agrárstratégiai hiány végig tükröződik a jelentésben is, nincs egy átfogó szemlélet, egy olyan látásmód, amit elvárnánk ágazatról ágazatra végigvezetve az agrárpolitikán.

Ezt azért is tartom rendkívül fontosnak, mert az élelmiszerárakon látjuk, hogy a világban milyen folyamatok zajlanak. Ezt mi gyakran élelmiszerár-robbanásnak nevezzük, egyébként nagyon helyesen. Egyre inkább stratégiai cikké válik az élelmiszer, és ez hazánkra nem csak óriási lehetőséget, de felelősséget is ró, amire úgy gondolom, hogy szintén időben és megfelelően fel kell készülnünk. Ez is összefügg az agrárpotenciállal, amiről korábban már említést tettem.

Az öntözéssel kapcsolatban már rengeteg szó esett. 114 köbkilométer víz folyik ki hazánkból és 120 köbkilométer víz érkezik be, tehát 6 köbkilométerrel több folyik ki. Ez egy ilyen vízi adottságokkal, ilyen vízgyűjtő területekkel rendelkező országban döbbenetes szám. Ma már erről rengeteget vitatkoztunk, több mint négyórás vitán vagyunk túl. Az első napirendi pont volt, ami kicsit érintette ezt a témát, hiszen a Szigetköz vízpótlásáról volt szó, ami ugyan szorosan nem ez a téma, de mindenképpen mutatja a kormánynak ehhez a kérdéshez való hozzáállását. Illés államtitkár úr számomra egészen döbbenetes kijelentéseket tett, úgyhogy csak bízni tudok abban, hogy ha majd kialakul végre hazánkban ez az öntözési stratégia, és megalakul az az új szervezet, amit már többször pedzegettek a Házban, hogy a jövő évben összeáll egy ilyen átfogó szervezet, ahhoz nem lesz Illés államtitkár úrnak semmi köze, mert akkor nem lesz az agrárium szempontjából abban semmi üdvözítő.

(19.40)

Akkor, úgy gondolom, hogy szintén keresni kellene például a mezőgazdasági termelés sajátosságainak, az üzemsajátosságoknak megfelelő hitelezési támogatási formákat, amiket a kisebb méretű gazdaságok is megfelelően igénybe tudnak venni. Ezt nagyon gyakran látjuk az agrártámogatások területén, legyen az hazai vagy éppen európai uniós, hogy a nagyüzemek, a már egyébként is extraprofitot termelő üzemek sokkal könnyebben jutnak hozzá az agrártámogatásokhoz.

Nem akarom elvinni egy ilyen politikai demagóg vitába ezt az egész kérdéskört, mert tényleg támogatjuk magát a jelentést, de azért azt a számot el kell mondanom, ami szintén már elhangzott itt sokszor, hogy a 2011. évben a három legnagyobb, legtőkeerősebb agrárvállalkozás több mint 10 milliárd forintnyi agrártámogatást vitt el a tavalyi évben, és ebben még nincsenek benne a területalapú támogatások. Tehát úgy gondolom, ezek önmagukban olyan számok, amelyek világosan mutatják, hogy a támogatási rendszerrel komoly probléma van. A legdurvább, hogy mindezt pedig közpénzből. Tehát úgy látjuk, hogy a közpénz legnagyobb része oda folyik és ott csapódik le, ahova nem kellene már közpénzt költeni, ahol jól menő, tőkeerős társaságok vannak.

Nagy probléma továbbra is az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya, erről is már sok szó esett, és ennek a megfordítására sem látom a kormányzati eszközöket vagy akaratot. Most ugyan az állami földbérleti pályázatoknál kitételként megjelent az állattartás, de hogy ezt ki fogja ellenőrizni, vagy egyáltalán ennek mekkora valós hatása lesz, azt nem tudhatjuk, illetve sajnos sejthetjük, hogy nem sok minden.

Az élelmiszer-termékpálya szereplőiről is szeretnék néhány szót ejteni. Itt is nagyon sokszor elhangoznak a kormányzat részéről hangzatos kijelentések és pozitív jövőképet sugalló mondatok, miközben a gyakorlatban például a kapuvári húsgyár ügyét tudnám említeni, ami szűkebb hazámban komoly problémát okoz. Az utolsó ilyen jellegű üzem volt az egész Rábaközben, és önök tétlenül nézik, ahogy ez tönkremegy. Tudom, hogy az államnak nem egyszerű feladata, nem könnyű feladata ilyen piaci folyamatokba beavatkozni, de ezen szlogenek alatt vesztettük el szinte a teljes élelmiszer-gazdaságunkat, és erre sem látunk semmilyen előremutató intézkedési csomagot, pedig a jelenlegi struktúrában, ahogy termelünk - ipari nyersanyagtermelés gyakorlatilag ma a magyar mezőgazdaság -, az csak azt jelenti, hogy munkalehetőséget exportálunk ki az országból. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy minél több terméket dolgozzunk fel itthon. Ezt mindenképpen egy kiemelendő területnek ajánljuk a kormánynak.

A termelői összefogások kérdése is szóba került mint kritika. Jó lenne, ha a következő évi jelentésben ez már hangsúlyosan meg tudna jelenni, ha lenne mód arra, hogy itt is olyan számok jelenjenek meg, amelyet érdemes egy agrárgazdasági jelentésbe berakni.

A termelők összefogásának segítésénél is már sokszor megígérték, hogy erre a törvényi környezetet kialakítják, de itt is még csak az ígéreteket hallottuk. Az általam feltett írásbeli és szóbeli kérdésekre félévről félévre rendre azt a választ kapom, hogy majd a következő félévben megoldódik ez a probléma.

Az agrárkutatás és szaktanácsadás területére is ki kell térnem, ez is szintén elhangzott a bizottsági ülésen. Teljes mértékben egyetértek a tanács azon ajánlásával, hogy akkor képzelhető el egy fejlődő agrárgazdaság, ha a kutatás-fejlesztés aránya jelentősen nő. Hazánkban ez rendkívül alacsony, egyébként is, a mezőgazdaság területére meg kifejezetten igaz, és akkor itt mindent el lehetne mondani, a szakoktatás, akár a közép-, akár a felsőoktatás szintén siralmas állapotban van.

Röviden ezeket a kritikákat akartam elmondani. A Jobbik, ahogy már említettem, fogja tudni támogatni ezt a jelentést, mert maga a tényadatközlés egy színvonalas munka, ami előttünk fekszik. Nagyon sok hasznos információt gyűjtöttem belőle jómagam is. Remélem, hogy a következő évek is hasonlóan színvonalas jelentést fognak produkálni, de úgy gondolom, hogy magukat a számokat lehetne pozitívabbá, szebbé tenni, az időjárástól független számokat mindenképpen, és remélem, hogy azokat a hiányosságokat meg a következő években tudja pótolni a kormányzat, amelyeket most elmondtam. Sok időnk már nincs rá, ezekre a kihívásokra az országnak minél előbb válaszokat kell adnia, és erre egyelőre nem látjuk a kormányzati törekvéseket.

Úgyhogy ha ketté tudjuk választani a két kérdéskört, tehát magának a jelentésnek a minőségét, a tényadatközlést és a kormány agráriumban végzett tevékenységét, akkor mindenképpen fogjuk tudni továbbra is támogatni az ilyen színvonalú jelentéseket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)