Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A 18 ajánlási pont közül én 7-tel foglalkoznék konkrétan, és Kucsák László képviselőtársam módosítóival pedig néhány gondolat erejéig. A 9., a 10. - csak az elnök úrnak jelzem -, a 12., a 13., a 14., a 15. és a 17. ajánlási pontokat érinteném.

Az első mondatom nem szólhat másról, mint arról, hogy ez év nyarán, még a nyarat megelőzően, 2012 júniusában foglalkoztunk a szakképzéssel kapcsolatos törvényekkel. Látható módon toldozni és foldozni kell. Az elmúlt közel fél esztendő mutatja azt, hogy mennyi hiányosság volt akkor, és azt is mutatja, hogy az ott tett vállalások milyen értelemben és milyen mértékben nem tudnak teljesülni.

Akkor, csak címszavakban említem, az egyharmad, a 33 százalék kérdése, a szintvizsga kérdése, a zsákutcás képzés kérdésköre, vagy a szakmai és vizsgakövetelmények teljesítése, a szakképzési kerettanterv kérdésköre vetődött fel, amik visszaköszönnek. Most is, e törvénytervezet keretei között, ha nem is minden tekintetben, de érintőlegesen ezen kérdések is felvetődnek, és a kételyek is a tekintetben, hogy a korábbi vállalások hogyan és miképpen teljesülnek.

2012. december 31-éig vállalta a kormány azt, hogy a szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a szakképzési kerettantervek rendelkezésre fognak állni. Ha jól tudom, akkor - az államtitkár úr majd vagy megerősít vagy éppen cáfol - ez 77 plusz 2 szakmát érintően adott, tehát a szakmák tekintetében nagyjából az egyötöd. Tudom, még nincs december 31-e, csak hát, ha öt hónap erre volt elég, akkor az az egy hónap elég lesz-e az ötszörösére?

Konkrétan nézve az ajánlási pontokat, a 9. ajánlási pont az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott agrártámogatásokhoz és agrárágazathoz tartozó szakképesítésben érintett, államilag támogatott iskolarendszerű képzésekkel, szakképzéssel foglalkozik, és itt azt említi, hogy kizárólag a vidékfejlesztési miniszter által alapított és fenntartott szakképző iskolában, vagy ha nem állami fenntartó van, akkor a vidékfejlesztési miniszterrel való egyetértésben kötött szakképzési megállapodás alapján folyhat csak.

Azt gondolom, hogy ez precedens értékű, mert ha egyes miniszterek hatókörébe tartozó felületeket érintően ilyen típusú meghatározásokra kerül sor, akkor joggal és okkal jelentkezhetnek majd a kormány berkein belül más miniszterek is, és partikuláris érdekekre hivatkozva fogalmazhatják meg azt, hogy az ő ágazatukhoz tartozóan, az ő felügyeletükhöz tartozóan is hasonlóképpen működjön ez a történet. Ezért ezt nem tartjuk helyesnek, ezért is nyújtottunk be egy módosító javaslatot.

A 10. ajánlási pont azzal foglalkozik, hogy az ingyenesség, a szakképzés ingyenessége minden esetben megvalósul-e, illetve az ingyenesség az iskolarendszerű szakképzésben való részvétel kérdéskörében hogyan rendeződik ma. Az enyhe értelmi fogyatékosok és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdők esetében az ingyenesség kérdésköre e törvénytervezet keretei között gyakorlatilag megbicsaklik. Megbicsaklik, és szerintünk ez nincs így jól. Az ingyenesség körében nem értelmezhető a mi olvasatunk szerint az enyhe értelmi fogyatékos és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő tanulók hátrányos megkülönböztetése. Ez az egyik része ennek a 10. ajánlási pontnak.

(15.50)

A másik része pedig az, hogy indokoltnak tartjuk, ha a képzési időnél figyelmen kívül hagyják azokat az időket, amelyek a tanulónak fel nem róható okból vezethetők vissza az adott tanév nem teljesítése tekintetében. Lehet ilyen a hosszú távú betegség, de akár más ilyen egyéb ügyek is létezhetnek, akár engedélyezett tanulmányi időszakból való távolmaradás, sokfajta családi vagy egyéb más okból kifolyólag. Baleset, sok minden egyéb más. Ezeket a kérdéseket szerintünk jó lenne pontosan és precízen szabályozni.

A 12. ajánlási pont, elnök úr, az az ajánlási pont, amely szintén visszatér a 9-eshez, gyakorlatilag nem ismétlem önmagam, de a precedens jelleget erősíti, és a partikuláris érdekeket, ágazati érdekeket helyezi előtérbe. Az ezen érdekekre hivatkozva külön megállapodás kérdésköreit feszegeti. Úgy gondoljuk, ez nincs rendjén a tanulószerződések tekintetében sem.

A 13. ajánlási pont az, amely szintén a tanulószerződések kérdéskörét érinti, viszont egy másik megközelítésből. A törvénytervezet kapcsán a polgári törvénykönyvvel való összefüggésrendszerét és a munka törvénykönyvével való összefüggésrendszerét vizsgálja. Mi úgy gondoljuk, hogy jobb lenne, ha a nem szabályozott kérdésekben a munka törvénykönyvének szabályai érvényesülnének, azok lennének az irányadók. Egyszerűen azért, ha már úgyis vegyes típusú kötelmekről esik szó és van szó, akkor a munkajogi szabályok is jobban és célszerűbben, könnyebben lennének érvényesíthetőek.

A 14. ajánlási pont a tanulószerződéshez kapcsolódó megszerzett anyagi javak átutalásával foglalkozik, gyakorlatilag a pénzbeni juttatás tanuló részére való eljuttatásával. Mi azt gondoljuk, hogy itt a banki átutalásnak helye van olyan értelemben nyilván, hogy saját fizetési számlára történő átutalás valósuljon meg. Egyszerűen azért, mert ha mondjuk, a gyámhoz jut el vagy a szülőhöz adott esetben a tanulószerződés által megszerzett anyagi javak összessége, akkor ez olyan, mintha az én fizetésem, hát, nem egészen olyan, de durva módosítással, mintha az én fizetésem elnök úrhoz kerülne. Elnök úr biztos örülne neki, én kevésbé. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy minden olyan juttatás, ami valakit megillet, valakihez kell hogy rendelődjön. Tehát adott esetben annak számláján kell hogy megjelenjen. Ezért forszírozzuk azt, hogy saját fizetési számlára történő banki átutalás legyen ebben az esetben, hiszen jogosan az érintettnek jár ez a pénz.

A 15. ajánlási pontban a juttatások tekintetében fogalmazódik meg némi kétely. Valójában arról szól a történet, hogy a tanuló részére, aki gyakorlati képzésben részt vesz, jár-e vagy csak adható valami. Mi úgy gondoljuk, hogy mint a szakképesítéssel betöltött munkakörökben foglalkoztatottak esetében, úgy a gyakorlati képzésben részt vevők vonatkozásában is ugyanúgy kell hogy járjon, és ne csak adható legyen mindaz, ami egyébként a szakképesítéssel kapcsolatos gyakorlati képzésben részt vevő tanulót szerintünk megillet. Itt megítélésünk szerint egy helytelen fogalmazás van a törvénytervezetben, amikor a juttatások adhatóságáról szól, és nem arról, hogy ez jár. E tekintetben tehát azt gondoljuk, hogy változtatást kellene eszközölni.

És még két dolog az ajánlási pontokhoz illesztetten. Az egyik az, hogy a 17. ajánlási pont elképesztő számunkra, a törvénykezés mai "kultúrájába" persze belefér. Merthogy ez a 17. ajánlási pont egyébként a bizottság által benyújtott ajánlási pont, ami gyakorlatilag olyan kérdésekkel foglalkozik a szakképzési és felnőttképzési törvény keretei között, ami nem mást, mint a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-t, és más olyan fontos kérdéseket érint, amelyeknek semmi, de semmi közük a szakképzéshez vagy a felnőttképzéshez.

Úgy gondoljuk, a kormánynak tudni kellene gondoskodni arról, hogy egy megfelelő törvénykezési menetrend keretei között azon kérdéseket, amelyek testidegennek tekinthetők, ne a szakképzési és a felnőttképzési törvény keretei között akarja rendezni.

Az ócsai lakótelep vagy egyéb más fontos kérdések kérdésköre például nem ide tartozó kérdéskör. Azt gondoljuk, hogy ez minősíti önmagában azt a törvénykezési menetrendet és mikéntet, ahogy ez zajlik. Ezért ez a 17. ajánlási pont, amely természetesen a bizottság többségének, kormánypárti többségének a támogatásával kerül a parlament elé, jeleznem kell a bizottság elnökeként is, hogy hát nem igazán helyénvaló. Nem igazán helyénvaló.

No, de a szakmai kérdésekhez visszatérve, az ajánlási pontok mellett azt szeretném mondani, hogy Kucsák László képviselőtársam érint néhány olyan kérdést, amely annak a biztonságát próbálja megteremteni, hogy akik a szakképzésben részt vesznek vagy a felnőttképzés keretei között részt vesznek, azok nagyobb biztonság mellett tudják ezt a tevékenységet végezni. Azt gondolom, azok a tartalmak, amelyek erről szólnak, a részt vevő hallgató, tanuló, szakmai tudást elsajátító érdekeit képviselik, többségében, még azt is mondom, szellemiségében adott esetben helytállóak és támogathatóak is.

Viszont az orbáni szakképzés politikája hitem szerint megbukott. Ezt az elmúlt két és fél esztendő támasztja alá. Egyszerűen abból fakadóan, hogy a vállalkozások 1,3 százaléka... - Riz Gábor rázza a fejét, nézek rá, hiszen ő szakember is e területen; Gábor, majd a válaszodban a kétpercesedben szívesen hallgatlak -, a vállalkozások 1,3 százaléka az, amely a gyakorlati képzéssel foglalkozik ma Magyarországon. Félelmetesen összezsugorodott azok köre, akik ma energiát, invesztíciót, pénzt, sok minden egyéb mást szánnak arra, hogy szakképzéssel, gyakorlati képzéssel foglalkozzanak.

Éppen ebből fakadóan, és ezt nem én találom ki, KSH-kimutatások alapozzák meg ezt az arányszámot, azt szeretném csak jelezni, hogy rengeteg tennivaló van ezen a területen. Főleg és akkor, ha azt akarjuk elérni, amelyek egyébként a kormány hangoztatott célja is, csak a cselekvések tekintetében nem köszön vissza, hogy Magyarországon a foglalkoztatás nőjön. Azt hiszem, úgy látom, és minden ismeretem arról szól, hogy egyébként Magyarországon még a szorított feltételek melletti magyar munkaerőpiacon is a jól képzett, szakmai tudással felruházott munkaerőnek van helye, van létjogosultsága. Több tízezer ember elhelyezkedési lehetőségét erősíti meg az, ha megfelelő kompetenciákkal, szakmai tudással felruházottan áll a munkaerőpiac irányában.

Egy a lényege a történetnek, én ebben a törvénytervezetben sem, majd a nyári törvénytervezetben is, ami már akkor törvényerejűvé vált, sem láttam azokat a pozitív ösztönzőket, amelyek abba az irányba vinnének, ami a célfelület kiteljesedését hozhatná magával. Azt szeretném tehát mondani utolsó gondolataimban, hogy nem véletlenszerűek voltak azok a módosító javaslatok és az ajánlástervezetben megfogható pontok, amelyeket jeleztem. Annak a hátterében mind-mind az húzódik meg, hogy akik részesei a szakképzésnek, alanyai a szakképzésnek, felnőttképzésnek, mint tanulók, mint tudást elsajátítók, azoknak az érdekei érvényesülhessenek, a sérelmeik kezelésére sor kerülhessen, és minden olyan jogos juss, minden olyan juttatás, ami egyébként a szakmatevékenységet folytató embert, aki már munkatevékenységet végez, és nem gyakorlati képzésben vesz részt, a gyakorlati képzésben részt vevőt is ugyanúgy megillesse, mint a szakmai tevékenységet végző szakmunkást.

Azt szeretném kérni államtitkár úrtól is és a parlament többségétől, kormánypárti többségétől is, hogy mérlegelje azokat a módosító javaslatokat, amelyeket képviselőtársaimmal közösen benyújtottunk. A jobbítás szándékával tettük, és abban bízunk, hogy többet és minél többet fognak találni olyannak, amellyel gyakorlatilag azon célfelületek teljesítését lehet szolgálni, ami egyébként a két és fél évvel ezelőtt megalakult kormány szándékai szerint is megfogalmazódtak, de sajnos, azóta nem teljesültek.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(16.00)