Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a tegnapi napon elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására január 29-én 12 óráig van lehetőség.

(11.20)

Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Csiha Judit és Szép Béla képviselők önálló indítványát T/11390. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/11390/4. számon ismerhették meg.

Az ajánlás összesen két pontot tartalmaz. Kezdeményezem, hogy ezeket összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, aki ezzel a javaslatommal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége ezt a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel jelezték képviselőtársaim, hogy nem kívánnak szólni, így a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Szép Béla képviselő urat, kíván-e szólni, mármint összefoglalóan. (Jelzésre:) Jelzi, hogy nem.

Ismételten tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a tegnapi napon elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására ebben az esetben is január 29-én 12 óráig van lehetőség.

Soron következik az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Varga László, Török Zsolt, Winkfein Csaba és Szabóné Müller Timea MSZP-s képviselők önálló indítványát T/11436. számon ismerhették meg.

Az előterjesztők nevében az expozét Török Zsolt képviselő úr mondja el. A képviselő urat illeti a szó.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A T/11436. számú előterjesztés az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvény nevet viseli. Rögtön az elején el kell mondani, hogy nem elsősorban a saját szellemi termékünkről van szó, hanem civil ifjúsági kezdeményezéseknek, civil ifjúsági szervezetek megkeresésének tettünk eleget akkor, amikor először többpárti egyeztetéseket folytattunk az ügyben, hogy legyen az ifjúságnak törvénye, illetve be is nyújtottuk ezt a törvényjavaslatot képviselőtársaimmal - dr. Varga László, aki egyben a Societas elnöke, dr. Szabóné Müller Timea, Winkfein Csaba képviselőtársaimmal - közösen, éppen azért, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia elfogadása után, annak vitája során a mindenki által áhított ifjúsági törvény megszülethessék.

A törvény célja a családon és iskolán kívüli közegben az ifjúságot érintő állami, kormányzati és önkormányzati közfeladatok kijelölése. Éppen ezért a törvény egyrészt összefoglalja azokat a közfeladatokat, amelyeket jelenleg is ellát, vagy el kellene hogy lásson az állam, az önkormányzat vagy annak valamely alrendszere, valamelyik szereplője, másrészt pedig új feladatokat is kijelöl.

A törvénytervezet célja összhangban van a fiatalok élethelyzetével. Hiszen jól tudjuk, hogy az ifjúsági korosztály idejének nagy részét otthonától távol tölti, illetve, ha egy másik szemszögből nézzük, akkor pedig több időt tölt iskolán kívül, mint azon belül. Ezt a kifejezést persze nem negatív értelemben használom, hanem azért, mert valóban ez történik.

Éppen ezért tehát fontos, hogy a fiatalokra ne csak mint a családtámogatás alanyaira gondoljanak; fontos, hogy a fiatalokra, az ifjúságra ne csak mint az oktatás tárgyának alanyaira gondoljanak, hanem mint azokra a fiatalokra, akik, ahogy a nemzeti ifjúsági stratégia is megfogalmazta, a jövő nemzedékeként Magyarország, a magyar nemzet jövőjének erőforrásai.

Korábban sokat emlegettük, és pártállástól függetlenül sokan kértük, hogy szülessék törvény az ifjúságról, alkossa meg az Országgyűlés az ifjúsági törvényt. Szerintem ezt jól megalapozta az a több alkalommal elvégzett ifjúságkutatás, amelynek folyományaként megalkottuk a nemzeti ifjúsági stratégiát, és amelyet szinte teljes összhangban sikerült elfogadni, bár menet közben volt számos támadás ez ügyben, voltak véleménykülönbségek, de a vége az volt, hogy egy nemzeti ifjúsági stratégiát tudtunk megalkotni, amely tizenöt évre határozza meg a magyar fiatalok jövőjét, jövőképét, egy víziót vázol fel eléjük.

Az ifjúsági törvény egyik alpontja lehet a nemzeti ifjúsági stratégiának. Maga a nemzeti ifjúsági stratégia kijelöli, hogy minden két évben a kormány köteles egy cselekvési programot az Országgyűlés elé terjeszteni, illetve a cselekvési program végrehajtásáról egy jelentést készíteni. Ez maga az operatív, a cselekvést megjelenítő program, az, ami a fiatalok számára segítséget és lehetőséget nyújt. Az ifjúsági törvény pedig ezeknek a kereteit próbálja meghatározni.

Nézzük, miről szól maga a törvény! Feladatokat határoz meg például a Magyar Országgyűlésnek, amikor azt mondja, hogy az Országgyűlés ötévente fogadjon el egy jelentést az ENSZ gyermekjogokról szóló egyezményének teljesüléséről, érvényesüléséről. Vagy éppen meghatározza a törvény, hogy egy nemzeti ifjúsági stratégiát alkot, de nemcsak egyszer, egy alkalommal, 15 évre, hanem, ahogy az ifjúsági stratégiát tartalmazó határozat is megfogalmazta, ezt nyomon követi, utánköveti, és ha szükséges, akkor módosítja, vagy újabb 15 évre, 20 évre vagy 25 évre, hosszabb távra újabb ifjúsági stratégiát fogad el.

A törvény egy új intézményt is behoz, ez az ifjúsági jogok országgyűlési biztosának intézménye, egy új ombudsman. Erről a civil szervezetek körében is volt vita. Ami miatt mégis indokolt, hogy a törvényben szerepel, az az, hogy korábban a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának feladat- és hatáskörét elsősorban gyermek- és ifjúsági jogokkal kapcsolatban határozta meg a benyújtott javaslat, később erősen zöldombudsman jelleget kapott ez az intézmény, elsősorban a környezetvédelmi zöldügyek felügyeletét bízta a jövő nemzedékek országgyűlési biztosára. Ezért tartanánk szükségesnek azt, hogy az ifjúság ügyeivel foglalkozó országgyűlési biztos intézménye létrejöjjön.

A törvénytervezet feladatokat határoz meg a kormány számára. Itt például azt mondja, hogy az ifjúság helyzetét és problémáit érintő törvények, határozatok megalkotására kötelezi a kormányt, kétévente ifjúsági programot kell hogy elfogadjon a kormány, vagy éppen a kormány gondoskodik az ifjúsági korosztályok érdekeinek az igazgatási döntéshozatalban való figyelembevételéről. De ugyanígy az ifjúsági ügyekért felelős miniszter feladatait is felsorolja; többek között azt, hogy a programban milyen módon kell részt vennie az ifjúsági ügyekért felelős miniszternek az ifjúsági program, illetve a cselekvési program megalkotásában, annak végrehajtásában, illetve annak ellenőrzésében.

De természetesen az önkormányzatok számára is feladatokat határoz meg a törvénytervezet által megfogalmazott némelyik paragrafus, némelyik szakasz, így például egy új kötelezvény az önkormányzatok számára, hogy a 20 ezer lakosszám feletti településeken kötelező érvénnyel kellene ifjúsági bizottságot létrehozni. Ma is sok önkormányzat működtet ifjúsági bizottságot vagy önállóan, vagy más bizottság mellett, vagy annak berkein belül - sport- és ifjúsági bizottság, szociális és ifjúsági bizottság, oktatási és ifjúsági bizottság, művelődési és ifjúsági bizottság. De azt gondoljuk, hogy egy 20 ezer lakosszám feletti település esetében, ha valóban komolyan gondoljuk a nemzeti ifjúsági stratégia alapjait, amely szerint a jövő nemzedékére, a fiatalokra mint erőforrásra kell tekinteni, akkor kell hogy ezzel egy önálló bizottság foglalkozzon már önkormányzati szinten is.

A törvénytervezet egyébként nemcsak a jogok gyakorlása tekintetében határoz meg a közigazgatásra, az államra vagy annak alrendszerére kötelező feladatokat, hanem az együttműködés kereteit is szeretné bővíteni. Ily módon azt mondja ki a törvénytervezet, hogy intézményesített párbeszédformákat kell létrehozni a gyermek- és ifjúsági ügyek képviselői, érdekképviselői és a döntéshozók között. Döntéshozók, úgymint Országgyűlés - és akkor itt egy nemzeti ifjúsági képviseletre van szükség -, és úgy döntéshozók, mint önkormányzatok, megyei, fővárosi vagy települési önkormányzatok, ahol helyi szintű intézményesített párbeszédformákra van szükség, amelynek formáját konkrétan helyben kell megalkotni, hiszen az önkormányzatiság egyik fontos eleme ez. Másrészt pedig a működési metódusát is helyben kell megalkotni, hiszen erre a törvény csak kötelezi az önkormányzatokat, hogy folytasson párbeszédet, egyeztessen a fiatalokkal, kérje ki a véleményüket, sőt ha kell, akkor akár vétójogot is biztosítson a fiataloknak bizonyos ügyekben, de hogy milyen módon teszi ezt, azt a helyi önkormányzat dolgozza ki.

Hadd hozzak saját példát, egri és Heves megyei önkormányzati példát! Egerben önkormányzati képviselőként sikerült azt elérnünk hosszú évek alatt, hogy egy olyan intézményesített párbeszédforma jöjjön létre korábban, amely a városi diákparlament működését és az ott elhangzott véleményeket figyelembe véve együttműködött a diáksággal, a középiskolás korosztállyal elsősorban, de az ifjúsági intézményesített párbeszéd fórumait egyfajta érdekegyeztetési formaként is megvalósította. Korózs Lajos államtitkár úr képviselő korában számtalan alkalommal volt ott a diákparlamentet megnyitni, köszönteni a fiatalokat, vagy éppen egyfajta diákparlamenti műfajban a fiatalok hozzá juttathattak el véleményeket, javaslatokat, amelyeket utána ő képviselői munkája során is tudott alkalmazni, hasznosítani.

(11.30)

Ez jó az államnak - legyen az Országgyűlés, kormány, helyi önkormányzat, települési önkormányzat vagy megyei -, és jó a fiataloknak, hiszen figyelembe veszik a véleményüket, ugyanúgy, mint minden egyes állampolgárnak van lehetősége arra, hogy beleszóljon a világ dolgaiba, a fiataloknak ezek a lehetőségek nyitnak új terepet, új kapukat.

Gondoljunk bele, egy munkavállaló a szakszervezeteken keresztül, ha jó a szakszervezet, akkor tudja érvényesíteni az akaratát. Egy munkaadó a munkaadói szervezeteken keresztül, a kamarákon keresztül például tudja érvényesíteni az akaratát vagy a véleményét. Egy egészségügyi dolgozó a szakkamarán keresztül tudja érvényesíteni a véleményét, az akaratát, az érdekeit. Egy fiatal hol tudja érvényesíteni? A diákönkormányzat erre például lehetőséget biztosít, vagy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája erre lehetőséget biztosít intézményen belül vagy éppen speciális ügyekben egy-egy témakörben, de összességében erre nem nagyon nyílik lehetőség. Ezért szeretnénk ennek a lehetőségnek a biztosítását megoldani ezzel a törvénnyel, hogy intézményesített párbeszédformák jöjjenek létre a fiatalok számára.

De ugyanígy feladat az is, hogy a fiataloknak legyen a szabad idő hasznos eltöltésére megfelelő terepe. Ennek egyik fontos eleme - és csak most kiragadom a törvényből az egyik elemét - a táboroztatás, amely egyrészt közösségi élményhez juttatja a fiatalokat, másrészt szocializációs feladatokat vállal fel, harmadrészt pedig a szabad idő hasznos eltöltését biztosíthatja, és a szülők válláról is terheket vesz le. Azt mondja a törvénytervezet, hogy megyei jogú városok esetében ajánlott, a főváros esetében, illetve megyei önkormányzatok esetében pedig kötelező érvénnyel tábort, táborhelyeket kellene üzemeltetni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez bőven belefér ezeknek az önkormányzatoknak a költségvetésébe.

És ha már költségvetést említettem, akkor a törvénytervezet rendelkezik arról is, hogy mindezt miből. A gyermek- és ifjúsági alapprogramot jelöli meg országos forrásként, és azt mondja, hogy ez az, amiből kell hogy finanszírozzuk a gyermek- és ifjúsági ügyeket, az iskolán és családon kívüli élet finanszírozását, a fiatalok közéleti tevékenységét, szabadidős tevékenységét ezen forrásból államilag, helyben pedig az önkormányzatok saját büdzséjükön belül kell hogy elkülönítsenek keretet erre.

Természetesen joggal mondhatjuk azt, hogy ha most feladatokat rovunk az önkormányzatokra, pluszforrásokat akarunk, akkor mindezt miből. Azt gondoljuk, hogy 2011. január 1-jével lépne életbe a törvény - ez a zárórendelkezésekben szerepel is -, és ha a Bajnai-kormány válságkezelő tevékenysége eredményes, márpedig mi bízunk benne, hogy eredményes és sikeres lesz, eddig is ezt bizonyítják a számok és az adatok, akkor 2010 második felétől, a 2011. év elejétől van arra lehetőség, hogy többletforrásokat biztosítsunk egyrészt a fejlesztésre, másrészt a múlt adósságainak rendezésére, harmadrészt pedig, hogy a jövő számára biztosítsunk új lehetőséget, és az embereknek juttassunk többletforrásokat.

Persze, ennek vannak direkt formái, jövedelem vagy szociális támogatások rendszere vagy bármilyen más formák. De ahogy a nyugdíjasok esetében a gazdasági növekedés függvényében újból bevezetjük a nyugdíjprémium intézményét, és ha a gazdasági növekedés a 3-3,5 százalékot meghaladja, akkor a nyugdíjasok számára is pluszjuttatásokat tudunk biztosítani, ugyanígy szeretnénk elérni, ha 2011. január 1-jei hatályba léptetését követően a törvényből fakadóan a fiatalok számára is pluszforrásokat tudnánk biztosítani annak érdekében, hogy ne csak az iskolában, ne csak otthonukban, hanem szabad idejükben, közéleti tevékenységük során is aktívan élhessenek ezekkel a lehetőségekkel, amit a törvény is biztosít.

Összességében tehát megállapítható, hogy a törvény jövőbe mutató, a fiatalok számára kijelöli az intézményi és közigazgatási lehetőségeket, hogy hogyan, mily módon élhetnek jogaikkal. A törvény biztosít arra lehetőséget, hogy a fiatalok beleszóljanak saját sorsuk, saját életük alakításába intézményesített párbeszédformák megjelenítésével vagy éppen azzal, hogy helyi, megyei vagy országos szinten különböző képviseleti szervek létrehozását írja elő a törvénytervezet, illetve teremti meg ennek a lehetőségét. Másrészt pedig azért a beleszólás lehetőségén túl, a különböző jogok és lehetőségek felsorolásán túl az ehhez szükséges források megteremtésének kötelezettségét is előírja.

Már a bizottsági szakaszban is, az önkormányzati bizottságban, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban vagy éppen az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban történő meghallgatás, expozé, előterjesztés után is kérdések vetődtek föl arra vonatkozóan, hogy számos feladatot meghatározunk az önkormányzatoknak, érinti-e ez az önkormányzati törvényt, az Ötv.-t. Szeretném jelezni, hogy ebben a formában, ami itt meghatározásra kerül, nem érinti, hiszen az önkormányzati törvény jelenleg mintegy két és fél sor erejéig ugyan csak, de rendelkezik arról, hogy a gyermek- és ifjúsági feladatokkal kötelező az önkormányzatoknak foglalkoznia, hogy milyen formában, azt maga jelöli ki.

De azt gondolom, hogy az önkormányzatok működésének, a polgármesteri hivatalok ügyrendjének befolyásolása a törvény által egy szűk mezsgyén történik csak, éppen ezért fontos az, hogy ebben partnerek legyenek. Egyébként nem fontos ezt csinálni egy önkormányzatnak sem. Ha ő a múlt önkormányzata akar lenni, akkor foglalkozzon a múlttal. Ha a jövő önkormányzata akar lenni, akkor foglalkozzon a fiatalokkal.

Mi éppen ezért ezen törvényjavaslat keretében azt mondjuk: ha az Országgyűlés számára is fontos az, hogy a fiatalokra valóban mint erőforrásra tekintsen, ahogy a nemzeti ifjúsági stratégia is fogalmazott, akkor támogassák ezt a törvénytervezetet. Természetesen bizonyára számos ponton, számos szakaszban lehetnek vitáink, bizonyára számos ponton kell hogy módosító indítványt nyújtsanak be vagy fogadjunk be mi magunk is, de azt szeretnénk, ha Magyarországon, a Magyar Köztársaságban törvény rendelkezne a fiatalok, az ifjúság jogairól, ha az ifjúságnak egy önálló törvénye születhetne meg itt, az Országgyűlés falain belül.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki szólni. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Két dolog van, amelynek kapcsán megjegyzéssel szeretnék élni.

Az egyik, ahogy a képviselő úr is említette, a nemzeti ifjúsági stratégiából adódóan van olyan feladatunk, amely szerint cselekvési terveket kell elkészíteni. A cselekvési tervek megfogalmazása folyamatban van. Ez az egyik dolog.

A másik pedig: a kormányzat szeretné megismerni a többi politikai párt és frakció véleményét is, és ennek függvényében kívánjuk kialakítani álláspontunkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Az ifjúsági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, bár ez most nem hangzik majd el. Először azonban megadom a többségi álláspont ismertetésére a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

BÉKI GABRIELLA, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság a tegnapi napon, tehát december 14-én tűzte napirendjére az előttünk fekvő önálló képviselői indítványt, hiszen négy szocialista képviselőtársam, Varga László, Török Zsolt, Winkfein Csaba és Szabóné Müller Timea aláírásával került benyújtásra ez a javaslat, amelyik az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvényjavaslat.

Meg kell mondanom, hogy az ifjúsági bizottságban az előterjesztés tartalmáról érdemi, hosszú vita nem bontakozott ki. Azok a hozzászólások, amelyek elhangoztak, inkább azzal foglalkoztak, hogy ebben a késői pillanatban megalkotható-e még ez a törvény. Az előterjesztőknek nyilván ösztönzést adott, hogy volt már rá példa a parlament történetében, hogy nagyon fontos törvényjavaslat önálló képviselői indítványként az utolsó pillanatban került benyújtásra, és került elfogadásra egyhangúlag a parlamentben. Gondolok nevezetesen a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényre, amit 1998-ban januárban nyújtottunk be én magam Szigeti György képviselőtársammal együtt, és egészen pontosan emlékszem a dátumra, március 16-án, az utolsó, választás előtti utolsó plenáris ülésen egyhangúlag elfogadta a Ház a javaslatot.

Tehát ha ebből indulok ki, nem látom teljesen reménytelennek, hogy ezt a törvényt is be tudjuk fejezni, de úgy van, ahogy államtitkár úr utalt rá, ahhoz, hogy ez sikerülhessen, bizony egyet kellene érteni a pártoknak, és kormányzati támogatást is kellene tudni szerezni hozzá.

(11.40)

Tehát, mondom, a bizottsági vitában érdemben a törvényjavaslat részleteivel a jelen lévő képviselők nem foglalkoztak.

A szavazás eredménye 17 igen és 4 nem lett. Ezekből a számokból már látható, hogy a kormánypárti oldal két nem kormánypárti képviselő támogató szavazatával nagy többségben fogadta el a javaslatot, míg az ellenzéki oldalon mindösszesen négy nemleges szavazat mutatta az ellenvéleményt. A helyettesítési rendszerre való tekintettel el kell mondanom, hogy ez két jelen lévő fideszes képviselő szavazata volt, akik nem indokolták meg azt, hogy miért nem támogatják a javaslatot.

Ilyen előzmények után a magam részéről a bizottság nevében, a bizottság döntése alapján elfogadásra javasolom a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy az önkormányzati bizottság kíván-e előadót állítani. (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, úgy a vezérszónoki felszólalásokra kerül most sor, a Házszabály szerint húsz-húszperces időkeretben, és eközben kétperces felszólalásra nincs mód.

Megkérdezem, az MSZP kíván-e vezérszónokot állítani. (Jelzésre:) Jelzik, hogy nem.

Akkor megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, Fidesz.

ÁGH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hamar munka ritkán jó, mondhatnánk a nagy hirtelenjében elénk került T/11436. irományszámú törvényjavaslatra, amely "Az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról" szóló címet viseli, és szocialista képviselők nyújtották be bő egy hete.

Hamar munka ritkán jó, de még ezt sem mondhatjuk ezen törvénytervezetre, hiszen szocialista képviselőtársaim konzervből főztek; ezen törvénytervezet mint szakmai javaslat már hosszú hónapok óta olvasható volt az ifjusagitorveny.hu webes felületen. Tehát maga a szöveg, amelyet a beterjesztők befogadtak, elénk hoztak, akár kiérlelt is lehetne, ahogyan sajnos nem az.

Ha már törvényről beszélünk, nem szabad elmenni a nemrég konszenzussal elfogadott ifjúsági stratégia mellett. Az elmúlt évek stratégia-, illetve törvény-előkészítési munkái során folyamatosan szakmai, politikai vita tárgya volt, hogy mely dokumentum elfogadása az elsődleges feladat: az ifjúsági stratégia legyen az alapja a jogalkotási munkának, és a törvény teremtse meg a stratégiában foglaltak végrehajtásának kereteit, garanciáit, avagy a törvény adjon felhatalmazást, illetve fogalmazzon meg kötelezettséget a stratégia elkészítésére vonatkozóan?

Az első esetben nyilvánvalóan szerteágazó szabályozási munkára van szükség, különösen a nemrég a kormány által az Országgyűlés elé terjesztett javaslat esetében. A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló H/9965. számú országgyűlési határozati javaslat mellékletét képező dokumentum ugyanis számos területen javasol mélyreható változásokat. A javaslatok ugyanis egyaránt érintik a gyerekügyek, a gyermekvédelem, a szociális ellátás, a közművelődés, az egészségügy, a munkaerő-piaci szolgáltatások és a közfeladatok ellátásának megannyi alrendszerét. A javasolt változások kizárólag komplex, az alrendszereket egységesen és szinergikus módon érintő jogalkotási munkával érhetők el. A kezdeményezők által javasolt törvényszöveg e kritériumnak azonban sajnos nem felel meg.

A második esetben a stratégia megalkotásának folyamata meg kell hogy egyezzen a törvényben foglaltakkal. Jelen esetben a törvényjavaslat 5. §-a ellentmond az országgyűlési határozat 2. pontjának. Természetszerűleg ellentmondás van továbbá a NIS előkészítése, megalkotása és értékelésének tervezett menete, illetve a törvényjavaslat szövege között.

A benyújtott törvényjavaslat több helyen ellentmond a NIS-ben, illetve a cselekvési tervben megfogalmazottakkal. Kérdés, hogy volt-e összehasonlító elemzés a parlament által elfogadott NIS és a benyújtott törvényjavaslat között. Mi úgy tapasztaltuk, hogy ez nem történt meg.

Az a tény, hogy a kormány javaslatára az Országgyűlés nagy konszenzusos többséggel elfogadta a nemzeti ifjúsági stratégiát, eldöntötte a két dokumentum sorrendiségével kapcsolatos vitákat, e sorrend pedig meghatározza, hogy mely dokumentumnak kell melyikre reagálnia, mely dokumentumnak melyiket kell figyelembe vennie. Mondható természetesen az, hogy a NIS a kormány előterjesztése, a törvényjavaslat pedig az MSZP néhány képviselőjének a kezdeményezése, de látni kell, hogy a jelen helyzetben a pártvirtus vagy a belső elégedetlenség, esetleg a kezdődő választási kampány inkább ellene hat az ifjúsági ügyben régen áhított és minden eddiginél szükségesebb közmegegyezésnek, illetve tisztánlátásnak.

Az eredeti kezdeményezők azt írják az ifjusagitorveny.hu weboldalon: Terveink szerint ősszel a kampány olyan helyzetet teremt, amely nem engedi a két nagy párt kihátrálását a másik által generált jelentős presztízsveszteség nélkül. Véleményünk szerint egy, a felnövekvő generációk és Magyarország társadalmi, gazdasági fejlődésének, kilátásának és jövőjének tekintetében meghatározó törvény elfogadását valódi konszenzus kell hogy övezze, ahogyan ez történt a nemzeti ifjúsági stratégia esetében is. Már maga a cím sem tudja egyértelműen meghatározni, hogy miről is van szó, ágazati törvényről vagy kerettörvényről. Sajnos a tartalom is ehhez hasonló, mert ameddig egyes kérdésköröket, fogalmakat a lehető legnagyobb mélységig tisztázni, meghatározni kíván, addig más területeket, témákat finoman szólva is felületesen kezel. A szövegnek már az értelmező részében is olyan megfogalmazással találkozhatunk a korosztályi körülhatárolásnál, amely részben ellentmond a NIS-ben megjelölt korosztályi meghatározásnak.

Fontosnak tartjuk jelezni, hogy a törvénytervezet több ponton beválthatatlan ígéreteket vetít a kezdeményezéshez kapcsolódók elé. A törvénytervezet olyan ígérethalmazok laza szerkezetének tűnik, amely mögött nincsen költségvetési fedezet, sem a NIS-re jellemző szakmai konszenzus.

Mi támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja egy, az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatokat szabályozó törvény megalkotását, legyen az a törvény akár átfogó, akár szűken, a harmadlagos szocializációs terekre koncentráló, de csak a NIS-hez hasonló szakmai egyeztetések és a NIS eredményeinek, hatásainak tükrében. Ezen eredmények vagy eredménytelenségek először bő két év múlva, a NIS-hez kapcsolódó első cselekvési terv befejeztével lesznek elemezhetőek és értelmezhetőek. Addig is egy ilyen ifjúsági törvénynek néhány képviselőn és az ifjúsági életben szürke eminenciásként jegyezhető személyen kívül nincs más haszna.

Néhány megjegyzést azért engedjenek meg tartalmilag is. A 4. § d) pontja rendelkezne az ifjúsági jogok országgyűlési biztosi tisztjének létrehozásáról. Ez mint a figyelem fokozása az ifjúsági korosztály felé, üdvözlendő, de érdemi vita ebben a témában még nem zajlott, a biztosokkal sem egyeztettek, valamint fennáll az az általános szakmai kérdés is, hogy a felügyelendő területek továbbosztásával ildomos-e az országgyűlési biztosok számát tovább növelni. Az viszont tény, hogy a jövő évi költségvetés semmiféle ilyen fedezetet nem tartalmaz egy esetleges biztosi poszt létrehozása kapcsán.

A 19. § (4) bekezdése a nemzeti ifjúsági képviselet részeként említi a civil ifjúsági szervezetek tagozatát. Amennyiben ilyen, azaz törvényi szabályozottságú testületről beszélünk, annyiban ellehetetlenítjük annak európai képviseleti működését, hiszen az Európai Ifjúsági Fórum 073601. számú határozatának ellentmond a törvényi szabályozottság ténye.

A törvénytervezetnek vannak pozitív elemei is. A 23. §-tól a 27. §-ig érdemi indokolás nélkül, részleges névváltoztatás mellett leírják a gyermek- és ifjúsági alapprogramok és a regionális ifjúsági tanácsok jelenlegi rendszerét. Ezt a dekoncentrált forrásmegosztó rendszert a polgári kormány idején dolgozta ki az akkori ifjúsági tárca és civil partnerei.

A tegnapi napon a bizottsági üléseken elhangzott, és a mai plenáris ülésen is hallhattuk Török Zsolt képviselő úrtól, hogy a szöveg nem az ő szellemi termékük. Azt gondolom, ez mindenesetre megnyugtató. Megnyugtató azért, mert a tárgyalt törvénytervezet 31. § (4) bekezdése azt mondja: "A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány és az általa kezelt ingatlanvagyon értékesítésre átkerül a Nemzeti Vagyonkezelő ZRt.-hez." Arról most nem szólnék, milyen jó kezekben is van az állami vagyon, ha az MNV ZRt.-nél van, továbbá arról sem beszélnék, hogy a kormányzati intézkedések 2002 nyara óta hogyan tették tönkre, majd üresítették ki a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványt.

Arra viszont felhívnám a beterjesztők figyelmét, hogy ez év nyarán fogadta el a parlamenti többség, azaz ők is a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, valamint az egyéb szociális tárgyú törvények módosításáról rendelkező törvényt.

(11.50)

Ez a törvény - ha emlékeznek a szocialista képviselőtársaim - kétszer is végszavazásra került a plénumon, mert a köztársasági elnök úr megfontolásra visszaküldte, tehát a szocialista képviselők is elolvashatták volna, sőt kétszer is elolvashatták volna az elfogadás előtt a szövegét, amelyben az 52. § rendelkezett a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramról és a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvény második részének hatályon kívül helyezéséről, törölve ezzel a közalapítványra vonatkozó szövegrészt, azóta így talán az illetékes bíróság már meg is szüntette az NGYIK-t. Ha tehát az előterjesztők ismernék az általuk támogatott törvényeket, akkor talán nem rendelkeznének ezen törvénytervezetben egy már nem is létező közalapítványi vagyonról. De ugyanezen szövegrész második fele is felettébb érdekes, amely a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. esetleges értékesítéséről szól. Itt sem érdemes hosszasan időzni az előterjesztés szakmai minőségén, hiszen közel fél esztendeje a kht.-k kötelező átalakulással nonprofit kht.-k lettek nevükben is, de ennél érdekesebb a vélelmezett, sugallt privatizációja az egyetlen megmaradt és felettébb értékes állami ifjúsági táboroztatási vagyonelemnek, Zánkának.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg tárgyalt törvénytervezet szakmailag elhibázott elemek sorát tartalmazza, az előterjesztés minden érdemi konzultációt nélkülöz, így veszélybe sodorja azt a konszenzus közeli állapotot, amely néhány hónapja a nemzeti ifjúsági stratégia elfogadásakor köztünk még megvolt. Ezen javaslat beterjesztése a fenti szempontok miatt hiba volt, és bár nem vitatom az előterjesztők jó szándékát, illetve az alapcélnak az ifjúságról gondoskodó állami szerep törvényi újragondolásának, szabályozásának szükségességét, az előterjesztést alkalmatlannak tartjuk általános vitára. Kérem az előterjesztőket, hogy azt vonják vissza, hogy így el tudjunk jutni az elkövetkezendő, akár a következő ciklusban egy társadalmilag, az ifjúsági társadalomban is nagy konszenzusnak megfelelő ifjúsági törvényhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Most az SZDSZ vezérszónoka következik. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, a személyes álláspontom az, hogy ez egy jó anyag, ami a kezünkben van, tárgyalásra alkalmas, jó anyag. Ez nem azt jelenti, hogy én magam például ne szándékoznék módosító indítványokat benyújtani hozzá, de az anyagról alapvetően azt gondolom, hogy logikus szerkezetű, felölel minden olyan kérdést, ami az ifjúsággal kapcsolatban fontos és szóba hozandó.

Ilyen módon szeretnék a javaslat tartalmával foglalkozni, és megmondom őszintén, némiképp csalódást okozott a Fidesz vezérszónoka, hiszen amikor az ifjúsági stratégiát tárgyalta a parlament, akkor éppen a Fidesz vezérszónoka hiányolta az ifjúsági törvényjavaslatot, a stratégia tartalmával kapcsolatban kritikai észrevételei nem voltak vagy alig voltak. Ehhez képest akkor annak az anyagnak a tárgyalásánál végig az ifjúsági törvény hiánya miatt emelt kifogást.

Most pedig keveset foglalkozott a törvény tényleges tartalmával, hiszen általánosságokban hangzottak el kritikai észrevételek, és konkrétumok kifejezetten és kizárólag az ingatlanok értékesítésével kapcsolatban vélelmezett gyanúval szemben fogalmazódtak meg. Megmondom őszintén, csalódás ez, mert ennek a törvénynek magam is akkor látom értelmét, hogy megszülethessen, hogyha egyöntetű támogatással tud egy ilyen anyag megszületni.

Miért mondom én, hogy logikus szerkezetű és kerek ez az anyag? Elsősorban azért, mert logikusan megy végig azokon a feladatokon, azokon a szolgáltatásokon és azokon a szervezeti kereteken, amiket fel kell építeni. Összesen 32 fejezetből áll maga a javaslat. Az első fejezet azzal foglalkozik, hogy ki mindenkinek van feladata az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatok ellátásában, kezdve a kormánnyal, folytatva a felelős miniszterrel, az ifjúságért felelős miniszter feladatainak megfogalmazásával, részletesen kitérve az önkormányzati feladatokra két szinten is: megyei szinten, illetve helyi szinten.

A legrészletesebb kidolgozása az ifjúsági ügyekért felelős miniszter feladatkörének van. Itt 18 bekezdésben fogalmazza meg az anyag, hogy mi mindent vár el egy felelős minisztertől.

A második fejezet az ifjúsági szolgáltatásokat veszi sorra, kezdve a közösségi tér fontosságával, az információs pontokkal, az információs és tanácsadó irodák felállításának szükségességével. Van itt egy számomra új vagy eddig kevéssé használt, kevéssé ismert szolgáltatási forma is. Azt a furcsa nevet viseli, hogy felkereső ifjúsági szolgáltatás. Nagyon fontosnak tartom ennek a tartalmát, hiszen ez a szolgáltatás lenne hivatott arra, hogy utánanézzen, hol van baj, milyen közösségekben van gond az ifjúsággal kapcsolatban, és hogyan lehetne azokat a problémákat megelőzni, amelyek ott keletkeznek, akár szociális összefüggések miatt, akár mentálhigiénés szempontok miatt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas, új megfogalmazása egy speciális feladatkörnek. Szó esik itt a szolgáltatások felsorolásánál az ifjúsági táborokról is, amit kiemelt az előterjesztő. Leírásra kerül, hogy ki működteti, ki működtetheti ezeket a szolgáltatásokat, hogy pontosan milyen feltételekkel lehet működési engedélyt kapni ezekhez a szolgáltatásokhoz.

A harmadik fejezet foglalkozik a civil ifjúsági együttműködéssel. Itt kerülnek szóba azok az, elsősorban tanácsnak nevezett szervezeti keretek, amelyeket javasol a törvényszöveg létrehozni, kezdve a nemzeti ifjúsági képviselettel, ami csúcsszerve lenne az ifjúsági ügyeknek. A záró rendelkezések között szerepel, hogy hogyan is kellene fölépíteni ezt a képviseletet, és röviden szól arról is, hogy milyen szervezeti keretekből állna: hét tagozatból, illetve hogy a tagozatok hogyan épülnének föl. Nem túl részletező a kifejtés, de a felépítésével kapcsolatban utalás történik arra, hogy a nemzeti ifjúsági képviselet alapszabályát ez a létrejövő új testület kellene hogy majd megalkossa. Szól arról az anyag, hogy helyi ifjúsági tanácsok is létrehozhatók, nyilvánvalóan fakultatív módon, attól függően, hogy helyben milyen erők, energiák vannak arra, hogy ilyeneket létrehozzanak és működtessenek.

A negyedik fejezet az együttműködés fórumairól szól, itt kerül megfogalmazásra egy ifjúsági koordinációs tanács, amiben tehát nem csak és kizárólag az ifjúság szereplői, hanem egyfelől az ifjúság szereplői, másfelől a kormányzati szereplők kapnának helyet, hiszen a neve is arra utal, hogy koordinációs feladatköre lenne az elképzelhető legszélesebb spektrumban az ifjúságot érintő kérdések koordinálására.

A javaslat szerint kis többséggel, relatív többséggel a NIK, a Nemzeti Ifjúsági Képviselet tagjai szerepelnének többségben, tehát 9 fővel, míg a kormányzati oldal 8 fővel lenne képviselve.

(12.00)

Utána leírja a javaslat azt, hogy egy ifjúsági alapprogram tanács létrehozására is szükség lenne. Megmondom őszintén, itt kezdtem úgy érezni a javaslat tanulmányozása során, hogy kezd egy kicsit sok lenni a tanácsból. Ha már a véleményemet mondhatom, és nem volt érdemi vitája a javaslatnak a bizottsági ülésen, akkor itt teszem fel azokat a kérdéseket, amelyek megfogalmazódtak bennem. Hiszen mi is az akadálya annak, hogy mondjuk, az Ifjúsági Koordinációs Tanács lássa el azokat a feladatokat, amiket most egy másik tanácsra, egy alapprogram tanácsra akar bízni a javaslat? Itt is azzal a megoldással épülne fel ez a testület, hogy a NIK adja a relatív többséget, 6 főt, a kormányzati oldal pedig 5 fővel képviseltetné magát. Tényleg nem világos számomra, hogy miért kell túl sok szervezetet létrehozni? Mint ahogy ezen a ponton esik szó arról, hogy regionális alapprogram tanácsokat is fel kellene állítani.

Egy ideig úgy gondoltam, hogy alapprogram helyett inkább "alap" kifejezést kellene használni, hiszen a források is fontosak, hogy hogyan teremthetők meg a források a kérdés finanszírozására, milyen módon kerülnek összegyűjtésre. Ezt egyébként részletezi a javaslat, a 24. § az alapprogram bevételi forrásaiként a költségvetést említi első helyen, természetesen összeg nélkül, hiszen a költségvetési keret nyilván évről évre a költségvetési törvényben kerülne meghatározásra. Van benne egy nagyon fontos javaslat, miszerint a szerencsejátékok játékadójából szeretne 5 százalék erejéig támogatást kapni. Azt is megfogalmazta, hogy ennek 30 százaléka kerülne felhasználásra az ifjúsági alapprogram tanács döntésére bízva, 70 százaléka pedig a regionális ifjúsági tanácsokéra. Azt gondolom, hogy a javaslat arányos, hiszen 7 régió van, ennek megfelelően nyilván 7 regionális ifjúsági tanács működhetne. Az elképzelés tehát kerek és logikus. Nem tudom pontosan, hogy számszerűen mekkora bevételről van szó, és hogy valóban, mondjuk, a pénzügyi tárca vagy a kormány maga partner-e ahhoz, hogy a szerencsejáték-bevételeknek ilyen volumenéről törvényben rögzített módon lemondjon. S további apróbb önkéntes befizetésekre, egyéb bevételi forrásokra is utal a javaslat.

Ha már kérdéseket tehetek fel, akkor szeretnék még további kérdéseket az előbb említett felkereső ifjúsági szolgáltatással kapcsolatban is feltenni, hiszen itt egy bekezdésben szó esik arról, hogy ennek a felkereső ifjúsági szolgáltatásnak a feladatait elvégezheti maga az ifjúsági információs pont vagy az ifjúsági információs és tanácsadó iroda is. Na, ez azt a gyanút ébresztette bennem, hogy olyan sok ifjúsági felkereső szolgálat nem fog létrejönni, ha ennek létrehozása és működtetése ilyen fakultatív lehetőség. Mint ahogy kérdésként merült fel bennem az is, hogy az ifjúsági szolgálat szervezeteként megfogalmazásra kerülő háttérintézményre ilyen módon van-e szükség, ahogy a javaslat erre egyfajta rendelkezést megfogalmaz. Hiszen ilyen típusú háttérintézmény a meglévő szociális kutatóintézmények között is elhelyezhető. Tehát nem kellene újat felépíteni a semmiből nagy költségen.

Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ez a javaslat túl sokat markol, de azt is gondolom, hogy ha jószándékúan állunk a javaslathoz, és fontosnak tartjuk, hogy megszülessen ez a törvény, akkor a következő rendelkezésünkre álló közel másfél hónap, a januári parlamenti szünet maximálisan kihasználható arra, hogy egyrészt egyeztetések történjenek, másrészt megfogalmazásra kerüljenek azok a módosító indítványok, amikről aztán a részletes vita után dönteni lehet. Mindent egybevéve a saját szabad demokrata személyes álláspontom támogató. Jó lenne, ha ez a törvény megszületne, én magam tervezem, hogy nyújtok be hozzá módosító indítványokat, és hihetetlenül remélem, hogy fideszes és kereszténydemokrata képviselőtársak is partnerek lesznek ahhoz, hogy ne késlekedjünk.

A javaslat egyébként a záró rendelkezéseknél 2011. január 1-jei hatályba léptetést fogalmaz meg, tehát mindösszesen egy év lenne a felkészülésre a rendelkezésre álló idő. Ha a fideszes képviselők nem lesznek partnerek ahhoz, hogy ez most megszülessen, akkor bizonyos, hogy nem egy évet, hanem jó néhány évet csúszik ez a feladat, amiről pedig azt gondolom, hogy kitüntetetten fontos. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak, a KDNP vezérszónokának.

DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy olyan törvényjavaslatot vitatunk meg, amely valahogy mintha az elmúlt egy-két év eseményeiről nem vett volna tudomást, így például a NIS megszületését sem foglalta volna magába, vagy sok más egyéb történést, mint például a Budapesti Ifjúsági Tanács megalakulását, és ezek nélkül próbálta ezt az egész területet szabályozni.

Ahogy korábban Ágh Péter képviselőtársam is mondta, alapvetően minden párt, minden ifjúsági szervezet, minden politikai ifjúsági szervezet régóta szeretne egy ifjúsági törvényt létrehozni. Az első ilyen próbálkozás a 2000-es évben volt, és egy nagyon hosszú egyeztetési folyamat indult el. Több változatot ért meg, akkor nem NIK-nek, hanem NIT-nek hívták ezt a csúcsszervezetet, amit képviselő asszony is emlegetett. Ez végül az egyeztetések során 2001 végén vakvágányra futott, pontosan azért, mert nem volt mögötte teljes támogatottság. Hiszen egy ilyen törvényjavaslat elfogadásához nemcsak a pártok támogatására van szükség, hanem ugyanúgy az egyházak, a középiskolások ifjúsági szervezeteinek, a HÖOK-nak és sok más egyéb civil szervezetnek a támogatását igényli. Ott akkor ez nem volt meg, pontosan valamelyes politikai okokból nem volt meg, de akkor úgy gondolta az a kormányzat, hogy ha nincs teljes támogatottság az akkori ifjúsági törvény mögött, akkor ezt 2002-ben, a választások előtti utolsó félévben nem fogja beterjeszteni, és nem is terjesztette be.

Annak a törvénynek a fejezetcímei nagyon hasonlóak voltak ehhez. Annak a törvénynek a tartalma sok tekintetben nagyon hasonló volt ehhez, hiszen 80 százalékban, azt hiszem, konszenzus van abban, hogy miről kell hogy szóljon egy ifjúsági törvény. Akár a parlament, ahogy mondta képviselő asszony, akár a miniszter feladatait, és a többit, és a többit sorra venni, egészen a legkisebb települési önkormányzatig, vagy pedig a civil szervezetekig azt vizsgálni, hogy kinek mi a feladata, utána nyilván az érdek-képviseleti rendszert, illetőleg a támogatások elosztásának mechanizmusát kell hogy magában foglalja; 1999-es és további jogszabályok hatályon kívül helyezésével együtt, amelynek mind-mind a funkcióját egybeveszi, és egy kis minikódexet hoz létre a civil szervezetek számára. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat egyáltalán nem törekedett arra, hogy ilyesfajta konszenzust teremtsen.

(12.10)

A NIS alapján a kormánynak kellene az ifjúsági törvényt benyújtani. Talán nem véletlen, hogy nem a kormány nyújtotta be ezt a szöveget, bizonyára, ha a kormány tette volna, másfajta szöveget nyújtott volna be, és nem véletlen bizony az sem, hogy a kormány képviselője itt, most kétértelműen nyilatkozott arról, hogy támogatni fogják-e egyáltalán vagy sem, pontosabban azt mondta, hogy még nem alakult ki erre kormányzati álláspont. Gondolom, ez sem véletlen, hiszen azért az ifjúsági szakmával beszélve, jóllehet van egy kis csoport, amely most nagyon szeretné ezt a törvényjavaslatot - akár kész helyzet elé állítva is a parlamentet - elfogadtatni, de azért sem a szakmában, sem a civilek környékén nem ilyen nagy az egyetértés.

Ahogy csak itt egy gyors körtelefont elvégeztem, az egyházakkal semmiféle egyeztetés nem történt, és éppen az, hogy csak egyszer van megemlítve a szerepük ebben az egész törvénytervezetben, holott a sportszervezetek után az egyházi szervezetek a legnagyobbak az ifjúsági szférán belül, hiszen a legtöbben sportolnak, de utána a legtöbb szervezett ifjúsági munka vagy szervezett ifjúsági közösség pontosan a történelmi egyházak környékén alakult ki... - ezért volt az Orbán-kormány kialakult 16 fős partnerségi rendszerében is az egyházaknak igen kiemelt és komoly szerepe. Itt az ő ilyesfajta szerepük annyiban nyilvánul csak meg, hogy ezen kamarákban a nemzeti ifjúsági képviseleten belül egy részt kapnak ők is. De hát itt is olyan kérdéseket döntött el négy képviselőtársam ezzel a javaslatával - bár ahogy ők is mondták, nem az ő kezük munkája teljes mértékben ez a javaslat -, amelyekről nyitott vita van, hogy egész egyszerűen a civil szervezeteket önállóan egy ilyen kamarába vagy olyan szervbe sorolja be, nem veszi szét sportra, kultúrára, esélyegyenlőségre. A középiskolásokat is csak mint serdülő kategóriát kezeli annak ellenére, hogy itt azért elég széles érdek-képviseleti rendszerek alakultak ki akár az országos középiskolás érdekképviselet keretében, akár másként.

Úgyhogy egész egyszerűen itt óriási nagy buzgalom látható az alkotók részéről, de mivel a törvényjavaslat maga is az óriási együttes civil munkára épít, hiszen pont például a felkereső szolgálatnál - ami itt ma már szóba került - nem képzelhető el az, hogy az önkormányzatok végzik el a saját köztisztviselőikkel, közalkalmazottaikkal ezt a feladatot, ez nyilvánvalóan olyan terület, ahol csak civil együttműködésben tudják megkeresni azokat a fiatalokat, akik valamilyen módon krízishelyzetbe kerülnek, és valamilyen módon megpróbálnak rajtuk segíteni. Ha azokat, akikkel együtt akar működni a kormányzat, az önkormányzat ezen törvény elfogadása után, nem kérdezi meg előre, ez egyrészt technikailag is jelenthet problémákat, hiszen lenne olyan javaslatuk, módosító indítványuk, amelyeket be kellene fogadni ebbe a törvényjavaslatba, másrészről pedig nyilvánvalóan megint úgy érzik, hogy a fejük fölött döntenek róluk, nem kérdezik meg őket, utána meg elvárják az önkéntes munkájukat, és a legnagyobb részben az ő együttműködésükre számítanak az ifjúsági szférában. Hiszen a legnagyobb intézményrendszerrel azért - ha az oktatási intézményeket nem vesszük, hiszen az oktatási intézményeken, így akár az egyetemeken levő közéleti tevékenység folytatásával - ez a törvényjavaslat nem foglalkozik, nem próbálja szabályozni. Tehát ha az ezeken kívül eső részeket nézzük, akkor nyilvánvalóan a civil szervezetek jóval nagyobb infrastruktúrát, jóval több embert, jóval több hozzáadott értéket és munkát képviselnek, mint amit az állam, az önkormányzati szervek valaha is tudnak hozzáadni.

Török Zsolt képviselő úr mondta, hogy a múlt önkormányzatai nem fognak a fiatalokkal foglalkozni, a jövő önkormányzatai viszont fognak a fiatalokkal foglalkozni, azért mind a négy beterjesztő részéről kicsit furcsának tartom, hogy egy bőségszarut nyit meg valamelyest a fiatalok számára: az ombudsmantól kezdve a támogatásokig, mindenféle bevételek újraosztásával és szervezetrendszer fenntartásával. Pont azok a képviselők, akik az önkormányzatoktól gigantikus összeget vontak el pár héttel ezelőtt a költségvetés szavazásakor, és minden más téren is a megszorítások pártján álltak, most, amikor viszont úgy látják, hogy ennek a törvénynek a megvalósítása talán nem az ő feladatuk lesz, akkor hirtelen óriási intézményrendszert képzelnek el, gigantikus támogatásokkal, és - egyébként az esélyegyenlőséget nagyon helyes irányba terelő - különböző szolgáltatásokkal.

Úgyhogy ezt kicsit álszent megoldásnak tartom, hogy hirtelen így négyen egy ilyet nyújtanak be, és mögötte nincs normatív finanszírozás. Hiszen azért azok a funkciók, amelyek már említésre kerültek - nem akarom elismételni -, mind pénzbe kerülnek. De hol van ennek a fedezete? Egyedi pályázatokból kívánják fedezni? Az nem fog működni. Normatíva kell mögé, annak a szabályozása viszont nincs itt. Amikor szóba került, hogy az önkormányzati törvényt és kétharmados kérdéseket érint-e ez a kérdés; ez igenis érint, ezt közvetetten maguk az előterjesztők is elismerik, hiszen az önkormányzatokkal és kistérségi társulásokkal kapcsolatos zárórendelkezések kapcsán kőkemény önkormányzati kérdések merülnek fel a végén. Tehát igenis, ezt az önkormányzatoknak a feladatává is kell tenni.

Engedjék meg, hogy egy tartalmi - ha tetszik, érzelmi - részt is felvessek a vitában. Ahogy a törvényt az ember végigolvasta, az volt a legnagyobb gond számomra, hogy egy intézményrendszert láttam, ami akár még valamelyest jól is működhet. Nyilván korrigálni kell azt a 15-20 százalékot, amelyet szerintem mindannyian változtatnánk a magunk tapasztalatai alapján, de ugyanakkor a struktúrán kívül mást ebben nem láttam. Nem láttam azt, amit már itt a NIS vitájában is előhoztunk, hogy a hasonló szlovén szabályozás - mondjuk - ki meri mondani, hogy az aktív közéleti részvételre, a családban való felnövekedésre, a családalapításra hogyan, miként próbálja ösztönözni a fiatalokat. Mer értékeket vállalni, olyan értékeket, amelyek akár a hazafias nevelés, akár más olyan dolgok, amelyek konszenzust élveznek mindenki számára. Ez a szöveg teljesen technokrata ehhez képest, csupán az Európai Unió bürokráciájából ismert különböző terminus technicusokkal dobálózik, amelyek kevesek számára megfoghatók, kevesek számára hordoznak értékeket.

Ha az ifjúság kérdését általában akarjuk rendezni, nem mehetünk el amellett, hogy igenis alapvető értékeket szögezzünk le, és ebből fakadó alapvető célokat is meghatározzunk, amelyeket szerintem meg tudunk határozni ebben az Országgyűlésben is. Csak merjünk tartalmi kérdéssel foglalkozni, merjünk értékeket megnevezni, és merjünk valamiféle célt kitűzni mind magunk elé, mind a fiatalok felé, hogy milyen fiatalokat szeretnénk látni, és ne folyamatosan csak utalgassunk arra, hogy ez majd benne lesz a cselekvési programban, meg a NIS-ben benne lesz, hanem merjünk értékeket választani. Így például a törvény legelején, az 1. § (1) bekezdésben, amikor csak azzal foglalkozik, hogy a fiataloknak a családon kívüli, ifjúsági és iskolás időtöltésen kívüli részével kíván foglalkozni, szerintem ez alapvető értékválasztási hiba. Hiszen ha a fiatalokkal akarunk foglalkozni egy törvényben, akkor nem mondhatjuk ki már az első mondatban, hogy de csak azzal a részével, amit nem a családjában tölt. Hát a legmeghatározóbb egy fiatalnak az, amit a családjában tölt, akár értékválasztás, akár jövő, a továbbtanulás szempontjából, vagy bűnözés, vagy bármi egyéb kérdésben, nagyon jól láthatjuk.

Tehát nem rekeszthetjük ki a családot a gondolkodásunkból, amikor a fiatalokról beszélünk. Hiszen ha valamit el akarunk érni a fiataloknál, és nemcsak egy szervezetrendszert, egy bürokráciát akarunk létrehozni, hanem azt szeretnénk, hogyha a magyar fiatalság egészségesebb lenne, tovább élne, itt Magyarországon boldogulna, tovább tudna tanulni, többre tudná vinni, mint a szülei, és boldog, kiegyensúlyozott ember lenne, aki büszke a hazájára, büszke a településére, a családjára, és büszke arra a világnézetére vagy bármi másra, amit ő felvállal, vagy egy ügyre - akár a környezetvédelemre, akár a katolikus hitére -, akkor azt nem tehetjük meg úgy, hogy közben a családi nevelést teljesen kirekesztjük az ifjúságot érintő törvényből. Hiszen ha bármi ilyenre akarunk hatni, azért ma Magyarországon, hála istennek, ezt leginkább még a családokon keresztül tudjuk megtenni, és ne kirekesszük a gondolkodásunkból, hanem ha nem is eszközként használva, de a családot mindenképpen olyan valóságként használva, amely ezen célok megvalósításában nekünk mint törvényhozóknak a támogatónk lehet, hogyha tényleg egy kisebb bűnözéssel, nagyobb társadalmi részvétellel bíró fiatalságot szeretnénk látni 5-10 vagy 25 év múlva. Szerintem ezért kell bátran, igenis értékek mentén megfogalmazni a céljainkat, és nem hiszem, hogy lehetetlenség lenne ezt itt nekünk megtenni.

Zárásként úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak a technikai szerkesztése, bár a fejezetek tényleg nagyjából adottak, de azért olyan pongyolaságok vannak benne - a már emlegetett 32. §-ban is -, hogy esetlegesen eladjuk, így-úgy-amúgy, ilyesfajta kifejezések egy törvényben nincsenek, hogy esetlegesség, nem hiszem, hogy a magyar corpus jurisban máshol ilyesfajta kifejezésekkel találkozunk. Ez egy ifjúsági chartába illik, ennek az egésznek is inkább egy ilyesfajta ifjúsági charta a stílusa, kevésbé a törvényjavaslat, de nagyon sok helyen - akár az utaló jogszabályi részben, akár az idézésekben, akár a szerkesztésben, tördelésben - egész egyszerűen hiányoznak akár a paragrafus-, bekezdés- és egyéb olyan jelek, amelyek egy törvény sajátjai. Tehát látszódik, hogy nem olyan emberek foglalkoztak vele, akik nap mint nap kodifikációval foglalkoznak.

Semmi gond, sőt jó, ha az ilyen emberek szeretnének törvényjavaslatot, és ehhez vannak célkitűzéseik, de azért van a kormányunk meg a kormányzat alá rendelt óriási apparátus, hogy ezekkel dolgozzon, és ezt technikailag teljes mértékben koherensen illessze a magyar jogtestbe. Ez a törvényjavaslat magán viseli annak a jegyeit, hogy ezt nem profi kodifikátorok tették, amivel semmi gond nincsen, hiszen az nagyon jó, ha nyílt jogalkotás van, hogy bárki beleszólhat, és civilek kezdeményeznek egy jogszabályt, de azért a végső formáját mégiscsak a kormánynak kell megtenni, mint ahogy ezt a NIS-ben ötpárti konszenzussal így is tettük.

(12.20)

Éppen ezért nagyon örültem annak, amikor a nemzeti ifjúsági stratégia kapcsán ötpártilag egyet tudtunk érteni. Azért tartom ezt elhibázott akciónak most a ciklus végén, mert ennek a javaslatnak a konszenzushiányos beterjesztése, a civilekkel, egyházakkal, hallgatói önkormányzatokkal és másokkal való egyeztetés hiánya megtörheti az egységes - ha tetszik - lendületet, amit mi itt a parlamentben a NIS kapcsán meg tudtunk fogalmazni. Az az érték, amit a NIS-sel létrehoztunk, igazából ugyan nincs veszélyben, hiszen továbbra is hatályban van az a határozat, ettől függetlenül szerintem ez annak a továbblépését inkább gátolja. Jó lett volna, ha az eredeti határidőre, 2004-re megszületik az ifjúsági törvény, jó lett volna, ha akkor tudtunk volna róla a civilekkel egyeztetni fél évet, egy évet, és a parlamentben is normál ütemben elfogadni. Egy ilyesfajta, az utolsó percben beterjesztett javaslat biztosan nem fogja elérni a célját, csak arra jó, hogy ismételten feszültséget keltsen akár a civilek, akár az egyházi ifjúsági képviseletek, a hallgatói önkormányzatok, a középiskolás érdekképviseletek, pártok, ifjúsági szervezetek és a beterjesztők között. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezt egy kicsit korábban beterjeszteni, mert akkor ma már egy hatályban lévő törvényünk lenne. Hiszen ha ez 2004-ben megvalósul, akkor már legalább négy éve lenne hatályban egy törvényünk, és nagyon jól működne az ifjúsági csúcsszerv, amely a fiatalok érdekeit minden fórumon tudná képviselni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, tekintettel arra, hogy a vezérszónoki felszólalások végére értünk. A vita folytatására és lezárására várhatóan a következő ülésünkön kerül majd sor.

Most pedig soron következik az egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/11310. számon, a bizottsági ajánlást T/11310/6. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Az ajánlás összesen öt pontot tartalmaz. Kezdeményezem, hogy ezeket összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége ezt a javaslatot elfogadta.

Most pedig megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-5. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Korózs Lajos államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Korózs Lajos: Igen.) Jelzi, hogy igen. Államtitkár urat illeti a szó.