Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kommunizmus áldozatainak emléknapján szeretném közelebbről megvilágítani, miként érvényesül a 72 évvel ezelőtt ezen a napon a független kisgazdapárti főtitkár, Kovács Béla szovjet hatóságok által történt elhurcolásával megkezdődött diktatúra áldozatai előtti emlékállítás napjainkban Kovács Béla szülőhelyén, Pécsett.Kovács Béla a majd’ minden magyar családot érintett és sújtott kommunista diktatúrának egyik szimbolikus, emblematikus áldozata, aki az 56 százalékos abszolút többséget szerzett politikai erő, a Független Kisgazdapárt országos főtitkáraként és parlamenti képviselőjeként szolgált, és mint ilyet, védte a mentelmi jog. Mégis az akkori kommunisták, semmibe véve az alkotmányos rendet és a hatályos törvényeket, a szovjet csapatokkal hurcoltatták el a vezető kormánypárti képviselőt. Akkoriban ez tipikus történetnek számított. A szélsőbalos vörös diktatúra pribékjei ugyanis mindenféle törvényes eljárás nélkül, osztályalapon, vagy közvetlen elődeikhez, a nácikhoz hasonlóan faji alapon  gondoljunk a svábokra  internáltak, koncepciós perbe fogtak, kivégeztek vagy a Gulag-Gupvi táborokba hurcoltak sok százezer magyar embert, túlnyomórészt civileket, akiknek egyharmada soha nem tért vissza.

Kovács Béla kisgazdasági politikus kisparaszti családban született 1908-ban, a ma már Pécshez tartozó Patacson. Ezért is tekintjük mi, pécsiek fontos történelmi, politikai identitásörökségünknek Kovács Béla hűségét, helytállását, példáját, amelyet megőrizni, továbbadni az utókor számára fontos feladatunknak tekintünk.

Tisztelt Ház! Hogy a pécsiek szabadság iránti fokozott érzékenységét, benne Kovács Béla ’45 utáni szerepét jobban megértsük, fel kell lapoznunk a száz évvel ezelőtti helytörténet lapjait. Kevesek számára ismert tény, hogy Pécs kis híján az I. világháború utáni osztozkodások martalékává vált, hiszen 1918 és ’21 között 33 hónapon át a várost elcsatolták Magyarországtól, szerb megszállás alatt állt. A trianoni döntés következtében Pécs városát ’920-ban vissza kellett volna adni Magyarországnak. De mivel a szerb megszállókkal kollaboráló 1919-es tanácsköztársasági menekültek magas számban húzódtak meg Pécsett, akik mindent megtettek, nehogy az addigra már Horthy által vezetett Magyarországhoz visszakerüljön Pécs, mert akkor felelniük kell a vörös terror alatti tetteikért, utolsó erejükkel a szerb kivonulást lassítandó még egy önálló bábállamot is kikiáltottak, és mindennel megpróbálkoztak. Azonban ’21 augusztusában a magyar csapatok bevonulásával Észak-Baranya és Pécs visszakerült Magyarország kebelébe.

Ilyen előzmények után a két háború között a harmincas években egészséges szemléletű parasztpolgári politikusként lépegetett a ranglétrán a kisparaszti birtokát folyamatosan gyarapító Kovács Béla. A II. világháború alatt a náciellenes függetlenségi mozgalom aktivistája volt, azaz szabadságvágya először a náci típusú barna diktatúra ellenében fogalmazódott meg. ’45-ben már a Kisgazdapárt országos főtitkára, politikai államtitkári megbízatást kapott, majd a nemzetgyűlési választásokon országgyűlési képviselői mandátumot szerzett. Hiába vállalta azonban élete kockáztatásával is a náciellenes tevékenységet, mivel ugyanúgy ellenezte a másik színű, a vörös diktatúrát és a szovjetek magyarországi jelenlétét, ő lett a kommunista diktatúra első koncepciós célpontja 1947-ben. Szovjetunióba történt elhurcolását, moszkvai börtönéveit még Sztálin 1953-as halálakor sem oldották fel. Csak ’55-ben szállították át magyarországi börtönbe, ahonnan ’56 áprilisában szabadult. A kilenc esztendeig tartó fogva tartás az egészségét nagyon kikezdte. Az ’56-os forradalom idején részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében, a forradalmi kormány földművelésügyi, majd államminisztere lett, de megromlott egészségi és lelkiállapota miatt ’59-ben, 51 éves korában elhunyt.

Szülőházát a tavalyi évben, 2018-ban Magyarország Kormánya és a Gulág Emlékbizottság támogatásával közel 50 millió forintból újjáépítette a pécsi önkormányzat. Az emlékház az elmúlt hónapokban a kommunizmus áldozatainak egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált, mutatva, hogy a Rákosi-, Kádár-korszak milyen traumákat okozott Magyarország testén.

(15.20)

Mert el kell mondani az ifjúságnak az igazságot. Ezért is örülök, hogy ma az ő nevét viselő Kovács Béla Általános Iskolában vehettem részt Pécsett a megemlékezés ünnepségén, ahol illő és méltó, magas színvonalú emlékműsorokkal adóznak minden évben névadójuk emléke előtt. Merthogy nincs puha diktatúra. Nincsenek kis bűnök. A világtörténelem legnagyobb emberáldozatot követelő rendszere, a kommunizmus százmillió halottat hagyott maga után, köztük a magyarokat. A 714 kivégzett, a több száz sortűzáldozat, a politikai bebörtönzöttek tízezrei, a Szovjetunióba hurcoltak százezrei, a kitelepítettek, kulákosítottak, megerőszakoltak, megfigyeltek, a lelki terror áldozatai mind-mind azt üzenik: a XXI. század Magyarországában soha többé terror, soha többé idegen hatalmak diktátuma, soha többé jobb, bal, náci vagy kommunista diktatúra! (Taps a kormánypártok soraiban.)