Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Viharos napokat élünk itt, a Magyar Országgyűlésben, így nem egyszerű felülemelkedni ezen és olyan pátoszos gondolatokat megfogalmazni, amiket egyébként megérdemelne ez a napirend, hiszen abszolút közel áll saját személyemhez is és a Jobbik frakciójához is az, hogy minél több gesztust tegyünk a magyar-lengyel barátság érdekében, és ahogy elhangzott, ne csak gesztusok legyenek ezek, hanem minél több gyakorlati cselekedetben is nyilvánuljanak meg. Fontos lenne tehát pátoszos gondolatokat megfogalmazni. Az is fontos lett volna véleményünk szerint, hogy ha már ennyire pártok felett állónak tekintjük a magyar-lengyel barátságot, nagyon helyesen, akkor ne csak kormánypárti képviselők legyenek a benyújtók ennél a javaslatnál. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy 2016-ban, amikor hasonló módon egy gesztust tettünk, a magyar-lengyel szolidaritás éve kapcsán egy határozati javaslatot fogadott el teljes összhangban a Ház, akkor minden frakció adott egy benyújtót. Én örültem volna, és még örülnék most is egy ilyen gesztusnak. Úgy gondolom, ez is azt mutatná meg, hogy nem a kormánypártok kiváltsága ennek a fajta barátságnak az ápolása, hanem ebben tudunk pártok feletti módon gondolkodni.

Kis apróság, de talán érdemes lett volna november 11-ére időzíteni ennek a javaslatnak az elfogadását, mégiscsak az a százéves évforduló lengyel barátaink függetlenségének kivívása alkalmából, és nem így, házszabálytól való eltéréssel, kapkodva, bizonyos szempontból kicsit méltatlan körülmények között megtárgyalva ezt a javaslatot. Úgy gondolom, egy százéves évfordulóra azért volt bőven idő előkészülni, és ez nem egy váratlan dolog számunkra.

Nem szeretném megismételni azokat a történelmi tényeket, amikre alapozva be tudjuk mutatni, hogy itt nem egy szimbolikus barátságról van szó, hanem ez igenis tényeken alapul; azokat a történelmi személyiségeket, uralkodókat, hadvezéreket, eseményeket, amik kapcsán a szolidaritását ki tudta egymás felé nyilvánítani a két nép. A kölcsönös segítségnyújtások és egyéb összefonódások mind-mind azt támasztják alá, hogy milyen élő kapcsolattal és milyenfajta múlttal is rendelkezik ez a barátság. Ezeket nem szeretném megismételni, inkább csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy erre a kapcsolatra ne nosztalgiával tekintsünk, hanem  ahogy többen is utaltak itt rá előttem a felszólalók közül  egy élő kapcsolatként tekintsünk, amit ápolni kell, a jövő generációjának átadni, és mindenki a maga módján próbáljon ehhez hozzájárulni.

Ilyen tekintetben nagyon büszke vagyok az én közösségemre, a Jobbikra is, hogy mi is nemcsak nosztalgiaként tekintünk erre, hanem élő kapcsolatokkal rendelkezünk lengyel barátaink kapcsán, rendszeresen szervezünk kirándulásokat Lengyelországba, vagy éppen most november 11-én is egy komoly delegációval vettünk részt Varsóban a megemlékezéseken különböző ünnepségeken. Nemegyszer fordult elő, hogy például a Jobbik ifjúsági tagozata olyan pályázatot írt ki, amely a magyar-lengyel barátságot ápolta, és ezt a tudatot erősítette a fiatalokban. Tehát mi is egy élő kapcsolatként tekintünk erre a barátságra, és ezt szeretnénk szorgalmazni, hogy minél több gyakorlati példán keresztül vagy akár az oktatási rendszer elemeit felhasználva a jövő generációjával is megismertessük azokat a tényeket, amik itt elhangzottak és amik miatt fontos ez a barátság, és amik miatt át kell adni ezt a jövő generációjának.

A Jobbik tehát támogatja ezt a javaslatot, értelemszerűen is közel áll a szívünkhöz, és örülünk is minden ilyen gesztusnak. Bízunk benne, hogy sok hasonló gesztus lesz még lengyel barátaink felé, és még egyszer mondom, a gyakorlati tettekben is meg fog nyilvánulni ennek a kapcsolatnak az erősödése, a magyar társadalommal való minél jobb megismertetése, mert így tudjuk elérni a célunkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)