Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most napirend előtti felszólalások következnek. De mielőtt erre sor kerülne, tájékoztatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a 2007. szeptember 17-18-ai ülésnapokra Szabó Zoltán, Alexa György és Tóth Tiborné képviselőket, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja 2007. szeptember 17-ére Almássy Kornél képviselőt, a Fidesz képviselőcsoportja 2007. szeptember 18-ára Mátrai Márta képviselőt frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta. Kívánok a frakcióvezető-helyetteseknek megválasztásuk időtartamára sikeres és eredményes munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett a kormány nevében Hiller István oktatási és kulturális miniszter úr: "Felsőoktatás tárgyában" címmel. Öné a szó, miniszter úr.

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Korunkban, a XXI. század elején a legjelentősebb és egyben legizgalmasabb vetélkedés a világban a tudásért folyik. Ennek a vetélkedésnek a helyszíne és a terepe a felsőoktatás, az egyetemek világa. Éles verseny folyik nemcsak az Unión belül, hanem az Unión kívül is, ez egy világméretű vetélkedés, amelynek hatása alapvető és meghatározó már közeljövőnkre nézve is. Van, igen tisztelt hölgyeim és uraim, aki előre jut, és van, aki lemarad.

Jelentős beruházások és mindenütt változások jellemzik a felsőoktatás világát Görögországtól Portugáliáig, Kanadától Szingapúrig. Magyarországon az elmúlt hozzávetőlegesen másfél évtizedben igen jelentős, alapvetően mennyiségi változás zajlott le a magyar felsőoktatásban. Erre a mennyiségi változásra szükség volt. Az 1990-es évek elején, első felében egyetemeinken és főiskoláinkon valamivel több mint 100 ezer hallgató volt, most, a nemrég elkezdődött tanévben valamivel több mint 410 ezer hallgatója van a magyar felsőoktatásnak. Tehát több mint megnégyszereződött a felsőoktatási létszám.

Az előbb említett másfél évtizedben ugyanakkor a világban az a változás, ami lezajlott elsősorban az elmúlt fél évtizedben, immáron más irányt vett, a mennyiség helyett a minőség, a kvantitás helyett a kvalitás, a tömeg helyett a színvonalas képzés kerül előtérbe mindenütt. Ezért a magyar felsőoktatás eddigi szükséges és valóban lényeges szakaszát, a mennyiségi változások korát lezártuk, és egy színvonalcentrikus, minőséget a középbe állító felsőoktatás megteremtését tűztük ki célul. Öt olyan pontot hoztunk, amely együttesen - létrehozva a felsőoktatási kerekasztalt -, mondhatom önöknek, teljes szakmai egyetértésben áll. A felsőoktatási kerekasztalban a Rektori Konferencia, a hallgatói önkormányzatok, a Magyar Tudományos Akadémia, a szakszervezet, a Nagycsaládosok Egyesülete, a munkaadók képviselői és a közoktatás képviselői ülnek az oktatási tárcával. Szerkezet, finanszírozás, hallgatói juttatások, infrastruktúra és az akkreditáció, minőség-ellenőrzés alkotja a közösen elfogadott öt pontot, amely a minőségi felsőoktatás megteremtését hozza.

Azt mondhatom önöknek, hogy az elmúlt évben jelentős és eredményes változásokat tettünk. A Bologna-rendszert figyelembe véve az Új Magyarország fejlesztési terv egyik középpontjába állítottuk a felsőoktatásunk fejlesztését pólusprogramokon keresztül is. Átalakítottuk úgy a felvételi rendszert, hogy a hallgatók teljesítménye és intézményválasztása a meghatározó, ezáltal a munkaerő-piaci igényekhez közelebb hoztuk. Világosan szeretném leszögezni: egyértelműen vallom és hiszem, az államnak szerepe van a felsőoktatásban, azok a törvények és törvénymódosítások, amelyeket hoztunk, a felsőoktatási törvény módosítása ezt tükrözi.

(14.20)

De az állam legyen kezdeményező, legyen keretet teremtő, együttműködésre ösztönző. A 214 milliárdos idei költségvetési számot a felsőoktatási törvényben három évre előre látjuk úgy, hogy 241 milliárdra fog nőni a felsőoktatás költségvetése.

A hallgatói juttatások rendszerét úgy alakítottuk át, hogy abban bár a FER - ha tetszik, tandíj - jelentős vitákat váltott és vált ki, de az a rendszer, amely magában foglalja a tandíjat, a hallgatói juttatások új rendszere, az előbb említett felsőoktatási kerekasztal minden résztvevője által aláírt dokumentum, konszenzussal kidolgozott és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája által is aláírt.

Infrastrukturális fejlesztésben eddig 120 milliárd forint került az elmúlt négy évben a magyar felsőoktatásba, és még további 40 milliárdra fog sor kerülni.

Tehát úgy érzem, hogy a magyar felsőoktatás átalakítása jó úton halad, a 2008-2009-es tanévig pedig a változást, az állami beavatkozást, az állami jogszabályalkotást le fogjuk zárni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály 51. § (2) bekezdése értelmében a kormány tagja felszólalása esetén a frakcióvezetőknek 2-2 perces megszólalási lehetőségük van. Pokorni Zoltán frakcióvezető-helyettes úr kíván ezzel élni elsőként. Öné a szó, kétperces időkeretben, frakcióvezető-helyettes úr.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Köszönöm a szót. Ön azzal zárta itt a tanév kezdetekor a napirend előtti hozzászólását, hogy úgy érzi, a felsőoktatás átalakítása jó úton halad. Mi úgy látjuk, hogy a felsőoktatás átalakításának vannak jó elemei, de az az irány, amit az önök oktatáspolitikája jelent, az nem jó. A legnagyobb baj ezzel a politikával - nem bocsátkozva vitába a minőség és a mennyiség sokat emlegetett dilemmáiról -, hogy nincs tekintettel a magyar társadalom tényleges viszonyaira, nincs tekintettel a mai magyar családok anyagi tehervállalási képességére, egyszóval szociálisan érzéketlen. Lehet, hogy ön személy szerint nem az, ezt készséggel el is hiszem, de az ön által képviselt politika lehetetlen helyzetbe hozhat sok száz, sok ezer családot, akik nem szegények, még csak nem is rászorulók, átlagosnak mondható, két gyereket nevelő, a gyerekeiket főiskolára, egyetemre járatni kívánó családok, akik számára elérhetetlen lesz egy idő után az egyetemre, főiskolára jutás.

Ne menjünk bele abba a vitába, hogy önök igazat mondtak-e a tandíjat illetően vagy sem, a hatást nézzük, az önök által meghirdetett politika hatását. Ennek hatására a 2002-es 168 ezerrel szemben idén 108 ezren jelentkeztek. Több mint 30 ezerrel kevesebb gyerek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vágott bele egyáltalán abba, hogy az élete perspektíváját az egyetemi, főiskolai végzettséggel erősítse meg. Ez jóvátehetetlen kár, amit önök okoztak, és ezek között...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): ...személy szerint ön is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Szabó Zoltán frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető-helyettes úr, öné a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban engedje meg, hogy a felsőoktatási reformmal kapcsolatban három feszültségre hívjam fel a figyelmét.

Feszültség keletkezett a reform során a fővárosi és a vidéki intézmények között, az egyetemek és a főiskolák között, illetőleg feszültség keletkezett a felvételi rendszerben alkalmazott kedvezmények és pluszpontszámok következtében. Mindezeket azért bocsátottam előre, mert egyik sem olyan, amelyik a felsőoktatási reform alapját érintené. Ezek a problémák finomhangolással kezelhetőek a továbbiakban. Úgy gondolom, hogy a felsőoktatás reformja mindezeket összevéve jó úton, a minőségelv útján, a munkaerőpiachoz való alkalmazkodás útján és a minőségnek megfelelni nem tudó intézményeknek nem hatósági önkénnyel, hanem piaci kereslet útján történő korlátozása irányába halad.

Úgy gondolom, hogy a felsőoktatási reform egy olyan reform, amelyben látni lehet azt, hogy honnan indultunk el, milyen lépéseket kívánunk milyen időtartamon belül megtenni, és ezek eredményeként hová fogunk eljutni, és azt is, hogy ahová el fogunk jutni, az a magyar társadalomnak jó. Nem gondolom, hogy a jelentkezési létszám csökkenése a tandíj következménye volna, hiszen azok, akik idén jelentkeztek, majd csak jövőre kell hogy egyáltalán tandíjat fizethessenek, ez idén senkit nem akadályozhatott meg abban, hogy jelentkezzék az egyetemre.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen reform, amelynek tehát még egyszer: az elejét, az odavezető lépéseket és a végét is látni lehet, feltétlenül szükséges, a magyar társadalom ugyanis minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a reformoktól, hanem a bizonytalanságtól idegenkedik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Kérdezem, hogy kíván-e még bárki felszólalni. Almássy Kornél frakcióvezető-helyettes úr!

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: Szeretném tájékoztatni önöket, hogy Almássy Kornél képviselő urat is a mai naptól frakcióvezető-helyettessé a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja megválasztotta. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Először is azért azt szeretném megjegyezni, kicsit eltérve a napirendtől, hogy elvártuk volna, hogy tájékoztatják a Magyar Országgyűlés képviselőit, hogy miért volt szükség egy órát várakoztatni a Ház tagjait. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(14.30)

Ráadásul nem is biztos, hogy köthető a Házszabályhoz ez a fajta tárgyalási szünet.

Rátérve a napirendre: miniszter úr röviden beszélt a felsőoktatás reformjáról és átalakításáról. Nem is csodálom, hogy röviden, mert az elmúlt néhány esztendőben nem túl sok eredmény érte a felsőoktatást. Világméretű vetélkedésről beszélt. Ebben a világméretű vetélkedésben a 270. helyen van a legjobb magyar felsőoktatási intézmény. A diplomák leértékelődtek az elmúlt években. Igaz, hogy több pénz jut a felsőoktatásra ettől az évtől kezdve, de arról elfeledkezik a miniszter úr, hogy 2002 és 2006 között folyamatos megszorítások érték a magyar felsőoktatási intézményeket.

Nekünk az az érzésünk, hogy a felsőoktatási reformból továbbra is csak a tandíj látszik. A Magyar Demokrata Fórum alapvetően nem utasítja el a tandíjat, de a tandíjnak azt a formáját igen, amit önök vezettek be, amely abszolút nem indukálja a versenyt, amiből az is látszik, hogy minden egyes felsőoktatási hallgató egységesen 105 ezer forint tandíjat kell hogy fizessen, semmifajta verseny és különbség nincs az intézmények között. Nem megfelelő, nem megoldható, nem jó az a rendszer, amit önök kialakítottak.

A felsőoktatási finanszírozás emellett szintén sok-sok csorbát szenvedett. Mi úgy véljük, hogy a 214 milliárd forintnak tandíj nélkül is elegendőnek kellene lennie a felsőoktatás finanszírozására. Ezzel szemben ön arról beszélt, hogy a hallgatói juttatásokat az intézmények milyen nagy egyetértésben alkották meg a hallgatói önkormányzatokkal. Igen ám, csak azt elfelejtette miniszter úr, hogy a hallgatói juttatások összege évek óta nem változott, évek óta nem emelkedett a hallgatói normatíva. És nem tudom, tudja-e miniszter úr, hogy ma a legjobb hallgató is 10 ezer forintos hallgatói ösztöndíjat kell hogy hazavigyen. Ebből nehéz lesz a tandíjat fizetni, nehéz lesz a felsőoktatási tanulmányokat fizetni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Bizonyára még nem volt módjuk a frakcióvezetőknek tájékoztatni a frakciótagokat a rendkívüli házbizottsági ülésről. A múlt hétfői, képviselőket ért incidensek kapcsán a Ház biztonsága kérdésében ült össze a házbizottság. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Nem kértem önöket arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, túl vagyunk a rendkívüli házbizottsági ülésen, és kérem, hogy legalább az elnököt tartsák tiszteletben azzal, hogy ilyen hangokat nem hallatnak.

Hoffmann Rózsa frakcióvezető-helyettes asszonyt illeti a szó, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ön a versenyről beszélt első gondolataiban, megfeledkezvén arról, hogy a felsőoktatás a közjó szolgálatába állítandó állami feladat is, és mint ilyen, nem működhet pusztán a verseny elvei alapján, mert akkor kiszolgáltatja a minőséget a mindenkori elvárásoknak és divatoknak. Itt tehát egy súlyos logikai ellentmondást véltem felfedezni. Az nem jó út, ha kizárólag csak a versenyt hangsúlyozzuk a felsőoktatásban.

A minőségről is úgy szólt miniszter úr, mintha ez valami új gondolat lenne, holott 1993 óta működik a felsőoktatási akkreditáció, és ön is tudja, miniszter úr, hiszen egyetemi múltja van, hogy a felsőoktatás mindig is nagyon komoly minőségelven működött. Ezt bizonyították és biztosították az oktatói előléptetési rendszerek és sok minden egyéb. Tehát a minőségre való törekvés nem egy reformelem, az mindig is a felsőoktatás sajátja volt.

A pedagógusképzés terén nagyot léphetne az oktatási kormányzat a minőség tekintetében, az egész oktatásügy vonatkozásában. Ezzel szemben sajnos azt éltük meg, hogy az idén nyáron jelent meg az átalakított felsőoktatás pedagógusképzését szabályozó rendelet, ami miatt óriási a késés, óriási a kapkodás, hiszen már másodéven vannak azok a hallgatók, akik ebben a rendszerben tanulnak. Ez megint csak nem a minőséget szolgálja.

Végül azt szeretném még megemlíteni, hogy hiába minden minőséget szolgáló reformintézkedés, ha a közoktatás színvonala egyre romlik. Egyetemi oktatók számolnak be arról, hogy fél évfolyamokat meg kell buktatni az első évben, mert évről évre rosszabb a minőség. Összességében tehát a Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy a reform rossz úton halad.

Befejezésként azt szeretném kérni - ahogy miniszter úr erre többször ígéretet tett -, hogy a reformok kidolgozásában hallgattassék meg a másik fél is. Ez eddig nem történt meg. Szeretném miniszter úrnak most átadni ezt a könyvet. (Megtörténik. - Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Képviselő asszony, két percben van önnek lehetősége felszólalni.

Kérdezem, hogy kíván-e még bárki felszólalni. Sándor Klára frakcióvezető-helyettes asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes asszony.

DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az a nagy irány, amit néhány évvel ezelőtt elkezdtünk, feltétlenül szükséges volt, az, hogy áttérjünk arra a rendszerre, amire egyébként egész Európa rátér, és ami a magyar diákok és a magyar diplomák versenyképességét fogja biztosítani. Ez mindenképpen szükséges volt.

Gyakorló egyetemi oktatóként tudom, hogy kétségtelenül vannak olyan döccenések - nagy rendszerről van szó, sok embernek kell átállni, sok ember gondolkodását kell átállítani -, amelyek még jellemzik a rendszert, de szintén gyakorló egyetemi oktatóként tudom azt is, hogy a legtöbb kollégám már megtette azokat a lépéseket a saját gondolkodásának az átalakításában is, amelyek a sikeres bolognai átálláshoz mindenképpen szükségesek. Az irányt tehát helyesnek és fontosnak tartjuk. És nagyon fontos az, hogy erről tudjunk úgy beszélni, hogy lehetőleg nem a politikai polarizációt tekintjük eszményképnek, amikor erről vitatkozunk, hiszen mindannyiunk érdeke az, hogy azok a magyar fiatalok, akik a magyar egyetemekről kikerülnek, ne csak itthon legyenek versenyképesek, hogy ne képezzünk túl és ne képezzünk alul embereket, hanem olyan szakmai szintekre hozzuk őket, olyan minőségben, amelyek nemcsak itthon, hanem Európában is versenyképessé teszik őket.

A nagy irányt tehát természetesen helyesnek tartjuk, és az apróbb finomításokat is - ahogy Szabó Zoltán képviselőtársam mondta - mi is szükségesnek véljük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)