Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon rövid reakciókat teszek.

Hát ember legyen a talpán, aki néz bennünket, és képes egy ilyen vita végén eldönteni, hogy az egymással ellentétes állítások alapján kinek van igaza. Megkönnyíthetnénk mi is egyébként a nézőknek és a bennünket hallgatóknak a dolgát, hogyha szakmailag megbízhatóan és okosan beszélnénk. Megkönnyíthetnénk a dolgát, hogyha segítségül tudnánk hívni a magyar értelmiség és a magyar nyilvánosság színe-virágát, hogy segítsen már eligazodni abban, hogy a sok egymásnak ellentmondó állításból mi az igaz, és melyik a releváns.

Engem személy szerint három súlyos társadalmi nyavalya nyomaszt leginkább: az egyik, hogy hogyan lehet több munkahelyet csinálni; a másik, hogy hogyan lehet csökkenteni a szegénységet; a harmadik, hogy hogyan lehet egy értelmes párbeszédet és vitát folytatni Magyarországon, itt, a parlamentben is.

Egy korábbi pénzügyminiszterhez méltatlan, egy pártagitátortól elfogadható, hogy ha annyi mondanivalója van négy év után is adókról, hogy... - harminchatszor, Varga úr, kilencszer, hétszer, hányszor emelt adót a kormány? (Kuncze Gábor: Fele annyiszor, mint ők!) Jó lenne, hogyha a választások során többet is feltételeznénk az országról, mint hogy egyetlenegy dolgunk van: az országgal elfogadtatni buta féligazságokat. Mert egyik oldalról persze... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt csináljátok!) Képviselő Úr! Önnek igaza van. Én is végighallgatom önöket, képviselő úr, ha egy pillanatra tekintettel lenne arra, hogy most én beszélek, én sem mentem el tegnap az önök elnökét megzavarni. (Derültség. - Közbeszólás: Nem sikerült volna! - Taps az MSZP soraiban.) Rövid hozzászólást fogok tenni, megtisztelne az ellenzék valamennyi képviselője, hogyha meghallgatná ezt a hozzászólást, igazából lenyűgöznének ezzel a felelős részvétellel! (Tállai András: Hatvanöt percet már hallgattunk!)

Szóval legyen pontos, számokra alapozódó érvelés. Nem érdemes úgy vitatkoznunk egymással, minthogyha süketek párbeszédét folytatnánk. Mondtam Varga képviselő úr számára eligazító megjegyzést a hozzászólásban - ezt nem cáfolta. Mit mondtam? Azt mondtam, hogy a kormányzásuk időszakában 100 forintnyi bérteherből 45 jutott összesen a dolgozónak, a munkásnak, 55 meg az államkasszába ment. Sőt azt is hozzátettem, hogy ez a szám úgy alakult a kormányzás időszakában, hogy sajnos a munkásember számára és szempontjából egyre rosszabb lett, mert a kormányzásuk elején nem volt ilyen rossz az arány. A képviselő úr erre nem reagál, hanem előadást tart nekünk, hogy csökkenteni kell a vállalkozások terheit.

Képviselő Úr! Szeretném önt tájékoztatni: megtettük. Elmondtam hozzászólásomban, és újra felajánlom, mint oly sokszor, hogy nyújtsák be a számaikat, ne csak ezeket, hogy ki hányszor emelt adót, hogy a kormányzati ciklus végére 100 forint bérteherből már csak 50 forint 80 fillér az, ami az államhoz megy, csökkent ez 4 forinttal. (Varga Mihály csóválja a fejét.)

Aztán egészen világos és pontos számok vannak arra vonatkozóan, hogy mi történt '98 és 2002 között. Közös jövedelmünkből, amit nemzeti jövedelemnek hívunk, folyamatosan 39 és 40 forint között volt az összes adóterhelés - soha nem cáfolták -, az idei évben 36 forint valahány pár fillér. Ebben a ciklusban történik az meg, hogy a foglalkoztatást egyébként csak mérsékelten, de valóban valamennyire befolyásoló terhek közül, hiszen ezek a terhek az összes vállalkozási költségnek kevesebb, mint egy százalékát teszik ki, ezek közül a terhek közül csökkentettük a társasági adót, csökkentettük az egészségügyi fix hozzájárulást, az idei év végére azt tervezzük, hogy megszüntetjük; három: a vállalkozókat leginkább zavaró helyi iparűzési adót teljes egészében levonhatóvá tettük.

(15.00)

A foglalkoztatás ügyében tételes és hosszú beszámolót terjesztettünk az Országgyűlés elé, elmondtuk, hogy mi mindent tettünk. Az elmúlt két-három évben nem múlott el olyan parlamenti ülésszak, hogy ne hoztunk volna intézkedéseket, hogyan lehet javítani a foglalkoztatást. Amikor idehozzuk a Hancock-vállalatot, a magyar ipar elmúlt évi történelmének egyik legnagyobb beruházását Dunaújvárosba, akkor erre fanyalgás a reagálás az ellenzék részéről. Amikor azt tesszük, hogy bevezetjük a Start-kártyát, és ma minden második fiatal pályakezdő az összesen harminc-egynéhány százalékot meghaladó bérteher helyett 15 százalékkal kezdheti el alkalmazási időszakát, akkor az ellenzék ugyancsak fanyalog. Amikor a gyesről, gyedről visszatérő édesanyák, édesapák számára vagy az 50 feletti tartósan munkanélküliek számára azt mondjuk, hogy csökkentett tb-járulékkal lehet őket alkalmazni, akkor az ellenzék azt mondja, hogy ez nem elég. Amikor bevezetjük a prémiuméveket annak érdekében, hogy nagyon hosszú szolgálati idő után könnyebben mehessenek nyugdíjba azok, akik végigdolgozták az életüket, akkor az ellenzék fanyalog, és azt mondja, hogy miért nem teszünk többet. Amikor azt mondjuk, hogy át kell alakítani a teljes képzési rendszert, mert a szakképzést 15 év alatt nem alakította át senki, és az, aki ma pályakezdőként munkanélküli, az a szakképzéséről évekkel ezelőtt döntött, legalább 4-5 évvel ezelőtt. Egészen világos, hogy azt a szakképzési rendszert, amely mára olyan szaktudást és olyan ismereteket biztosít, amelyek birtokában ma nem tud valaki elhelyezkedni, azt talán nem kellene ennek a kormánynak a nyakába varrni.

Természetesen mindnyájan azt szeretnénk, hogy ne 73 ezerrel több embernek legyen munkája, hanem ennél sokkal többnek - ezért hozunk meg egymás után intézkedéseket. De nem lehet olyan intézkedéseket hozni, amikor 30 százalékkal akarja valaki csökkenteni az egészségügyi és nyugdíjalapokat, azt feltételezve, hogy ettől majd száz-ezreknek lesz munkája. Énszerintem lehet, hogy ettől pár embernek lesz munkája, ezt nem vitatom, de hogy százezreknek a nyugdíja és az egészségügyi ellátása veszélybe kerül, abban egészen biztos vagyok. Értelmes és okos vita kellene. Hogyha valaki egyszer számokat mond, akkor egy volt pénzügyminisztertől elvárható, hogy számokat mondjon, és - hogy mondjam? - ne egy propagandistához illő, "ezek 36-szor vagy hányszor adót emeltek" gazdaságpolitikai értekezést mondjon. (Közbeszólás a fideszes képviselők soraiból.)

Magyarországon, azt tudom mondani, végre ott tartunk, hogy csökken egy picikét a szegénység, a szegénység mérhetően, de sajnos nem eléggé érzékelhetően csökken - ezer dolgot tettünk ennek érdekében, ezret. Hogy lehet ennél még többet tenni? Igen! Azt mondja Herényi frakcióvezető úr, hogy csak 61 ezer vállalkozás kapott támogatást. Én is egyetértek vele, sokkal jobb lenne, hogyha több kapott volna. Herényi képviselő úr, eljutottunk oda, hogy mindegyikünk kormányzott négy évig, a teljesítmények ekként is összemérhetőek. Ha önnek a 61 ezer kevés, akkor nem tudom, mit mondhat arra az összesen 18 ezerre, amely annak a kormánynak az idején kapott támogatást, amelynek az ön pártja a tagja volt. (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból.)

Természetesen soha nem fogom azt állítani sem kormányfőként, sem semmilyenfajta vezetőként, hogy amit az elmúlt időszakban csináltunk, az hibátlan, az minden problémáját megoldotta Magyarországnak. Nem ezt tettem. Úgy álltam önök elé, hogy elmondtam, milyen új feszültségek vannak. De, kérem, legalább annyi mértéktartást, hogy amit önök meg tudtak tenni Magyarországon, azt vessék össze azzal, amit mi meg tudtunk tenni Magyarországon! És ebben az értelemben ebben a kormányban, szocialisták és liberálisok kormányában a legfontosabb kérdésekben érzékelhető, mérhető, megélhető változások indultak el, amelyekre azt mondjuk, hogy jól látszik, hogy még mélyebbre kell hatolni, át kell alakítani struktúrákat és viszonyokat, új intézményeket és új szabályokat kell alkotni.

Dehogy akarunk mi, kikerülve szabályokat, valakiknek pluszban állami pénzt adni! Azt szeretnénk, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások ne ebben a bonyolult állami intézményrendszerben keresgessék, milyen módon juthatnak hozzá a fejlődésüket szolgáló eszközökhöz és forrásokhoz, hanem - ahogy Kuncze elnök úr, frakcióvezető úr mondta - ha garanciát, ha hitelt, ha tőkeprogramot, ha európai pályázatot keres, mindegyik esetében ott, a lakóhelye közelében egyetlenegy kapcsolattartóval kelljen és tudja mindezt megoldani. Ez egy nagy dolog.

Sokkal nehezebb, hozzáteszem, egy korszerűen működő államot létrehozni, mint politikai nagygyűlésen mindenkinek azt ígérni, hogy: szavazzatok rám, majd a ti pénzetekből ezt megoldom. Én ennél nagyratörőbb tervekkel próbálok meg az ország elé állni, azt mondom, hogy 16 évvel a rendszerváltás után tudomásul kell venni, hogy az állam működésében mélyen nagyon sok probléma van, ehhez kell hozzányúlni. Járni az országot pénzosztó istenkirályként, ez kampányban nem nehéz, de eljön az igazság pillanata, és meg kell mondani, hogy kitől veszem el ezt a pénzt, mert ez a pénz az adófizetők pénze. Tessék benyújtani azokat a terveket és programokat most már az adó- és járulékcsökkentésen túl, a szociális és nyugdíjrendszer elbizonytalanításán túl, hogy az adócsökkentést kiknek az esetében fogja felváltani adóemelés!

Én a radikalizmus helyett, a politikai propaganda helyett, a nagyotmondás helyett javasolnék egy okos, tisztességes program- és felelősségversenyt - ebből lehet, hogy felépülne Magyarország -, azért, mert Magyarország nem választástól választásig tart, ez nem határozhatja meg az ország sorsát. És, tudja, nem úgy van, hogy amíg önök kormányoztak, addig - jól emlékszem? - azt mondták: "elkezdődött a jövő", most meg, amikor nem önök kormányoznak, most megvakulunk, megsüketülünk, talán meg is halunk. Nem látják, hogy ez kicsikét gyermekded, nem látják, hogy egyik és másik esetben is bonyolultabb az ország? Nem értik, hogy 16 évvel a rendszerváltás után talán egy picikét felnőttebben, árnyaltabban, összetettebben kellene gondolkodni? Nem érzékelik, hogy egy országot vezetni ennél árnyaltabb és strukturáltabb gondolkodást igényel, hogy nem politikai szlogenverseny egy országnak a vezetése?

Azt ajánlom mindannyiunknak, hogy vegyük komolyan az országot, és ha az országot komolyan tudjuk venni, akkor lehet, hogy egymás érveit és egymás gondolkodását is nagyobb nyitottsággal lehet vita tárgyává tenni. És akkor lehet, hogy amiről beszéltünk, hogy az ország egy része elfordul ettől a politikától, az megváltoztatható, mert azt fogják látni, hogy okos, értelmes emberek felelősséggel vitatkoznak itt a parlamentben, nem pedig politikai kampányjelszavakat harsognak olyan szinten, ami sajnos nem éri el még a középiskolás fokot sem.

A köztársaság, Magyarország ennél többet és jobbat érdemel: liberálisok és szociáldemokraták kormányzását.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)