Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés meglehetősen komplex, amiről vitatkozunk, engedtessék meg, hogy én a szakmámhoz közeli, csak a jogi vonatkozásait vizsgáljam és emeljem ki az előttünk álló problémának. Azonban úgy gondolom, hogy jelen pillanatban pontosan ez a jogi vonatkozás az, ami behatárolja a mi lehetőségeinket. Természetesen vannak egyéb társadalmi, egészségügyi - ahogy Gusztos Péter képviselőtársam felsorolta - és egyéb vonatkozások, de most talán első helyre lépett, szerencsére vagy sajnos a jogi szabályozás.

Kiemelném azt rögtön elöljáróban, amit Gusztos Péter képviselőtársam is elmondott, hogy az Alkotmánybíróság teremtett jogalkotási, módosítási kényszert, egyik parlamenti frakció sem szerette volna ezt a kérdést napirendre tűzni.

Nagyon sok felszólalásban elhangzott, és már más téma kapcsán pont Lanczendorfer képviselő asszonnyal vitatkoztunk arról, hogy erkölcs és jog. Természetesen, ha az erkölcs egybeesik a joggal, az a legszerencsésebb, de zárójelben meg kell jegyezni, hogy nehéz megállapítani, hogy mi is az az erkölcs. Ez azonban egy ideális és idealizált állapot, valamiféle eltérés mindig van.

Én értem azt és természetesnek veszem, hogyha bizonyos társadalmi szervezetek, egyházak, egyházi közösségek nem feltétlenül a mi pozitivista felfogásunkat követik a jogalkalmazás terén, tehát a pozitív jogi felfogást, hanem a természetjogi kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Azonban egy dolgot figyelembe kell venni: mi országgyűlési képviselőként a magyar jogrendszer alapján vagyunk kénytelenek eljárni és törvényeket hozni. Mi erre a '49. évi alkotmányra esküdtünk föl, annak a betartására, amely egyébként ugyan a '49. évi XX. törvény elnevezést viseli, de nagyjából Magyarország fővárosán kívül más azonosság a '49. évi szabályozáshoz képest nincs benne. Tehát tartalmában ez a jogszabály gyakorlatilag teljesen más, nincs olyan érdemi vonatkozó szakasza, amelyik a '49. évben került megfogalmazásra. Egyébként hadd emeljem azt is ki, hogy alapvetően a '89 előtti társadalomnak nem az volt a problémája, hogy rossz volt az alkotmány, hanem hogy az alkotmánnyal nem törődtek és nem foglalkoztak. Ilyen szempontból tehát én nem érzem aggályosnak az erre az alkotmányra történő hivatkozást, és formailag, azt kell hogy mondjam, erre esküdtünk fel az alakuló ülésen.

Tehát az Alkotmánybíróság teremtett egy jogalkotási kényszert. Az Alkotmánybíróság határozatát lehet vitatni, sőt azt mondom, hogy kell is vitatni. Kell vitatni tudományos konferenciákon, kell vitatni tudományos diákköri üléseken, sőt kell vitatni a parlamentben is; egyetlenegyet nem lehet vele megtenni: hogy nem tartjuk be. Az Alkotmánybíróság határozottan kimondta azt, hogy nem lehet korlátozni az önrendelkezési jogot. Egész pontosan azt mondta ki, mármint ebben a vonatkozásban, amiről mi itt, ugye, most beszélünk, hogy "az állam nem korlátozhatja az egyének önrendelkezési jogát a demográfiai mutatók javítása érdekében". Ez szó szerint így szerepel az alkotmánybírósági határozatban. Tehát a gyermekszámhoz kötni a szabályozást alkotmányellenes, ez egy konkrét tény.

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, megmondom őszintén, hogy ugyanúgy, minthogyha az embernek egy cikkét valamelyik másik tudományos cikkben idézik, hogyha az Országgyűlésben két országgyűlési képviselő is hivatkozik arra, hogy én mit mondtam egy tudományos konferencián, egy társadalmi vitán, amely ezek szerint mégiscsak megvalósult valamilyen szinten. Igen, azt mondtam, hogy az Alkotmánybíróság nem zárja ki azt, hogy egy magasabb életkorhoz is lehessen kötni a művi meddővé tétel engedélyezésének határát. Így van, így van. Azt is mondtam, hogy erről beszélni kell orvosokkal, beszélni kell társadalomtudósokkal, és beszélni kell egyébként alkotmányjogászokkal is.

Én megtettem ezt. Megkérdeztem például alkotmányjogászokat arról, hogy rendben van, hol húzhatjuk akkor meg ezt a határt. Mert valami alapján mégiscsak meg kell határozni, hogyha 18 alatt nem lehet, ezt tudjuk, 35 alkotmányellenes, de hogy a 18 és a 35 között hol van az a határ, ahol alkotmányos, nos, erre nem tudott nekem senki választ adni, és nem tudta megmondani nekem azt, hogy milyen szempontrendszer alapján lehet meghatározni, hogy ezt a határt 19 éves kornál, 34 éves kornál, pont 26-nál vagy 30-nál húzzuk meg, amit én valóban példálózó jelleggel említettem.

Kiemelte azt is ellenzéki képviselőtársam, hogy mulasztásban vagyunk vagy voltunk a jogszabály elfogadását illetően. Ezt lehet vitatni, de maradjunk ennél a feltevésnél. Ebben az esetben én azt gondolom, hogy olyan jogi szabályozásra kell törekedni, ami biztosan alkotmányos, tehát biztonságos alkotmányjogi szempontból is, és biztonságos társadalmi szempontból is. Mi a cél? Az a cél, hogy a felelőtlen, megalapozatlan döntést, amit később megbán egy fiatal ember, egy fiatal nő, ezt megakadályozzuk. Ennek lehet többféle módja és útja, lehet az életkori határok kitolása, ez egy mód, lehet egy szigorú garanciarendszernek a felállítása, ez egy másik mód.

Mivel az előző mód, ami hangsúlyozom, adott esetben lehetséges az Alkotmánybíróság határozata alapján, bár én azért föltenném a kérdést, hogy miért nem tudtak legalább egy utaló mondatot tenni arra, hogy hol van ez az életkori határ; tehát lehetséges, de nem biztonságos alkotmányjogi szempontból. A másik viszont alkotmányjogi szempontból is biztonságos és még társadalmi szempontból is biztonságos, ahogy kifejtették egyébként képviselőtársaim, és egyetértek vele, ezért aztán ez utóbbi megoldást választottuk, és a garanciarendszer kritériumait tettük sokkal súlyosabbá, sokkal szigorúbbá, olyanná, hogy lehetőség szerint megakadályozzuk vele a meggondolatlan döntéseket.

Természetesen százszázalékos hatékonyságot biztosítani jogalkotással nem lehet. Lehet arra törekedni, hogy a visszaélés, illetve a meggondolatlan lépések megtétele minél szűkebb körben valósuljon meg. Én úgy gondolom, hogy ez alkotmányos is, és igen szűk körben teszi csak lehetővé a tévedésnek, a meggondolatlan lépéseknek a lehetőségét. Azért azt hadd emeljem ki, hogy mondjuk, ennek a garanciarendszernek a végletekig való fokozása már elvezet oda, hogy az önrendelkezési jogot gyakorlatilag csorbítjuk. Tehát meg kell itt is találni azt a határt, hogy meddig lehet elmenni a társadalom védelme érdekében úgy, hogy még alkotmányos legyen a szabályozás. Nos, erre törekedtünk, és azt gondolom, hogy sikerült egy megfelelő megoldást találni ennek a célnak az elérésére.

Azt is kiemelném, hogy ha megfogadtuk volna egyébként a társadalmi vitában, a konferencián elhangzott véleményeket vagy többségi véleményt, akkor olyan szabályt kellett volna alkotnunk, hogy ezt a lehetőséget, tehát a művi meddővé tétel lehetőségét teljesen kizárjuk, ami tökéletesen alkotmányellenes. Tehát azt mondom, hogy a többségi álláspontra helyezkedni gyakorlatilag alkotmányossági aggályok miatt lehetetlen, egy köztes, jó megoldást kellett találni.

Egy szóval hadd utaljak még az önrendelkezési jogra és annak tartalmára, amit képviselő asszony felvetett.

(17.30)

Itt is azt mondom, hogy a jog és az erkölcs más; az alkotmányosság és az erkölcs más. Az önrendelkezési jogot a törvény igen tág körben engedélyezi, és tudom azt, hogy például a katolikus egyház szerint ez halálos bűnnek számít, és - hogy mondjam? - én sem tartom a problémamegoldás megfelelő módjának semmilyen esetben. De a jog szerint még az öngyilkosság sem bűncselekmény, az sem büntetendő. Az önrendelkezési jogot ilyen tágra szabja a magyar alkotmány és a büntetőjog. Tehát megint csak oda lyukadok ki, hogy más az erkölcs és más az alkotmány. Mi próbáltunk egy olyan szabályozást megalkotni, ami mind az erkölcsiségnek a lehető legjobban megfelel, mind a társadalom védelmének a lehető leginkább megfelel, az alkotmányossági követelményeknek viszont egészen biztosan megfelel.

Éppen ezért tehát, tisztelt Országgyűlés, bár úgy gondolom, hogy természetes és jó az, ha társadalmi vita folyik ilyen kérdésekről és hasznos, a jelenlegi tudásunk alapján, a jelenlegi jogrendszerünk alapján és az Alkotmánybíróság jelenlegi álláspontja alapján nem volna szerencsés ennek a jogszabálynak a módosítása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)