Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Esztendők során - van, aki talán emlékszik - éjfél felé szoktam megszólalni a parlamentben, mert hallgatom és tanulok, és meglepődök. Hát most ez a meglepetés szólaltat fel.

Tisztelt Országgyűlés! És amikor így felszólalok, akkor valahonnan olyan szempontokat, adatokat hozok, amelyek, úgy gondolom, rávilágítanak a témára. Népszámlálás a téma. Persze, valaki históriát emlegetett, olvasgatjuk a Bibliában, Augustus császár népszámlálást akart, mert adót akart szedni. Vagy tudjuk a XX. század történelméből, hogy amikor Sztálin megszilárdította kormányzását, tudni akarta - a harmincas évek első felében -, hogy áll a Szovjetunió. A statisztikai hivatal főnökének kiadta, hogy legyen népszámlálás. (Babák Mihály: Így van.) A statisztikai hivatal főnöke egy világhírű, akkor világhírű közgazdász statisztikus volt - emlékszünk a névre? -, Preobrazsenszkij, és a népszámlálás megvolt, alapos, nagyon jó, jelentette a fő statisztikus, és Sztálin agyonlövette a következő napon, mert nem olyan adatokat kapott, mert a valóság nem úgy nézett ki a jelentés szerint, a népszámlálás szerint, mint amit Sztálin gondolt vagy amit tudott róla.

Nos, ezek persze anekdotás dolgok, nem is okvetlen releváns a mi témánkhoz. Hanem ami alapvetően megdöbbent engem, hogy mintha arról folyna a vita, és azt hiszem, arról folyik a vita, hogy jobb-e kevesebbet tudni, vagy nem jobb. Jobb-e többet tudni, vagy jobb kevesebbet tudni? Én ezt hallottam ki, hogy ez történik itt ma este. Hagyjunk ki adatokat?

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Én egy fontos ember vagyok! Én egy országgyűlési képviselő vagyok! Én szeretek jobb törvényeket hozni, és nem rosszabbakat. A törvény, amit én hozok vagy aminek hozzájárulok a megszületéséhez, az úgy fog megtörténni, ha többet tudok és nem kevesebbet.

Hát honnan veszem az adatokat? Onnan, ahol vannak! A népszámlálás, a statisztika egy tudomány. Az adatgyűjtés maga, az adatdizájn, hogy az hogyan készül, aztán a felvétel, aztán annak az értelmezése, és akkor milyen statisztikai, matematikai modellek vannak, én erről 40 éven át könyveket írtam és intéztem, és én ennek szerelmese vagyok, én ehhez értek. És meglep engem az, amikor arról folyik itt a vita, az ellenzék között, különösen két ellenzéki képviselő áll egymással szemben, hogy melyik részlet, meg hogyan nem, adatvédelem, meg tudjuk-e azt, hogy ki akarja a vallását megmondani, vagy nem, vagy meg lehet-e kérdezni a vallását.

Hát aki nem akarja megmondani, nem mondja meg. Most a képviselő asszony azt mondja, hogy ezzel valaki megfélemlítődött? Hát ha a társadalomban ezt a hangulatot tovább tápláljuk, akkor még inkább megfélemlítődik. Hát szoktassuk a társadalmat, magunkat ahhoz, hogy kérdésekre válaszolunk vagy nem válaszolunk, akaratunk szerint, és nem félünk. Aztán a vagyon jellegű kérdések; hát hölgyeim és uraim, az önkormányzat, a kormány, az adószedő, a kereskedő, a befektető, a szomszéd, mindenki okosabb, és jobban érzi magát, ha többet tud és nem kevesebbet. Az, hogy én mit mondok vagy mit nem mondok a vagyoni állapotomról, az az én dolgom, a statisztikus dolga pedig az, hogy ezt értelmezze. A statisztikus belefaktorálja a hazugság lehetőségét, a pontatlanság lehetőségét, de az egy tudományos procedúra, az még mindig jobb annál, mint azt mondani, hogy behunyjuk a szemünket, és akkor majd valahova elgyalogoltunk a sötétben, mert becsuktuk a szemünket.

Aztán a megélhetés. Hát miért tabu a megélhetés? Megint csak jobb tudni a megélhetést, ha valaki el akarja titkolni, próbálja eltitkolni, az adószedő úgyis előbb utoléri, az adószedésnek van egy tudománya. Azután a szabadságvédelemről hallom, hogy azért ne kérdezzünk adatokat, népszámlálási adatokat, mert az a privát életébe való beavatkozás. Hát tessék jönni, avatkozzanak bele! Kérdezzék meg tőlem, hogy szeretek-e reggelenként sétálni, vagy nem, vagy hányszor utazom egy hónapban autóval és busszal és villamossal. Vagy nem tudom, mi az a privát életemben, amit meg lehet kérdezni, amit el akarok titkolni. Ha megkérdezik és megmondom, amikor azt érezném, hogy ezzel az én szabadságom, emberi jogaim sérültek - hát nem látom ezt!

Aztán a megtagadás lehetősége - már az előbb is említettem ezt. Tisztelt Képviselőtársaim! Én valahogyan megdöbbenek azon, amit hallok itt, és lehet, hogy nekem szabad megdöbbenni, azt is szabad viszont, hogy megosszam ezeket a gondolatokat. És hogy ebből lesz-e valami vagy nem, azt mondják, hogy a Horváth elveszett a maga tudományos erdejében, és azt hiszi, nem veszi észre, hogy ez egy Országgyűlés, ez az igazi világ, és a tudomány pedig elvont. Én meg azt hiszem, hogy amennyit a tudományból kölcsön tudunk venni, annyival kevesebb rossz törvényt hozunk, vagy kevesebb hibát követünk el.

Nem tudom, hogy mit javasoljak, nekem nincs a kezemben; bevallom, nem végeztem el a házi feladatot, csak annyit tudok, amit ma itt hallottam, és elnézést kérek, hogy ezt itt megosztottam.

Köszönöm szépen. (Taps.)