Felszólalás adatai

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Első körben talán annyit jegyeznék meg, hogy egy népszámlálás nem kellene feltétlenül vita tárgya legyen, mert egy népszámlálás egy adott országban alapvetően a társadalom javát, a társadalom érdekét kellene hogy szolgálja. Adott esetben ez is azt szolgálja, ám vannak némi súlyponteltolódások, és szerintem a vita itt leginkább azon lehet, hogy ezeknek a javaknak, amelyeket egy népszámlálás kell hogy szolgáljon, mennyire felel meg ez a javaslat.

Természetesen elhangzott már itt néhány történelmi kitekintés. Nyilvánvalóan minden kornak és minden korszaknak megvoltak a saját elképzelései és céljai egy-egy népszámlálás kapcsán. Volt, amikor a hadkötelesek számára voltak kíváncsiak, volt, amikor az adózók rétegére, a különböző rendi beágyazódottságokra s a többi, s a többi. Ezek a népszámlálások ezeket a célokat maximálisan a történelmi viszonylatban elérték.

A kérdés az, hogy most, 2011-ben milyen célokat kellene hogy szolgáljon egy ilyen népszámlálás. Nyilvánvalóan azt, amivel kezdtem, hogy mindenképpen a társadalmi fejlődéshez, gazdasági, politikai és minden egyéb más - morális - fejlődéshez valamilyen szinten hozzájáruljon vagy elősegítse azt. Mindezt a kis bevezetőt azért mondtam, mert vannak bizonyos kérdéskörök és bizonyos kérdések, amelyeket el kívánnak hagyni egy népszámlálásból, és amely szerintünk nagyon fontos.

Első körben ennek a népszámlálásnak is a lényege, hogy egy nagyon pontos és nagyon határozott diagnózist adjon a mai magyar társadalomról. Ahhoz, hogy egy nagyon pontos diagnózis létrejöjjön, ahhoz bizony tabukérdéseket is kellene hogy feszegessen. Elsősorban ilyen - amire később kitérek -, hogy a gazdasági és a vagyoni helyzetre vonatkozóan miket hagynak ki.

Szeretnék itt rögtön leszögezni egy alapvetést a Jobbik részéről. Mi nagyon határozottan mondjuk - nemcsak a 2011. évi népszámlálásról, hanem minden más kutatásról, legyen szó bármilyen területen -, hogy nagyon alapos és nagyon részletes információgyűjtést szeretnénk. Mert csak ez szolgálhatja azokat a célokat, amelyekre később ezeket az adatokat és információkat kell hogy használják.

Szeretnék még visszatérni a május 20-ai emberi jogi bizottsági ülésen elhangzott egyes felvetésekre, és itt a leghatározottabban vissza is utasítani néhány vádat. Volt egy szocialista képviselő, aki nem kisebb logika mentén indult el, mint hogy a Jobbik bejutott a parlamentbe, jövőre népszámlálás, visszavették a vallásra és a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket, kvázi vagy ergo - kettős nyíl, mondhatnánk - következik valamilyen típusú, rossz emlékű listázás. Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, szó nincs róla, tekintettel ara, hogy nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy egy képviselő belenézzen a vonatkozó jogszabályokba és írásokba, hogy mind a nemzeti, mind pedig a vallási kérdésre adott válaszok nyilvánvalóan önkéntesek és teljesen anonim módon történnek, tehát ilyen riadalmakat fölösleges kelteni.

De beszéljünk akkor a lényegről! Szeretnék néhány fontos gondolatot, ami a valós kritikánkat illeti, megfogalmazni. Az előterjesztő szerint nincs tartalmi, csak technikai változtatás. Erre mi azt mondjuk, hogy ez nem teljesen igaz, vagy úgy is mondhatnám, hogy az előterjesztő nem bontotta ki az igazság minden részletét. Itt van például a javaslatban szereplő indoklás szerint is, hogy az üdülőtulajdon a lakosság tudatában a vagyoni helyzet egyik fokmérője. Az üdülőtulajdonra vonatkozó adatok csak részleges kikérdezéssel gyűjthetők megfelelő minőségben, ezért javasolja a kormány ezen adatkör törlését.

A vagyoni jellegű kérdések elhagyása szerintünk hiba. Lehet, hogy kényes kérdés, de eleddig sem az érzékenységről voltak híresek a különböző adatvételi technikák, és most sem kellene ezzel foglalkozni. Amikor azt mondják, hogy az ördög a részletekben van, én most azt mondom, hogy a lényeg a kényes kérdésekben van, amit most ki kívánnak hagyni.

Tisztelettel fölhívom a figyelmet arra, hogy a vagyoni jellegű kérdésekre adott válaszok nagyon fontos keresztmetszetet képesek adni egy társadalomról. Ne essünk abba az alapvető hibába - mint a szociológiai felmérések egyébként döntő többsége -, hogy ha valamiről nem beszélünk, akkor azt nem létező problémának vagy alacsony fajsúlyú problémának tekintjük.

(22.10)

Jelentős adatoktól fog elesni ez az adathalmaz, ha ezt a kérdéskört elhagyjuk, és tudjuk jól, hogy a következő tíz évben ez az adathalmaz szolgál mindenféle társadalmi kutatás alapjául, mindent ebből fognak levezetni.

A módosító javaslat a hatályos törvényben foglalt két hónapról egy hónapra csökkenti az adatvételi időszakot. Ahogy Szabó Timea képviselőtársam is nagyon helyesen kifejtette, azért azt ne gondolja már senki, vagy nem tudom, ki az, aki azt komolyan gondolja, hogy lefelezzük az időszakot, a munkára fordítandó időt, és ez minőségi javulást fog okozni. Most nem akarok belemenni a részletekbe, de úgy gondolom, hogy ezzel valójában senki nem ért egyet. Ez az időrövidítés nem segíti sem a pontosságot, sem pedig a minőség javulását.

Ezúton is fölhívom az előterjesztők figyelmét arra, hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben azért ne a kérdezőbiztosok és ne az adatfeldolgozók kényelmét tekintsük már prioritásnak. Nem az számít, hogy nekik mennyit kell majd ezzel dolgozni, hiszen ők meg lesznek ezért fizetve, hanem a munka valós értéke legyen már a kiinduló alap. A javaslat általános indoklásában is szerepel, hogy a minőség milyen fontos. Nos, az idő lerövidítése ezt negatív értelemben fogja befolyásolni.

A részletes indoklás szerint - idézem - "pontosabbá, megbízhatóbbá teszi a népszámlálási adatokat ez a javaslat". Ez egy fontos szempont, de csak bizonyos értelemben igaz. Az előterjesztő azt sem gondolhatja komolyan, hogy ha mondjuk, plusz egy vagy két hónappal kitolódik az adatfelvétel időszaka, akkor az jelentős torzulást okozhatna az eredményeken. A magyar társadalomra azért az nem jellemző, hogy egy vagy két hónap alatt valami elképesztő mértékű ingó és ingatlan vagyont pozitív vagy negatív irányba változtatna, tehát nem gondoljuk, hogy ez az indoklás megállja a helyét. Mondjuk, negatív értelemben sajnos az elmúlt időszak azt mutatja, hogy bizony lehet torzulás benne, de ez semmiképpen sem az a fajta, amelyre az előterjesztő gondol.

A kérdéskörök szűkítése kapcsán itt is megjegyzem, hogy az általános indoklás egyebek mellett azt is tartalmazza, hogy a kormányzati, megyei és helyi döntéshozatalokban a minél részletesebb és minél több területre kiterjedő adatállomány a segítségére tud lenni a döntéshozóknak. A kérdéskörök szűkítése nem éppen a döntéshozók helyzetét fogja segíteni.

Talán az egyik legkényesebb vagy legérdekesebb pont ebben a javaslatban, ha már a szűkítésnél tartunk, a személyek és háztartások megélhetési forrása. Az előterjesztő indoklása szerint félreérthető, ezért megelégszik azzal, hogy a válaszadónak elég csak a gazdasági aktivitás valamely kategóriáját megadni. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon és jelen körülmények között nem ártana tudni, hogy ezek a társadalmat alkotó személyek és háztartások egészen konkrétan miből élnek, mi a megélhetési forrásuk. Naivul úgy is feltehetném a kérdést, hogy ebből lehetne megtudni, hogy bodzagyűjtésből lehet-e tízmilliós Mercedest fenntartani, megvásárolni, vagy vasazásból villákat építeni, de ugyanúgy meg lehetne adott esetben tudni, még egyszer hangsúlyozom, naivul persze, hogy mondjuk, hogyan lehet fényűző életet élni minimálbérrel bejelentett, csőd közeli cégek tulajdonosaiként. Mi nagyon sajnáljuk, hogy ezt ki kívánják venni. Szerintünk a megélhetési forrás nagyon is fontos dolog, különösen így a XXI. század hajnalán. Ez a nagyon komoly módosítás nem épp az alaposság és a minőség kritériumait szolgálja, érdemes talán újragondolni.

A lakások felújításának, karbantartásának és korszerűsítésének szintén kihagyása szerintünk igencsak hiba. Miért kellene ezeknek a kérdéseknek kikerülni? Azért szögezzük le, hogy ezek a beruházások, fogalmazzunk úgy, egy-egy háztartásban nem éppen heti, havi de még csak nem is évi szinten vannak. Most én a magyar átlagcsaládokról beszélek. Ott, hogy valamely háztartásban minőségi javulás áll elő, azért ne hivatkozzunk már arra, hogy az emberek a tudatukban nehezen tudnak visszaemlékezni s a többi. Ha valaki egy széntüzelésű kis kályháról padlófűtésre vált, azért azt nem fogja elfelejteni a következő években, hogy volt-e valami minőségi javulás, felújítás a háztartásban, és ugyanígy mondhatnám a nyílászárók cseréjét, ami elég busás összegért történik, és nagyon is aktuális a mai Magyarországon, és nagyon fontos fokmérője ez a gazdasági helyzetnek, legalábbis a fejlődés vagy a visszafejlődés ívének. Ez a módosítás megint azt szolgálja, hogy erről nem fogunk beszélni, és nem fogunk róla megtudni semmit. Ez nagyon nagy hiba szerintünk.

A Jobbik álláspontja - ahogy az elején is kezdtem -, hogy egy minél részletesebb, minél alaposabb képet kapjunk a mára már sajnálatos módon többszörösen és több értelemben is beteggé vált magyar társadalomról, minél részletesebbet és minél inkább a valóságnak megfelelőt. Ne fedjük el a valóságot csak azért, mert bizonyos kérdések vagy kérdéskörök éppen kényesek, vagy valaki vagy valakik számára kényesek. Azért ennek a törvénynek nem ez a célja, vagy nem kellene hogy ez legyen a célja.

Picit, ahogy sok minden másban is, változtatni kellene már a politikailag korrekt hozzáálláson, és igenis hozzányúlni azokhoz a tabudöntögető megoldásokhoz, amelyek a valóságnak megfelelő képet festenek, mindezt azért természetesen, hogy sok más tanulmányhoz hasonlóan ne legyenek problémaelfedő, ne legyenek hamis tézisek kiindulópontjai a 2011. évi népszámlálás adatai. A Jobbik ezt szeretné, és a módosító indítványainkban is ennek megfelelően fogunk a problémához hozzányúlni, de természetesen fontosnak tartjuk, és ezért nyilvánvalóan támogatni fogjuk a törvényjavaslatot, de szeretnénk, ha egy picit a részletesség irányába mozdulnánk el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)