Felszólalás adatai

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az új kormány első költségvetése van a tisztelt Ház előtt, egyben egy új, reméljük hosszú, magyar konszolidációs történelmi korszak elejének első költségvetése.

Miután egy hosszú, és reméljük, sikeres nemzeti felemelkedési korszak nyitányán vagyunk, érdemes a gazdaságpolitikánkat alaposan és jól megtervezni, hiszen nekünk a gazdaságpolitikánkból következik a költségvetésünk. Ahhoz, hogy jól megtervezhessük Magyarország gazdaságpolitikáját, érdemes gazdaságtörténeti tapasztalatokra szert tennünk, érdemes megnéznünk, hogy a világban a sikeres gazdaságtörténeti példák, tapasztalatok, a sikersztorik miből táplálkoztak, és persze azt is érdemes megnéznünk, hogy Magyarország a XX. században, amikor sikeres pénzügyi konszolidációt hajtott végre, minek köszönhette a sikerét.

Engedjék meg, hogy három világgazdasági, gazdaságtörténeti sikertörténetet elevenítsek fel, amelyekből számunkra bizony sok minden következik. Az első talán legyen rögtön az Egyesült Államok 1930-as évek elejétől végrehajtott sikeres pénzügyi konszolidációja, amit New Dealnek hívtak, és Roosevelt elnök nevéhez fűződik. Ez egy olyan siker volt, amely megőrizte a demokráciát, és megőrizte a versenyen alapuló piacgazdaságot. Voltak más, egy ideig sikeresen induló kísérletek, amelyek azonban nem őrizték meg a demokráciát, és a piacgazdaság is veszélybe került.

Az Egyesült Államokban 1933-tól egy olyan új gazdaságpolitika érvényesült, amely egyszerre épített a költségvetési fegyelemre és a gazdaságélénkítésre; egyszerre épített az állam tervező szerepére és részvételére a piac működésében, és a piaci vállalkozásokra; egyszerre használt infrastrukturális fejlesztéseket és más gazdaságélénkítő programokat; és mindenekelőtt is koncepciójának középpontjába, az egész gazdaságpolitika középpontjába a munkahelyteremtést állította. Roosevelt azt mondta: munka, munka, munka. Egy munkaközpontú, a pénzt használó gazdaságpolitikát működtetett, úgy, hogy közben nem használta a pénznyomás eszközét. Úgy, ahogy használta azt Olaszország, Oroszország 1925-től vagy Németország 1933 januárjától.

Tehát egy nagyon fontos sikertörténete van, számunkra nagyon fontos üzenettel bíró sikertörténete van a XX. századnak, ez pedig az Egyesült Államok, amely azt üzeni számunkra, hogy mindenekelőtt is a foglalkoztatás bővítésével, az új munkahelyek megteremtésével lehetett a pénzügyi konszolidációt megoldani. Ezen alapszik az angolszász gazdaságpolitikai modell, amely szintén néhány nagyon fontos titkot őriz. Az egyik, hogy lehet alacsony újraelosztási szinttel és alacsony adókkal működni úgy, hogy közben gyors a gazdasági növekedés. Lehet úgy konszolidálni a költségvetést, ha magas a foglalkoztatási ráta. Gondoljuk el, hogy az Egyesült Államokban 75 százalékos a foglalkoztatási ráta, ahogy a miniszterelnök úr ezt több beszédében elmondta. Lehet úgy erős versenyt működtetni a piacon, hogy közben az állam, az amerikai, a brit, az ír, az ausztrál, az új-zélandi, tehát az angolszász állam részt vesz a gazdaság működtetésében. És persze lehet erős anticiklikus politikát folytatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elevenítsünk fel egy másik XX. századi sikertörténetet, amelyből megint számunkra igen fontos tanulságok következnek. Ez pedig a porig rombolt Németország második világháború utáni sikeres, tegyük hozzá, gyors újjáépítése. 1949-től Adenauer politikai vezetésével, Erhard gazdaságpolitikai irányításával Németország nagyon gyorsan megépítette a szociális piacgazdaságot és megépítette a német csodát. Min alapult ez? Azt mondta a német gazdaságpolitika, hogy egyszerre kell pénzügyi fegyelem és gyors gazdasági növekedés, egyszerre kell állam és egyszerre kell piac. Azt mondta a német gazdaságpolitika, hogy mind az államnak, mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak meg kell egyezniük. Ez volt a szociális piacgazdaság politikai modellje. Azt mondta, hogy csak magas foglalkoztatással lehet sikert elérni. Furcsa módon megint azt találjuk, hogy mind a New Deal egyesült államokbeli modelljében, mind az első sikeres európai szociális piacgazdasági modellben bizony a foglalkoztatás van a középpontban, a munka, munkahely, a munkaközpontú gazdaság.

Elevenítsünk fel egy harmadik, részben még velünk élő, részben pedig egyre újjászülető ázsiai modellt, az ázsiai sikersztorikat, a kistigrisek modelljét, Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong, Szingapúr modelljét, előtte Japánt, most Kínát. Mintha ugyanolyan rugóra járnának ezek a már sikeres vagy sikert ígérő modellek. Azt mondják, hogy az erős állam bizony jól megfér az erős versennyel a piacon. Azt mondják, hogy a családi vállalkozást és a családokat kell a gazdaságpolitika középpontjába helyezni. Azt mondják, hogy a verseny és az együttműködés egyaránt fontos. Azt mondják, hogy lehet alacsony állami újraelosztással és alacsony adóteherrel működtetni a gazdaságot. Gondoljuk el, hogy mind az angolszász, mind az ázsiai gazdasági modellek alacsony adóteherrel működnek. Bizony, itt van a 16 százalékos arányos adókulcsunknak az egyik előfutára. És természetesen azt is mondják, hogy anticiklikus gazdaságpolitikát kell követni, mert mindent megér, hogy magas legyen a foglalkoztatás. Így Ázsiában, a versenyországokban, a sikeres országokban még az amerikainál is magasabb, 85 százalék körüli a foglalkoztatási szint.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes azonban ezeket a külföldi modelleket mintegy összerázni, és néhány közös pontjukat kiemelni. Mire építhetünk mi, amikor a magyar gazdaságpolitikát, a nemzeti felemelkedést, a gazdasági stabilizációt, a felzárkózást tervezzük? Azt gondolom, az első az, hogy lehet egyszerre erős állam és erős versenyt működtető piac. Azt üzenik még természetesen ezek a modellek, hogy lehet alacsony állami újraelosztás mellett gyors a gazdasági növekedés és kiegyensúlyozott a költségvetés. Lehet egyszerre, nem csak külön lehet. Nem úgy lehet, hogy hol, igen, ez van, hol az van. Egyszerre lehet alacsony adóterhelés, gyors gazdasági növekedés, egyensúly magas foglalkoztatás mellett. Lehet erős verseny és szoros együttműködés. És természetesen mindenekelőtt is mind a három gazdaságtörténeti példa azt mutatja számunkra, hogy mindenek felett van a foglalkoztatás szintje, a munka, a munka és az alacsony munkanélküliség.

Talán azt mondja képviselőtársaim egy része, hogy messze vannak ezek a példák. Nem, nem, itt vannak velünk! Kína ugyanezt követi, az ázsiai tigrisek ugyanezt követik, tulajdonképpen minden sikeres európai modell ugyanezt követi.

Még talán van egy üzenete ezeknek az európai, ázsiai és amerikai XX. századi sikertörténeteknek, ez pedig az, hogy lehet gyorsan sikert elérni, lehet gyorsan pénzügyi konszolidációt végrehajtani, két-három év alatt, és lehet gyorsan, tizenöt-húsz év alatt felzárkózni.

Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Megérkeztünk a 2011. évi magyar költségvetéshez, és tegyük fel azt a kérdést, hogy tudunk-e építeni már sikeres magyar nemzeti felemelkedési történetből. Még nem. De tudunk meríteni három sikeres pénzügyi konszolidációból, és tudjuk, hogy a sikeres pénzügyi konszolidáció előfeltétele a felzárkózásnak. Magyarország a XX. században már három ízben példát mutatott arra, magunknak meg a nagyvilágnak, hogy lehet gyorsan, sikeresen pénzügyi konszolidációt, költségvetési konszolidációt végrehajtani.

Az első siker az 1920-as évek közepén van, az első világháború után. 1924 és '27 között - három év alatt - Magyarország végrehajtott egy sikeres költségvetési konszolidációt. Mi volt akkor az alapbaj? Mi volt a bajok fő forrása? Egyszerre volt magas az infláció és magas az államadósság. Az adók adója, az infláció elsöpörte a vásárlóerőt, miközben magas volt az államadósság. Hogyan oldották meg? Áttértek egy új pénzre - pénzreform volt -, koronáról pengőre. Megalapították a magyar jegybankot. Ez független volt. Az angol fonthoz kötötték, és arany alapra helyezték az új nemzeti valutát. Költségvetési egyensúlyt teremtettek, és végrehajtottak három év alatt egy gyors szanálást.

(16.50)

Mi a második költségvetési konszolidációs sikere a XX. századi Magyarországnak? - mert volt egy második is. A '30-as évek, a világválság utáni évek néhány éve azt mutatja, hogy az akkori magyar állam a pénzügyeit sikeresen konszolidálta.

Mi volt akkor az alapprobléma? Mi volt a bajok forrása? Magas volt az államadósság, és nem volt pénz. Alacsony volt a kereslet, az embereknél nem volt pénz. A magas államadósságban bizony egy kis szerencsénk is volt, mert a tartozásaink egyharmadát leírták, egy másik harmada eltűnt, mert tönkrementek azok a bankok a nagy világválság során, amelyeknek tartoztunk, és a harmadik harmadot az akkori kormány helyes döntésével úgy fizettük vissza, hogy a kamatokat betették egy nemzeti fejlesztési alapba, amelyből a beruházásokat finanszírozták.

De - de - a sikeres a pénzügyi konszolidáció az 1930-as években nem torkollott, nem folytatódott felemelkedésben, gazdasági felzárkózásban. Megakadt, mert a '30-as években egészen a győri programig - aminek a világháború vagy az abba való magyar belépés lett a vége -, ebben az időszakban a pénzügyi konszolidációval párhuzamosan nem indult elég gazdaságfejlesztési program. Miért? Mert nem a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség felszámolása állt mindent elsöpörve az akkori magyar gazdaságpolitika középpontjában. Sikeres volt a pénzügyi konszolidáció, de nem volt sikeres a gazdasági stabilizáció.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, volt egy harmadik sikeres konszolidációja és stabilizációja Magyarországnak a XX. században. Ez az 1946-os forint. Elevenítsük fel az akkori Európa leggyorsabb, legsikeresebb újjáépítését! Ez Magyarországon történt. A gazdaságtörténet alig ismer olyan példát, amikor két-három év alatt egyszerre a pénzügyi konszolidáció és a teljes újjáépítés végbement. Új pénz lépett életbe 1946-ban. Mellette azonnal újjáépítési tervek, gazdaságélénkítés történt. Mondanánk most, hogy a pénzügyi egyensúly, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatásbővítés egyszerre került az akkori gazdaságpolitika középpontjába. Sikeres is volt. Nem tehet róla ez a korszak, hogy 1949-ben valami egészen más indult el, és egyben ez véget vetett az akkori, sikeresnek induló felzárkózási történetnek.

A XXI. század első pénzügyi konszolidációjának feladata előtt állunk mindannyian. Ahhoz, hogy Magyarország felemelkedése a XXI. század első évtizedeiben - most már csak 2010 és 2030 között; még 2000 körül úgy gondoltuk, hogy 2000 és 2020 között, csak történt bizonyos kis kisiklás - sikeres legyen, sikeres legyen a XXI. század elején, most, ezekben az években - ahogy miniszterelnök úr egészen világosan, egyenesen hangsúlyozta -. egy év alatt meg kell történnie a pénzügyi konszolidációnak, meg kell történnie a megújulásnak.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország sikeres pénzügyi konszolidációját a kormány elkezdte. A gazdaságpolitika középpontjába a siker háromszögét állította. Azt mondtuk, hogy a növekedés, a beruházás, a fogyasztás élénkítésével emelni kell a foglalkoztatást, csökkenteni kell a munkanélküliséget, és a kettő együtt megteremti a költségvetés egyensúlyát. Ez az új gazdaságpolitika. Volt egy rossz, egy korábbi, az elmúlt 8 évé, amely magas államháztartási deficittel, állandóan növekvő államadóssággal és alacsony foglalkoztatási szinttel próbált egyensúlyt teremteni, teljesen hiábavalóan.

A rossz gazdaságpolitikai háromszögből kudarc, a jóból a siker léphet elő. Ennek első jele volt az első akcióterv, majd a második akcióterv, és itt állunk a 2011-es költségvetés előtt, amely szintén ugyanennek a gazdaságpolitikának a lenyomatát tartalmazza. Azt mondjuk, hogy a 2011-es költségvetés valóban az első lehet 2004 óta, az európai uniós csatlakozás óta, amikor Magyarország teljesíti - egyébként az uniós belépéssel vállalt - stabilitási és növekedési megállapodásban vállalt 3 százalék alatti kötelezettségét. Ezt úgy szeretjük elfelejteni. Ezt eddig nem teljesítettük. Első ízben teljesítheti Magyarország az európai uniós belépéssel vállalt kötelezettségét. (Gúr Nándor: 7 százalék! Hét százalék!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésünk, a 2011-es költségvetésünk három sarokszáma ismert. Az eredményszemléletű hiányunk már 2,94 százalékkal 3 százalék alatt lesz. A pénzforgalmi hiányunk 2,8 százalék, és ahogy miniszterelnök úr hangsúlyozta, az elsődleges egyenlegünk már pluszt, többletet mutat, 0,8 százalékot. Ha nem lenne az államadósság utáni kamatfizetés, ha az nem ugrott volna meg, ugye, és nem lenne ilyen magas a kamatfizetés, akkor most Magyarország pénzügyei konszolidáltnak lennének tekinthetők.

A 2011-es költségvetésünk három alapfeltételezésre épül. Az első, hogy már számolhatunk egy 3 százalékos gazdasági növekedéssel. Számolhatunk vele, mert Magyarország 2010-ben, zömében a második félévben már az Európai Unió átlagos növekedési üteméhez mérhető növekedést produkál. Ez jó hír. A másik feltétel, hogy 3,5 százalékos inflációval számolunk, ami csökkenést jelent már ehhez az évhez képest. És persze óvatosan, derűlátóan arra számítunk, hogy nem romlik a külső világ, hanem a konjunktúra talán még egy kicsit élénkül is mind Európában, mind a világban.

Három fordulatot indít be Magyarország beterjesztett 2011-es költségvetése. Azt mondjuk, hogy már csökkenhet az államadósság bruttó hazai termékhez mért aránya. Ahogy ezt miniszterelnök úr megint nagyon egyenesen és világosan elmondta, ez a lényeg. Az államadósság magas szintje magas kamatszintet jelent. A magas kamatszint állandóan veszélybe sodorja a költségvetési egyensúlyt, tehát nekünk az államadósság szintjét kell csökkenteni, a jövő évben már 79-80 százalékról 78 százalék körüli szintre csökken.

A második fordulat, hogy sikerülhet egyszerre bővíteni a fogyasztást, a beruházásokat és bővíteni a foglalkoztatást. Ezek együtt megalapozzák, hogy Magyarország a gazdaságpolitikai háromszögben egy fenntartható egyensúly felé megy.

A harmadik fordulat nagyon jelentős. Magyarországnak sikerül a 2011-es költségvetésben a teljes jövedelemcentralizációját jelentősen, 3 százalékkal lejjebb vinni, és az adócentralizációját a 2009-es 39,5 százalékról jövőre 36 százalékra levinni. Ez egy nagyon-nagyon nagy fordulat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor azt gondolom, egyszerre teljesítjük az ösztönző gazdaságélénkítés felé menő környezet és a pénzügyi konszolidáció közös követelményeit.

Három fő eszközt használ Magyarország 2011-es költségvetése. Az első, tudjuk, tapasztaljuk: szigorú költségvetési politikát; szigorú költségvetési politikát, mert nem is tehetünk mást. Örököltük és valljuk be: mi, konzervatívok szeretünk szigorú költségvetési politikát folytatni (Derültség az MSZP padsoraiban.), akkor, ha közben ez növekedéssel és foglalkoztatásbővüléssel jár.

Adóreformot használ a 2011-es költségvetésünk. Mégpedig, mondjuk ki, az elmúlt 20 év legnagyobb, a személyi jövedelemadózás és a társasági adózás teljes rendszerét átalakító, az arányos, 16 százalékos, egykulcsos, 16 százalékos adórendszer bevezetésével.

Végül a harmadik eszköz, amit használunk, a szerkezeti reformok eszköze. Erről miniszterelnök úr részletesen szólt. Azt gondolom, hogy a szerkezeti reformok lesznek azok, amelyek Magyarország elkövetkező 10 évét megnyerik számunkra, rögtön a következő évben, 2011-ben. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Mire jutunk ezzel a költségvetéssel a régióban meg az Európai Unióban? El kell mondanom képviselőtársaimnak, hogy Magyarország lesz Svédország mellett az egyetlen uniós tagállam, amelynek jövőre csökken a bruttó hazai termékhez mért államadóssága. Óriási dolog, mindenki másnak nő.

Magyarország 2010-ben az Európai Unió ötödik legalacsonyabb költségvetési deficitjét mutatja, ami elég jó helyezés a többi térségbeli országhoz képest, ez most 4 százalék alatti deficitet jelent 2010-ben.

(17.00)

Jövőre Magyarország szintén az ötödik legalacsonyabb deficitet mutatja már, 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal. Az összes többi országnál más a helyzet: nő a költségvetési deficit; a visegrádi országokban ugyanígy. Azt kell mondanom tehát, hogy Magyarország egy nagyon-nagyon komoly fordulatot hajt végre a költségvetés konszolidációja és az államadósság terén, mind a térségben, mind az Európai Unióban.

Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! A magyar költségvetés azonban, ezt be kell látnunk, és pontosan kell látnunk, nagy szerkezeti gyengeségekkel küzd. Ezek egy része, jelentős része az elmúlt 8 évnek köszönhető, de az elmúlt 20 évből vagy az elmúlt 50 évből is támadnak, jönnek ezek a szerkezeti gyengeségek. Az első, hogy 1000 milliárd felett van a felvett államadósság utáni kamatteher. Ez óriási pénz! Ez a fele a személyi jövedelemadó plusz eho jövedelemadó-bevételnek - ez egy óriási összeg!

A másik szerkezeti gyengeség, hogy közel 900 milliárd forintos hiányt mutat az állami nyugdíjkassza - óriási hiány! A több mint 3000 milliárd forintos állami nyugdíjkifizetésnek a 30 százaléka nincs benne a nyugdíjkasszában, mert a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Ezért van szükség egy nyugdíjreformra; ezért van szükség arra, hogy ezt a hiányzó összeget, amelyre törvény is kötelez bennünket, a magyar kormány a 2011-es költségvetésben pótolja.

És végül van egy harmadik szerkezeti gyengesége a mindenkori magyar költségvetéseknek, ez pedig az, hogy az egészségügyi kassza is több mint 700 milliárd forintos hiányt mutat. Nem csupán a nyugdíjkassza közel 900 milliárd forintos, hanem az egészségkassza közel 700, az felülről közel 725 milliárd forintos hiányt mutat a jövő évben.

Ha mindezt összeadjuk, és a 28 000 milliárd forintos jövő évi bruttó hazai termékszinthez mérjük, akkor Magyarország költségvetése 10 százalékos lyukkal, 10 százalékos gyengeséggel rendelkezik. Ezek a szerkezeti gyengeségek.

A tartós költségvetési konszolidációhoz tehát öt feladatot kell megoldanunk.

Az első: 1 millió új munkahelyet kell teremtenünk 10 év alatt, minél többet, minél előbb. Ha ez az 1 millió munkahely ma működne Magyarországon, és ugyanúgy az átlagos, 200 ezer forint körüli bruttó bérrel számolnánk, és ugyanúgy a mai járulékokkal számolnánk, ez közel 1000 milliárd forintos többletbevételt jelentene. Képzeljük el, hogy ha ma 1 millióval több munkahely lenne - Csehországban megvan -, akkor a magyar költségvetésnek legalább a nyugdíjkasszája rendben lenne. De nincs meg az 1 millió munkahely.

A második tartós konszolidációs feladatunk az, hogy a beruházási rátát 25 százalék közelébe emeljük, mert ez ad lehetőséget az új munkahelyek teremtésére és a növekedés gyorsítására. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.)

A harmadik, hogy a bürokráciát, az állami bürokráciát legalább 25 százalékkal, a negyedével kell csökkentenünk. Ez mintegy 600-800 milliárd forintos bürokráciacsökkentési programot jelent.

A negyedik feltétele, hogy tartósan 3 százalék feletti gazdasági növekedést kell elérnie Magyarországnak. Mi azt mondjuk, hogy képesek leszünk, ahogy ezt képviselőtársaim látták a költségvetés előrejelzésében, 2013-14-ben már a 4-6 százalék közötti sávba emelni Magyarország gazdasági növekedését.

És végül az ötödik előfeltétele egy tartós magyar pénzügyi konszolidációnak az, hogy egyensúlyba hozzuk a társadalmi kasszákat. A két nagy társadalombiztosítási kasszát, a nyugdíjkasszát és az egészségügyi kasszát egyensúlyba kell hoznunk. Nem engedhető meg tartósan, veszélyeztetné a konszolidációnkat, veszélyeztetné a költségvetési egyensúlyt az, ha tartósan megengednénk az állami társadalombiztosítási kasszák jelentős hiányát. Ahogy azt a miniszterelnök úr elmondta, egy évünk van arra, hogy elindítsuk, sok esetben végrehajtsuk azokat a szerkezeti reformokat, amelyek teljesítik a tartós magyar pénzügyi konszolidáció öt feltételét.

De megindultunk már egy politikai reformmal: megfeleztük a következő parlament létszámát, megfeleztük a mostani önkormányzati képviselő-testületek létszámát. Elindul egy államreform. Igazából elindult: megfeleztük a kormány tagjainak számát. Elindul egy közigazgatási reform 2011. január 1-jétől, és persze megindítottuk már a bürokrácia leépítését, de jövőre itt döntő áttörést szeretnénk végrehajtani. A harmadik szerkezeti reformot is elindítottuk. Ez az az adóreform, ez az a gyökeres adóátalakítás, amiről a miniszterelnök úr beszélt. Enélkül egyetlen más feladatunkat sem tudjuk teljesíteni. Ez minden célunkhoz kell!

Elindultunk egy gazdaságfejlesztési reform keretében afelé, hogy az európai uniós pénzeket lehetőleg minél többet, lehetőleg minél gyorsabban a hazai kis- és középvállalatok felé tereljük. Ez egy gazdaságfejlesztési szerkezeti reform lesz. Elindult a közszolgáltatási reform, amely, azt gondolom, hogy az oktatás, a szakképzés, az egészségügy, a szociális ellátás és a nyugdíjrendszer területén jövőre nagyon szép mintákat fog adni. Közpénzügyi reformot is tervezünk, és természetesen a közteherviselés reformja is része a terveinknek, ahogy erről a miniszterelnök úr a napokban nyilatkozott.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket a szerkezeti reformokat - ezt várja tőlünk a saját lelkiismeretünk, ezt várja tőlünk az egész világ, az Európai Unió - érdemes egyben, mélyen kidolgozva, alaposan elemezve, konzultációk eredményeképpen jövő év kora tavaszán bemutatnunk. Lehet ez egy nemzeti megújulási munkaterv, lehet ez egy magyar növekedési és stabilitási program. Nem stabilitási és növekedési - növekedési és stabilitási program, mert nekünk talán a növekedés teremti meg a stabilitásunkat.

Ebben a 2011 tavaszán várt dokumentumban fogjuk valamennyi szerkezeti reform lépéseit, mélységeit, kiterjedését és az ütemezését megadni, és persze meg kell mondanunk azt is, hogy miből mennyi megtakarításra számítunk. Persze, az élet nem egyszerű, a szerkezeti átalakítások között talán vannak olyanok is, amelyek hoznak azonnal, de egy részük bizony visz - de utána hoz, mégpedig sokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kínos pillanathoz érkeztem. Álljunk meg egy polgári szóra! (Derültség az MSZP padsoraiban.) Itt az a helyzet, hogy mindaz, amiről beszélünk, most, 2010-ben hangzik el. Persze 2011-ről beszélünk, persze 2013-ról, 2014-ről, de ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy mi történt 2010-ben! Mi történt 2009-ben, a költségvetés tervezésekor a 2010-es költségvetéssel? Hát, mondjuk meg világosan: itt csalás történt! Bizony! (Moraj az MSZP padsoraiból, egy hang ugyanonnan: Ó! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Itt egy ugyanolyan csalás történt, mint 2005-2006-ban. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, hogy az új kormánynak az elmúlt 6 hónapban milyen lépéseket kellett tennie a 2010-es költségvetés konszolidációja végett. (Közbeszólások és zaj az MSZP padsoraiból.) 200 milliárd forintos bankadót kellett bevezetni; 120 milliárd forintos költségvetési zárolást kellett végrehajtanunk - röpke 320 milliárd forint.

Nem volt elég, most ősszel be kellett vezetnünk három válságadót, összesen 160 milliárd forint értékben. És ez sem lett volna elég, a költségvetés 2010-es, 3,8 százalékos hiányának beállításához még a magán-nyugdíjpénztári rendszer kéthavi, 30-30 milliárd forintos befizetését is meg kellett állítanunk. Ez összesen a magyar bruttó hazai termék 2 százaléka.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a csalás 2 százalékos. Ennél rosszabb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim! Ugyanis a kormány azt is tapasztalta, ez már örvendetes hír, hogy nem mínusz 0,4 százalékkal látjuk a gazdasági növekedést a mostani adatokban, örvendetesen 1,6 százalék körüli év/év mutatót látunk. Ha ehhez hozzáadjuk azt a mínusz 0,4 százalékot, amellyel a költségvetést tavaly tervezték, mínusz 0,4 százalékkal került betervezésre a költségvetés, visszaesésre épült (Dr. Vadai Ágnes: Hova lett a pénz?), miközben 1,6 százalék körül alakulhat a 2010. évi magyar GDP-növekedés. Ez összesen 2 százalékos gazdaságinövekedés-különbség a tervezett költségvetéshez képest.

(17.10)

Ez további 1 százalék. Bármilyen nehéz is kimondani, 2009-ben a 2010-es magyar költségvetést egy 3 százalékos fekete lyukkal, csalással tervezték meg. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez volt az az ok, ami miatt az új kormánynak bizony nagyon kockázatos, sőt brutális bankadót és válságadókat kellett bevezetnie. (Dr. Vadai Ágnes: Bukás közgazdaságtanból!)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, mind a három világgazdasági, gazdaságtörténeti sikersztori. Az Egyesült Államok, Németország és az ázsiai kistigrisek, a nagyobb oroszlánok, sárkányok sikertörténete, valamint a három magyar sikeres XX. századi pénzügyi konszolidáció azt mutatja, hogy minden nemzeti felemelkedésnek az első lépése egy sikeres pénzügyi konszolidáció. Sikeres költségvetési konszolidáció nélkül nem megy. (Közbeszólásra:) Lehet, hogy anélkül se megy, ha világháború jön, ha világválság jön, ha megbolondul egy ország. Lehet, hogy anélkül se megy, de pénzügyi konszolidáció nélkül nem lesz társadalmi, gazdasági és nemzeti felemelkedés. Ez az elmúlt század három nagy gazdasági sikertörténetének egyértelmű üzenete; és a három megrekedt magyar felzárkózási kísérletnek is egyértelmű üzenete.

Végezetül, mélyen tisztelt miniszterelnök úr, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy a reményt éppen ez adja számunkra. A XX. században háromszor indult meg Magyarország egy végül is sikeresnek bizonyult pénzügyi konszolidációval a nemzeti felemelkedés felé. Számunkra a XXI. század azért a remény százada, mert minden feltételünk adott, történelmi, politikai és nemzettudati feltétel adott ahhoz, hogy egy pénzügyi konszolidáció után megépíthessük Magyarország nemzeti felemelkedését.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti frakciókban.)