Felszólalás adatai

Kétkezi munkások, diplomások, nők és férfiak, kamaszok és idősek, egészségesek és betegek egyformán azt nézik, hogyan segíthetnének. Nem kérdezik, hogy mi jár ezért, nem kérdezik, hogy hol tudnának pihenni, csak csinálnák és csinálnák, és csinálják is. Tízezrek vannak olyanok is, akik fizikailag nem tudnak segíteni, de egy telefonhívással, egy tárgyi adománnyal, akár egy szendviccsel, egy tank benzinnel, egy fuvarral, vagy ha az sincs, akkor egy jó szóval vagy egy imával mindenképpen részt vesznek a közös erőfeszítésekben. Az interneten még azzal is találkozhattunk, hogy óvodás gyerekek a kedvenc homokozójukban található homokot ajánlották föl, hogy ezt töltsék a felnőttek a zsákokba.

Magyarország ismét bebizonyította, hogy a 2010-es árvíz és vörösiszap-tragédia után ismét példa nélküli összefogásra képes, olyanra, amelyre kevés nemzet. Büszkék vagyunk, és hála és köszönet mindezért. Kevés ember van, aki nem képes felülemelkedni a mostani helyzeten, akár a személyes érdekeit is mellőzve, a politikait pláne, és nem osztozik ebben a valamiben, amit mindannyian ösztönösen úgy fogalmazunk meg: nemzeti összefogás. Még a Magyar Szocialista Párt is tűzszünetet hirdetett - igaz, ez közepesre sikeredett, de legalább a jó szándék megvolt.

A válsághelyzetek, mondják, kihozzák az emberek valós énjét. Egyetlen ember volt, aki ebben a válsághelyzetben, a Duna tetőzése idején nem a közös üggyel, nem a nemzeti összefogással foglalatoskodott, mert egészen máshol járt az esze - nem okozunk meglepetést: Bajnai Gordon. A magyar emberek általában, de ebben a válsághelyzetben is egészen más észjárással rendelkeznek, mint ő. Kiderült, hogy ő még annál is messzebb van a magyar valóságtól, mint mi azt valaha gondoltuk, pedig sose gondoltuk közel hozzá.

Az elmúlt napokban világossá vált, hogy amit korábban állítottak róla, és mi magunk is többször hangsúlyoztunk, hogy a magyar emberek mindennapjaiból mit sem ért, ismét tanúbizonyságát adta ennek. A hét végén bebizonyosodott, hogy a legkisebb együttérzés sincs benne a bajba jutott magyar emberek sorsa iránt. Ugyanis míg a magyar emberek tíz- és százezrei a saját vagy mások életét, értékét mentette, addig ő, Bajnai és maroknyi csapata tartott egy jó kis pártnapot egy plázában. Joggal nyílik ki minden jóérzésű ember zsebében a bicska. Igen, még egyszer mondom: miközben emberek százezrei dolgoztak a gátakon, addig Bajnaiék egy budapesti plázában képezték magukat, azon filozofáltak, hogy hogyan tudnák ismét eladni magukat a magyar embereknek.

Mégis hogyan jut ez eszébe egy felelős politikai közösségnek? Mégis mi erre a magyarázat? Az egész ország látja, hogy egy generációk óta soha nem látott természeti katasztrófával nézünk farkasszemet, amely még egy jó hétig, de talán tovább is eltarthat, és amely minden percben településeket és emberi életeket veszélyeztet. Bajnai eközben magát képezi, és arról értekezik, hogy szerinte milyen lenne a jó kormányzás. Ajánlom figyelmébe Bajnai Gordonnak, hogy a jó kormányzás nem vetítésekből, nem diafilmekből, hanem a valóság ismeretéből áll. A magyar emberekkel együtt kénytelenek vagyunk megkérdezni, mennyire ismerik ők magát a valóságot. Azt szeretnénk kérni Bajnai Gordontól, hogy ha még egyszer ilyen tréninget szerveznek, akkor fizessenek ki maguknak egy együttérzésről és áldozatvállalásról szólót is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)