Felszólalás adatai

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az év legfontosabb törvényjavaslatának vitáját kezdtük meg ezen a héten, és ez a törvényjavaslat nem csak a 2010. év szempontjából fontos számunkra. Mire a vita végére érünk, kiderül, megértettük-e az idők szavát, tudunk-e közösen együttműködve módosításokkal javítani, majd elfogadni egy olyan költségvetést, amely fenntartható, jobb, élhetőbb, versenyképesebb Magyarország felé mutat középtávon.

2006 közepe óta konszolidációra törekszünk. Tudtuk, hogy ez kötelezően szükséges, de még nem elégséges feltétel a boldoguláshoz. A gazdasági növekedés lelassult, az állami beruházások visszafogása, az egyensúlyjavító intézkedések mutatták meg igazán a gazdaság, az oktatás, a képzési rendszerünk gyengeségeit.

A magyar gazdaság mikro-, kis- és középvállalkozásai sem tőkeerejükben, sem szervezettségükben, sem tudásban nem mérhetők olasz, spanyol, német vagy éppen cseh társaikhoz. Már-már azt hittük, hogy elértük azt a pályát, amely mentén újra gyorsulhatunk fenntartható módon, amikor jött a válság, és ismét alkalmunk volt megtapasztalni, hogy egy kis és nyitott gazdaság mennyire sérülékeny, és ha igaz volt ez a 2009-es költségvetésre, akkor igaz ez ma a 2010-es költségvetésre is, hogy ez a költségvetés még mindig nem a lehetőségek költségvetése, hanem a kényszereké és a korlátoké.

(18.10)

A mindenkori költségvetés vitájának mindig az az alapvető kérdése, hogy megalapozza, megalapozhatja-e a jövőnket. Ezt úgy szoktuk kifejezni, hogy jó, vagy rossz-e a költségvetés. Különösen éles lehet ez a vita a választást megelőző évben. Az előttünk fekvő költségvetés tervezete arra vállalkozik, hogy egyensúlyi pályán tartja Magyarországot, kiszámítható, megbízható költségvetési gazdálkodást tesz lehetővé, tartja és javítja a hiánycélt, biztosítja az államháztartás piaci finanszírozhatóságát. Kiadáscsökkenéssel olcsóbb, takarékosabb, átláthatóbb államot teremt, a foglalkoztatás bővítését elősegítő intézkedéseket finanszíroz, az adó- és járulékrendszer fokozatos átalakításával egy versenyképesebb Magyarország lehetőségét teremti meg, és amiben reménykedünk, a jövedelmi hatások is pozitívabbak lehetnek. Ez egy tisztességes vállalás a szorító feltételek között.

Ugyanakkor látszik, hogy van néhány olyan terület, amelyeknél politikai megegyezésre kell jutnunk, ha felelősséget érzünk Magyarországért. Ezek olyan területek, amelyek évtizedekre meghatározhatják az ország fenntarthatóságát, versenyképességét; ilyenek, mint az oktatási, képzési, kutatás-fejlesztési rendszerünk és maga az ágazat, az egészségügy, a nyugdíjrendszerünk, az önkormányzatiság és a decentralizáció, a közösségi közlekedés, az agrárgazdaságunk többek között. Ha ezekben a kérdésekben egymást kijátsszuk, egymásnak feszülünk, akkor Magyarországnak és a magyar népnek ártunk. Ha nem együtt magyarázzuk el például, hogy az egészséges élelmiszer-termelésre koncentráló, a növény- és állattenyésztés egészséges arányait tartó értékesítő szövetkezetekben gondolkodó és megvalósító agrárgazdaság kell, és ez lehet versenyképes a világban, akkor évről évre reményt vesztett agrárgazdálkodókkal találkozunk bármilyen európai uniós támogatás esetén is.

A közösségi közlekedésről. Egy nagyon régi, 1967-es jó közlekedési koncepció felismerte, hogy a motorizáció évtizedei következnek, ezért a közösségi közlekedési rendszerünket hatékonyabbá, olcsóbbá, fenntarthatóbbá kell tennünk, és az átalakítást a politika azóta tolja maga előtt. Meg kell lépnünk közösen. A helyközi közösségi közlekedés regionális átalakítását meg kell csinálnunk. Olcsóbb, hatékony közlekedési szolgáltató szervezeteket kell létrehoznunk. A menetdíj- és kedvezményrendszert felül kell vizsgálnunk, és ezt az átalakítást finanszírozni kell, épp az emberek érdekében. Ha száz emberből kilenc használja a Volánok buszait és három a MÁV vonatait, és az ártámogatást évek óta a százból harminc ember fizeti az adójából, akkor ez tarthatatlan. Ha vannak olyan vasútvonalak, ahol minden utazás utasonként 60 ezer forintjába kerül az adófizetőknek, akkor lépni kell épp mindannyiunk érdekében, mert a tét az, hogy egy jobb, erősebb és egy igazságosabb országot kell közösen teremtenünk.

Az önkormányzatokról. A fejlesztési támogatások csökkentése, a címzett támogatások tervezett kifutó rendszere, az EU-s önerőalap visszafogása miatt, valamint a hazai források megszüntetése vagy szüneteltetése együtt összesen 50 milliárd forint, a hátrányos térségekben és a kistelepüléseken 2010-ben problémákat okozhat. A probléma kétirányú, de lehet, hogy háromirányú lesz. Egyrészt az 1996-ban sikeresen elindított és hitem szerint Magyarország versenyképességét növelni képes decentralizáció felszámolása felé tettünk egy újabb lépést, másrészt a kisebb települések önkormányzatai apró-cseprő, de a helyi lakosság számára fontos fejlesztései, felújításai halasztódnak, és ez a 35 milliárd forint e hátrányos kistérségek kisvállalkozóinak is hiányozni fog. Harmadrészt az EU-s önerőalap visszafogása az EU által támogatott programokból is kiszorítja az egyébként is nehézkesen pályázó kistelepüléseket.

Örömmel hallottam ma, amikor a pénzügyminiszter úr arról beszélt, hogy a támogatási intenzitás emelésével meg fogják spórolni a költségesebb vagy bonyolultabb pályáztatási rendszert. Remélem, hogy ennek a feltételeit már kimunkálták, és ezzel kapcsolatban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség készíti elő azokat a módosításokat, amelyekben ez meg fog valósulni. A vis maior helyzetek kezelésére 1,1 milliárd forint központosított tartalék kevésnek tűnik, különösen úgy, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknál források erre nem lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés általános és részletes vitája közötti időszak módot ad arra, hogy módosító javaslatok benyújtásával jobbá tegyük ezt a tervezetet. Kérem a képviselőtársaimat, hogy csak olyan módosítási javaslatokat tegyenek és fogadjanak el, amelyek egy működőképesebb, fenntarthatóbb irányban tartják Magyarországot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)