Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Temetni jöttünk ma, nem dicsérni; temetni, de nemcsak egy törvényt, a '96. évi LXIII. törvényt, hanem egy ábrándot, egy eddig pozitív imázst, mármint ami a miniszter úrról eddig kialakult. Az ábránd, a remény arról szólt, amit a miniszter úr ígért a meghallgatásán, éspedig azt, hogy igyekszik konszenzusos döntéseket hozni. Ez a törvénytervezet lett volna az, ahol szükségeltetett volna a megegyezés, a konszenzus a politikai pártok és a szereplők között, hiszen a struktúra kérdése mindig felborzolja a politikai és nem politikai kedélyeket egyaránt.

Idézek a területi önkormányzati szövetség vezetőjének leveléből: "Az önkormányzatok és az egészségügyi ellátás problémaköre az elmúlt időszakban ismételten kiemelt szerephez jutott. Dr. Mikola István miniszter úr nyilatkozataiban kilátásba helyezte többek között még az önkormányzati törvény módosításának a szükségességét is, egyben jelezte, hogy tárgyalni kíván az önkormányzati szférával. Ez a tárgyalás ez idáig elmaradt, és a mostani tervezet is megfelelő alapul szolgált volna a részletes és személyes egyeztetésre."

Miniszter Úr! Az ön elődje említette egyszer társaságban, hogy a most megszüntetni kívánt törvény nem is volt olyan rossz törvény, csak a politika kihátrált mögüle. Nem teljes felsorolás következik: Pincehely, Pásztó, Kisbér, Budapest.

Ritkán adatik meg egy képviselőnek a parlamentben, hogy a korábbi, '96. évi LXIII. törvénynek lehettem és ennek a törvénynek is én lehetek a vezérszónoka az MSZP részéről. A dolgokat dinamikájában próbálom meg szemlélni, és nem demagógiájukban. Fellapozva a '96-os parlamenti jegyzőkönyveket és felidézve az akkori vitákat, azok hangulatát, hangnemét, megállapíthatjuk, hogy sok minden elhangzott azzal a törvénnyel kapcsolatosan. Mi akkor voltunk nemzetvesztők, arra kényszerítettük a betegeket, hogy gépkocsiban szüljenek; azt mondták: sok embertársunk halálát jelenti majd ez a törvénytervezet, országos anarchia fog kialakulni, megakasztja a sikeres stroke-programot, a javuló vérellátás látja majd a kárát, fővároscentrikus, nemzetrontó, alkotmányellenes, orvos-munkanélküliséget és ellátási hiányokat fog eredményezni. (Selmeczi Gabriella tapsol.) Az orvosegyetemek nyilatkoznak, hogy nem tudnak felelősséget vállalni ezen törvény káros következményeiért, a MOK a képzésért, az átképzésért, az egyetemekért aggódik többek között; egyesek név szerinti szavazást kértek, hogy az utókor jobban tudja, kik verték szét az egészségügyet. A Fidesz vezérszónoka akkor nem beszélt az egészségügy szétveréséről, csak a valódi reformot hiányolta - mint mi most, ezen salátatörvény kapcsán.

Ezek csak kiragadott, szélsőséges példák, de elhangzottak az akkori vitákban, mégpedig korábban és később felelős minisztériumi beosztást betöltők szájából is - igaz, hogy a szék határozza meg a tudatot. A Fidesz az egész propagandát a Bokros-csomagra alapozza, kivéve azt a részt, amelyet az egész ország áldozata hozott meg és most mindenki élvez, de sikereit maguknak sajátítják ki: a gazdasági növekedésre gondolok.

A propagandának és a gyűlöletnek, ami süt, a másik része a kapacitásszabályozási törvényre, a LXIII. törvényre irányul; ezt a törvényt hivatott megszüntetni a most tárgyalandó T/3931. számú javaslat. A Fidesz a választási és kormányprogramjában a következőket mondta: "meg kell szüntetni a közpénzek elfolyását", "meg kell szüntetni az egészségügyben a pazarlást", "olcsó gyógyszert biztosítunk a nagymamának, unokának", "átalakítjuk az ellátórendszert". Mi a valóság? Megszüntették a társadalombiztosítási önkormányzatokat, azóta az OEP felügyelete vándorol a minisztériumok között, most végre jó helyen van; de a nyugdíjbiztosítás felügyelete sehol sincs biztosítva. A gyógyszerkassza és a gyógyszerek ára sem sikertörténet, hiszen ebben az évben a sok sikeres megállapodás után 24 milliárd a kassza hiánya, s '98 óta közel 30 milliárddal nőttek a lakosság terhei a gyógyszerek vonatkozásában. Az egész rendszer átalakítására vonatkozóan megszületett a sürgősségi betegellátás torzója; az Akadémián elhangzott egy prevenciós programszerű, jellegű demonstráció, ami nagyon szép volt; megszületett a praxistörvény, na meg most ez a törvénytervezet, amelyet a miniszter úr a stílusa miatt "salátatörvény"-nek, az államtitkár úr a bizottsági vitában az eredményessége tekintetében "egér"-nek nevezett, mármint amit a hegyek szültek, de meg is nyugtatott minket, hogy most ilyen egérre van szükségünk.

Lássuk, hogy mi a bajunk a salátával és mi a bajunk az egérrel, egyáltalán mi benne a saláta és mi az egér! A "saláta"-része az, hogy több jogszabályhoz nyúl egyszerre: beszél az ÁNTSZ-ről, az élelmiszertörvényről, a büntetés-végrehajtás szabályairól, a kábítószerekről, több helyen módosítja az egészségügyi, a gyógyszer- és az egészségbiztosításról szóló törvényt. Ezzel általánosságban az az aggályunk, hogy nincs olyan jogalkotási kényszer, amely magyarázná a csomagban való tárgyalást, hacsak nem a háromhetes parlamenti ülésszak.

(10.30)

Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációs törvénnyel kapcsolatban jegyezte meg, hogy ott a csomagban való tárgyalást magyarázza a tartalmi összefüggés és a gazdasági kényszer. Itt mi a kényszer? A "saláta"-rész több paragrafusa támogatható, elfogadható lenne, kivéve a 11. §-t, ahol az egészségügyi törvény azon részét kívánja a törvénytervezet módosítani, amely a korlátozottan cselekvőképesek egészségügyi önrendelkezési jogát, valamint a pszichiátriai betegekkel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket kívánja megváltoztatni.

Ezt is igen szokatlan módon teszi, hiszen a parlament most fejezi be a polgári törvénykönyv ezen irányú módosítását. A két tervezet nincs összhangban egymással. Mire ez a kettős párhuzamos tárgyalási módszer? Ráadásul a TASZ véleménye szerint a törvénytervezet 11. §-a nem alkalmas a jogalkotó által megjelölt cél elérésére. A 11. §-ban foglalt rendelkezések nem hozzák összhangba az egészségügyi törvényt az alkotmányos és nemzetközi kötelezettségekkel, ezért ezt az egész paragrafust elhagyni javasolják. Erről bővebben majd a képviselőtársaim szólnak.

Nézzük az "egér"-részt! Még mielőtt bárki azt hihetné, hogy visszasírom a LXIII. törvényt, az téved. A most tárgyalandó tervezet kapcsán csupán néhány kifogásunkat, aggályunkat, alkotmányossági aggályunkat kívánom az MSZP nevében megosztani önökkel.

Először is nézzük az indoklást! A törvényjavaslat célja az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtése. A struktúraváltásról egyáltalán nincs szó a törvényben, az uniós csatlakozáshoz pedig semmi köze a tervezetnek. A salátatörvény a korábbi törvényt kívánja meghaladni úgy, hogy nem ad helyette semmit. A megszüntetendő törvényt, amit akkor a gazdasági kényszer szült, furcsa módon két részletben kívánja hatályon kívül helyezni a jogalkotó, és majdan megalkotandó rendeletekkel helyettesíteni. Az a törvény kiállta az alkotmányossági próbát, működött, részben elérte célját, néhány pozitív eleme volt, de most ab ovo nem kellene minden részét kidobni, pláne úgy, hogy visszatérjünk egy elvtelen, alkupozíciókon alapuló, egyszemélyes döntési folyamathoz, ahol a kapacitások meghatározása nem normatív, nem szektorsemleges, és zömmel csak az önkormányzatokat érinti.

A LXIII. törvény egyik pozitív eleme a MEF volt, ahol igenis születtek konszenzusos döntések, és megvolt a jogorvoslat lehetősége, amit most teljesen kidob a törvénytervezet. Igenis az önkormányzatok meg tudtak egyezni, sőt csodálatos világbanki pályázatok is születtek a régiós együttműködések tekintetében, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Ezek is a MEF-ek eredményei.

A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a több éven át tartó egyeztetési folyamatok eredményeként a települési önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségének mértéke kialakultnak tekinthető, azaz nincs szükség arra, hogy ezt a mértékrendszert évente teljeskörűen felülvizsgálják. Elegendő a jelenlegi normatív módon befogadott kapacitásokat kötelező ellátási szintnek tekintve törvényi szinten meghatározni, hogy a lekötött kapacitás csökkentésének, illetve új kapacitások befogadásának melyek az alapvető szabályai. Tehát a létrehozott struktúra ezek szerint jó? A '99-es egyeztetések eredményét merevíti be a törvénytervezet ezáltal, s majdan megalkotandó rendeletekkel szabályoz törvény helyett, holott ez alkotmányellenes.

Az átalakítás vonatkozásában jelenleg nincs koncepciója a tárcának, nem tudja, hogy mit akar, és hogyan akarja elérni. Ez a nagy struktúraváltás, miniszter úr?

A MOK a törvénytervezethez beadott véleményezésében is egyeztetést szeretne, erre javasol egy testületet, és joggal kifogásolja az igen nagy hatalommal felruházott ÁNTSZ-eket, ahol az egyszemélyes szakfőorvosi rendszer alkalmatlan a törvényben meghatározott szakmai kérdések eldöntésére.

A bizottsági vitában elhangzott az államtitkár úr szájából, hogy az önkormányzati szövetségek üdvözölték az új tervezetet és a régi törvény megszüntetését - egy vélemény a TEOSZ részéről, mivel csak egy vélemény volt.

A törvénytervezet jelenlegi formájában elnagyolt, és a megfogalmazások pontatlanok, ezért is feltétlenül szükség lenne további részletes egyeztetésre és megalapozottabb szabályozástervezet készítésére.

A vita sajnos csak a késő éjszakai órában tud folytatódni e törvény szakmai részéről, a tv-közvetítés a délelőtt folyamán megszűnik. A törvény vitája késő este kifejezetten csak néhány képviselővel fog folytatódni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fenti törvénytervezet politikai szükségességből született, pótcselekvésszerű. Nemhogy megoldja az ágazat gondjait, hanem tovább mélyíti azokat. Ezért a "saláta"-részt némi változtatásokkal tudjuk támogatni, az "egér"-részt, vagyis a LXIII. törvényt megszüntető részt vonja vissza a tárca, és terjesszen be egy konszenzusos javaslatot, amelynek kimunkálásában készségesen részt vesz az MSZP is, a többi párttal és szereplővel együtt. Itt nincs helye az elhivatottságnak, konszenzus kell, hosszú távú megegyezés. Idézek a korábbi LXIII. törvény vitájából, Hérodotosz: "Barbár az, aki lerombol valamit, amit felépíteni sose lesz képes."

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)