Felszólalás adatai

SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Úr! A kisebbségi vélemény megfogalmazásánál természetesen abból a tényből indultunk ki, hogy a törvényjavaslat jelentős mértékben érinti az önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségét, jelesül azt, hogy mennyi kórházi ágyat tarthatnak fenn, illetve hány órában üzemeltethetnek szakorvosi rendelőintézetet. Teszi ezt oly módon, ahogy erre utalt a miniszter úr is, hogy az eddig hatályos LXIII. törvényt, amely '96-ban született, hatályon kívül helyezi, és helyébe egy néhány paragrafusból álló, meglehetősen elnagyolt, felületes, nyúlfarknyi törvényt terjeszt be.

Hangsúlyozni szeretném, nem az volt az alapvető gondunk, hogy a LXIII. törvényt hatályon kívül kívánja helyezni két részletben ez a most benyújtott törvényjavaslat, mert ez akár célszerű megoldás is lehetne, abban az esetben, ha helyette egy ésszerű, célszerű, szakmailag jobban védhető álláspontot, szabályozást alakít ki. Sajnos, azt kellett megállapítanunk, hogy erről nincsen szó, ellenben a most beterjesztett törvényjavaslat igazságtalan az önkormányzatokkal és az önkormányzatok által képviselt ellátandókkal szemben, és emellett súlyosan sérti az önkormányzatok alkotmányosan is végzett igazgatási-ellátási autonómiáját.

Igazságtalannak azért tartottuk, mert azáltal, hogy a jelenleg érvényes kapacitásszerződések alapján rögzíti, kvázi mintegy befagyasztja az ellátási kötelmet az egyes önkormányzatok számára, ezzel azt a látszatot kelti, mintha e területen minden a legnagyobb rendben volna, azaz sem területi, sem szakmai aránytalanságok nem volnának a rendszerben. Érdekes módon Ódor úr is erre utalt abban a véleményben, amely persze nem hangzott el az önkormányzati bizottság ülésén, mert ott többségi álláspontot nem fogalmazott meg senki, viszont elhangzott a kormány képviselője részéről az egészségügyi bizottság ülésén, amit módom volt hallgatni, hogy erről bizony szó sincs, ez a rendszer sem szakmai, sem területi ellátási aránytalanság szempontjából nem védhető, mert példának okáért konzerválja azt a jelentős és elfogadhatatlan különbséget, ami a főváros és egyes vidéki körzetek között kialakult.

Most az a furcsa helyzet, hogy a kormány gyakorlatilag elismeri ezt az aránytalanságot, és mégis azt a látszatot kelti a szabályozással, hogy a jelenleg kialakult helyzetet kell alapul venni, és ez mintegy megfelelő is az ellátási igények kielégítése szempontjából. Ennek a sajátos paradox megoldásnak, ami visszatükröződik az indoklásban is, ahol struktúraváltás szükségességéről beszél, vélelmezhetően két oka lehet. Az egyik: sajnos azt kellett megállapítanunk, hogy a kormánynak jelenleg semmifajta elképzelése nincs arról, hogy ezt a bizonyos struktúraváltást hogyan kellene végrehajtani. Ez egy óriási szakmai hiányosság, amit a törvény, ha úgy tetszik, önmaga mutat be, leleplezvén ebben a jelenlegi kormányzatnak a koncepciótlanságát. A másik, amit csak vélelmezhetünk, hogy a jelenlegi status quónak, kialakult helyzetnek egyfajta befagyasztásával talán a kormány az önkormányzatokat kívánja elandalítani, mondván, hogy ez a rendszer kialakult, megfelelő és csak finom szabályozásokat kell végrehajtani.

Tartok tőle, hogy néhány önkormányzati érdekszövetség sem vette észre, hogy egy sajátos csapdát állítottak számukra. Zárójelben jegyezem meg, sajnos az nem igaz, hogy az önkormányzati érdekszövetségek egyetértettek volna ezzel a törvényjavaslattal, viszont azt nemigen vették észre, hogy például a törvényjavaslat a tartós kapacitáskihasználatlanság esetén kapacitáscsökkentést írt elő az önkormányzatok számára, anélkül, hogy megmondaná, mi a tartós kapacitáskihasználatlanság, és ha csökkenteni kell, akkor milyen formában kell megtenni.

Emellett a kormány számos felhatalmazást kap a 13. § alapján a kapacitásokat fenntartók, azaz önkormányzatok, illetve szolgáltatók közötti átcsoportosítására is. Tisztelt Képviselőtársaim! Tartok tőle, hogy a törvényjavaslat előkészítői nem tanulmányozták figyelmesen az Alkotmánybíróság korábbi határozatait, ami egyértelműen megmondja, hogy ugyan a jogalkotónak módjában áll meghatározni az önkormányzatok számára egy adott szakterület ellátási kötelezettségének a terjedelmét és szakmai összetételét, de ezt csak kifejezetten törvényben teheti meg. Erre sem a kormány, sem a miniszter nem kaphat felhatalmazást, ezért tehát, miután igazságtalan területi és szakmai értelemben, és alkotmányos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) aggályokat is felvet, nem tartottuk általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)