Felszólalás adatai

Dézsy Zoltánnak "Az ügynökök a paradicsomba mennek" című 2010-es filmje ebből az adósságból szeretne valamennyit törleszteni, s bár a film didaktikus és közhelyes, mégis figyelemre méltó, hiszen azt akarja bemutatni, hogy a kommunista rendszer bukásával szembesülő hatalom miként mentette át politikai és gazdasági pozícióit, és miként épült be az ellenzéki rendszerváltó politikai csoportokba, a formálódó pártokba is.

A történetben egy, a kommunista szüleivel és a rendszerrel szembeforduló fiatal ellenzéki egyetemista megzsarolását, majd ügynöki beszervezését követhetjük figyelemmel, egészen az első szabad választásokig, amikor a főhős parlamenti képviselővé válik.

A Kárász Mátyás nevű, Karalyos Gábor által megformált fiatalember rendszeresen folytat beszélgetéseket az őt beszervező családi baráttal, Gara ezredessel, akit Lukács Sándor alakít. Gara ezredes hol nyíltan, hol egyértelműen kifejti, miként is fogják a politikai, az informális és a gazdasági hatalmukat átmenteni az új, kapitalista, többpártrendszerű Magyarországra is. Idézek: "Az emberek hirtelen a nyakukba kapták a változás lehetőségét, de úgy, hogy közben nem is mertek gondolni rá. Csak néznek, mint a moziban, a mindennapi szenzációktól, mert nem alulról indult meg ez a folyamat. Itt korábban mindenki kiegyezett és megbékélt a Kádár-rendszerrel. Történelmi lehetőség előtt állunk. Ha valamit nem tudsz legyőzni, állj az élére, ez a nagy titok." - mondja Gara ezredes Kárász Mátyásnak a filmben. Majd később így folytatja: "Most már biztos, hogy szabad választások lesznek, és nem anarchia. Az ellenzéki kerekasztal jól végzi a munkáját, persze a biztonság kedvéért minden oldalon ott ülnek a barátaink is."

Igaza van Tóth Péter Pálnak a 2010 decemberében megjelent kritikájában. Újra idézek: "Talán a közös realitás hiányzik, az egyetértés arról, hogy voltaképpen mi és hogyan is történt. A rendszerváltás elmaszatolása, leginkább az ügynökkérdés, a privatizációs és kárpótlási metódus táplálja például azt a közkeletű feltételezést, hogy a nyolcvanas évek derekától induló és a rendszer fölbomlásához vezető folyamatok nem voltak egyebek, mint a még hatalmon levő elit célirányosan szervezett vagyon- és hatalomátmentési akciói, illetve a kialakulóban lévő elit megalkuvó hozzájárulása mindehhez, saját formálódó hatalmának megalapozása érdekében, s hogy mindez mélyen egybevágott és egybevág ma is az úgynevezett nagyhatalmak érdekeivel. Ezt az ismert és jelszószinten is jól kommunikálható összeesküvés-elméletet fogalmazza filmmé Dézsy Zoltán."

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy kiderül, mindez valóban csak az alkotói fantázia szüleménye, és valóban csak egy bizonyíthatatlan összeesküvés-elméletről van szó. De lehet, hogy az ellenkezője fog bebizonyosodni. Egy viszont biztos: nekünk is, akik a kommunista diktatúra bukásakor váltunk felnőtté, és azoknak, akik az azt követő években váltak szavazópolgárrá, jogunk van tudni, hogy az előttünk járóknak milyen felelősségük volt a rendszerváltozás kisiklásában. Jogunk van tudni, hogy a kommunista rendszert kik és hogyan működtették, kiket hogyan szerveztek be ügynöknek, és hogyan tették tönkre becsületes emberek életét és egy egész országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik le szeretnék zárni a múltat. A múltat nem lehet lezárni. A múltat fel kell tárni, meg kell ismerni, és tanulni kell belőle, ahogy saját hibáinkból is. A felelősöket pedig számon kell kérni, még akkor is, ha a sajátjaink között is vannak érintettek. Ennek érdekében a diktatúra iratainak korlátok nélküli kutathatóságát, a jelenleginél jobb jogszabályi kereteket kell megteremtenünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.)