Felszólalás adatai

Azt tudom mondani, nekünk az az álláspontunk, hogy a vitanap első szakaszában a vita valóban arról szólt, amiről annak szólnia kellett, kulturált mederben. Azt gondolom, hogy nagyon sok felszólalás valóban magas szakmai színvonalat ütött meg, mind az ellenzék soraiban, mind pedig a kormánypárti felszólalók oldaláról. Úgy hiszem, hogy azok az érvek, amelyeket akár Németh államtitkár úr, akár Demeter képviselő úr elmondott, azok az érvek, amelyeket a mi két vezérszónokunk vagy egyes LMP-s képviselők elmondtak, bizony érdemesek a megfontolásra akkor, amikor az Országgyűlés az erről szóló törvényt meg fogja alkotni.

Őszintén sajnáljuk, hogy a vitanap második felében a kormánypártok egyes képviselői megint arra használták a lehetőséget, hogy lehessen megint egy picit kommunistázni, lehessen megint egy kicsit a mai baloldalt szidni és gyalázni.

(14.50)

Én azt gondolom, hogy ennek talán a legalja volt az, amit Boldog István képviselőtársam produkált, aki azt az egyszerű feladatot is képtelen volt megoldani, hogy helyes sorrendbe rakja a számára valaki által megírt papírlapokat, és ezért kellett hosszú ideig várni arra, hogy tudja folytatni a felszólalását, és kicsit akadozva az olvasásban, de kitartóan gyalázni a mai magyar baloldalt és a mai baloldali gondolkodású embereket, összemosva a baloldali mai politikusokat és a mai baloldaliként gondolkodó embereket azokkal az eszmékkel, amelyekről Szolzsenyicin beszélt, azokkal az emberekkel, akiket sorolt, például Rákosi Mátyással, vagy éppen más, egyébként általunk is elítélt kommunista vezetővel. Ez volt sajnos az a szakasza ennek a vitának, amely méltatlan volt mind a kezdeményezéshez, mind pedig az Országgyűlés tekintélyéhez.

Úgy tűnik, hogy vagy zavarja ezeket a megszólalókat, vagy elkerülte a figyelmüket, vagy talán Boldog képviselő úr nem tudta megérteni azt, amiről mi beszéltünk, nevezetesen, hogy a legszélesebb nyilvánosságot támogatjuk (Boldog István: Olyan boldog vagyok.), azt, hogy támogatjuk az ügynöklistáknak a mindenki által való kutathatóságát, azt, hogy szeretnénk lezárni a múltnak ezt a szakaszát valóban olyan módon, hogy nem meghátrálunk az igazság elől, hanem valóban derítsük ki, hogy mi volt az, a tudomány képviselői, de akár azon kívül bárki más elemezhesse azokat az adatokat, amiket nyilvánosságra hozunk. Mi ennek a pártján állunk. Bizonyosan a megszólalók figyelmét ez elkerülte.

Nem szeretnék a kvázi zárszóban vagy tőlünk elhangzó zárszóban arra utalni és arra a szintre süllyedni, hogy bizony nem örülnének képviselőtársaim, ha fölolvasnám ugyanazt a listát, amit fölolvastam az átmeneti rendelkezések kapcsán. (Novák Előd: Halljuk, szívesen hallgatjuk!) Jobbikos képviselőtársaim nyilván szívesen hallgatják, gondolom, ezért is tették föl a kuruc.infóra, hogy én is reklámozzam ezt a remek portált. Szóval nem örülnének, mert viszonylag hosszan tartott ez a lista.

Képviselőtársaim, lépjünk már túl ezen! Lépjünk túl ezen a primitív színvonalon, ne haragudjanak, hogy ezt mondom! És tényleg próbáljuk meg úgy kezelni ezt az ügyet, ahogy ennek a vitanapnak az első felében kezeltük. Próbáljunk rá megoldást találni, és ne pedig aktuálpolitikai szempontokat figyelembe véve egymást gyalázni. (Boldog István közbeszól.)

Én őszintén szólva, ennek a jegyében fejezem be a felszólalásomat. Azt tudom mondani, hogy mindent, minden olyan javaslatot, ami a teljes körű nyilvánosságot és a minél szélesebb körben való kutathatóságát biztosítja az ügynöklistáknak, mi támogatunk, egyébként pedig azokat a mondatokat, amelyek a baloldali mai politikusokat és a mai baloldali gondolkodókat, a mai baloldali embereket és szimpatizánsokat összehasonlítja a régi kommunistákkal, összehasonlítja Rákosi Mátyással és más, általunk is elítélt emberrel, azt pedig visszautasítjuk és kikérjük magunknak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)