Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP támogatta ezt a politikai vitanapot, mint ahogyan egy éve támogattuk a népszavazási kezdeményezést is. Tettük ezt akkor is, most is azért, mert fontosnak tartjuk a vitát a nyugdíjrendszert érintő kérdésekről, és egyetértünk azzal, hogy a nyugdíjrendszer módosításra, reformra szorul. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az eszközökben, a módosítás irányaiban egyetértünk a többi kezdeményező párttal.

Először is fontos felidézni, hogy milyen út vezetett eddig a vitanapig. 2015-ben Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezetének tisztségviselője kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, ami kimondva-kimondatlanul a „Férfiak 40”-ről szólt, arról, hogy a férfiak a nőkkel egyenlő feltételek mellett mehessenek nyugdíjba. Ismerjük a népszavazási kérdés kálváriáját. A Választási Bizottság elutasította a kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy a költségvetést érintő kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Aztán a Kúria megváltoztatta az NVB döntését, merthogy a nyugdíjba vonulás feltételrendszerének egységesítése nem feltétlenül jár költségvetési hatásokkal. Majd jött az újabb fordulat, amikor a semmiből felbukkant ismeretlen ügyvédnő, Dessewffy Alice az Alkotmánybíróságon támadta meg a Kúria döntését. Arra hivatkozott, hogy a „Nők 40” éppen hogy a nemi esélyegyenlőségről szól, hiszen az Alaptörvény is kimondja, hogy a női esélyegyenlőség a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg. Az Alkotmánybíróság ezután megsemmisítette a döntést, kimondta, hogy az alaptörvény-ellenes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy megbukott ez a népszavazási kezdeményezés, persze nem jelenti azt, hogy megspórolhatjuk a vitát arról, hogy jó‑e így ez a nyugdíjrendszer, ahogy van, amilyenné a Fidesz tette. Jól van‑e az, hogy a „Nők 40” kivételével már nincs semmilyen lehetőség korhatár előtt nyugdíjba menni? A kormány öt évvel ezelőtt úgy törölte egy tollvonással a korhatár előtti nyugdíjak rendszerét, kor­kedvezményes, korengedményes nyugdíjakat, szolgálati nyugdíjakat, rokkantnyugdíjakat, hogy meg­spórolta az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát, nem egyeztetett érdekképviseletekkel, társadalmi szervezetekkel. A Széll Kálmán-terv egyik megszorító intézkedéseként kezelte a kérdést, amit le kell nyomni a társadalom torkán. A mai napig nem volt vita arról, hogy hogyan lehetne olyan nyugdíjrendszert létrehozni, ami egyszerre méltányos és fenntartható. Azért tárgyaljuk tehát ezt a kérdést a mai napon, mert a kormány ezeket a vitákat megspórolta az elmúlt években.

A konkrét javaslatot azonban, azaz, hogy a férfiaknak is biztosítsák a 40 év munka utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét, ilyen formában az LMP nem tudja támogatni. Ennek legfőbb oka, hogy ez felborítaná a nyugdíjkassza egyensúlyát, és költségvetésileg fenntarthatatlan lenne.

És most akkor néhány számot is fogok mondani. A „Férfiak 40” ugyanis jelentős járulékbevétel-kieséssel és ezzel egyidejűleg a nyugdíjkiadások drasztikus emelkedésével járna. Összehasonlításképpen: a „Nők 40” program a 2011-es bevezetése óta körülbelül 800 milliárd forintba került, csak az idei költségvetésbe 195 milliárd forintos kiadás van betervezve. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság legutóbbi, 2016. januári adatai szerint 139 ezren vették igénybe az átlagosan 118 ezer forintos ellátást. Miközben a kormány úgy számolt, hogy a félszázalékos nyugdíjjárulék-emelésből befolyó, körülbelül 30-40 milliárd forintos bevétel majd fedezi a kiadásokat, nem jött be a számítása. 2012-ben már 105 milliárd forint, 2013-ban 136 milliárd forint, 2014-ben 164 milliárd forint, ’15-ben 185 milliárd forint és 2016-ban pedig már 195 milliárd forint költségvetési kiadást jelentett a „Nők 40” program, vagyis a program alábecsülte a kiadásokat.

(17.30)

A férfiak magasabb átlagnyugdíjával és körülbelül 150 ezer belépővel számolva a „Férfiak 40” már az első években 150-200 milliárd forinttal terhelné meg a 3000 milliárd forintos nyugdíjkasszát és így a költségvetési kiadások oldalát. Egyik évről a másikra 6,6 százalékkal növekednének a nyugdíjkiadások, miközben a bevételi oldalon elmaradna a nyugdíjba vonulók által befizetett járulék. Ez a lépés csak úgy lenne megvalósítható anélkül, hogy felboruljon a nyugdíjkassza egyensúlya, ha növelnénk a járulékokat, ahogy tette azt a kormány a „Nők 40” esetében, vagy a nyugdíjat csökkentenénk. Általános nyugdíjcsökkentés esetén az egy főre eső havi átlagos kifizetések 6,4 százalékkal csökkennének. Nyilván egyik megoldás sem járható út.

A jobb gazdasági helyzetre pedig, amire a Jobbik hivatkozik, mi úgy látjuk, hogy nem lehet alapozni. Mint tudjuk, a gazdasági adatok átmeneti javulást mutathatnak, a gazdaság szélsőséges kitettsége, az EU-s forrásoktól és a multik exportjától való függése pedig nem olyan alap, amire egy ilyen intézkedést építeni lehet. Ráadásul az is egy további kérdés, hogy ha nő is a költségvetés mozgástere, növekednek az adó- és járulékbevételek, akkor azt mire lenne érdemes fordítani.

Mi, mármint az LMP inkább a korkedvezmény rendszerének módosított formában való visszaállítását és egy rugalmas nyugdíjrendszert támogatnánk. Jelenleg már nincs korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség az egészséget fokozottan megterhelő, egészségkárosító munkakörök esetén. Ugyanis a kormány ezt 2011-ben megszüntette, teljesen pedig 2014 végével vezette ki. A 2014. év végi bérmegállapodást azzal a feltétellel írták alá a munkavállalói érdekképviseletek, hogy egyeztetések kezdődnek a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának keretei között a különösen nagy mértékű fizikai, pszichikai terhelést okozó körülmények között dolgozók helyzetének javításáról, azaz a korkedvezményt felváltó új rendszerről. A megállapodás szerint ennek eredményét még a 2015. évi tavaszi ülésszakban kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni, ez azonban elmaradt. A „Férfiak 40” népszavazási kezdeményezésnek is a kormány ígéretszegése adta meg az utolsó lökést.

A korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése ugyanis elsősorban a férfiakat érintette. Ezeknek a dolgozóknak az egészségi állapota folyamatosan romlik, nagy részük elveszíti a munkáját, és meg sem éri az öregségi nyugdíjkorhatárt. Tény, hogy a korábbi munkaköri lista elavult, felülvizsgálatra szorul, de ez nem jelenti azt, hogy a rendszer okafogyottá vált. Az LMP szerint a korkedvezmény korábbi rendszere felülvizsgálatra szorul, de valamilyen szűkebb körben fenn kell tartani a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét az egészségkárosító munkakörökben dolgozóknak. Azokban a szakmacsoportokban és munkakörökben, amelyek az átlagost meghaladó, állandó fizikai vagy pszichikai megterheléssel járnak, kockázatértékeléseket kell végezni, és szűkebb keretek között, de biztosítani kell a nyugdíjba vonulás lehetőségét teljes nyugdíjösszeg mellett. Idetartoznak például a tűzoltók, buszsofőrök, mentősök, bányászok, rendőrök. Ahol lehetséges, más munkakörbe kell helyezni a dolgozót. Aki például látása vagy hallása romlása miatt alkalmatlanná vált arra, hogy eredeti szakmájában dolgozzon, ott ezt meg kell tenni. Ha viszont valakinek nem tudnak az egészségi állapotának megfelelő munkát adni, és nincs más lehetősége a tisztességes visszavonulásra, ott fenn kell tartani a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét.

Emellett vissza kell adni a nyugdíjat azoknak, akiket 2011 végével jogellenesen fosztott meg a kormány a nyugdíjkorhatár előtt megszerzett nyugdíjjogosultságuktól. (Tukacs István: Így van!) Attól még nem lett alkotmányos ugyanis az embereket a szerzett jogaiktól megfosztó lépés, hogy a kormány beleírta az alkotmányba, hogy a nyugdíjak ellátássá alakíthatók vagy akár meg is vonhatók.

A korkedvezményes nyugdíj új rendszere mellett, amely a korábbinál kevesebb embert érintene, az LMP rugalmas nyugdíjrendszert vezetne be. Szerintünk olyan rendszerre lenne szükség, amely nem borítja fel a nyugdíjrendszer egyensúlyát, de egyúttal lehetőséget ad arra, hogy bizonyos munkaévek ledolgozása után választható legyen a nyugdíjba vonulás.

Először is ez azt jelentené, hogy bizonyos szolgálati idő megszerzése után bárki választhatná a nyugdíjba vonulást a nyugdíjkorhatár előtt is, de csökkentett nyugdíjjal. Ez lehetővé tenné azt is, hogy a férfiak akár 40 ledolgozott év után nyugdíjba vonulhassanak bizonyos anyagi áldozatok mellett. Ezenkívül az olyan rugalmas megoldások is elképzelhetőek lennének egy ilyen rendszerben, mint a részmunka melletti résznyugdíj azoknak, akik fokozatosan szeretnének nyugdíjba vonulni.

A rugalmasság azt is jelentené, hogy aki viszont tovább szeretne dolgozni, azt az állam ebben nem akadályozná. A Fidesz egy olyan merev nyugdíjrendszert vezetett be, amelyben nemcsak hogy nincs korhatár előtti nyugdíj, leszámítva a „Nők 40”-et, de a korhatár betöltésével kötelező is a nyugdíjba vonulás, már ami a közszférát illeti. 2013-ban ugyanis bevezették a kényszernyugdíjazást a közszférában, azok számára pedig, akiknek engedélyezték a továbbfoglalkoztatását, megtiltották a kettős juttatást, azaz választaniuk kellett a munkabér és a nyugdíj között. Az LMP szerint azonban ez egy teljesen elhibázott lépés volt, a kormánynak ugyanis nem tiltania és büntetnie kellene a nyugdíj melletti munkát, hanem éppen ösztönöznie kellene. Lehetővé kellene tenni, hogy a nyugdíjas korhatárt elérő emberek választhassanak: akarnak‑e tovább dolgozni, ki akarják‑e egészíteni a nyugdíjukat munkával, vagy sem. A kormány ne sajnálja a megérdemelt nyugdíjat azoktól, akik ezért megdolgoztak, és nyugdíj mellett is dolgozni szeretnének! Ők is megszolgálták a nyugdíjat, jogosultságot szereztek rá, évtizedekig fizették a járulékot, vagyis nekik is jár a nyugdíj, függetlenül attól, hogy meddig akarnak aktívak maradni.

Ráadásul a versenyszférában dolgozókkal szemben semmilyen hátrányos megkülönböztetés ne érje a közszféra dolgozóit. Az oktatási, egészségügyi, szociális ágazat létszámhiánya miatt is meg kell nyitni az utat a nyugdíjas korú tapasztalt szakemberek előtt. De nem elég lehetővé tenni a nyugdíj melletti mun­kát, ösztönözni is kellene, ennek számos módja lenne. Például munkajogi kedvezmények, részmunkaidő, távmunka, több szabadnap a nyugdíjas munkavállaló számára, nyugdíjas munkavállalók digitális készségeinek fejlesztése vagy szemléletformálás, a mun­káltatók ösztönzése idős, tapasztalt munkavállalók alkalmazására, vállalatok elismerése vagy önkéntes programok, de vannak kortárs segítő programok is.

Mindemellett azt gondoljuk, hogy a nyugdíjreformnak ki kell terjednie a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságának a biztosítására is. A pillanatnyilag helyreállított egyensúly hosszú távon kétséges, 2030-ra súlyos egyenlegromlás alakulhat ki, mivel az ekkor nyugdíjba vonuló Ratkó-unokák messze nem nevelnek fel annyi gyereket, mint az előző generációk. Jóval kevesebb aktív befizető fog jutni az eltartottakra. Úgy látjuk, hogy a nyugdíjkatasztrófát vetíti előre a fiatalok erősödő elvándorlása és az eltapsolt 3000 milliárdnyi magánnyugdíjpénz is, amely félre lett téve emberek későbbi nyugdíjára, és az most nincs. Ez körülbelül egyévnyi nyugdíjnak felel meg. A nyugdíjkassza egyensúlyát a jövőben csak a foglalkoztatás növekedése tudja megteremteni, vagyis ha több aktív jut egy nyugdíjasra. A járulékfizetők számának növelése, a legális foglalkoztatás bővítése, az elvándorlás megállítása és a gyermekvállalási hajlandóság növelése nélkül nem lesz fenntartható nyugdíjrendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is beszélni kellene, hogy hogyan lehetne magasabb bére a jövő nyugdíjasainak. A mai alacsony bérek ugyanis alacsony nyugdíjjal és időskori elszegényedéssel fognak járni. Akik aktív korukban keveset keresnek és rövid ideig vagy töredezetten dolgoznak, azok biztos időskori elszegényedés elé néznek. Az alacsony fizetések mellett egyre kevesebb a szolgálati idő, sok a nem bejelentve, feketén dolgozó, a hosszabb ideig munkanélküli, félállásban dolgozó. A kormány elmúlt hat évben folytatott olcsómunkaerő-politikája is megbosszulja magát.

Az LMP szerint az eddigieknél sokkal nagyobb mértékű és többeket elérő béremelésre lenne szükség. Azt gondoljuk, hogy most a minimálbér 15 százalékos emelése nem elegendő, mert ez csak az alacsony minimálbéreket emelné. Javasoljuk újra és újra a kormánynak, hogy fogadja be az LMP javaslatait, a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítását, az adómentes minimálbért, mert ezzel biztosítani lehetne, hogy ne csak a minimálbéresek bére növekedjen, hanem mindenkié.

(17.40)

A magasabb bérek biztos megélhetést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és magasabb nyugdíjakat jelentenének. Kérjük a kormánypártot, fontolja meg a javaslatainkat. Köszönöm szépen.