Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság az elmúlt heti ülésén foglalkozott az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosítására beterjesztett törvényjavaslattal, és a kormánypártiak támogatásával és az ellenzék ellenkezésével általános vitára alkalmasnak tartotta.

Nem egyszerű egy ilyen törvényjavaslat, hiszen a mintegy 324 paragrafusból álló, 28 fejezetre és záró rendelkezésekre osztott, nagy dokumentum 31 törvény módosításával foglalkozik, egy-egy törvénnyel külön a paragrafusokban, külön pedig a mellékletekben. A környezetvédelmi bizottság ennek megfelelően elsősorban azokat a kérdéseket vette górcső alá, amelyek a hatáskörébe tartozó ügyeket érintik, ezek pedig nem mások, mint az úgynevezett zöld adók, az ökoadók.

Emlékeztetőül: 2003 végén elindultunk az ökoadózás irányába. Azt gondoljuk, ez rendkívül pozitív fejlemény, ezt az értéket fenn kell tartani. S mivel e tekintetben lényegi változást, különösen visszalépést nem tartalmaz a javaslat, ezért mindenképpen támogatásra ajánljuk.

Lényegében az energiaadó és a környezetterhelési díj az a két adó, ami az ökoadózás keretei között szót érdemel.

Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása kapcsán szólni kell arról, hogy változik az adó-visszaigénylési jogosultság, az úgynevezett közvetítő szolgáltatás esetén is lehetővé válik ennek az igénybevétele. Ezáltal a gazdálkodók teljes köre élhet majd ezzel a kedvezménnyel.

Természetesen fontos, hogy az adót be is hajtsák, ne lehessen mód elkerülni, ezért egy új adófizetési pont beiktatása azt biztosítja, hogy ne maradjon kiskapu. Nyilvánvaló, mindenkit érdekel, fontos rögzíteni, hogy az energiaadó-mértékek emelésére 2005-ben nem kerül sor, és számos adminisztratív egyszerűsítést is tartalmaz. Hozzávetőleg az áfabevallás határidejével hozza összhangba a javaslat az energiaadózás kérdéseit.

Ami a másik zöld adónemről, a környezetterhelési díjról mondható: erről a 2003. évi LXXXIX. törvény rendelkezik. Ez év január 1-jével, illetőleg július 1-jétől lépett hatályba, január 1-jén a levegő- és vízterhelési díjra, július 1-jén pedig a talajterhelési díjra vonatkozó rendelkezései. Ezek mindegyikét érinti a beterjesztett törvénymódosító elképzelés. Nyilván fontos, hiszen új adónemről volt szó, új filozófiát is tartalmaz az adónemekről, hogy a gyakorlati tapasztalatok átvezetésre kerüljenek. Ez nagyságrendileg azt is jelenti, hogy a környezetterhelési díjról szóló, eredetileg 27 paragrafusból álló törvény mintegy 16 paragrafusát érintik a változások, és néhány új rendelkezés is megfogalmazásra kerül.

Mindenképpen fontos, hogy a vízterhelési díj esetében a módosítás bővíti a díjkedvezményekre jogosultak körét azáltal, hogy lehetővé teszi a felszíni vizet közvetlenül terhelő vízterhelés-csökkentő beruházást megvalósító beruházóknál a díj 50 százalékának visszaigénylését.

Egyoldalúan bővíti a javaslat a vízminőség megállapításához szükséges mérőeszközök beszerzésének a lehetőségeit, és hogy ennek legyen kedvezménye, viszont csökkentené a mérték felső határát. Környezetvédelmi megfontolásokból úgy gondoljuk, hogy a korábbi szabályozás jobbnak tekinthető.

A javaslat a levegőterhelési díj fizetésénél megszüntetni rendeli a szén-monoxid-kibocsátás után fizetendő tételt. Ezt megfontolásra ajánljuk felülvizsgálni, hiszen a szén-monoxid-kibocsátás legkisebb mértékével szemben sem gondoljuk elnézően bánni.

Ezen megjegyzések mutatják, hogy bizonyos pontosító, a környezeti szempontok általunk is fontosnak ítélt érvényesítése érdekében módosító indítványokat is gondolunk benyújtani a törvényjavaslathoz. Ezzel együtt is a törvényjavaslat egésze azzal, hogy az állampolgárok, az adózók zsebében több pénzt hagy, abba az irányba is mutat, hogy több pénz maradván a zsebben, többet törődhetnek a saját, illetőleg környezetük egészségével. Ennek reményében mind az általános vitára bocsátását, mind pedig az elfogadását javasoljuk a törvényjavaslatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)